A csomagokban, burkolatokban vagy egyébként már begöngyölt állapotban forgalomba kerülő árúkkal évek óta oly visszaélések követtetnek el, melyek a jóhiszemű vevő közönség megkárositására irányulnak.
Ugyanis azon körülmény, hogy a csomagokban vagy burkolatokban forgalomba kerülő árúkat a vevők utánmérni, utánszámolni rendszerint nem szokták, helyt adott annak a visszaélésnek, hogy oly csomagárúkat hoznak forgalomba, melyeknél a csomagban a boritékon feljegyzett vagy a vevő által jóhiszeműleg vélt tartalomnál kevesebb foglaltatik.
A csomagnak, valamint a benne foglalt ármennyiségnek fokozatos csonkitása, s igy a közönségnek abbeli megtévesztése, mintha a csomag a jelzett vagy legalább régebben szokásban volt mennyiséget tartalmazná s igy a fogyasztó vevő megkárositására irányuló ezen visszaélés már oly gyökeret vert, hogy sok közvetitő kereskedő a csomagárú ilyszerű csonkitását a gyárosnál közvetlenül megrendeli s némely gyáros vevője ezen kivánalmának készséggel megfelel, mert a közvetitő kereskedő ily csonka tartályban foglalt árúkat olcsóbban adhatván el, az ily árúkból többet hozhat forgalomba, mint abból, mely teljes számban vagy mértékben bocsáttatik árúba.
E csalárd műveletet a sok példa közül a pamutfonalokkal űzött visszaélés világitja meg legjobban. Általánosan és rég bevett szokás szerint a pamutcsomagok 5 angol fontot nyomnak. Egy ily csomagban ötször annyi motring van, mint a mily számmal a fonal jeleztetik. Miután az osztó szám 5, ennélfogva egy VI-os finomságú számmal jelzett csomagnak 30 motringot kell tartalmaznia. Ugyancsak régi szokás szerint a motring 840 angol yard hosszú fonalat, minden motring pedig 7 kötegre felosztva 120-120 yardot, azaz 80 oly motolla-menetet tartalmaz, melynek kerülete 1 1/2 yard (1.371 méter). A visszaélést előmozditó gyáros VI-os finomságú csomagba nem 30, hanem minél több motringot helyez el, de a mellett a motringokat, valamint a kötegeket is kisebbiti, a kereskedő tehát több motringot és köteget árulhat ki egy 5 fontos csomagból s minthogy a kis fogyasztó nincsen azon helyzetben, hogy a fonal hosszát utánmérhesse, megcsalatik, mert ép oly drágán fizeti még most is a fonalat, mintha a köteg az eredeti hosszúságát tartalmazná. Az ily fogyasztó, ki régebben egy köteg pamutfonallal egy bizonyos ruhadarabot volt képes kivarrni, a csonkitást csak a munka alatt veszi észre. Hasonló tapasztalatok mutatkoznak egyéb csomagokban és burkolatokban előforduló árúknál, pl. a vas szegeknél, tűknél, gyertyáknál stb., a melyeknél sokszor a kijelölt mennyiségnél sokkal kisebb szám vagy súly található és ennélfogva az ár is alacsonyabb, mint a helyes súlylyal vagy számmal töltött csomagoknál, melyek azután a közforgalomban el nem kelnek. A szolid gyáros, kereskedő, valamint a fogyasztó közönség tehát egyaránt védelmet követel ezen visszaélés ellen, mely különben a forgalom érdekeit csorbitja, mert természetesen megdrágitván az árút, következéskép a fogyasztást zsibbasztja. Egyik kereskedelmi és iparkamara már 1878. évről szóló jelentésében arra utalt, hogy az árvamegyei gyolcs és kelmeárúsok által eladott s főleg a morvaországi gyárakból kikerült árúk a szokásos mérettől eltérőleg, 3-4 méternyi hiányt tüntetnek fel. Miután különösen a gyapjúfonalakkal űzött visszaélések tüntek fel, a magyarországi kereskedelmi és iparkamarák a szóban forgó tárgyban véleményezésre hivattak fel. Miután pedig a kamarák az emlitett visszaéléseket mint a tapasztalat által beigazoltaknak jelezték, szükségesnek mutatkozott, hogy a visszaélések meggátlására és azok megtorlására törvényes rendszabályok vétessenek kilátásba.
A panaszolt visszaélések kútforrása leginkább a gyárak működésére vezethető vissza, s miután ezen visszaélések a hazai forgalom terén is akkép gátolhatók meg a leghathatósabban, ha a védelem ezen visszaélések ellen azon területen és országban is érvényesithető, mely országgal kereskedőink a legsűrűbb forgalmi összeköttetésben vannak, tárgyalásokat folytattam az osztrák kereskedelemügyi ministerrel azon czélból, hogy az észlelt visszaélések meggátlására Ő Felsége többi királyságaiban is és országaiban is törvényes intézkedések léptettessenek életbe.
Ezen tárgyalások kedvező eredményre vezettek és az osztrák kereskedelemügyi minister arról értesitett, miszerint a jelzett irányban vagy a büntető törvénybe vagy külön törvénybe oly rendelkezés fog fölvétetni, mely a szóban forgó visszaélés megtorlását czélozza.
Ezeknek előrebocsátása után van szerencsém a jelen törvényjavaslat részletes indokolására áttérni.
A felsorolt és általánosan jelzett visszaélések meggátlására a törvényjavaslat 1. §-a az igazmondás elvét kivánja a csomagárúk mennyiség-tartalmának megjelölésénél érvényre emelni, s általánosságban azt kivánja, hogy ott, a hol a csomagokban forgalomba kerülő árúk mennyiséggel jelöltetnek, mennyisége az igazsághoz hiven feltüntettessék.
Az egész törvényjavaslatnak czélja és iránya az lévén, hogy a csomagárúk mennyiségtartalmának megcsonkitása s igy a vevő közönség megkárositása akadályoztassék meg, a csomagban foglalt árúminőség szerinti jelzése a törvényjavaslat által nem érintetik. E tekintetben részint a büntető törvénykönyv, részint pedig az 1884:XVII. tc. foglalt ipartörvény 58. §-a tartalmazza a szükséges intézkedéseket. Jóllehet itt-ott némely oly árú van már régóta a forgalomban, melyek súlya és beosztása a hazai törvényes mértéknek meg nem felelő, mégis tekintettel az ellenőrzés hathatósabb gyakorlására, valamint arra is, hogy az átszámitási nehézségek csak a kezdetben fognak mutatkozni, a belföldi forgalomba kerülő árúkra nézve indokoltnak mutatkozik, hogy azok mennyisége az országban szokásos törvényes mértékben jelöltessék meg, mi annyival kevésbbé okozhat nehézséget, mert a külföldi gyárak bizonyára igyekezni fognak a Magyarországba szánt árúkat az itt honos mértéknek megfelelően beosztani.
Az 1. § intézkedése nem zárja ki azon lehetőséget, hogy bizonyos árúkon a mennyiségtartalom megjelölése szánt-szándékosan mellőztetik a végett, hogy a bár ki nem jelölt, de a gyakorlat szerint szokásos mennyiség csalárd szándékból megrövidittessék. Már pedig fontos érdekek követelhetik, hogy bizonyos árúkon a mennyiség-tartalomnak megjelölése ne hiányozzék. Ennélfogva indokolttá válik, hogy a kereskedelemügyi minister felhatalmaztassék arra, miszerint a szakközegek meghallgatása mellett rendelet által bizonyos árúkra nézve a csomagokban levő mennyiség megjelölését kötelezőleg állapithassa meg és egyuttal a kötelező megjelölés módját irhassa elő, s igy időnként kiadandó rendeletek által igyekezzék érvényre emelni a törvényjavaslat intentioját.
Az 1874:VIII. tc. 13. §-ában a bort, sört és szeszt tartalmazó hordók ürtartalmának hiteles jelölése már el lévén rendelve, ezen intézkedést a törvényjavaslat 3. §-a érintetlenül hagyja.
A törvényjavaslat 4. és 5. §-ai az előbbi intézkedések büntető sanctióját tartalmazván, egyuttal azt is kellett a 6. §-ban kimondani, hogy a súlyban és mértékben beállható természetes apadás az eladónak terhére, mint kihágás, be nem számitható.
Az árú elkobzására irányuló büntetés alkalmazásának lehetősége is biztositandó volt a 7. § szerint, mert lehetnek oly csomagokban levő árúk, melyek hibás megjelölése többé nem helyesbithető és ily árúk tovább forgalomban nem tarthatók.
A kihágások tekintetében az eljárást és itélethozást a törvényjavaslat 8. §-a az iparhatóságokra bizza, mert ezek leginkább vannak azon helyzetben, hogy ily esetben a kereskedelem igényeit és annak szokásait ismerve, igazságosan dönthessenek.
Ugyanezen hatóságoknak kellett továbbá a 9. §-ban azon jogot is biztositani, hogy gyanu esetében az üzletekben lévő árukat azon czélból vizsgálhassák meg, vajjon a csomagokban áruba bocsátott árúk a törvénynek vagy az annak alapján kibocsátott rendeletnek megfelelnek-e?
A 10. § rendelkezése a magánjogi szabályokat és az ezek által megállapitott kártalanitási jogot határozottan érvényben tartja.
A törvényjavaslat 11. §-ában megállapitott életbeléptetési határidő pedig módot kiván nyujtani a kereskedőknek a készletben levő árúknak a törvény életbeléptetéseig való átcsomagolására.
A fentebbiek által indokolt törvényjavaslatot, melynek feladata az üzleti forgalom soliditását előmozditani és az ez irányban mutatkozó visszaéléseket megtorolni, van szerencsém a t. képviselőháznak elfogadás végett bemutatni.
