1. § Mihelyt valamely szarvasmarhán a ragadós tüdőlob, vagy e betegség gyanuja megállapittatott: levágatását a hatóság elrendelni tartozik.
2. § Ragadós tüdőlob fertőzésének gyanujában álló szarvasmarha hat hónapon át zárlat alatt tartandó. Ilyen szarvasmarha levágatását a földmivelésügyi minister elrendelheti.
Fertőzés gyanujában levőnek tekintendő az olyan szarvasmarha, mely ragadós tüdőlobban beteg állattal közvetetlenül érintkezett, vagy ilyen állattal ugyanazon istállóban (helyiségben), udvarban vagy majorban állott; avagy közös legelőre egy gulyában járt.
3. § A ragadós tüdőlob-betegség gyökeres elfojtása czéljából hatósági rendeletre levágott szarvasmarháért - tekintet nélkül arra, hogy az állat levágatása után betegnek, avagy egészségesnek találtatik-e - az állat birtokosa a szabályszerü becslési eljárás utján megállapitandó teljes becsérték 9/10 részének megfelelő kártalanitást kap.
4. § A kártalanitási költségeket, - mig egy országos állatbiztositási alap nem létesittetik - az államkincstár viseli.
Az irtási eljárás végrehajtása czéljából kiküldött állami közegek költségei, valamint a fertőtlenitési költségek kizárólag az államkincstárt terhelik.
5. § A ragadós tüdőlob-betegség kiirtása czéljából levágott állatokért az állat birtokosa nem kap kártalanitást:
a) az olyan beteg állatokért, melyek 6 hónapnál rövidebb idő óta lettek az országba behozva, és melyeknek az ország területén történt befertőzése be nem bizonyitható (1888:VII. tc. 111. §),
b) a nagy ipari vállalatok és gyárak hizlalóiban talált beteg állatokért; ezen rendelkezés nem terjed ki az olyan mezőgazdasági szeszfőzők hizlalóira, a mely szeszfőzőknél az 1888. évi XXIV. tc. 7. § 2. pontjában jelzett határozmányok együttesen megvannak;
c) állatvásárok istállóiban vagy a vásártéren talált beteg szarvasmarháért;
d) ha az állat megbetegülését az 1888:VII. tc. 23. §-a ellenére azonnal be nem jelentette; - és
e) ha a betegség behurczolása vagy elterjedése ellen tett intézkedéseket és kiadott rendeleteket egyáltalán nem, vagy hanyagul teljesitette.
6. § A becslés és a kártalanitás körül követendő eljárás tekintetében az 1888:VII. tc. 107-112. §-ainak rendelkezései irányadók; azzal a kiegészitéssel, hogy a becsérték megállapitásánál mindig az illető vidéken érvényes folyó piaczi árak veendők a becslés alapjául.
Az állat betegsége, illetőleg a betegség vagy fertőzés gyanuja a becsérték megállapitása alkalmával nem vétetik figyelembe.
A becslő bizottság határozata ellen az érdekelt felek 15 nap alatt közvetetlenül a földmivelésügyi ministerhez felebbezhetnek. A becslő bizottság által megállapitott kártalanitási összegnek azonnal kézhez való vétele és nyugtázása, a birtokosnak felebbezési jogát miben sem csorbitja.
7. § Ha valaki a birtokában levő szarvasmarhát - melyért a jelen törvény értelmében megállapitott kártalanitási járulék fizetendő - eltitkolja: ez által kihágást követ el, mely az 1888. évi VII. törvénycikk 156. §-ában megjelölt czélokra forditandó 100 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
8. § Jelen törvény intézkedései által az 1888. évi VII. tc. 81. és 82. §-ai, valamint 105. és 106. § a) 2. pontjának azon részei, melyek a ragadós tüdőlobra vonatkoznak, hatályon kivül helyeztetnek.
9. § Jelen törvény kihirdetése után azonnal hatályba lép, s végrehajtásával a földmivelésügyi és a pénzügyi ministerek bizatnak meg.
