1895. évi XXXVI. törvénycikk indokolása

a magyar korona országainak egész területén érvényben levő törvényes kamatláb leszállitásáról * 

Utalással a 721. számú törvényjavaslat indokolásában, főleg annak általános részében előadottakra, a jelen törvényjavaslat tekintetében még csak a következőket kell kiemelnem:

Minthogy a jelen törvényjavaslat körében semmi kétség sem lehet arra nézve, hogy az csak az eddigi 6%-tóli kamatlábra vonatkozik és ennek leszállitását czélozza, ezt az 1. §-ban világosan is ki lehet fejezni.

A 721. számú javaslat 1. §-ának második bekezdésében foglalt amaz intézkedésnek felvétele, hogy ha 5%-nál magasabb kamatok vannak kikötve, ezek a felek más megállapodásának hiányában az adós késedelme esetében tovább folynak, itt azért nem mutatkozik szükségesnek, mert a kereskedelmi törvény 265-267. §-ai elegendőképen gondoskodnak arról, hogy a felek akarata a jogügyletek értelmezésénél figyelembe vétessék és értelmezési segédeszközül különösen a kereskedelmi szokásokat és gyakorlatokat is kijelölik. A kereskedelmi törvény eme rendelkezéseit bármely tekintetben érinteni nem mutatkoznék czélszerűnek. Ugyanezen okokból az idézett javaslat 2. §-ának megfelelő § felvétele sem volna itt helyén. A 2. §-nak egyszerű átültetését különben a kereskedelmi törvény 286. §-a sem engedi meg.

A 2. § szerint a váltótörvény (1876:XXVII. törvénycikk) 50. és 51. §-ainak rendelkezései továbbra is fentartatnak.

Ez a fentartás azért mutatkozik szükségesnek, mert a váltótörvény értelmében a törvényben megállapitott kamat egyúttal maximális kamat s annál magasabbat a felek kölcsönös megegyezéssel sem köthetnek ki, továbbá mert nemcsak Ausztriában, hanem Német- és Francziaországban is 6%-ot tesz a váltókövetelések után járó kamat. - Igaz, hogy a most emlitett országokban a törvényes kamatláb nemcsak a váltó-, hanem a kereskedelmi ügyekben is 6%-ot tesz, de a jelen törvényjavaslat a kereskedelmi törvény (1875:XXXVII. törvénycikk) 281. §-át még sem vélte változatlanul fentartandónak, mert a feleknek kereskedelmi ügyekben módjukban áll késedelem esetére 5%-nál magasabb kamatot is kikötni.

Ha a váltótörvény 50. és 51. §-ai változatlanul fentartatnak, akkor azt is ki kell mondani, hogy a váltókövetelések után járó egyéb, nevezetesen késedelmi és perbeli kamatok szintén 6%-ot tesznek. A váltótörvény 50. és 51. §-aiban emlitett kamatok ugyanis nem késedelmi, hanem törvényes kamatok. Hogy a váltókövetelés után egyéb esetekben is, nevezetesen az elfogadó ellen, a nem óvatolt vagy feleslegesen óvatolt váltóból a késedelemtől vagy a perinditástól kezdve 6% kamatok járnak, az eddig az 1868:XXXI. törvénycikk 2. §-a, illetőleg az 1877. évi VIII. törvénycikk 7. §-a Horvát-Szlavonországokra nézve az ottani 1870. évi IX. törvénycikk 2. §-a, illetőleg az 1877. évi deczember 8-iki törvény (orsz. törvény és rendeleti lap, XXXIII. 70. szám) 9. §-a, Fiuméra nézve pedig az 1818. évi november 21-én kelt udvari rendelet alapján, és ha a váltóügylet egyszersmind kereskedelmi ügylet volt, a kereskedelmi törvény 281. §-a alapján kétségtelen volt a 721. számú törvényjavaslat következtében azonban, legalább eme javaslat területén, és a kereskedelmi törvény 281. §-ának módositása következtében a kereskedelmi törvény egész területén, legalább is kétségessé válnék és a váltótörvény 50. és 51. §-ainak analogiájából is alig volna következtethető.

A 2. §-ban a módositandó törvények és egyéb jogszabályok exemplificativ felsorolása azért czélszerű, mert ekkép minden félreértést kizáró módon kifejezésre jut az, hogy nemcsak az a törvényes kamatláb fog leszállittatni, melyet igazságügyi, hanem az is, melyet más egyéb természetű törvények és jogszabályok állapitanak meg 6%-ban a magyar korona országainak egész területén.

A 3. § a törvény végrehajtására vonatkozó szokásos felhatalmazást tartalmazza.