A kormány már helyének elfoglalása alkalmával kifejtett programmjában kijelentette, hogy a házassági jogra vonatkozó törvényes intézkedések létesülte után nem fog fenforogni akadály az ellen, hogy az 1868:LIII. tc. azon rendelkezései, a melyek a vegyes házasságokból született gyermekek vallásáról szólnak, megváltoztassanak.
Midőn tehát a házasságjog szabályozásáról szóló törvényjavaslat beterjesztése után a jelen törvényjavaslatot is a törvényhozás bölcs elbirálása alá van szerencsém terjeszteni, a kormány jelzett álláspontjának következményeit vonom le.
Mielőtt a törvényjavaslat czélja és indokainak általános kifejtésére áttérnék, röviden azon szoros összefüggést látom szükségesnek közelebbről megvilágitani, mely a házasságjog általános érvényű, törvényes szabályozása és a jelen törvényjavaslatban tervbe vett intézkedések között fenforog.
Tudvalevő, hogy ez idő szerinti jogállapotaink mellett a házasság megkötése, annak érvényessége, szóval maga a házasságjog teljesen vallásfelekezeti alapokon nyugszik. Az állam a házasságot, mint egyházi intézményt állami érvénynyel ruházza fel, s nagyban és egészben államilag is csak azon házasságot ismeri el érvényesnek, mely az illető vallásfelekezet tanai és szabályai szerint is érvényesnek tekintetik.
Minthogy pedig a házasság magánjogi vonatkozásaiban és következményeiben az államot legelső sorban érdekli: természetes, hogy a jelzett körülmények között már csak a házasságkötés szempontjából sem lehet az államra nézve közönyös az, hogy az egyes állampolgárok melyik vallásfelekezethez tartoznak.
Már most alig tagadható, hogy a különböző keresztény vallásfelekezetekhez tartozó jegyesek házasságának egyházi úton való megkötésénél a születendő gyermekek mily vallásban való nevelésének biztositása vallás-felekezeti érdekharczot szülhet, mely azután magában a családi életben is mély nyomokat hagyhat hátra.
Minden egyébtől eltekintve, már ezen egy szempont is teljesen indokolja az 1868-iki törvényhozásnak az LIII-ik törvénycikk 12. és 14. §-ában foglalt álláspontját.
Mihelyt azonban a házasság a különböző vallásfelekezeti felfogásoktól függetlenül az állam részéről nyer általános érvényű törvényes szabályozást, s ezzel a házasság, mint egyházi intézmény az állami elismerésből eredő állami befolyás alól felszabadul: elesik amaz indok is, mely a fentebb kifejtettek szerint az 1868:LIII. tc. 12. és 14. §-ának rendelkezését szükségessé tette s mi akadály sem forog fenn az ellen, hogy születendő gyermekeik vallás-felekezeti hovatartozandóságának közös megegyezés útján való megállapitására a szülőknek a lehetőség megadassék.
A gyermekek mily vallásban való nevelését illetőleg Európaszerte a legkülönbözőbb felfogások uralkodnak. Hogy csak egy-két példát, első sorban a német birodalmat hozzam fel, ott úgyszólván minden egyes országban más és más rendelkezések vannak érvényben.
A közönséges német jog szerint a szülők szabadon határoznak gyermekeik vallása fölött, mely a magokétól eltérő is lehet. Ha a szülők nem értenek egyet, akkor az atya, mint a család feje határoz.
Oly particularis törvények, melyek szerint a vegyes házasságokból származó gyermekek vallása szerződésileg érvényesen megállapitható, a következő helyeken állanak fenn és pedig: M. m. Frankfurtban, három porosz Amtsgericht kerületében, a bajor, szász és würtemberg királyságokban, Hessen nagyherczegségben, Mecklenburg-Schwerinben, Szász-Weimarban, Lippe-Detmoldban és Waldeck-Pyrmontban. A kérdéses szerződések feltételei és következményei körül azonban a jelzett területek törvényei is tetemesen eltérnek egymástól.
Más országos törvényekben hasonló szerződések érvényteleneknek nyilvánittatnak, jelesül: az általános porosz országos jogban Holsteinben, Hannoverben, Kurhessen és Nassauban, Badenben, Braunschweigben és Elsass-Lothringiában.
Ausztriában az 1868. évi május hó 25-iki interconfessionalis törvény értelmében a törvényes gyermekek, a mennyiben szüleik ugyanazon vallásfelekezethez tartoznak, a szülők vallását követik.
Vegyes házasságoknál a fiúk az atya, a leányok az anya vallását követik. Jogukban áll azonban a szülőknek, akár házasságuk megkötése előtt, akár azután szerződésileg megállapitani azt, hogy a viszony megfordittassék, vagy hogy valamennyi gyermek az atya vagy valamennyi az anya vallását kövesse.
Törvénytelen gyermekek anyjok vallását követik.
Ha ezen szabályok egyike nem alkalmazható, akkor az állapitja meg a gyermek vallását, a kit a gyermek nevelésének joga megillet.
A gyermek vallása, de csakis a 7-ik életév betöltése előtt, csupán az esetben változtatható meg, ha a vegyes házasok szerződési jogukkal élnek, vagy ha a szülők vagy azok valamelyike, illetőleg a törvénytelen anya más vallásra tér át, mely esetben a 7-ik életévet még be nem töltött gyermekek vallásfelekezetöket illetőleg, tekintet nélkül a netáni korábbi szerződésre, olybá vétetnek, mintha az áttérés után születtek volna.
A 7-ik életév betöltése előtt törvényesitett gyermek a törvényes származásúval egyenlő szabály alá esik.
A gyermekek vallásos nevelésére vonatkozó legkülönbözőbb irányelvek mindegyikének van némi jogosultsága, - érvelni pedig mindegyik mellett és ellen bőségesen lehet.
A jelen törvényjavaslat kidolgozásánál a következő szempontok vétettek mérvadókul:
Az 1868:LIII. tc. 12. és 14. §-ának rendelkezései a gyakorlatban számos visszásságra vezettek. Bőven ismeretesek azok az elkeseredett viták és surlódások, melyek a törvény alkalmazásánál kifejlettek és tudvalevő, hogy a szóban levő törvényes rendelkezés számos esetben egyáltalán illusoriussá tétetett. Minthogy pedig a kérdéses rendelkezés végrehajtásának biztositása, pl. ha felszólalás nem történik, egyáltalán lehetetlen; minthogy továbbá egy folytonosan kijátszható rendelkezés fentartása már csak a törvények iránt tartozó tisztelet és engedelmesség szempontjaiból sem kivánatos; minthogy ama szükségesség, mely az 1868:LIII. tc. 12. és 14. §-ának rendelkezéseit indokolta, a fentebb részletesen kifejtettek szerint az egységes állami házassági jog létesitésével megszünik; - minthogy végül a felek megegyezésének mily irányban való létrejötte körül a különböző vallásfelekezetek érdekeinek egyenlő esélyei és az illetéktelen befolyásolások kizárásával biztosithatók: mindezeknél fogva az 1868:LIII. tc. 12. és 14. §-ai hatályon kivül helyezhetők.
A második szempont amaz alig tagadható visszásságok elkerülése volt, melyek az ugyanazon család gyermekeinek különböző vallásokban való neveléséből természetszerűleg előállanak. Annyival inkább szükséges volt pedig a vegyes házasságokból származó gyermekeknek a szülők kivánsága ellenére, s egyenesen a törvény rendeletéből különböző vallásokban való nevelését mellőzni s az összes gyermekeknek egy és ugyanazon vallásban való nevelését lehetőleg biztositani, mert a törvényhozás előtt fekvő javaslatok törvényerőre emelkedése esetén a házasságkötés keresztények és nem keresztények között is lehetővé válván, az, ha a testvérek egy része keresztény, - más része pedig nem keresztény vallásban neveltetnék, még sokszorosan fokozná ama bajokat, melyek az ugyanazon szülőktől származó gyermekek különböző vallásokban való neveléséből származnak.
Végül a harmadik irányadó szempont a különböző vallásfelekezetek közti egyenlőség, s ebből folyólag az azok közti béke és nyugalom lehető biztositása volt.
Önként értetik azonban, hogy a jelen törvényjavaslat intézkedései csakis az állami szempontok biztositására szolgálnak.
Az élet számos vonatkozásában ugyanis a vallásfelekezeti hovatartozandóság döntő súlylyal bir. Hogy csak néhányat emlitsek, pl. annak elbirálása, hogy az iskolai törvényeknek a hitoktatásra vonatkozó rendelkezései megtartattak-e, a valláson fordul meg. Vannak hitbizományok, alapitványok, ösztöndíjak, melyeknek élvezete egy bizonyos, meghatározott vallástól van függővé téve. Ezért szükséges elkerülhetlenül az, hogy maga az állam állitson fel bizonyos meghatározott, törvényes kriteriumokat, melyek alapján adott esetben bárkinek vallása az államszempontjából kétségtelenül meghatározható legyen.
Áttérve a törvényjavaslat részletes intézkedéseire, az:
foglalja magában a javaslat legfontosabb intézkedését, t. i. azt, hogy a házasságra lépő, bármely vallású felek születendő gyermekeiknek mily vallásban való nevelésére nézve megegyezésre léphetnek.
A megegyezés irányára, természetére nézve a szöveg a szabad elhatározásnak tág tért engedvén, annak részletei teljesen a felek tetszésétől függnek, ugy, hogy a születendő gyermekek vallása gyanánt akár a szülők közös vallása, akár azok egyikének vagy másikának vallása, akár más törvényesen bevett vagy elismert vallás megállapitható lesz. Szólhat továbbá a megegyezés az összes gyermekeknek egy vallásban, vagy pedig nem szerint sorrend szerint, vagy egyéb módozatok mellett megállapitandó különböző vallásokban való nevelésére is.
Ugy hiszem, nem szorul bővebb bizonyitásra, hogy ezen álláspont ugy a természetszerű szülői jogok, mint a lelkiismereti szabadság követelményeinek minden irányban teljesen megfelel.
Meg kell itt jegyeznem, hogy a nem vegyes házasságokból származó gyermekek vallásfelekezeti hovatartozását illetőleg az 1868:LIII. tc. mi intézkedést sem tartalmaz, s ennélfogva csak állandó jogszokásnak tekinthető az, hogy az ily házasságokból származó gyermekek majdnem kivétel nélkül a szülők közös vallását követik. Az izraelitáknál azonban, kikre az 1868:LIII. tc. nem vonatkozott, szórványosan eddig is előfordult, hogy gyermekeiket megkereszteltették.
Minthogy pedig a jelen javaslat minden vallásfelekezetre egyaránt kiterjed: az 1. és 2. §-okban foglalt intézkedéseket a nem vegyes házasságokra is kiterjeszteni kellett annyival inkább, mert ha a szülők természetes jogainak álláspontjára helyezkedünk, nincs ok arra, hogy ama jogok a vegyes és nem vegyes házasságban élő felekre más-más mértékkel méressenek.
Az egyedüli megszoritás, mely a felek akaratát korlátozza, abban áll, hogy születendő gyermekeik részére csupán a bevett, vagy törvényesen elismert hitvallások közül választhatnak.
Ezen megszoritás azonban nézetem szerint feltétlenül szükséges. A 18-ik évet meghaladott, felnőtt egyénről feltehető, hogy érett megfontolás után, öntudatosan határoz akkor, midőn bevett vagy törvényesen elismert vallásából kilép a nélkül, hogy más ily vallásfelekezethez csatlakoznék. A gyermeknél azonban ennek lehetősége ki van zárva. Az pedig, hogy a gyermek esetleg minden vallás-erkölcsi nevelés nélkül nőjjön fel, nemcsak közoktatási törvényeink rendelkezéseivel, hanem társadalmi közfogalmainkkal, s az állam és a socialis rend érdekeivel sem volna összeegyeztethető. Minden követelménynek elég van téve, ha az állam módot nyujt arra, hogy a bevett vagy törvényesen elismert vallás elhagyható legyen akkor, midőn az illető már saját eszével élni képes.
Ha azonban az előadottakhoz képest minden gyermek részesitendő valami vallásos nevelésben, csak természetes, hogy az állam ilyenül nem engedhet mást, mint olyat, a mely általa is bevétetett vagy elismertetett.
Kiköti a továbbiakban a szakasz, hogy a megegyezés előzetesen, a házasság megkötése előtt jőjjön létre és hogy bizonyos alakszerűségek között köttessék. Mindkét feltétel a család vallási békéjének tartós biztositása szempontjából szükséges. Az első azért is, mert a házasság megkötése előtt a megegyezés sokkal könnyebben, simábban jöhet létre, mint ha a gyermek már életben lévén, vallásfelekezeti kérdése aktuálissá vált. A második pedig azért, hogy a megegyezés létrejötte és tartalma iránt soha kétely vagy félreértés ne támadhasson.
A második bekezdésben emlitett polgári hatóság alatt birói közegek és pedig első sorban a kir. járásbiróságok értendők.
Czélszerűnek mutatkozik ezen functióra nem közigazgatási hatóságokat, hanem birói közegeket kijelölni, annyival inkább, mert a kir. járásbiróságok és kir. közjegyzők mai elhelyezése mellett azok minden nagyobb nehézség nélkül hozzáférhetők.
A megegyezés alakszerűségeinek részletes megállapitását, mint nem a törvény szövegébe valót, a szakasz rendeleti útra utalja, ugyancsak rendeleti útra tartatván fenn a létrejött megegyezések nyilvántartásának szabályozása is oly czélból, hogy születés esetén a gyermek vallásának bejegyzésénél az anyakönyvvezető részére a megegyezés szolgáljon irányadóul.
Ezen szakasz azon esetről intézkedik, ha a házasfelek gyermekeik vallás-felekezeti hovatartozandóságát illetőleg egyáltalán nem, - vagy nem az 1. §-ban előirt feltételek alatt és alakszerűségek mellett léptek egyezségre.
Szükség van ily irányban való intézkedésre már a jelen indokolás általános részében kifejtett azon indoknál fogva, hogy minden esetben, tehát akkor is, ha a szülők gyermekeik vallására nézve meg nem egyeztek, legyen irányadó szabály, melynek alapján az illető vallásfelekezete állami szempontból biztosan meghatározható.
Lényegesen eltér a szöveg az 1868:LIII. tc. intézkedéseitől, midőn minden, tehát vegyes házasságban élő szülők összes gyermekeit is, azok nemére való tekintet nélkül, az atya vallásában nevelendőknek rendeli.
Már fentebb rámutattam azon czélszerűségi indokokra, melyek az egy családbeli összes gyermekeknek egy és ugyanazon vallásban való nevelését kivánatossá teszik. Rámutattam különösen arra az eshetőségre is, hogy az 1868:LIII. tc. rendelkezéseinek fentartása esetén az is megtörténhetnék, hogy a szülők akarata ellenére a testvérek egy része keresztény, - más része pedig nem keresztény vallásban volna nevelendő.
A jelzett bajok és visszásságok elkerülésére a szakaszban foglalt rendelkezést vélem legigazságosabbnak. A férj, az atya, végül is a család feje, annak fentartója, - ő az, kinek a gyermekek vallási hovatartozandóságát illetőleg is mérvadónak kell lennie.
De nem szolgálhat a tervbe vett intézkedés okot a különböző vallásfelekezeteknek sem panaszra, mert nem szorul bővebb bizonyitásra, hogy a kérdéses intézkedés minden felekezetnek ép oly egyforma mértékkel, tehát ép oly igazságosan mér, mint az 1868:LIII. tc. megváltoztatandó intézkedése is kétségtelenül mért.
A szakasz első bekezdésében a jelzett szabályra vonatkozólag kétrendbeli megszoritás foglaltatik.
Az első ama bevett, vagy törvényesen elismert vallást szabja meg egyszersmindenkorra a születendő összes gyermekek vallásául, melyet az atya a házasságkötés idejében vallott.
Czélszerűnek mutatkozik ezen intézkedés egyrészt az állandóság szempontjából s másrészt s különösen azért, nehogy az atya vallásváltoztatása esetén megint és pedig a törvény rendelkezéséből folyólag álljanak elő ama visszásságok, melyekkel a testvéreknek különböző vallásokban való nevelése rendszerint járni szokott.
Ama két esetről, melyekben ezen szabály alól egyedül van kivételnek helye, később a 4. §-nál lesz szó.
A második megszoritás abban áll, hogy a szakasz rendelkezése csupán azon esetekre korlátoztatik, midőn az atya a bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezetek valamelyikéhez tartozik.
Ezen megszoritás indokai ugyanazok, melyek már fentebb az 1. §-nál előadattak.
A szakasz második bekezdése természetesen, mindig feltéve, hogy a szülők közt megegyezés nem történt, - azon esetről intézkedik, midőn az atya a bevett vagy törvényesen elismert vallások egyikéhez sem tartozik s ez esetben első sorban az atyának biztositja a jogot megállapitani azt a bevett, vagy törvényesen elismert vallást, melyben összes gyermekei különbség nélkül nevelendők lesznek.
Ki kell itt emelnem, hogy a szakasz szűkebbre szoritja az atya határozási jogát, mint az 1. § a szülők közt előzetesen köthető megegyezést, a mennyiben csak egy vallás választását engedi meg az atyának összes gyermekei részére. Ennek indoka abban rejlik, hogy az 1. § szerinti megegyezés hiányában tulajdonkép a törvény rendelkezései lépvén előtérbe, annak intentiója, vagyis a testvérek különböző vallásának elkerülése is megóvandó volt.
Rá kell mutatnom e helyütt ama megkülönböztetésre is, melyet a szöveg akkor tesz midőn e pontban nem valamely vallás „követeléséről”, hanem csupán az abban való „nevelésről” intézkedik. A különbség abban áll, hogy mig valamely vallás követése, vagyis az ahhoz való tartozás a javaslat értelmében az abban való nevelést is szükségkép maga után vonja, addig valamely vallásban nevelni lehet, a nélkül is, hogy az illető gyermek tagja volna ama vallásfelekezetnek, melyben neveltetik.
Ezen megkülönböztetés által véltem összeegyeztethetni a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslat irányelveit azokkal az indokokkal, melyek a gyermekek vallásos nevelésének szükségességét illetőleg általánosságban már fentebb az 1. §-nál előadattak.
A szakasz harmadik és negyedik bekezdése azon esetről intézkedik, ha az atya az előbbiekben körülirt jogával nem él, s e tekintetben háromféle lehetőséget tart szem előtt.
Először azt, ha az anya valamely bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezethez tartozik, a mely esetben az összes gyermekeket nemcsak az anya vallásában nevelendőknek rendeli, hanem azon valláshoz való tartozásukat is kimondja.
Ezen rendelkezés bővebb indokolásra alig szorul.
Másodszor azt, ha az anya sem tartozik a bevett, vagy törvényesen elismert vallásfelekezetek egyikéhez sem, a mely esetben a gyermekek vallásának meghatározási joga ugyanazon terjedelemmel és ugyanazon módozatok mellett az atyáról mindenestül az anyára száll át.
Harmadszor azt, ha az anya sem él ezen jogával, - a mely esetben a gyámhatóságot jelöli meg ama forum gyanánt, melynek a gyermekek mily bevett vagy törvényesen elismert vallásban leendő nevelése iránt határoznia kell.
A szakasz utolsó bekezdésében szükséges volt határidőt tűzni ki, a gyermekek vallásos nevelésének egy, vagy más módon való megállapitására. Erre nézve utolsó határidőnek mutatkozott a tanköteles kor, vagyis a 6-ik életév elérése, mikor is a rendszeres hitoktatásban való részesülés kérdése actualissá válik.
Már fentebb emlittetett, hogy a törvényjavaslat egyik legfőbb czélját a család vallási békéjének, nyugalmának lehetőleg tartós biztositása képezi, mely czélra nézetem szerint az állandóság szolgál legjobb eszközül.
Ezen szempontból a felek közt egyszer létrejött megegyezés minden későbbi változtatástól, módositástól lehetőleg megóvandó, ugy, hogy az minden körülmények között irányadó maradjon.
Nem változtathat tehát azon utólag sem a szülők későbbi más irányú megegyezése, sem a házasság felbontása, sem az egyik fél halála s szabály szerint vallás-változtatása sem.
Csak két esetet ismer el a törvényjavaslat olyannak, melyekben a megegyezés módositásának lehetősége elől, - más nagyon nyomós indokok és érdekek szempontjából elzárkózni nem lehetett.
Ezt a két esetet irja körül a tárgyalás alatt álló szakasz, melynek rendelkezéseit legegyszerűbben egy-két példával vélem felvilágosithatni.
Az 1. pontban szem előtt tartott eset az volna, ha pl. r. kath. férj és ág. hitv. evang. feleség közti vegyes házasságnál a férj később szintén az ág. ev. hitvallásra térne át. Ha már most a házasság megkötése előtt kötött megegyezés ugy szólt, hogy valamennyi gyermek róm. kath. legyen, akkor a férj emlitett vallásváltoztatása után meg van engedve a megegyezés megváltoztatása, de csakis oly és semmiféle egyéb irányban, hogy most már a szülők közös vallása, t. i. az ág. hitv. evang. legyen az összes gyermekek vallása is. Ha azonban a r. kath. férj nem felesége vallására, hanem pl. az ev. ref. vallásra térne át, akkor az első, vagyis a házasság megkötése előtt kötött megegyezés továbbra is érinthetlen maradna.
A 2. pontban szem előtt tartott eset az volna, ha pl. izraelita vallású férj és gör. kel. hitvallású feleség közti vegyes házasságnál a férj később akár szintén a gör. kel. hitvallásra, akár más valamely bevett, vagy törvényesen elismert keresztény vallásra, pl. az unitáriusra térne át.
Ha már most, a házasság megkötése előtt létrejött megegyezés úgy szólt, hogy a fiúgyermekek izraelita, - a leánygyermekek pedig gör. kel. hitvallásúak legyenek, akkor a férj emlitett vallásváltoztatása után meg van engedve a megegyezés megváltoztatása, de csakis oly irányban, hogy az összes gyermekek keresztény vallásúak legyenek.
Ha azonban a nő térne át a gör. kel. hitvallásról, pl. az ev. ref. hitvallásra, akkor az első, vagyis a házasság megkötése előtt létrejött megegyezés továbbra is érinthetlen maradna.
Az iméntiekben tárgyalt két kivétel indoka abban rejlik, hogy ha a keresztények közt kötött eredetileg vegyes házasság később nem vegyessé válik, akkor a házasság megkötése előtt létrejött, s esetleg a most már közös vallásra nézve hátrányos megegyezés további fentartásának erőszakolása nagyon is szembetünő visszásságokkal járna.
A keresztény és nem keresztény felek közti házasságnál ellenben elégnek veszi a szakasz a megegyezés megváltoztathatására azt, ha ama válaszfal, mely vallásilag a keresztényt a nem kereszténytől elválasztja, ledőlt, mert eme válaszfallal szemben azon különbség, mely az esetleg különböző felekezetbeli keresztény házasok közt még mindig fenmarad, számba már alig jöhet.
Az, hogy a megegyezés módositása ugyanazon formai kellékekhez köttessék, melyek azt első megegyezésre nézve előirvák, bővebb indokolásra alig szorul.
Azon intézkedés, hogy az új megegyezés necsak az ezután születendő gyermekekre, hanem a már életben levő, de a 7-ik életévet még be nem töltött gyermekekre is feltétlenül irányadó legyen, az 1868:LIII. tc. 14. §-ának, vagyis a jelenleg érvényben levő törvényes szabálynak analogiáján alapul.
A szakasz utolsó bekezdése ellenben az 1868:LIII. tc. egyik más irányú, egyebekben hatályon kivül helyezni nem kivánt rendelkezésének is némi módositását foglalja magában, midőn lehetővé teszi azt, hogy a 7-ik életévet már túlhaladott gyermekek is az új megegyezésnek megfelelő vallásra térhessenek át.
Némileg feltünő lehet, hogy egy, egészében továbbra is fentartani kivánt törvényes intézkedéstől ily eltérés engedtetik.
Legfőbb indoka ennek is a keresztény és nem keresztény felek közti házasság lehetővé váltában s ebből folyólag ama kényszer elkerülésének szükségességében rejlik, hogy a törvény parancsából legyen állandósitva, esetleg ugyanazon családban és most már a szülők határozott kivánsága ellenére a testvérek egy részének keresztény, - más részének nem keresztény vallása.
Nem tagadható, hogy a 7-ik életév betöltésével, a gyermek rendes viszonyok között nemcsak bizonyos vallásos nevelésben, hanem rendszeres hitoktatásban is részesül, a vallási kegyszerekkel él s igy a vallási tanokkal már közelebbről megismerkedik.
Midőn tehát a szakasz egyrészt lehetővé kivánja tenni azt, hogy a 7-ik évet már betöltött gyermekek is az új megegyezés szerinti vallásra térhessenek át s ehhez képest módot nyujt arra, hogy a szülők gyermekök vallásos érzületeinek ápolására sikeresebben hathassanak, addig másrészt a gyámhatóság beleegyezésének kikötésével biztositja azt, hogy a mennyiben a gyermek kedélyére eddigi vallásos nevelése oly mély benyomást gyakorolt, hogy attól eltérni immár erkölcsi lehetetlenséggé vált: abban továbbra is meghagyható legyen.
Ezen szakasz amaz esetekről intézkedik, melyekben eltérésnek van helye a 2. §-ban foglalt azon szabály alól, mely szerint akkor, ha a szülők között előzetes megegyezés nem jött létre, valamennyi gyermek az atyának a házasságkötés idejében vallott hitét követi, a mennyiben ez a bevettek vagy törvényesen elismertek közé tartozik.
A szakasz ugyanazt a két esetet sorolja fel, melyeket az előző szakasz a megegyezés megváltoztathatására körülirt, - önként értetvén, hogy a változás itt csak az áttért atya új vallásának megfelelőleg történhetik.
A szakasz utolsó bekezdésének indokai ugyanazok, a melyek már a 3. § végpontját illetőleg előadattak.
Szükség van ezen szakasz intézkedéseire oly czélból, hogy az 1., 3. és 4. §-okban foglalt szabályok a bevett, vagy törvényesen elismert vallásfelekezeteken kivül álló szülők gyermekeire is alkalmazást nyerhessenek.
A szakasz első bekezdésében foglalt szabály abból indul ki, hogy arról is, ki a bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezetek egyikéhez sem tartozik, fel kell tenni, miszerint bir valamiféle vallási felfogással. Minthogy pedig ezen felfogás a bevett, vagy törvényesen elismert vallásfelekezetek tanaitól eltér: ezekkel szemben az illető egyén más s emezektől különböző vallásúnak tekintendő.
A szakasz második bekezdése a jelzett szabályból folyó következményeket vonja le.
Legyen szabad ezeknek közelebbi megvilágitására megint néhány példával élnem.
A bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezeteken kivül álló férj és ev. ref. hitvallású feleség házasságuk megkötése előtt a javaslat 1. §-a értelmében olykép egyeztek meg, hogy a fiúgyermekek a róm. kath., a leányok pedig az ev. ref. vallást kövessék. Ha most a férj később szintén az ev. ref. hitvallásba lép be, akkor a megegyezés meg lesz változtatható, de csakis oly irányban, hogy most már a szülők közös vallása, t. i. az ev. ref. legyen az összes gyermekek vallása is. Vagy pedig ha pl. a nő a róm. kath. vallásra térne át s a férj ugyanebbe a vallásba lépne be, a megegyezés szintén megváltoztatható lesz, de csakis az összes gyermekekre vonatkozólag a róm. kath. vallás javára.
Ha ellenben az adott példában a megegyezés ugy szólt, hogy a fiúk az izraelita, a leányok pedig az ev. ref. vallást kövessék s a férj később a róm. kath. vallásba lép be, akkor most már az egész család keresztény lévén, a megegyezés a 3. §-nál fentebb a 2. pont alatt előadottak analogiájára lesz megváltoztatható.
Csupán a szem előtt tartott két esetben volna változtatható a gyermekek vallása akkor is, ha megegyezés nem történvén, a 2. §-ban foglalt szabályok nyertek alkalmazást.
Ha tehát a fentebb adott példában megegyezés nem történt s az atya az összes gyermekek vallásául az unitáriust állapitotta meg, később azonban maga is az ev. ref. hitvallásba lép be, akkor az összes gyermekek is ezen vallásba követik, mert a házasság most már tisztán ev. ref. felek közti, vagyis nem vegyes házassággá vált. Ha azonban az atya például a görög keleti vallásba lépne be, akkor a korábbi megállapitás továbbra is érinthetlen maradna.
Ellenben ha később mindkét házasfél az izraelita vallásra térne át, illetőleg abba lépne be, akkor a gyermekek is ezen vallást követnék.
Önként értetik, hogy a 7-ik életévet már túlhaladott gyermekekre a 3. és 4. § végpontjában foglalt intézkedés szintén alkalmazást nyerne.
Ezen szakasz a törvénytelen gyermekekre vonatkozólag az 1868:LIII. tc. 16. §-ának végpontjában foglalt rendelkezést tartja fenn, s azt csupán a változott körülményekkel s jelesül a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslat intézkedéseivel hozza összhangba.
Ebben rejlik indoka az első bekezdésben foglalt megszoritásnak, mely a 2. § első bekezdésében foglalt s fentebb már részletesen megvilágitott megszoritással teljesen azonos.
A szakasz második bekezdése természetszerű folyománya a 2. § utolsó két pontjában foglaltaknak.
Ehhez képest a bevett, vagy törvényesen elismert vallásfelekezeteken kivül álló anya maga lesz jogositva megállapitani azon bevett, vagy törvényesen elismert vallást, melyben törvénytelen gyermekei nevelendők lesznek. A mennyiben pedig ezen jogával nem él, az a gyámhatóságra szálland át.
A szakasz utolsó bekezdése teljesen a jelenleg fennálló szabályokat tartja fenn, azért, mert a jelen javaslatban foglalt többi rendelkezések alkalmazására a törvénytelen gyermekeknél, hol családi életről szó sem lehet, egyáltalán nincs szükség.
Ezen szakasz a javaslat előző rendelkezéseinek sanctióját tartalmazza, minden azokkal ellenkező cselekvényre nézve a semmiséget állapitván meg, analog módon az 1868:LIII. törvénycikk 12. §-ával.
Hogy a törvény visszaható erővel nem birhat, bővebb indokolásra alig szorul. Ezt állapitja meg a jelen szakasz hasonló módon az 1868:LIII. tc. 17. §-ához.
Ezen szakasz a javaslattal ellenkező eddigi jogszabályokat helyezi hatályon kivül.
Eme jogszabályok alatt első sorban a nem vegyes házasságokból származó gyermekekre vonatkozó s az 1. §-nál már emlitett jogszokás, - továbbá pl. az izraelita gyermekek megkeresztelése körül követendő eljárást szabályozó s még a mult századból fenmaradt udvari rendeletek értendők.
Hogy az 1868:LIII. tc. 12. és 14. §-ai hatályon kivül helyezendők, az már a jelen indokolás általános részében kimeritőleg kifejtetett.
Ellenben érintetlenül hagyja a jelen javaslat az 1868:LIII. tc. 13. §-át, mely szerint: „A gyermekek vallásos nevelését sem a szülők bármelyikének halála, sem a házasságnak törvényszerű felbontása nem változtathatja meg.”
Ehhez még csak annyit kivánok megjegyezni, hogy, mint a javaslat szövegéből kitünik, a gyermekek vallásfelekezeti hova-tartozását, a javaslatban szorosan körülirt eseteken kivül, sem a szülők, vagy azok valamelyikének vallás-változtatása, sem azoknak, vagy azok valamelyikének későbbi, más irányú akarata sem fogja megváltoztatni.
Ugyancsak érvényben hagyja a jelen javaslat az 1868:LIII. tc. 15. §-át, mely szerint:
„A házasság előtt született, de az egybekelés által törvényesitett gyermekek vallásos nevelés tekintetében a törvényesen született gyermekekkel egyenlő szabály alatt állanak.”
Hasonlóul érvényben marad az 1868:LIII. tc. 16. §-a, mely szerint: „Házasságon kivül született s igy törvénytelen gyermekek, ha atyjok által elismertetnek, hasonlóul a törvényes gyermekekkel egyenlő szabály alá esnek: ellenkező esetben anyjok vallását követik.” Ezen szakasz zár-intézkedését illetőleg meg kell jegyeznem, hogy az a jelen javaslat 6. §-ánál elmondottak értelmében bővittetett ki.
Végül érvényben marad az 1868:LIII. tc. 18. §-a is, mely szerint: „Lelenczek s általában oly gyermekek, kiknek szülője nem tudatik, annak vallását követik, a ki őket felfogadta.”
Ha lelenczházba adattak s az intézet valamely vallásfelekezeté; azon felekezet vallásában neveltetnek. Ha az ezen §-ban emlitett esetek egyike sem fordul elő, az ily lelenczek azon vallásban neveltetnek, mely a találás helyén többségben van. Ezen szakaszra nézve megjegyzem, hogy ha a lelenczet egy, a bevett, vagy törvényesen elismert vallásfelekezeteken kivül álló egyén fogadná fel, akkor ennek vallását a lelencz nem követhetvén, a szakasz utolsó pontjában foglalt rendelkezés lesz irányadónak tekintendő.
A jelen javaslat 3. és 4. §-ának végpontjaiban tett kivételeket leszámitva, teljes érvényben marad az 1868:LIII. tc. 2. §-a is, mely szerint: „Áttérni annak szabad, a ki életkora 18-ik évét már betöltötte.
Azonban a nők férjhezmenetelök után, ha e kort el nem érték volna is, áttérhetnek.”
Már a jelen indokolás általános részében részletesen kifejtettem azon szoros összefüggést, mely a jelen törvényjavaslatban tervbe vett intézkedések és az általánosan kötelező polgári házasság behozatala között fenforog.
Midőn tehát a jelen szakasz a törvény életbeléptetését az általánosan kötelező polgári házasság életbeléptetéséhez köti s a junctimot amazzal kimondja, elég az általános részben már elmondottakra utalnom.
A végrehajtási záradék természetszerűleg a törvény végrehajtása körül érdekelt ministereket nevezi meg.
