Az 1879. évi XXXVI. törvénycikk életbeléptetésének napjától, vagyis ugyanazon elv julius 1-től fogva a katonai lakbéreknek kipuhatolását és ezen alapon új lakbérszabásnak életbeléptetését, valamint a helyőrségi állomásokat képező egyes községeknek a bérszabás valamely osztályába való sorolását, ezen törvénycikk 30. §-ban foglalt határozmányok szem előtt tartásával, eddigelé már négy izben kellett eszközölni.
Mindjárt az 1879-ik évi julius 1-től fogva az 1880-ik év végéig terjedő hatálylyal megállapitott első bérszabás - szemben a hatályon kivül helyezett és az előbbi szabályok alapján kiadott bérszabással - az egyes lakbérosztályok bértételeiben úgy a havidíjas katonai személyek lakásaira, mint a bérszabás szerint térintendő mellékszükségletekre nézve, emelkedést mutatott.
Ezen emelkedés nemcsak az 1881-1885-iki időszakra nézve az 1880-ik évben felállitott bérszabásban jelentkezett, hanem az 5-5 évenkint kiadott újabb bérszabásokban is.
Ennek megvilágitásául példaképen a századosi lakás bérszabásszerű téritési díjat emlitem fel, mely a bérszabás 5-ik osztályát véve alapul:
| az 1880. év végéig érvényben állott bérszabásban | 305 frt | |
| az 1885. év végéig érvényben állott bérszabásban | 320 frt | |
| az 1890. év végéig érvényben állott bérszabásban | 364 frt |
tett ki; - az 1895-ik év végéig még érvényes bérszabásban pedig már 388 forintra emelkedett.
A mellékszükségletek téritésénél mutatkozó fokozatos emelkedés megvilágitására pedig szolgáljon a következő példa: egy 25-30 négyzetméternyi kiterjedésű iskolaszoba után a bérszabásnak szintén 5-ik osztálya szerint járó bérszabásszerű téritési díj
| az 1880. év végéig érvényben állott bérszabásban | 80 frtra | |
| az 1885. év végéig érvényben állott bérszabásban | 84 frtra | |
| az 1890. év végéig érvényben állott bérszabásban | 96 frtra |
rugott, - holott az 1895-ik év végéig még érvényes bérszabásban már 100 frtban volt megállapitandó.
Hasonló emelkedés tapasztalható a más havidíjasok lakásainak és a mellékszükségleteknek téritési díjaiban az egész vonalon, vagyis a bérszabás, mint a 10 osztályában; - ezenfelül pedig a beszállásolási költségeket növelte még az is, hogy több községet, a kimutatott lakbérek alapján, magasabb bérosztályba kellett sorolni.
Ezen következetes béremelkedésnek természetes következménye az lett, hogy a már rendelkezésre álló laktanyák- és fióklaktanyákban lévő lakások és mellékszükségletek után járó téritési díjak is folytonos emelkedést mutattak.
A beszállásolási költségeknek ezen folytonos emelkedése leginkább kitűnik azon körülményből, hogy a közös hadsereg évenkénti elhelyezési költségei, melyek az 1879-ik évi XXXVI. törvénycikk hatálybalépte után csak 5 millió forintra rugtak, most már 12 millió forintnyi összegre emelkedtek.
A bérszabásszerű téritési tételeknek minden bérosztályban időszakról-időszakra történt ezen emelkedése és a beszállásolási költségeknek ebből folyó növekedése szükségessé tette, miszerint a monarchia két államának kormányai módot keressenek arra nézve, hogy a beszállásolási költségeknek következetes és a mint már kimutattam, jelentékeny emelkedése korlátoztassék.
Az érdekelt kormányok között ez irányban folytatott tárgyalások eredménye a jelen törvényjavaslat.
E törvényjavaslat a beszállásolásról szóló 1879-ik évi XXXVI. törvénycikk 3., 4., 5., 6., 17., 30., 31., 33., 34., 52., 55. és 56. §-ainak, valamint F) kimutatásának részben vagy egészen való módositását foglalja magában; s nehány, a gyakorlati szükségesség által indokolt új rendelkezést is tartalmaz.
Áttérve a részletekre, e tekintetben a következőket bátorkodom kiemelni:
Ezen szakasz a beszállásolási törvény 3. §-ának tulajdonképen csakis formaszerű módositása, és pedig azért, mivel a jelenlegi törvény e szakasza csakis annyiban igényel módositást, a mennyiben az abban előforduló csapattestek és osztályok tekintetében, az időközben beállott szervezeti változások figyelembe veendők voltak.
Ezen szakasz módositása azon oknál fogva terveztetik, mivel a jelenlegi szövegben előforduló „hadsereg” szó elé ezen jelző: „közös” felveendő volna; - továbbá kivánatosnak látszik, hogy a beszállásolási törvény hatálya a népfölkelésre is kiterjesztessék, mert habár a népfölkelési csapatok béke idején nem is állanak fenn és csupán háború idején alakittatnak s a beszámolási törvény a háború esetében előálló e nemű szükségletekre nem vonatkozik, - ezen intézkedést mégis azon körülmény teszi indokolttá, hogy a népfölkelési ügyek intézése már békében is nemcsak irodai munkát okoz, hanem a háború esetén alakitandó népfölkelési csapatok részére előre beszerzendő felszerelés stb. raktárolásáról is már békében kell gondoskodni, minélfogva a népfölkelés czéljaira már békében is szükségeltetnek irodai és raktárhelyiségek. Ily körülmények között mellőzhetetlen oly törvényes intézkedés, mely a honvédelmi ministert ezen helyiségek rendelkezésre bocsátásának követelésére felhatalmazza.
Az 1879-ik évi XXXVI. törvénycikk 5-ik §-ának c) és d) pontjai összekötendők volnának, nehogy a fióklaktanyának külön d) pont alatt való felemlitése azon téves felfogásra és következtetésre szolgáltasson alkalmat, hogy fióklaktanyák csakis akkor volnának követelhetők, mikor (rendes) laktanyák megszerzése nem sikerülne.
A c) pont alatt előforduló ezen szó: „ország” kihagyandó volna, mert az „állami laktanyák” ugyanezen § a) pontja alatt már felemlitvék és igy a c) pontban az ismétlés esete forog fenn.
Ezen szakasz azon új rendelkezése, hogy különös esetekben a pénzügyminister hozzájárulásával az állam is bocsáthat a katonai igazgatás rendelkezésére beszállásolási czélokra szolgáló épületeket, az ezen törvényben megállapitott téritési díjaknak a katonai igazgatás által való fizetése mellett, - abban találja indokolását, hogy ekként az 1879-ik évi XXXVI. törvénycikk azon egyik igen jelentékeny hézaga lesz pótolható, mely abban nyilvánul, hogy a megkivántató laktanyák rendelkezésre bocsátása eddigelé kizárólag az illető községek (városok vagy vármegyék) jóakaratától függött, minek az lett a következménye, hogy a beszállásolási törvény keretében, számos igen szükséges laktanya előállitása nem volt elérhető.
Ezen §-ban továbbá lényeges azon ujitás is, mely szerint a laktanyák és fióklaktanyák közé a laktanyák egy új kategoriája (II. osztályú laktanya elnevezéssel) rendszeresitettetik, mely férőhelyeinek száma, illetőleg terjedelme szempontjából a mostani rendes laktanyával teljesen megegyezik, de minőségére és épitési szerkezetére nézve csekélyebb mérvű követeléseknek felel meg. E két laktanya között minőség és szerkezet tekintetében fenforgó különbségek rendeleti uton fognak annak idején meghatároztatni, mivel azoknak a törvényben való részletes felsorolása túllépné a törvény szűkebb keretét.
Példaképen csak azt emlitem fel, hogy az eddigi rendes (a törvényjavaslat szerint I-ső osztályú) laktanya cseréppel fedendő, ellenben az II-od osztályú laktanyára nézve - figyelemmel a helyi épitészeti szabályokra - megengedtetik, hogy az zsindelylyel fedessék; vagy a hol az előbbi laktanyában kemény padló alkalmazása követeltetik, ott a II-od osztályú laktanyában puha padlózat elkészitése is elegendő stb.
Ezen intézkedés az épittető félre nézve előnyösnek igérkezik, mert ha laktanyát (és nem fióklaktanyát) óhajtana épittetni, akkor nem leend szükséges a nagyobb költségekkel járó rendes (I-ső osztályú) laktanyát előállittatnia, s a mennyiben az ily egyszerűbb szerkezetű II-od osztályú laktanyák téritési díjai is mérsékeltebbek lesznek, ezen intézkedés az államkincstárra nézve is némi előnynyel jár.
Ezek kapcsában, - bár talán fölösleges is, - a kiemelkedő, hogy a törvényjavaslatnak e része, a beszállásolási törvény alapján eddigelé rendelkezésre bocsátott rendes laktanyákra ki nem terjedhet.
A mi az I-ső osztályú laktanyákra nézve felvett azon intézkedést illeti, hogy azoknak külön e czélra épülve kell lenniök, az teszi szükségessé: hogy megakadályoztassék, miszerint fióklaktanyák hozzáépitkezések és tatarozások által rendes laktanyákká alakittassanak át, mi ha megengedtetnék, arra vezetne, hogy tökéletlen laktanyákért is a minden tekintetben megfelelő laktanyák után járó magasabb téritési díjak volnának fizetendők.
Továbbá minden jogosulatlan követelés elkerülése végett, ezen szakaszban, az eddigi gyakorlatnak megfelelő oly intézkedés is fel volt veendő, melynél fogva kimondatik, hogy az épittető fél és a katonai igazgatás közötti szabad megegyezés tárgyát képezi az, vajon laktanya vagy fióklaktanya épittessék-e?
Végül az utolsóelőtti harmadik bekezdésben előforduló ezen szó után „csapatkórházakra” még ezen szó „csapatszállitó-házakra” vétetett fel, mivel az utóbb emlitett férőhelyek szintén az 1879-ik évi XXXVI, törvénycikk 7. §-ában érintett helyiségek és mellékszükségletek közé tartoznak, mely okból kivánatos, hogy a katonai igazgatás ezen, bár csekély terjedelmű helyiségnek rendelkezésre bocsátását is követelhesse.
Az 1879-ik évi XXXVI. törvénycikk 6. §-ának első bekezdésében előforduló ezen szavak után: „honvédelmi minister” felvétetett „a pénzügyminister meghallgatása után”, - még pedig azon oknál fogva, mivel az ezen bekezdésben foglalt rendelkezéshez képest felhagyandó épületeknek tényleges felhagyása előtt, a pénzügyminister meghallgatása is szükségesnek mutatkozik, hogy ez, pénzügyi szempontból, a kérdésben véleményét nyilvánithassa.
Ezen szakasz második bekezdésében kimondatik továbbá, hogy a valamely épület felhagyása folytán mutatkozó beszállásolási szükséglet ezen törvény alapján követelhető, mivel az épitészeti vagy egészségrendőri okokból felhagyott épület tulajdonosa más megfelelő épület átengedésére, a beszállásolási törvény alapján, nem szoritható.
Az 1879. évi XXXVI. törvénycikk 6. §-ának második bekezdésében előforduló ezen szavaknak „állami vagy” törlése javasoltatik, mivel az állami laktanyákra nézve a következő bekezdés külön intézkedést tartalmaz.
A törvény ezen §-ának második bekezdésében előforduló ezen hivatkozás „és d)”, - figyelemmel a jelen törvényjavaslat 4. §-ának új szövegére, - kihagyandó volt.
Kivánatosnak mutatkozik ellenben, hogy kimondassék, miszerint az állam tulajdonát képező és beszállásolási czélokra szolgáló épületeket, - kivéve azon esetet, midőn azok az állandó békeelhelyezésben történt változás folytán, beszállásolási czélokra nélkülözhetőkké válnak, - más, mint beszállásolási czélokra használni szabad ne legyen; s hogy azok eladhatók se legyenek a nélkül, hogy más hasonértékű épület meg ne szereztessék s ekként biztosittassék az, hogy az itt érintett állami épületeket a katonai igazgatás más, mint beszállásolási czélokra ne használhassa, nehogy ez által az elhelyezés terhe az illető községre hárittassék; - továbbá, hogy az ily épületet sem az állam, sem az épületet használó katonai igazgatás beszállásolási czélokra szolgáló más épület előállitása nélkül el ne adhassa.
Az utolsó bekezdés új szövegezése pedig azért terveztetik, mivel e pont, jelen szövegében, többször szolgáltatott okot téves magyarázatra.
Az 1879. évi XXXVI. tc. 17-ik szakasza, - tekintettel az italmérési jövedékről szóló 1888-ik évi XXXV. tc. rendelkezéseire, újra volt szövegezendő.
Az állomási helyek körletén kivül menetelő csapatoknak szeszes italokkal való ellátását biztositandó, ezen §-ban kimondandó volt, hogy a csapatot kisérő markotányos egy és ugyanazon községben (városban) 48 órán belül, a csapatokat szeszes italokkal elláthassa a nélkül, hogy a helybeli italmérési adószedésre jogositottal, illetőleg a kizárólagos italmérési jogosultság haszonbérlőjével egyezségre lépni tartoznék; ezen időn túl azonban az egyezség létrehozása okvetlenül megkivántatik, hogy ekként az italmérési adószedésre jogositottnak, illetőleg a kizárólagos italmérési jogosultság haszonbérlőjének törvénybiztositotta jogai is megóva legyenek.
Az 1879-ik évi XXXVI. tc. 30. szakaszának tervezett módositása az által, hogy a községek a kipuhatolandó bérátlagok alapján, ezentúl nem 5-5, hanem 10-10 évenként lennének lakbérosztályokba sorolandók, pénzügyi szempontokból a leglényegesebb; - a mennyiben - miként már fentebb az általános indokok között kiemeltetett, - a bértételek eddigelé minden új bérszabás megállapitása alkalmával jelentékenyen emelkedtek, valamint igen sok község magasabb bérosztályba került, a minek lehetősége a tervezett módositás által ezentúl csakis nagyobb időközökben fog beállhatni.
A végből pedig, hogy az állam pénzügyeire nézve előnyösebb ezen eljárási mód mielőbb alkalmaztathassék, kivánatosnak mutatkozik, hogy már az 1891-ik évi január 1-től fogva az 1895-ik év végéig jelenleg érvényben levő bérszabás hatálya az 1900-ik év végeig kiterjesztessék, mely intézkedés által a bértételeknek esetleges általános emelkedése az 1896-ik év helyett csakis az 1901. évben következnék be.
A községnek az 1900-ik évben történő és a közvetlenül azelőtt lefolyt öt évben divatozott lakás- és butorárakból kinyomozandó bérátlagok alapján eszközlendő osztályozása és az ehhez képest megállapitandó új bérszabás az 1901-ik évi január 1-től fogva az 1910-ik év végéig volna érvényes.
Kétségtelen, hogy ezen rendelkezés az állam pénzügyeire nézve előnyös lenne és a beszállásolási törvény módositásának, ha nem is egyedüli, de mindenesetre első és legfontosabb indokául tekintendő.
Ezen mindenesetre figyelmet érdemlő okokból tervezett ujitás további indokolása végett kiemelendőnek vélem még azt is, hogy azon eddigi eljárás, mely szerint a laktanyák és fióklaktanyák tulajdonosai abban az esetben, ha az illető község, az öt évi bércyclus lejárta után, magasabb bérosztályba került, laktanyájuk-, vagy fióklaktanyájuknak a bérszabás szerint téritendő részei után magasabb téritési díjak élvezetébe jutottak a nélkül, hogy ezért fokozottabb ellenszolgáltatásokat nyujtottak volna, - sem a méltányosságnak, sem pedig a beszállásolási törvény alapelveinek és szellemének meg nem felelhet.
E mellett nem hagyható figyelmen kivül, hogy a községekre nézve az által, hogy helyőrséggel láttatnak el, a csapatok fogyasztásából úgy is jelentékeny anyagi előny keletkezik, mely előnynyel szemben a községek az elhelyezési czélokra szolgáló épületek átengedésénél még némi áldozatot is hozhatnának.
A bérszabás hatályának 10 évre való kiterjesztésénél azonban épen a községek érdekei szempontjából mégis megengedendő volna, hogy egyes községek a törvényjavaslatban meghatározott feltételek mellett, már időközben is ujólag osztályozhatók legyenek, mert a házbérek emelkedésének következménye az volna, hogy a katonai havidíjas egyének akkor, midőn illetékszerű lakásokat a bérszabásszerű téritési díjakért nem kaphatnának, e lakásokat a beszállásolási törvény 25. §-a alapján a községtől követelnék, mi által azonban az illető községnek oly kiadásokat okoztatnának, melyeknek visszatéritésére egyáltalában nem számithatna.
E baj orvoslására tehát egyes indokolt esetekben alkalom volna nyujtandó.
Ebből kifolyólag különösen ki kellett emelni azt, hogy a község a bérszabás érvényességi tartama első öt évének lejárta után az ott részletezett egyéb feltételek mellett csakis úgy kérhet új osztályozást, ha az 1-ső lakbérosztálynál alacsonyabb lakbérosztályba van sorolva, hogy ekként az állam jogosult pénzügyi érdekeinek szempontjából biztositható legyen, miszerint az esetleges béremelések csakis az érvényben levő bérszabási keretein belül következtethetnek be. Minthogy azonban másfelől szükségesnek mutatkozik, miszerint egyes községek, melyekben a lakbérek a bérszabás hatályának tartamán belül leszállanak, alacsonyabb bérosztályokba legyenek sorolhatók, ennélfogva a törvényjavaslatba, pénzügyi szempontból, oly irányú rendelkezés is felveendő volt, mely szerint a kormány egyes indokolt esetekben a bérszabás hatályának tartama alatt is elrendelheti ily községeknek új osztályozását.
A 30. § utolsó bekezdésének ujólag való szövegezését azon körülmény indokolja, hogy oly laktanyák épitését felajánló feleknek, melyek új helyőrségi állomási helyekül kiszemelt és eddigelé még nem osztályozott községekben volnának előállitandók, alkalom nyujtathassék arra, miszerint már a laktanya épitésére irányuló egyezség létrejövetele alkalmával tájékozást szerezhessenek az iránt, hogy az épitendő laktanya után mily téritésre számithatnak, a mi csakis úgy volna lehetséges, ha az illető község a csapat megérkezte előtt, nevezetesen pedig a laktanya épitésére vonatkozó egyezség létrejövetelekor a bérszabás valamely osztályába besorolható lenne. Ezen rendelkezés a laktanyát épittetni szándékozó félnek helyzetét nagyon megkönnyitené, mert biztos adatok birtokába jutna arra nézve, hogy a laktanya téritési díja az épitési tőke kellő kamatoztatását biztositani fogja-e avagy sem, s ezen támpont egyuttal a laktanyaépitési ügy financzirozását is megkönnyiti.
Az érvényben levő törvénynek ezen hézaga már több laktanya létesitését meghiusitotta, mely körülmény a csapatok közös és jó beszállásolásának szempontjából nagyon hátrányosnak mondható.
Oly új helyőrségi állomásokra nézve azonban, melyekben az egyenkénti elhelyezés vétetik igénybe, az eddigi eljárás továbbra is érvényben maradhatna.
A törvényjavaslat utolsó bekezdésében kimondatik, hogy egyes községek, az ezen szakaszban foglalt elvek szerint az 1896-ik évi január 1-től fogva az 1900. év végéig terjedő időszakra nézve az 1895. év folyamán kivételesen szintén újra osztályozhatók, mely intézkedés a községek érdekeinek szempontjából, azon oknál fogva volna a törvényjavaslatba felveendő, mivel ha már a jelenleg érvényben levő bérszabás hatálya, ezen szakasz alapján, az 1900. év végéig kiterjesztetik, egyes községeknek, melyekben a lakbérek időközben emelkedtek és az ottani viszonyok az ezen § hatodik bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelnek, okvetlenül alkalom volna nyujtandó arra nézve, hogy az 1900. év végéig tartó bérszabási időszaknak még hátralevő öt évére esetleg magasabb és a tényleges viszonyoknak megfelelő bérosztályba juthassanak.
Az 1879. évi XXXVI. tc. 5. §-ának (törvényjavaslat 4. §) azon módositása, mely szerint másodosztályú laktanyák rendszeresittetnek és ezen laktanyák egyszerűbb szerkezeténél fogva az épitési költségek is lehetőleg leszállittatni fognak, szükségessé teszi azon téritési díjaknak arányos leszállitását is, melyek a laktanyákban levő legénységi férőhelyek és istállók, valamint a havidíjasok és a nős altisztek lakásai, nemkülönben a mellékszükségletek után fizettetnek.
Azon könnyitéseknél fogva, melyek a másodosztályú laktanyákra nézve műszaki szerkezeti szempontból engedélyeztetnek, ezen laktanyák épitési költségei általában az első osztályú laktanyák épitési költségeinek 2/3-3/4 részére tehetők. Ennélfogva a legénység és lovak elhelyezése után járó téritési díjak a másodosztályú laktanyákra nézve oly mérvben állapittattak meg, hogy a téritési díjak az első osztályú laktanyák után fizetendő téritési díjak 2/3-ának körülbelül megfelelnek.
A mellékszükségletekre nézve azonban a bérszabásszerű téritési díjnak 2/3-3/4 része volna téritésképen megállapítandó, hogy ekként mindazon okok figyelembe vehetők legyenek, melyek folytán valamely laktanya épitése, a helyi viszonyok következtében, olcsóbb vagy drágább lesz. Hasonló okokból lett a másodosztályú laktanyákban levő havidíjas lakások után járó téritési díj is a rendes bérszabásszerű téritési díjnak 2/3-3/4-ére leszállitva, feltéve, hogy a tiszti lakóépület nem az elsőosztályú laktanyákra nézve fennálló követelményekhez képest épittetett, mely esetben a tiszti lakóépület után az elsőosztályú laktanyák tiszti épületeért járó téritési díj fizetendő.
A fióklaktanyákban levő legénységi férőhelyekre és istállókra nézve az eddigi téritési tételek megtartandók lennének; ellenben a mellékszükségletek és a havidíjas lakások után, a hivatott helyi vegyes bizottság javaslata alapján, úgy, miként ez a másodosztályú laktanyákra nézve terveztetik, a bérszabásszerű téritési díjak 2/3-3/4 részének megfelelő téritési díjak lesznek a jövőben fizetendők. Ezen téritési módozat a jelenlegi törvényes megtéritéssel szemben a téritési díjaknak némi leszállitását fogja ugyan eredményezni, de ez a fióklaktanyák épitésére irányuló vállalkozási kedve csökkentésére alkalmul nem szolgálhat, mivel a jelen törvényjavaslat ezen épületek után is 25 évig terjedhető téritési biztositékot engedélyez, holott a fióklaktanyák után eddigelé téritési biztositék egyáltalában nem volt nyujtható.
Az 1879. évi XXXVI. törvénycikk 31. §-ának utolsó bekezdése, - mely jelen szövegében gyakori félreértésekre szolgáltatott okot, - ujólag szövegeztetett.
Pénzügyi szempontból nagyon lényeges a törvényjavaslat ezen §-ába felvett azon rendelkezés, mely szerint azon téritési díjak, melyek valamely laktanyának vagy fióklaktanyának rendelkezésre bocsátása idején a bérszabás szerint téritendő helyiségek után fizettetnek, az illető laktanya vagy fióklaktanya részére biztositott idő, illetőleg azok használatának egész tartama alatt változatlanul maradnak; - továbbá, hogy az eddigelé már rendelkezésre bocsátott laktanyákra nézve az ezen törvényjavaslatnak törvényerőre való emelkedése idején fizetett téritési díjak, a mennyiben ezek egész összegben az illető laktanyának rendelkezésre bocsátása idején megállapitva volt téritési díjakkal legalább is egyenlők, azon egész időre változatlanul maradnak, melyre a laktanyának szakadatlan megtéritése biztosittatott, melyhez hasonló intézkedés a fióklaktanyákra nézve is terveztetik azok használatának tartamára.
Ezen állandósitás által ugyanis némi pénzügyi előnyök volnának elérhetők a nélkül, hogy ez által a laktanyák tulajdonosai a legcsekélyebb mérvben is károsodnának, mivel itt oly téritési díjak állandósitására van szó, melyek:
1. az ezen törvényjavaslat életbelépte után épitett új laktanyák tulajdonosainak ezen laktanyák rendelkezésre bocsátása idején a bérszabás szerint téritendő helyiségek után fizettetnek; és melyek
2. az ezen törvényjavaslat életbelépte előtt már létesitett laktanyáknak bérszabás szerint téritendő helyiségei után, azon időben fizettetnek, midőn e törvényjavaslat törvényerőre emelkedve életbelép, feltéve, hogy e téritési díjak ekkor legalább is egyenlők azon téritési díjakkal, melyek ezen laktanyák használatba vételekor, a bérszabás szerint téritendő helyiségek után, megállapitva voltak.
Minthogy pedig e szerint úgy a már meglevő, mint az ujonnan épitendő laktanyákra nézve, azon téritési díjak állandósitása czéloztatik, melyek a laktanyák átvételekor azok után fizettettek, illetőleg fizettetnek, ennélfogva ezen állandósitás a laktanyák tulajdonosaira nézve sérelmes nem lehet, a mennyiben a laktanyáknak átvételekor megállapitott téritési díjak az épitési tőke kellő kamatoztatását biztositják és igy az épitési tőke az eredetileg megállapitott bérszabásszerű téritési díjak állandósitása mellett, a használat egész tartama alatt, kellőleg kamatoztatik.
Másfelől pedig a mostani eljárás fentartását, - mely lehetővé teszi azt, hogy a laktanyáknak bérszabás szerint téritendő helyiségei után fizetendő téritési díjak akkor emelkedjenek, midőn azon községek, melyekben az illető laktanyák vannak, az új bérszabás felállitása alkalmával magasabb bérosztályokba kerülnek, - mi sem látszik indokolni; mert eltekintve attól, hogy a jelenlegi eljárás az állam pénzügyeire nézve nagyon hátrányos, a laktanyák tulajdonosai, ily körülmények között, oly jövedelemtöbblethez jutnak, mire az épitéskor egyáltalában nem számithattak s a mire, a beszállásolási törvényből kifolyólag, - miként már ezen indokolásnak a törvényjavaslat 7. §-ára vonatkozó részében emlitve volt, - méltányosan igényt nem formálhatnak.
Ezen módositás ellen némely laktanyatulajdonos - város (község) azon felfogása sem hozható fel indokul, miszerint a téritési díjakból a laktanyák épitésére - rendszerint - kölcsönképen felvett összegnek nemcsak kamatai, hanem még a részleges törlesztési hányadok is fedezendők volnának; mert ezen laktanyák, az egyenkénti beszállásolás terhétől való szabadulás czéljából állittatnak elő és igy első sorban a városnak (községnek) áll érdekében az épitkezés, miből aztán önként következik, hogy az abból némi részben esetleg reájuk háramló teher alól sem vonhatják ki magukat, s pedig annál kevésbé, mert
1. a katonaság elszállásolásának kötelezettsége törvényeink értelmében közterhet képez, s a katonaságnak laktanyákban való elszállásolásából direct előnyöket várni annál kevésbé lehet helyén, mivel az illető község az ott állomásozó katonaság fogyasztása következtében amugy is indirect hasznot élvez;
2. ellenkeznek a beszállásolási törvény szellemével oly téritési díjaknak biztositása, melyekből a laktanyaépitésbe befektetett kölcsönösszegnek nemcsak kamatai, hanem törlesztési részletei is minden egyes esetben fizethetők, mert
3. az épittető fél, bizonyos számú évek multán, különben is tehermentes és eléggé jól jövedelmező laktanya tulajdonába jut.
Ellenben, ha ezen törvényjavaslatnak törvényerőre való emelkedése idején a téritési díjak kisebb összegre rugnának, mint azok a téritési díjak, melyek egyes községekben az illető laktanyának használatba vétele alkalmával, a katonai igazgatás által a laktanyatulajdonosnak fizettettek: a jelen törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy a laktanyák tulajdonosai, a laktanyájuk átadásakor részükre fizetett téritési díjakat élvezzék még azon egész hátralevő időtartam alatt is, mely időtartamra a laktanya után járó téritési díjaknak szakadatlan fizetése részükre biztosittatott.
Ha pedig azon időtartam, melyre nézve a laktanya szakadatlan megtéritése biztosittatott, az ezen törvényjavaslatnak törvényerőre való emelkedése előtt rendelkezésre bocsátott laktanyákra nézve lejár, akkor megfelelő egyezség létrehozatalának nem sikerülte esetében az illető községnek az akkor érvényben álló bérosztályzata lesz a laktanya bérszabásszerű téritésére nézve mérvadó, a mi úgy a katonai igazgatás, mint a laktanyák tulajdonosainak érdekeit egyformán megóvja.
A 9. § a beszállásolási törvény 33. §-a nagyobb részének más sorrendben való szövegezése és csupán azon tulajdonképeni és lényegesnek mondható módositást tartalmazza, hogy a téritési díjak szakadatlan fizetésének biztositása tekintetében nem tesz különbséget az új törvény hatálya alatt létesülő laktanyák és fióklaktanyák között, hanem a biztositékot úgy az I-ső és II-od osztályú laktanyákra, mint a fióklaktanyákra nézve egyformán megadhatónak jelenti ki.
E módositásnak czélja az, hogy a II-od osztályú laktanyák épitésére irányuló vállalkozás élesztessék, valamint hogy a fióklaktanyák is az eddiginél nagyobb mérvben állittassanak elő, a mi tekintettel csekélyebb téritési díjaikra, pénzügyi szempontokból, kivánatosnak mutatkozik, és e mellett a községeknek módot nyujt arra, hogy az egyenkénti beszállásolás terhe alól kisebb pénzáldozatokat, illetve befektetés mellett is, megszabadulhassanak.
Továbbá figyelemreméltó módositás ezen szakaszban még az is, hogy az 1879. évi XXXVI. törvénycikk 33-ik szakaszának változást nem szenvedett azon része, hogy az ekként garantirozott „épület, rendkivüli események (háború, elemi csapások) folytán a kiküldendő vegyes bizottság lelete alapján, az illetékes hatóságok határozatával egészen, vagy részben állandóan hasznavehetetlennek nyilvánittatott, a megfelelő megtéritésnek fizetése megszünik”, - most kiterjesztetik azon esetekre is, melyekben valamely épület jókarban tartása annyira elhanyagoltatott, hogy az egészen, vagy részben hasznavehetetlennek nyilvánittatik, mely új rendelkezésnek az a czélja, hogy a katonai igazgatás ily esetben ne legyen kénytelen az épület tulajdonosának mulasztása folytán hasznavehetetlenné vált épületekért, vagy ezek egy részeért téritési díjakat fizetni, valamint az épülettulajdonossal, miként az eddigi tapasztalat is bizonyitja huzamos és kielégitő eredményre alig vezető tárgyalásokat folytatni.
Az 1879. évi XXXVI. tc. 34. §-ának módositása azért vált szükségessé, mivel a jelenlegi eljárás, a gyakorlatban, a katonai igazgatásra nézve hátrányosnak bizonyult, a mennyiben abban az esetben, midőn a laktanya vagy fióklaktanya tulajdonosa (átengedője) a bútorok beszerzésére s az ezen §-ban felsorolt szolgáltatások teljesitésére vállalkozni nem akart, az átadott épületet, a szükséges berendezési tárgyak hiányában, a katonai igazgatás azonnal használatba nem vehette, holott ennek a téritési díjakat már az átadás napjától fogva fizetnie kellett. Ezen §-nak javaslatba hozott módositása mellett, a jövőben hasonló bajok fel nem merülhetnek s a katonai igazgatás még az épitkezés megkezdése előtt ekkép inkább szerezhet tájékozást arra nézve, vajjon az épületátengedő hajlandó-e beszerezni a szükséges bútordarabokat és kész-e teljesiteni a megkivántató szolgáltatásokat, vagy sem.
Az 1879-ik évi XXXVI. törvénycikk 52. §-ának módositását azon körülmény indokolja, hogy az idézett törvény 31. §-ának ezen törvényjavaslat szerinti módositása folytán, az 52. §-ban előforduló idézet kiigazitása vált szükségessé.
Az 1879. évi XXXVI. törvénycikk 55. §-ának első bekezdésében előforduló ezen szó elé: „lőterek” ezen jelző: „elemi” felveendő volt, minek indokolását a következőkben van szerencsém előadni:
Ezen bekezdés eddigi szövege szerint minden lőtér, tehát a nagy távolságokra való lövésekhez szükséges lőterek, valamint a harczászati lőterek is azon mellékszükségletek közé tartoztak, melyeknek rendelkezésre bocsátását a katonai igazgatás, az 1879. évi XXXVI. tc. 7. §-a alapján igényelhette és melyekre nézve a tulajdon- vagy használati jog a szükséghez képest, esetleg közigazgatási kisajátitás alkalmazásával is volt megszerezhető. Minthogy azonban a csapatok kiképzésének érdekei megkivánják, hogy ezen nagyobb lőgyakorlatok helyszíne gyakrabban változtattassék és e mellett a gazdászati szempontok is az ellen szólnak, hogy az ily lőgyakorlatok megtartásához szükséges lőterek, akár bérlet, akár pedig vétel utján hosszabb időre megszereztessenek, ennélfogva ezen lőterek rendszerint a beszállásolási törvénynek nem 55-ik, hanem 56-ik §-a alapján vétetnek igénybe, még pedig az okozott valóságos kárnak és haszonveszteségnek megtéritése mellett.
Ennélfogva az 55-ik § első bekezdésében különösen hangsúlyozandó, hogy az abban foglalt rendelkezés az „elemi lőterek”-re vonatkozik, hogy ekként a katonai igazgatás abba a helyzetbe jusson, hogy csakis azokat a lőtereket biztositsa, melyekre a csapatoknak a rendes viszonyok között szükségük van; - ellenben minden nagyobb és évenként csak ritkán előforduló lőgyakorlatok megtartására, a szükséges lőtereket ezen törvényjavaslat 13-ik §-a alapján vehesse igénybe.
Ekként a katonai igazgatás az által, hogy az ily nagyobb lőgyakorlatok megtartására szükséges lőtereket bérlet vagy vétel utján megszerezni kénytelen nem leend, eléggé jelentékeny kiadásoktól lesz megkimélve s e mellett ezen lőgyakorlatok helyszínét is könnyen megváltoztathatja, mely utóbbi intézkedés, annak folytán, hogy az eddigi eljárás mellett, nagyobb területek hosszú időre a rendes műveléstől és használattól elvonattak, kétségtelenül azon községekre nézve is előnyös leend, melyekben az ily nagyobb lőgyakorlatokat, a lőtereknek rendelkezésre állása következtében, eddigelé évekig megtartani kellett.
Továbbá, mivel az 55-ik §-ban a régi kisajátitási (1868. évi LV. és LVI.) törvényre történik hivatkozás, e helyett a jelenleg érvényben levő kisajátitási törvény (1881. évi XLI. tc.) idézése vált szükségessé.
Ezeken kivül a jelen (55-ik) szakasz - kivéve annak utolsó bekezdését, - változatlanul marad; a most emlitett utolsó bekezdés azonban, figyelemmel ezen törvényjavaslat alább indokolandó 14. §-ának rendelkezésére, akként volt újra szövegezendő, hogy a gyakorló-, lő-, torna- és lovaglóterek térméretei és egyéb kellékei, az ezen törvényjavaslat 14. §-a értelmében a honvédelmi minister által rendeleti uton kiadandó kimutatásokban határoztatnak meg.
Az 1879-ik évi XXXVI. törvénycikk 56. §-ának első bekezdésében, ezen szó után: „csapatgyakorlatok” felveendő volt: „lőgyakorlatok”, hogy ekként a katonai igazgatás azon lőtereket, melyek nagyobb lőgyakorlatok megtartására szükségesek és melyek ezen törvényjavaslat 12. §-ának fent megindokolt módositása folytán a katonaság állandó használatára nem állanak, a felmerülő szükséghez képest, rövidebb időtartamra megszerezhesse.
Ezen módositástól eltekintve, az 56-ik § három első bekezdése, némi csekélyebb styláris változtatással, régi szövegezésében fentartatik; az utolsóelőtti és utolsó bekezdése helyett javaslatba hozott új szöveg pedig csakis az eljárás tüzetesebb megállapitására irányul.
Ezen szövegezésre azon körülmény adott okot, hogy a gyakorlatban fordultak már elő esetek, midőn a csapatgyakorlatok alkalmával okozott mezei károk és haszonveszteségek nem téritettek meg a kellő időben.
Minthogy továbbá az a kérdés, hogy az állandó táborok körüli gyakorlatoknál okozott károk kipuhatolása mily időközökben történjék, eddigelé szabályozva nem volt, ennélfogva ezen §-ba azon új rendelkezés vétetett fel, hogy ezen eljárás időpontját a közigazgatási hatóság, a katonai igazgatással egyetértőleg, állapitja meg.
A 14. §-nak felvételét, mely az 1879-ik évi XXXVI. törvénycikk F) kimutatását hatályon kivül helyezi és a honvédelmi ministert felhatalmazza, hogy a csapatok kiképzésére megkivántató gyakorló-, lő-, lovagló- és tornahelyek méreteit és egyéb kellékeit, az időközönkint mutatkozó változó szükséglethez képest, a közös hadügyministerrel egyetértőleg rendelettel szabályozza, - a következő indokok tették szükségessé:
A beszállásolási törvény életbelépte óta a lőfegyverek hordképessége jelentékenyen növekedett, mely oknál fogva most sokkal nagyobb lőterekre van szükség, mint a mekkorákat az idézett törvény F) kimutatása megállapit. Kétségtelen tehát, hogy ezen kimutatás átdolgozást igényel.
Minthogy azonban nincs kizárva annak lehetősége, hogy a jelenleg rendszeresitett lőfegyverek helyett, a hadsereg harczképességének emelése érdekében, a jövőben ismét más szerkezetű és hordképességű lőfegyverek fognak rendszeresittetni, ennélfogva nem mutatkozik czélszerűnek, hogy az F) kimutatás a törvény kiegészitő részét képezze, a mennyiben igy ezen kimutatásnak a most emlitett eset bekövetkezte alkalmával szükségessé váló módositása, a törvény ezen részének megváltoztatása nélkül, lehetséges nem volna; addig pedig, mig a törvényhozás hozzájárulása kieszközöltetnék, a szükséges nagyobb lőtereknek rendelkezésre bocsátása követelhető nem lenne, a mi a csapatok kiképzését bizonyára csak hátráltatná.
Ezen szakasz a végrehajtásra nézve intézkedik.
Ezek azon pénzügyi és katonai tekintetek, melyek az érvényben levő beszállásolási törvény módositását teszik szükségessé, s a melyeknek előrebocsátása után a tisztelt képviselőházat kérni bátorkodom, hogy a benyujtott törvényjavaslatot elfogadni méltóztassék.
