A bélyeg és illetékek reformja kétségtelenül munka-programmunk azon feladatai közé tartozik, melyeket a lehetőségig a legközelebbi időben megoldanunk kell.
De most, midőn a magánjog condificálása s nevezetesen a házassági, családi és öröklési jogra vonatkozó törvények megalkotása még csak készülőben van pillanatnyilag, épen nem alkalmas az időpont arra, hogy az adóztatásnak az a neme alakjában megbolygattassék, melynek legtöbb lényeges intézkedése a magánjog rendelkezésein alapszik.
E tárgyi kapcsolatnál fogva okvetlenül kell, hogy bevárjuk a magánjog codificálását, mielőtt a végleges illeték-reform kérdésével foglalkozhatnánk. Máskülönben az alkotandó mű nem számithatna arra az állandóságra, mely bármely reform okszerű tervezésénél mulhatlanul feltételezendő.
Egyelőre be kell érnünk azzal, hogy az érvényben álló bélyeg- és illetékszabályok egyes főbb részei - párhuzamosan az igazságügyi reform haladásával - oly értelemben javitassanak, illetve szabályoztassanak, hogy azok egy végleges illetéktörvénybe könnyen beilleszthetők legyenek.
Ily módon legczélszerűbben és az eddigi jövedelmi források minden lényegesebb koczkáztatása nélkül lesz előkészithető az illetékügy egyetemes reformjának műve.
A részleges szabályozás megkezdésére ez idő szerint ugyszólván kényszeritő okot szolgáltat az a változtatás, mely a polgári igazságszolgáltatásnak eddigi rendszerében életbe lép.
Jövőbeli perlekedési rendszerünk a szóbeliség és közvetlenség elveire van fektetve. Azt alig kell bővebben indokolnom, hogy törvénykezésünk s első sorban a sommás eljárás e reformja könnyen veszélyezteti az államkincstárnak a peres eljárást érintő eddigi bélyegjövedelmét.
A tárgyalásnak s különösen a bizonyitás-felvételnek egyszerűsitése és könnyitése általában elő fogja segiteni a peres ügyek megoldását, vagy azok gyorsabb lebonyolitását. Ehhez képest mindenekelőtt gyakrabban fognak előfordulni a kiegyezkedések. De ez önérthetőleg csökkenteni fogja az illetékköteles tárgyalások, itéletek, felebbezések számát, ha el is tekintünk attól, hogy a felebbvitel több tekintetben korlátoztatik az új sommás eljárásban. Azonfelül vagy teljesen hiányozni, vagy legalább is az eddiginél kisebb számban fog felmerülni az új szóbeli perrendszerben különféle oly cselekmény, beadvány, irat stb., mely az érvényben álló bélyeg- és illetékszabályok szerint a külön bélyegkötelezettség tárgyát képezi.
És mentül inkább fognak érvényesülni a perrendszer megváltoztatásától várható igazságügyi előnyök, annál hátrányosabb helyzetbe juthat a kincstár eddigi bélyegjövedelme tekintetében, ha nem alkalmazkodik az új peres eljáráshoz. A pénzügyi hátrány jelentőségét az a körülmény fokozza, hogy a sommás eljárásra vonatkozó reform a peres ügyek túlnyomó zömét, vagyis több mint 90%-át érinti.
A törvénykezést illető bélyeg- és illetékszabályoknak némi módositása tehát elkerülhetlen.
De e részleges szabályozásnál nem tartom szükségesnek, illetve ajánlatosnak a mostani bélyegadó-rendszer gyökeres megváltoztatását.
Mindenekelőtt számba veendő, hogy a perrendnek különösen a sommás eljárásra vonatkozó megváltoztatása, melyhez alkalmazkodnunk kell, nem tekinthető maradandónak, hanem szintén csak mintegy előkészitő átmenetnek a végleges perrendszerhez.
De nem is általános ez a változtatás, mert a rendes, vagyis irásbeli eljárás egyelőre ezentúlra is érvényben marad.
Ehhez képest egyrészt nehéz volna az eddigi bélyegadó-rendszer helyett valamely jobb oly rendszert felállitani, mely a különböző birói eljárásban egyaránt alkalmazható volna.
Másrészt a bélyeg- és illetékszabályok áttekinthetősége kétségkivül még inkább nehezittetnék, ha a különböző birói eljárásokban különböző rendszerek szerint történnék az illeték kirovása.
De mindettől eltekintve - a peres eljárásra nézve évtizedek óta érvényben álló bélyegadó-rendszer nálunk már annyira meghonosodott, hogy már ebből az okból is annál kevésbbé volna indokolva az áttérés valamely ismeretlen más illetékezési rendszerre, mivel a perrend megváltoztatásából keletkezhető pénzügyi hátrányok aránylag igen csekély módositásokkal, illetve felemelésekkel a mostani bélyegrendszer keretében is elhárithatók.
Nem lehet különben kicsinyleni azokat a zavarokat sem, melyekkel egy új illetékezési rendszer az igazságügyi reform átmeneti nehézségeit növelné.
A törvénykezési bélyegilleték szabályozását önként érthetőleg abban a terjedelemben kellett terveznem, a melyben a perrend változás alá esik.
Első sorban ama tételek szabályozására kellett súlyt fektetnem, melyek a megváltoztatott perrendszerben különös jelentőséggel birnak.
Ezt a szabályozást nem kizárólag a sommás szóbeli eljárás keretében, hanem nagyobbára az egész peres eljárásra kiterjedőleg hozom javaslatba. Szem előtt tartottam ugyanis azt, hogy a kivánatos egyszerűsités és egyöntetűség szempontjából legalább azok a tételek egységes elvek szerint szabályoztassanak, melyeknél ez a birói eljárás különbözősége daczára mégis elérhető.
Teljes megnyugvással utalhatok arra, hogy a jelen törvényjavaslatba felvett egyes intézkedéseknél nem tévesztettem szem elől a méltányosság kivánalmát sem. Másrészt a lehetőségig arra is figyelemmel voltam, hogy az adóztatás egyszerűsitése és szabatosabb körvonalozása által ugy az adózók, mint a kincstár érdeke biztosittassék, s e mellett a pénzügyi hatóságok feladata is könnyittessék.
Kétségtelen azonban, hogy a javaslatba hozott módositásokban némi felemelések is rejlenek. De ezek általánosságban eléggé indokolva vannak a kincstárt fenyegető veszteségek ellensúlyozásának mulhatlan szükségességével. Nem is kellene tehát arra a további különös indokra utalnom, hogy az igazságügyi és közigazgatási reform roppant költségei már éppen szükségessé teszik az eddigi bélyeg- és illeték-jövedelmeknek nemcsak megóvását, hanem némi fokozását is.
Áttérek jelen törvényjavaslatom részletes indokolására.
Mindenekelőtt ki kell mondani azt, hogy az érvényben álló bélyeg- és illetékszabályoknak a peres eljárást illető eddigi rendelkezései - a mennyiben az új törvénykezési eljárás azok módositását szükségessé nem teszi, s erre nézve a jelen törvény nem intézkedik - a sommás eljárásban is alkalmazandók.
Habár az eddigi perrendtartás szerint megengedett némely szóbeli kérelmek vagy bejelentések illetékkötelezettsége tekintetében már az érvényben álló törvények és szabályok is intézkednek, mégis tekintettel arra, hogy a sommás eljárás és szóbeliségre van fektetve, - általánosságban ki kellett mondani azt az elvet, hogy a szóbeli nyilatkozat vagy kérelem, a mennyiben az irásban kiállitva, vagy beadványba foglalva illetékkötelezettség alá esnék - szintén illetékköteles.
Ez a rendelkezés az adóztatás egyenlősége szempontjából indokolt, mert bélyeg- és illetéki adórendszerünk különösen a peres ügyeket illetőleg az irásbeli eljárásra van fektetve. Másfelől az igazságügyi érdekek sem teszik kivánatossá azt, hogy a szóbeli tárgyalás vagy perbeli cselekmény a bélyegköltség tekintetében feltétlen előnyben részesüljön.
Gondoskodnom kellett arról, hogy a kincstár a perbeli kérelemnek szóval történő előterjesztése esetében a beadványok másod- és többi példányaitól járandott bélyegilletékre nézve ne szenvedjen teljes rövidséget.
Tekintettel voltam azonban azokra a kedvezményekre, melyek a háromnál több példányban benyujtott beadványokat az általános bélyeg- és illetékszabályok szerint megilletik.
A felzetek bélyegkötelezettsége tekintetében ide felvett rendelkezések által a törvények és szabályok hézagai pótoltatnak.
A felebbviteli tárgyalásnál felvett jegyzőkönyvekre nézve megfelelő magasabb összegben állapitottam meg a bélyegilletéket.
Ebben a szakaszban méltányosan szabályoztam a mellékletektől járó bélyegilletéket. E mellett indokoltnak tartottam azonban azt, hogy a perrend szerint megengedett esetekben a tárgyalási jegyzőkönyvhez annak kiegészitő részeként csatolandó iratoktól nem a mellékleti, hanem a jegyzőkönyvi bélyegilleték rovassék le.
E szakasz megfelelő általános rendelkezéseket tartalmaz a bélyegkötelezettség mérve tekintetében azokra az esetekre nézve, ha a per tárgyértéke utólag módosittatik. Ezek a rendelkezések úgyszólván a dolog természetéből folynak, csupán kételyek elháritása végett szükségesek.
A törvénykezési illetéknek revisiójánál súlyt kellett fektetnem arra, hogy az eddigi illetékszabályok a peres eljárás különbözősége mellett is a lehetőségig egységes elvek alapján szabályoztassanak.
Ez különösen abból az okból ajánlatos, mert az illetékszabályok amugy is nehéz áttekinthetősége még kevésbbé volna biztositható, ha a különböző peres eljárásban különböző illetékezési rendelkezések alkalmaztatnának.
Ehhez képest a 8-ik és következő §-okban több oly rendelkezést hozok javaslatba, melyek ugy a sommás, mint a rendes eljárásra nézve érvényesek lesznek. Mindenekelőtt az itéletnél, mint a peres eljárás legdöntőbb mozzanatánál kellett az egységes szabályozást foganatositanom s azt a 8-20. §-okban oly terjedelemben hozom javaslatba, hogy az eddigi illetékszabályok kiegészitő részét képező illetéki díjjegyzék 48. tétele csaknem teljes revisió alá kerül.
Csupán az idézett tétel A) pontjában foglalt rendelkezéseket hagytam előre érintetlenül és pedig azért, mivel ezeknek a rendelkezéseknek megváltoztatása részben nem szükséges, részben tekintettel a perrendszer befejezetlenségére, nem volna alkalomszerű.
A 8-ik §-ban az elkerülhetlen taxativ felsorolás mellett egybefoglaltam úgy a sommás, mint a rendes eljárásban felmerülő mindazokat az elsőfokú birói határozatokat, melyek mint nem a főügy érdemére vonatkozók, csekélyebb állandó bélyegilleték alá esnek.
Az itéleti illetéknek további revisióját egyrészt az eddigi rendelkezések némely hiányainak megszüntetése végett, másrészt és főleg abból az okból tartom szükségesnek, hogy az eddigi csakis 800 frtnyi perértékig, illetve 5 frtnyi illetékösszegig megengedett bélyeglerovás tágabb terjedelemben alkalmaztassék.
Ha a birói eljárásban a bejegyzésekből és az ingóságokból álló hagyatéktól járó illetéknek bélyegjegyekben való lerovása 28 frtig meg van engedve, úgy ez a lerovás a javaslatba hozott 25 forint összegig az itéleti illetékre nézve is akadálytalanul életbeléptethető.
Az előnyök szembetünők. Elesik a közlés, könyvelés, kiszabás, nyilvántartás és behajtás szüksége.
Az az eddigi rendelkezés, mely szerint a bélyegjegyekben történő lerovásra nézve épen 800 frtban van az értékhatár megállapitva, akár a régi, akár az új perrend tekintetéből különben sem bir semmi benső jogosultsággal.
Azt hozom tehát javaslatba, hogy a peres ügy érdemében hozott elsőfokú itéletek után ezentúlra 2.500 frtnyi perértékig rovassék le az illeték bélyegjegyek használata által.
Ennek megvalósithatása végett azonban okvetlenül módositanom kell az alacsonyabb értékhatárokon belül megállapitott mostani illetékfokozatokat.
A javaslatba hozott új fokozat (scala) igen egyszerű, könnyen áttekinthető, de tagadhatlanul némi csekély illetékfelemelést is foglal magában.
Már az általános indokaiban kiemeltem azt, hogy azok a nagy költségek, melyek a birói szervezetet és a perrendet érintő változás folytán az államkincstárra nehezednek, a törvénykezési bélyegilleték csorbitását nem engedik.
A javaslatomban rejlő illetékfelemelés egyébként a legkisebb perértékekre nem terjed ki, a mennyiben ezekre nézve 500 frtig az eddigi tételt változatlanul hagytam, sőt az 50 frttól 200 frtig megállapitott fokozatban még le is szállitottam.
A jelentékenyebb felemelés kétségkivül az 500 frtról 1.000 frtig terjedő fokozatban mutatkozik, de nem a felállitott új skálához, hanem csakis az eddigi rendelkezésekhez képest.
Ez tehát csak relativ megterheltetés, mely bármely más új skála felállitásánál is alig lett volna elkerülhető.
Igaz ugyan, hogy a javaslatba hozott új skála is némi aránytalanságot foglal magában a kisebb perérték hátrányára. De ez az aránytalanság már eddig is fenforgott, a mennyiben eddig már 800 frttól kezdve csak 1% volt fizetendő, holott a kisebb perérték, különösen az 50-200 frtig terjedő fokozatban többre mint 4%-ra rugott.
Ez a különbség, mely a kisebb perérték hátrányára már eddig is fenforgott, az új skála szerint az által lesz némileg kiegyenlitve, hogy a kisebb perértékek utáni tételt változatlanul hagytam, sőt, a mint emliteném, az egyik fokozatban le is szállitottam, mig a nagyobb perértékek illetéktételét 2.500 frtig az eddiginél valamivel magasabb mérvben állapitottam meg. Oly javaslatot nem tehettem, mely a kisebb és nagyobb perérték illetéktételében mutatkozó aránytalanságot teljesen megszüntetné, minthogy a kisebb perérték eddigi illetéktételeinek általános leszállitása túlságos pénzügyi koczkázattal járna.
Egyébként a javaslat szerint fizetendő itéleti illeték összege még távolról sem lesz oly magas, a milyen az itéletek után más elsőrendű államokban szedetik. A javaslat szerint a bélyegjegyekben fizetendő állandó fix illetéktétel 500 frttól kezdve a perértéknek alig 1-1 1/2 százalékát teszi ki, holott p. o. Németországban a törvénykezési eljárásra nézve törvényileg megállapitott teljes illetéktétel, mely az itéletnél s azonfelül a peres eljárás egyes mozzanatainál majd egészben, majd részben ismételve alkalmaztatik, a perértéknek 3 1/2-5 százalékára rúg.
Francziaországban a törvénykezési illeték a legujabb időben reformon ment keresztül, melynek épen az volt a czélja, hogy az illetékeknek eddigi túlzottságát megszüntesse. De az ebből a szempontból foganatositott reform daczára a megállapitott itéleti illetéktétel mégis egész 3%-ig emelkedik s e mellett bizonyos taxativa felsorolt esetekre nézve minimumok vannak megállapitva, melyeken alól nem szabható meg az illeték.
Ebben a szakaszban azt a lényeges ujitást hozom javaslatba, hogy az állandó itéleti bélyegilletéket ezentúlra rendszerint felperes tartozzék teljes összegben leróvni.
A váltótörvényszéki sommás végzésektől a bélyeg- és illetékszabályok értelmében, - a kisebb polgári peres ügyekben hozott itéletektől pedig a törvényhozás felhatalmazása alapján történt szabályozásnak megfelelően már eddig is egyedül felperes tartozott a szabályszerű állandó itéleti bélyegilletéket viselni. És ez teljesen indokolt is. Egyrészt egyszerűsités szempontjából és abból az okból, hogy a jogosan perlekedő felperes bélyegkiadása a perköltség birói megállapitásánál amúgy is figyelembe vétetik, másrészt abból a szempontból, hogy az a fél viselje az elsőfokú itélettől lerovandó illetéket, a ki annak meghozatala végett a biróságot keresete folytán igénybe veszi.
Ezek a szempontok - a kiszabás mellett vagyis a végérvényes itélettől utólag fizetendő illetéknél már kevésbbé lehetnek irányadók, s azért az ily illetékekre nézve ezentúlra is érvényben maradnak az illetékszabályok eddigi határozmányai, melyek szerint az utólagosan követelt itéleti illetéket a peres felek abban az arányban tartoznak fizetni, a minőben a perköltségek viselésében elmarasztaltatnak.
Ez a § lényegében ugyanazon rendelkezéseket tartalmazza, melyek az 1873. évi IX. törvénycikk 8. §-ában foglaltattak, azzal a különbséggel azonban, hogy a 2500 frtnyi perértékig kitágitott bélyeglerováshoz képest a jogérvényes itéletekre nézve kiszabás utján utólag történő illetékezés önérthetőleg csak a 2.500 frtot meghaladó értéknél kezdődik s hogy a pertárgy részbeni megitélésének és a teljes elmozditás eseteire megállapitott illetéktétel megfelelően módositandó volt.
Ez a szakasz lényegében az illetékszabályok eddigi rendelkezéseinek megfelel. Csupán azt kellett kételyek elháritása végett határozottan kimondani, hogy ez az állandó illetéktétel csakis az egyáltalán meg nem becsülhető, illetőleg a nem vagyonjogi peres igények fölött hozott itéleteknél nyerhet alkalmazást.
A második bekezdésében foglalt rendelkezés által a kétszeres, vagyis túlzott illetékezést kivánom elháritani.
Ebben a szakaszban ugy a rendes, mint a sommás eljárásra kiterjedőleg az itéleti illetéknél irányadó értékmegállapitás módjára nézve hozok némely rendelkezéseket javaslatba, a minők az eddigi illetékszabályokban csaknem teljesen hiányoztak.
Ily rendelkezések annyiban felette szükségesek, a mennyiben az illeték alapjául veendő értékre nézve igen gyakran kételyek merültek fel s másfelől nem tartanám ajánlatosnak az eddigi illetékezési rendszernek azt a nagyjelentőségű egyszerűsitést magába foglaló előnyét elejteni, hogy az illeték bizonyos értékhatárig bélyegjegyekben előzetesen, vagyis az itélet hozatala előtt a pertárgy értéke alapján rovassék le.
A 14. § nem igényel indokolást.
Azok a szakaszok az illeték-lerovás módjára és mérvére nézve tartalmaznak némely rendelkezéseket, melyek által az eddigi határozmányok kiegészittetnek és a gyakori kételyek elháritva lesznek.
A szabályozásnál szem előtt tartottam, a kételyekre alkalmat nyujtó kérdések méltányos megoldását.
Ez a szakasz tüzetes rendelkezést foglal magában arra nézve, hogy mely esetekben közlendő a biróság részéről csakis a már jogerőre emelkedett végitélet az illetéknek utólagos kiszabása s ennek alapján készpénzben való lerovása végett.
A váltótörvényszéki sommás végzések és a közjegyzői okirat alapján kért kielégitési végrehajtást elrendelő végzésekre nézve javaslatba hozott kivételes rendelkezés szükséges és az eddigi illetékszabályok egyik hézagát pótolja.
A mennyiben a 20-ik szakasz első bekezdése szerint azok a végitéletek is az illeték kiszabása végett közlendők, melyek valamely a tárgyalás során érték szerint meg nem állapitott, de egyébként megbecsülhető pertárgyra vonatkoznak, ennélfogva gondoskodtam arról, hogy ily esetben az érték megállapitása tekintetéből előbb az érdekelt felek felhivassanak.
De másrészt a kiszabás lehetővé tétele érdekében a felhivás eredményét is biztositanom kellett s ugyanazért javaslatba hozom, hogy a mulasztó féllel szemben 1-25 frtig terjedő birság is alkalmazható legyen.
A felebbviteli beadványoktól, illetőleg az erre vonatkozó szóbeli bejelentésektől járó bélyegilleték tekintetében lényegükben érintetlenül hagytam az illetékszabályok eddigi rendelkezéseit.
A felebbezési illeték ugy, mint eddig, arra az alapelvre van fektetve, hogy a felebbezéstől bizonyos értékhatárig ugyanannyi illeték fizettessék, mint a mennyi az itélettől lerovandó.
Tekintettel azonban arra, hogy a 9. § szerint a bélyegjegyekben fizetendő állandó itéleti illetékre nézve az értékhatár kiterjesztetik, a felebbezésekre meghatározott eddigi illetéktételt is megfelelően módositani kellett.
A módositásban foglalt némi illeték-felemelés lényegesen enyhitve van az által, hogy javaslatom szerint ezentúlra a felebbezési illeték kifejezetten csakis a felebbvitel tárgyának értéke szerint fizetendő.
Új rendelkezés ebben a szakaszban az, hogy a felülvizsgálati kérelemtől a sommás eljárásban és a másodfokú itélet elleni felebbezéstől a rendes eljárásban mint ismételt, illetve kivételes jogorvoslatoktól a rendes felebbezési illeték egy ötödrészével magasabb bélyegilleték jár.
Ennek ellenében hatályon kivül helyezendőnek véltem az 1873:IX. tc. 5. §-ának azt a rendelkezését, mely szerint a két egybehangzó itélet ellen beadott felebbezés a rendes bélyegilleték kétszeres összege alá esett.
A felfolyamodványoktól járó bélyegilletéket főleg igazságügyi érdekek szempontjából szintén módositani, illetőleg felemelni javaslom azokra az esetekre nézve, melyekben a felfolyamodás a felsőbb biróság végzése ellen, illetve ismételve vétetik igénybe.
A felebbvitel után járó bélyegilleték lerovási módjának szabályozásáról intézkedő szakaszban ki kellett mondani azt, hogy a felebbvitel visszavonása semmi körülmények között nem ad igényt a bélyegilleték visszatéritésére.
A felebbviteltől járó bélyegilleték ugyanis - a mennyiben az irásban történik - ezentúlra is megmarad, mint beadványi illeték, a mely a beadvány benyujtásával válik esedékessé. Ehhez képest a szóbeli bejelentésekre nézve is azt az elvet kell fentartani, hogy az attól járó bélyegilleték esedékessége tekintetében a bejelentés ténye és időpontja irányadó.
Másfelől igen nehéz azt a határt megvonni, melyen belül a felebbvitel visszavonásánál vagy tárgyalás nélküli visszautasitásánál az illeték-visszatérités összhangzásban a perrendtartással engedélyezhető volna.
Erre annál is inkább figyelemmel kellett lennem, mert a jogszolgáltatás érdekében kétségkivül kivánatos, hogy a felek a bélyegköltség tekintetéből is a lehetőségig visszatartassanak a kellően meg nem fontolt felebbvitelektől.
Teljesen indokoltnak mutatkozik ehhez képest általánosságban azt kimondani, hogy a felebbviteli illeték abból az okból, hogy a felebbvitel tárgyalás alá nem vétetett, semmi körülmények között nem térittetik vissza.
Ez az elv egyébként az illetékszabályok kapcsolatos rendelkezései szellemében eddig is mindig fentartatott, s ennek különös kimondása által csakis a gyakrabban s főleg az 1873. évi IX. tc. 6. §-a tekintetéből felmerült kételyek elháritását vettem czélba.
Indokoltnak tartom, hogy a felebbezéshez vagy felülvizsgálati kérelemhez való csatlakozástól, tekintettel annak joghatályára, csakis abban az esetben járjon a rendes felebbviteli bélyegilleték, ha a csatlakozás önálló felebbezésnek vagy felülvizsgálati kérelemnek tekintendő.
Ellenben egyéb esetekre nézve a fiscalis érdek háttérbe szoritásával csupán a rendes beadványi bélyegilletéket vélem követelhetőnek.
A felebbezési tárgyalást előkészitő iratok bélyegkötelezettsége azok természetének megfelelően van megállapitva.
Mégis a bélyegrovás ellenőrizhetése tekintetéből külön redelkezésről kellett gondoskodnom, azokra az előkészitő iratokra nézve, melyek ügyvédtől ügyvédnek közvetlenül kézbesittetnek.
Az érvényben álló bélyeg- és illetékszabályoknak a perbeli egyezségekre vonatkozó tétele, úgy az anyagi rendelkezések, mint szövegezésre nézve, egyike a leghomályosabbaknak s sok kételyre adott alkalmat a gyakorlatban.
Ezt az illetéktételt tehát egyszerűsités szempontjából is okvetlenül reformálni kellett, mihelyt a törvénykezési illetékkel foglalkoznak és pedig annál is inkább, mivel az új perrendtartás a per-egyezségek megkisérlésére, illetve megkötésére különös súlyt fektet.
Az eddigi rendelkezések nem felelnek meg a perbeli egyezség benső jellegének.
Azokban ugyanis nem jön kellő figyelembe a kérdés ama leglényegesebb oldala, hogy az ily egyezség mindig a per tárgyára, vagyis egy már peressé vált igényre nézve köttetik meg.
A peregyezség itélet erejével bir s joghatályára nézve azzal teljesen egyenlő. Nincsen tehát elfogadható ok arra, hogy a perbeli egyezségtől, mely a peres igényt joghatályosan megszünteti, már az adóztatás egyenlősége szempontjából is ugyanaz vagy legalább hasonló illeték ne legyen követelhető, mely az itélettől járt volna.
Kiindulva abból a szempontból, hogy az igazságügyi érdek a kiegyezkedések megkönnyitését kivánja s hogy ehhez képest a peregyezség a bélyegköltség tekintetében mégis némi előnyben részesitendő, azt hozom javaslatba, hogy a peregyezségtől általánosságban az itéleti illetéknek felerésze fizettessék.
Figyelemmel voltam azonban arra, hogy ugyanazon peres ügyre vonatkozólag az érdemleges itélettől és a perbeli egyezségtől járó bélyegilletékek közül csak az egyik és csak egyszer fizettessék.
Ehhez képest ennek megfelelően szabályoztam a sommás perben a felebbviteli biróság előtt létrejött egyezségektől járó bélyegilletéket.
Másfelől egyezségi kisérletre való idézés folytán perinditás előtt létesült egyezségek bélyegilletékét nemcsak méltányosságból, de igazságügyi érdekekből is enyhitendőnek véltem.
Gondoskodnom kellett továbbá arról, hogy ha a peregyezségbe a per tárgyán túlterjeszkedő valamely megállapodás, illetőleg új jogügylet belefoglaltatik, ettől önérthetőleg külön rovassék le az az illeték, mely az illetékszabályok általános határozmányai szerint jár.
Az e részbeni illetékkötelezettség tekintetében csakis a fizetési határidő, a fizetési hely, vagy a kamatláb változtatása iránt létrejött megállapodásra nézve kellett kivételt tenni, a mi összhangzásban van az illetékszabályok eddigi alapelveivel.
Ebben a szakaszban az általános szabálytól eltérő enyhébb illetékezést hozok javaslatba a túlnyomó számban előforduló mindazokra az esetekre nézve, melyekben a birói egyezség valamely már korábban illetékezés alá került okiraton alapszik.
Ennek az igen jelentékeny engedménynek önként érthetőleg nincsen helye, ha az alapokirat szabályszerű korábbi illetékezése körül mulasztás állapitható meg.
A perbeli egyezségek különböző természetét tekintve - igen részletes rendelkezések voltak szükségesek, mindazokra az esetekre nézve, melyekben az illetékezés utólagos kiszabás utján eszközlendő.
A községi biráskodás alá tartozó peres ügyekre nézve, csakis némely módositásokat hozok javaslatba, melyek részint kételyek eloszlatása, részint abból az okból szükségesek voltak, hogy ezeknek az ügyeknek bélyegkötelezettsége a jelen törvényben foglalt rendelkezésekkel bizonyos összhangzásba hozassék.
Egyebekben az ily ügyek kedvezményes bélyegkötelezettsége tekintetében továbbra is érvényben marad a törvényhozási felhatalmazás alapján kiadott szabályrendelet.
Tekintettel arra, hogy a peres eljárásban javaslatom szerint ezentúl sokkal tágabb terjedelemben teljesitendő az illetékkötelezettség bélyegjegyek lerovása által, súlyt kellett helyeznem arra, hogy a kincstár visszaélések ellen, a minők különösen a beszolgáltatott bélyegjegyek fel nem használása, vagy a felhasználtaknak utólagos leszedése által elkövethetők, a lehetőségig biztositva legyen.
Ezt az által vélem elérhetni, hogy a biróságnak, illetve a kezelő tisztviselőknek a bélyeglerovás pontos teljesitése körüli ellenőrzési kötelességét s ennek elmulasztásából keletkezhető felelősségét ujabban körvonaloztam, illetve, hogy azokat a rendelkezéseket, melyek e részben az illetékszabályokban már eddig is benfoglaltattak, a czélnak megfelelően bővitettem.
A biróságnak a pénzügyi érdekek biztositása körüli közreműködését és gondoskodását csakis a mulhatlan szükség határai között hozom javaslatba s a lehetőségig figyelemmel voltam arra, hogy a biróság e részbeni feladatát a jogszolgáltatás fontos érdekeinek minden sérelme nélkül teljesithesse.
Ha már a bélyegröviditések esetében foganatositandó hivatalos leletezést és annak következményeit bélyegadó rendszerünkben mulhatlanul fenn kell tartanunk, ugy mégis fontolóra kellett vennem azt, hogy a bélyeghiány igen gyakori esetben csak tájékozatlanságból, vagy elnézésből ered.
Ily esetekre nézve, a mennyiben a felmerült bélyeghiány rövid idő alatt pótoltatik, a mulasztás szabályszerű súlyos következményeit a lehetőségig enyhitendőnek véltem.
De viszont azzal a féllel szemben, a ki a felmerült és tudomására jutott bélyeghiány pótlására nem mutat hajlandóságot, a mulasztás következményeit még súlyosabbakká tettem.
Ez által el lesz érve az, hogy a peres eljárásban elkövetett bélyegröviditések eseteiben alkalmazandó s a kincstár érdekének megóvása végett nem mellőzhető szigorú büntetés csak azokat fogja sujtani, a kik valóban mulasztást követnek el törvényszerű illetéktartozásuk lerovása tekintetében.
Miután az 1881. évi XXVI. tc. 9. §-a nem intézkedik kifejezetten a peres eljárásban az illetékköteles szóbeli bejelentések tekintetében felmerülő bélyegröviditések büntetésére nézve, ezt a hiányt, különösen tekintettel a sommás eljárásra, a 32. §-ban pótolom.
Másrészt ebbe a szakaszba, tekintettel az 1873. évi IX. tc. 14. §-ára, azt a kiegészitő rendelkezést is fel kellett venni, hogy a lelet-felvevőket a szóbeli bejelentéseknél észlelt bélyegröviditések eseteiben is megilleti a leletjutalék.
A peres eljárásban felmerült bélyegrövidités esetében kiszabott büntetés, melyet az 1873. évi IX. tc. 9. §-ának rendelkezése szerint sem elengedni, sem mérsékelni nem lehet, ez ideig a másodsorban fizetésre kötelezett megbizó féllel, vagy esetleg az ügyvéd jogutódjával szemben is teljes mérvben fentartandó volt, a mi a legtöbb esetben igen méltánytalan, mert a büntetéssel oly személyek sujtatnak igen érzékenyen, a kik a mulasztásért jogosan nem is tehetők felelősekké.
Ki kellett mondani azt, hogy a peres eljárásban fizetendő bélyegilletékre vonatkozó törvények és szabályoknak a jelen törvény által nem érintett rendelkezései továbbra is érvényben maradnak.
Ebben a szakaszban felhatalmazást kérek arra nézve, hogy az 1893. évi XVIII. tc. 233. §-a alapján csak később és rendeletileg szabályozandó kisebb jelentőségű peres ügyeket, illetőleg - a bélyeg- és illetékkérdésnek netán szükségesnek mutatkozó szabályozásáról, egyetértésben a kir. igazságügyministerrel, szintén rendeletileg gondoskodhassam.
Életbeléptetési intézkedések, melyek külön indokolást nem igényelnek.
| Érték | Tervezett illeték | Mostani illeték | Tervezett illeték | Mostani illeték | A különbség lesz a jövőben | Jegyzet | ||||||||||||||||||
| frt | kr. | frt | kr. | alapja átlagban | összege | az átlagnak megfelelő % | alapja átlagban | összege | az átlagnak megfelelő % | több | kevesebb | |||||||||||||
| frt | kr. | frt | kr. | frt | kr. | frt | kr. | frt | kr. | % | frt | kr. | % | |||||||||||
| 50 frtig | l | . | 1 | . | . | . | . | . | . | . | . | . | . | . | . | . | . | . | . | . | ||||
| 51 drttól 200 frtig | 2 | . | 2 | 50 | 125 | . | 2 | . | 1 600/1.000 | 125 | . | 2 | 50 | 2 | . | . | 0 | . | 50 | 0 400/1.000 | ||||
| 201 frttól 500 frtig | 5 | . | 5 | . | 350 | . | 5 | . | 1 430/1.000 | 500 | . | 5 | . | 1 | . | . | 0 430/1.000 | . | . | . | ||||
| 501 frttól 800 frtig | 8 | . | 5 | . | 650 | . | 8 | . | 1 231/1.000 | 500 | . | 5 | . | 1 | . | . | 0 231/1.000 | . | . | . | ||||
| 801 frttól 1.000 frtig | 10 | . | 8 frt 10 kr. - 10 frtig | 900 | . | 10 | . | 1 112/1.000 | 900 | . | 9 | . | 1 | . | . | 0 112/1.000. | . | . | . | |||||
| 1.001 frttól 2.500 drtig | 11-25 | . | 10 frt 10 kr. - 25 frtig | 1 750 | . | 18 | . | 1 29/1.000 | 1.750 | . | 17 | 50 | 1 | . | . | 0 29/1.000. | . | . | . | |||||
| 2.501 frttól 3.500 frtig | 28 frt 60-38 frt 50 krig | 25 frt 10 kr. - 35 frtig | 3 000 | . | 33 | . | 1 100/1.000 | 3.000 | . | 30 | . | 1 | . | . | 0 100/1.000. | . | . | . | ||||||
A német birodalomban szedett törvénykezési illetékre vonatkozó törvény kivonatos ismertetése. (Reichs-Gerichtskosten Gesetz vom 18. Juni 1878.)
Polgári perekben az illetékek a per tárgyértéke szerint szedetnek be.
A teljes illeték a per tárgyértékéhez képest kitesz:
| 1. | 20 márkáig bezárólag | 1 márka | - f. | |
| 2. | 20-60 márkáig bezárólag | 2 márka | 40 f. | |
| 3. | 60-120 márkáig bezárólag | 4 márka | 60 f. | |
| 4. | 120-200 márkáig bezárólag | 7 márka | 50 f. | |
| 5. | 200-300 márkáig bezárólag | 11 márka | - f. | |
| 6. | 300-450 márkáig bezárólag | 15 márka | - f. | |
| 7. | 450-650 márkáig bezárólag | 20 márka | - f. | |
| 8. | 650-900 márkáig bezárólag | 26 márka | - f. | |
| 9. | 900-1.200 márkáig bezárólag | 32 márka | - f. | |
| 10. | 1.200-1.600 márkáig bezárólag | 38 márka | - f. | |
| 11. | 1.600-2.100 márkáig bezárólag | 44 márka | - f. | |
| 12. | 2.100-2.700 márkáig bezárólag | 50 márka | - f. | |
| 13. | 2.700-3.400 márkáig bezárólag | 56 márka | - f. | |
| 14. | 3.400-4.300 márkáig bezárólag | 62 márka | - f. | |
| 15. | 4.300-5.400 márkáig bezárólag | 68 márka | - f. | |
| 16. | 5.400-6.700 márkáig bezárólag | 74 márka | - f. | |
| 17. | 6.700-8.200 márkáig bezárólag | 81 márka | - f. | |
| 18. | 8.200-10.000 márkáig bezárólag | 90 márka | - f. | |
A további értékosztályok 2.000 márkánkint, az illetékek pedig 10 márkánkint emelkednek.
Az értékmegállapitásra nézve a polgári perrendtartás 3-9. §-ai, valamint a csődrendtartás 136. §-a rendelkezései irányadók.
Nem vagyonjogi igényeknél a pertárgy értéke 2000 márkában, kivételesen alacsonyabb vagy magasabb összegben vétetik fel; ez érték azonban 200 márkánál kisebb és 50.000 márkánál nagyobb nem lehet.
Ha egy és ugyanazon pertárgyra vonatkozó kereset és viszonkereset nem külön perben tárgyaltatik, akkor az illetékek a pertárgy egyszeres értéke után számitandók. A mennyiben a két kereset nem ugyanazon egy pertárgyra vonatkozik, azok értéke összeadandó. Ugyanezen elvek irányadók az egymás ellenében érvényesitett jogorvoslatok tekintetében, ha ezek nem tárgyaltatnak elkülönitett perekben.
Oly ténykedésekért, melyek a per tárgyának csak egy részére vonatkoznak, az illetékek csak egy résznek megfelelőleg számitandók.
Ha a pertárgy egyes részeire vonatkozólag ugyanazon birói fokban felmerült egyenlő cselekményekért számitandók fel az illetékek, ezek összege nem lehet nagyobb, mintha az illeték az egyes részértékek összege után állapittatnék meg, a mennyiben ilynemű cselekmények különféle illetéktételek alá esnének, mindig a legmagasabb tétel irányadó.
Minden perinditásnál a pertárgynak, valamint szükség esetén annak egyes részeinek értéke, a mennyiben az nem meghatározott pénzösszegből áll, vagy annak értéke korábbi inditványokból nem derül ki, felhivásra irásbelileg vagy jegyzőkönyvileg bevallandó. A tett bevallás mindenkor kiigazitható.
A perbiróság illetékessége, valamint a felebbvitel megengedhetősége tekintetéből történt értékmegállapitás az illetékek kiszámitásánál irányadó.
A perbiróság által illetékmentes határozattal állapittatik meg a pertárgy értéke, ha arra vonatkozólag a 15. § értelmében határozat nem hozatott és vagy a per tárgyának természetéből kifolyólag vagy valamely peres fél igénye folytán annak megállapitása válik szükségessé. Ez az értékmegállapitás úgy az eljáró biróság, valamint a felebbviteli biróság által is az eljárás folyamán hivatalból megváltoztatható.
A felszólalások érdemében a felebbvitel rendje szerint közvetlenül következő felsőbb biróság határoz.
A teljes illeték (volle Gebühr) beszedetik:
1. A contradictorius szóbeli tárgyalásért (tárgyalási illeték).
2. A bizonyitási eljárás elrendeléseért (bizonyitási illeték).
3. Egyéb birói határozatért (határozati, itéleti illeték).
Az itéleti illeték (Entscheidungsgebühr) akkor is fizetendő, ha a per beszüntetése végett egyezség köttetik.
Az illetéknek (8. és 18. §) 5/10 része jár, ha a ténykedés kizárólag vonatkozik:
1. pergátló kifogásokra;
2. a birói illetéktelenségre, a perinditás meg nem engedhetőségére, a perelhetési képesség hiányára;
3. alperesnek a perből való kibocsátására, vagy a pernek a jogutód által való felvételére;
4. a félbeszakitott vagy beszüntetett eljárás ujból való felvételére;
5. a korábbi állapotba való visszahelyezés, felebbezés, felfolyamodás, perujitás vagy jogorvoslat visszavonásának megengedhetőségére;
7. az itéletnek egyelőre való végrehajthatóságára stb.
A 18-ik §-ban körülirt illetékek ugyanazon birói fokban (in jeder Instanz) a pertárgy ugyanazon részére vonatkozólag csak egyszer szedendő be. - Ha hasonló ténykedésekért a teljes illeték és ugyanazon pertárgyra vonatkozólag a 26. §-ban emlitett részilleték is járna, ily esetben csak a teljes illeték fizetendő.
Az intési eljárásban fizetendő:
1. 3/10 része az illetéknek (8. §) a fizetési meghagyás kibocsátása iránt beadott kérvény fölötti határozathozatalért.
2. 2/10 része az illetéknek (8. §) a végrehajtás elrendelése iránt beadott kérvény fölötti határozatért.
Abban az esetben, ha a polg. perrendtartás 300. §-ától eltekintve, valamely peres fél vagy jogi képviselőjének mulasztása szolgáltat okot a szóbeli tárgyalás vagy annak folytatása végett kitűzött határnap elhalasztására, nemkülönben ha a felek a per befejezését oly támadó és védelmi eszközök vagy bizonyitékok utólagos érvényesitése által késleltetik, melyek már korábban igénybe vehetők lettek volna: a perbiróság az ily módon szükségessé vált ismételt tárgyalásért vagy bizonyitás elrendeléseért külön-külön illeték fizetését hivatalból elrendelheti.
Ez az illeték a teljes illetékből (8. §) áll, azonban annak 2/10 részeig leszállitható.
Polgári peres ügyekben felperes részéről minden egyes birói fokban illeték-előleg fizetendő. Az előleg összege egyenlő azzal a legmagasabb illetékkel, mely az illető birói fokban felmerülhető ténykedésért megállapitható.
Ez a kötelezettség a viszonkeresetet támasztó felet is terheli, nemkülönben kölcsönösen érvényesitett kifogások esetén minden egyes felet; ez utóbbi esetekben a pertárgyak értékei elkülönitve számitandók.
A kereset kiterjesztése esetén az előleg is megfelelőleg kiegészitendő.
A felmerült illetékeket és költségeket az tartozik megfizetni, a ki azok fizetésére a birói határozatban elmarasztaltatik, vagy a ki azok fizetését a biróság előtt tett nyilatkozat szerint magára vállalta.
Nem hivatalból készitendő kiadványok és másolatok után járó irásdíjakat felperes tartozik megfizetni.
A birói határozattal megállapitott illeték és költség fizetési kötelezettség annyiban megszünik, a mennyiben a határozat feloldatik vagy megváltoztattatik.
A már befizetett illetékek visszatéritésének nincs helye, ha az illetéktétel változatlanul fentartatott.
A franczia képviselőházban a mult 1891. év elején 106 képviselő részéről javaslat tétetett - a törvénykezési bélyegilleték reformálása iránt.
Ez a javaslat a franczia képviselőház költségvetési bizottságának jelentéstétel végett kiadatván, - e bizottság nevében Brisson Henrik képviselő részéről jelentés, illetve módositott javaslat tétetett a képviselőházhoz, melynek lényege a következőkben foglalható össze:
A javaslatban ki van emelve mindenekelőtt a franczia törvénykezési bélyegilleték reformálásának általánosan elismert szükségessége.
Ennek legfőbb indoka egyrészt az eddigi törvénykezési bélyegilleték túlságos magasságában, másrészt a magasabb perértékeknél - a kisebbekkel szemben mutatkozó aránytalanságában rejlik.
A túlságos magasság illusztrálására kirivó példák hozatnak fel, még pedig:
a) egy 60 franknyi követelésre vonatkozólag a békebiróság előtt fizetési meghagyás kibocsátása iránt meginditott eljárásban - különféle bélyeg és illetékek czímén összesen 25 frank 90 cent. vagyis közel 50% fizetendő;
b) 125 franknyi követelésre vonatkozólag a kereskedelmi törvényszék marasztaló itéletének kieszközléseig - összesen fizetendő 40 frank 20 cent. vagyis 32%.
Ily körülmények között nem szabad késni a reformnak, mert kétségtelen, hogy a kincstár roppant illetékkövetelése nem áll indokolható arányban a perértékkel.
E tekintetben egy franczia nagy államférfiúnak igen jellemző mondása idéztetik a bizottsági jelentésben: „a fiscus megöli a tyukot, mely neki aranytojást hoz”.
A roppant bélyegköltség tényleg azt okozza, hogy a vitás ügyek kiszámithatlan nagy része - még a legjogosabb alap mellett is, - elkerüli a birói eljárást, vagyis a kincstár ilyformán semmit sem kap, a vitás ügyek nagy része után.
Azonkivül ki van emelve az indokolásban, hogy az eddigi franczia törvénykezési illetékek nem felelnek meg az arányos megadóztatás elvének, a mennyiben többnyire fix tételekből állanak, és nem emelkednek a perérték magasságának arányában.
Ezek alapján következő javaslat tétetett:
1. a törvénykezési eljárásban eddig követelt összes iktatási díjak (droits d'enregistrement) és bélyegek (timbre) megszüntetendők;
2. hasonlólag megszüntetendők a törvényszéki irnoki díjak is (droits de greffe) bizonyos csekély - s az irnok saját javára eső díjak kivételével (a birói kiadvány kiállitása és expediálásáért).
E helyett a javaslat szerint: a perértékhez aránylagos egyetlen díj szedetnék törvénykezési illeték czímén (frais de justice), még pedig a végleges birói határozattól.
Ennek a törvénykezési illetéknek a mérvére nézve - figyelemmel a javaslattevők által utólag inditványozott leszállitásra - következő javaslat tétetett:
| a) polgári peres ügyekben | 4% | ||
| b) kereskedelmi ügyekben | 3% | ||
| c) birói fizetési meghagyásért | 2% | ||
| d) egyességért | 1% |
A javaslat legfőbb előnyeinek jelzésére felhozatik:
A javaslat megfelel a progressió elvének és figyelembe veszi a peres ügyek természetét, illetve a birói igénybevétel és határozat különbözőségét. Az által, hogy a peres eljárás egyetlen egy tételben adóztatnék meg, úgy a kincstárra, mint az érdekelt felekre nézve az a roppant könnyités áll elő, hogy az eljárás egyes phasisainak külön-külön illeték-kötelezettségével nem kell vesződni.
A franczia kormány nem fogadta el ezt a javaslatot, s a maga részéről contemplált módositott javaslatot ajánlja elfogadásra.
Indokai a következők:
A kormány elfogadja ugyan az érték arányában emelkedő adóztatás elvét, de egyelőre nem abban a terjedelemben, a melyben azt Brisson javaslata czélba vette, s az adóztatás arányosságát egyelőre részben más módon akarja érvényre juttatni.
A kincstár érdekét nem lehet figyelmen kivül hagyni. A peres eljárás egyes cselekményeinek az adóztatástól való teljes felszabaditása nagyon érzékeny veszteségek veszélyének teszi ki a kincstárt. Az eddig fennállott rendszer teljes felforgatását magában foglaló javaslat pénzügyi határa ugyszólván kiszámithatlan, főleg tekintettel arra a tapasztalati tényre, hogy minden kisérletezés csökkenti az adóztatás tárgyát.
Azonfelül az iktatás kényszerének (formalité de leure grotrement) a peres eljárásra nézve való teljes megszüntetése - visszahatással lehetne az illetéki adóztatásnak Francziaországban elfogadott eme általános rendszerére.
A kormány tehát - szem előtt tartva Brisson javaslatának lényegét, vagyis a törvénykezési bélyegilleték arányosabbá tételét és leszállitását, következő javaslatot tesz:
1. A törvényszéki irnok által a kincstár javára szedett összes díjak (droits de greffe) eltöröltetnek.
2. A peres eljárásban előforduló összes cselekmények ügyvédtől - ügyvédhez, felmentetnek ugy a bélyeg alól, mint az iktatási díjak alól. (Ez igen jelentékeny könnyités, minthogy ily cselekmények a franczia perrendszerben igen nagy számmal fordulnak elő).
3. Hasonló mentességek, illetve leszállitások engedélyeztetnek a peres eljárásnak - több §-okban felsorolt más cselekményeire nézve, melyek által az illetéknek, a kisebb perértékre nézve arányosabb tétele van czélba véve.
4. A javaslatba hozott mentességek, illetve leszállitások pénzügyi pótlása végett: a polgári és kereskedelmi peres ügyekben hozott minden itélet és végzés, törvénykezési illeték nevezete alatt (taxe des frais de justice) az érték arányában emelkedő iktatási díj alá vonatik.
Az illeték mérve az itéletek különbözőségéhez képest több §-okban felsoroltatik - és 50 centimestől 3 frankig állapittatik meg minden 100 frank után. E mellett azonban külön §-ban bizonyos minimumok állapittatnak meg, melyen alul nem szabad az illetéket megszabni - önként érthetőleg bizonyos taxative felsorolt esetekben.
(A sok specialisálás és kivétel miatt igen complicált rendszer).
Következnek végrehajtási határozmányok, - különösen az itélet és végzések után járó progressiv törvénykezési illeték biztositása tekintetében - az iktatási kényszer megfelelő szabályozása által.
Ez utóbb jelzett illetékre nézve a fizetési kötelezettség tekintetében rendeltetik: hogy ez a kötelezettség az államkincstárral szemben - mindkét perben álló felet egyetemlegesen terheli. - De egyedül felperest, ha ez keresetével elutasittatik, vagy ha elmulasztja magát ügyvéd által képviseltetni.
Ez a kormányjavaslat a költségvetési bizottságnak véleményezés végett ujból kiadatván - ahhoz lényegtelen módositásokkal Brisson és társai is hozzájárultak s az később a kamara által is elfogadtatván, ez idő szerint már érvényben is van.
A mi viszonyainkra ebből a rövid ismertetésből levonható következtetés és tanulság:
1. Nálunk a peres eljárásban szedett bélyeg és illetékek távolról sem oly magasak, mint Francziaországban, ha figyelembe is vesszük az új franczia javaslat által concedált mentességeket, illetve leszállitást, melynek jelentősége egyébként az itéletek - és végzésekre nézve behozott új progressiv illetéktétel következtében igen csökkentetik.
Utánszámitások által megállapitható, hogy nálunk - a peres ügynek tényleges és normalis lebonyolitását feltételezve - a mi természetesen döntő befolyást gyakorol a bélyegköltség mérvére, - egy 60, illetve 125 frtos peres ügyben legfeljebb 16-20%-ra tehető a bélyegilleték - holott Francziaországban a felhozott példák szerint:
60 franknyi peres ügyben közel 50%-ot, - 125 franknyi peres ügyben pedig 32%-ot kellett fizetni, különféle bélyeg és illetékek czímén (iktatási díj, bélyeg és irnoki díj) végitéletektől. *
2. A fennálló rendszer teljes felforgatását magában foglaló Brisson-féle javaslatot, melynek főleg az annyira kivánatos egyszerűsités szempontjából kétségtelen előnyei vannak - a franczia kormány sem merte elfogadni és pedig pénzügyi aggályokból, - noha a legrészletesebb statisztikai adatok állanak rendelkezésére. A peres eljárásnak a bélyeg- és illeték-kötelezettség körébe vont sokféle tárgyait tekintve, valamely gyökeres rendszerváltoztatásnak pénzügyi hatását teljességében áttekinteni csakugyan alig lehetséges, s az ily kisérlet mindig bizonyos koczkázattal járna, - főleg nálunk, a hol eddig semmi megbizható statisztikai adatok nem gyüjtettek.
3. A Francziaországban most keresztülvezetett illetékreform legfőbb jellege abban nyilvánul, hogy az adóztatás progressivitásának elve diadalra jutott. Ez az elv, vagyis: hogy az illeték az érték arányában emelkedjék, a mi bélyeg- és illetékszabályainkban legalább részben már régen figyelembe van véve. Igy különösen a törvénykezési bélyegilletékeknél a beadványok, tárgyalási jegyzőkönyvek, mellékletek stb. tekintetében. Inkább azt lehetne alkalmilag helyrehozható hiányként felemliteni, hogy sok perbeli irat, illetve cselekményre nézve az értékarányhoz képest kissé tág határok között van az illetéktétel megállapitva. Példának okáért beadványok, tárgyalási jegyzőkönyvek, mellékleteknél stb. általánosságban csak két értékfokozat van megkülönböztetve:
50 forintig
és 50 forinton túl,
a mi túlságos kedvezés a magasabb érték javára.
4. A mi bélyeg- és illetékszabályainknak nehéz áttekinthetősége és complicált voltára nézve gyakrabban felhangzott panaszszal szemben némi megnyugvást merithetünk abból a tapasztalati tényből, hogy még a legelőrehaladottabb államok legujabb törvényhozásai sem képesek a tárgy természetében rejlő nehézségek miatt - azt az egyszerűsitést elérni, mely az áttekintést behatóbb tanulmány nélkül is lehetővé tenné.
A specialisálás szükségessége - különösen a peres eljárást érintő bélyeg és illetékek tekintetében - a tárgy sokoldalúságában rejlik és éppen az adóztatás arányossága és igazságossága tekintetéből alig kerülhető el.
Ezt szembetünően bizonyitják a tanulmány tárgyává tett franczia legujabb törvényhozási intézkedések is.
Igy p. o. a bélyegek és iktatási díjak tekintetében - a kisebb perérték, illetve egyszerűbb peres ügyek javára concedált mentesség és leszállitás - 12. §-ban van összefoglalva, melyek csaknem mindegyike telve van taxativ felsorolásokkal és kivételekkel.
Továbbá az új progressiv illetékről rendelkező 3 törvényszakasz mindegyike, számos §-t (6-12) s ezek csaknem mindegyike ismét számos alpontot tartalmaz, úgy, hogy a törvényrendelkezés áttekintése ugyancsak tüzetes tanulmányt igényel.
Ez azonban önként érthetőleg nem zárja ki a rendelkezés praecis voltát. S erre kellene bármely illeték-reformnál a fősúlyt fektetni, ha már az egyszerűsités legalább oly értelemben nehézségekbe ütközik, hogy az illetékszabályok még azok részére is hozzáférhetők legyenek, a kik tanulmányozásukra maguknak kellő fáradságot nem vesznek, vagy értelmesség tekintetéből nem eléggé qualifikáltak.
