Az 1844. évi I. és 1867. évi VI. törvénycikkek értelmében az ország szent koronája egyik őréül megválasztott vajai báró Vay Miklós, aranykulcsos, valóságos belső titkos tanácsos, a Szent István jeles rend nagykeresztese elhunyván, s ez által az egyik koronaőri állomás törvényesen megürülvén, az ezen állomásra ő Felsége által valláskülönbség nélkül kijelöltek közül az ország főrendei és képviselői radványi és sajókazai báró Radvánszky Bélát, aranykulcsost, Zólyom vármegye volt főispánját és főrendiházi tagot, a korona és a haza érdekében szerzett érdeme és hazafiui szolgálatai figyelembevételével választották meg koronaőrnek, ki a törvényszerü esküt annak rendje szerint le is tette.
Fentemlitett báró Vay Miklós örökösei a koronához tartozó kulcsokat általadván, e tekintetben a felelősség terhe alól fölmentetnek.
