A borkereskedés terén főleg a legutóbbi két évtizedben sürűen tapasztalt visszaélések, midőn szőlőnedvből készült bor, illetve hirneves borvidékek terményei helyett különféle szerekből mesterségesen készült borhoz hasonló italokkal árasztották el a piaczokat, a legtöbb bortermelő államot törvényes óvrendszabályokra inditották. A phylloxera és peronospora pusztitásai folytán mindinkább költségesebbé váló szőlőmívelés nem képes a versenyt a gyártott és borhoz hasonló italokkal megállani. Ma már a borgyártók a mesterségesen előállitott italt a fogyasztó közönség megszokott izlésének megfelelően tudják előállitani; a nagy fogyasztó közönség pedig rendszerint nem tudja megkülönböztetni, hogy a bor természetes vagy mesterséges-e?
Habár örömmel constatálhatom s ezt különösen kiemelem, hogy nálunk a mesterséges borgyártás még figyelembe vehető arányokat nem öltött s habár a mesterséges boroknak esetleges nagymérvű terjedése ellenében a legjobb biztositékot szőlőmívelőink azon igyekvése nyujtja, melynél fogva az elpusztitott területeket helyreállitani s hajdani termőképességükre emelni törekesznek, sőt addig is, mig hirneves szőlővidékeink reconstructiója bekövetkezhetik, egyéb phylloxeramentes területek szőlőkké alakittatnak át, mégis tekintettel arra, hogy mindinkább hangosabbá válik azon óhaj, hogy hirneves borvidékeinknek borgyártók üzelmei által főleg a külföldön veszélyeztetett érdekei megóvassanak, szükségesnek mutatkozik, hogy a borkereskedés terén észlelt visszaélések ellen hazánkban is törvényes intézkedések tétessenek, nevezetesen azért is, mert a legutóbbi időben aggasztó mérvben észlelhetők a hazai hirlapokban is oly hirdetések, melyekben a borszaporitó essentiák és más ily elnevezések alatt egész nyiltan olcsó szerek ajánltatnak és hirdettetnek különféle borok könnyű és olcsó gyártására s ez irányban legkevesebb biztositékunk sincs arra nézve, hogy vajjon nem árultatnak-e az egészségre ártalmas szerek mint bor előállitására alkalmas anyagok? Az is tapasztalható továbbá, hogy legújabb időben nagymennyiségű gyümölcsbor Magyarországon át azon nyilvánvaló czélzattal hozatik be az ország ismeretes borvidékein fekvő állomásokra, hogy ezen állomásokon újból feladva, mint magyar vidékekről származó bor vitessék Ausztriába és a külföldre.
Ezen visszaéléseket a jelenlegi törvényes intézkedések utján is lehetőleg meggátolni igyekeztem, de teljes megakadályozásukra a jelenleg érvényben álló rendszabályok elégteleneknek mutatkoztak.
Fennálló törvényeink szerint ugyanis csak azon élelmi szereket és italokat lehet a forgalomból kitiltani, melyek az egészségnek ártalmasak, ez alapon azonban azon különféle szereket, melyek borgyártásra hirdettetnek, megvizsgálni nem lehet, mert az elárusitók külföldiek s az illető küldemények forgalomba hozatalát lehetetlen ellenőrizni.
A gyümölcsbornak magyar bor czégére alatt való forgalomba hozatalát a fennálló törvényes intézkedések segélyével oly módon igyekeztem némileg korlátolni, hogy a vasuti közegeket felhivtam, miszerint az ily küldemények feladásánál éber figyelemmel járjanak el és hamis bevallásokra a kiszabott büntetéseket alkalmazzák.
Ezek az intézkedések azonban korántsem elégségesek a csalárd üzelmek megakadályozására, mert a boroknak emelkedő ára következtében a hamisitás jövedelmező üzletté válhatik.
Az előadott körülmények indokolttá tették tehát, hogy a műbor vagy borhamisitások kérdése ujabb megfontolás tárgyává tétessék.
Ez a kérdés egyébiránt 15-20 év óta hazánkban állandóan napirenden van a nélkül, hogy a baj orvoslására alkalmas és minden itt szóba kerülő érdeket kielégitő út találtatott volna.
A kérdéses ügynek eddigi fejlődésére nézve a következőket tartom leginkább felemlitendőnek.
Szalay Imre országgyülési képviselő még 1876-ban törvényjavaslatot terjesztett a képviselőház elé, melynek czíme: „Törvényjavaslat a gyártott borokról” volt és melyben gyártott boroknak azok neveztetnek, melyek szőlőnedv hozzáadása nélkül készittetnek. A javaslat az ily italok készitését megengedi ugyan, de azoknak, mint ilyeneknek megjelölését és a természetes borral egyenlő megadóztatását kivánja. Ez a javaslat a képviselőház határozata által a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministernek adatott volt ki, a ki erre nézve az országos gazdasági egyesületnek, az országos iparegyesületnek és a kereskedelmi és iparkamaráknak véleményeit hallgatta meg.
Az országos gazdasági egyesület e javaslathoz csekély módositással hozzájárult, a kereskedelmi és iparkamarák ellenben, az aradi kamara kivételével, azt feleslegesnek, sőt ártalmasnak nyilvánitották és azon szempontból indultak ki, hogy miután nálunk borgyártás nem üzetik, ily törvénynek hozatala borainkat a külföld előtt rosz hirbe hozná és azon következtetést engedné, mintha a magyar borok mesterségesen állittatnának elő. Az aradi kamara ellenben a javaslatnál is tovább kivánt menni, a mennyiben a borgyártás teljes és feltétlen eltiltását kivánta.
Az orsz. iparegyesület a javaslat elveit helyeselte ugyan, de annak szerkezetét akként módositotta, hogy nem a mesterséges, hanem a természetes bor definitióját tette a törvényjavaslat élére.
A beérkezett vélemények 1878. április havában egybehivott szakértekezlet elé terjesztettek, melyben több tekintélyes termelő, borkereskedő és vegyész vett részt. Ezen értekezleten épugy, mint az azóta e tárgyban tartott többi értekezleten is, a termelők a javaslat mellett, a kereskedők és vegyészek pedig többnyire ellene nyilatkoztak.
Ezen időtől fogva a volt földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi, valamint a belügyministerium, illetőleg a nevezett ministeriumok kebeléből kiküldött vegyes bizottság a műborgyártás kérdésével behatóan foglalkozott és több törvényjavaslatot készitett, különösen miután 1879-ben a Svájczba kivitt magyar borok fuchsinnal történt festése miatt az országos gazdasági egyesület a törvényes intézkedéseket sürgette.
E tárgyalások folyama alatt a képviselőház 1882. évi márczius 6-án hozott határozatával utasitotta a volt földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministert, hogy még azon évben a gyártott borok eltiltásáról terjeszszen elő törvényjavaslatot.
A minister kiküldötteiből álló bizottság még ugyanazon évben készitett is egy új törvényjavaslatot „a borüzlet terén elkövetett visszaélések meggátlásáról”.
E javaslatban meg volt határozva, hogy mit lehet természetes bor elnevezés alatt érteni és eladni, meg volt benne jelölve, hogy minő kezelés képez kihágást s a műborok tekintetében csak a vevőnek tévedésbe ejtése volt tilalmazva. E javaslatot azonban a ministertanács nem fogadta el, hanem 1882. deczember 15-iki ülésében utasitotta a volt földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministert, hogy tisztán a műbor fogalmának meghatározására s a műbor készitésének és forgalmának ellenőrzésére szoritkozó javaslatot készitsen.
Ezen előzmények után készült és terjesztetett a képviselőház elé 1884. évi április 21-én a „műborokról” szóló törvényjavaslat, mely szintén nem czélozta e műborok készítésének eltiltását, hanem csak azok forgalmának szabályozását.
A képviselőház közgazdasági bizottsága, mielőtt a törvényjavaslat fölött nyilatkozott volna, szakértők meghallgatását tartotta szükségesnek s miután erre azon ülésszak hátralevő ideje rövid volt, a törvényjavaslatnak a napirendről való levételét hozta javaslatba, a mi meg is történt.
A következő évben azonban számos törvényhatóság a képviselőházhoz intézett kérvényében a gyártott borok feltétlen eltiltását sürgette, minek folytán a képviselőház az 1885. deczember 5-én tartott ülésen előbbi (1882. márczius 6-iki) határozatára való hivatkozással ismételten utasitotta a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministert, hogy a gyártott borok eltiltásáról törvényjavaslatot terjeszszen a ház elé.
Ennek folytán 1886-ban több e czélból meghivott bortermelő, borkereskedő és szakember részvétele mellett újabb értekezletek tartattak s a kereskedelmi és iparkamarák is meghallgattattak. A tárgyalások folyamán ismét több új törvényjavaslati tervezet készült, e tárgyalásokból azonban az tünt ki, hogy a műborgyártás kérdésében egy helyes törvény alkotása igen nagy nehézségekkel jár; ennélfogva a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister ezen nehézségeket a belügy-, pénzügy- és igazságügyministerekkel közölvén, azon kérdést vetette fel, vajjon nem lehetne-e a műborokkal történhető visszaélések meggátlása végett a fennálló egészségügyi, büntető és fogyasztási adótörvények alapján rendeleti uton czélt érni.
Minthogy az ezen uton való intézkedés czélszerűnek nem találtatott, az érdekelt ministerek (u. m. a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi, belügyi, pénzügyi és igazságügyi ministerek) kiküldötteiből alakitott bizottságban a törvényjavaslat szerkesztése iránti tárgyalások újból megindittattak s ezeknek alapján „a bortermelés és borkereskedés védelméről” szóló törvényjavaslat készült, melyet gr. Széchényi Pál, volt földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister 1887. évi május hó 20-án a képviselőház elé terjesztett. Azon (1884/7. évi) országgyülés azonban rövid idő mulva berekesztetvén, e törvényjavaslat tárgyalás alá akkor már nem kerülhetett.
A következő (1887/92. évi) országgyülés megnyitása után azonban a nevezett minister e törvényjavaslatot újból változatlanul benyujtotta a képviselőházhoz 1887. évi október 12-én.
E javaslat csak a mesterséges bor fogalmának meghatározásával és forgalmának szabályozásával foglalkozik.
A képviselőház közgazdasági bizottsága 1887. évi október 20-án kelt jelentése szerint e javaslatot némi lényegtelen módositással elfogadta ugyan; tárgyalása azonban elmaradt.
A borgyártásra vonatkozó külön törvényünk tehát mindez ideig nincs, a bornak az egészségre ártalmas minősége tekintetében azonban a közegészségügy rendezéséről szóló 1876: XIV. tc., a büntető törvénykönyv (1878: V. tc.) a belügyminister által e tárgyban kiadott rendeletek intézkednek.
Az időközben alkotott s „az állami italmérési jövedékről” szóló 1888. évi XXXV. tc. 10. §-ában azonban az italoknak hamis czím vagy hamis név alatt való forgalomba hozatala is érintetett, annyiban, hogy kimondatott e törvényben, miszerint- az italmérésre vagy kis mértékben való eladásra szóló engedély elvonható, ha az engedélyes bármily italt hamis név, vagy czím alatt hoz forgalomba. Az ezen törvény végrehajtása tárgyában a pénzügyminister ur által kiadott utasitás 14. §-ában pedig a „mesterséges bor”, valamint az italok forgalomba hozatalánál használt „hamis név” és „hamis czím” definitiója megállapittatott.
Ezen előzmények után a földmivelésügyi minister 1889. végén boldogult hivatali elődömhez intézett átiratában azon kérdést vetette fel, vajjon tekintettel az idézett 1888. évi XXXV. tc.-ben s az ennek végrehajtására vonatkozó utasitásban foglaltakra, valamint a borgyártás tárgyában azon évben alkotott franczia törvényre s általában az időközben szerzett tapasztalatokra, nem volna-e kivánatos a képviselőház elé 1887-ben benyujtott s a bortermelés és borkereskedés védelméről szóló törvényjavaslatot ujabb revisió alá venni, mely revisió folytán szövegezendő javaslat megállapitása után az előbb beterjesztett törvényjavaslat a földmivelésügyi minister által visszavonattatnék, egyuttal azonban az ujabban megállapitott javaslat terjesztetnék be alkotmányos tárgyalás végett.
Az emlitett törvényjavaslatnak revisióját hivatali elődöm is szükségesnek találván, annak kifejezése után, hogy az emlitett irányú intézkedés a kereskedés korlátozását foglalja magában s hogy az ily irányú törvényjavaslat előkészitése is természetszerűleg a kereskedelemügyi ministeri tárcza ügykörébe esik, továbbá azon oknál fogva, hogy a szándékolt intézkedések hathatósabban lesznek foganatosithatók, ha az alkotandó rendszabályoknak mint Horvát-Szlavonországokkal is közös törvénynek a magyar korona egész területén érvény szerezhető, azon megállapodás jött létre, hogy a szóban forgó tárgyban szükséges intézkedéseket a kereskedelemügyi minister készitse elő.
Ennek következtében a ministeriumok kiküldötteiből alakitott vegyes bizottság által 1889. deczemberben szövegezett javaslat a kereskedelmi szaktestületeknek megküldetett véleményezés végett. E javaslat főbb intézkedései a következők voltak:
1. Tilos mesterséges bort forgalomba hozni a nélkül, hogy az határozottan, mint „mesterséges bor” jeleztetnék.
2. Tilos bort oly borvidék megjelölésével forgalomba hozni, melyen az nem termett.
3. Tilos a bort oly szőlőfaj megjelölésével forgalomba hozni, a melyből az nem készült.
4. Tilos a bort oly termelő neve alatt hozni forgalomba, ki az nem termelte. A kereskedő azonban az összevásárolt borokat saját neve alatt hozhatja forgalomba.
5. A törvényjavaslat háromféle italt különböztet meg:
a) természetes bort, mely az okszerű borászat elveivel megegyező módon friss szölőmusttal készült;
b) mesterséges bort, mely az a) alatti kellékeknek meg nem felel;
c) az u. n. petiotizálás utján friss törkölyből viz és czukor hozzáadásával készült ital.
A meghallgatott kereskedelmi testületek (budapesti kereskedelmi és iparkamara; a magyar kereskedelmi csarnok; az orsz. iparegyesület) azon nézetüknek adtak kifejezést, hogy a bortermelés és borkereskedés védelmére irányuló törvényes intézkedés hazánkban nemcsak felesleges, de a törvényjavaslat épen ellenkezőjét érné el annak, a mi czéljául kitűzve van s ezen indokok alapján azon óhajtásuknak adtak kifejezést, hogy a szóban forgó törvényjavaslat törvényerőre ne emeltessék, mert az sem a bortermelés, sem a borkereskedés érdekeinek megvédésére nem alkalmas, sőt mind a borkereskedést, mind a bortermelést előreláthatólag érzékenyen sujthatná. A nevezett testületek indokaik részletesebb kifejtésével kiemelték azon körülményt, hogy hazánkban mesterséges bor tulajdonképen nem igen gyártatik, sőt a phylloxera pusztitásainak, valamint annak daczára, hogy természetes bor hazánkban annyira olcsó, hogy a mesterséges borgyártás nyereséggel ugy sem járna.
Ily körülmények között (a nevezett testületek véleménye szerint) a tervbe vett intézkedések nélkül azon gyanut ébresztené, mintha hazánkban műbor gyártatnék s igy a javaslat a külső földnek boraink iránt táplált hitelét is csorbitaná.
A javaslat egyes intézkedéseire áttérve, aggályosnak tartották azon módozatot is, mely szerint a műbor fogalma negativ értelemben szándékoltatik meghatároztatni.
A kereskedelmi szaktestületeknek a szándékolt törvényes intézkedések ellen nyilvánuló nézetei az ügynek oly irányú tárgyalását tették szükségessé, mely tárgyalások folyamán az érdekeltek minden irányú képviselete kifejezte nézetét a kérdésnek mely irányban való szabályozása tekintetében.
Ennek folytán ugy a bortermelők, valamint a borkereskedők képviselőivel 1890. deczember 9-ikén, 1891. január 30-án és 1891. április 3-án értekezletek tartattak, mely értekezleteken az ügy minden részleteiben a legalaposabban tárgyaltatván, a további intézkedések alapjai megállapittatták.
Az emlitett értekezletek eredményét a következő fővonásokban jelezhetem:
A) Általában constatáltatott, hogy a mesterséges vagy műborok készitése nálunk majdnem ismeretlen, sőt ez idő szerint haszonnal folytatható sem volna. Azonban épen ezen körülménynél fogva s a kérdésnek minden oldalról beható megvitatása után mindinkább kidomborodott az a felfogás, hogy viszonyaink között teljesen indokolt, hogy a nálunk alkotandó törvény által a mesterséges borok készitése és forgalomba hozatala teljesen eltiltassék, annál is inkább, mert ily tilalom folytán hazai kereskedőink nemcsak sérelmet nem szenvednek, de ily tilalom kijelentése által hazai boraink iránt a bizalom még fokoztatik.
A külföldi törvényhozás eredményeiből meritett tapasztalatok még inkább megerősitették ezt a nézetet s nevezetesen utalás történt az Ausztriában és Francziaországban fennálló borhamisitási törvényekre, mely törvények tudvalevőleg - a mesterséges bor előállitását facultativ módon megengedik s csak az ital mesterséges voltának eltitkolását tilalmazzák. Constatáltatott például az, hogy az osztrák törvény hatásában a termelők érdekeit aligha alkalmas védeni, miután a műborgyártásra ott egyetlen egy iparigazolvány sem váltatott. A franczia törvényt illetőleg pedig utalás történt arra, hogy bármily szigorú és világos rendelkezéseket tartalmaz is e törvény, maguk azon körök, melyeknek érdekeit első sorban van hivatva védelmezni, tudniillik a bortermelők sem tartják azt minden irányban megfelelőnek s ezért már is többféle pótjavaslatokat terveztek arra nézve, hogy ezen törvény kiegészittessék, nevezetesen a mazsolaszőlőből készült borok további ellenőrzés s magasabb megadóztatás alá vonassanak.
B) A mi továbbá azon kérdést illeti, hogy mi tekinthető mesterséges bornak s mely anyagok használata minősitik a bort mesterségessé? e tekintetben általában azon nézet nyilvánult, hogy „bor” alatt csakis friss szőlőből erjesztés folytán előállitott folyadék értendő s hogy minden más anyagnak hozzátétele által szaporitott bor mesterségessé válik, hacsak azon anyag nem tisztitott szesz vagy cognac.
A meghallgatott szakértők véleménye alapján a borok mesterséges előállitásához, vagy azok keveréséhez használt anyagok felsorolása a törvényjavaslatban mellőzendő volt, mert egyrészről a vegytan fejlődése folytán ujabb és ujabb anyagok állanak és állittatnak elő; legtöbbször pedig különféle összetételek által más-más nevet nyernek és ujabb nevezetek által jönnek forgalomba.
Megállapittatott továbbá, hogy a bornak vizzel való keverése általában nem, viznek musthoz való hozzáadása pedig csak annyiban lenne megengedhető, ha ezt az okszerű pinczekezelés elve követelné.
Azon kérdésre nézve, vajjon bizonyos festanyagok hozzátétele tilalmazandó-e? a fölmerült nézeteket abba foglalhatom össze, hogy a festanyag használatának tilalma nehézségekbe annál kevésbbé ütközhetik, mivel a bor festésére bizonyos borfajták, mint pl. az amerikai vörös bor (Jaquette) czélszerűen használható, ily bor pedig az amerikai szőlővesszőnek legujabb időben történő ültetése folytán rendelkezésünkre álland. Általában pedig az értekezlet a festanyagok közül legfeljebb csak az áfonya és mályva használatát vélte megengedhetőnek, mig a fehér bornak vörös borrá való festését tilalmazandónak tekintette.
A mi a czukornak a borhoz való vegyitését illeti, az értekezlet azon feltevésből kiindulva, hogy az italból az, vajjon a czukor a musthoz vagy később került-e be, könnyen felismerhető, azon nézetnek adott kifejezést, hogy a jegeczedett tiszta czukornak a musthoz való tétele általában nem kifogásolható, mig a bornak czukorral való édesitése feltétlenül kizárandó.
C) Beható eszmecsere tárgyát képezte az ugynevezett aszúborok hamisitásának kérdése is, mely irányban ismeretesek a külföldön elkövetett visszaélések, midőn aszúbor, tokaji aszú, hegyaljai aszú, magyar gyógyborok nevezete alatt tömegesen fordulnak elő oly italok, melyek már csekély áruk által mesterséges voltukat árulják el.
Vannak azután más italneműek, illetve ugynevezett aszúborok, melyek rendesen közönséges asztali borból mazsolaszőlő és szesz hozzátétele által gyártatnak és elég nagy kelendőségnek örvendenek.
A mi az italok ezen utóbbi nemét illeti, ha megfelelő módon állittatnak elő azok az egészségre nem ártalmasak, bár azon tulajdonságok, melyek gyógyászati szempontból bizonyos borvidékek terményeiben kerestetnek, azokban fel nem találhatók.
Másrészt azonban tagadhatlan, hogy ily fajta borok kellemes izük miatt nagy mértékben kerestetnek és azokért nevezetesen külföldről jelentékenyebb összegek jönnek az országba, mi mellett figyelmen kivül sem hagyható, hogy ha ezen italok nálunk eltiltatnak, azoknak gyártását a külföld teljesen kezébe venné, mi által az ország minden látható eredmény nélkül jelentékenyebb jövedelemtől fosztatnék meg.
Minthogy azonban kétséget nem szenved, hogy a hozandó törvénynek főczélja az, miszerint a hazai jó hirnevű borvidékek terményei a hamisitás ellen hathatósan védelmeztessenek, az értekezlet az itt előadott viszonyokat és érveket mérlegelvén, azon egyhangú nézetnek adott kifejezést, hogy a külföldi mazsolaszőlővel, de valódi borból készült borok átalában ne tiltassanak ugyan el, azonban oly korlátozó intézkedések közé szorittassanak, hogy a tokaj-hegyaljai boroknak hirét meg ne támadhassák. Ehhez képest az ily boroknak „tokaj-hegyaljai vagy szamorodni” elnevezés alatt forgalomba hozatala szigorúan tiltassék, mert a borhamisitás elleni mozgalomra leginkább azon körülmény szolgáltatott okot, hogy a külföldön is elismerést nyert boraink kelete a hamisitások által nagy mértékben szenvedett.
D) A kereskedői körök az egész törvény tekintetében azon aggálynak adtak kifejezést, hogy irigységből származó alaptalan feljelentések folytán egész borkészletek lefoglalása vagy kellő szakértelem nélkül hozott itéletek által a kereskedőnek kiszámithatlan kár vagy hitelének pótolhatlan csorbitása okoztatnék, még az esetben is, ha a felsőbb fokú itélet teljes ártatlansága derittetnék ki, ezen aggályokkal szemben a törvénybe oly eljárás vétetett fel, mely a roszhiszemű és alaptalan feljelentések, vagy netáni túlbuzgó eljárás ellen kellő biztositékot nyujt.
Végül felmerült az az észrevétel is, hogy azon esetre, ha a nálunk kilátásba vett korlátozó intézkedésekhez hasonlók Ő Felsége többi királyságaiban és országaiban életbe nem léptetnének, attól lehet tartani, hogy a magyar borokkal való kereskedés esetleg Ausztriába tereltetnék, mert az ott fennálló törvény a sacharin, glycerin, festőanyagok, czukor stb. anyagok használatát megengedi és ennélfogva magyar borainkat ott a fogyasztó közönség izlésének megfelelően kikészithetik, mi által a magyar borkereskedő elvesztené az osztrák piaczot.
A mi ezen utóbbi észrevételt illeti, megjegyzem, hogy habár Ausztriában a bortermelés védelme más alapokra van fektetve, mint a minőt a jelen törvényjavaslatban alapul elfogadtam, ez minket vissza nem tarthat attól, hogy saját bortermelésünk védelme érdekében ne tegyük meg azokat az intézkedéseket, melyek viszonyaink által indokoltak. Ennélfogva azt hiszem, hogy az az aggály, hogyha a gyártott borok forgalma Ausztriában is el nem tiltatik, akkor a magyar borokat ott mégis gyártani fogják s borkereskedőink piaczot fognak vesziteni, - alaptalan annyiban, a mennyiben ha mi a gyártást tilalmazzuk, azáltal biztositjuk a magyar bornak természetes voltát s a külföldi fogyasztó bizonyára inkább ott fogja megrendelni a magyar bort, hol a törvényes intézkedésekben kellő garantiát talál arra nézve, hogy természetes magyar bort és nem gyártott italt fog kapni.
A fentebb emlitett értekezlet tárgyalásainak során megállapitott irányelvek alapján dolgoztatott ki a törvényjavaslat, melyet benyujtani szerencsém van.
Mielőtt azonban e törvényjavaslatot megismertetném, bizonyára nem lesz fölösleges, ha megismertetem azon intézkedéseket is, melyek e tárgyban Ausztriában és némely más államban fennállanak.
A borhoz hasonló italok termeléséről és eladásáról szóló 1880. évi julius 21-iki osztrák törvény intézkedései a következők:
Borhoz hasonló italoknak (közönséges elnevezés szerint: műboroknak) készitése, valamint szőlőléből idegen anyagok hozzáadásával vagy vegyitésével készűlő italok előállitása, a mennyiben a vegyités czélja nemcsak az, hogy általa a bor minősége javittassék, vagy a bor tartósabbá tétessék, hanem az, hogy a bort tartalmazó termény szaporittassék, - ha az illető ital eladásra vagy kimérésre van szánva - csak mint kereseti és jövedelmi adó köteles ipar űzhető és az ipartörvény határozatai alá esik. Ezen rendelkezés alól kivétetik a saját termésű törköly és must feldolgozása útján készült törkölybor és a vin picollo (vinetto) előállitása.
A fentebb jelölt műborok ugyanazon fogyasztási adó alá esnek, mint a bor, ezek készitéséhez keményitő czukrot használni tilos és ily italokat a borra nézve használtatni szokott elnevezés alatt sem eladás végett hirdetni, sem árúba bocsátani, eladni vagy kimérni büntetés terhe alatt nem szabad.
Hasonló elvekből indúl ki az 1889. augusztus 15-én kelt franczia borhamisitási törvény, melynek az a rendeltetése, hogy a fogyasztók előtt a bor elnevezés alatt piaczra hozott termény valódi természete feltüntettessék s ez által az ezen termény elárúsitása körüli visszaélések megakadályoztassanak.
Ezen törvény szerint mást, mint friss szőlő erjesztése útján nyert terményt bor elnevezése alatt szállitani, eladni, vagy árúba bocsátani nem szabad. A friss szőlő héjának czukor és viz hozzáadása útján előidézett erjesztéséből nyert terményt, valamint ezen terménynek és a természetes bornak bármely arányban előállitott keverékét másféle elnevezés, mint „czukorbor” (vin de sucre) elnevezés alatt nem szabad szállitani, eladni, vagy árúba bocsátani. A mazsolaszőlő és viz keverékének erjesztéséből nyert terményt más, mint mazsolaszőlő bor (vin de raisins secs) elnevezés alatt szállitani, eladni, vagy árúba bocsátani tilos, hasonlókép tilos ezen terménynek és a természetes bornak bármely arányban előállitott keverékét is szállitani, eladni vagy árúba bocsátani. Azon hordókon vagy tartányokon, melyek czukorbort vagy mazsolaszőlőbort tartalmaznak, nagy betűkkel a következő felirást kell alkalmazni: „Czukorbor, mazsolaszőlőbor.”
Az üzleti könyvekben, facturákban, fuvarlevelekben vagy hajó-raklevelekben a szállitott termény természetéhez képest ugyanezen elnevezések használandók és a bor, czukorbor vagy mazsolaszőlőbor szállitmányokat kisérő szállitó-leveleknek különböző, rendeleti uton meghatározandó szinűeknek kell lenniök.
Ha a borhoz, a czukorborhoz vagy mazsolaszőlő-borhoz akár az erjedés tartama alatt, akár későbben füge, szentjánoskenyér, márnavirág, harangvirág, valamint rizs, árpa, vagy másféle czukorra átváltoztatható anyagok erjesztésének, vagy lepárolásának termékei kevertetnek, ezen eljárás az 1851. évi márczius 21-iki törvény által minősitett élelmiszer-hamisitás alá esik.
Némileg eltérő rendszert követ az 1892. évi február hóban Németországban előterjesztett, a bornak és borhoz hasonló italok forgalmáról szóló törvényjavaslat.
E törvényjavaslat megállapitja:
1. hogy általában mily anyagokat nem szabad hozzákeverni a borhoz, vagy borhoz hasonló italokhoz. Ilyenek: timsó, báryum, borsav, glycerin, alkermes bogyók, magnesium-vegyülékek, salycilsav, nem tiszta szesz, nem tiszta keményitő-czukor, strontium-vegyülékek, kátrányfestékek stb.;
2. hogy bizonyos keverékek az italokhoz tehetők ugyan, de akkor az ital csakis a megfelelő, azt a bortól különböztető elnevezés alatt bocsátható árúba vagy adható el.
Mint ilynemű hozzátételek, a következők soroltatnak fel:
a) czukros viznek a teljesen vagy részben kisajtolt szőlőre való öntése;
b) ugyanannak feltöltése borseprőre;
c) mazsola és aprószőlőnek, sacharinnak és nem teljesen tiszta czukornak hozzátétele a borhoz;
d) savak és savtartalmú anyagok, valamint bouquet anyagok hozzátétele;
e) gummi és más, az extractiv anyagok emelésére szolgáló anyagok hozzákeverése.
Ez általam itt részletezett intézkedésektől, valamint az eddig is a tisztelt ház elé terjesztett e nemű törvényjavaslatoktól némileg eltér az általam jelenleg bemutatott törvényjavaslat, a mennyiben annak alapján a mesterséges bornak előállitása és forgalma teljesen eltiltatnék, mert nálunk mesterséges borra szükség nincsen, azt senki sem keresi, senki tudva azt meg nem veszi és azon engedély, mely szerint ily bor, ha az egészségnek nem ártalmas is, mint „műbor” vagy más megfelelő elnevezés alatt gyártható és forgalomba hozható volna, csakis visszaélések palástolására alkalmas, a nélkül, hogy valamely valódi szükségletnek megfelelne.
Ezen elvnek következetes alkalmazásaként önként következik az, hogy a törvényjavaslat 1. §-a a fentebbi elven kivül még azt is tiltja, hogy a mesterséges bor gyártásához szolgáló anyagok ily határozott czélzattal ajánltassanak vagy hirdettessenek, mert ily anyagok azon figyelmeztetéssel való hirdetése, hogy azokból műbor előállitható, a tiltott cselekményre való felbujtásnak jellegét hordja magán.
A 2. § annyiban szolgál az 1. §-ban kimondott vezérelv bővebb magyarázatára, a mennyiben a mesterséges bornak fogalmát állapitja meg.
Az emlitett szakasz a mesterséges bor fogalmát olykép jelzi, hogy az illető ital nem kizárólag szőlőből, illetve szőlő-mustból készült, vagy ha abból készült is, hozzá egyéb anyagok kevertettek.
A tiszta szőlőből készült borhoz tehető más anyag a törvényjavaslat szerint csak a tisztitott szesz és a cognac, melyeket a gyengébb és ennélfogva nem tartós és kereskedelmi forgalomra nem alkalmas borokhoz hozzátenni sok esetben szükséges. A borhoz nem keverhető anyagok közül a törvényjavaslatba csak a vizet neveztem meg határozottan és ily módon a legtöbbször előforduló visszaélést kivánom jelezni, míg a többi kizárt anyagok hosszú sorát azért nem emlitem, mert a mai vegyészeti tudomány haladásával ezen sorozat igen hosszúra terjedne, még sem lenne kimeritve és folytonos kiegészitést vagy módositást igényelne.
Magától értetik azonban, hogy fennebbi elv szerint a czukor, valamint az összes festanyagok hozzákeverése ép ugy tiltatik, mint a glycerin, kénsav stb. hozzátétele.
Ez által azonban a mustnak okszerű pinczekezelése és a bornak ez uton való javitása nem lenne tiltva, de e tekintetben nem ad a törvényjavaslat teljes és korlátlan szabadságot, mert ez által a törvény végrehajtása lehetetlenné válnék, a mennyiben sok esetben nehéz volna megállapitani, vajjon a hozzátétel már a musthoz vagy későbben a borhoz kevertetett. A törvényjavaslat értelmében tehát, tekintettel arra, hogy nehéz volna a helyes pinczekezelés szabályait, már azoknak folytonos változása miatt, törvénybe iktatni, a kereskedelemügyi és a földmivelésügyi minister bizatnék meg a mustnak okszerű kezelése és javitása módozatainak rendeleti uton való időnkénti szabályozásával.
A 2. §-ban körülirt mesterséges borhoz nem számittatnak a pezsgő, az ürmös, a csiger vagy lőre, az alma és gyümölcsborok és a külföldi mazsola-szőlőből készült ugynevezett aszúborok - azon megszoritással azonban, hogy ez utóbbiak „tokaji, hegyaljai vagy szamorodni” elnevezések alatt forgalomba nem hozhatók és hogy azon elnevezéseket, melyek alatt minden ily fajta italok raktározhatók és forgalomba hozhatók, a kereskedelemügyi minister rendeleti uton határozza meg (3. §).
Ily módon egyeztethető össze nézetem szerint bizonyos régi hirnévvel biró borvidékek védelme a kereskedelmi köröknek azon figyelmet érdemlő kivánságával, hogy a mazsolaszőlővel édesitett borok, melyeket a fogyasztó közönség kedvel - Magyarországban is előállithatók legyenek.
Az elősorolt tilalmak ellen elkövetett cselekmények a 4. és 5. §-ban kihágásoknak nyilvánittatnak. E kihágások enyhébb nemei nevezetesen a mások által készitett mesterséges borok általában vagy tiltott elnevezés alatti forgalomba hozása pénzbüntetésekkel -, a mesterséges bor készitése vagy gyártása pedig mint legsúlyosabb kihágás pénzbüntetéssel és ezen kivül egy hónapig terjedhető elzárással büntettetik. E mellett elrendelhető, hogy az itélet az elitélt fél költségén közzététesssék a végett, hogy a közönség érdekeit kellőleg megóvhassa. A mesterségesnek talált bor elkobozható és ha egyszersmind az egészségnek ártalmas, megsemmisitendő, ellenkező esetben pedig valamely jótékony czélra forditandó. Még azon esetben is, ha a mesterségesnek talált bor elkobozása ki nem mondatik, az forgalomba többé nem kerülhet (7., 8., 11. §).
Nehogy pedig valamely rosszhiszemű versenytárstól eredő, esetleg alaptalan feljelentés folytán - túlszigorú intézkedéssekkel a kereskedelem megkárosittassék - vagy a feljelentett jó hirneve, üzlete és hitele megrontassék, a törvényjavaslat a kihágások körüli eljárás tekintetében oly rendelkezéseket tartalmaz, melyek ezen hátrányok elkerülésére alkalmasak.
Ugyanis az eljárás csak alapos gyanu vagy teljesen megbizható feljelentés alapján inditható. A gyanus borból egyelőre csak minták vétetnének és e mellett a készletben levő gyanus borok mennyiségei összeiratnának. További lépések a gyanusitott ellen addig nem foganatosithatók, mig a borok tényleges mesterséges volta egy szakértőkből alakitott állandó vegykisérleti állomással felszerelt bizottság által megállapittatott. Az emlitett szakértői bizottság megalakitását, szervezését és eljárását a kereskedelemügyi minister a földmívelésügyi ministerrel egyetértőleg rendeleti uton állapitaná meg. Csak ezen bizottság szakvéleménye alapján döntetik el az esetleges kihágás, illetve szabható ki a büntetés az esetben, ha a bizottság a megvizsgált bort gyártottnak minősitené (9. és 10. §).
Miután külföldi származású borok a magyar korona területén kedvezőbb elbánásban nem részesithetők, mint a belföldiek, az ország területén forgalomba hozott külföldi mesterséges borokra nézve a törvényjavaslat szerint szintén ugyanezen határozmányok alkalmazandók, mint a belföldön előállitottakra, még akkor is, ha ezen borhoz hasonló külföldi italok az ott divó törvények értelmében mint mesterséges borok nyiltan megjelöltetnének.
Igaz, hogy mindezen fentebb ismertetett intézkedések által a magyar jóhirű borok külföldön leendő hamisitása nem akadályozható meg és hogy azt, mi a magyarországi lakosnak tiltva van, külföldön bárki teheti annyiban, a mennyiben azt a külföldi állam nem tiltja és nem üldözi. Ez irányban azonban a magyar kormány gondoskodott, hogy hazai bortermelésünk a visszaélések és csalárd visszaélések ellen lehetőségig biztosittassék a külföldön is.
Ezen czélzat megvalósitására vezet a Németországgal kötött s az 1892: IV. tc.-be iktatott szerződés, melynek VIII. czikke szerint mindegyik szerződő fél, a mennyiben az még nem történt volna meg, intézkedéseket teend oly árúk eladása és árúba bocsátása ellen, melyek a másik fél állami czímerével vagy a származás megjelölése végett a másik fél területén fekvő helyek és kerületek nevével vagy czímerével a kereskedelemben és forgalomban való megtévesztés czéljából vannak ellátva.
A mi végül a törvény életbeléptének határidejét illeti, az a kihirdetéstől számitandó hat hóra tétetett azon czélból, hogy elég idő maradjon a szakértő-vizsgálati bizottságok és az ezekkel kapcsolatos vegykisérleti állomások szervezésére és életbeléptetésére.
Midőn mindezeknek előterjesztése után a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlom, nem akarom ugyan állitani, hogy ezen törvény által a borhamisitás minden neme és módja teljesen meg lesz szüntethető, de meggyőződésem szerint sikerülni fog legalább a legkirivóbb esetekben a törvény áthágását megbüntetni és ily módon a becsületes termelő és kereskedő érdekeit legalább a lehetőség határai közt megóvni.
Nem tartok attól, hogy ezen javaslat, - törvényre emelkedése esetén a magyar borkereskedésre hátránynyal járna és azt külföldre terelné, mert ha tudva van az, hogy Magyarországon a borgyártás törvényesen tiltva van, mindenki - ki természetes magyar bort kiván, - Magyarországon fogja azt megrendelni, mivel a törvény rendelkezéseiben biztositékot találand arra nézve, hogy itt természetes bort fog kapni, sőt ellenkezőleg az a véleményem, hogy bortermelőinknek és borkereskedőinknek szükségük van az ezen törvényjavaslatban nyujtott védelemre, mert a szőlőterületek folytonos csökkenése folytán a körülmények mindig kedvezőbbé válnak a mesterséges bor előállitására; ha pedig a borgyártás lábra kapna, az a magyar bor hirnevére végzetessé válhatnék, mert megingatná a külföldnek boraink iránti bizalmát. Pedig annak megóvása annál szükségesebb, mert nem mondok le a reményről, hogy szőlőtermelésünk ismét oly terjedelmet nyerend, mely a borkivitelt ismét fokozhatja. Addig is szükséges, hogy borunk a szédelgés és hamisitás ellen legalább hazánk területén kellő védelmet találjon, - mert előrelátható, hogy a fenforgó viszonyok közt a borgyártás tért fog foglalni.
Minthogy pedig e javaslat által ezen hátrányt elkerülni vélem, tisztelettel ajánlom annak elfogadását.
