Az utóbbi évek kedvezőbb pénzügyi eredményei egyrészt lehetővé tették, hogy jelentékeny állami kiadások a pénztári készletekből fedeztessenek és másrészt az igy előállott kedvezőbb helyzet egyenesen a kormány kötelességévé tette azt, hogy e helyzetet felhasználva, hazánk közgazdasági viszonyaink javitására és fejlesztésére minden lehető elkövessen.
E kötelesség teljesitésére törekedett a kormány az állami évi költségvetések keretén belül is, fennmaradt azonban számos oly igény, melynek kielégitését az államháztartásban helyreállott egyensúly fentartásának érdekében függővé kellett tenni azon bevételi fölöslegek tényleges megvalósulásától, melyek az állami bevételek tapasztalt ruganyossága folytán jogosan remélhetők voltak.
A midőn tehát a tisztelettel előterjesztett törvényjavaslattal a pénztári készleteknek oly - ez idő szerint is a központi állampénztárban kezelt összegekkel való kiegészitését kérem, melyekre nézve a rendelkezést a törvényhozás magának az 1888:XXXVI. és az 1889:XXXI. törvénycikkben fentartotta, - kötelességemnek tartom egyrészt jelezni azokat a kiadásokat, a melyek az utóbbi években a pénztári készletekből már fedeztettek s a melyek a törvényhozás eddigi rendelkezései és illetőleg ez alkalommal kérelmezett engedélye alapján ugyancsak a pénztári készletekből még fedezendők lesznek - a másrészt kimutatni azt, hogy pénztári készleteink az 1889-ik év óta miként alakultak.
| 1. az 1890:XXXVII. törvénycikk alapján | 3,202.363 frt 06 kr. | |
| 2. az 1891:XXXII. törvénycikk alapján | 436.146 frt - kr. | |
| 3. az 1892:XXXIII. törvénycikk alapján | 1,776.973 frt 93 kr. | |
| 4. az 1893:VIII. törvénycikk alapján | 2,373.490 frt 30 kr. | |
| 5. az 1894:XXV. törvénycikk alapján | 1,046.625 frt 76 kr. | |
| 6. az 1888:XII. és 1889:XII. és illetőleg az 1892. évi XXXII. törvénycikkel a Vaskapu szabályozásának összesen 10,500.000 forintban megállapitott költségeire eddig felhasznált | 7,975.560 frt - kr. | |
| 7. a máramarossziget-kőrösmező-határszéli vasutaknak az 1892:XVI. törvénycikkel 13,500 000 forintban megállapitott költségeiből | 12,500.000 frt - kr. | |
| 8. az 1890. év folyamán a forgalomból bevont kamatozó pénztári jegyek beváltási értéke | 8,000.000 frt - kr. | |
| 9. az 1892. évben a forgalomból bevont 6%-os lánczhid-elsőbbségi kötvények beváltási értéke | 724.700 frt - kr. | |
| 10. az 1892:XXI. törvénycikk értelmében a pénztári készletekből valutarendezési czélokra kihasitott 45 millió aranyforint ellenértéke | 53,571.428 frt 50 kr. | |
| 11. az 1893:IX. törvénycikkel a m. kir. államvasutak budapest-marcheggi és miskolc-füleki vonalán szükséges munkálatokra engedélyezett | 2,000.000 frt - kr. | |
| 12. az 1893:III. törvénycikk alapján a Budapesten tartandó országos kiállitás költségeinek fedezésére létesitendő 1 millió forintnyi biztositási alapra | 300.000 frt - kr. | |
| 13. az 1893:XVI. törvénycikkel a Duna folyam fajszi és Bogyiszló-Baja közötti szakaszán végrehajtandó munkálatokra engedélyezett | 885.000 frt - kr. | |
| 14. az 1894:XIX. törvénycikkel a m. kir. államvasutak egyes állomásain szükséges bővitési és átalakitási munkálatokra engedélyezett | 2,000.000 frt - kr. | |
| összesen | 96,792.287 frt 55 kr. | |
A pénztári készletekből lesz fedezendő:
| 15. az 1888:XXVI., 1889:XII. és illetőleg az 1892. évi XXXII. törvénycikkel a Vaskapu szabályozásának összesen 10,500.000 forintban megállapitott költségeiből még felhasználandó ..... | 2,524.440 frt - kr. | |
| 16. a máramarossziget-kőrösmező-határszéli vasutaknak az 1892:XVI. törv.-czikkel 13,500.000 forintban megállapitott költségeiből | 1,000.000 frt - kr. | |
| 17. az 1893:III. törv.-czikk alapján a Budapesten tartandó országos kiállitás költségeinek fedezésére létesitendő egy millió forintnyi biztositási alapra ..... | 700.000 frt - kr. | |
| 18. az 1892. évi közösügyi zárszámadásra alapitott végleges leszámolás után Magyarország terhére mutatkozó tartozás fedezéséről és az 1894. évi közösügyi kiadásokra Magyarország által pótlólag fizetendő összegről szóló és a képviselőház által már letárgyalt törvényjavaslat értelmében ..... | 1,055.539 frt 51 kr. | |
| 19. végre a jelen törvényjavaslat alapján és pedig: | ||
| a) a m. kir. államvasutaknál szükségessé vált beruházásokra ..... | 9,000.000 frt - kr. | |
| b) a Dunánál és Tiszánál, valamint ezek mellékfolyóinál végrehajtandó szabályozási munkálatokra ..... | 2,500.000 frt - kr. | |
| c) a m. kir. államvasutak részére beszerzett s ideiglenesen az államvasutak forgó tőkéjéből fedezett 50 drb. mozdony beszerzési költsége | 1,651.061 frt 26 kr. | |
| Összesen | 18,431.040 frt 77 kr. | |
| Együtt véve | 115,223.328 frt 32 kr. | |
| A pénztári készleteknek itt figyelembe vehető álladéka az 1889. év végén kitett | 24,309.590 frtot, ehhez | |
| járultak az 1890-1893. években elért tényleges zárszámadási fölöslegek, a melyek - beleszámitva az államot, mint magántulajdonost megillető regale-kártalanitási kötvények értékesitéséből befolyt összeget - tesznek | 127,255.281 frtot, | |
| rendelkezésre állott tehát összesen | 151,564.871 frt; | |
| minthogy azonban a valuta-reform végrehajtásával járó bevonása a különböző régi értékre szóló pénznemeknek a pénztári készletekből huzamosabb időre (több évre) mintegy | 7,000.000 frtot | |
| leköt, ennélfogva a tényleg rendelkezésre állott összeg tesz | 144,564.871 frtot. | |
| Ha ebből levonjuk a fennebb kimutatott | 115,223.328 frt 32 kr.- | |
| nyi kiadási összeget, pénztári készletként marad | 29,341.542 frt 68 kr. | |
Államháztartásunk megszélesbült keretei mellett a felmerülő szükségletek akadálytalan fedezésére s egy czéltudatos és minden irányában független pénzügyi politika vezetésére és fentartására ma már állandóan nagyobb pénztári készletekkel kell rendelkeznünk, mint a melyek régebbi időkben elegendőknek tartattak, - igy, hogy csupán egy tényt emlitsek, minden év első felében a folyó kezelésnél mintegy 40 millió forintnyi hiány szokott jelentkezni, - tehát pusztán ennek az évről-évre előforduló időszaki hiánynak akadálytalan fedezhetése végett legalább is 40 millió forintnyi pénztári készletet kell tartanunk.
Ez okból, és mert a tervezett s illetőleg a törvényhozás utólagos jóváhagyása reményében részben már folyamatba is tett beruházások létesitése elodázhatlanul szükséges, sőt azok költségeinek egy része a törvényhozás által engedélyeztetett is, - a pénztári készletek egyidejű kiegészitéséről mulhatlanul gondoskodni kell.
Ezt a kiegészitést a legegyszerűbben az 1880:XX. tc. alapján létesitett tisza-szegedi kölcsön-alapban az állampénztárnál rendelkezésre álló összegeknek, valamint az állam, mint magántulajdonos által gyakorolt italmérési jogokért az 1888:XXXVI. tc. értelmében megállapitott s tényleg már az állampénztárba befolyt, illetve a biróságok által netalán még kiutalandó kártalanitási tőkéknek felhasználása utján vélném eszközlendőnek.
Ezek az összegek - a mint azt már bátor voltam megjegyezni, - ez idő szerint is az állami pénztárba kezeltetnek s a midőn a törvényhozás állandó bevonásukat a pénztári készletek közé elrendeli, egyfelől az erre nézve részéről a már emlitett 1888. évi XXXVI. és 1889:XXXI. törvénycikkekben fentartott jogot gyakorolja, másfelől azonban nem teremt ujat, hanem egy most ideiglenes jelleggel fennálló állapotot véglegesit.
Az államot, mint magántulajdonost megillető regále-kártalanitási kötvények értékesitéséből befolyt 11,139.365 frt 82 krnyi összeg már fentebb a pénztári készletek álladékának kimutatásánál számitásba vétetvén, a tisza-szegedi kölcsön-alap álladékára nézve van szerencsém megjegyezni, hogy ebben az alapban ez idő szerint az állampénztárnál 20,589.690 frt 26 kr, illetőleg, minthogy ebből az összegből az 1893:XVII. törvénycikk rendelkezései szerint a
| Rába-szabályozó társulatnak előlegképen | 1,760.000 frt, | ||
| az 1894:V. törvénycikk alapján pedig telepitési czélokra | 3,000.000 frt, | ||
| vagyis összesen | 4,760.000 frt - kr. | ||
| adandó, tényleg | 15,829.690 frt 26 krnyi | ||
| készpénz áll rendelkezésre; a mihez hozzáadva a fennebb kimutatott | 29,341.542 frt 68 krnyi | ||
| pénztári készlet-maradványt, a szóban levő beruházások eszközlése után pénztári készletül | 45,171.232 frt 94 kr. | ||
| maradna. | |||
Jóllehet ebből a pénztári készletből az 1894. évi XX. törvénycikk rendelkezései folytán az Ujépület és Károly-kaszárnya ügyének rendezése jelentékeny összegeket fog huzamosabb időre lekötni, tekintettel azonban másrészt arra, hogy ez összeg a tisza-szegedi alapba még várható mintegy két millió forintnyi befizetéssel gyarapodni fog, - azt hiszem, hogy a jelzett 45,171.233 frtnyi pénztári készlet mellett az államháztartás menete kellően biztositottnak tekinthető.
A midőn ezek alapján és figyelembe véve az 1888:XXXVI. tc. 23. §-ának s illetve az 1889:XXXI. tc. 10. §-ának ama határozmányát, mely szerint úgy az államot, mint magántulajdonost megillető regále-kártalanitási tőkék, valamint a tisza-szegedi kölcsönalap pénzei csak a törvényhozás külön rendelkezéséhez képest használhatók fel, - a törvényjavaslat 1. §-ában annak kimondásáért kérem, hogy a tisza-szegedi kölcsönalapban ez idő szerint rendelkezésre álló összeg, továbbá az államot megillető regale-kártalanitási tőkék fejében befolyt összeg és az eme czímeken ezentúl befolyó pénzek a pénztári készletek kiegészitésére legyenek forditandók; tiszteletteljesen megjegyzem, hogy Szeged városa s a tiszavölgyi társulatok az 1880:XX. tc. alapján létesitett kölcsönalapból nyert kölcsöneik túlnyomó részét már visszafizették s a még künnlevő mintegy 6,000.000 frtból is - a mint azt már fennebb felemliteni bátor voltam, - mintegy két millió forint legközelebb vissza fog fizettetni.
Az 1888. évi XXXVI. tc. alapján meginditott regale-kártalanitási eljárás pedig - eltekintve néhány olyan esettől, a hol a biróságok a tulajdonjog és részesedési arány vitás kérdésében még nem határoztak - már teljesen le van bonyolitva. A birói itéletek alapján az állam javára még várható kártalanitási tőkék összege legfeljebb 100.000 frtra tehető.
A mi már most azt a kérdést illeti, hogy vajjon a szóban levő regale-kártalanitási tőkéknek és a tisza-szegedi kölcsönalap pénzeinek a pénztári készletek kiegészitésére való felhasználása nem ütközik-e valamely akadályokba, erre nézve tisztelettel megjegyzem, hogy az államot megillető regale-kártalanitási tőkéknek külön rendeltetésük nem lévén, ezeknek a pénztári készletekbe való bevonása ellen mi aggály sem foroghat fenn, sőt minthogy a pénztári készletek kiegészitését az ezekből már fedezett és még fedezendő hasznos beruházások tették szükségessé, s igy a kérdéses kártalanitási tőkék tulajdonkép eme beruházásokra fordittatnak, ilyetén felhasználásuk ellen czélszerűségi szempontból sem emelhető kifogás.
A tisza-szegedi kölcsönalap pénzeinek az 1880:XX. törvénycikk határozmányai külön rendeltetést adnak, minthogy azonban a hitelviszonyok kedvező alakulása folytán időközben maga a törvényhozás szükségesnek tartotta az 1889:XXX. és XXXI. törvénycikkek megalkotása által egyrészt lehetővé tenni azt, hogy a vizszabályozó társulatok a mindenkori viszonyokhoz mért olcsó kölcsönökhöz juthassanak, és másrészt megkönnyiteni nekik a tiszai alapból nyert drága kölcsöneik visszafizetését, - ennek az alapnak eredeti rendeltetését tehát már az idézett törvénycikkek, különösen az 1889:XXXI. törvénycikk 10. §-ának határozmányai kifejezetten is megszüntették, és valóban nem is igen képzelhető, hogy a mai viszonyok között valamely vizszabályozó társulat a tisza-szegedi kölcsönalapból kivánná hitelszükségletét kielégiteni, - ennek az alapnak, mint ilyennek, további fentartása teljesen fölösleges, s igy annak pénzei a jelzett czélra, nézetem szerint, minden aggály nélkül felhasználhatók.
A törvényjavaslat 2. §-ában kérem az újabban elodázhatlanul szükségessé vált beruházások eszközlésére való felhatalmazás megadását és illetőleg eme létesitményeknek elodázhatlanul sürgős voltára való tekintettel a törvényhozás utólagos jóváhagyása reményében eddig tett intézkedések és kiadások jóváhagyását, - valamint annak elrendelését, hogy eme beruházások és létesitmények költségei az 1. § értelmében kiegészitett pénztári készletekből legyenek fedezendők.
Áttérve eme beruházások részleteire, a 2. § a) pontjában kért 9 millió forintot illetőleg a következőket vagyok bátor előadni:
A m. kir. államvasutak forgalma nem csupán a hálózat rohamos fejlődése s az életbeléptetett személy- és árúdíjszabási reform folyományakép, hanem az ország iparának s kereskedelmének örvendetes emelkedése következtében is az utóbbi évek alatt annyira növekedett, hogy immár elodázhatlanul bekövetkezett azon időpont, melyben a nagy mérveket öltött forgalom akadálytalan ellátásáról s az e részben már is beállott nehézségek és zavarok megszüntetéséről gondoskodni kell. Ugyanez a helyzet a fiumei kikötőre nézve is, melynek forgalma szintén évről-évre fokozatosan emelkedik, a hol szintén ujabb épitkezések, illetőleg bővitések szükségesek.
Minthogy azonban ezen jelentékeny szükséglettel szemben az állam pénzügyi helyzetével s azon nagy megterhelésekkel, melyeket az államháztartásra egyéb sürgős feladatok rónak, föltétlenül számolni kellett, s miután a szóban levő beruházások ugyis csak fokozatosan hajthatók végre s az állam pénzügyi helyzete megengedte, hogy a szóban levő beruházások azon része, mely egy év alatt végrehajtható, az állam pénztári készleteiből fedeztessék: ennélfogva addig is, mig a további szükséglet födözete iránt a törvényhozásnak annak idején előterjesztést tehetünk, ezen alkalommal csakis azon összeg vétetett számitásba, mely első sorban és elodázhatlanul szükséges.
Azon összeg, melyet a szóban levő beruházások igényelnek, azon beruházásokon fölül, melyekről már az 1894., illetve 1895. évi költségvetésben történik gondoskodás, a tett számitások szerint 9,000.000 forintra rúg.
Azon körülményeket, melyek a szóban levő beruházások elkerülhetlen szükségességét indokolják, a következőkben bátorkodom részletezni:
I. Az államvasuti műhelyeket, illetőleg a kereskedelemügyi minister már az 1893. évi költségvetést kisérő jelentésében is utalt arra, hogy sem a budapesti főműhely, sem a külműhelyek nem birnak megfelelő berendezéssel és az utóbbiak azon kiterjedéssel sem, melyet a jelentékenyen szaporitott járművek folytonos jókarban tartása igényelne s ezért már az 1893. évben e czélra fölvett költségek indokolásánál jelezte, hogy úgy a budapesti főműhely kiegészitése, valamint több közműhely kibővitése, illetve gépészeti berendezéssel való fölszerelése szükséges.
A külműhelyeknél ezen alkalommal kimutatott szükséglet azonban csak az akkori viszonyok között is már legsürgősebbnek talált műhelykibővitésekre és felszerelésekre, illetőleg a budapesti főműhely fölszerelésének legsürgősebben szükséges kiegészitésére volt fölvéve.
Ámde a hálózat növekedése és a forgalom folytonos emelkedése következtében a járművek újabb szaporitása elkerülhetlen lévén, a műhelyek szaporitásának és kibővitésének a járművek szaporitásával annál inkább lépést kell tartania, mert a forgalom által fokozottan igénybe vett járműveken végzendő tatarozási munkákat a műhelyek megerőltetett, sőt részben éjjeli munka mellett sem voltak képesek végezni, úgy, hogy szükségessé vált a végzendő tatarozások egy részét idegen műhelyekben és gyárakban végrehajtani.
A műhelybővitések és szaporitások mérvének megállapitásánál a gyakorlati tapasztalatok alapján megállapitott azon legkésőbbre szabott követelmény szolgált irányadóul, hogy minden 100 mozdonyra legalább 22 fedett javitási állás, minden száz személy-, kalauz-, posta- és hasonló kocsira legalább nyolcz és végre minden száz teherkocsira legalább két fedett javitási állás jusson s ezen felül a műhelyek megfelelő vágányhálózattal birjanak a kisebb javitást igénylő járművek elhelyezésére s végre, hogy a műhelyek gépészeti s egyéb felszerelése a műhelyek terjedelméhez képest befogadható járművek gyors és gazdaságos tatarozásához megfelelő arányban álljon.
Ennek tekintetbevétele mellett megállapittatott, hogy az összes üzemben levő műhelyekben a járművek jelen állaga mellett hiányzik 68 mozdonyjavitási és 393 kocsijavitási fedett állás, a mely hiány tekintettel arra, hogy az 1894-6-ik években beszerzendő forgalmi eszközök arányában a javitási állások is szaporitandók, a zágrábi műhelynek időközben megtörténő megnyitása daczára is az 1896. év végeig 108 mozdonyjavitási s 478 kocsijavitási állásra emelkednék, ha a hiány pótlásáról kellő időben gondoskodás nem történik.
Szintúgy már most is jelentékeny hiány forog fenn a műhelyi vágányoknál, melyeken a kisebb javitások végeztetnek és ezen hiány új forgalmi eszközök beszerzésével természetszerűleg szintén növekedni fog.
Végre elégtelenek a műhelyi, gépészeti és egyéb berendezések is, minthogy ezek csak a meglevő javitási állásoknak megfelelő mértékben szereztettek be, illetőleg egészittettek ki s mert ezeknek egy része elavult szerkezetük miatt a mai igényeknek már nem felelnek meg teljesen.
A műhelyeknél fennálló ezen hiányokat részint a meglevő műhelyek kibővitése, részint czélszerűen elhelyezett új műhelyek épitése által kell orvosolni.
Szükséges továbbá a nagyobb műhelyeken kivül több erre alkalmas ponton fiókműhelyeket is felállitani azon czélból, hogy a járműveken keletkezett kisebb hiányok lehetőleg a hiány keletkezésének szinhelyén vagy ahhoz közel legyenek eltávolithatók s ily kisebb hiányok miatt ne kellessék a járműveket esetleg a nagyobb műhelyekbe küldözgetni.
E czélból a kereskedelemügyi minister három új műhely épitését, a külműhelyek kibővitését és fiókműhelyek felállitását, illetőleg a budapesti északi főműhelynek s a keleti pályaudvarban levő kocsijavitó műhelyeknek kiegészitését, végre a zágrábi műhely berendezésének kiegészitését tervezi, mely munkák költségei azonban oly összeget igényelnének, - a mely az államháztartásunkban helyreállott egyensúly megzavarása nélkül ez idő szerint alig lenne fedezhető, miért is ez alkalommal csakis a valóban elodázhatlanul szükséges munkálatok költségeinek engedélyezését kérem, még pedig új műhelyekre 550.000 frtot, a külműhelyek kibővitésére s fiókműhelyek felállitására 1,483.000 frtot, az északi főműhely s a keleti pályaudvarbeli kocsijavitó műhely kiegészitésére 120.000 frtot, a zágrábi főműhely berendezésének kiegészitésére 350.000 frtot, úgy, hogy a 2. § a) pontjának tárgyát képező 9,000.000 frtnyi külön hitelből műhelyekre összesen 2,503.000 forint lenne forditandó.
Az új műhelyek elhelyezése iránt a kereskedelemügyi minister még nem határozott, az elhelyezési pontok megválasztásánál azonban a forgalmi viszonyok által kivánt legczélszerűbb elhelyezés mellett súlyt kell fektetni arra is, hogy a műhelyekre alkalmas s illetőleg arra igényt tartó városok azon előnyökkel szemben, melyek az illető vidékre a műhelyeknek ott leendő berendezése következtében természetszerűleg hárulnak, megfelelő áldozatkészséget tanusitsanak s az államkincstár megterhelésének apasztása végett az épitési költségekhez bizonyos arányban hozzájáruljanak.
A külműhelyek közül első sorban a szolnoki, kolozsvári és miskolczi műhelyek nagyobb mérvű kibővitése végett kilátásba s a többi külműhelyeknél az elkerülhetlen kisebb kiegészitések terveztetnek úgy végrehajtani, hogy a rendes üzem ezek miatt ne akadályoztassék.
E helyütt van szerencsém még megjegyezni, miszerint a műhelyépitkezések szükségességére nézve föntebb előadott okoknál fogva s tekintettel különösen arra, hogy a járóműveknek a hálózat növekedéséhez és a forgalom folytonos emelkedéséhez mért újabbi tetemes szaporitásával, a műhelyek kibővitésének s szaporitásának is ezzel karöltve lépést kell tartania, már eddig is intézkedés történt az iránt, hogy a műhelyek teljesitményképességének elégtelenségéből származó forgalmi nehézségeken és zavarokon lehetőségig könnyitve s igy különösen a rendkivül zord időjárások esetén még súlyosodó akadályokon, a mennyire lehetséges, segitve legyen.
E czélból különös tekintettel arra, hogy a járművek rendes fentartása érdekében a vasuti műhelyek elégtelensége miatt számos mozdonyt külföldi műhelybe kellett küldeni, - a már meglévő műhelytelepek berendezéseinek kiegészitése s illetőleg némely fióktelepek reactiválása rendeltetett el, - nevezetesen:
| a) az északi főműhely gépészeti berendezéseinek kiegészitése és egy új kerékkovácsműhely épitése | 590.000 frt, | ||
| b) a temesvári műhely fölszerelésének kiegészitése | 294.000 frt, | ||
| c) a szombathelyi műhely berendezésének kiegészitése | 197.000 frt, | ||
| d) az érsekújvári fiókműhely berendezésének kiegészitése | 60.000 frt, | ||
| e) a brassói fiókműhely reactiválása | 80.000 frt, | ||
| f) a hatvani fiókműhely reactiválása | 50.000 frt, | ||
| g) a brucki és gyulafehérvári kisebb fiókműhelyek felszerelése | 70.000 frt, | ||
| h) a budapesti keleti pályaudvar kocsijavitó telepének kibővitése | 230.000 frt, | ||
| vagyis összesen | 1,571.000 frt | ||
| költséggel. | |||
Ezen munkák végrehajtása iránt azok halaszthatlan sürgősségével szemben annyival is inkább intézkedni kellett, mert habár gyorsittatik is azok végrehajtása, az mégis huzamosabb időt vesz igénybe, miután e kibővitések olykép hajtandók végre, hogy a folyó rendes műhelyi üzemet ne zavarják és a szükséges különféle gépek elkészitése és szállitása is bizonyos időt igénybe vesz. Idejekorán elrendelendők voltak e munkák azért is, mert ezen megbővitések és felszerelési kiegészitések által legalább is 1000 munkással lehet az államvasuti műhelyek munkás-létszámát szaporitani s legalább is ugyanannyi hazai munkásnak lehet keresetet adni s ily módon fokoztatván a műhelyek munkaképessége, mellőzhetővé válik az, hogy a járművek külföldre küldessenek javitás végett.
A most emlitett s már foganatba vett, illetve előkészitett munkák egyébként, melyek a műhelyekre nézve előkészitett munkatervbe teljesen beillenek, - az államkincstárnak külön megterheltetését nem okozzák, a mennyiben a kérdéses beruházások költségeinek fedezésére ugyanis czélszerűen felhasználhatók a legközelebb megnyiló vagy épités alatt levő helyi érdekű vasutak által forgalmi eszközök beszerzése czímén a m. kir. államvasutak részére fizetendő és szabad rendelkezésre álló, mintegy 900.000-1,000.000 forinttal számjelezhető összegek, az ezen felül még szükséges 571.000 frt pedig a műhelyi kiegészitésekre most kért 2,503.000 frt terhére fog végleg elszámoltatni, mint a mely összegben az emlitett munkák most jelzett része benfoglaltatik.
II. Áttérve a vontatási telepek kibővitésére, ide vonatkozólag megjegyezni bátorkodom, hogy a m. kir. államvasutak ezen szolgálati ágazatánál tapasztalt hiányokon segitendő, első sorban:
a) a fedett mozdonyállások szaporitását és a meglevők kibővitését;
b) a fedett szénfészerek szaporitását; és
c) a vizállomások kibővitését és részben átalakitását, továbbá a rossz tápvizek javitását, illetőleg jobb tápvizzel leendő pótlását kell eszközölni.
ad a) A kereskedelemügyi minister az 1893. évi költségvetést kisérő jelentésében is utalt már arra, hogy a fedett mozdonyállások száma a mozdonyok számával nem áll arányban.
Minthogy pedig ezen aránytalanság a mozdonyok folytonos szaporitása következtében évről-évre növekszik: ennélfogva föltétlenül szükséges, hogy a fedett mozdonyállások számában mutatkozó hiány a lehetőségig pótoltassék.
A fütőházakban az 1893. évi előirányzat szerint az év végén hiányzó 156 mozdonyálláson felül az 1894-96. évi szaporulatot számba véve még 227, összesen tehát 383 fedett mozdonyállás fog hiányozni, a mely számadás a műhelyekre nézve előadottak analogiájára azon elvből következik, hogy minden száz mozdonyra legalább is 65 fedett állás számitandó mint elengedhetlen minimum.
ad b) A m. kir. államvasutaknál készletben tartott szén túlnyomó része megfelelő fészerek hiányában a szabadban van elhelyezve, holott az összes szénfajok, de főkép a barna szén a szabadban való tárolás által fűtőképességükből s igy értékükből is veszitenek, minélfogva a szénfészerek hiánya nagy gazdasági hátránynyal jár, sőt azonfelül számos esetben a szénfajok minőségi megromlása s ebből eredő elégtelen fűtőképessége miatt vonatkésések egyenes okozójáva lesz.
A forgalomnak az 1893-96. években várható szaporulatának megfelelő szénszükséglet növekedését is számbavéve, 1896. év végén 50.000 tonna szén számára volna szükség megfelelő fészerről gondoskodni.
ad c) A vizállomások, melyek a vontatási berendezések igen fontos részét képezik, részint a viz elégtelen mennyisége, részint rosz minősége miatt szorulnak mielőbbi kiegészitésre.
Az első szempontot, illetőleg a m. kir. államvasutakon s az általa kezelt helyi érdekű vasutakon létező 472 vizállomás közt 53 van olyan, melyeknek vagy berendezése nem megfelelő, vagy pedig a vizállomási kút nem képes már a szükséges vizmennyiséget szolgáltatni, a mi különösen hosszabb ideig tartó száraz időjárásnál forgalmi zavarokat idéz elő; de rendes körülmények között is időnkint a vizvételnek a szomszédos vizállomásokra való áthelyezését tevén szükségessé, a forgalom rendes lebonyolitását neheziti; minél fogva szükséges, hogy ezen vizállomásokon a kutak kiszolgáltatási képessége mélyités vagy más alkalmas munkálat utján fokoztassék.
A mozdonyok táplálására használt viz minőségének megbirálásánál az a körülmény vétetik számba, hogy mily mennyiségben tartalmaz oly feloldott anyagokat, melyek a kazánban kiválván, annak falaira kazánkő alakjában lerakodnak s e kazánok gyors romlását okozzák.
Ebből a szempontból a m. kir. államvasutakon, ide nem értve az államositott osztrák-magyar államvasut vonalait, melyeknek vizei még nem vegyelemeztettek, a fogyasztott tápvizek 40%-a jó, 33%-a közép, 27%-a pedig rosz minőségű, már pedig tekintve azon nagy gazdasági előnyt, melyet a jó minőségű tápvizek használata a kazánok fentartása szempontjából nyujt, felettébb kivánatos oly berendezéseket létesiteni, melyek által a rosz, illetőleg a közép minőségű viznek legalább egy része jó, például folyóvizzel pótoltatik, vagy a hol ez nem áll rendelkezésre, a meglevő viz vegyileg tisztittassék.
Ezek a munkálatok azonban ismét sokkal nagyobb összegeket igényelnek, mint a mennyit jelenleg okszerűen elvállalhatunk, ez okból a most jelzett czélokra a szóban levő 9 millió forint terhére csupán a legégetőbb szükségletnek megfelelő 215.000 forintot irányoztuk elő.
III. A m. kir. államvasutak mozdonyállományát az 1893. év végén 425 db. gyors- és személyvonatú, 820 db. vegyes és tehervonatú, végre 303 db. másodrendű mozdony képezte, mely számhoz hozzáadva az 1893. évben a selejtezésre került mozdonyok pótlásául az üzleti számla terhére megrendelt 30 db. elsőrangú és a máramarossziget-kőrösmező határszéli vasut épitési hitelében födözött 10 mozdonyt, a m. kir. államvasutak mozdonyainak állaga 1.588 dbot teend, megjegyezvén, hogy e számban a korlátolt használhatóságú, valamint a már most is selejtes mozdonyok száma is benfoglaltatik, melyek közül 44 db. ez időszerint tolatásra, 113 pedig a vonalszolgálatnál teljesitendő képességünkhöz mért kisegitő szolgálatra használtatik.
Számba véve a m. kir. államvasutak saját, valamint az általa kezelt helyi érdekű vasutak vonalainak 1893. évi átlagban 9.924 km.-nyi hosszát, melyből 6.567 km. elsőrangú pálya, kitünik, hogy az összes vonalaknál egy pályakilométerre átlag 0.157, az elsőrangú pályákon pedig pályakilométerenkint 0.192, - sőt ha a fent már emlitett korlátolt használhatóságú vagy selejtes mozdonyok leszámittatnak, csak 0.162 teljesen használható mozdony jut.
Hasonlóan kedvezőtlen az arány a másodrangú pályáknál is, melyeken egy pályakilométerre 0.093 mozdony esik.
Abból pedig, hogy, a mint azt a kereskedelemügyi minister már az 1892. évi költségvetési jelentésében is felemlitette, más nagyobb vasutaknál a pályakilométerre eső mozdonyok száma 0.300, 0.288 és 0.206 között váltakozik, önként következik, hogy a m. kir. államvasutak mozdonyállaga még a kevésbé használható mozdonyok számbavétele mellett is más hasonló vasutak mozdonyállagához képest igen csekély.
A mozdonyoknak igénybevétele pedig a legutóbbi mozdony-beszerzések mellett sem csökkent.
Az 1889-90. évben ugyanis az egy mozdonyra eső teljesitmény az előző időszakhoz viszonyitva 24.976 km.-ről átlag 27.102. km.-re emelkedett s oly fokot ért el, hogy a mozdonyokat továbbra is ily fokozott módon igénybe venni, a jókarbantartás szempontjából sem ajánlatos.
Azonban az 1892. évi eredmény azt mutatja, hogy az egy mozdonyra eső teljesitmény még az 1890. évbelinél is nagyobb (27.850 km.), vagyis, hogy az 1892. évben engedélyezett 168, illetőleg az 1893. évre megrendelt 172 mozdony megfelelő részletének beszámitásával sem lett a mozdonyállománynak a folyton emelkedő forgalomhoz mért viszonya 1892. évben kedvezőbb, mint 1890-ben volt. Azon czél tehát, melyet a kereskedelemügyi minister az 1892. évi költségvetést kisérő jelentése szerint a 168 darab mozdony beszerzése által elérni óhajtott, s a mely abban áll, hogy a mozdonyok túlzott igénybevétele a jókarbantartás szempontjából s azon okból is csökkentessék, hogy a rendelkezésre álló mozdonyállaggal a forgalom további emelkedésénél s előre nem látható körülmények között is ki lehessen jönni, nem volt elérhető.
Ezt legjobban bizonyitják az 1892-93. évi tél tapasztalatai, melyek szerint a mozdonyok a rendkivüli zord időjárás következtében gyakran igen rövid idő alatt hasznavehetetlenekké váltak s ennek folytán daczára az összes forgalomképes mozdonyok fokozott igénybevételének, tényleg mozdonyhiánynyal kellett küzdeni.
Hogy tehát ily váratlan zavaroknak és torlódást előidézhető eseményeknek eleje vétessék, a mozdonyállomány szaporitása már ez okból is elengedhetlen követelmény; de indokolja a mozdonyszaporitást az előadottakon, valamint a forgalom folytonos emelkedésén kivül a miskolczfüleki vonalnak elsőrangúsitása, a máramarossziget-határszéli vasut üzembe helyezése, végre azon körülmény is, hogy a használatban levő mozdonyok egy része, melyeknek száma évenként szaporodik, részint elavult szerkezete, részint pedig elhasznált állapota miatt fokozatosan jobbakkal s a mai forgalmi igényeknek megfelelőkkel pótlandó.
Mivel pedig a már engedélyezett s az 1893. évben beszerzett 172 darab mozdony mellett is, a mozdonyállomány az ily előre nem látható eseményekkel szemben elégségesnek nem tekinthető, a kereskedelemügyi minister kénytelen volt 40 darab mozdonynak sürgős beszállitása iránt intézkedni, mely mozdonyok költségeiből 10 darab mozdonynak 435.975 frt költsége a máramarossziget-határszéli vasut épitési hitelében forgalmi eszközökre előirányzott 1,053.600 frtnyi összegben talált fedezetet, 30 drb. mozdony 1,206.000 frt költségei pedig 1894. évtől kezdődőleg a selejtezésre kerülő mozdonyok pótlása gyanánt a vasuti üzleti számla terhére fognak törlesztetni.
A mozdonyszaporitás legszükségesebb mérvére nézve lett beható számitások azonban azt mutatják, hogy a létező bajt ez az intézkedés sem fogja megszüntetni, miért is az 1894. évre 120 drb. mozdony beszerzése vétetett kilátásba, melyeknek vételára 4,162.985 frtra rúg.
Ezen összeg következőleg lenne fedezendő:
1. a máramarossziget-határszéli vasut fentebb számjelzett járműhiteléből fenmarad 617.625 frt;
2. az engedélyezendő 9,000.000 frtnyi hitelből pedig 2,917.000 frt, - összesen 3,534.625 frt volna e czélra forditandó, mig a fenmaradó 628.360 frt fedezetéről később kellene gondoskodni.
IV. A m. kir. államvasutak forgalmának általános emelkedése következtében, végül több jelentékenyebb állomásnak, mint a budapesti keleti pályaudvarnak, a királyházai állomásnak, a vágvölgyi vonal több állomásának stb. mielőbbi kibővitése szükséges lévén, melyeknek költségei az 1894., illetve 1895. évi költségelőirányzatba nem vétettek fel, a forgalom akadálytalan lebonyolitása szempontjából mellőzhetlen ilynemű kibővitésekre a 9 millió forint külön hitelből 565.000 forint használtatnék föl.
Ezen munkák a következők:
| 1. a rákosi rendező pályaudvar | 50.000 frt, | ||
| 2. Gyékényes állomás kiépitése | 80.000 frt, | ||
| 3. a zágrábi új állomás kiegészitése | 170.000 frt, | ||
| 4. a vágvölgyi állomások kibővitése | 50.000 frt, | ||
| 5. a keleti pályaudvaron kocsitisztitó szin előállitása | 100.000 frt, | ||
| 6. a királyházi állomás kibővitése | 115.000 frt. | ||
| összesen | 565.000 frt. |
Ide vonatkozólag bátorkodom egyébiránt megjegyezni, hogy lehetséges, miszerint a nagy államvasuti hálózaton más állomásoknak megnagyobbitása még sürgősebbnek fog mutatkozni; ennélfogva kivánatos volna a kereskedelemügyi ministernek szabad kezet hagyni arra nézve, hogy a fentebb számjelzett külön hitel oly állomásokra legyen forditható, melyeknek bővitése a forgalmi viszonyoknál fogva a legszükségesebb lesz.
V. Fiume állomáson és pedig úgy magán a pályaudvaron, mint a punto-francon, nemkülönben a fa- és egyéb nyilt rakhelyeken létező berendezések elégtelenek arra, hogy a forgalmat akadálytalanul lebonyolitani lehessen.
De tekintve, hogy az utolsó években a forgalom fokozatosan emelkedett és bizton remélhető, hogy ezen fokozatos emelkedés a jövőben is állandó marad, a létező berendezések az emelkedő forgalomnak egyáltalán nem fognak megfelelhetni.
Minthogy pedig a Fiuméban rendelkezésre álló területek majdnem teljesen ki vannak használva, most már minden talpalatnyi terület feltöltés utján lesz megszerzendő, a mi igen jelentékeny költséget igényel.
Tekintettel azonban az államkincstárnak a küszöbön álló reformok keresztülviteléből eredő amugy is jelentékeny igénybevételére, Fiume állomás kibővitése tekintetében is csupán a legsürgősebb munkálatok hajthatók végre s erre a czélra a fentebbi 9 millió forint külön hitelből 1,300.000 frt vétetnék igénybe, mely utóbbi összegből a kikötő épités terhére 933.000 frt, a m. kir. államvasutak terhére pedig 367.000 frt esik.
A most emlitett két összeg a következő legsürgősebb munkákra szükséges és pedig:
| 1. a kikötő terhére: | |||
| a) a fiumei rendező pályaudvar feltöltése | 700.000 frt, | ||
| b) a Rudolf-móló tárházra | 103.000 frt, | ||
| c) vizvezetékre | 100.000 frt, | ||
| d) felügyeletre | 30.000 frt, | ||
| összesen | 933.000 frt. | ||
| 2. a m. kir. államvasutak terhére: | |||
| a) a II. forgóhid befejezésére | 30.000 frt, | ||
| b) Mária Terézia-mólón forgóhidra | 60.000 frt, | ||
| c) vizvezetékre | 25.000 frt, | ||
| d) Elevator IV. részletére | 25.000 frt, | ||
| e) rendező vágányokra | 120.000 frt, | ||
| f) fakikötői vágányokra | 80.000 frt, | ||
| g) előre nem látottakra | 27.000 frt, | ||
| összesen | 367.000 frt. |
VI. A fiumei kikötő forgalmának örvendetes fejlődése mulhatlanul szükségessé teszi hogy a forgalom akadálytalan lebonyolithatása végett egyrészt a raktárak a lehető legrövidebb idő alatt szaporittassanak, másrészt az államvasuti pályaudvar akként kibővittessék, hogy az évenként ismétlődő s a forgalmat jelentékenyen bénitó árútorlódásnak eleje vétessék.
Az összesen csak mintegy hatszáz vasuti kocsi elhelyezésére alkalmas fiumei pályaudvaron a nagy forgalom időszakában igen sokszor ezer vasuti kocsit is jóval meghaladó forgalom bonyolitandó le. Ha ehhez hozzáveszszük, hogy a kikötőben és pályaudvaron levő és három heti szabad raktározással biró összes raktárak csak mintegy hétezer vasuti kocsirakomány befogadására képesek: nem nehéz belátni az évenként ismétlődő jelentékeny árútorlódás természetes okait.
Hozzájárul még ehhez a behozatali forgalom emelkedése, a mi külön árúkezelést és raktárakat igényel s a nem ritkán beálló hajóhiány, a mi az árútorlódást szintén jelentékenyen fokozza.
Ezeken a bajokon sürgősen segiteni kell, nehogy örvendetes fejlődésnek indult tengeri forgalmunk ezek miatt visszaesést szenvedjen.
A fiumei kikötőnek és pályaudvarnak oly nagyobb arányú kibővitése, hogy az minden irányú igényeknek megfeleljen, a mint az a kereskedelemügyi ministerium 1895. évi költségvetési jelentésében (Beruházások: 9. czím, 212-214. lap.) közölve volt, 13,675.000 frt költséget igényelne. Ezeknek a munkálatoknak a végrehajtása azonban az évek hosszabb sorára lesz elodázható. De ebben a keretben vannak oly munkálatok, a melyeket a kikötő forgalmának veszélyeztetése nélkül elodázni nem lehetséges, és pedig oly sürgősebb munkák, a melyek lehetőleg a legközelebbi 2-3 év alatt okvetlenül végrehajtandók lesznek. Ilyenek: a kellő számú raktárak épitése, s az államvasuti pályaudvarnak feltöltés által leendő kibővitése. Ezen munkálatok sürgőssége már az előző pontban jeleztetett, a hol azok költségeire 933.000 frt lett fölvéve.
Ezen kivül azonban a legközelebbi három éven belül még mintegy négy millió forintnyi épitkezés válik okvetlenül szükségessé, a mit teljes lehetetlenség hosszabb időre elhalasztani. Épitendő lesz ugyanis legalább három új raktár, felépitendő lesz a mult év augusztus 13-án leégett két nagy raktár (melyek biztositva voltak ugyan, ujból való felépitésük mintegy 200.000 frttal meghaladja a biztositásból befolyó összeget), feltöltendő lesz továbbá az államvasuti pályaudvar részére egy nagyobb kiterjedésű terület s épitendő lesz a dock részére (a mely most a nagy kikötő medenczében van ideiglenesen elhelyezve s ott a hajózásnak utjában áll) a hajógyári telep mellett egy külön medencze.
Mindezek oly sürgősen szükséges munkálatok, a melyek végrehajtása 3 évnél hosszabb időre okszerűen ki nem húzható.
Ezen munkálatok költségeinek fedezésére a f. évi budgetbe, a fiumei kikötő épitésére és felügyeletére fölvett 1 millió forintból azonban csak 533.000 frt áll rendelkezésre, mivel 447.000 forint az 1889-1894. évben végrehajtott munkálatok fejében 1901. év végéig kibocsátott utalványok fedezésére, 20.000 frt pedig a dockvállalat szerződéses segélyezésére forditandó.
Már pedig, hogy a fentebb 4 millió forint költséggel kimutatott sürgős munkálatok 3, legfeljebb azonban 4 év alatt végrehajtassanak, illetve kifizettessenek, ahhoz 4 éven át évi 1 millió forintnyi hitel rendelkezésre bocsátása szükséges. Az évi budgetnek e czímen egy millió forintnál nagyobb összeggel leendő megterhelése azonban nem látszik kivánatosnak, minélfogva legczélszerűbbnek mutatkozik, hogy az 1889-1894. évben végrehajtott kikötő épitési munkálatok fejében kibocsátott évi 447.000 forintnyi összeget tevőutalványokból annyi beváltassék, hogy a fiumei kikötő épitésére és felügyeletére a "Beruházások" rovata alatt 4 éven át évenként felveendő 1 millió forinttal a fentebb jelzett sürgős munkálatok végrehajtassanak. Ezen utalvány-beváltásra a szóban levő 9 millió frtnyi külön hitelből 1,500.000 frt volna forditandó, a melylyel mintegy 31/2 évre szóló utalványok lennének beválthatók s igy 4 éven át - évi 1 millió forint költségvetési hitel mellett - mintegy 3,780.000 frt állna az új épitkezésekre, a mihez hozzávéve a leégett raktárak biztositásából várható összeget, a fentebb 4 millió forinttal kimutatott munkálatok a legközelebbi évek folyamán végrehajthatók lennének s ezzel a kikötői forgalom lebonyolitásának legalább nagyobb akadályai megszüntettetnének.
Ezek után kötelességemnek tartom még tisztelettel megjegyezni, miszerint a kereskedelemügyi minister - nehogy a m. kir. államvasutak üzemében fennakadás álljon be, az itt szóban levő munkálatok végrehajtását már meginditotta s azokra a kért 9 millió forintból mintegy 3,700.000 forintot - hozzájárulásommal - már tényleg föl is használt, erre nézve tehát a törvényhozás utólagos jóváhagyását vagyok bátor kérni.
A 2. § b) pontjában a Dunánál és Tiszánál s ezek mellékfolyóinál végrehajtandó s a hajózás és mederrendezés szempontjából elkerülhetlenül szükséges szabályozási munkálatokra - a megfelelő 1894. évi költségvetési hitelen felül - a pénztári készletekből engedélyezni kért 2,500.000 forintra nézve tisztelettel megjegyzem, hogy a földmivelésügyi minister tárczája 1894. évi költségelőirányzatának indokolásában kiemelte, hogy a vizszabályozások terén az államra háruló feladatok megoldására az e czélból évről-évre engedélyezett - bár igen jelentékeny - költségvetési hitelek nem elegendők és részletesen ismertette ama munkálatokat is, a melyek a szóban levő 2,500.000 forintból végrehajtandók lesznek, - itt tehát talán elegendő fölemlitenem azt, hogy tekintve ama rendkivüli fontosságot, melylyel a vizszabályozás kérdésének sikeres megoldása hazánkban, mint oly kiválóan agricultur jellegű államban bir - most, a midőn azt a közelebb mult évek kedvező pénzügyi eredménye lehetővé teszi, alig zárkózhatunk el az elől, hogy erre a czélra is erőnkhöz mért jelentékenyebb összeget áldozzunk.
A 2. § c) pontjában emlitett máramarossziget-kőrösmező-határszéli vasut épitési költségeit illetőleg tisztelettel megjegyzem, hogy az ezen vasut kiépitéséről szóló 1892:XVI. törvénycikk e vasut épitési és üzletberendezési költségeit 13,500.000 frtban állapitván meg, ebből az összegből 500.000 forintnyi hitelt a pénztári készletek terhére engedélyezett, s elrendelte, hogy a felmerülő további költségek fedezése iránt kellő időben megfelelő javaslat terjesztendő a törvényhozás elé, - itt tehát ezen utóbbi törvényhozási rendelkezésnek kivánok eleget tenni, a midőn annak kimondását kérem, hogy a szóban levő vasut épitési költségeiből még nem engedélyezett 13,000.000 frt a pénztári készletekből legyen fedezendő.
Az ugyanezen § utolsó bekezdésében foglalt utólagos jóváhagyás iránti kérelem főleg erre a tételre vonatkozik, minthogy - a mint azt már fennebb a pénztári készletekből eszközölt kiadások felsorolásánál jelezni bátor voltam - a máramarossziget-kőrösmező-határszéli vasut kiépitésére eddig már 12,500.000 frt használtatott fel.
Ugyanis e vasut épitési költségei egész összegének fedezése már eredetileg a pénztári készletekből vétetett kilátásba, ennek elrendelése azonban nem volt a törvényhozástól kikérhető mindaddig, a mig pénztári készleteink mikénti alakulásáról a törvényhozás tiszta képet nem nyer, s a mig teljes bizonyosság nem szereztetik arra nézve, hogy pénztári készleteink ezt a kiadást el is birják.
Minthogy pedig ennek a vasutnak a törvényhozás által elrendelt kiépitését mindeddig függőben tartani nem lehetett, leghelyesebb volt akként intézkedni, hogy a fölmerült költségösszegek addig is, a mig a törvényhozás ez irányban nem rendelkezik, a pénztári készletekből előlegeztessenek.
A törvényjavaslat 3. §-ában annak kimondását kérem, hogy a volt közmunka- és közlekedésügyi minister által tárczájának 1889. évi költségelőirányzatát kisérő jelentésében kikért felhatalmazás alapján a m. kir. államvasutak részére beszerzett s ideiglenesen a nevezett vasutak forgó tőkéje terhére fedezett 50 darab mozdonynak 1,651.061 frt 26 krnyi beszerzési költsége véglegesen a pénztári készletek terhére legyen elszámolandó.
Ez az összeg nem jelent új kiadást, mert ez által az intézkedés által csakis egy ideiglenesen könyvelt függő tétel fog végleges elszámolást nyerni.
A törvényjavaslat 4. §-a a végrehajtási záradékot tartalmazza.
Ezek után tisztelettel kérem a törvényjavaslat elfogadását.
