Azon nyomós országos érdekek, melyek hazai közgazdasági, népesedési és nemzetiségi viszonyainknál fogva főleg mezőgazdasági és culturalis szempontokból, valamint a magyar állameszme megszilárdulásának érdekéből egy helyesen folytatott és következetes rendszerrel keresztülvitt telepitési politikához fűződnek, annyira nyilvánvalók s a törvényhozást és kormányt eddig is oly mérvben hatották át, hogy egyrészt mindazon okok részletes felsorolása, melyek a tömegesebb áttelepülés előmozditását szükségessé teszik, másrészt mindazon czélok egyenkinti megjelölése, melyek új telepitvények létesitése által eléretni kivántatnak, mellőzhetőnek látszik és elegendő lesz arra utalni, hogy a telepités képezi azon egyedüli eszközt, melylyel lehetővé válik nemcsak az ország egyes vidékein a mívelhető talaj kiterjedése és a mezei munkás száma között tényleg meglevő aránytalanságot kiegyenliteni, hanem egyuttal munkás és életképes telepitvények létesitése által nagyobb területeket belterjesebb mezőgazdasági művelés alá vétetni, a mezőgazdasági termelést fokozni és ezzel, valamint a szorgalmas és munkássághoz szokott, edzett és alkalmas telepesek általi példaadással egész vidékek jólétét és közmívelődési szinvonalát emelni; valamint hogy a telepités nyujt csak módot arra, hogy az iparkodó magyar mezőgazdasági munkás osztály csekélyebb vagyonú részében fajjellegénél fogva fokozott mérvben meglevő birtokszerzési hajlam is kellő kielégitést találjon; végre ez képezi azon főeszközt, mely által egyes vidékek helyi bajai, nyilvánuljanak azok kivándorlásban avagy keresetképtelenségben, hatályosan orvosolhatók.
Ezek azon eléggé nem hangsúlyozható és következményeikben ugy mezőgazdasági, mint közművelődési viszonyaink átalakulására egyaránt mélyebb befolyást gyakorolni hivatott indokok általánosabb körvonalai, melyek a telepitési ügynek nagy horderejű országos érdekét felismerhetővé és nyilvánvalóvá teszik s a mely indokok kellő méltánylása mellett előtérbe lép annak továbbá már el nem mellőzhető szüksége, hogy ezen ügy rendezése és tovább fejlődésének alapja - az erre szükséges eszközök egyidejű megadása mellett - törvényhozás utján szabályoztassék.
Az eddigi tapasztalatok minden kétséget kizárólag azt igazolják, hogy hazánkban mindazon telepitvények, melyeknél egyrészt a telepesek egyéni megélhetésére, másrészt a telep összességének a község fentartására megfelelő aránylagos terület adatott, ha néha lassan is, de mindig fokozatosan fejlődtek, ugy, hogy ma életerős községeket képeznek. Az ily módon alapitott telepek közül csak azok sinlődnek és részben el is pusztulnak, melyeknél a vételár - a magyar faj birtokszerzési vágyának kizsákmányolásával - túlmagasra szabatott.
Általában nem sikerültek azonban az ugynevezett munkástelepek, melyek inkább a nagybirtokokra való munkásszerzés indokából csekély földterülettel, vagy éppen csak beltelkek és bér- vagy részes földekkel telepittettek, s ha némelyek kezdetben boldogulásnak indultak is, a változott viszonyok folytán az eredetileg nekik szánt munkát elvesztették, s igy időleges életfeltételük elenyészve, mint egyének szegények lettek, mint községek elsatnyultak.
Ez utóbbiakra vonatkoznak az 1873. évi XXII. törvénycikk rendelkezései, mely törvény alapján több helyt tényleg rendeztettek is a viszonyok a földbirtokos és a telepesek közös megelégedésére, s a telepek életképes községekké váltak; mig ismét több helyről a volt telepesek, ezen törvény 6. és 16. §-ai értelmében kincstári birtokokra telepittettek át.
De még mindig vannak rendezetlen telepek, melyek ismét csak a kincstár közbelépésére fognak szorulni.
A legutóbbi években a telepitő fontos szerepét majdnem kizárólag a kincstár végezte. Igy telepitett az Temesvár mellett az ugynevezett Vadászerdőben szentesi lakosokkal egy 3156 kat. holdat tevő községet.
Nagy-Becskerek határában az 1873. évi XXII. törvénycikk értelmében kincstári birtokra való áttelepitésre jogosult torontálmegyei volt telepeseket telepitett 5000 holdon és ezen telepet még 2000-3000 holddal megnagyobbitja.
Ugyancsak kiszorult volt telepeseket telepitett a bács-bodrogmegyei Bogojeva községéhez, ez ideig 55 családot.
Krassó-Szörény megyében Bálincz vidékén egy 3534 holdas telephelyre már megköttetett az előzetes egyezség 210 csanádmegyebeli, makói, illetve aradmegyei kisperegi telepessel, kik jó részben már el is foglalták telepeiket.
Szintén Krassó-Szörénymegyében Rakitta vidékén most van felmérés és előkészités alatt egy 4500 katasztrális holdas telephely, melyre a békésmegyei települni vágyók vétettek figyelembe.
Ezen telepterületeken kivül a földmivelésügyi ministerium kezelésében álló kincstári birtokok között azonban ma már alig találtatik oly összefüggő nagyobb birtoktest, mely egy telepitvény létesitésére megkivántató kellékekkel birna, a mennyiben az összesen mintegy 50 ezer holdat kitevő birtok elszórva 97 község határában fekszik, és pedig:
169 ötszáz holdon alóli darabban mintegy 10.000 hold;
500-1000 holdas 11 darabban 9100 hold; négy darabban 1000-2000 holdig terjedő birtokok összesen 5400 holddal, melyek csak kiegészitve volnának telepitésre alkalmasak:
a 8 nagyobb bérletben kiadott s a Duna árjának teljesen kitett 18.000 hold pedig a mentesitésére igényelt, aránytalanul magas költségek miatt telepitésre ma még alig jöhet szóba;
végre van még két birtoktest 3000-4000 hold kiterjedéssel, melyek telepitésre alkalmasak; az egyiknél azonban a folyamatban levő tagositás befejezése bevárandó; mig a másikon előbb még az erdő kiirtandó és a Temes-Béga végleges szabályozási vonala megállapitandó; miért is ezek csak néhány év mulva jöhetnek tényleg telepités alá.
Ugyancsak hasonló körülmények forognak fenn a pénzügyministerium kezelése alatt álló államjavaknál, a mennyiben ezek között csak egyetlenegy birtok van, mely 4100 holdnyi kiterjedésénél fogva elegendő lenne egy község telepitésére; de azért ezen czélra még sem alkalmas, mert elöntésnek kitett fekvésénél már volt oly árvize, hogy alig 15 holdja maradt szárazon.
De különben is nem használható fel általában valamennyi kincstári birtok a maga egészében telepitésre, mert a 97 községnek legnagyobb része megélhetés szempontjából reá van szorulva a határbeli kincstári birtoknak legalább egy részére, ugy, hogy azokat tőlük elvonni és ez által a létező községeket életképtelenekké tenni nem lehet, miután ez egy igen nagy közgazdasági hiba lenne; azért is - ugy a mint az eddigi telepitéseknél történt, - a jövőben az ezután foganatositandó telepitéseknél is teljes figyelem lesz forditandó arra, hogy a létező községeknek a kincstári birtokok azon része, melyre megélhetésükre és jövő fejlődésükre okvetlenül szükségük van, hosszabb idejű bérlet alakjában vagy eladás utján fentartassék.
Ezekből világosan kitünik, hogy a létező kincstári birtokok mai helyzetükben egy rendszeres telepités végrehajtására és magukban véve telepitésre általában nem alkalmasak s csakis egyes részeik hozhatók részint nagyobb szabású ármentesitési munkálatok, részint hozzávásárlás vagy csere által oly helyzetbe, hogy önálló községek telepitésére igénybe vehetők legyenek; egy részük azonban felhasználható lesz a nem kevésbbé fontos hozzátelepitésre, melylyel egyes meglevő községek erősitésük és gazdasági fejlődésük érdekében kibővitendők.
Erre való tekintettel gondoskodni kell tehát oly eszközökről, melyek - az állam áldozatkészségének lehetőleg korlátolt mértékben való igénybevétele mellett - megadják a módot arra, hogy telepitésre alkalmas birtokok részben új önálló telepitvények létesitésére, részben pedig már meglévő községek hozzátelepités általi erősitésére megszereztethessenek s a telepités fokozott mérvben az ez iránti igényeknek megfelelően előmozdittathassék.
Mindezeknél fogva egy elodázhatatlan kötelességet teljesit a kormány, midőn a telepités ügyére irányozza a t. törvényhozás figyelmét és egy törvényjavaslatot terjeszt elő, mely a hazai viszonyoknak megfelelően a közérdek kivánalmaihoz képest akként van szerkesztve, hogy általa a telepités országos érdekű ügyének rendezett és az eddiginél szélesebb, egészséges alapon való előmozditása biztosittatik.
Ezen czél elérésére felveendők voltak tehát a törvényjavaslat:
Első részébe mindazon intézkedések, melyek megszabják azon feltételeket és módot, melyek alatt telepitvények a jövőben létesithetők.
Jelesen meghatároztatik abban, hogy ki és mely feltételek mellett telepithet új községet; körüliratik a viszony, mely a telepitő és a telepesek közt keletkezik; megszabatik a létesitendő telepitvény kiterjedésének, úgyszinte az egy-egy telepesnek jutó telep-állomány, valamint a telepitendő családok számának minimuma, nemkülönben azon kedvezmények legcsekélyebb mérve, melyben a telepitvény községgé való szervezkedhetése érdekében a telepitő által culturalis és közigazgatási czélokra részesitendő.
Szükséges pedig ezeknek szabatos meghatározása, miután az állam érdeke csak oly telepitvények létesitését kivánhatja és engedheti meg, melyek életképességének alapja már magában a telepités feltételeiben megadatik és biztosittatik, mert a czélnak nem szolgálhat, de sőt az ügynek hátrányára lehet csak oly telepitvények alakitása, melyekben úgy az egyesekre, mint a közösségre háromló terhek nem állanak arányban az egyes telep-állományok nagyságával és termőképességével, illetve a telepitvény kiterjedésével, hol ennélfogva a megélhetés és boldogulás már eleve ki van zárva.
Az állam által eszközlendő telepitésekre vonatkozó II-ik részben megadatik a szükséges eszköz arra, hogy oly vidékeken, hol a körülményeknél fogva új telepitvények létesitése, illetve egyes községeknek hozzátelepités útjáni kibővitése és erősitése kivánatos és szükséges, az erre alkalmas birtokok megszereztethessenek s a telepeseknek felosztva eladathassanak.
E czélra a kormánynak 3 millió forintnyi tőke bocsáttatik rendelkezésére, mely tőkéből a megvásárolt birtokok vételára fejében kiadott összegek megtérülnek a telepesek által annuitásokban visszafizetendő vételárakban, úgy, hogy ezen tőke egy állandó birtokvásárlási alapot képez, melynek csakis legfeljebb 4%-os kamatjai lesznek a telepitések által keletkező költségekre, jelesen az eddig e czélra szervezetileg keletkezett és az állami költségvetés rendes kiadásai között jelentkezett személyi és dologi kiadásoknál bekövetkező többletre, valamint a telepitvényeknek egyházi, culturalis és közigazgatási közczélokra ingyen átengedendő adományföldek árának legalább részbeni fedezésére forditandók.
Ezen tőkére elkerülhetetlen szükség van azért, mert telepitésre alkalmas állami birtokok hiányában, a nélkül a telepités ügye egyáltalán elő nem mozditható.
De különben is nagy előnye van a telepités ezen módjának a kincstári birtokok e czélbóli felhasználásával szemben, miután a telepités ekként bizonyos helyhez kötve nincsen, hanem az oly vidékeken eszközölhető, hol arra a legnagyobb szükség mutatkozik s hol az a legeredményesebben alkalmazható.
Egyuttal megfelelő intézkedések által gondoskodni kell arról, hogy a telepállományokkal nyerészkedési szándékból való bárminemű üzérkedés kizárassék s hogy oly telepesek, kik a települést könnyű módon való ideiglenes megélhetésnek tekintik s telepállományaikból csak minél nagyobb hasznot kivánnak huzni, a nélkül, hogy kötelezettségeiknek eleget tennének, telepbirtokukból minél rövidebb idő alatt ismét kimozdithatók legyenek.
E czélból voltak a törvényjavaslat 17., illetve 18. §-aiba azon intézkedések felveendők, melyek által az állam által telepitettek telepállományaira az elidegenités és megterhelés tilalmának kikötése mellett, egy meghatározott időtartamra a visszavásárlási jog biztosittatik, hogy ekként a nyerészkedéssel való eladásoknak és a telepállományok esetleg kevés kézbe való összegyüjtésének eleje vétessék; valamint hogy azon telepesek, kikben a település utján szorgalmas munkássággal való birtokszerzés iránti komoly szándék hiányzik s a kik elvállalt kötelezettségeiknek eleget nem tennének, a lehető legrövidebb birói eljárás mellett telepállományaikból kimozdithatók legyenek.
A III-ik részben végre szükséges a létesülő telepitvények alakitásának és községgé való szervezkedésének módját és igazgatását szabályozni, illetve a szervezkedés természetszerűleg hosszabb átmeneti időszakában levő telepközség ideiglenes képviseletéről gondoskodni.
A községekről szóló 1886. évi XXII. törvénycikk, a községi háztartásra vonatkozó fejezetében (130. § intézkedik ugyan az új telepitvények községi adójának mikénti kivetéséről és 152-153. §-aiban meghatározza az önálló külön községgé való átalakulás feltételeit, de nem gondoskodik a telepités utján keletkező önálló új községek alakulási és szervezkedési időszakában való képviseletéről és ügyeinek igazgatásáról. Már pedig a telepités utján keletkező uj önálló községek alakulásukra és szervezkedésükre természetszerűleg hosszabb időt igényelnek, mely átmeneti időszakban szerves községek még nem lévén, hogy ügyeiket mégis maguk intézhessék s azok igazgatására befolyást gyakorolhassanak, szükséges egy ideiglenes képviselet és előljáróság alakitásáról gondoskodni, már azon okból is, mivel az új telepitvények rendszerint több -, gyakran 5-6 szomszédos község összeeső határrészeiből alakittatván, a telepitvény nem eshet ugyanannyi község illetékessége alá s mert továbbá mielőtt még a telepitvény - határának kikerekitése mellett - szerves községgé alakulhatna, ezt megelőzőleg beáll a telephatár beosztása s a telep felépitésére vonatkozó szabályzat megteremtésének, illetve végrehajtásának, a közös területek mikénti használata szabályozásának, az adományföldek és egyéb közös jövedelmek kezelésének és más közös ügyek intézésének szüksége.
Ezek után tiszteletteljesen kérem, hogy a törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadni méltóztassék.
