Törvényeink értelmében egy és ugyanaz a fogház- vagy elzárás-büntetés akár a kir. biróság, akár pedig a közigazgatási hatóság itéletében van a büntetés megállapitva; minélfogva visszás eredményekre vezet egy oly helyzet állandósitása, melyben másként hajtathatnának végre a büntetések a birósági és másként a közigazgatási fogházakban. Ez nem felelne meg sem a személyes szabadság nagy fontosságának, sem pedig az állami igazgatás ebből kifolyó felelősségének.
Már ezen elvi jelentőségű körülmény is arra utal, hogy a szabadságvesztés-büntetések lehetőleg egy helyen, egy felügyelet és kezelés alatt hajtassanak végre.
De ehhez járul még, hogy két, habár kisebb különálló fogház épitése több költséggel jár, mint egy megfelelő befogadási képességgel biró nagyobb fogházé, hogy továbbá két különálló fogház több felügyelőszemélyzetet, fűtést, világitást és felszerelést igényel, mint egy egységes fogház, végre hogy a letartóztatottak élelmezése rendesebb és olcsóbb, foglalkoztatása pedig eredményesebb lehet, ha több fogoly egy helyen s nem több helyen megoszolva őriztetik.
Most, midőn a szabadságvesztés-büntetés végrehajtására szolgáló letartóztatási intézetek gyökeres reformját szándékozom munkába venni, - midőn a közigazgatás államositása is a közel jövőben várható, - s midőn a közigazgatási és birósági hatóságok székhelyeinek egyesitése is napirenden van: legalkalmasabb az időpont arra nézve, hogy elhatároztassék, miszerint a fogház- és elzárás-büntetés végrehajtására rendszerint csak a kir. birósági fogházak használtassanak és pedig azért, mert mig alkalmas közigazgatási fogházak csak ritka helyen vannak, addig birósági fogházak - többé vagy kevésbé kielégitő állapotban, de tényleg mégis - minden járásbiróság székhelyén léteznek s a megfelelő őrizeti személyzettel is birnak.
Ezen állásponton nyugszik jelen törvényjavaslat, a mely az 1-ső §-ban szabályul állitja fel, hogy a fogház- és elzárás-büntetések - akár birósági, akár közigazgatási hatóság által hozott itéleten alapulnak, - birósági fogházakban hajtandók végre.
A szabadságvesztés-büntetések végrehajtásából eredő költségek ez idő szerint is mindig azon kormányzati ágat terhelik, a mely ágazatnak közege a büntetést megállapitotta.
Ugyanis kivételes intézkedések alapján ma is hajtatnak végre az igazságügyi kormányzat főfelügyelete alatt álló fogházakban oly szabadságvesztés-büntetések, melyeket nem a kir. biróságok, hanem honvéd hadbiróságok, pénzügyi hatóságok, vagy közigazgatási hatóságok állapitottak meg s az ezen büntetésekből felmerülő költségeket tényleg a honvédelmi, pénzügyi és közigazgatási hatóságok téritik meg időszakonkint az igazságügyi kormánynak.
Ezen, eddig csak különös megállapodáson alapuló s az igazságügyministerium által bármikor egyoldalúlag is megszüntethető állapot a jelen törvényjavaslat szentesitése esetén törvényszerűsittetni fogván, s az igazságügyministerium által többé megváltoztatható nem levén, szükségesnek mutatkozott a törvényjavaslat 2. §-ába a végrehajtási költségek megtéritésének kötelességét felvenni.
Miután a jelen törvényjavaslat elfogadása esetében külön közigazgatási fogházak jövőben épittetni nem fognak, elesik szüksége azon rendelkezésnek, melyet az 1887. évi VIII. tc. első két szakasza tartalmaz, s a melynek értelmében a pénzbüntetésekből befolyt összegek, a szerint, a mint birósági vagy közigazgatási fogházak épitésére forditandók, részben az igazságügyi, részben pedig a belügyi tárczába utaltattak - s helyreáll azon eredeti állapot, hogy a mint ezt az 1878. évi V. tc. 27-ik §-a elrendelte volt, minden pénzbüntetési összeg az igazságügyminister kezelése alatt foly egybe, - de mégis azon különbséggel, hogy mig az 1878. évi V. tc. 27-ik §-a szerint minden pénzbüntetési összeg csak rabsegélyezésre és javitó intézetek felállitására és fentartására volt forditható, addig ezentúl e pénzbüntetésekből annyi, amennyi tényleg megkivántatik a most érintett kettős czélra, az évenkint e czélokra fel nem használt egész maradék pedig letartóztatási intézeti épitkezésekre lesz forditható.
A törvényjavaslat 4-ik §-ába felvett ezen intézkedés czélja az, hogy a pénzbüntetésekből befolyt összegek sikeresebben legyenek hasznosithatók, mint ez az 1887. évi VIII. tc. rendelkezései mellett megtörténhetett; mert a most idézett törvény a pénzbüntetési jövedelemből még az igazságügyi kormányzat keretén belül is két különálló s egymással össze nem vegyithető alapot alkotott, t. i. egyfelől a rabsegélyezési és a létező javitó intézetek fentartására szánt 1/4 résznyi alapot, - másfelől pedig a fogházak és új javitó intézetek épitésére szánt 3/4 résznyi alapot. - Ámde mig az előbbi alap a rabsegélyezésnek eléggé bőkezű eszközlése mellett is a már tényleg fenálló javitó intézetek csekély száma miatt fölös nagynak bizonyult, addig az utóbbi alap több javitó intézetnek gyorsabb egymásutánban való létesitésére és a letartóztatási intézetek gyökeres reformmunkálatainak még csak megkezdésére is elégtelen maradt.
A két különálló pénzalapnál tehát aránytalanság tapasztalható, mely az előbbi alapnál valóságos fölöslegek megtorlódására, az utóbbinál pedig oly maradványösszeg összegyülemlésére vezetett, a mely a kitűzött czélra való elégtelenségénél fogva nem volt felhasználható.
A válaszfal tehát, melyet az 1887. évi VIII. tc. e két alap között felállitott, mindkettőnek hátrányára vált.
Álljon itt e két külön alap állagának és felhasználásának képe az 1887-ik évi VIII. tc. hatályba lépte óta:
| Rabok segélyezése és a létező javitó intézetek fentartására (1/4 rész alap) | Fogházak és új javitó intézetek épitésére (3/4 rész alap) | A két külön alapban összesen | ||||
| befolyt | 110.591 frt 97 1/2 kr. | 372.125 frt 28 1/2 kr. | - | |||
| Az 1887. évben | kiadatott | 109.431 frt 55 kr. | 173.585 frt 88 kr. | - | ||
| fenmaradt | 1.160 frt 42 1/2 kr. | 198.539 frt 40 1/2 kr. | 199.699 frt 83 kr. | |||
| befolyt | 120.220 frt 58 1/2 kr. | 396.638 frt 16 kr. | - | |||
| Az 1888. évben az előző évi maradványok betudásával | kiadatott | 104.635 frt 45 1/2 kr. | 140.320 frt 94 kr. | - | ||
| fenmaradt | 15.585 frt 13 kr. | 256.317 frt 22 kr. | 271.902 frt 35 kr. | |||
| befolyt | 133.229 frt 95 kr. | 455.315 frt 08 kr. | - | |||
| Az 1889. évben az előző évi maradványok betudásával | kiadatott | 84.966 frt - kr. | 200.626 frt 02 kr. | - | ||
| fenmaradt | 48.263 frt 95 kr. | 254.689 frt 06 kr. | 302.953 frt 01 kr. | |||
| befolyt | 164.780 frt 30 kr. | 453.671 frt 82 1/2 kr. | - | |||
| Az 1890. évben az előző évi maradványok betudásával | kiadatott | 81.900 frt 32 kr. | 109.248 frt 89 kr. | - | ||
| fenmaradt | 82.879 frt 98 kr. | 344.422 frt 93 1/2 kr. | 427.302 frt 91 1/2 kr. | |||
| befolyt | 197.281 frt 28 kr. | 523.315 frt 12 1/2 kr. | - | |||
| Az 1891. évben az előző évi maradványok betudásával | kiadatott | 81.298 frt 51 kr. | 93.027 frt 90 kr. | - | ||
| fenmaradt | 115.982 frt 77 kr. | 430.287 frt 22 1/2 kr. | 546.269 frt 99 1/2 kr. |
Ezen kimutatásból kitűnik, hogy a rabok segélyezésére és a létező javitó-intézetek fentartására szánt alapból 115.982 frt 77 krnyi tőke felett rendelkezünk, a melyet még ez idő szerint okszerűen fel nem használhatunk, mig a másik t. i. a letartóztatási intézetek és uj javitó-intézetek épitésére szánt alapnál mutatkozó 430.287 frt 22 1/2 kr. csak egyetlenegy nagyobb befogadási képességgel biró országos letartóztatási intézet létesitésére is alig elégséges.
Az ekként fel nem használt összegek oly tőkét képeznek, a mely czéljára nem forditható mindaddig, mig vagy az épitkezési (3/4 rész) alap megsokszorozódik, a mi természetesen csak évek hosszú során következhetnék be, vagy pedig a mig a maradvány összegek czélirányos felhasználását akadályozó 1887. évi VIII. tc. nem módosittatik.
A jelen törvényjavaslatban az utóbbi eszközt választottam és pedig annál nagyobb megnyugvással, mert általa sem a rabsegélyezés, sem a már létező javitóintézetek fentartása koczkára nem tétetik.
E utóbbi két czélra ugyanis évi 84-85.000 frtnál többet ez idő szerint az igazságügyministerium okszerűen nem fordíthat, s ezen évi költség nagyobb részének fedezetéül szolgál az 1887. évi VIII. tc. 3-ik §-a alapján tényleg már külön választott 1,000.000 frtnyi tőke. Ha tehát az ezen egyik alapnál évenként mutatkozó 32-34.000 frtnyi fölösleget a fogház- és javitóintézet épitési alaphoz hozzácsatolhatjuk, akkor ez utóbbi alap gyorsabb növekedése által életet önthetünk a megjavitásának égetővé vált reformjába.
A jelen törvényjavaslat az előrebocsátottakra való tekintettel a következő változtatásokra terjed ki:
1-ör. Minden pénzbüntetés ugyanúgy, mint az 1878. évi V. tc. 27-ik §-a alapján eredetileg is történt, ismét az igazságügyminister kezelése alatt folyjon össze;
2-or: ezen pénzbüntetések felhasználásánál az igazságügyminister hányados korlátozás nélkül s a tényleges szükség és czélszerűséghez képest, de természetesen részletes számadási kötelezettség mellett és csakis a kitűzött hármas czél javára szabadon rendelkezhessék;
3-or. az eként keletkező egységes alap eredetének megfelelőleg, s nehogy czélja iránt kételyek támadhassanak az eddigi, „orsz. rabsegélyező és javitóintézeti alap” czíme helyett ”Büntetéspénzek országos alapja” elnevezés alatt kezeltessék.
A jelen törvényjavaslat tárgyát képező pénzbüntetési alap, a mint ez a fentebbi kimutatásból is kitűnik, csak lassan s fokozatosan növekszik, s mert rovására évről-évre elkerülhetlen kiadások merülnek fel, csak kiszámithatlan távoli jövőben fogna ez alap oly tekintélyessé növekedni, hogy általa a letartóztatási intézeti viszonyok gyökeres megjavitása az ország egész területén keresztülvitethessék. E czélra ugyanis hozzávetőleges számitás szerint négy-öt millió forintra volna szükség. De ha e pénzalap ily nagy műveletre elégtelen is, mégis elég nagy és biztos alapot nyujt arra, hogy egy kedvező föltételek közt létesitett kölcsönműveletnek rendszeres törlesztésére szolgáljon.
A jelen törvényjavaslat alapján ugyanis az igazságügyministerium kezelése alá évenkint 420.000 frtra biztosan tehető összeg fog a pénzbüntetésekből s a tőkésitett, de ezentul is érintetlenül hagyandó 1.000.000 frt kamatjövedelmeiből befolyni s e jövedelemből még akkor is, ha egy újabbb javitó intézet a legközelebb jövőben állittatik fel, a rabsegélyezésekre s a javitó intézetek négyre szaporodott számának fentartására évenkint szükséges összegen felül átlag mintegy 300.000 frt maradna fenn törlesztési alapjául egy netán létesitendő hitelműveletnek. Ámde a törvényjavaslat 6-ik §-a szerint ezen törlesztési alap nem egészben, hanem csak két harmadrész erejéig, tehát 200.000 frtig fogna leköttethetni; 200.000 forint pedig 5%-os törlesztéssel, négy millió forintnyi kölcsöntőkének felel meg.
Habár ez idő szerint még nyilt kérdésnek tekintendő, vajjon ily kölcsönművelet fog-e és mikor létesittetni, mégis a végből, hogy ily művelet létesitése akadálytalanul legyen eszközölhető akkor, a midőn az szükségesnek és czélszerűnek mutatkozik, e részben a felhatalmazást a jelen törvényjavaslat 6-ik §-ába felvenni szükségesnek találtam.
Végül megjegyzem, hogy azon sorrendben, a mint az új fogházépitkezések végrehajtatni fognak, az ez által feleslegessé válandó állami tulajdont képező s alkalmas régi fogházak egészben vagy részben tolonczházi czélokra a belügyministeriumnak fognak átadatni, hogy a közigazgatás ezen szükségletén is megfelelően s az államkincstár újabb megterheltetése nélkül segitve legyen.
