A tagadhatatlanul súlyos helyzet, melylyel mezőgazdaságunk küzdeni kénytelen, a földmívelési kormányzat feladatává teszi, hogy fokozott mérvben igyekezzék felkarolni mindazokat az ágakat, melyek a változott viszonyoknak jobban megfelelve, az egyoldalú magtermelés helyett kellő változatosságot és helyes arányokat hoznak be a gazdálkodásba.
E tekintetben kétségkivül állattenyésztésünk bir legnagyobb fontossággal s a földmívelési politika egyik sarkalatos tételét azon intézkedéseknek kell képezniök, melyek állatállományunk biztositására és fejlesztésére szolgálnak.
Hogy azonban úgy az állattenyésztésünk emelésére, mint általában a gazdasági bajok enyhitésére irányuló intézkedéseink helyes alapokon nyugodjanak, ahhoz a tényleges viszonyok beható, alapos ismerete szükséges, melyet csakis egy részletes és megbizható mezőgazdasági statistika nyujt. Midőn tehát a földmívelési kormányzat a fentebb vázolt irányban fokozott tevékenységet kiván kifejteni: elengedhetetlen, hogy a hazai mezőgazdaság állapotáról s különösen az ország állatállományáról pontos adataink legyenek s hogy állatállományunknak ne csak létszámát, hanem annak nem, kor és faj szerinti megoszlását is, lehetőleg az egyes gazdaság-kategoriákkal combinálva s a gazdaság fölszerelésével egybevetve, - mielőbb megismerjük.
Hazánkban általános gazdasági felvétel eddig egyáltalán nem történt, sőt állatösszeirás is - eltekintve az absolut uralom alatt történt pár kisérlettől - csak három izben hajtatott végre. A két első az 1869. és 1880. évi népszámlálások mellékművelete gyanánt, a harmadik azonban, 1884-ben, már önállóan.
Az 1884. évi állatösszeirás külön eszközlésére az a meggyőződés vezette az akkor földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministert, hogy az állatösszeirásnak a nagy népszámlálásokkal egyidejű foganatositása czélszerűtlen, mert csak mellékesen, s nem is a legalkalmasabb közegekkel hajtatván végre, hézagos, felületes marad s a mezőgazdaság czéljaira kevéssé alkalmas adatokat eredményez.
Ebből a szempontból indulva ki, az 1890. évi népszámlálás alkalmával az állatösszeirás egészen mellőztetett, egy külön országos műveletnek hagyatván fenn, a hazai gazdaságok statistikájának és a részletes állatösszeirásnak foganatositása, a mint ez irányban az 1893-ik év folyamán a földmivelésügyi minister által összehivott országos tanácskozmány egyhangúlag megállapodott.
Az 1884. évi állatösszeirás, bár az előzőknél részletesebb, de még mindig hézagos volt; legfőbb fogyatkozását azonban, a mi miatt nem indulhatunk el ismét ugyanazon a nyomon, az adatgyűjtés módszerének meg nem felelő volta okozta. Az összeirás ugyanis nem gazdaságonként vagy birtokosok szerint történt; hanem minden egyes kérdőivbe egy egész község marhaállománya vezettetett be. Ez az eljárás szinte csábit a felületes eljárásra, a légből kapott adatok bejegyzésére; főleg, ha még tekintetbe vesszük, hogy az összeirással, mely lelkiismeretesen végezve, ugyancsak sok munkával járt volna, minden legcsekélyebb anyagi jutalom nélkül a közigazgatási teendőkkel különben is túlterhelt községi és körjegyzők bizattak meg. Az adatszolgáltatásnak ezt a módját tehát felületes becslésnél egyébnek nem tekinthetjük.
Annál kevésbbé alkalmazhatjuk ezt az eljárást, mert hazánkban valóságos és megbizható állatszámlálás még soha sem történvén, minden összehasonlitás korábbi és ujabb adatok közt teljesen ingatag alapokon nyugszik; a korábbi összeirás a későbbi adatgyüjtés jóságának ellenőrzésére nem szolgálhat s arra sem alkalmas, hogy állattenyésztésünk fejlődésére alapos következtetést vonjunk belőle.
Ha jó mezőgazdasági statistikát óhajtunk, elkerülhetetlen, hogy az adatgyüjtést, különösen az állatösszeirást, ép oly pontos számlálás utján foganatositsuk, minő a nagy népszámlálás szokott lenni; mert csak ugy fogunk elvégre megbizható adatok fölött rendelkezni s igy kerülhetjük ki azt a veszélyt, hogy hamis adatokon épült alapra fektessük intézkedéseinket.
Meg kell jegyeznem, hogy a jelen törvényjavaslatban tervezett statistikai adatgyüjtéssel nem kivánom magát a részletes földbirtok-statistika kérdését megoldani. Még ezzel is complicálni a tervezett adatgyüjtést nem tartanám czélszerűnek. Nem pedig azért, mert bár kétségtelen, hogy socialis szempontból, sőt bizonyos fokig általános közgazdasági és termelési szempontokból is a részletes birtokstatistikának szintén nagy jelentősége van - mégis, minthogy a mezőgazdasági termelés voltaképeni alapján nem a tulajdon szerinti birtok, hanem a gazdálkodó egyén kezelésében bármily czímen levő birtokokból álló gazdaság képezi, s ha a gazdasági termelés egyik főtényezőjét, a gazdasági felszerelést tanulmányozzuk, ezt szintén a gazdaságokkal kapcsolatosan kell tennünk, - most, midőn az elrendelendő adatgyüjtés utján főleg a teljes gazdasági felszerelést kutatjuk, elsőbbséget kell adnom az egyes gazdaságokról gyüjtött statistikának a birtokmegoszlási statistika felett.
Ennek az úgynevezett „gazdasági üzemstatistikának” megvalósitására törekszem tehát első sorban, a melyre külföldön már történtek kisérletek és a melylyel mi először próbálkozunk meg, s hasznositva a legutóbbi két népszámlálás alkalmával szerzett tapasztalatokat, az egyéni laprendszer alkalmazásával, ugy vélem, hogy egyszerre oly eredményre számithatunk, mely megbecsülhetetlen utbaigazitással fog szolgálni a mezőgazdasági igazgatás számára.
Az adatok tulajdonképeni gazdagságát a feldolgozás adná meg.
Egyéni kérdő-iven tudakolnók minden egyes gazdaságról, hogy tulajdon, bérelt, vagy haszonélvezett birtok-e, illetőleg az egész gazdaságból (mívelési ágak szerint részletezve) hány hold esik az egyik vagy másik csoportba; tudakolnók továbbá a gazdaságban foglalkozó egyének számát, felvetvén a gazdálkodás belterjességére vonatkozó kérdéseket, választ kérvén a különböző igaerő, a gépi felszerelések és az összes hasznos házi állatokra nézve is stb.
E kérdő-ívekből az adatok kivonatolása kétszeri csoportositás után történnék. A kérdő-ívek először is a gazdaság birtoklási jogviszonya szerint (tulajdon vagy haszonélvezett, haszonbérelt birtok) osztályoztatnának, azután pedig minden egyes csoporton belül a gazdaság területének nagysága szerint. Ily módon bármely vidékről megtudnók, hogy ott a tulajdon, haszonélvezett vagy bérelt birtokokból álló gazdaságok különböző kategoriái (5 holdon aluli 5-10, 10-20 stb. holdas gazdaságok) hogy vannak ellátva munkaerővel, gazdasági fölszereléssel, házi állatokkal, a különböző mívelési ágak mily tért foglalnak el az illető gazdaságok területében. A combinativ összevetés még tovább mehet, megismerhetjük, hogy e gazdaságok minden egyes csoportján belül mily arány van a mívelési ágak, a gépi fölszerelés, igaerő és az állatlétszám között.
Minthogy továbbá a felvételi ívnek az is egyik kérdést képezi, hogy „tartozik-e a gazdasághoz más község határában fekvő, s vele együtt közös felszereléssel kezelt gazdaság, mely megyében, mely községben?” - a feldolgozás alkalmával lehetségessé válik a különböző községekben szétszórva fekvő, de egységes gazdaságot képező birtoktesteket összesiteni s e tekintetben is hű képét adni a tényleges viszonyoknak.
Oly állatbirtokosok állatai számára, kiknek mezei gazdaságuk egyátalán nincs, külön kérdőivek szerkesztetnek.
E felvétellel kivánom megvetni biztos alapján az évi aratás statistikának is, a mely ez idő szerint megbizhatóság tekintetében még sok kivánni valót hagy fenn.
Nem szükséges ugyanis hangsúlyoznom, hogy mily nagy fontossággal birnak nemcsak a kereskedő, hanem még inkább a termelő szempontjából a megbizható termésadatok, s mily nagy kárt okozhat, ha nem megfelelő adatok alapján indul meg az áralakulás; ezért ezúttal lehetőségig hitelesen akarom megállapitani a különböző terményekkel bevetett terület nagyságát, a mely mintegy próbamértéke legyen a későbbi évenkénti adatgyűjtéseknek.
A bevetett területnek, valamint az egyes községek általános gazdasági viszonyainak jellemzésére szolgáló adatok összeirása községenként történnék.
Ilyenek a közös erdő- és legelő-illetőségre, a községben divó nyomásos gazdálkodásra, a kötött birtokokra, a megyei és hegyi őrökre és pásztorokra, a tagositásra, vállalkozók és szövetkezetek gépeire, a mezőgazdasági szövetkezetekre, a föld bérleti és örök árára, az apaállatokra, a szőlőmívelésre, stb. vonatkozó kérdések; mig ellenben a hasznos házi állatok átlagos súlyára és értékére, valamint a holdankénti vetőmag-szükségletre, stb. vonatkozó adatok megállapitása község-csoportok szerint történnék.
Ezzel általánosságban megismertetvén a tervezett felvétel egész körét, magára a törvényjavaslatra vonatkozólag kell még néhány megjegyzést tennem.
Már föntebb emlitettem, hogy itt a nagy népszámlálásokkal teljesen analóg országos műveletről van szó; önként következik ebből, hogy az új adatgyüjtés sikerét leginkább úgy biztositjuk, ha a népszámlálás által megtört nyomokon haladunk.
A felvétel időpontjául a javaslat 1895. évi november havának 20-ik napját tűzi ki oly módon, hogy az egész műveletet szakadatlanul folytatva, a következő tiz nap alatt kell befejezni.
A magyar népszámlálások által eddig használt időpontot, deczember 31-ikét, elfogadni egyáltalán nem lehet. - Ennek czélszerűtlensége már a népesség számbavételénél is kitünt; azt pedig, hogy a mezőgazdasági adatok gyüjtésére és főleg az állatösszeirásra az év utolsó napja teljesen alkalmatlan időpont, a hazai és külföldi statistikusok már régóta egyértelműleg hangsúlyozzák. Legajánlatosabbnak látszik az ősz végén eszközölt felvétel, mert ilyenkor az egyes gazdaságok egész üzeme, felszerelése és állatlétszáma legkönnyebben megállapitható.
Az adatgyüjtést a törvényjavaslat szerint részint e czélra alkalmazott közegek, részint bizottságok eszközölnék. Az egyéni kérdőivek betöltése az előbbiek, - a községek és járások általános gazdasági viszonyait jellemző adatok szolgáltatása ellenben az utóbbiak kötelességét képezné.
Az egész adatgyüjtés foganatositásának és feldolgozásának költségeire 300.000 forintot irányozok elő. Ez összeg megállapitása a legutóbbi népszámlálás feldolgozása alkalmával tett tapasztalatok figyelembevételével, pontos számitások alapján történt s főbb czímei szerint következőleg alakul:
nyomtatványokra 60.000 frt,
a fölvétel előkészitésére, az anyag központi felülvizsgálatára, feldolgozására, összeállitására 200.500 frt,
a feldolgozás dologi kiadásaira (házbér, fölszerelés, fűtés, világitás, irodaszerek stb.) 39.500 frt.
Összesen 300.000 frt.
További tájékoztatásul meg kell jegyeznem, hogy az 1890-ik évi népszámlálás munkálatának költségeire csak 200.000 frt szavaztatott meg; az itt tervezett mezőgazdasági statistika azonban úgy terjedelmére, mint complicált voltára nézve a népszámlálást jelentékenyen fölülmulja. Azt is figyelembe kell venni, hogy a népszámlálás az országos statistikai hivatalnak jóformán összes munkaerejét közel két éven keresztül lekötötte, a mi egyáltalán nem jut kifejezésre a megszavazott külön hitelben.
A mezőgazdasági statisztikai adatokat azonban - jelenleg, midőn az országos statistikai hivatal irányában minden téren oly fokozott igények támasztatnak - a többi hivatali statistikai munkálatok rovására - feldolgoztatni nem lehet; az összes feldolgozási költségeket tehát e külön hitelből kell fedezni s igy a népszámlálásra megszavazott összeghez nemcsak annak a munkatöbbletnek költségeit kell hozzászámitani, a melylyel e nagy agrárstatistikai adatgyüjtés feldolgozása meghaladja a népszámlálást, hanem az országos m. kir. statistikai hivatal ingyenes munkaerejének egyenértékét is. E két körülményt figyelembe véve, az egész nagy munkálatra a legszigorúbb számitással sem irányozhattam kevesebbet elő 200.000 frtnál.
Kétségkivül tekintélyes az az áldozat, melyet a törvényhozás bölcs elhatározásától kérek, de tekintve a tervezett statistika fontosságát, sőt nélkülözhetetlen voltát, a jelen törvényjavaslatot teljes bizalommal ajánlom úgy egészben, mint részleteiben elfogadásra.
