Az „országgyülési képviselők tiszteletdíjának átalány-összegben leendő megállapitásáról” szóló 1893:VI. tc. 2. §-a hatályon kivül helyezte az összeférhetlenségről szóló 1875:I. tc. 4. §-ának b) pontját, mely szerint az országgyülési képviselőséggel össze nem férő helyzetbe jut azon képviselő, a kinek napidíjára vagy lakbér-illetményére valamely jogérvényesen megitélt követelés erejéig kielégitési végrehajtás intéztetett, ha a birói zár a foganatositás napjától 3 hó alatt fel nem oldatott.
A fent idézett 1893:VI. törvénycikkre vonatkozó törvényjavaslat ezen intézkedésének megállapitása alkalmával a képviselőház a folyó évi márczius hó 8-án tartott ülésében 1.996. sz. a. hozott határozatával utasitotta a kormányt, hogy a csődbe jutott képviselő összeférhetlenségének törvény utján való szabályozása czéljából még ez ülésszakban terjeszszen elő megfelelő törvényjavaslatot.
A t. képviselőház ezen határozatához képest szövegezett és az összeférhetlenségről szóló 1875:I. tc. 4. §-nak kiegészitését czélzó törvényjavaslatot, a kormány nevében a következő megjegyzések kiséretében van szerencsém tisztelettel benyujtani.
Az összeférhetlenségről szóló törvényt annak idején maga a képviselőház kezdeményezte és egy kebeléből kiküldött specialis bizottság által dolgoztatta ki.
A specialis bizottság által kidolgozott törvényjavaslatnak az osztályok előadóiból alakult központi bizottság által történt tárgyalása alkalmából a bizottsági jelentés kiemelte, hogy kizárandók lennének a képviselőházból azok is, a kik csőd alá jutnak; mindazáltal a központi bizottság azért nem kivánt erről az összeférhetlenségi törvényben intézkedni, mert abban a meggyőződésben volt, hogy a képviselőház a maga helyén, t. i. a választási törvényben fog e hiány pótlásáról gondoskodni.
Az összeférhetlenségre vonatkozó törvényjavaslatnak a képviselőház plenumában lefolyt tárgyalásakor kétrendbeli inditvány lőn benyujtva a törvényjavaslatnak e tekintetben leendő kiegészitése iránt. A képviselőház azonban mindkét inditványt mellőzte és az 1875:I. tc. 4. §-ának b) pontja alatt csupán a napidíj és lakbér-illetménynek 3 hónapon át lefoglalása folytán előálló összeférhetlenségi eset megállapitásáról történt intézkedés.
Ellenben arról, hogy a csődbe jutott képviselővel mi történjék, az összeférhetlenségi törvény kifejezetten nem rendelkezett és ez idő szerint csupán az van a választási törvénynek (1874:XXXIII. tc.) 12. § 4. pontjában határozottan kimondva, hogy választói jogot nem gyakorolhatnak (tehát a választási törvény 13. §-a értelmében nem is választhatók) a vagyonbukottak, mig a csőd meg nem szüntettetett, - a minthogy a választási törvény az egyszer már megválasztott és igazolt képviselőre nézve előállható összeférhetlenségi esetekről a dolog természete szerint nem is intézkedhetik.
Az a körülmény, hogy ez ideig a csődbe jutott képviselő összeférhetlenségi esetéről nem volt kifejezett törvényi rendelkezés, azért nem képezett különösebb hiányt, mert maga a csőd is általános executio lévén, a képviselő napidíj és lakbér-illetményének akár csődeljárás utján, akár e nélkül 3 hónapon át történt lefoglalása esetén az 1875:I. tc. 4. § b) pontja értelmében ugy is előállott az összeférhetlenségi eset. Most azonban, a többször idézett 1875:I. tc. 4. § b) pontjának az 1893:VI. tc. 2. §-a által történt eltöröltetése után a csődbe jutott képviselő összeférhetlenségéről teljességgel nincs intézkedés, mely hiány pótlása okvetlenül szükségessé vált.
Az ide vonatkozó törvényjavaslat szövegezésénél ama kereten belül kivántam maradni, melyet a képviselőház határozata megjelölt, vagyis a törvényjavaslat 1. §-ába, az 1875:I. tc. 4. §-ának kiegészitésekép csupán azt vettem be, hogy „az országgyülési képviselőséggel össze nem férő helyzetbe jut az a képviselő, a ki ellen jogérvényesen csőd nyittatott”.
A 2. §-ra nézve pedig megjegyzem, hogy a törvényekben szokásos végrehajtási záradék, mely szerint a törvény végrehajtásával a ministerium, illetőleg egy vagy több minister bizatik meg, a jelen törvényjavaslatban - annak tartalmánál és természeténél fogva - ép ugy nem foglalhat helyet, a mint magában az 1875:I. törvénycikkben is hiányzik a szokásos végrehajtási záradék. Az 1875:I. tc. 13. §-ában foglalt ama rendelkezésnek ismétlését pedig, mely szerint a törvény „a képviselőház minden tagjára érvényes” azért véltem mellőzhetőnek, mert e rendelkezés, az eredeti törvény egy §-ának kiegészitését czélzó törvénynovellára a dolog természete szerint különben is kiterjed. Ennélfogva a törvényjavaslat 2. §-a egyszerűen csak azt tartalmazza, hogy „jelen törvény kihirdetése napján lép életbe.”.
