Az 1892. évi valutaügyi törvények csak az előkészitő lépéseket jelentették a meghatározott irány, t. i. az arany-valuta behozatala és a valuta teljes rendezése felé, a melyek végbetetőzését a végczél elérése, az arany készfizetések felvétele, fogja képezni.
Ennek a végczélnak megjelölésén túl a törvényhozás egyuttal megjelölte azokat a további teendőket, a melyek annak elérésére szükségesek.
Mint ezeknek a teendőknek legkiválóbbja az államjegyek beváltása jelentkezik. Ugyanazért a törvényhozás az államjegyek beváltását nemcsak oly feladatként jelölte meg, a mely a törvényhozás külön intézkedésének van fentartva, hanem egyuttal az érme- és pénzrendszerre vonatkozólag kötött szerződésnek az ország törvényei közé való iktatása által a maga részéről jóváhagyta az emlitett szerződés XIX. czikkében a monarchia két államának kormányai által egymással szemben vállalt azt a kölcsönös kötelezettséget, hogy a két törvényhozásnak alkalmas időpontban az államjegyek bevonása iránt kölcsönös megegyezéssel előterjesztést fognak tenni.
Midőn a kormány a jelen törvényjavaslatot, a szerződésben vállalt kötelezettség szerint a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormányával létrejött megegyezés alapján előterjeszti, az 1892. évi valutaügyi törvények által elvileg már elhatározott á l l a m-j e g y b e v o n á s e l s ő r é s z l e t é t ó h a j t j a t e l j e s i t e n i .
A javaslat szerint a 312 millió forintot tevő közös függő adósságból egyelőre két egyenlő évi részletben száz-száz millió forint értékű államjegy vonatnék ki a forgalomból. A folyó évben beváltandó 100 millió forint állana az egész egy-forintos államjegykategoriából, a mely e végből teljesen és forma szerint bevonatnék, azután egyéb, az állami pénztári készletben meglevő, vagy oda jutó államjegyczimletekből, tehát öt-forintos- és ötvenforintosokból, a melyek összege a ma forgalomban levő egy-forintos államjegyek összegét száz millió forintra egésziti ki. Az 1895. év folyamán ugyancsak az állami pénztári készletekben meglevő öt-forintos és ötven-forintos államjegyekből száz millió forint váltatnék be, a nélkül, hogy az egy-forintos államjegyek kategoriájának teljes és formaszerinti bevonásán kivül a másik két kategoriának egyike vagy másika teljesen és formaszerint szintén bevonatnék.
A beváltás költségeinek fedezésére szolgálnának részben, az 1892. évi XVII. törvénycikk, illetőleg a megfelelő ausztriai törvény alapján vert egy-koronások, részben pedig azok a fizetési eszközök - ezüst értékpénz és bankjegyek, - a melyek az emlitett törvények alapján vert 20-koronás arany értékérmék lefizetése ellenében, bizonyos, alább ismertetendő és indokolandó feltételek mellett, az Osztrák-magyar banknál lennének megszerzendők. Azokból, az egy-koronásokból, ugy 1894-ben, mint 1895-ben egyenlően 20-20 millió forintnyi összeg, ezekből - a husz-koronás arany értékérmékből - mindkét évben mindössze 160 millió forint maximális összeg fordittatnék a monarchia két állama által a beváltás czéljaira.
A magyar korona országai által ebből az összes szükségletből egy-koronások kibocsátása utján 1894. és 1895-ben 6-6 millió forint, husz-koronásoknak az Osztrák-magyar banknál való lefizetése utján pedig mindössze 48 millió forint maximális összeg lenne fedezendő, illetőleg beszerzendő.
A törvényjavaslat egészének és részleteinek tervezésénél három főszempontot véltem alapul veendőnek.
E szempontok a következők: a) elérkezett-e az időpont arra, hogy az államjegyek beváltása iránt a törvényhozás intézkedjék, vagyis megfelelhet-e a kormány a törvényhozás abbeli utasitásának, hogy az államjegyek bevonása iránt alkalmas időben előterjesztés tétessék; b) megfelel-e a mérv, a melyben a bevonás foganatba veendő a fináncziális készenlét mérvének; és c) a beváltási művelet módozatai olyanok-e, a melyek a törvényhozás által adott részletes utasitásnak, azután az állami érdekeknek, az ettől elválaszthatatlan és az aranykészfizetések fölvételében álló nagy közgazdasági érdeknek, mint végül a közforgalom igényeinek megfelelnek.
Az időpont kérdésében döntő mozzanat az, hogy az állam aranybeszerzése és ezzel kapcsolatban az új érmék veretése mennyire haladt előre.
E tekintetben elégségesnek tartom annak megemlitését, hogy a magyar államkincstár aranykészletei az 1894. évi január 31-iki állapot szerint 84,151.546 a. é. frtra rugtak. E készlet a mondott napon a következőleg alakult:
| 1. A m. kir. központi állampénztárnál volt: | |||
| a) 20- és 10-koronásokban | 65,081.160 a. é. frt. | ||
| b) más arany érmékben | 1,503.852 a. é. frt. | ||
| 2. A körmöczbányai pénzverő hivatalnál volt: | |||
| a) 20- és 10-koronásokban | 532.880 a. é. frt. | ||
| b) szinaranyban | 3,629.071 a. é. frt. | ||
| 3. Gyümölcsözőleg van elhelyezve | 13.404.533 a. é. frt. | ||
A húsz- és tiz-koronások fenti összegéből az 1892. évi XXI. tc. rendelkezései szerint kizárólag valutarendezési czélokra rendelt aranyösszegekre 54,980.425 arany értékű forint esik.
Ha tehát csakis azt a húsz- és tiz-koronásokból álló aranykészletet veszem, a mely az imént idézett törvény határozmányai értelmében már kizárólag valutarendezési czélokra rendeltetett, már ez is közel hét millióval haladja meg azt az összeget, a mely a fönnebbi terv szerint az államjegyek beváltási költségeinek fedezésére az 1895. végéig terjedő időszakon belül forditandó.
A cs. kir. pénzügyministerium aranybeszerzései s az ausztriai arany értékérmék veretése is oly arányban haladt előre, hogy az ausztriai államkincstár az őt a fennebbiek szerint terhelő 112 millió a. é. forint fedezésére teljesen kész.
Az államjegyek tervezett beváltásának időszerűsége szempontjából fontossága van annak is, hogy az egy-koronás érmék veretése mennyire haladt.
Ezek az érmék, mint azt már a koronaérték megállapitásáról szóló törvényjavaslat indokolásában jelezni szerencsém volt, arra is vannak hivatva, hogy részben az egy-forintos államjegyek szerepét a forgalomban pótolják.
A m. kir. pénzverő hivatal által eddig veretett, illetőleg 1894. végéig előreláthatólag verve lesz 42 millió db. 21 millió a. é. frt értékben. Forgalomba hozatott f. évi január 31-ig már 10,274.000 db., azaz 5,137.000 frt a. é., e szerint az elhelyezhető készlet lenne 1894. végével 31.726 db. 15,863.000 frt a. é.
A monarchia másik államának pénzverdéjében 1894. végéig önérthetőleg aránylag még nagyobb mennyiségű egy-koronás fog rendelkezésre állani.
Mindezek szerint az államjegybeváltási műveletnek okvetlenül létesitendő előföltételét beállottnak s ennélfogva az időt elérkezettnek kell tekintenem arra , hogy ez a művelet késedelem nélkül foganatba vétessék.
Az aranybeszerzések és a pénzverés előrehaladásának evvel az előadásával mintegy önmagától meg van adva a felelet arra is, mily mérvben foganatositandó a közös függő adósság első részletének beváltása, mert e tekintetben abból indulok ki, hogy a saját hatalmi körünkbe eső minden intézkedés határozottan és késedelem nélkül megteendő a végből, hogy a valutarendezés czéljára beszerzett arany mielőbb tulajdonképeni közgazdasági hivatását teljesithesse.
A most beváltandó államjegy-mennyiségnek kereken 200 millió forinttal javasolt számszerű megállapítása, úgy vélem, ezeknek az előadott elveknek is teljesen megfelel.
A mi végül azokat a szempontokat illeti, a melyek a beváltás módozatainak megállapitásánál kell, hogy irányadók legyenek, megfelelnek-e a beváltás részletei a törvényhozás részéről erre nézve adott utasitásnak, az állami érdekeknek, a közforgalom igényeinek s mindenek fölött az aranykészfizetések fölvételében rejlő nagy közgazdasági érdeknek: mindezekre a feleletet a javaslat részleteinek indokolása van hivatva megadni. Itt csak annak hangsúlyozására vélek szoritkozhatni, hogy midőn a beváltási művelet részleteire nézve javaslataimat megteszem, azt hiszem, hogy ezek a szempontok kivétel nélkül teljes érvényesülést találnak, s hogy a jelen törvényjavaslat törvénynyé válta esetén egy jelentékeny lépéssel haladunk előre azon az uton, amelyet az 1892. évi valutatörvények mutattak, s amely út megtételét az 1892-iki valutatörvények megalkotása óta a valutaügy terén előfordult események sürgősen megkövetelik.
A törvényjavaslat első szakasza szerint a kormány felhatalmaztatik arra, hogy a 312 milliót tevő közös függő adósság egy részének beváltása iránt, a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormányával egyezményt köthessen, a mely egyezmény egész terjedelmében ebben a szakaszban beczikkelyeztetik.
Az 1867. évi XV. törvénycikknek a közös függő adósságról rendelkező 5. §-a azt rendelvén, hogy a közös függő adósságot illető intézkedések csak a két kormány kölcsönös beleegyezésével s a két törvényhozás jóváhagyása mellett jöhetnek létre, a most foganatositandó beváltás módozatainak megállapitására az egyezményi forma czélszerűnek mutatkozott. Figyelembe vettem ezzel az alkalommal azt is, hogy a jelen törvényjavaslatnak az államjegyek beváltására vonatkozó része és az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződésünk között oly szoros benső összefüggés van, hogy e javaslat a szerződésben előrelátott és egyértelműen megteendő folytatólagos intézkedést képez.
Az egyezménytervezet I. czikke azt az elvi kijelentést tartalmazza, hogy a 312 milliót tevő közös függő adósságból egyelőre 200 millió forint beváltása mondatik ki.
Azokról az indokokról, a melyek az államjegyek most beváltandó összegének számszerű megállapitásánál irányadók voltak, fönnebb volt szerencsém megemlékezni.
Minthogy az 1892. évi XVII. és XVIII. törvénycikkek már az egész 312 millió frtnyi adósságnak beváltását, mint egyik további teendőt jelölik meg, ebben a czikkben kifejezés volt adandó annak is, hogy a most teljesitendő beváltás csak részletes foganatositása a törvényhozás emlitett elvi kijelentésének.
A czikk második bekezdésében foglaltakra, a melyek a beváltási művelet részleteit ismertetik, s a mely szerint az egy-forintos államjegyek formaszerinti bevonása és beváltása s azután megfelelő összegű más államjegyczímletek beváltása utján történik, a következő czikkek indokolásánál lesz szerencsém részletesen visszatérni.
A II. czikk mindazokat a szabályokat tartalmazza, a melyek az egy-forintos államjegyek fölmondásánál és beváltásánál követendők, a mennyiben azok oly természetűek, hogy megállapitásuk a törvényhozás jogkörébe tartozik.
Az egy-forintos államjegyek fölmondása és beváltása már az érme- és pénzrendszerre vonatkozó és az 1892. évi XVIII. törvénycikkbe foglalt szerződés XIX. czikkében a beváltási művelet első lépéseként van megjelölve. Ezt az útmutatást, a mely abból a pénzforgalmi tekintetből indul ki, hogy a forgalom első sorban a legkisebb államjegyczímlettől tisztitandó meg, követi a javasolt intézkedés. Erre az intézkedésre különben azért is szükség van, mert az egy-koronás ezüst érmék veretése mint az már fönnebb számszerűen is kimutattatott, már tetemesen előrehaladt.
Ezek az érmék, mint azt már a koronaérték megállapitásáról szóló törvényjavaslat indokolásában jelezni szerencsém volt, arra is vannak hivatva, hogy az egy-forintos államjegyek szerepét a forgalomban részben pótolják. Forgalomba hozataluknál kiváló gondot igényel az a körülmény, hogy az által a hitelre alapitott pénzforgalom ne növeltessék. Ugyanazért az eddigi kibocsátások mind más pénzjegyek beváltása ellenében történtek. Igy a negyed- és két-forintos a. é. ezüst érmék beváltása czímén ezekből az érmékből 4,500.000 a. é. forintot, vagyis 9,000.000 darabot hoztam forgalomba s a cs. kir. pénzügyminister ur ugyanezen a czímen a 30:70-es arány szerint, 10,500.000 a. é. forint értékűt, vagyis 21,000.000 darabot. Megegyeztünk továbbá a cs. k. pénzügyminister urral, hogy, ha a forgalom továbbá egy-koronásokat igényelne, azok, figyelemmel a fönnebb hangsúlyozott követelményre, nemkülönben az egy-forintos államjegykategoriának tervbe vett beváltására, csakis ugy bocsáthatók forgalomba, hogy minden a fönnebbi összegeken túl kibocsátott két-két darab egykoronás érme fejében egy-egy a. é. egyforintos jegy pénztárilag visszatartassék. A m. k. központi állampénztár f. évi január végéig ezen a czímen 637.000 frtot tartott vissza egy-forintosokban, a bécsi központi állampénztár pedig 2,446.778 frtot.
Minthogy azonban az egyes államjegykategoriák számszerűen nincsenek megállapitva, vagyis nincs megállapitva az, hogy az államjegyek összforgalmának törvényesen megállapitott legmagasabb összegén belül mennyi esik az egyes kategoriákra, másfelől az egy-koronások az egy-forintosok mellett egyszerre nem tarthatók forgalomba: az emlitett intézkedés sikerének biztositása érdekében a függő adósságot kezelő közös pénzügyminister ur az én és a cs. k. pénzügyminister ur megkeresésére mult évi deczember havában elrendelte, hogy a közös központi pénztár további intézkedésig más államjegyeket egy-forintosokra át ne váltson. Ez által az intézkedés által a most javasolt törvényes intézkedéselő készittetett, és az egy-forintosok forgalmának határ szabatott. Az egy-forintos államjegyek beváltásánál javasolt első intézkedés tehát, a mely a művelet gyors lebonyolitása érdekében is áll, az administrativ uton tett és fönnebb emlitett előkészitő intézkedéseknek végleges jelleget kölcsönözne.
A ma forgalomban levő egy-forintos államjegyek a cs. és kir. közös központi pénztár aláirásával és 1888. évi julius 1-ei kelttel vannak ellátva.
Az azelőtt forgalomban volt a. é. egy-forintos államjegyek, a melyek 1882. január 1-ről voltak keltezve, 1890. évi junius 30-áig voltak fizetéskép minden állami pénztárnál elfogadandók, 1893. deczember 31-ikével pedig beváltási határidejök végképen lejárt. Minthogy a korábbi a. é. egy-forintos államjegykibocsátások utolsó beváltási határideje már kivétel nélkül régebben lejárt, a bevonási intézkedésnek csak az 1888. évi julius 1-ei kelttel ellátott egyforintosokra kell kiterjednie.
Ezeknek az államjegyeknek kényszerforgalma, vagyis az általános kötelezettség, hogy azokat mindenki minden, nem érczpénzre szóló fizetésnél elfogadni tartozik, az egyezmény szerint 1895. junius 30-ikával szünnék meg. Az általános elfogadási kötelezettségnek megszüntetése, a mely kötelezettség az ausztriai érték törvényesitése folytán nálunk is fennáll, a törvényhozás jogkörébe esik. A rendelkezést az a gyakorlati követelmény is javasolja, hogy a beváltási művelet gyorsabb lebonyolitását sietteti.
Ez a rendelkezés csak a magánforgalomra szól, e jegyeknek az állami pénztárakkal szemben ma fennálló forgalmi képessége még ezen a határidőn túl egy fél évig fentartatik.
Ennek a további fél évnek lejártával, vagyis 1895. évi deczember 31-ikén túl, az elfogadás csak egyes pénztárakra szorittatnék, a beváltás az illetékes administrativ közegek által rendeleti úton szabályoztatnék, mig 1899. deczember 31-ikével az államnak eddig az időpontig fennálló beváltási kötelezettsége teljesen megszüntetnék. Ennek a véghatáridőnek megállapitása az eddigi államjegybevonásoknál követett gyakorlatnak s annak a követelménynek is megfelel, hogy a magánosok károsodása a beváltás elmulasztása czímén minél kevesebb esetre szorittassék. Minthogy előfordult az az eset, hogy administrativ úton forgalmon kivül helyezett pénzjegyek birtokosai utóbb, a beváltási véghatáridő után jóval, megtéritésre igényt támasztottak, s ezt arra alapitották, hogy a kormánynak nem volt joga administrativ úton ily pénzjegyeket forgalmon kivül helyezni: az ily, különben mindig visszautasitott igények megelőzése végett szükségesnek tartom annak a törvényben való kimondását, hogy a véghatáridő elmultával az államnak beváltási kötelezettsége teljesen megszünik.
A III. czikk szerint a 200 millió államjegy bevonása két évre osztatnék fel, 1894. és 1895-re, a mely évek mindegyikében 100 millió forint államjegy vonatnék be. A beváltás mérvének megállapitására, a mint azt már fönnebb volt szerencsém emliteni, a valutarendezési czélokra szánt aranykészlet álladéka volt döntő befolyással. Hogy a művelet két évre osztatik fel, annak indoka abban van, hogy az öt- és ötven-forintos államjegyek beváltása, a mely jóval nagyobb összegekre terjed ki, mint az egy-forintos államjegyek beváltása, technikailag akadálytalanul lebonyolittathassék, a mi annál is inkább figyelembe veendő szempont, mert a beváltással egyidejűleg az arra szükséges pénzforgalmi eszközök beszerzéséről s forgalomba hozataláról is kell gondoskodni. 1894-ben az öt- és ötven-forintos államjegyekből csak az az összeg kerülne beváltásra, a mely a kereken 64,000.000 frttal számjelezhető egy-forintosok összegét 100 millióra egésziti ki, mig 1895-re esnék a tisztán ötösökből és ötvenesekből álló második 100 millió forint beváltása. Az 1894-ik év teendőihöz tehát az 1895-iki beváltás előkészitése is járul. A két évre való felosztás azonban nemcsak, hogy nem zárja ki azt, hogy a további beváltás előkészitő intézkedéseit megtegyük, sőt egyenesen ez alatt a két év alatt alkalom lesz esetleg arra, hogy a további államjegy-bevonás czéljaira szükséges arany beszerzésére a lehető kedvező időpont bevárassék és kihasználtattassék.
A felmondandó egy-forintosokon kivül 1894-ben beváltandó államjegyek és az 1895-ben beváltandó egész államjegyösszeg beváltása nem történnék az öt- vagy ötven-forintos egész államjegykategoria felmondásával, sőt e kategoriák contigentálása sincs tervbe véve, hanem a monarchia két államának pénztáraiban meglevő, vagy oda kerülő öt- és ötven-forintos jegyek váltatnának be az által, hogy azok többé forgalomba nem hozatnak, hanem más fizetési eszközökkel helyettesittetnek.
Pénzforgalmunk mai rendszere ugyanis ez idő szerint még nem nélkülözheti azokat a közbeeső czímleteket, a melyekre ezek az államjegyek szólnak. Minthogy az egyes kategoriák nem vonatnának be és igy a most beváltás alá nem eső államjegymennyiségen belül az egyes kategoriák átválthatók, a forgalom mintegy maga fogja szükségletét szabályozni.
Minthogy daczára az állami pénztárakban megforduló államjegymennyiség tetemes voltának, megeshetik, hogy 1894. és 1895. folyamán annyi öt- és ötven-forintos államjegy nem kerül a pénztárakhoz, mint a mennyi az illető években a pénztári visszatartás utján beváltandó, a jelen czikk végső bekezdésében foglalt rendelkezés szerint mód lenne nyujtva arra is, hogy a közös központi pénztár, a hol az államjegyek pénztári kezelése, különösen az egyes kategoriák közötti átváltás összpontosul, a beváltási műveletbe tervszerűen bevonassék.
Az egyezmény IV. c z i k k e megállapitja azokat a fizetési eszközöket, a melyekkel az államjegyek beváltandók. Erre nézve az érme- és pénzrendszerre vonatkozó 1892-iki szerződés csak azt az elvi kijelentést tartalmazza, hogy a beváltásra államjegyek nem használhatók. Tovább a szerződés utasitást nem ad, sőt a monarchia két államának ezen az elvi kijelentésen belül külön-külön szabadsága van annak megválasztására, hogy a beváltásra mily fizetési eszközöket használjon. Minthogy azonban a beváltás czéljaira használt fizetési eszközök megválasztása nem pusztán pénzügyi, hanem ezt jóval meghaladó valutapolitikai rendszabály, czélszerűnek látszik, hogy a monarchia két államának kormányai e tekintetben is egyenlő elvek alapján járjanak el.
A bevonandó államjegyek helyébe a következő fizetési eszközök lépnének:
1. Egy-koronások. Már az 1892. évi XVII. törvénycikk indokolásában volt szerencsém jelezni, hogy az idézett törvény alapján veretendő egy-koronások részben arra is lesznek hivatva, hogy a forgalomban az egy-forintos államjegyek helyét pótolják. Habár az egy-koronás csak váltópénz, arról, hogy értéke állandó maradjon, gondoskodva van az által, hogy a veretendő contingens mérsékelten van megállapitva, az által, hogy az egy-koronások az állammal szemben korlátlan fizetési erővel birnak, s hogy azok a készfizetések felvételével, az arra rendelt pénztáraknál, aranyra bármikor átválthatók lesznek. Figyelembe véve az egy-forintosoknak mai, kereken 64,000.000 frtra tehető forgalmát, az a mérv, a melyben az egy-koronások 1894-ben és 1895-ben ki lennének bocsátandók, megjegyzésre nem ad okot.
2. Ezüst értékpénz. Az egy-koronásoknak a fentiek szerint tervbe vett kibocsátásával a forgalom igényei alig lesznek kielégitve, mert az egy-forintos államjegyek egész kategoriájának s az öt-forintosok kétségkivül egy tetemes mennyiségének bevonásával a tiz-forinton aluli fizetési eszközök száma, a mely együttvéve a 200 milliót eddig mindig meghaladta, tetemesen meg fog fogyni. Az 1892. évi XVII. törvénycikk, illetőleg az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződés XII. czikke az ezüst egy-forintosok értékpénzjellegét a törvényhozás további intézkedéséig érvényben tartotta, még pedig kifejezetten arra az esetre is, ha koronaértékre szóló fizetési kötelezettségek teljesitendők.
3. Bankjegyek. A bevonandó államjegyek által a pénzforgalomnak teljesitett szolgálatot az egy-koronás és egy-forintos érmék egymagukban pótolni nem képesek. A bankjegyek fizetési ereje a bankalapszabályok 86. czikke szerint ugyanaz, mint az államjegyeké.
Hogy a bevonandó államjegyek helyébe külön mennyi ezüst-egyforintos s mennyi bankjegy adassék a forgalomnak át, önérthetőleg előre nem állapitható meg, még pedig annál kevésbbé, mert az, hogy az öt- és ötven-forintosokból mennyi kerül beváltásra, előre szintén nem határozható meg. Az elv, a melyet e téren követnünk kell, az, hogy a forgalom maga mutassa meg, mennyit bir el, illetőleg mennyire van szüksége az egyik, vagy másik fizetési eszközből. E fölvételi képesség, illetőleg szükséglet gondos megfigyelése során szerzett észleletek fogják megadni az alapot arra, hogy e pénzforgalmi eszközök végleges mennyisége szabályoztathassék. Gondoskodva van arról is, hogy az egy pénzforgalmi területet képező két államban a forgalomnak ez az ellátása arányosan és egyetértőleg történjék.
Ha az előadottak szerint az államjegyek helyébe a forgalomnak átadandó pénzeszközöket tekintem, ugy hiszem, a következő elvi jelentőségű követelmények megoldottaknak tekinthetők:
1. A beváltott és tisztán hitelpénz jellegével biró államjegyek helyébe lépő fizetési eszközök jellege kivétel nélkül olyan, a mely az 1892. évi XVII. törvénycikk által megalkotott keretbe illik, ugyanazért:
2. a pénzforgalom egyöntetűsége lényegesen előre halad s aranyfedezettel biróvá alakul át;
3. e fizetési eszközök teljesen alkalmasak arra, hogy fizetési erő és czímlet szerinti beosztás tekintetében az államjegyeket pótolják;
4. a kis czímletű papirpénz nálunk is megszünvén, a kis forgalom nálunk is, mint a többi culturállamban, érczpénzzel fog lebonyolittatni.
Az államjegyek bevonására szükséges pénzeszközök beszerzése, még pedig az egykoronások kibocsátása által nem fedezett és 48,000.000 frtot tevő szükséglet erejéig akkép van tervbe véve, hogy ezzel az összeggel fölérő 20-koronások fizettetnének az osztrák-magyar banknál be s az ellenérték esetről-esetre, a fennemlitett szempontok figyelembevételével, részben ezüst egy-forintosokban, részben bankjegyekben vétetnek igénybe.
Midőn a beváltásnak és illetőleg a beváltás czéljaira szükséges pénzforgalmi eszközök megszerzésének e módozatát, az osztrák-magyar bank jegyeinek és ezüst érczkészlete egy részének igénybevételét javaslom, következő szempontok vezérelnek:
1. A beváltandó államjegyek ily pótlása által van egyedül lehetővé téve a pénzforgalmi eszközök mesterséges megszűkitésének, az u. n. contractiónak, teljes elkerülése.
2. A valutarendezés czéljaira beszerzett aranynak a jegybanknak való átadása által a beváltásra rendelt pénzeszközök a belföldi forgalom számára biztosittatnak, mert valutarendezési műveletünk önérthetőleg koránt sincs annyira előrehaladva, hogy a beszerzett arany az országból való kifolyás veszélye nélkül közvetlenül a forgalomnak átadható lenne.
3. E mellett elérjük azt is, hogy a jegybank arany érczkészlete is erősittetik s a készfizetések előkészitése annyiban tetemesen előre halad, hogy a beváltás javasolt módja által egységessé tett papirpénzforgalomnak tetemes része aranynyal fedezetté válik.
4. Figyelemmel kellett lenni arra is, hogy az 1892. évi XVII. törvénycikk az aranyértéket egyelőre nem valósitotta meg összes folyományaival, hanem a törvényhozás további intézkedéseig az egy-forintosokat, mint értékpénzt forgalomban hagyta. Ezzel az értékpénzzel szemben épen ugy fennáll az állam beváltási kötelezettsége, mint az államjegyekkel szemben. Ha az állam a beváltás kérdését egyelőre megoldatlanul hagyja, mégis gondoskodnia kell arról is, hogy az ezüst értékpénz ott találja meg helyét, a hol az az értékrendszer veszélyeztetése nélkül foroghat, t. i. a kis forgalomban.
Mindezek a szempontok, ugy vélem, a beváltás s a beváltás czéljaira szükséges eszközök beszerzése tekintetében javasolt intézkedések során érvényesülnek.
Az államjegyek mielőbbi beváltását, mint már fönnebb is volt szerencsém jelezni, okvetlenül szükségesnek tartom, különös figyelemmel az 1892. évi XVII. törvénycikk megalkotása óta fellépett disagióra is, mert ennek egyedüli hatásos és tartós ellenszere a készfizetések fölvétele. E készfizetések fölvétele azonban tervszerű és szerves összefüggésben megteendő intézkedéseket tételez fel. Ezeknek az intézkedéseknek helyes megitélésénél tehát csakis egyfelől a czélra, másfelől a czél megvalósitására irányult rendelkezések egymás közti tervszerű kapcsolatosságára kell figyelemmel lennünk.
De épen ezért akkor, a midőn ennek az intézkedésnek elfogadását javaslom, annak a jövőre is kiható fontosságánál fogva kötelességszerű figyelemmel kell lennem arra, hogy az osztrák-magyar bank szabadalma 1897. végéig lejár, hogy a jegybank mai alapszabályai az ezüstre alapitott ausztriai érték rendszeréhez vannak alkalmazva, és hogy az 1892. évi XXI. törvénycikk alapján beszerzett aranykészleteket a törvényhozás kizárólag valutarendezési czélokra szánta.
Ebből a két szempontból kiindulva az osztrák-magyar banknál teljesitendő aranyelhelyezések csakis ideiglenesek lehetnek. Ugyanazért felmerül annak szüksége, hogy az osztrák-magyar bankkal ezek iránt az aranyelhelyezések, valamint általában a banknak az államjegyek bevonása körüli segédkezése iránt külön egyezmény köttessék, a melynek szövege az V. czikkben van megállapitva.
Előre kell bocsátanom azt, hogy az aranyelhelyezéseket a két kormány külön-külön teljesitené, de abban az arányban, a melyben a két állam a beváltási műveletben részt vesz. E szerint az egész művelet lebonyolitása után, a két kormány által eszközölt aranyelhelyezések aránya meg fog felelni a két állam által eszközölt beváltások arányának.
Az egyezmény egyes pontjaihoz a következő megjegyzések szolgáljanak felvilágositásul:
Az 1. ponthoz. A pénzügyi kormányzat azzal a kijelentéssel, hogy az osztrák-magyar banknál bizonyos összegű 20-koronást fog elhelyezni, magában véve csak annak a szándékának ad kifejezést, hogy oly jogot vesz igénybe, a melyet a bankalapszabályok 87. czikke értelmében a bankkal szemben bárki gyakorolhat. A bank által ebben a pontban elvállalt kötelezettség csak annyiban haladja meg az alapszabályok 87. czikke szerint általánosan fennálló kötelezettségét, hogy késznek nyilatkozik az elhelyezett arany névérték szerinti ellenértékét, a forintot két koronával számitva, a pénzügyi kormány kivánságára nemcsak bankjegyekben, hanem ezüst értékpénzben is szolgáltatni.
Az osztrák-magyar bankhoz beszolgáltatott husz-koronások értéke az ellenérték szolgáltatásánál, daczára a fennálló agiónak, olyképen számittatik, hogy két korona egyenlőnek vétetik egy forinttal, és pedig azért, mert ez az értékelés felel meg a törvényes állapotnak és mert az egyezmény alábbi pontjai biztositékot nyujtanak arra nézve, hogy ez az arany eredeti rendeltetésétől elvonatni nem fog.
A 2. ponthoz. A banknál elhelyezett aranymennyiség a bank érczkészletéhez csatolandó.
A mennyiben az elhelyezett arany érmék ellenében az osztrák-magyar bank ezüst értékpénzt szolgáltat, érczkészletének névleges értéke mit sem változik. Ha azonban az osztrák-magyar bank húsz-koronások ellenében a pénzügyministeriumnak bankjegyeket szolgáltat, a bankjegyfedezet arányai megváltoznának. Hogy egyrészt a bank a beszolgáltatott húsz-koronások czímén jegykibocsátási képességét a 2/5 fedezeti rendszer alapján ne fokozhassa, másrészt ezek az államjegybevonási czélokra forgalomba hozott bankjegyek teljes aranyfedezettel birjanak, indokoltnak mutatkozik annak hatásosabb kikötése, hogy az ez egyezmény alapján bankjegyek szolgáltatása ellenében letett húsz-koronások kizárólag az államkormányzatnak átadott bankjegyek fedezetére forditandók, nem pedig arra, hogy a bankalapszabályok 84. czikkének 2. pontja értelmében a bank érczkészletébe beszámittatván, további bankjegykibocsátás alapjául szolgáljanak.
Ez az intézkedés az egyezmény alábbi rendelkezéseiben emlitett eshetőségekkel is összefügg, a mely eshetőségekben a bankhoz beszolgáltatott húsz-koronások bankjegyek lefizetése ellenében ismét visszaadandók. Ha ugyanis a húsz-koronások a 2/5 fedezeti rendszer alapján bankjegykibocsátások alapjául szolgálnának, megeshetnék, hogy ha a kormány visszakövetelési jogát gyakorolná, a bank érczfedezeti viszonyai legalább átmenetileg kedvezőtlenül befolyásoltatnának.
A banknak kötelességévé tétetik alapszabályai 104. czikkének rendelkezései szerint kimutatni, hogy ebben a pontban elvállalt kötelezettségének csakugyan megfelelt.
A 3. p o n t h o z . Az 1892. évi XXI. tc. alapján beszerzett aranykészletek kizárólag valutarendezési czélokra szolgálnak, a jelen törvényjavaslat szerint tervbe vett aranyelhelyezések is kizárólag e végből foganatosittatnának. Szemben ezzel áll az, hogy a bankszabadalom 1897. végén lejár.
Hogy tehát a törvényhozás szándékának keresztülvitele a bankszabadalom kérdésének megoldásától teljesen függetlenittessék, kikötendő, hogy a szabadalom meg nem újitása esetén, vagy arra az esetre, ha a bank még a mai szabadalom lejárta előtt felszámolásba jut, a banknál elhelyezett húsz-koronások ezüst értékpénz vagy bankjegyek visszafizetése mellett egyszerűen administrativ uton kifejezett kivánság alapján visszaszolgáltatandók.
De még e két eshetőségen kivül, épen a törvényhozás fönnebb emlitett szándékának minden körülmény közötti biztositása végett, már annál a felelősségnél fogva is, a melylyel ily nagy művelet jár, határozottan kikötendőnek tartom, hogy a banknál elhelyezett húszkoronások a törvényhozás ingerencziája alul végleg el ne vonassanak. Minthogy azonban a valutarendezés ügye a monarchia mindkét államának egyaránt érdekét képezi, az érme- és pénz-rendszerre vonatkozó szerződés szelleméből folyólag a rendezés ügyében szükséges lépések együttesen teendők meg, megállapitandónak tartom azt, hogy az elhelyezett húszkoronások visszakövetelésének a 3. pont 2. bekezdése szerint biztositandó joga csak a két kormány megegyezése s a két törvényhozás jóváhagyása alapján legyen gyakorolható.
A 4. ponthoz. Az, hogy az államjegyek beváltására szükséges összegből mennyi ezüst értékpénz, s mennyi bankjegy lesz forgalomba hozható, mint már többször volt szerencsém jelezni, előre meg nem állapitható. Hogy a forgalom igényei kielégittethessenek és minthogy a bank mai alapszabályai szerint nem köteles más fizetési eszközök ellenében ezüst értékpénzt kiszolgáltatni, ki lenne kötendő, hogy az osztrák-magyar bank a pénzügyministernek ezüst értékpénzt bankjegyek ellenében tetszés szerinti összegben minden levonás nélkül és költségmentesen bocsásson rendelkezésre.
Az 5. ponthoz. A bank lemond az ebből az egyezményből folyó szolgálatokért járható minden díjazásról. Csupán a csomagolásokért és szállitásokért felmerült valóságos költségek téritendők meg.
A 6. ponthoz. A bankszabadalom megújitása esetén, a midőn az alapszabályoknak az új viszonyokhoz mért reformja is foganatosittatnék, a banknál lefizetett husz-koronások tárgyában is a végleges intézkedések megteendők lesznek.
A 7. ponthoz. A jelen egyezménynek jellege, a mely szerint az a bank részéről mindkét állam pénzügyministerével köttetik, biztosittatik az által a rendelkezés által, hogy annak érvénye csak akkor lép hatályba, ha ugyanoly egyezmény a másik állam kormányzatával is létrejön.
A VI. czikk a beváltott államjegyekkel való további eljárást szabályozza, a mennyiben ez az eljárás egyezményileg, illetőleg a törvényhozás utján szabályozandó. A két pénzügyministerium által beváltott államjegyek a cs. és kir. közös pénzügyministeriumhoz szállitandók be, mert a közös függő adósság kezelésével és nyilvántartásával az 1868. évi XLVI. tc., illetőleg a megfelelő ausztriai törvény, az 1868. évi junius 10 iki törvény (R.-G.-Bl. 53. sz. ) értelmében a csász. és kir. közös pénzügyministerium van megbizva, a miből önként következik az a rendelkezés, hogy ennél a beváltási műveletnél is ez a ministerium gyüjtse a beváltott államjegyeket.
A közös pénzügyministeriumhoz a két állam pénzügyministeriumai által ilyképen beszállitott államjegyekért megtérités nem jár, mert ezek helyett az államjegyek helyett nem adatnak ki újból államjegyek, hanem azok a függő adósság megfelelő részének végleges törlesztésére szolgálnak.
A csász. és kir. közös pénzügyministerium ezeket a beváltott és hozzá beküldött államjegyeket, ugy mint az általa az egyezmény II. czikke és esetleg annak III. czikke értelmében közvetlenül beváltott államjegyeket is, megsemmisiti. A két kormány ennél az eljárásnál képviseltetheti magát, mert ez a megsemmisittetés nem egyszerű államjegykezelési műveletet, hanem a két állam terhére menő pénzügyi műveletet jelent.
Az egyezmény VII. czikke a beváltási műveletből eredő költségek elszámolásáról és annak a nyereségnek, a mely a bekivánt, de beváltásra be nem mutatott egy-forintos államjegyekből esetleg várható, felosztásáról intézkedik.
A költségek megosztásánál alapul vett arányszámok, a melyek szerint azok 30% erejéig Magyarországot, 70% erejéig pedig a monarchia másik államát terhelik, az 1892. évi XVIII. tc. XIX. czikkében foglalt rendelkezésnek felelnek meg.
Az államjegyek beváltásából eredő költségek elszámolására nézve a czikk első bekezdésében az a rendelkezés foglaltatik, hogy ezek az elszámolások a két állam között havonként ejtendők meg, a végből, hogy abban az esetben, ha a két állam költségei a beváltás folyama alatt nem alakulnának összhangban a költségviselési arány-számokkal, a kölcsönös követelések és tartozások rövid időszakonkint ki legyenek egyenlithetők. Hasonlóképen havonként lesznek megejtendők az elszámolások a beváltás végrehajtásában résztvevő közös központi pénztárral. A második bekezdésben az a határozat foglaltatik, hogy az a megtakaritás, a mely előreláthatólag elő fog állani abból, hogy a beváltásra felmondott egy-forintos államjegyek egy része beváltásra bemutattatni nem fog, olyképen osztandó meg, hogy ebből a nyereségből 30% Magyarországot, 70% pedig a birodalmi tanácsban képviselt királyságokat és országokat illeti.
Ez a részesedési arány önként következik az 1892. évi XVIII. törvénycikk XIX. czikkének a költségek felosztására vonatkozó határozatából, ezenkivül pedig megfelel az 1868. évi VII. törvénycikk 12. §-ában foglalt analog határozatnak, a mely szerint a papir-váltópénz bevonásánál keletkezett nyereség ugyanezen arányszám szerint osztatott fel, végül az 1868. évi XLVI. törvénycikk 22. §-ában foglalt rendelkezésnek, a mely az államjegykezelési alapot, a mely az ezuttal várható nyereséggel azonos természetű jövedelmekből alkottatott, arra az esetre, ha annak rendeltetése megszünnék, ugyancsak a 30 %, illetőleg 70% arányszám szerint felosztandónak mondja ki.
Megemlithetni vélem, hogy az 1866. julius 7-ikéről keltezve kibocsátott egy-forintos államjegyekből az utolsó beváltási határidőig - 1888. junius 30-ikáig - 3,057.372 forint, az 1882. január 1-i kelttel kibocsátott egy-forintos államjegyekből az utolsó beváltási határidőig - 1893. deczember 31-ikéig - 775.421 frt nem lett beváltásra bemutatva.
A VIII. c z i k k az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződés XIX. czikkében foglalt azt a rendelkezést, a mely szerint a bevont és megsemmisitett államjegyek összege a 312 millió frtnyi államjegyforgalomból mint törlesztett rész leirandó, alkalmazza a jelenlegi beváltási műveletre.
Minthogy a felmondott egy-forintos államjegyek utolsó beváltási határidejének lejártával az államnak a jegyek beváltására vonatkozó minden kötelezettsége megszünik, az 1892. évi XVIII. törvénycikk idézett rendelkezésének teljesen megfelel az a javasolt határozat, a mely szerint ennek az utolsó határidőnek lejártával a kibocsátott egy-forintos államjegyeknek teljes összege mint törlesztett leirandó, leirandó tehát ezeknek az államjegyeknek az a része is, a mely addig a határidőig beváltásra nem lett bemutatva.
Az utolsó bekezdés az egy-forintos államjegyeknek külön és részletes nyilvántartását rendeli el a bevonási művelet alatt, a mely intézkedés indokolva van az által, hogy a jelen terv szerint ez az államjegykategoria, a mely teljesen bevonatik, az államjegyeknek külön elbánás alá eső külön csoportját képezi.
A IX. czikk az államjegyforgalom határáról intézkedik a beváltási művelet folyama alatt és után.
Az ebben a czikkben idézett 1867. évi XV. törvénycikk 5. §-a az államjegyekből és váltópénzjegyekből álló függő adósságot, a mely a két állam közös jótállása alá helyeztetik, 312 millióban állapitja meg és egyuttal azt az összefüggést emliti, a mely az államjegyek forgalma és a 100 millió sóbányautalvány között olyképen létezik, hogy a zálogjegyek és az államjegyek együttvéve 400 milliót meg nem haladhatnak ugyan, de ezen véghatáron belül a zálogjegyek időnkénti kevesbedése a forgalomban államjegyekkel pótolható.
A közös függő adósságra vonatkozó ezt az alaprendelkezést kiegésziti az 1868. évi VII. törvénycikk 11. §-a olyképen, hogy a forgalomból kivonandó 12 millió 10 krajczáros váltópénzjegy államjegyekkel pótolandó, a mely rendelkezés folytán az államjegyek és sóbányautalványok összforgalmának együttes maximális határa 412 millió forintban van megállapitva.
A beváltási művelet folyamán az a maximális határ a szerint fog szűkebbre szorulni, a mint a beváltás előrehaladtával államjegyek megsemmisittetnek és az államjegyforgalomból mint törlesztett rész leiratnak.
Az államjegyeknek és sóbányautalványoknak az idő szerint 412 millióban megállapitott együttes összege és ezen az összegen belül a sóbányautalványok 100 millió frtnyi maximális forgalma egyfelől, a jelen törvényjavaslattal elrendelt államjegybeváltási műveletnek előrehaladása másfelől fogják tehát megadni azt a határt, a meddig a beváltás folyamata alatt az államjegyforgalom alakulhat.
Helyén valónak tartom itt megemliteni, hogy habár a sóbányautalványok kérdése kizárólag a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok részéről oldandó meg, mégis tekintettel az államjegyek forgalma és a sóbányautalványok között fennálló összefüggésre, kötelességemnek tartottam, hogy részletes tájékozást szerezzek magamnak a felől az álláspont felől, a melyet a csász. kir. kormány ez üggyel szemben elfoglal. Abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy kijelenthetem, miszerint a csász. kir. pénzügyminister ur részéről határozott biztositást nyertem, hogy az osztrák pénzügyi kormányzat a sóbányautalványok kamatjának megfelelő szabályozása utján, esetleg a sóbányautalványokból álló adósság egy részének állósitott adóssággá való átváltoztatása utján az államjegyforgalom csökkentése iránt megfelelőleg gondoskodni fog. Ugy vagyok meggyőződve, hogy már a jelen törvényjavaslattal egyidejűleg a monarchia másik államának országgyülésében benyujtott előterjesztések ebben az irányban megfelelő javaslatokat is tartalmaznak.
A X. czikk a törvényjavaslattal czélba vett beváltási műveletet a függő adósság ellenőrzésére nálunk az 1868. évi XLVI. törvénycikk alapján kiküldött országos bizottság, illetőleg Ausztriában az 1868. évi junius 10-iki törvénynyel (R.-G.-Bl. 53. sz.) megbizott ellenőrző bizottság felügyelete alá helyezi. Ez az intézkedés az idézett két törvény szelleméből következik.
A törvényjavaslat 2. §-a felhatalmazza a pénzügyministert, hogy az 1892. évi XXI. tc. 9. §-a értelmében kizárólag valutarendezési czélokra felhasználható aranyat, abban a mértékben, a melyben a jelen beváltási művelet annak igyénybevételét követeli, erre a műveletre felhasználhassa. Habár az 1892. évi XXI. törvénycikk oly értelmezést is enged meg, hogy az aranykészlet iránt a pénzügyminister saját hatáskörében is intézkedhetik, föltéve, hogy intézkedése a valutarendezés czéljából történik, mégis, tekintettel a javasolt államjegybeváltás fontosságára és terjedelmére, az idézett törvénynek azt a szigorúbb értelmezést kivántam adni, hogy a törvényhozás által valutarendezési czélokra szánt aranymennyiségek részletes felhasználása is a törvényhozás elhatározásának tartassék fenn.
A végrehajtási és életbeléptetési záradékot tartalmazó szakaszra megjegyzendőnek tartom, hogy a végrehajtás a ministeriumra lenne bizandó, mert az 1. §-ba foglalt egyezményt a monarchia két államának kormányai kötnék és hogy a törvény kihirdetése napját azért vélem egyuttal annak hatálybalépte napjául megjelölendőnek, mert ez által a beváltás azonnali megkezdése tétetik lehetővé.
| Hó végével | Államjegyek összege | Sóbányákra bekebelezett zálogjegyek | Államjegyek és zálogjegyek együtt | Jegyzet | ||||
| 50 | 5 | 1 | összesen | |||||
| forintosokban | frt | frt | frt | |||||
| Január | 156,619.000 | 143,303.530 | 78,932.468 | 378,854.998 | 33,138.950 | 411,993.948 | ||
| Február | 149,454.000 | 140,698.475 | 77,267.265 | 367,419.740 | 44,574.600 | 411,994.340 | ||
| Márczius | 143,869.650 | 134.223.345 | 74,034.384 | 352,127.279 | 59,866.450 | 411,993.729 | ||
| Április | 144,349.800 | 133,215.110 | 73,393.448 | 350,958,358 | 61.036.800 | 411,995.158 | ||
| Május | 141,317.500 | 132,420.880 | 71,804.428 | 345,542.808 | 66,451.200 | 411.994.008 | ||
| Junius | 143,156.500 | 131,599.140 | 70,931.085 | 345,786.725 | 66,208,200 | 411,994.925 | ||
| Julius | 142,493.750 | 132,333.950 | 71,719.932 | 346,547.632 | 65,446.500 | 411,994.132 | ||
| Augusztus | 138,284.200 | 134,055.670 | 74,196.838 | 346,536.708 | 65,456.300 | 411,993.008 | ||
| Szeptember | 127,805.950 | 134,675.740 | 74,033.374 | 336,515.064 | 75,479.900 | 411,994.964 | ||
| Október | 129,371.700 | 138,572.245 | 75,807.363 | 343,751.308 | 68,242.900 | 411,994.208 | ||
| November | 131,133.450 | 138,799.315 | 76,968.680 | 346,901.445 | 65,091.800 | 411,993.245 | ||
| Deczember | 131,771.900 | 136,809.835 | 75.388.842 | 343,970.577 | 68.023.800 | 411.994.377 | ||
| Hó végével | Államjegyek összege | Zálogjegyek | Államjegyek és zálogjegyek együtt | Jegyzet | ||||
| 50 | 5 | 1 | összesen | |||||
| forintosokban | frt | frt | frt | |||||
| Január | 127,874.350 | 134,456.765 | 73,659.348 | 335,990.463 | 76,003.150 | 411,993.613 | ||
| Február | 118,825.700 | 132,314.915 | 71,761.615 | 322,902.230 | 89,091.000 | 411,993.230 | ||
| Márczius | 112,602.050 | 131,155.465 | 69,714.792 | 313,472.307 | 98,521.950 | 411,994.257 | ||
| Április | 112,094.200 | 131,723.610 | 68,647.426 | 312,465.236 | 99,528.150 | 411,993.386 | ||
| Május | 111,741.700 | 131.879.770 | 68,870.436 | 312,491.906 | 99,501.850 | 411,993.756 | ||
| Junius | 113,805.900 | 132,538.445 | 66,189.740 | 312,534.085 | 99,459.650 | 411,993.735 | ||
| Julius | 112,312.905 | 134,878.080 | 65,479.649 | 312,670.679 | 99,324.350 | 411,995.029 | ||
| Augusztus | 113,643.800 | 136,805.700 | 65,679.213 | 316,128.713 | 95,866.600 | 411,995.313 | ||
| Szeptember | 142,881.600 | 140,528.565 | 66,038.610 | 349,448.775 | 62,544.650 | 411,993.425 | ||
| Október | 146,815.350 | 144,160.790 | 66,830.356 | 357,806.496 | 54,187.950 | 411,994.446 | ||
| November | 165,309.350 | 144.997.160 | 66,558.151 | 376,864.661 | 35,129.400 | 411,994.061 | ||
| Deczember | 161,269.550 | 143,788.455 | 67,040.250 | 372,098.255 | 39,892.900 | 411,991.155 | ||
| 1894. Január | 161,377.050 | 141,433.325 | 63,969.148 | 366,779.523 | 45,210.900 | 411,990.423 | ||
| Hó | 1000 | 100 | 10 | Összesen | Jegyzet | |
| forintos | ||||||
| Január | 88,540.000 | 152,098.700 | 181,357.270 | 421,995.970 | ||
| Február | 83,991.000 | 143,351.700 | 175,127.880 | 402,470.580 | ||
| Március | 86,343.000 | 142,323.500 | 169,185.690 | 397,852.190 | ||
| Április | 95,580.000 | 148,122.300 | 168,189.450 | 411,891.750 | ||
| Május | 89,587.000 | 145,636.000 | 162,985.460 | 398,208.460 | ||
| Junius | 98,790.000 | 150,179.700 | 161,999.160 | 410,968.860 | ||
| Julius | 96,962.000 | 153,319.700 | 164,868.610 | 415,150.310 | ||
| Augusztus | 93,341.000 | 155,130.100 | 169,118.070 | 417,589.170 | ||
| Szeptember | 108,559.000 | 173,656.100 | 177,147.020 | 459,362.120 | ||
| Október | 107,821.000 | 195,786.700 | 188,101.740 | 491,709.440 | ||
| November | 100,427.000 | 179,668.500 | 182,828.300 | 462,923.800 | ||
| Deczember | 120,144.000 | 177,701.300 | 180,142.290 | 477,987.590 | ||
| Hó | 1000 | 100 | 10 | Összesen | Jegyzet | |
| forintos | ||||||
| Január | 102,501.000 | 163,425.400 | 174,059.210 | 439,985.610 | ||
| Február | 108,061.000 | 159,730.500 | 168,281.240 | 436,072.740 | ||
| Márczius | 127.140.000 | 171,392.100 | 166,847.590 | 465,379.690 | ||
| Április | 132,703.000 | 176.673.300 | 169,974.900 | 479,351.200 | ||
| Május | 122,609.000 | 172,363.100 | 167,737,980 | 462,710.080 | ||
| Junius | 126,215.000 | 175,215.900 | 167,795.800 | 469,226.700 | ||
| Julius | 103,463.000 | 178,260.900 | 173,677.900 | 455,401.800 | ||
| Augusztus | 101,643.000 | 185,907.600 | 182,141.160 | 469,691.760 | ||
| Szeptember | 109,652.000 | 194,305.300 | 191,673.450 | 495,630.750 | ||
| Október | 207,255.000 | 193,195.500 | 198,449.860 | 498,900.360 | ||
| November | 102,179.000 | 172,625.800 | 191,187.660 | 465,992.460 | ||
| Deczember | 128,274.000 | 170,359.700 | 187,989.920 | 486,623.620 | ||
| Mely napon | Forgalomban volt | A banknál volt államjegy | Marad tényleges papirpénz- forgalom | Jegyzet | |||
| bankjegy | államjegy | összesen | |||||
| Január 31 | 439,985.610 | 335,990.463 | 775,976.073 | 6,368.000 | 769,608.073 | ||
| Február 28 | 436,072.740 | 322,902.230 | 758,974.970 | 2,843.000 | 756,131.970 | ||
| Márczius 31 | 465,379.690 | 313,472.307 | 778,851.997 | 2,671.000 | 776,180.997 | ||
| Április 30 | 479,351.200 | 312,465.236 | 791,816.436 | 1,962.000 | 789,854.436 | ||
| Május 31 | 462,710.080 | 312,491.906 | 775,201.986 | 2,544.000 | 772,657.986 | ||
| Junius 30 | 469,116.700 | 312,534.085 | 781,760.785 | 3,095.000 | 778,665.785 | ||
| Julius 31 | 455,401.800 | 312,670.679 | 768,072.479 | 2,186.000 | 765,886.479 | ||
| Augusztus 31 | 469,691.760 | 316,128.713 | 785,820.473 | 2,740.000 | 783,080.473 | ||
| Szeptember 30 | 495,630.750 | 349,448.775 | 845,079.525 | 22,753.000 | 822,326.525 | ||
| Október 31 | 498,900.360 | 357,806.496 | 856,706.856 | 14,048.000 | 842,657.856 | ||
| November 30 | 465,992.460 | 376,864.661 | 842,857.121 | 30,064.000 | 812,793.121 | ||
| Deczember 31 | 485,623.620 | 372,098.255 | 857,721.875 | 24,329.000 | 833,392.875 | ||
