1. § Az állam, magánbirtokosok és földbirtokot tulajdonjoggal biró községek, a jelen törvény rendeletei szerint telepeket alapithatnak, akár uj községek alakitása, akár már létező községeknek hozzátelepités által leendő megnagyobbitása czéljából.
2. § Minden ujonnan telepitett községnek akkora területtel kell birnia, hogy azon legalább 150 gazdálkodó telepes elhelyezhető legyen.
Hozzátelepités alatt valamely már létező községnek telepités utján legalább 10 oly telepes családdal való megnagyobbitása értendő, melyek mindenike legalább 10 hold területtel fog birni.
3. § A telepitő köteles ingyen, illetve vételár fizetésének kötelezettsége nélkül átengedni a középületek (a templomot is beleértve) és a jegyző, a pap, a tanitó és a kisdedóvó lakházaihoz szükséges beltelkeket, ugyszintén az utak és utczák létesitésére szükségelt területeket is.
A telepitő tartozik továbbá a telepitési terület kiterjedésének legalább 5%-át ingyen, illetve vételár fizetésének kötelezettsége nélkül közczélokra átengedni. E terület megosztandó a községi jegyző, a pap, a tanitó, iskola, kisdedóvó és a község között.
A község a részére átengedett területen jelöli ki a temető, faiskola, vályogvető gödör, piacz-, vásár- és dögtér létesitésére szükségelt helyeket.
A mennyiben az állam a telepitő, köteles a népoktatás olyan berendezéséről gondoskodni, mely a nemzeti iránynak megfelel.
4. § Minden telepesnek legalább 400 négyszögöl kiterjedésű belső telket kell kapnia.
Nem szükséges, hogy a telepesek birtokrészei egyenlők legyenek.
Az egyes telepesnek adandó terület a beltelekkel együtt 10 holdnál kisebb és 80 holdnál nagyobb nem lehet.
Megengedtetik azonban, hogy oly telepes családok részére, melyek iparuk vagy foglalkozásuk folytán a község anyagi megerősödésére vagy közegészségi viszonyainak javulására (mint orvosok, állatorvosok, iparosok, munkások stb.) közremüködni vannak hivatva, 4-5 holdas telepek is alakittassanak, de az ily telepek térfogata az összes terület 5%-ánál nagyobb nem lehet. A telepek területének ezen megszoritásai csupán a vételár törlesztésének tartama alatt maradnak érvényben.
Eltérhetni a szabálytól, ha az új község magasabb jövedelmet hajtó mezőgazdasági üzem folytatására alkalmas helyen telepittetik, mely esetben az egyesek birtoka kisebb is lehet. Ezen eltérés az általános szabálytól az engedélykérés alkalmával részletesen indokolandó.
5. § A külső birtoknak a viszonyokhoz és földminőséghez mért aránylagos része a tervezetben mint közlegelő veendő fel.
Ezen közlegelő a telepeseknek meghatározott arányban közös tulajdona, s az egyes telepest abból megillető részesedés a 4. §-ban meghatározott telep területébe beleszámittatik.
6. § A vételár megállapitása szabad megegyezés tárgyát képezi.
A vételárban a telepitésre szánt területek, a beltelkek, utczák, utak stb. felmérési és felosztási költségei is benfoglaltatnak.
A vételár azon részétől, a melyet a telepesek a szerződés megkötésekor le nem fizetnek, évi 5%-nál nagyobb kamat nem köthető ki.
7. § Ha a telepesek vagyoni helyzetüknél fogva házaikat nem képesek felépiteni, a telepitő köteles a pénzért beszerzendő faanyagokra szükséges, de házankint 400 frtot meg nem haladó, legfeljebb 5%-os kölcsönről gondoskodni.
8. § Már létező községhez hozzátelepitésnél a 4., 5., 6. és 7. §-ok rendelkezései egészben megtartandók; a 3. §-nak megfelelő alkalmazására nézve részletes terv készitendő és ez az engedélykéréskor indokolandó.
A hozzátelepitettek községi terheinek megállapitására az 1886: XXII. tc. 130. §-ának 7-ik bekezdése mérvadó.
9. § Uj község telepitését, vagy létező községhez hozzátelepitést létesiteni kivánó község, vagy magánbirtokos tartozik az erre szükséges hatósági engedély elnyerése végett az előző §-ok minden részletére kiterjedő tervezettel felszerelt és megfelelően indokolt kérvényt azon törvényhatóság közigazgatási bizottságához benyujtani, melynek területéhez a létesitendő telep tartozand.
A közigazgatási bizottság e kérvény nyomán a törvényhatóság első tisztviselőjének elnöklete alatt 5 tagból álló küldöttséget rendel ki, melynek a tiszti ügyész és az állami épitészeti hivatal főnöke hivatalból tagjai.
Ezen küldöttség minden a telepitésnél szemügyre veendő mozzanat iránt a helyszinén kihallgatja ugy a telepitőt, mint a vállalkozó telepeseket és azon község előljáróságát, melynek határában a betelepitendő földterület fekszik, és eljárásáról a közigazgatási bizottsághoz jelentést tesz.
A közigazgatási bizottság a telepitési engedély megadásának kérdésében a kiküldött küldöttség jelentése alapján elsőfokulag határoz; határozatát az összes érdekelteknek 15 napi felebbezhetési határidő fentartása mellett kézbesiti, s azt a földmivelésügyi ministerhez felebbezés be nem adása esetében is felterjeszti.
A földmivelésügyi minister az engedély megadása tekintetetében mindkét esetben véglegesen határoz, vagy esetleg egyes körülmények felderitése végett uj eljárást rendel el.
A földmivelésügyi minister a telepitési engedélyt megtagadhatja, ha a szerződés feltételei a telepesekre oly súlyos kötelezettségeket rónának, hogy ezeknek s a viselendő közterheknek lerovása után a telepesek megélhetése és gazdálkodásuk sikeres folytatása veszélyeztetve lenne.
10. § A telepitési engedély alapján s az épitkezések tekintetében, a fennálló közigazgatási szabályok megtartásával végrehajtott telepitési munkálatok befejezése után, a telepitő a közigazgatási bizottságnak jelentést tesz, s bemutatja a telepitésre vonatkozó összes munkálatokat, u. m.: a térrajzot, az uj birtokrészletek kimutatását, a telepitett birtokosok névjegyzékét, valamint a telepitő és telepesek közti magánjogi viszonyt szabályozó okiratokat.
A közigazgatási bizottság ezek alapján a telepitést a 9. § értelmében kirendelt ujolag kiküldendő bizottság által a helyszinén megvizsgáltatja, s ha meggyőződik, hogy a telepités a tervezetnek megfelel s hogy a telepesek és a telepitő közötti magánjogi viszony a felek akaratának és jelen törvény rendelkezéseinek megfelelően van szabályozva, a beterjesztett munkálatokat hitelesiti s a belügyi és földmivelésügyi ministerekhez felterjeszti.
11. § Az állam által létesitendő telepitések eszközlésére az állam a földmivelésügyi minister rendelkezésére 3.000,000 forintot bocsát.
Ezen három millió forintot a pénzügyminister a tényleges szükséghez képest oly mértékben utalja át ezen alap képzésére, a mint az 1889:XXXI. tc. 10. §-a utolsó bekezdésében megjelölt összeg az állampénztárba befoly.
12. § Ezen három millió forint alapszerüleg kezelendő és csak telepitési czélokra (birtokvásárlás, telepes házépités és talajjavitás) használható oly módon, hogy mindig annyi birtok vásárolható, melynek ára az alap készletéből kitelik; a tőke mindig biztositva legyen és határozott idő alatt az alapba visszatérüljön.
A tőke álladéka fogyasztható nem lévén, a telepeseknek adandó kedvezmények és a telepitési költségek a tőke után beszedendő legfeljebb 4%-os kamatból fedezendők.
13. § A telepités czéljára vásárolt területeken az esetleg szükséges talajjavitási munkálatok a betelepités előtt, vagy annak folyama alatt végrehajtandók; azok költsége pedig, a mennyiben az az alap időközi kamataiból nem fedezhető, a telepesek által fizetendő vételárba beszámitandó.
14. § A földmivelésügyi minister jogositva van a telepeseknek eladott területek vételárát a törlesztési szabályok megtartása mellett 4%-os kamattal egészben vagy részben leszámitoltatni; de úgy, hogy a kincstárt, illetőleg az alapot semmi jótállás ne terhelje.
15. § A telepeseknek az állami alapból a 7. §-ban foglalt feltételeknek megfelelőleg 400 frtig terjedhető házépitési kölcsön, valamint azon kedvezmény is adható, hogy az első két évben a vételárat ne törleszszék, hanem csak a 4% kamatot fizessék és a harmadik évben kezdjék meg a törlesztést.
16. § A telepitvényi birtok tulajdonjoga a telepesre a vételár első részletének lefizetése után telekkönyvileg bekebelezendő.
A tulajdonjog bekebelezésével egyidejüleg a ki nem fizetett vételár, ennek kamatai és a 15. § értelmében netalán nyujtott házépitési kölcsön teherképen szintén bekebelezendő.
17. § Ha a mindenkori telepesek telepitvényi ingatlanaikat a tulajdonjognak az első telepes nevére történt bekebelezésétől számitandó 15 éven belül másnak mint törvényes leszármazóiknak vagy házastársuknak bármikor elidegeniteni akarnák, ez esetben a kincstárt elővásárlási jog illeti meg; miért is a telep tulajdonjogának a telepes nevére való bekebelezésével egyidejüleg bejegyzendő lesz a magyar kir. kincstár javára az elővásárlási jog is, mely abban áll, hogy ha a telepes telepitvényi ingatlanait a kiszabott 15 éven belül elidegeniteni akarná, köteles ezen ingatlanok megvételével a magyar kir. kincstárt megkinálni, a kincstárnak pedig jogában áll, azon ingatlanokat minden tartozékaival együtt a telepes által vételár fejében már befizetett tőkeösszegek, továbbá az igazolt házépitési költség, vagy ha házépitési kölcsönt adott, ennek tényleg törlesztett részeinek lefizetése mellett megvásárolni és arra vonatkozó tulajdonjogát tehermentesen bekebeleztetni. Joga van azonban ezen igy lefizetendő összegből azon hátralékos kamatokat levonni, melyeket a telepes azon évekre, melyekben a telepet birta, be nem fizetett. - A telepitő kincstár az elővásárlási jog igénybevétele iránt a megkinálástól számitott 60 nap alatt nyilatkozni tartozik; - ellenkező esetben elővásárlási joga elenyészett.
A törvényes leszármazóknak vagy a házastársnak történt elidegenités a telepitő kincstárnak mindenkor bejelentendő.
Az elővásárlási jog megilleti a magyar kir. kincstárt abban az esetben is, ha a szóban levő ingatlanokra birói árverés rendeltetik el; miért is az államkincstár az ilyen ingatlanokra vonatkozó birói árverések elrendeléséről különösen is értesitendő. Ha az államkincstár a megtörtént értesités után legkésőbb az árverés megkezdéseig nyilatkozik az iránt, hogy elővásárlási jogával élni akar, ugy az árverés - a mennyiben ennek megtartásától a telepes hitelezője el nem állana - hivatalból megszüntetendő; az államkincstár nyilatkozatának pedig azon foganatja van, hogy ő az elővásárlás jogával élni is köteles, mely esetben ennek érvényesitése folytán a fentebbieknek megfelelőleg fizetendő összeg a végrehajtó biróságnál leteendő és ennek megtörténte után a tulajdonjog az államkincstár részére tehermentesen bekebelezendő. Birói kézhez teendő le a telepesnek járó összeg akkor is, ha az államkincstár ezen jogát nem birói árverés elrendeléséből kifolyólag érvényesiti ugyan, de a telepitvényi birtok másnak javára valamely telekkönyvi bejegyzéssel van terhelve. A birói kézhez letett összegre nézve minden esetben az 1881:LX. tc. 188. és következő §-aiban szabályozott eljárás érvényes.
18. § Azon telepes, ki a 15. §-ban emlitett első két évnek vételári kamataival vagy a további években vételár és kamatok fejében fizetendő járulékoknak legalább két évi részletével hátralékban van, telepéből birói uton kimozditható.
A telepesek kimozditására vonatkozó perek sommás uton és soron kivül tárgyalandók és döntendők el; egyszersmind kimozditás esetére az itéletben kimondandó az is, hogy a telepitett ingatlanok tulajdonjoga az itélet jogerőre emelkedése után a 17. § első bekezdése szerint járó összeg lefizetése mellett a telepitő magyar királyi kincstár javára tehermentesen bekebelezendő. Az elsőbiróság kimozditó itélete ellen használt felebbezésnek az itélet végrehajtására halasztó hatálya nincsen.
Ha a telepes az itéletben megszabott teljesitési határidő eltelte előtt összes hátralékos tartozását kielégitené, ugy minden további eljárás megszüntetendő.
19. § A függő termés, mely az elővásárlási jog érvényesitésének idején a telepitvényi birtokon létezik, minden esetben a telepest illeti. Azon hátralékos kamatok erejéig azonban, melyek a telepes részére visszajáró összeg által nem fedeztetnek, a telepitő kincstárt törvényes zálogjog illeti. A függő termés betakaritásának vagy megváltásának, ugyszintén a 17. és 18. § eseteiben a magyar királyi kincstár által a telepes részére visszafizetendő összeg megállapitásának és lefizetésének vagy birói kézhez letételének módozatait, a mennyiben az alapszerződés erre vonatkozó megállapodásokat nem tartalmazna, e törvény végrehajtásával megbizott ministerek a végrehajtási rendeletben szabályozzák.
20. § A kincstár és telepes között kötendő telepitési alapszerződések, valamint az ezekből folyó első izbeni nyilvánkönyvi átruházások bélyeg- és illetékmentesek.
21. § Az állam által eszközölt telepités befejezéséről a 23. §-ban körülirt intézkedések megtétele végett a földmivelésügyi minister értesiti a belügyministert.
22. § Az állami telepitési alap felhasználásáról, valamint a telepitési ügy mibenlétéről minden évben az országgyülésnek részletes jelentés teendő.
23. § A belügyminister a telepitési munkálatoknak ezen törvény 10. §-a szerint történt hitelesitése, illetve felterjesztése, valamint a földmivelésügyi ministertől a 21. § szerint nyerendő értesülés után a létesitett telepnek az 1886:XXII. tc. 152. §-a alapján önálló községgé alakitása vagy más községhez csatolása s az ugyanazon törvénycikk 32., 33. és 39-51. §-aiban előirt, valamint az ezeken kivül még szükséges intézkedések iránt rendeletileg intézkedik; ugyszintén intézkedik, hogy a hitelesitett telepitési munkálat a telekkönyv átalakitása stb. végett az illetékes telekkönyvi hatóságnak megküldessék, a mely utóbbi az igazságügyminister által ide vonatkozólag kibocsátandó rendelet értelmében jár el.
A telepités által alakitott uj község akkor is egy közigazgatási községet képez, ha azok a területek, a melyekből a telepitett község alakul, különböző községek határában feküsznek.
24. § A területnek a telepesek részére történt átadásától addig, mig a községgé alakulás megtörténik: a község alakitása körüli teendőket, valamint a községi előljáróságot megillető jogokat és kötelességeket, a törvényhatóság által a telepitő ajánlatára megalkotott előljáróság gyakorolja.
Ezen előljáróság mellé a telepesek maguk közül 12 tagu véleményező testületet választanak.
25. § A már eddig eszközölt telepitésre ezen törvénynek csak a 24. §-a alkalmazandó és pedig csak azon telepekre, melyeknél a községgé alakulás még meg nem történt.
26. § Ezen törvény mezőgazdasággal foglalkozó telepesekről intézkedvén, iparos munkások telepitésére nem alkalmazható; ugyszintén nem alkalmazható azon esetekre sem, midőn valamely község belterületének árviz által egészben, vagy részben lett megsemmisitése, avagy tüzvész pusztitásai folytán bekövetkező ujjáépitése és rendezése czéljából a lakóhelyek áthelyezése, illetőleg egyes lakosok áttelepitése közérdekből válik szükségessé.
27. § Ezen törvény végrehajtásával és a szükséges rendeletek kiadásával a földmivelésügyi, belügyi, pénzügyi és igazságügyi ministerek bizatnak meg.
