1. § A Szamosvölgyi vasut-részvénytársaság hálózatához tartozó vasutvonalak engedélyokmányainak és azok függelékének egyesitése tárgyában előterjesztett engedélyokirat jóváhagyatván, beczikkelyeztetik.
2. § Jelen törvény az országos törvénytárban való megjelenése napján lép életbe, s végrehajtásával a kereskedelemügyi minister és a pénzügyi minister bizatnak meg.
1. § Az 1880. évi XXXII-ik törvénycikk által beczikkelyezett engedélyokmánynyal engedélyezett, a m. kir. államvasutak Apahida állomásából kiágazólag Válaszut, Szamosujvár érintésével, Deésig vezető szamosvölgyi másodrendü gőzmozdonyu vasut; továbbá az 1884. évi XXXIV. törvénycikkel engedélyezett, az előbb emlitett vonal folytatásaként egyfelől Deéstől Bethlenen és Mogyoróson át Beszerczéig vezető helyi érdekü vasut, másfelől a Deéstől Deésaknáig vezető szárnyvonal; végül az 1889. évi XI-ik törvénycikk 1. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a közmunka- és közlekedésügyi m. kir. minister által 1889. évi április hó 24-én 12,131. sz. alatt kiadott engedélyokmánynyal engedélyezett, Deéstől Zilahig vezető helyi érdekü vasut, „Szamosvölgyi vasut” elnevezés alatt egyesittetvén, - az ekként a „Szamosvölgyi vasut-részvénytársaság” egységes hálózatának tekintendő vasutvonalakra nézve az idézett törvénycikkek és engedélyokmányok, valamint az ezen engedélyokmányokhoz Ő császári és apostoli királyi Felségének 1893. évi május hó 17-ik napján kelt legfelsőbb elhatározása alapján a kereskedelemügyi m. kir. minister által 1893. évi junius hó 8-án 37,643. sz. alatt kiadott Függelék helyébe az alább következő határozmányok lépnek.
2. § Az 1. §-ban emlitett vasutvonalak már kiépitve és forgalomban levén, azoknak jelenlegi épitési és berendezési állapota minimalisnak tekintendő; kiköttetvén, hogy a jelen engedélyokirat hatálybalépte előtt előállitott épitkezések és berendezések mérve és minősége a kormány külön engedélye nélkül egyáltalában le nem szállitható; ép ugy, a mint az épitkezések és berendezések minden változtatására nézve a kereskedelemügyi minister előzetes engedélye kieszközlendő.
A vasut-részvénytársaságnak fentartva marad a jog arra nézve, hogy ha a vasut üzleti viszonyai ugy kivánnák, Apahidán külön állomást is létesithessen.
3. § A Szamosvölgyi vasut-részvénytársaság részére a jelen engedélyokiratban foglalt külön határozmányok épségben tartásával, egyfelől biztosittatnak mindazon jogok és kedvezmények, melyeket az 1880. évi XXXI. és az ennek módositásáról és kiegészitéséről szóló 1888. évi IV. törvénycikkek a helyi érdekü vasutakra nézve megszabnak; másfelől a részvénytársaság a most idézett törvénycikkek mindazon határozatainak, melyek reá kötelezettségeket rónak, magát föltétlenül aláveti.
A részvénytársaság továbbá szorosan alkalmazkodni köteles:
a) a jelen engedélyokirat határozataihoz;
b) a közmunka- és közlekedésügyi m. kir. ministerium által 1868. évi április hó 20-án 4973. sz. a. az országgyülés jóváhagyásával kibocsátott vasutengedélyezési szabályhoz, valamint az 1878. évi XX. törvénycikkel beczikkelyezett vám- és kereskedelmi szövetség VIII-ik czikkében elfogadott vasuti üzletrendtartáshoz, annyiban, a mennyiben ezek a jelen engedélyokiratban megállapitott egyes határozmányok és a helyi érdekü vasutak forgalmi szolgálatára vonatkozó, a közmunka- és közlekedésügyi m. kir. ministerium által 1883. évi augusztus hó 1-én kiadott szabályok alapelvei folytán változást nem szenvedtek, s ugyszintén az utóbb idézett forgalmi szabályzathoz;
c) a vasuti árufuvarozás tárgyában 1890. évi október hó 14-én létrejött, s az 1892. évi XXV. törvénycikkel beiktatott nemzetközi egyezmény és a kereskedelemügyi magy. kir. minister által 1892. évi deczember hó 10-én 83,249. sz. a. kibocsátott vasuti üzletszabályzat határozmányaihoz; végre
d) minden egyéb már érvényben álló vagy később alkotandó törvényekhez, szabályokhoz, utasitásokhoz és rendeletekhez.
4. § A jelen engedélyokirat tárgyát képező vasutvonalak kiépitése és üzlete czéljaira az 1881. évi XLI. tc. szerinti kisajátitási jog a részvénytársaságnak továbbra is megadatik.
5. § Más pályákkal csatlakozási szerződéseket, nemkülönben az állomások vagy egyes csatlakozó vonalrészek közös vagy együttes (peage-jog) használatára vonatkozó szerződéseket a részvénytársaság csakis a kereskedelemügyi m. kir. ministertől előzetesen kieszközölt engedély alapján köthet; viszont azonban köteles a részvénytársaság más pályákkal ilynemü szerződésre lépni, ha azoknak az engedélyes részvénytársaság vasutvonalaihoz való csatlakozása, illetve a csatlakozási állomások vagy vonalrészek közös használata, akár engedélyokiratilag, akár a kereskedelemügyi m. kir. minister külön engedélyével biztosittatott.
A mennyiben pedig ugy ezekre nézve, mint a fenti 3. §-ban idézett vasutengedélyezési szabály 10. §-ának g) pontja szerinti kölcsönös kocsihasználat és az ezekért járó kárpótlás tárgyában az illető vasuti vállalatok közt egyezmény létre nem jöhetne: az e részben megkötendő egyezmény feltételeit a kereskedelemügyi m. kir. minister fogja az érdekelt felekre nézve kötelezőleg megállapitani.
6. § A szamosvölgyi vasut-részvénytársaság vonalainak, nevezetesen az apahida-deési, deés-deésaknai, deés-beszterczei és deés-zilahi vasutvonalaknak tényleges épitési és üzletberendezési tőkéje 7.683,175 forintban állapittatik meg.
Az ezen összegben benfoglalt 1.300,000 forintnyi beruházási tartalékalap beszerzésére kibocsátandó elsőbbségi részvények külön kezelendők és csak a felmerülő szükséghez képest, esetről-esetre kikérendő kormányhatósági engedély alapján értékesithetők és használhatók fel.
Ezen tartalékalap terhére foganatositandó épitkezésekről és beszerzésekről a tervek és költségvetések a kereskedelemügyi ministerhez jóváhagyás és engedélyezés végett még a végrehajtás előtt esetről-esetre fölterjesztendők, s minden év végével a tartalékalap igénybevételéről leszámolás mutatandó be; önként értetődvén, hogy az ezen tartalékalap terhére foganatositott épitkezések és beszerzések költségei a tényleges épitési és üzletberendezési tőkéhez hozzá nem számithatók, vagyis nem tőkésithetők.
Hasonló eljárás lesz követendő a tartalékalap felhasználása után még szükségeseknek mutatkozandó további beruházások, épitkezések és pótbeszerzések, valamint a jelen engedélyokirat 18. és 22. §-ai értelmében elvállalt kötelezettségek teljesitése eseteiben is; de oly eltéréssel, hogy a vasutrészvénytársaság jogositva lesz a most emlitett épitkezések, beruházások és beszerzések költségeit a tényleges épitési és üzletberendezési tőkéhez hozzászámitani, s a megfelelő költségek beszerzését a kereskedelemügyi és pénzügyi ministerek által megállapitandó módozatok mellett eszközölni.
7. § A vasut-részvénytársaság engedélyt nyer és kötelezettséget vállal arra, hogy az előző §-ban emlitett 1.300,000 frtnyi beruházási tartalékból:
1. 390,678 forintot a deés-zilahi vonal megépitésénél és üzleti berendezésénél felmerült több költségek, továbbá az apahida-deési és deés-beszterczei vonalaknál utólag felmerült kisajátitási és egyéb kisebb berendezési költségek kifizetésére;
2. 909,322 forintot ujabb beruházásokra, nevezetesen a kereskedelemügyi m. kir. minister által előzetesen jóváhagyott tervek alapján beszerzendő forgalmi eszközökre; továbbá az apahida-deési és deés-beszterczei vonalon a Szamos fölött lévő három, egyenkint 8.4 méter hosszu, és a Sajó fölött lévő három, egyenkint 7.2 méter hosszu, végül a Csicsó fölött levő 60 méter hosszu, összesen hét fahidjának falazott hidfőkkel, kőpillérekkel és vashordszerkezettel leendő átépitésére, végül állomási épitkezésekre és berendezésekre forditson; s ezen összegeknek a kijelölt czélra történt felhasználását megfelelően igazolja.
8. § Az engedélyes részvénytársaság kötelezettséget vállal arra, hogy az apahida-deési vonal 38/40. szelvényei közé eső Szamos-hidat, valamint a deés-beszterczei vonal 370/372. szelvényei közé eső Sajó-hidat legkésőbb 1895. évi junius hó 8-ikáig, a többi öt hidat pedig legkésőbb 1901. évi junius hó 8-ikáig fokozatosan átépiti és hogy a megjelölt hét nagyobb hidnak átépitésére befektetendő tőkének legalább is 10%-ával felérő összeget fokozatosan - a mindenkori befektetést közvetlenül követő évben - az üzleti jövedelmekből a kisebb fahidaknak végleges jellegü kő- és vasszerkezetü hidakká leendő átépitésére fog forditani.
Önként értetik, hogy az átépitési határidők megállapitása által a részvénytársaságnak azon kötelezettsége, melynélfogva a szóban forgó fahidakat az átépités folyama alatt is forgalombiztos állapotban fentartani köteles, egyáltalán nem érintetik.
9. § Egyuttal kötelezettséget vállal a vasut-részvénytársaság arra, hogy összes az épitési ügyletből eredő függő kölcsönei után felmerült s eddig függő számlán könyvelt 182,259 frt 34 krnyi kamatterhet 82,259 frt 34 kr. erejéig a 6. §-ban megállapitott tényleges épitési és üzletberendezési tőke teljes beszerzése czéljából még kibocsátható czimletek értékesitése kapcsán rendezendi; a fenmaradó 100,000 forintot pedig az 1893. évtől kezdve öt egymásután következő év alatt az üzleti jövedelmekből fogja kiegyenliteni.
10. § A vasut-részvénytársaság a forgalmi eszközöket a vasuti üzletrendtartás 21. és 22. §-aiban megszabott határozmányok épségben tartása mellett maga választhatja meg; köteles azonban ugy a forgalmi eszközöket, mint a sineket és egyéb az épitésnél és üzletnél felhasználandó anyagokat jövőben is a belföldön beszerezni, mely rendelkezés alól csakis a kereskedelemügyi m. kir. ministertől esetenként előzetesen kikérendő engedély alapján lehet kivételnek helye.
11. § A menet- és szállitási dijak a vasut-részvénytársaság összes vonalaira a következőleg szabatnak meg:
a) A személyforgalomban legmagasabb árszabási tételként személy- és kilométerenkint az I. kocsiosztályban 5 kr., a II. kocsiosztályban 4 kr., a III. kocsiosztályban 3 kr. szedhető be o. é. ezüstben.
b) Uti podgyásznál és gyorsárunál, melyek 10 kilogrammnyi sulytételekre fölfelé kikerekithetők, 10 kilogramm és kilométerenkint 0.40 kr. o. é. ezüstben legmagasabb dijtétel alkalmazható.
Uti podgyásznál szabadsuly nem követelhető.
c) Az árúk szállitásánál alkalmazható legmagasabb árszabási tétel kilométerenkint és 100 kilogrammonkint az I. darabáru osztályban 0.90 kr., a II. mérsékelt darabáru osztályban 0.60 kr., és a terjedelmes árúk után 1.20 kr. o. é. ezüstben.
A kőszén, vaskő, só, tüzi- és épületfa, trágya, kő, mész és tégla teljes kocsirakományokban kilométerenkint és 100 kilogrammonkint legfeljebb 0.50 kr. o. é. ezüst dijtétel mellett szállitandó.
A kocsirakományokban feladásra kerülő egyéb árúkra nézve a mérsékelt darabáru osztály fenti tétele szolgál legmagasabb dijtételként.
Az árúk osztályozása és a többi szállitási határozmányok tekintetében, valamint a kezelési és mellékilletékek s végre a hintók, hullák, élő állatok, külön vonatok stb. vételdijaira nézve a m. kir. államvasutak vonalain fennálló határozmányok és szabályok alkalmazandók.
Mihelyt az 1. §-ban felsorolt vasutvonalak tiszta jövedelme három egymásután következő éven át a 6. §-ban emlitett tényleges épitési és üzletberendezési tőke 7%-át meghaladja; jogában álland a kereskedelemügyi m. kir. ministernek a vasut-részvénytársaság meghallgatása mellett a dijszabásokat megfelelőleg leszállitani.
A vasut-részvénytársaság vasutvonalainak üzletét egyáltalában mindenkor olyként tartozik vezetni, hogy dijszabási intézkedései a közforgalom igényeivel, valamint a hazai ipar és termelés érdekeivel összhangban legyenek; mi végből a vasut-részvénytársaság különösen is kötelezi magát:
a) hogy mindazon kedvezményeket, melyeket külföldi czikkekre engedélyez, egyuttal a hazai termékeknek is engedélyezni fogja, ha ezek saját vonalain legalább ugyanazon távolságra szállittatnak, mint a kedvezményezett külföldi czikkek;
b) hogy külföldi czikkre soha alacsonyabb dijtételt vagy dijrészletet nem fog engedélyezni, mint a milyent ugyanazon rendeltetési helyre szállitott hasonló hazai czikk után valamely közelebb fekvő állomásról szed;
c) hogy az adriai kikötők felé irányuló forgalomban mérsékléseket csupán a hazai kikötők javára fog engedélyezni;
d) hogy a mennyiben a m. kir. államvasutak csatlakozó forgalmában a kereskedelemügyi m. kir. minister közérdekből különleges dijmérsékléseket rendelne el; a nevezett minister kivánatára a vasuti részvénytársaság saját vonalát illető összdijtételét ugyanolyan százalékarányban leszállitani fogja, mint a mely a százalékarányban azt a m. kir. államvasutak saját csatlakozó vonalaikra nézve tették;
e) hogy oly viszonylatokban, a melyeknél a m. kir. államvasutak a szállitásban részesek, a vasut-részvénytársaság mérsékelt közvetlen dijtételeket csakis a m. kir. államvasutakkal, illetve ezekkel egyetértőleg fog felállitani;
f) hogy a m. kir. államvasutakon a személy-, podgyász- és árudijszabás tekintetében életbeléptetett uj rendszert saját vonalain, a vasut különleges viszonyainak figyelembevételével és az e részben létrejött külön jegyzőkönyvi megállapodások értelmében, összes vonalain legkésőbb 1893. évi november hó 1-én életbeléptetni fogja.
Azon esetre, ha a törvényhozás a dijszabási ügyet az összes hazai vasutakra vonatkozólag szabályozná: ezen szabályozás, tekintet nélkül a jelen engedélyokirat határozataira, a vasut-részvénytársaság vasutvonalaira is érvényes leend.
12. § A vasut-részvénytársaságnak megengedtetik, hogy a szedendő vitel- és fuvardijakat belföldi ezüstpénzben számitsa, olyképen, hogy az árkelet tekintetbevételével járó illetéket országos értékben tartozik elfogadni.
Az előző 11. § értelmében meghatározott dijszabási tételek a vasutrészvénytársaság által időközben egészben vagy csak a tárgyak egyes nemeire, a vasut egyik vagy mindkét irányában minden szállitási távolságra egyenlően vagy a távolság növekedésével nagyobbodó mérvben leszállithatók.
Az ekként leszállitott dijszabási tételek az előbbi mértékre ismét fölemelhetők ugyan, mindazonáltal e fölemelés csak a szabályszerü kihirdetés napjától számitott három hó mulva lép hatályba.
Minden szállitási kedvezmény a fennálló szabályok értelmében előzetesen kihirdetendő és abban ugyanazon föltételek alapján mindenki egyaránt részesitendő.
13. § Az élelmi szereknek a belföldön beállott rendkivüli megdrágulása esetében, joga van a kereskedelemügyi m. kir. ministernek azok fuvardijait a drágaság tartamára az engedélyokirati legmagasabb dijtételek felére leszállitani.
14. § A katonaság és katonai javak leszállitott dijtételekkel szállitandók, és pedig egyrészt a cs. és kir. közös hadügyi minister és a m. kir. honvédelmi minister, másrészt a vasutigazgatóságok közt 1877. évi szeptember hó 15-én megkötött egyezmény, illetőleg az 1878. évi január hó 1-én hatályba lépett katonaszállitási dijszabás és annak függeléke alapján.
A katonaszállitás iránt létrejött vagy létrehozandó és az állam részére kedvezőbb egyezmények a jelen engedélyokirat tárgyát képező vasutvonalakra is érvényesek lesznek.
A fentebbi határozmányok alkalmazandók továbbá a pénzügyi, valamint a közbiztonsági közegek, végül a fegyenczek, valamint a tolonczok szállitása tekintetében is.
A vasut-részvénytársaság köteles alkalmazkodni a katonai szállitásokra vonatkozó szabályzathoz s az abban foglalt megállapodások és egyezményekhez, melyek által a szállitáshoz szükséges felszerelési tárgyak beszerzése és készentartása, a forgalmi eszközök és üzleti személyzet rendelkezésre bocsátása, a forgalmi eszközök és üzleti személyzettel való kölcsönös kisegités és a katonai egészségügyi czélokra berendezett vasuti kocsik használata szabályoztatnak.
Köteles továbbá a vasut-részvénytársaság azon határozmányok- és szolgálati szabályokhoz is alkalmazkodni, melyek a hadi vasuti osztályokra s azoknak béke idején uj épitkezésekhez vagy fentartási munkálatokhoz való használatára vonatkozólag a cs. és kir. közös hadügyminiszterium által kiadattak vagy megállapittatni fognak.
Háboru és mozgositás esetén köteles a vasut részvénytársaság a szabadságosokat és tartalékosokat a szabályszerü igazolvány alapján a lakhelyükhöz legközelebb eső állomástól a rendeltetési helyhez legközelebb eső állomásig a katonai leszállitott dijszabás alkalmazásával szállitani.
A katonai szállitásokra vonatkozó fenti határozatok és kedvezmények önként érthetőleg érvényesek a szolgálatban utazó m. kir. honvédségre és azon csapatokra, melyek mint a hadsereg kiegészitő részei a népjog oltalma alatt állanak.
Végül köteles a vasut-részvénytársaság föltétlenül alkalmazkodni azon határozatokhoz, melyek a hadsereg, hadi tengerészet és a honvédség kiszolgált altisztjeinek alkalmazására vonatkozólag az 1868. évi XL. törvénycikk 38. §-ában és az 1873. évi II. törvénycikkben megállapitvák.
15. § Az állami tisztviselők, hivatalnokok és szolgák, kik a vasutak igazgatása és üzlete felett őrködő hatóságok megbizásából, vagy az állam érdekeinek ezen engedélyokirat alapján való megóvása végett, vagy jövedéki czélokból a vasutat használják és azt, hogy az illetékes hatóság által megbizattak, igazolják, - uti málháikkal együtt ingyen szállitandók.
16. § A vasut-részvénytársaság a jelen engedélyokirat tárgyát képező vasuti vonalokon vagy azoknak csak egyes részein is, az e részben érvényben álló külön megállapodások értelmében, a m. kir. postát szállitani köteles.
A vasut igazgatósága és alárendeltjei, vagy az utóbbiak közt váltott szolgálati levelezés a vasuti közegek által postabérmentesen szállitható.
17. § A jelen engedélyokirat tárgyát képező vonalak mentén, vagy az egyes állomásokban már fennálló vagy még ezután létesitendő üzleti távirdák, távbeszélők vagy villamos jelzők iránt az 1888. évi XXXI. tc. és az annak alapján kibocsátott rendeletek határozmányai mérvadók, melyekhez a vasut-részvénytársaság szorosan alkalmazkodni köteles.
A felállitandó távirdák, távbeszélők és villamos jelzők felállitásához, berendezéséhez és üzletben tartásához a kereskedelemügyi m. kir. ministertől előzetesen külön engedély eszközlendő ki; mely alkalommal az épités, berendezés és üzletben tartás föltételei a kereskedelemügyi m. kir. minister által rendeleti uton fognak megállapittatni, mihez a vasut-részvénytársaság alkalmazkodni köteles.
A kereskedelemügyi m. kir. minister részére fentartva marad a jog, hogy a vaspálya vonalak mentén netán még szükséges üzleti távirda- vagy távbeszélővezetéknek a pálya indóházain, esetleg őrházain alkalmazandó utolsó elszigetelőkig, valamint a forgatható védjező készülékekig való kiépitését - a részletekre nézve az illető posta- és távirda-igazgatóság és a vasut-részvénytársaság közt, a kereskedelemügyi m. kir. minister jóváhagyásának fentartása mellett jegyzőkönyvileg megállapitott föltételeknek megfelelően - saját közegei által foganatosithassa.
Ez esetben, a mennyiben az üzleti távirda- vagy távbeszélő-vezetékekkel egyidejüleg állami távirda- vagy távbeszélő-vezeték nem épittetnék, a vasutrészvénytársaság köteles az oszlopok és más épitési anyagok összes árát és az összes épitési költségeket, - a mennyiben pedig egyidejüleg állami távirda- vagy távbeszélő-vezeték is épittetnék, az üzleti vezeték anyagainak árát és az összes épitési költségeknek az üzleti vezetékek létesitésére forditott aránylagos részét a kereskedelemügyi m. kir. ministernek megtériteni.
Mindkét esetben köteles a vasut-részvénytársaság az épitkezéshez szükséges összeget az utólagos elszámolásig kamat nélkül előlegezni, s az oszlopokat és a többi épitési anyagokat a pálya mentén, az illető posta- és távirdaigazgatóság által meghatározott módon és időben, a már lerakott vasutvágányon saját költségén szétosztatni.
A kereskedelemügyi m. kir. ministernek jogában áll a vaspálya mentén fennálló oszlopokra bármikor állami távirda, esetleg távbeszélő vezetékeket alkalmaztatni; ez esetben azonban az oszlopok az állam költségén való fentartás kötelezettsége mellett, már ekkor az állam ingyen tulajdonába mennek át.
Az üzleti távirda, távbeszélő és villamos vezetékek és berendezések összes alkatrészeikkel együtt a vasut kiegészitő tartozékát képezik; ennélfogva a jelen engedélyokirat 17. §-ában megállapitott esetekben és módok szerint az államra háramlanak át.
Az 1888:XXXI. tc., valamint az annak alapján kibocsátott vagy kibocsátandó ministeri rendeletek határozmányai, továbbá a hazai vasutakkal a távirdákra nézve 1877. évben kötött egyezmény határozatai a vasut-részvénytársaságra nézve is kötelezők maradnak és lesznek.
18. § Mihelyt a forgalom a jelen engedélyokirat tárgyát képező vasutvonalakon annyira növekedett, hogy az éjjeli szolgálat és a gyorsabb forgalom berendezése kivánatosnak vagy szükségesnek mutatkozand: a vasutrészvénytársaság köteles lesz saját költségén mindazon berendezéseket eszközölni és mindazon biztonsági intézkedéseket megtenni, melyek a fennálló szabályok és utasitások szerint szükségesek s illetőleg, a melyek a kereskedelemügyi m. kir. minister részéről, hivatkozással azon szabályokra, követeltetni fognak.
A vasut-részvénytársaság köteles továbbá a kereskedelemügyi m. kir. minister rendeletére minden kártalanitás nélkül egy másik vágányt az esetre kiépiteni, ha az engedélyezett vonalon az évi elegy-bevétel kilométerenkint 14,000 forintot osztrák értékben meghalad.
Ezen kötelezettségek teljesitése azonban a vasut-részvénytársaságtól csak az alább megállapitott engedélytartam első 70 éve alatt követelhető.
19. § A vasut-részvénytársaság köteles az engedélyezett vasutvonalak üzletéről a számadásokat az érvényben álló számlázási minta szerint vezetni, s a lezárt üzleti számlát a vagyonmérleg, nyereség- és veszteségszámlával együtt legkésőbb a számadási évet követő julius hó végeig a kereskedelemügyi m. kir. ministerhez bemutatni.
Köteles továbbá a vasut-részvénytársaság a forgalom és üzlet eredményeit részletesen kitüntető évi jelentést szerkeszteni és közhirré tenni, s mindennemü, a felügyeleti hatóságok által kivánt statisztikai adatot beszolgáltatni.
20. § A jelen engedélyokirat tárgyát képező vasutvonalak engedélyének tartama a fenti 3. §-ban idézett ideiglenes vasutengedélyezési szabály 9. § b) pontja alatt kimondott oltalommal és az 1880. évi XXXI. tc. 2. §-a, illetve az 1888. évi IV. tc. 2. §-ának b) és c) pontjai szerint az állam részére biztositott megváltási jog épségben tartásával, az apahida-deési vonal megnyitása napjától, azaz 1881. évi szeptember hó 15-ikétől számitandó egymás után következő 90 évben állapittatik meg.
Ezen 90 év leteltével a vasutvonalak és azok tartozékai ingyen és tehermentesen mennek át a magyar állam tulajdonába és szabad haszonélvezetébe, illetve a vasut-részvénytársaság vagy jogutódjai a vasutvonalakat és tartozékaikat teljesen jókarban, ingyen és tehermentesen tartoznak az államnak átadni.
A vasutvonalak engedélyének és üzletének átruházása, valamint a vasutvonalak és tartozékaiknak függő adósságokkal vagy bárminemü kölcsönökkel való megterheltetése tekintetében az 1888. évi IV. tc. 2. §-ának a) pontjában, illetőleg ezen törvény 10. §-ában foglalt határozatok irányadók.
Az 1880. évi XXXI. törvénycikk 2. §-ában és az 1888. évi IV. törvénycikk 2. §-ának b) és c) pontjaiban előirt megváltás esetében, a megváltás módozatai tekintetében ugyancsak az idézett törvénycikkek határozatai irányadók.
A állami megváltási jog a jelen engedélyokirat tárgyát képező vasutvonalakra nézve egyszerre és együttesen érvényesithető; ehhez képest az 1888. évi IV. törvénycikk 2. §-ának c) pontjában körülirt megváltási jog hatályba léptére megállapitott 30 évi határidő az egyes vonalak engedélyezésének középidejétől, azaz 1887. évi január 1-étől számitandó.
A megváltási ár meghatározására a vasutvonalaknak a valóságos megváltást megelőző hét év alatt elért tiszta jövedelmei fognak felszámittatni, mely összegből a két legmostohább év tiszta jövedelmei levonatván, a fenmaradó öt év átlagos tiszta jövedelme képezendi az engedély hátralevő egész tartamára fizetendő megváltási évjáradékot; ugy azonban, hogy a fizetendő megváltási évjáradék a vasutvonalakba a megváltás napjáig tényleg befektetett épitési és üzletberendezési tőke 5%-ánál kevesebb semmi esetre nem lehet.
Ugy a szállományi, mint a megváltási jog érvényesitése esetében átveszi a magyar állam saját tulajdonába, birtokába és haszonélvezetébe a vasutvonalak területét és földjét, a föld- és műmunkálatokat, a fel- és alépitményeket minden hozzátartozókkal, ugymint forgalmi eszközökkel, pályaudvarokkal, fel- és lerakodó helyekkel, a vasut igazgatásához és üzletéhez tartozó épületekkel, továbbá minden fölszerelvényekkel, ingó és ingatlanokkal egyetemben; ellenben a vasut-részvénytársaság vagy jogutódjai megtartják az általuk folytatott üzlet alatt jövedelmi fölöslegeikből alkotott netáni tartalékalapot és a künn levő cselekvő követeléseket, ipar- és bányavállalatokat s az ezekhez vezető iparvágányokat, valamint azokat az épitkezéseket, a melyeknek megszerzésére vagy előállitására a kormány által azon határozott hozzáadással hatalmaztattak fel, hogy azok a vaspályának semmi tartozékát képezni nem fogják.
21. § A jelen engedélyokirat tárgyát képező vasutvonalakra az 1880. évi XXXI., illetve az 1888. évi IV. tc. által a nyilvános számadásra kötelezett társulatok és vállalatok adójának, illetőleg a kereset- és a jövedelem-adónak, valamint a törzs- és elsőbbségi részvények és kötvények szelvényei után járó adónak és a szelvénybélyegnek fizetése alól biztositott teljes mentesség 1887. évi január hó 1-től számitandó 30 év tartamára megadatik; megszünik azonban ezen mentesség 1887. évi január hó 1-től számitott 10 év mulva, a mint a vasutvonalak tiszta jövedelmei az emlitett adóösszegeknek az üzleti számlába való felvétele után is a vasutvonalakba azon időpontig tényleg befektetett épitési és üzletberendezési tőke 6% kamatját meghaladják.
A jelen engedélyokirat tárgyát képező vasutvonalak javára biztositott szállitási adómentesség 1896. évi deczember hó 31-én megszünik.
22. § A kereskedelemügyi m. kir. minister az állami érdekek megóvása tekintetéből jogositva van magának ugy a pálya épitése, valamint az üzlet megfelelő felszerelése és folytonos jókarban tartása felől minden részben meggyőződést szerezni és meghagyni, hogy a mutatkozó hiányok pótoltassanak.
Különösen fentartatik a nevezett minister részére azon jog, hogy a forgalom növekedéséhez képest az engedélyes részvénytársaságot a forgalmi eszközöknek időnkinti megfelelő szaporitására kötelezhesse.
A kereskedelemügyi m. kir. ministernek joga van továbbá a részéről kiküldött közeg által az ügyvitelt és pályaigazgatást megvizsgálni és ellenőrizni.
A kereskedelemügyi m. kir. minister által kiküldött biztosnak jogában áll az igazgatóság és az ennek kebeléből netán kirendelt külön bizottságok ülésében, valamint a közgyülésekben részt venni; nemkülönben törvénytelen, a köz- vagy az állami érdekekre netán hátrányos, az engedélyokirattal ellenkező intézkedéseket a minister további elhatározásáig felfüggeszteni.
23. § A kereskedelemügyi m. kir. ministert megilleti a jog, hogy a vasutrészvénytársaságot a jelen engedélyokiratban és az annak kiegészitő részét képező okmányokban megállapitott kötelezettségeinek, ugyszintén a kormány által a vasut-részvénytársaságot kötelező törvények, szabályok, utasitások stb. alapján kiadott rendeleteknek teljesitésére 100 frttól 10,000 frtig terjedhető birság kivetése által szorithassa.
A kivetett és a kereskedelemügyi m. kir. minister által kitüzött záros határidő alatt a vasut-részvénytársaság által be nem fizetett birság a vasut bármely birtokából vagy annak jövedelméből egyszerü közigazgatási uton fog behajtatni.
Ha az engedélyokiraton vagy egyéb törvényes határozatokon és rendelkezéseken alapuló kötelezettségek megsértése a vasut-részvénytársaság részéről ismételve fordulna elő és más megtorló intézkedés a kivánt eredményre nem vezetne: a kereskedelemügyi m. kir. minister a jelen engedélyokiratot bármikor hatályon kivül helyezheti és megszüntnek nyilvánithatja a nélkül, hogy ezen határozatból kifolyólag a vasut-részvénytársaság az állam irányában bármi néven nevezendő czimen kárpótlási igénynyel léphetne föl.
Annak meghatározása, hogy az engedély hatályon kivül helyezése esetén, mint azon esetben, ha a vasut-részvénytársaság a vasutvonalak üzletét megszakitaná, az üzlet továbbvitele érdekében minő intézkedések tétessenek, a kereskedelemügyi m. kir. ministert illeti meg; - önként értetődvén, hogy ezen intézkedések folytán felmerülő mindennemü károk és veszélyek iránti szavatosság, valamint az azok következtében felmerülő költségek kizárólag a vasut-részvénytársaságot terhelendik.
24. § A kormány részére fentartatik az a jog, hogy az esetre, ha a vasut-részvénytársaság valamely vonalaihoz csatlakozó más vasuttal egyesül, jelen engedélyokirat határozmányait a beolvadó vasutvonalakra is kiterjeszthesse.
25. § A vasut-részvénytársaság ügykezelési nyelve a magyar, s annak székhelye az alapszabályokban határoztatik meg.
26. § Ezen engedély, valamint az annak kiegészitő részét képező okmányok minden okmányszerü kiadmányai csak egy forintra szabott bélyegdij alá esnek.
