1894. évi XXIX. törvénycikk indokolása

az üzletszerü, vagy nyilvános fogadásoknak s a kölcsönös fogadások közvetitésének szabályozásáról a lóversenyeknél * 

Általános megjegyzések

Az egész országban évről-évre terjednek és fejlődnek a lóversenyek.

Ez jele és egyszersmind egyik leghathatósabb emeltyűje a lótenyésztés fejlődésének.

De a versenyügy egyik elmaradhatlan következménye és ismét egyszersmind alapja is: a fogadások s különösen a kölcsönös fogadások közvetitésére szolgáló totalisateurintézmény.

Ez az intézmény s egyáltalán a lóversenyeknél divó fogadások ügye nincsen szabályozva.

Nincs szabályozva az, hogy ki, hol, miképen fogadhat nyilvánosan, vagy üzletszerűen és nincs ennek a fogadásnak legelterjedtebb alakja: a totalisateur természetének, czéljának és forgalmának megfelelően, megadóztatva.

Ez a körülmény a lóversenyek és fogadások terjedésével mindig több visszássággal és bajjal fenyeget.

Nincs kizárva annak lehetősége, hogy a lóversenyek rendezése s még inkább a fogadások eszközlése és közvetitése olyanok kezébe kerül, a kik ezt saját czéljaikra használják fel, a kik ezt ugy vezetik, hogy ebben a társadalomnak olyan rétegei is és pedig olyan mértékben és módozatok mellett vesznek részt, melyeknek résztvétele köztekintetekből sem nem helyes, sem meg nem felelő.

Ezen eshetőség bekövetkeztével nincs kizárva az sem, hogy ugy a lóversenyek, mint a fogadások körül az érdekeltek, a fogadók kárára, súlyos visszaéléseket fognának elkövetni.

De ezektől csak a jövőben fenyegető bajoktól eltekintve, már ma is számos és igen érezhető hátránynyal jár az, hogy a totalisateur, - más államokkal ellentétben, - nincs úgy és olyan mértékben megadóztatva, a mint azt megbirja s ez adó összegét nem forditjuk a lótenyésztés czéljaira, a mire pedig az elodázhatlanul szükséges s a mire más forrásból ilyen összeg nem forditható s a mire a totalisateurnél érdekeltek ezt az összeget legszivesebben áldozzák is.

És ha végre a jelzett bajok bekövetkezhetésének még idejében elejét nem vesszük, nincs kizárva az sem, hogy az összes nyilvános fogadások betiltása vétetnék czélba. A mely rendszabály keresztülvitele esetén, egyrészt az következnék be, hogy a fogadások után egyenesen és közvetve az ezeken alapuló érdeklődés folytán származó jövedelem elestével, az egész versenyügy visszaesnék legkezdetlegesebb állapotába, hogy a versenyügy annak hanyatlása után bármely áldozatok árán sem volna fejleszthető, de virágzó lótenyésztésünknek éppen az a legelterjedtebb ága, mely a nálunk leginkább keresett, világszerte nagyra becsült és hadseregünknek nélkülözhetetlen mozgékony, gyors és kitartó lovat nagy mennyiségben és kitünő minőségben szolgáltatja, teljesen veszélyeztettetnék; másrészt pedig bekövetkeznék, mert a fogadási szenvedélyt az emberekből kiirtani különben sem lehet -, hogy fogadnának és játszanának titokban, minden ellenőrzés és a nélkül, hogy ebből a versenyügynek, az országos lótenyésztésnek, közvetve és végeredményben pedig az állampénztárnak haszna lenne.

Elejét lehet az érintett bajoknak venni olyan módon, ha, - a mint azt ez a törvényjavaslat czélozza, - a nyilvános, vagy üzletszerű fogadások eszközölhetése és közvetithetése különleges engedélytől lesz függővé téve, ha az engedélyt csak olyan társaságok kapják, melyek minden visszaélés ellen kellő biztositékot nyujtanak, melyek összes jövedelmöket közczélokra forditják, ha végre a fogadások, különösen annak legterjedtebb neme: az ugynevezett totalisateur annyi adóval rovatik meg, a mennyit megbir s olyan alakban, a hogy azt megbirja s az az összeg, a mit ez, s az adó eredményez, megfelelő módon lótenyésztési czélokra fordittatik.

Részletes indoklás

1. §

A fogadási tilalmat mondja ki s ez alá a tilalom alá von egyrészről a lóversenyeknél előforduló minden olyan esetet, a melyre fogadni lehet, vagy szokás, másrészről a fogadásoknak minden ismert módját. Nem esnek ezen szakasz tiltó rendelkezése alá egyeseknek egymással, magán uton, az üzletszerűség kizárásával eszközölt fogadásai, melyeket meggátolni, megállapitani és büntetni nem indokolt és alig is lehetséges.

2. §

Lehetnek pályák és viszonyok, a melyeken, illetve a melyek között a fogadásoknak egyik neme aggály nélkül engedhető meg, mig a másik kárral járhatna, azért mutatkozik indokoltnak az engedély megadhatását egyikre vagy másikra szoritani, esetleg mind a kettőre kiterjeszteni.

A versenypályák felett általában a felügyelet gyakorlására nálunk első sorban a földmivelésügyi minister van hivatva s igy a dolog természetéből folyik, hogy a fogadásra szóló engedélyt is csak ő adhatja meg. Ennél a pénzügyminister meghallgatása szükséges azért, mert más hasonló engedélyek megadása az ő hatásköréhez tartozik s a két eljárás közt összhangnak kell lenni. Az engedély visszavonásig, illetve addig szól, a meddig az, a ki kapta, arról le nem mond.

3. §

Az engedély megadhatását attól teszi függővé, - hogy a fogadások s az egész versenyügy kezelésénél minden visszaélésnek, a mennyire az egyáltalán lehetséges, eleje vétessék.

Ez irányban a biztositékot alig lehet másban és hatályosabban keresni, mint, hogy az engedély egyeseknek egyáltalán nem, csak társaságoknak, még pedig csak azoknak a társaságoknak adható meg, melyek azokat a versenyeket rendezik, a melyekre az engedély szól, melyeknél ki van zárva az, hogy a törvényekkel, a közerkölcsökkel s az érdekeltek érdekeivel ellenkező üzelmeket megtűrik s melyekről feltehető, hogy azokat megakadályozni képesek s melyek végre összes jövedelmöket, vállalatuk fentartásán túl, köz- vagy jótékony czélokra forditják. Az alkalmazásban nehézséget csak az az általánosságban tartott intézkedés okozhatna, mely szerint már az engedélyezésnél el kell birálni, hogy az engedélyt kérő a pályákon nem ritkán előforduló üzelmek meggátlására és megtorlására alkalmas és képes-e?

Ez az intézkedés szüksége, mert, a mint engedélyezésről van szó, nem lehet tudva az érdeklődőket visszaéléseknek kitenni. A körülmények és a részletek elősorolása, melyekből az előfordulható visszaélésekre következtetni kell, vagy lehetséges, kimeritően és biztosan alig eszközölhető s igy nem marad más hátra, mint azok mérlegelését a végrehajtásra, az engedély megadására hivatott földmivelésügyi ministerre bizni.

4. §

A dolog természetéből folyólag azt állapitja meg, hogy ha azoknak a körülményeknek egyike vagy másika, a miért az engedélyt meg kell tagadni, az engedély megadása után következik be, azt azonnal vissza kell vonni. Ismét a dolog természetéből folyólag ide kell vonni a jelen szakasz c) pontjában tervezett intézkedést is, mint olyat, a mely nélkül a törvény végre nem hajtható.

5. §

Előzőleg, mint a visszaélések ellen való biztositékok egyikét állitottam fel azt a feltételt -, hogy az engedélyt csak az a társaság kaphatja, a mely a versenyeket rendezi. De ez a társaság nem lehet mindig abban a helyzetben és sok visszássággal is járna ezt arra kényszeriteni akarni, hogy minden fogadást maga eszközöljön, avagy egyik, vagy másiknak eszközléséről lemondjon. A kitűzött czél elérésére elég, hogy azt, a ki által engedélyét esetleg gyakoroltatni óhajtja, maga választja meg, de választottjának minden az engedélylyel összefüggő eljárásáért teljes mértékben felelős is.

6. §

A totalisateur kezelésének általános érdekű főbb elveit s azokat a levonásokat állapitja meg, a melyek a tételekből, a totalisateur egész brutto forgalmából eszközlendők s meghatározza a czélokat, a melyekre ezeknek a levonásoknak megfelelő összegek forditandók.

Eddig nálunk ott, a hol a totalisateur a lóversenyeknél egyáltalán használatban van, annak összes bruttó forgalmából levonnak 8%-ot a versenyt rendező egylet pénztára javára, a fenmaradó összeg pedig az illető nyerőknek tételük arányában fizettetik ki. De az osztalék kiszámitásánál az esetleg mutatkozó forinton aluli töredék szintén az egylet pénztára javára esik. Ugyancsak az egylet pénztára javára esik olyan nyerőjegyek értéke is, melyek nyolcz nappal a verseny után sem a versenytéren, sem az illető lóverseny alkalmával kitűzött helyen beváltás végett be nem lettek mutatva.

A totalisateurt pedig az eszközölt levonások után a következő közszolgáltatások terhelik:

Fizet a befizetett tételek összege, vagyis a totalisateur összforgalma után (a mi után pénztára javára a fentemlitett 8%-ot vonja le, vagyis ebből a 8%-ból) 1.3%-ot.

Fizet továbbá a tiszta jövedelem után 10% III. oszt. kereseti adót, általános jövedelmi és városi pótadót, útadót, kereskedelmi és iparkamarai illetéket.

A vázolt szabályok és eljárás mellett a „Magyar Lovaregylet” pályáján alkalmazásban állott totalisateur eredményeit 1892. évben a következő számok mutatják:

A totalisateur összforgalma 4,100.445 frt.
Ebből az egyletnek a fentemlitett módon és a 8% stb. levonásával származott bruttó bevétele 419.104 frt.

Ebből kiadása:

III. oszt. kereseti adó, általános jövedelmi, városi pótadó stb. 21.337 frt.
Bélyegilleték (az összforgalom 1.3%-a) 51.503 frt.
Kezelési költség 40.600 frt.
Beruházási költségek és leirások 6.570 frt.
összes kiadás 120.010 frt
Tehát tiszta jövedelem 299.094 frt.

A kép teljessége kedveért megjegyzem, hogy ugyanabban az évben a „Lovaregylet” versenydíjakra adott 388.150 frtot, vagyis a totalisateurből huzott tiszta jövedelménél tetemesen nagyobb összeget, a mit egyéb forrásból eredt jövedelméből pótolt.

A javaslat jelen szakaszával tervezett eljárás szerint a totalisateur összforgalmából levonatnék az eddigi 8 helyett 15%. Minden körülményt egybevetve az a levonás felel meg körülbelül azoknak a levonásoknak, melyeket, törvényeink értelmében, a szerencsejátékoknál eszközölni szoktak. A levonásnak ez a mérve a totalisateur forgalmánál minden kétséget kizárólag csökkenést eredményezne, de ez a csökkenés előreláthatólag nem lenne oly mérvű, hogy versenyegyleteink működését megakasztaná.

Az eszközlendő levonásokból a versenyt rendező pénztára javára esnék 7%. Vagyis, figyelembe véve azt a körülményt, hogy az egyletek a totalisateur jövedelme után a jövőben adót, illetéket stb. nem fizetnének, annyival több, mint eddig, hogy ez a többlet a forgalom csökkenéséből eredő hiányt előreláthatólag fedezné.

A levonásokból további 6% az állampénztár javára esnék s kizárólag a lótenyésztés emelésére, még pedig első sorban és kiválólag angol telivér tenyészanyag vételére és behozatalára fordittatnék. E czélra eddig a költségvetésben évenként, beruházás czímén, 45.000 - 100.000 forint szokott megszavaztatni. Angol telivér tenyészanyag, még pedig elsőrendű angol telivér tenyészanyag behozatalára nekünk elkerülhetetlenül szükségünk van. Angol telivéreinket az angolországiak, de a francziaországiak is határozottan messze túlszárnyalják, a németországiak pedig azokkal az óriási áldozatokkal, melyeket ott erre a gazdasági ágra az utóbbi időben forditanak, már is elérik. Túlszárnyalják, illetve elérik különösen abban, hogy nemcsak sebes, hanem nagy számban olyan sebes és győzős lovakat nevelnek, melyek hibátlanok, vagy legalább minél kevesebb és kisebb hibákkal birnak s igy biztositékot nyujtanak arra, hogy ivadékaik a telivérben sebességgel párosult győzősségüket és szivósságukat biztosan és tartósan, sőt fokozottan is átörökitik, a félvért pedig minden tekintetben nemesitik és javitják. Az ilyen telivéreknek az ára az utóbbi években óriási mértékben felszökkent. Egy elsőrangú, a tenyésztésben jónak bizonyult angol telivér mén Angol- és Francziaországban, ha egyáltalán kapható, csak 200.000 - 500.000 forinton, ugyanilyen kancza szopós csikóval 20.000 - 50.000 forinton kapható. Ezt az árt a jelzett dotatióból nem lehet megfizetni. De nem tudják azt megfizetni tenyésztőink sem. Ily körülmények között attól kell tartanom, hogy még a közel multban is, különböző ritka kedvező körülmények behatása folytán, virágzásnak indult telivér-tenyésztésünk visszaesik. Ez a visszaesés beláthatlan veszélyt hozna országos lótenyésztésünkre. Ennél a tenyésztésnél legkeresettebbek és legértékesebbek azok a lovak, melyekben angol vér van. Ha ennek a vérnek az eredeti forrása, a mi telivérünk a versenypályán jó hirét kezdi vesziteni, vesziti a tőle származott félvér is keresettségét és hanyatlik árában, de a mi még nagyobb, tartósabb és alig orvosolható baj: vesziti elismert jóságát, fokról-fokra hasonlithatlanul sebesebben sülyed, mint a hogy emelkedett. Ha ez a javaslat ugy válik törvénynyé, a mint tervezve van, a fenyegető bajnak eleje lesz véve az által, hogy a totalisateurből az állampénztárba folyó jövedelem alapszerűleg kezeltetvén, hatalmamban áll a telivéranyag vételére kinálkozó minden kedvező alkalmat lehetőleg kihasználni, a külföldön kapható legjobb lovat behozni vagy behozatalát elősegiteni, a hazai legjobbnak kivitelét pedig megakadályozni.

Ez az az eljárás, a melynek más országok, különösen Franczia- és Németország telivér- és félvértenyésztésének haladása is köszönhető. A telivér anyagvételére eddig beruházás czímén megszavazott hitel igénybevételének szüksége ezentúl elesnék azzal s még az által is javulna tárczám pénzügyi eredménye, hogy azt a jobb anyag előnyösebb kihasználása és kedvezőbb értékesitése emelné.

Általánosan elfogadott s a fenforgó összes viszonyok által indokolt eljárás az is, hogy a totalisateur forgalmából eszközölt levonás egy része, a javaslat szerint 2%, jótékony czélokra fordittassék. A Budapest fő- és székváros területén rendezett versenyeknél ez az összeg természetesen a fő- és székváros jótékonysági alapjának javára esnék. A vidéki versenyeknél az a körülmény, hogy ez az összeg egy-egy helyen aránylag csekély, hogy a külön elszámolás, beszolgáltatás és kezelés sok bajjal jár, hogy nem ritkán olyan község területén is tartatnak versenyek, mely az igy nyert összeget kellőleg felhasználni nem tudná: azt teszi indokolttá, hogy ezek a pénzek az állami jótékonysági sorsjáték jövedelmének gyarapitására fordittassanak.

A nyerőkre eső jutalékok kiszámitása után fenmaradó töredék-összegek s a fel nem vett osztalékok hovaforditása iránt fennálló eddigi szabály törvényerőre emeltetnék.

7. §

Az ezen szakaszszal tervezett intézkedéseket a pénz beszolgáltatása, a kezelés ellenőrzése, a törvény végrehajtása teszi szükségessé.

8. §

Kimondja azt, hogy a totalisateurt, a részletesebb levonásokon túl, más közszolgáltatás nem terheli. Nem terhelheti azért, mert ezt meg nem birja, mert az ilyennel való további megrovás magát ezt az intézményt s az ezzel összefüggő czélokat és érdekeket veszélyeztetné.

A többi nyilvános, vagy üzletszerű fogadások gyakorlása, a nálunk tett tapasztalatok szerint, nem vett olyan terjedelmet s a javaslat életbeléptetése esetén könnyű lesz róla gondoskodni, hogy olyat ne is vegyen és ez az üzlet nem is jár akkora nyereséggel, hogy ezt a rendes megadóztatáson túl még különleges adóval is megróni érdemes lenne; nem érdemes ezt tenni különös tekintettel még arra a körülményre, hogy ennél az üzletnél a kirovás és behajtás igen sok nehézséggel jár. A fogadások ezen nemének megengedését egyes pályákon a versenyek élénkebbé tétele indokolja.

9. §

Azok büntetéséről intézkedik, a kik a fogadási tilalmat megszegik. Intézkedik oly módon, a hogy törvényeink más hasonló esetekben intézkednek.

10. §

A végrehajtási záradékot tartalmazza.