1. § A születések, házasságok és halálesetek közhitelü nyilvántartására és tanusitására kizárólag a jelen törvény értelmében arra hivatott közegek által vezetett állami anyakönyvek szolgálnak.
2. § Az állami anyakönyvek vezetése külön e czélra alakitott kerületek szerint a meghatározott székhelyen történik.
3. § Az anyakönyvi kerületek, elnevezésüket és székhelyüket, valamint az e tekintetben szükséges minden változtatást - az illető törvényhatóság közigazgatási bizottságának meghallgatásával - a belügyminister állapitja meg.
Különböző törvényhatóságok területén fekvő községek vagy csatolt puszták egy anyakönyvi kerületbe rendszerint nem csoportosithatók.
Kivételes esetekben a belügyminister eltérőleg intézkedhetik.
4. § Minden anyakönyvi kerületben egy anyakönyvvezető és ha a szükség ugy kivánja, egy vagy több helyettes alkalmazandó.
A helyettes csak az anyakönyvvezető akadályoztatása esetén van jogositva eljárni.
A helyettes saját nevében és saját felelősségére jár el.
Jelen törvénynek az anyakönyvvezetőre vonatkozó rendelkezései a helyettesre is kiterjednek.
5. § Minden anyakönyvvezető a születésekről és halálesetekről s rendszerint a házasságokról is vezet anyakönyvet.
A belügyminister több szomszédos anyakönyvi kerületre nézve a házassági anyakönyv vezetésével és a házasságkötésnél való közremüködéssel e kerületek anyakönyvvezetői közül egyet bizhat meg.
Ez esetben az ily szomszédos kerületek a házassági jogról szóló törvény alkalmazásánál egy anyakönyvi kerületet képeznek.
6. § Az anyakönyvvezetőt a székhely szerint illetékes közigazgatási bizottság meghallgatásával a belügyminister nevezi ki.
Ugyancsak a közigazgatási bizottság meghallgatásával nevezi ki a belügyminister azokat az anyakönyvvezetőket, a kik a házassági anyakönyveket vezetik és a házasságkötésnél közremüködnek.
A kinevezés kisebb foku hanyagság, rendetlenség vagy erkölcsi megbizhatóság hiánya, ugyszintén szervezeti változás esetében is visszavonható.
7. § Anyakönyvvezetők első sorban: a székesfővárosban a kerületi előljáróságok tagjai, a törvényhatósági joggal felruházott városokban a városi tisztviselők, rendezett tanácsu városokban, továbbá nagy- és kisközségekben az előljárók közül nevezendők ki. Kivételes esetekben a járási szolgabiró is kinevezhető. Mindezen köztisztviselők a kinevezést elfogadni kötelesek.
8. § A hol azt a viszonyok indokolttá teszik, a 7. §-ban emlitett hivatali kötelékben nem álló más egyén is kinevezhető anyakönyvvezetővé, ha:
a) magyar állampolgár;
b) legalább 24 éves, gondnokság vagy csőd alatt nem áll és kiskorusága meghosszabbitva nincs;
c) gymnasium, reáltanoda, vagy polgári iskola hat osztályát avagy egyenrendü katonai tanfolyamot vagy kereskedelmi iskolát végzett, vagy tanitói oklevéllel bir, vagy pedig ha ezen minősitéssel nem bir is, de oly hivatalt vagy állást viselt, mely az itt felsorolt képesitések valamelyikéhez van kötve;
d) bűntetett vagy vétség miatt vád alá helyezve vagy általában szabadságvesztés büntetése alatt nincs, nyereségvágyból eredő bűntett vagy vétség miatt elitélve nem volt, hivatalvesztésre szóló itélet hatálya alatt nem áll s erkölcsi tekintetben alapos kifogás alá nem esik.
A belügyminister külön anyakönyvi hivatalokat is létesithet és az ilyen hivatalhoz az anyakönyvvezetőt és a segédszemélyzetet kinevezi.
9. § Lelkész (rabbi) nem nevezhető ki anyakönyvvezetővé vagy helyettessé.
10. § Ha ugy az anyakönyvvezető, mint helyettese kötelessége teljesitésében ideiglenesen akadályozva van, vagy a két állás egy időben üresedik meg; a főispán az elkerülhetetlen szükség idejére valamely szomszéd kerület anyakönyvvezetőjét vagy helyettesét bizhatja meg azzal, hogy az illető anyakönyvi kerület székhelyén az anyakönyvvezetői teendőket ideiglenesen végezze.
Az anyakönyvvezető a saját személyére, házastársára, gyermekeire vagy szüleire vonatkozó anyakönyvvezetői teendőket maga nem végezheti.
Oly kerületben, a melyben helyettes kinevezve nem lett; a belügyminister az előbbi bekezdésben foglalt teendők ellátásával valamelyik szomszéd kerület anyakönyvvezetőjét bizza meg.
11. § Egyes anyakönyvvezetők részére, figyelemmel az anyakönyvi kivonatok után járó díjakból huzott jövedelem nagyságára, valamint az anyakönyvvezető esetleges főhivatalával egybekötött javadalmazás mennyiségére, a belügyminister az államkincstár terhére tiszteletdijat állapithat meg.
12. § Az anyakönyvvezető a hatáskörébe tartozó teendőkre nézve közhivatalnoknak tekintetik.
Azon anyakönyvvezető, a ki hivatali esküt egyébként nem tett, müködésének megkezdése előtt a főispán (főpolgármester) kezeibe esküt, illetőleg ünnepélyes fogadalmat tesz.
13. § Az anyakönyvvezető felelős a hatáskörébe tartozó teendők pontos, szabályszerü és ezen törvénynek megfelelő teljesitéseért.
14. § Az anyakönyvvezető müködésére felügyel:
a) Budapest székesfővárosban és a törvényhatósági joggal felruházott városokban közvetlenül a polgármester, felsőbb fokon a belügyminister;
b) rendezett tanácsu városokban, az esetben is, ha más községgel együtt képeznek egy anyakönyvi kerületet, közvetlenül a polgármester, másodfokon az alispán és harmadfokon a belügyminister; ha pedig a polgármester az anyakönyvvezető, közvetlenül az alispán, felsőbb fokon a belügyminister;
c) nagy- és kisközségekben közvetlenül az anyakönyvi kerület székhelyén illetékes járási főszolgabiró, másodfokon az alispán, harmadfokon a belügyminister.
A felügyelő-hatóság az anyakönyvvezetővel és helyettessel szemben kisebb foku hanyagság vagy rendetlenség esetében az illető meghallgatásával, azonban felebbezés kizárásával, annyiszor a menynyiszer 20 koronáig terjedhető rendbirságot alkalmazhat.
15. § A 14. § a), b) és c) pontja szerint a törvényhatóság első tisztviselőjét illető felügyeleti teendők ellátására a belügyminister külön anyakönyvi felügyelőket nevezhet ki egy vagy több törvényhatóság területére kiterjedő hatáskörrel.
Ezen esetben a törvényhatóság első tisztviselőjét a jelen törvény értelmében megillető felügyeleti jogok és kötelességek az anyakönyvi felügyelőre szállnak át.
16. § Azok az anyakönyvvezetők, kik állami, törvényhatósági vagy községi hivatali kötelékben is állanak, a főhivatalukra nézve irányadó fegyelmi szabályok rendelkezései alá esnek. Azon anyakönyvvezetőkre, kik a fentebb jelzett hivatali kötelékben nem állanak, fegyelmi tekintetben az 1886. évi XXIII. tc. nyer megfelelő alkalmazást.
17. § Minden születés és haláleset azon anyakönyvvezetőnél jelentendő be, és az által tartandó nyilván, kinek kerületében előfordult.
Vasuton, hajón történt születés és halálozás a kiszállás, illetőleg kiszállitás helyén illetékes anyakönyvvezetőnél jelentendő be s az által tartandó nyilván.
18. § Ha valamely születés vagy haláleset bejelentése három hónapon tul terjedő késedelemmel történik, az anyakönyvvezető ezt a 14. §-ban megjelölt közvetlen felügyelő hatóságnak bejelenti. A bejegyzés a tényállás kinyomozása után csak ezen hatóság engedélyével foganatositható. A nyomozás költségeit az viseli, a ki a bejelentést kellő időben meg nem tette. Behajthatlanság esetében, valamint akkor is, ha a bejelentés elmulasztása vétlennek bizonyult, a nyomozás költségei az állam terhére esnek.
19. § Ha az anyakönyvvezető a 60. § esetén kivül a törvényre hivatkozva valamely hivatalos cselekményt megtagad, vagy valamely bejegyzést nem a felek kivánságának megfelelőleg teljesit; az érdekeltek, akár közvetlenül, akár az anyakönyvvezető utján, a 14. §-ban megjelölt közvetlen felügyelő hatóságnál panaszt tehetnek. A mennyiben ez a hatóság a panaszt elutasitja, a fél a kir. járásbirósághoz fordulhat.
Az a fél, a ki a bejegyzést észrevétel nélkül aláirta, csak a bejegyzés kiigazitását kérheti (75., 76. §).
A birósági eljárást az igazságügyminister szabályozza.
20. § Minden anyakönyvvezető a születésekről és halálesetekről, a házassági anyakönyv vezetésével és a házasságkötésnél való közremüködéssel az 5. és 6. § alapján megbizott anyakönyvvezető pedig a házasságokról is, külön-külön, bekötött, lapszámozott, zsinórral átfüzött és a törvényhatóság első tisztviselőjének hitelesitésével s a zsinór végére helyezett pecsétjével ellátott anyakönyvet köteles az állam nyelvén vezetni, még pedig: egy első és egy másodpéldányban.
Ezen kivül mindhárom anyakönyvhöz külön betürendes tartalomjegyzék is vezetendő.
Ily tartalomjegyzék minden tiz évről is szerkesztendő.
21. § A bejegyzés az anyakönyv első példányába folyó szám alatt és röviditések nélkül történik. A be nem irott helyek vonalakkal töltendők ki, a számok betükkel is kiirandók. A bejegyzés szabályszerü lezárása és aláirása előtt a szükséges helyesbités megtehető. A helyesbités a lap szélére jegyzendő s ugy mint maga a bejegyzés külön aláirandó.
Ilyen helyesbités nem történhetik sem az anyakönyvbe már egyszer beirt bejegyzés kivakarása, törlése, felülirása, sem a sorok közé való beékelés által.
A lap szélére jegyzendők azok az utólagos bejegyzések is, a melyek valamely születés, házasság, vagy haláleset alap-bejegyzésére vonatkoznak. (41., 42., 43., 67. és 72. §).
22. § A bejegyzésnek tartalmaznia kell:
1. a bejegyzés helyét és idejét;
2. a megjelentek megjelölését;
3. az anyakönyvvezető megjegyzését arról, hogy mily módon győződött meg a megjelentek személyazonosságáról;
4. annak megemlitését, hogy a bejegyzés a megjelenteknek fel volt olvasva, általuk értett nyelven megmagyarázva s részükről helybenhagyva;
5. a megjelentek aláirását s ha irni nem tudnak vagy nem képesek, kézjegyüket, vagy az okot, a mely miatt a bejegyzést alá nem irták;
6. az eljáró anyakönyvvezető aláirását.
Az irásbeli bejelentés, jegyzőkönyv, hivatalos közlés vagy hatósági meghagyás alapján történő bejegyzésnek tartalmaznia kell:
1. a bejegyzés helyét is idejét;
2. a bejegyzés alapját képező iratra való hivatkozást;
3. az eljáró anyakönyvvezető aláirását.
23. § Az anyakönyvvezető köteles a felek szóbeli vagy irásbeli bejelentésének helyességéről, ha abban kételkedni oka van, alkalmas módon meggyőződést szerezni.
24. § Minden bejegyzés hiteles másolat alakjában ugyanazon napon az anyakönyv másodpéldányába is bejegyzendő s az anyakönyvvezető aláirásával hitelesitendő.
Minden naptári év végével köteles az anyakönyvvezető az anyakönyvek első és másodpéldányát, a benfoglalt bejegyzések számának kitüntetése mellett lezárni s a másodpéldányt a 14. §-ban megjelölt közvetlen felügyelő hatóságnak legkésőbb a következő évi január hó 15-éig átvizsgálás végett bemutatni.
Az átvizsgált másodpéldányt a járási főszolgabiró és a rendezett tanácsu város polgármestere az alispán utján, az alispán és törvényhatósági joggal felruházott város polgármestere közvetlenül a törvényhatóság levéltárába beszolgáltatja.
25. § Az anyakönyv első példánya az anyakönyvvezető őrizete alatt marad.
26. § Minden oly bejegyzés, mely az anyakönyv első példányában a másodpéldány beszolgáltatása után történik: hiteles másolat alakjában vármegyékben az alispánhoz, törvényhatósági joggal felruházott városokban a polgármesterhez egyidejüleg beszolgáltatandó; a ki gondoskodik arról, hogy ezen utólagos bejegyzések az anyakönyv másodpéldányába is azonnal bejegyeztessenek.
27. § Ha az anyakönyv egyik példánya teljesen veszendőbe megy vagy használhatatlanná válik, az a másik példányról veendő s az illető törvényhatóság első tisztviselője által hitelesitendő másolattal pótoltatik.
Ha mindkét példány veszendőbe megy vagy használhatatlanná válik, az anyakönyvet a 14. §-ban megjelölt közvetlen felügyelő hatóság elnöklete alatt az anyakönyvvezetőből és a községi előljáróság tagjaiból alakitott bizottság az általa kinyomozott adatok alapján ujból összeállitja és egy hónapig közszemlére kiteszi.
Az ujból összeállitott anyakönyvet, a mennyiben a közszemlére kitétel ideje alatt felszólamlások be nem adatnak, a felügyelő hatóság, a mennyiben felszólamlások adatnak be, ezek elbirálása után és az elbirálás eredményéhez képest a kir. járásbiróság zárja le és hitelesiti.
A közigazgatási eljárást a belügyi, a birósági eljárást az igazságügyi minister rendeleti uton szabályozza.
28. § A jelen törvény értelmében szabályszerüen vezetett anyakönyvek közokiratok. Azon tényeket, melyeknek tanusitására rendelvék s a melyek bennök fel vannak jegyezve, bizonyitják mindaddig: mig a hamisitás, a bejegyzés téves volta, vagy ama bejelentések helytelensége, melyek alapján a bejegyzés történt, be nincs bizonyitva.
Ugyanily bizonyitó erővel birnak azon kivonatok is, melyeket az anyakönyvvezető vagy az illető törvényhatósági levéltárnok az anyakönyv első, illetőleg másodpéldányával megegyezőknek elismer s ennek igazolásául aláirásával és pecsétjével ellát.
29. § Minden anyakönyvi kivonatnak szószerint kell tartalmaznia az illető bejegyzést a lap szélére irt minden feljegyzéssel és kiigazitással együtt.
Anyakönyvi kivonatokat rendszerint csak az anyakönyvvezető állithat ki.
Kivételesen, ha az anyakönyv első példánya elvész, vagy használhatatlanná válik: addig míg ez a hiány a 27. § rendelkezéseihez képest pótolva nincs, a törvényhatósági levéltárnok is állithat ki anyakönyvi kivonatokat.
30. § A biró megitélésétől függ, hogy az anyakönyvi bejegyzéseknél elkövetett szabályellenességek mennyiben gyöngitik vagy szüntetik meg az anyakönyvek és anyakönyvi kivonatok bizonyitó erejét.
31. § Az anyakönyvvezetéshez szükséges nyomtatványokat és ürlapokat az államkincstár terhére a belügyminister szolgáltatja.
Egyéb dologi kiadások községi terhet képeznek.
A 8. § utolsó bekezdése alapján felállitott külön anyakönyvi hivatalok dologi kiadásait az államkincstár viseli.
Több községből álló anyakönyvi kerületben a dologi kiadásokat a közigazgatási bizottság veti ki az egyes községekre a lélekszám arányában. Határozata ellen 15 napon belül a belügyministerhez felebbezésnek van helye.
Több törvényhatóságra terjedő anyakönyvi kerületekben, a dologi kiadások kérdésében, a közigazgatási bizottságok meghallgatásával, a belügyminister dönt.
32. § Az anyakönyvi bejegyzések, valamint a rájuk vonatkozó tárgyalások dij- és bélyegmentesek.
Az anyakönyvvezető hivatalos küldeménye és levelezése portomentes.
33. § Az anyakönyvbe az anyakönyvvezetőnek felügyelete mellett bárki dijtalanul betekinthet.
Az anyakönyvi kivonatokért járó dijakat a belügyminister állapitja meg. Ezen dijak az anyakönyvvezetőt, illetőleg azon községekben, melyeket erre a belügyminister feljogosit, a községet illetik meg. Ez utóbbi esetben az anyakönyvvezetéssel járó összes költségeket a község viseli.
A 8. § utolsó bekezdése alapján felállitott külön anyakönyvi hivataloknál befolyó dijak az államkincstárt illetik.
Az érdekeltek igazolt szegénysége esetén, valamint hivatalok megkeresésére közérdekben az anyakönyvi kivonatok és egyéb bizonylatok dijtalanul állittatnak ki.
34. § Az anyakönyvvezető pecsétje az ország czimerével és az anyakönyvi kerület megnevezését tartalmazó körirattal látandó el.
35. § Minden gyermek születése legkésőbb a születéstől számitott egy hét alatt, illetőleg a 39. § esetében a legközelebbi hétköznapon, a 17. § értelmében illetékes anyakönyvvezetőnél bejelentendő.
A bejelentésre fokozatosan, az alábbi sorrend szerint, kötelesek:
a) a törvényes atya;
b) a szülésnél közremüködött bába;
c) a szülésnél segédkezett orvos;
d) mindazok, a kik a születésnél jelen voltak;
e) az, kinek lakásában a születés történt.
Ezeken kivül a bejelentésre kötelezett:
f) az anya, mihelyt erre már képes.
36. § A bejelentésre a sorrendben utóbb nevezettek csak akkor kötelesek, ha megelőző kötelezett vagy nincsen, vagy pedig a bejelentés megtételében akadályozva van.
A bejelentés szóbeli, s a bejelentésre kötelezett, vagy annak megbizásából más oly egyén által teljesitendő, ki a születésről közvetlen tudomással bir.
37. § Szülházakban, kórházakban, letartóztatási intézetekben, dologházakban, laktanyákban vagy egyéb polgári vagy katonai közintézetekben történt születések bejelentése az intézet előljáróságának kizárólagos kötelességét képezi.
38. § A születés anyakönyvi bejegyzése magában foglalja:
a) a bejelentőnek családi- és utónevét, állását (foglalkozását) és lakhelyét:
b) a gyermek születésének helyét és idejét (év, hó, nap és óra);
c) a gyermeknek nemét;
d) utónevét;
e) a szülőknek, illetőleg a törvénytelen gyermek anyjának családi- és utónevét, vallását, állását (foglalkozását), lakhelyét, születése helyét és életkorát.
Törvénytelen gyermek természetes atyjára nézve az e) alatti adatok bejegyzésének csak a 41. § korlátai között van helye.
Ikreknél a bejegyzés minden gyermekre nézve külön, még pedig a születéseknek egymásutánja szerint történik.
39. § Halva szülöttek és szülés közben elhaltak a 68. § értelmében legkésőbb a születést, illetőleg elhalálozást követő legközelebbi hétköznapon jelentendők be. A bejegyzés ilyenkor a 38. § a), b), c) és e) pontjaiban emlitett adatok alapján ugy a születési, mint a halotti anyakönyvbe történik.
40. § A ki ujszülött gyermeket talál, köteles erről lehetőleg azonnal, de legkésőbb a következő napon a községi előljáróságnál jelentést tenni.
A községi előljáróság a szükséges nyomozásokat teljesiti s az eredményről az anyakönyvvezetőt a születési anyakönyvbe való bejegyzés végett értesiti.
A bejegyzésnek tartalmaznia kell a találás idejét, helyét, körülményeit, a gyermeken talált ruhák és egyéb tárgyak leirását, valamint a gyermek netáni testi ismertető jeleit, annak valószinü korát, nemét, a hatóságot, intézetet, vagy egyént, hol vagy kinél a gyermeket elhelyezték és a neveket, melyeket neki adtak.
41. § A törvénytelen gyermeknek természetes atyja által való elismerése csak akkor jegyezhető a születési anyakönyvbe, ha ezen elismerést maga a természetes atya az anyakönyvvezető előtt személyesen jelenti ki, vagy ha az elismerés közokiratba van foglalva.
42. § Ha a gyermek utóneve a bejelentés idejében még nem volt megállapitva, az legkésőbb két hó alatt a szülők, illetőleg gyám által pótlólag bejelentendő.
43. § Ha valamely gyermek leszármazása csak a születés bejegyzése után állapittatik meg, vagy a családi állapotból származó jogok királyi leirattal való törvényesités vagy örökbefogadás által változást szenvednek: ez a körülmény az illetékes hatóságnak hivatalos megkeresésére vagy az általa közölt itélet vagy hivatalos irat alapján hivatalból jegyzendő fel.
Ha a törvénytelen gyermek anyja és természetes atyja házasságra lépnek, ez a körülmény, a mennyiben közokirattal igazoltatik, bármely érdekelt kérelmére az anyakönyvi lap szélére följegyzendő; de csak akkor, ha a természetes atya által való elismerés a 41. § szerint már fel van jegyezve, vagy ugyanezen § szerint egyidejüleg följegyezhető.
44. § Senki sem viselhet más családi és utónevet, mint a melyek születési anyakönyvébe be vannak jegyezve.
Ez a rendelkezés az irói vagy müvészi álnevek használatát nem korlátozza.
45. § A házasságkötést megelőző kihirdetés az anyakönyvvezető hatáskörébe tartozik.
A kihirdetést kérhetik: a házasulók személyesen, törvényes képviselőik, vagy az e czélra külön meghatalmazottak.
46. § A kihirdetést abban a községben kell teljesiteni, mely a házasulók rendes lakhelye.
Ha különböző vagy több rendes lakhelyük van, a kihirdetés mindegyik lakhelyen teljesitendő.
Ha utolsó rendes lakhelyükön még nem laknak három hónap óta, a kihirdetést közvetlenül megelőző rendes lakhelyükön is teljesiteni kell.
47. § Rendes lakhely hiányában a kihirdetést abban a községben kell teljesiteni, hol a házasulók tartózkodnak és ha tartózkodásuk három hónapot meg nem halad, ott is, hol utoljára három hónapon át tartózkodtak. Ha ily tartózkodási hely meg nem állapitható, a kihirdetést a házasulóknak vagy községi illetősége, vagy születése helyén is teljesiteni kell.
48. § A kihirdetést azon anyakönyvvezető rendeli el, ki a házasság megkötésénél közremüködni jogosult (házassági jogról szóló törvény 32. §). Két ily jogosult közt a házasulók választhatnak.
Ha az anyakönyvvezető a kihirdetést elrendelte, az iránt intézkedik, hogy ez saját kerületében foganatosittassék; egyszersmind azon anyakönyvvezetőket, kiknek kerületében a kihirdetés még foganatositandó (46., 47. §-ok), ez iránt megkeresi.
Ez utóbbiak kötelesek a kihirdetés foganatositása iránt késedelem nélkül intézkedni és megtörténtéről a megkereső anyakönyvvezetőt a netalán bejelentett akadályok vagy a szabad beleegyezést kizáró körülmények közlése mellett értesiteni.
49. § A házassági jogról szóló törvény 29. §-ának b) pontjában emlitett polgári tisztviselő az előtte kötendő házasság kihirdetésének foganatositása végett a 46. és 47. §-ok szerint illetékes anyakönyvvezetőt közvetlenül vagy a kir. belügyminister utján keresi meg.
Ha magyar állampolgár külföldön külföldi hatóság előtt köt házasságot, Magyarországon a kihirdetést a 46. és 47. §-ok szerint annak foganatositására illetékes anyakönyvvezető rendeli el.
Ezekben az esetekben, ha a kihirdetésre a 46. és 47. §-ok szerint illetékes anyakönyvvezető meg nem állapitható; a kihirdetés foganatositására s illetőleg elrendelésére is a Budapest-belvárosi anyakönyvvezető illetékes és a kihirdetés a hivatalos lapba egyszer beiktatandó hirdetménynyel foganatosittatik.
50. § A kihirdetés csak akkor rendelhető el, ha a felek az anyakönyvvezető előtt a házasságkötésnek törvényszabta kellékeit igazolják.
A jegyesek tartoznak különösen születési bizonyitványaikat felmutatni, a törvényes képviselőnek és a szülőnek a házasság megkötéséhez szükséges beleegyezését, illetőleg a gyámhatósági jóváhagyást vagy beleegyezést (házassági jogról szóló törvény 8. §) igazolni, továbbá a korábbi házasság megszünését, érvénytelenné nyilvánitását vagy a házastárs holttá nyilvánitását (házassági jogról szóló törvény 12., 21. §-ok) tanusitó közokiratot, az egyházi felsőbbség engedélyét (házassági jogról szóló törvény 25. §), valamint a véderőről szóló törvény értelmében szükséges nősülési engedélyt (házassági jogról szóló törvény 26.§) és a mennyiben az engedély biztositékadáshoz van kötve, annak megtörténtéről szóló okiratot felmutatni. A házasságkötés czéljából kiállitott anyakönyvi kivonat, beleegyezési nyilatkozat, gyámhatósági jóváhagyás és ennek kinyerése végett beadott kérvény és fölvett jegyzőkönyv bélyegmentes.
Ha az anyakönyvvezető előtt e ténykörülmények közvetlenül ismeretesek, vagy hitelt érdemlő módon igazolva vannak: a feleket az okiratok felmutatása alól - a házassági jogról szóló törvény 25. és 26. §-aiban emlitett engedélyt és a katonai biztositékról szóló okiratot kivéve - fölmentheti, szükség esetében a házasulóktól esküt is vehet ki.
Gyámhatósági jóváhagyás vagy beleegyezés hiányának esetében az anyakönyvvezető a feleknek erre irányzott kérelmét kivánságukra jegyzőkönyvbe foglalja és azt további eljárás végett a gyámhatósághoz beterjeszti.
51. § Külföldi által Magyarországon kötendő házasság kihirdetése csak akkor rendelhető el, ha az illetékes külföldi hatóság bizonyitványával igazolva van, hogy a külföldinek házassága hazájának törvényei szerint akadályba nem ütközik, vagy ha az igazságügyminister ennek kimutatása alól fölmentést adott (házassági jogról szóló törvény 113. §-ának utolsó bekezdése).
52. § A kihirdetés az anyakönyvvezető hivatalos helyiségében és a községházánál, nyilt helyen tizennégy napig tartó kifüggesztéssel történik.
Nagy- és kisközségekben a kihirdetést a kifüggesztés ideje alatt két vasárnapon a községházánál a község előljáróságának egy tagja élő szóval is teljesiti.
53. § Ha a kihirdetés helye (46., 47. §) a jelen törvény hatályának területén kivül fekszik, a kihirdetést a kérelmező költségére a kihirdetés helyén, vagy annak közelében megjelenő hirlapban kell közzétenni.
54. § A kihirdetésnek magában kell foglalnia a házasulók családi és utónevét, szülőik megnevezését, családi állapotát (nőtlen, hajadon, özvegy vagy elvált), állását (foglalkozását), korát, vallását, születése helyét és lakhelyét és szükség esetében a házasulók egyéb közelebbi megjelölését; végül azon felhivást, hogy a kinek valamely törvényes akadályról vagy a szabad beleegyezést kizáró körülményről tudomása van, ezt a kihirdető anyakönyvvezetőnél jelentse be.
55. § A házasságot csak a kihirdetés utolsó napjára következő három nap letelte után szabad megkötni.
Ha a kihirdetés hirlapi közzététel utján történt (49., 53. §), a közzétételt követő tizennegyedik nap tekintendő a kihirdetés utolsó napjának.
Ha a kihirdetés több helyen való kifüggesztéssel vagy hirlapi közzététel utján is különböző napokon történt: a határidő az utolsó kihirdetés napjától számitandó.
56. § Ha a házasságot a kihirdetés utolsó napjától számitott egy év alatt meg nem kötik, a kihirdetést ismételni kell.
57. § A kihirdetés alól a törvényhatóság első tisztviselője ad fölmentést.
Fölmentés csak akkor adható, ha a házasulók személyesen, szóval vagy hitelesitett okiratban kijelentik, hogy legjobb tudomásuk szerint köztük házassági akadály nem forog fenn.
A szóbeli nyilatkozat jegyzőkönyvbe foglalandó.
Ha a törvényhatóság első tisztviselője a kérelmet megtagadja, a házasulók a belügyministerhez folyamodhatnak fölmentésért.
A fölmentés hatályát veszti, ha keltétől számitott egy év alatt a házasságot meg nem kötik.
58. § A házasságkötésre illetékes anyakönyvvezető a házasság megkötésére egy más anyakönyvvezetőt az 55. §-ban emlitett határidő letelte után és csak akkor hatalmazhat fel, ha a törvényes házassági akadályról vagy a szabad beleegyezést kizáró körülményről tudomása nincs. A felhatalmazás hivatalos iratba foglalandó.
59. § Ha a házasságkötésnél nem a kihirdetést elrendelő vagy az általa az 58. § szerint felhatalmazott anyakönyvvezető müködik közre; azt, hogy a kihirdetés szabályszerüen megtörtént, annak az anyakönyvvezetőnek bizonyitványával kell igazolni, a ki a kihirdetést elrendelte. E bizonyitvány kiállitására az 58. § rendelkezései megfelelően alkalmazandók.
Ha magyar állampolgár külföldön, külföldi hatóság előtt kiván házasságot kötni, arról, hogy házassága hazájának törvényei szerint akadályokba nem ütközik: az anyakönyvvezetőnek a kihirdetésről kiadott bizonyitványa, vagy a kihirdetés alól való fölmentést tartalmazó határozat alapján az igazságügyminister ad tanusitványt.
60. § Ha az anyakönyvvezető a kihirdetést, vagy a polgári tisztviselő a házasságkötésnél való közremüködést megtagadta, határozatát köteles a felek kérelmére indokaival együtt irásba foglalni és nekik kiadni.
A házassági jogról szóló törvény 29. § a), c) és d) pontjában emlitett polgári tisztviselő megtagadó határozata ellen a törvényhatóság első tisztviselőjéhez felfolyamodásnak van helye.
A házasulók a közigazgatási hatóság, valamint a házassági jogról szóló törvény 29. § b) és e) pontjában emlitett polgári tisztviselőnek határozata ellen a kir. törvényszékhez fordulhatnak.
61. § A biróság csak a megtagadás okait vizsgálja és a mennyiben azokat valótlanoknak vagy törvénybe ütközőknek találja, a megtagadó határozatot hatályon kivül helyezi. Ez esetben az anyakönyvvezető a kihirdetést illetőleg a polgári tisztviselő a házasságkötésnél való közremüködést ugyanazon okból többé meg nem tagadhatja.
A birósági eljárást az igazságügyminister rendelettel szabályozza.
62. § A házasság kihirdetése és a házasságkötésnél való közremüködés dijmentes.
A polgári tisztviselő köteles a házasság megkötéséről a házas feleknek bélyeg- és dijmentes tanusitványt azonnal kiszolgáltatni.
63. § A házasságkötésnél közremüködő anyakönyvvezető köteles a megtörtént házasságkötést a házassági anyakönyvbe azonnal bejegyezni.
64. § A házassági anyakönyvi bejegyzésnek tartalmaznia kell:
1. a polgári tisztviselő nevét és hivatalos minőségének megjelölését, a ki előtt a házasság köttetett;
2. a házasulók családi és utónevét, állását (foglalkozását), korát, vallását, születése helyét és lakhelyét;
3. szüleiknek családi és utónevét, állását (foglalkozását) és lakhelyét;
4. a házasságkötésnél jelen volt tanuk családi és utónevét, korát, állását (foglalkozását) és lakhelyét;
5. a házasulók mindegyikének házasságkötési kijelentéseit;
6. a polgári tisztviselőnek kijelentését.
65. § A házasságjogról szóló törvény 31. §-a második bekezdésének és 34. §-ának esetében a megtörtént házasságkötésről azonnal két példányban jegyzőkönyvet kell fölvenni.
A polgári tisztviselő a jegyzőkönyv egyik példányát a házasságkötésnek anyakönyvi bejegyzése végett azon anyakönyvvezetőhöz teszi át, a ki helyett a házasságkötésnél közremüködött, a másikat pedig a hatóság irattárában helyezi el.
66. § Ha a házasságkötésnél a házassági jogról szóló törvény 31. §-ának második bekezdése, vagy a 33. § szerint felhatalmazott anyakönyvvezető vagy a házassági jogról szóló törvény 34. §-ának esetében más polgári tisztviselő müködött közre: ezt a körülményt a felhatalmazásra, illetőleg a beérkezett jegyzőkönyvre (65. §) való utalással az anyakönyvben ki kell tüntetni.
A 65. § esetében az anyakönyvbe a házasságkötés napja is bejegyzendő.
67. § Ha a házasság jogerős birói határozattal érvénytelennek nyilvánittatik, vagy felbontatik, ha a felek ágytól és asztaltól elválasztatnak, vagy ha az ágytól és asztaltól elválasztott házasfelek az életközösség visszaállitását a perben eljáró biróságnál bejelentik: az elsőfolyamodásu biróság erről az anyakönyvvezetőt a megfelelő anyakönyvi följegyzés teljesitése végett a jogerős birói határozat közlésével hivatalból értesiti.
Külföldi biróságnak magyar állampolgár házassági ügyében hozott itélete alapján az anyakönyvi följegyzés nem foganatositható.
68. § Minden haláleset legkésőbb a legközelebbi hétköznapon a 17. § értelmében illetékes anyakönyvvezetőnél bejelentendő.
69. § A bejelentésre fokozatosan kötelesek:
1. a családfő;
2. a családtagok;
3. az, a kinek lakásában a haláleset történt;
4. a háztulajdonos, ha a házban lakik.
A 36. és 37. §-nak rendelkezései a haláleset bejelentésére is alkalmazandók.
70. § A bejelentéskor a halottkém által kiállitott halottvizsgálati bizonyitvány felmutatandó és erre az anyakönyvi bejegyzés megtörténte az anyakönyvvezető által rájegyzendő.
Talált hulla a találás helyén illetékes anyakönyvvezető által jegyzendő be. Ha az ily hulla személyazonossága nem volna megállapitható, a bejegyzést illetőleg a 40. § rendelkezései nyernek megfelelő alkalmazást.
71. § A bejegyzésnek tartalmaznia kell:
1. a bejelentő családi és utónevét, állását (foglalkozását) és lakhelyét;
2. a haláleset helyét és idejét (év, hó, nap és óra);
3. az elhalt családi és utónevét, vallását, korát, állását (foglalkozását), lakhelyét és születéshelyét;
4. az elhalt élő, elhunyt vagy tőle elvált házastársának családi és utónevét, vagy annak megemlitését, hogy az elhalt nőtlen, illetőleg hajadon volt;
5. az elhalt szüleinek családi és utónevét, állását (foglalkozását) és lakhelyét;
6. a halál okát.
A mennyiben ezen körülmények meg nem állapithatók, az a bejegyzésben megemlitendő.
72. § A haláleset azon anyakönyvben, melybe az elhunyt születése be van jegyezve, a lap szélén utólag följegyzendő.
Ha a születés más anyakönyvvezető által tartatik nyilván, mint a kinél a haláleset a 17. § rendelkezéséhez képest bejelentetett, akkor ez utóbbi a születést nyilvántartó anyakönyvvezetőt följegyzés végett hivatalból értesiti.
Ily esetben a halálesetnek a születési anyakönyvi lap szélén való följegyzése csak ezen hivatalos értesités alapján történhetik. Ezen bejegyzés azonban csak akkor foganatositandó, ha a személyazonosság kétségtelen.
73. § A haláleset anyakönyvi bejegyzése előtt a temetés csak a községi előljáróság kivételes engedélyével történhetik meg.
A községi előljáróság az ilyen kivételes engedélyről az anyakönyvvezetőt haladéktalanul értesiti.
Ha a temetés engedély nélkül az anyakönyvi bejegyzés megtörténte előtt megy végbe, az anyakönyvi utólagos bejegyzés csak a tényállás kinyomozása után a 14. §-ban emlitett felügyelő hatóság engedélye mellett történhetik.
74. § Holttányilvánitás esetén a bejegyzés foganatositása végett a biróság a jogerős határozatot a holttá nyilvánitott községi illetősége, és ha ez nem tudatik, születése helyén illetékes anyakönyvvezetővel hivatalból közli.
A bejegyzésnek tartalmaznia kell: az eljáró biróság megjelölését, a hozott birói határozat keltét és számát és azt a napot, a mely mint a vélelmezett elhalálozási nap a birói határozatban megállapitva lett.
Ugyanezek a szabályok megfelelően alkalmazandók akkor is, ha az elhalálozás birói itélettel lett megállapitva.
Halálbüntetésre szóló itélet végrehajtásáról a biróság az anyakönyvvezetőt a bejegyzés foganatositása végett hivatalból értesiti.
75. § A szabályszerüen lezárt és aláirt anyakönyvi bejegyzés kiigazitása csak birói rendeletre történik. Az eljárás hivatalból vagy kérelemre indittatik meg.
A kiigazitás a lap szélére irandó s az anyakönyvvezető aláirásával látandó el.
76. § A kiigazitást a 14. §-ban emlitett felügyelő hatóságnál kell kérni. A felügyelő hatóság, ha szükségét látja, tárgyalást rendel el. Az érdekelt felek a tárgyalásra beidézendők és meghallgatandók.
Az iratokat a felügyelő hatóság, akár hivatalból, akár kérelemre indittatott meg az eljárás, a kir. járásbirósághoz teszi át, mely a kiigazitás kérdésében dönt.
A biróság ujabb tárgyalást rendelhet el, vagy, ha szükségét látja, a kérelmező magánfelet per utjára utasitja.
A közigazgatási hatóság által követendő eljárást a belügy-, a birósági eljárást az igazságügyminister rendeleti uton szabályozza.
77. § Magyar állampolgár születése, házassága és halálesete, ha külföldön történik, a hazai anyakönyvbe is bejegyzendő.
Ily esetben illetékes anyakönyvvezető a születés bejegyzésére nézve az, kinek kerületében a szülőknek lakhelyük van, ennek hiányában a hol az atya, illetőleg anya községi illetőséggel bir. Törvénytelen gyermekeknél az anya községi illetősége mérvadó. Házasságok bejegyzésére azon anyakönyvvezető illetékes, a kinek kerületében a férj lakik vagy lakhely hiányában községi illetőséggel bir. A haláleset bejegyzésére nézve az az anyakönyvvezető illetékes, a kinek kerületében az elhaltnak lakhelye volt, ennek hiányában a hol községi illetőséggel birt.
78. § A bejegyzés vagy az érdekelt felek által felmutatott külföldi anyakönyvi kivonat alapján, vagy a fennálló nemzetközi szerződések értelmében hivatalból közölt külföldi anyakönyvi kivonat alapján történik.
Azon hivatalból közölt külföldi anyakönyvi kivonatok alapján, melyek által érintett egyének községi illetősége meg nem állapitható, a bejegyzések Budapest-belvárosban történnek.
79. § A magyar kormány felhatalmazást adhat az osztrák-magyar monarchia diplomatiai képviselőjének, consulának és ezek helyettesének: hogy saját kerületében magyar állampolgár születésére és halálesetére, nemkülönben a házassági jogról szóló törvény 29. §-ának e) pontja értelmében előtte kötött házasságokra nézve anyakönyvvezető gyanánt járjon el.
Az eljárásnál szükséges eltéréseket a ministerium állapitja meg.
Az ily felhatalmazással ellátott anyakönyvvezető az anyakönyvek másodpéldányát minden év végével megküldi a belügyministernek.
Anyakönyvi kivonatok e másodpéldányok alapján is adatnak ki a belügyministeriumban.
80. § A jelen törvény 35., 36., 37., 39., 40., 42., 68., 69. §-ai értelmében bejelentésre kötelezett, ha a bejelentést a megszabott határidőben nem teljesiti, a mennyiben cselekménye sulyosabb beszámitás alá nem esik, kihágást követ el és 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
A bejelentés elmulasztása miatt az eljárás meginditásának nincsen helye, ha a bejelentés nem ugyan az arra legközelebb kötelezett részéről, de mégis kellő időben történt.
81. § Az anyakönyvvezető följelentése alapján a 14. §-ban megjelölt közvetlen felügyelő hatóság jogosult a jelen törvény értelmében bejelentésekre, vagy egyéb cselekményekre kötelezetteket ezen kötelezettségük teljesitésére pénzbirságok által szoritani; melyek azonban egyes esetben 20 koronát meg nem haladhatnak.
A határozat ellen a felsőbb foku hatósághoz lehet felebbezni; másodfoku határozat ellen további felebbezésnek helye nincs.
82. § A bejelentésre kötelezett, ki tudva valótlan bejelentést tesz, a mennyiben cselekménye sulyosabb beszámitás alá nem esik, kihágást követ el és a 80. § szerint büntetendő.
83. § A ki a jelen törvény 44. §-ában foglalt rendelkezést megszegi, kihágást követ el és 200 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
84. § A 81. § alapján kiszabott pénzbirságok közigazgatási uton hajtandók be és a községi szegényalap javára forditandók; több községből álló anyakönyvi kerületben a birság azon község szegényalapját illeti, melyben azon születés, házasság vagy haláleset történt, melyre vonatkozólag a mulasztás elkövettetett.
85. § Az ezen fejezetben meghatározott kihágások elbirálása a kir. járásbiróságok hatáskörébe tartozik.
86. § A mennyiben a kihágási eljárás során utólagos bejegyzés vagy kiigazitás szüksége állapittatnék meg, a biró a földeritett tényállást a 14. §-ban megjelölt felügyelő hatósággal közli, mely az utólagos bejegyzés vagy a kiigazitás foganatositásáról gondoskodni köteles.
87. § Oly gyermekeknél, kiknek szülei magyar állampolgárok és valamely törvényesen elismert vallásfelekezethez tartoznak, az állami születési anyakönyvbe a gyermek vallása a fennálló jogszabályoknak megfelelőleg bejegyzendő.
88. § A tengeri hajókon utazás közben előforduló születések és halálesetek nyilvántartását és tanusitását a ministerium szabályozza.
89. § Ugyancsak a ministerium szabályozza azon születések, házasságok és halálesetek nyilvántartását és tanusitását is, melyek katonai egyéneknél általában, valamint oly katonai egyéneknél fordulnak elő; kik a jelen törvény hatályán kivül eső helyen vannak állomáson, vagy a cs. és kir. hadi tengerészet hajóin vannak alkalmazva, vagy azon területet, melyre a jelen törvény hatálya kiterjed, mozgósitás folytán hagyták el.
90. § Azt a napot, melyen az ezen törvény alapján kinevezendő anyakönyvvezetők a születések és halálesetek nyilvántartására és tanusitására vonatkozó müködésüket megkezdik, a ministerium határozza meg.
Jelen törvénynek a házasságok kihirdetésére, a házasságkötésnél való közremüködésre és a házassági anyakönyvek vezetésére vonatkozó rendelkezései a házassági jogról szóló törvénynyel egyidejüleg lépnek hatályba.
91. § Jelen törvény végrehajtására és az anyakönyvek vezetésére vonatkozó utasitásokat a belügyminister; a házasság kihirdetése, a házasságkötésnél való közremüködés és a házassági anyakönyvek vezetése tárgyában szükséges utasitásokat pedig az igazságügyminister állapitja meg.
92. § Az igazságügyminister a polgári tisztviselőknek, illetőleg az anyakönyvvezetőknek a házasság kihirdetésénél, a házasságkötésnél való közremüködésnél és a házassági anyakönyvek vezetésénél való eljárását időről-időre megvizsgáltathatja.
E vizsgálatok teljesitésével a vezetése és főfelügyelete alatt állók sorából vett kiküldötteket bizhat meg.
93. § A születési és halotti, illetőleg a házassági állami anyakönyvek vezetésének megkezdése előtt vezetett felekezeti anyakönyvek, valamint az azokból adott kivonatok továbbra is közokiratok maradnak.
94. § A jelen törvény életbelépte előtt vezetett felekezeti anyakönyvekből közhitelességü kivonatokat az eddigi módozatok mellett szolgáltatni a felekezeti anyakönyvvezetők továbbra is jogosultak és kötelezettek.
A mely felekezeti anyakönyvvezető ily kivonat kiszolgáltatását megtagadja: kihágást követ el és egy hónapig terjedhető elzárással és 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
A kihágás elbirálása a kir. járásbiróságok hatáskörébe tartozik.
95. § A ministerium felhatalmaztatik, hogy Fiume város és kerületre nézve a fennálló törvényes gyakorlatnak megfelelő külön intézkedéseket tegyen.
96. § A jelen törvény végrehajtásával a belügyi, igazságügyi, vallás- és közoktatásügyi, honvédelemügyi, kereskedelemügyi és pénzügyi ministerek bizatnak meg.
