A népfölkelés hadkészültségének, gyors mozgósitásának és általában rendeltetésszerű alkalmazásának egyik lényeges kelléke, a népfölkelésre kötelezettek gyors és biztos bevonulása.
Ez egy alig vitatható tétel, miből kifolyólag, mivel a fennálló törvények korlátai között nem léptethetők életbe oly intézkedések, a melyek mozgósitás esetén a népfölkelésre kötelezettek gyors és biztos bevonulásának sikerét biztositanák, mert a népfölkelésre kötelezettek ezen minőségükben, béke idején, semminemű jelentkezésre kötelezve nincsenek, a jelentkezési kötelezettséget a népfölkelő kötelezettekre, illetőleg a mint ezt javaslatom tervezi, azoknak legalább egyik és pedig kisebbik csoportjára mulhatlanul ki kell terjeszteni, hacsak a népfölkelésnek - véderőnk ezen nem jelentéktelen alkatrészének - hasznavehetőségét koczkáztatni nem akarjuk.
A népfölkelésről szóló 1886. évi XX. törvénycikk 10. §-a elrendeli ugyan a népfölkelésre kötelezettek nyilvántartását, de a törvénynek ezen rendelkezése ez idő szerint pontosan végre nem hajtható, mert a népfölkelésre kötelezetteknek tartózkodási helye, mely pedig a nyilvántartásnak egyik legfontosabb eleme, megbizható módon nem tudható.
Az által, hogy a nyilvántartást a községi illetőség elvére, a bevonulást pedig a tartózkodási hely elvére kellett alapitani; továbbá az által, hogy a népfölkelésre kötelezettek által 10 éven vezettetnek községi illetőség szerinti nyilvántartásban, a nélkül, hogy megbizható módon tudva volna, vajjon meg vannak-e és hol tartózkodnak: nemcsak hogy a szükséges mozgósitási előmunkálatok vannak megnehezitve; nemcsak hogy a katonai és polgári hatóságok folytonos nyomozásokkal terheltetnek, sőt zaklattatnak; hanem tartani lehet attól, hogy mozgósitás idején a népfölkelés hadrakelése nem lesz oly gyorsan és oly biztosan foganatositható, mint azt a hadviselés jelen igényei kivánják.
Mivel a jelentkezési kötelezettség törvényes rendszeresitése által mindezen hátrányok és nehézségek meg fognának szünni, s mivel ez által egy már fennálló törvény pontos végrehajtása lehetővé tétetik: jelen törvényjavaslatom általános szükséges volta szembetünő és kétségtelen.
Hogy a katonailag ki nem képezett népfölkelési kötelezettség alatt álló lakosságnak nagy száma a jelentkezés terhétől megkiméltessék, a jelentkezési kötelezettség csak a népfölkelés katonailag kiképezett csoportjára, - a katonailag ki nem képezettek közül pedig csak azokra javasoltatik, kik valamely különleges hadi szolgálatra kijelölve, e czélból már békében eddigelé is ajánlati lappal láttatnak el.
Hogy továbbá a népfölkelésre kötelezett lakosságnak még ezen része is sűrű jelentkezésekkel ne zaklattassék: a népfölkeléstől nem kivántatik minden távozás és érkezés alkalmával, a jelentkezés azon szigorú módozata, melyet az 1889. évi VI. tc. 62. §-a a fegyveres erő többi részeire elrendel, - hanem a jelentkezésnek csak azon legenyhébb módozata, hogy minden évben egyszer, lakhelyén vagy annak közelében, egy külön meghatározott napon egy ezen czélra kirendelt nyilvántartó honvédtisztnél vagy polgári hatóságnál jelentkezzék, s mivel az ajánlati lappal ellátott népfölkelőkkel a népfölkelő hatóságoknak néha évközben is érintkezésbe kell lépniök, ezektől, a kik különben is csekély számban vannak, a lakhely változásának bejelentése, szóval vagy irásban esetenkint követelhető.
Az áthágás, illetőleg a jelentkezés igazolatlan elmulasztása, valamint a jelentkezés ideje alatt elkövethető katonai büntetendő cselekmények, hasonló büntető eljárás és büntetés alá helyeztetnek, mint a honvéd legénységnek ebbeli mulasztása, mely a véderőről szóló 1889. évi VI. tc. 62. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a véderőről szóló törvényhez kiadott végrehajtó Utasitás III. részében, a 6. §-nak 11. pontjában, - továbbá ugyanezen Utasitás 37. §-ának 16., 17. pontjában van szabályozva, és mely a népfölkelésre vonatkozólag a jelen törvény végrehajtására kiadandó utasitásban a népfölkelés törvényes viszonyainak megfelelőleg fog módosittatni.
Ezek a czélba vett rendszabály indokai, maga a rendszabály pedig nem egyéb, mint a népfölkelésről szóló törvény egy hézagának pótlása, a mely rendszabály nélkül ezen törvény - a mint azt évek tapasztalatai mutatják - sikerrel végre nem hajtható és igy nem érhető el azon czél, mely a törvényhozás előtt lebegett, mikor a népfölkelés ujjászervezésének szükségét bölcsen belátta, és a melynek minél nagyobb használhatósága érdekében a ház tagjai részéről már felszólalások történtek, miért is jelen törvényjavaslatomat a tisztelt Képviselőháznak elfogadásra ajánlom.
