1893. évi XXXVI. törvénycikk indokolása

a csendőrtiszti állomány kiegészitéséről * 

Általános indokolás

A magyar kir. csendőrség tiszti sarjadéka eddigelé a magyar kir. honvédségi Ludovika-akadémiának „szabadságolt állományú tisztképző tanfolyamában” nyerte kiképzését, a mi azonban e tanfolyamnak a „Ludovika-akadémiára vonatkozó” 1872-ik évi XVI. és 1883-ik évi XXXIV-ik törvénycikk némely rendelkezéseinek módositásáról szóló 1890-ik évi XXIII-ik törvénycikk következtében történt végleges beszüntetése folytán - most már nem történhetik.

Ennek következtében a csendőrtiszti állomány kiegészitésének biztositása érdekében jelen törvényjavaslat benyujtása szükségessé vált, miután e tekintetben némi akadályt képez a védtörvény és a honvédségi törvény többrenbeli határozványa; gondoskodni kellett tehát ezen akadályoknak törvényhozási uton való elháritásáról.

És ezt teszi a jelen törvényjavaslat, midőn az 1-ső szakasz c) pontjában kimondja, hogy a csendőrtiszti állomány kiegészittetik „a véderőről szóló 1889-ik évi VI-ik törvénycikk 52-ik §, továbbá az 1891. évi XXXV-ik és XXXVI-ik törvénycikkek határozványainak a csendőrségre való kiterjesztésével a közös hadsereg és a honvédség állományából önként jelentkező tartalékos hadnagyok, valamint tényleges és tartalékos hadapródok beosztása által és pedig a törvényszabta hadseregbeli vagy honvédségbeli tényleges szolgálati kötelezettség betöltése előtt is, de ezen szolgálati kötelezettségek fentartása mellett, melyekbe azonban a csendőrségi szolgálati idő betudatik.”

Ezen intézkedés azért vált szükségessé, miután az 1. § b) pontja alatt foglalt kiegészitési módozat utján - mivel a tiszti vizsgához bocsátott csendőr altisztek ezen vizsgához nem egy tanfolyamban, hanem csak a mindenesetre sokkal nehezebb önképzés utján készülhetnek elő - a tiszti fogyaték fedezésére előreláthatólag igen csekély számú tiszti sarjadék fog rendelkezésre állani; ennek következtében a tiszti fogyaték pótlására közös hadseregbeli és honvéd tiszteket és hadapródokat kellend majd a csendőrséghez áthelyezni.

Ámde a védtörvény 8., 17. és 52-ik §-aiban foglalt határozványok folytán tisztek és hadapródok a csendőrséghez csak a tiz évi közös hadseregbeli szolgálati kötelezettség betöltése után helyezhetők át; már pedig a jelenlegi rangviszonyok mellett oly hadapródok, kik a tiz évi közös hadseregbeli szolgálati kötelezettségnek már eleget tettek, egyáltalán nincsenek; - a tisztek pedig a tiz évi közös hadseregbeli szolgálati kötelezettség betöltésekor legnagyobbrészt magas rangú főhadnagyok, sőt századosok is; ilyeneknek a csendőrséghez való beosztása által pedig a csendőrség saját összetes állományában várandó - különben is lassú - előléptetés az alantos tiszti rendfokozatban ugyszólván teljesen megakasztatnék és ennek folytán az ifjabb csendőrsarjadék becsvágyában, igyekezetében és rendes előhaladásának jogosultságában is ép oly méltánytalanul, mint érzékenyen sértve lenne.

Ennek következtében gondoskodni kellett arról, hogy lehetővé tétessék, mikép fiatalabb ranggal biró hadnagyok és hadapródok idő előtt, azaz a tiz évi közös hadseregbeli szolgálati kötelezettség betöltése előtt a csendőrséghez áthelyeztessenek, hasonlóan, a mint az 1889-ik évi VI-ik törvénycikk 52-ik §-a a hadapródoknak és az 1891. évi XXXV-ik és XXXVI-ik törvénycikk tartalékos tiszteknek a honvédséghez való idő előtti áthelyezésére vonatkozólag intézkedik.

Továbbá gondoskodni kellett arról is, hogy az ily - a csendőrséghez áthelyezett - hadnagyok és hadapródok a reájuk törvény szerint háramló tényleges és összes szolgálati kötelezettségüknek is eleget tegyenek.

Tekintve, hogy a csendőrségnél - annak sajátszerű szolgálatánál fogva - minden egyes alantos tiszt már önálló parancsnok, ki hivatva van egy, két, sőt három vármegye területén is szétszórva elhelyezett, nagyobb számú őrseit felügyelni és vezetni, alárendelt legénységét kiképezni és nevelni, a szolgálatából folyólag ugy polgári, mint katonai hatóságokkal közvetlen érintkezni ezeknek szükség esetén és sokszor a legfontosabb ügyekben tájékozást nyujtani és velük közreműködni; nemkülönben a csendőrségi életben gyakran előforduló nagyfontosságú eseményekkel, de sokszor a legnagyobb veszélylyel járó, kényes természetű helyzetekkel szemben is nemcsak komoly higgadtságot, gyors tájékozást és elhatározást tanusitani, hanem egyszersmind észszerű, czéltudatos és tetterős, önálló cselekvést is kifejteni: ennek következtében mulhatatlanul szükséges volt a törvényjavaslat 2-ik §-ában a csendőrséghez való végleges átvételt a jól teljesitett próbaszolgálat és a csendőrtiszti szakvizsga sikeres letételétől függővé tenni, - ezzel szemben pedig csak jogos és méltányos, hogy ezen próbaszolgálati idő azoknak, kik a csendőrséghez véglegesen áthelyeztettek, azután már a csendőrségi szolgálati időbe és igy a nyugdíj kiszabásánál a csendőrségi pótdíjhányad meghatározása tekintetében is beszámittassék.

A törvényjavaslat 3-ik §-a azon czél elérését látja szükségesnek előmozditani, hogy a csendőrtisztek még mozgósitás esetében is, mikor a közbiztonsági közegekre a rendes közbiztonsági szolgálaton kivül még sokkal több és fontosabb teendő hárul, állásuktól el ne mozdittassanak, mely kedvezményt a csendőr-legénységnek is már az 1881-ik évi II-ik törvénycikk 4-ik §-a biztositja.

A csendőrtiszti állomány felsőbb rendfokozataiban a kiegészitést a törvényjavaslat 1-ső §-a a) pontja magában a csendőrségi testületben fokozatos tiszti előléptetés, azaz az előléptetési sorban álló tiszteknek a legközelebbi magasabb rendfokozatba - az abban létező hiányhoz mérten - való előmozditása által akarja elérni.

A javaslat 4-ik §-a a végrehajtás iránt intézkedik.

A midőn ezekben jelen törvényjavaslat intézkedéseit és szükségességét részletesen is kifejteni szerencsém volt: tiszteletteljesen kérem a tisztelt képviselőházat, hogy azt a közbiztonsági szolgálat annyira fontos érdekében elfogadni méltóztassék.


  Vissza az oldal tetejére