1895. évi XLIII. törvénycikk

a vallás szabad gyakorlásáról * 

I. FEJEZET

Általános határozatok

1. § Mindenki szabadon vallhat és követhet bármely hitet vagy vallást, és azt az ország törvényeinek, valamint a közerkölcsiség kivánalmainak korlátai között külsőképen is kifejezheti és gyakorolhatja. Senkit sem szabad törvényekbe vagy a közerkölcsiségbe nem ütköző vallási szertartás gyakorlásában akadályozni, avagy hitével nem egyező vallási cselekmény teljesitésre kényszeriteni.

2. § A polgári és politikai jogok gyakorlására való képesség a hitvallástól teljesen független.

3. § Vallási hite vagy egyházi szabályai senkit sem menthetnek föl törvényen alapuló bármely kötelesség teljesitésétől.

4. § Egyházi fenyiték nem alkalmazható senki ellen abból az okból, mivel az illető törvényben rendelet valamely polgári kötelességét teljesitette, vagy törvényben tiltott valamely cselekvést nem vitt véghez, vagy pedig mivel törvény által engedett polgári jogait szabadon gyakorolta.

5. § Valamely vallásfelekezetből kilépni, vagy valamely vallásfelekezetben belépni mindenkinek szabad a törvényekben megállapitott feltételek alatt.

6. § A latin, a görög és az örmény szertartásu katholikus, az evangélikus református, az ágostai hitv. evangelikus, a görög-keleti szerb és görög-keleti román, valamint az unitárius egyházakra és hivekre, - nemkülönben az izraelitákra vonatkozó törvények és jogszabályok változatlanul fentartatnak.

II. FEJEZET

A jövőben törvényesen elismerendő vallásfelekezetekről

7. § Azok az állampolgárok, a kik törvényesen elismert vallásfelekezetté kivánnak alakulni:

1. tartoznak legalább egy egyházközség felállitását és fentartását, továbbá a felekezetökhöz tartozó gyermekeiknek iskolai hitoktatását biztositani;

2. tartoznak a hitéletre vonatkozó összes rendelkezéseket magában foglaló szervezeti szabályzatot jóváhagyás végett a vallás- és közoktatásügyi ministernek bemutatni.

Ennek a szabályzatnak különösen tartalmaznia kell a hitelvi, az erkölcsi tanokra, az isteni tiszteletre, és egyéb vallási szertartásra, valamint a tisztviselők és más alkalmazottak felett gyakorolandó fegyelmi szabályokra vonatkozó rendelkezéseket.

8. § A jóváhagyás csak akkor tagadható meg:

1. ha a megalakulni kivánó vallásfelekezet állam- vagy nemzetellenes irányzattal keletkeznék;

2. ha a 7. § 1. pontjában foglalt föltétel nem teljesitettik;

3. ha a hitelvek tanok, isteni tisztelet és egyéb vallási szertartás, vagy a tervezett szervezet:

a) a fennálló törvényekkel vagy közerkölcsiséggel ellentétben állana;

b) a már létező és törvényesen bevett vagy elsimert vallásfelekezetek valamelyikével azonosak, vagy attól csupán az isteni tisztelet és az egyházi kormányzat nyelvét illetőleg különböznek;

4. ha a megalakulni kivánó vallásfelekezet elnevezése:

a) faji vagy nemzetiségi jelleggel birna;

b) a már bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezeteket sértené.

9. § A szervezeti szabálynak jóváhagyása után megalakult vallásfelekezet, mint az állam védelme és főfelügyelete alatt álló törvényesen elismert nyilvános vallási testület;

1. szabadon gyakorlohatja a nyilvános közös isteni tisztelet jogát.

2. egyházi önkormányzati jogánál fogva maga intézkedhetik vallási és egyházi ügyeiben, és különösen maga kezelheti egyházi, oktatási, nevelési vagy jótékonysági czélokra szolgáló alapitványait, egyházi szükségletei fedezésére vagyont gyüjthet, és e czélból igénybe veheti hivei anyagi hozzájárulását;

3. a jóváhagyott szervezeti szabályzat, vagy az egyházközösségi szabályokban meghatározott alapon és módon hiveire egyházi adót és egyéb szolgáltatásokat vethet ki, a melyek azonban a közigazgatási ut kizárásával csak a törvény rendes utján érvényesithetők;

4. a jóváhagyott fegyelmi szabályok alapján arra jogositott hatóságai által saját hivei fölött gyakorolhatja az egyházi fegyelmet; azonban elzárás, testi büntetés vagy birság fegyelmi büntetésül nem alkalmazható.

A törvényesen elismert vallásfelekezeteknek ingatlan vagyonszerzési képessége imaházul, oktatási, nevelési és jótékonysági intézetül, egyházi vagy intézeti alkalmazottjainak részére lakházakul használandó épületeknek, az ezekhez szükséges telkeknek és temetőül szolgáló területeknek szerzésére van korlátozva.

Az ingatlan szerzéséről kiállitott okirat, az ingatlan rendeltetésének igazolása mellett, a törvényhatóság első tisztviselőjének bemutatandó, a ki azt ha a szerzési képesség korlátait megtartották, bemutatási záradékkal látja el. A megtagadó határozat ellen folyamodásnak van helye a vallás- és közoktatásügyi ministerhez.

Az ingatlan tulajdonjogának telekkönyvi bejegyzése csak bemutatási záradékkal ellátott okirat alapján rendelhető el.

10. § A törvényesen elismert vallásfelekezet, iskolák, valamint kisdedóvodák és gyermek-menedékházak felállitására, fentartására és vezetésére nézve azokat a jogokat gyakorolja, és azoknak a rendelkezéseknek van alávetve: a melyeket az iskolaügyi törvények az iskolákat, kisdedóvodákat és gyermekmenedékházakat fentartó társulatokra vonatkozólag tartalmaznak.

11. § Az egyházközség megalakitása a törvényhatóság első tisztviselőjének bejelentendő.

Ez alkalommal az egyházközség helyi szabályai is bemutatandók, melyeknek az egyházközségi területkör helyi határait okvetlenül megjelölniök, és egyházközségi előljáróságot szervezniök kell.

12. § A szabályszerüleg megalakult egyházközségnek tagja mindaz, ki az illető vallásfelekezethez tartozik, s az illető egyházközség területén lakik.

Az egyházközségi előljáróság a tagok nyilvántartásáról gondoskodni köteles.

13. § Lelkész és egyházközségi előljáró a felekezetnek csak oly tagja lehet, a ki magyar állampolgár, s polgári és politikai jogai teljes birtokában van, kinek erkölcsi és állampolgári magatartása kifogás alá nem esik, és a ki képsitését Magyarországban nyerte.

14. § A lelkészek és egyházközségi előljárók alkalmazására jogosultnak kötelessége a lelkészül és egyházközségi előljáróul kiszemelt egyént az illető törvényhatóság első tisztviselőjének bejelenteni.

Ezen hatóság a 13. § rendelkezésein alapuló esetleg ellenvetéseit indokolt irásbeli határozatban közli a lelkész vagy előljáró alkalmazására jogosulttal.

E határozat ellen a vallás- és közoktatásügyi ministerhez folyamodásnak van helye.

Ha a határozat ellen folyamodás nem adatott be, vagy a folyamodást a vallás- és közkotatásügyi minister elutasitja, az illető egyén nem alkalmazható.

15. § Ha valamely lelkész vagy egyházközségi előljáró a magyar állampolgárságot elveszti, vagy állam elleni, vagy oly büntetendő cselekmény miatt itéltetett el, a mely nyereségvágyból származik, a közerkölcsiségbe ütközik, vagy közbotrányt okozott; a vallás- és közoktatásügyi minister rendeletére hivatalából elmozditandó.

Ha valamely lelkész vagy egyházközségi előljáró oly államellenes magatartást tanusit, a mely hivatalában való további megmaradását az állam érdekeire nézve veszélyesnek tünteti fel: a vallás- és közoktatásügyi minister annak hivatalától való elmozditását követelheti.

Ha az elmozditást az arra hivatott kellő időben nem foganatositja: a vallás- és közoktatásügyi minister az illető egyházközséget feloszlottnak nyilvánithatja.

16. § Ha az egyház több oly egyházközségből áll, melyek egészséges egyház-szervezetben egyesülnek; köteles a vallásfelekezet felsőbb előljáróságot szervezni, mely az egyházat a polgári hatósággal szemben képviseli.

Az ily előljáróság. illetőleg képviselet tagjai, személyváltozás esetén is, mindig bejelentendők megerősités végett a vallás- és közoktatásügyi ministernek, ki a megerősitést a 13. §-ban felsorolt kellékek hiánya alapján megtagadhatja.

17. § A magyar állam kötelékén kivül álló hatóság vagy egyén a vallásfelekezetnek egyházi feje vagy védura nem lehet, és a vallásfelekezet semmi nemü egyházi függésben külföldi hatóságtól, vallásfelekezeti társulattól, vagy egyéntől nem állhat.

18. § A vallásfelekezet köteles jóváhagyott szervezeti szabályzataiban később tett minden változást a vallás- és közoktatásügyi ministernek esertől-esetre jóváhagyás végett bejelenteni.

Ha ezen változás a 7. és 8. §-ban meghatározott föltételeknek meg nem felel, a 4. § rendelkezéseivel ellenkezik, vagy ha az egyházi határozatok, ima- vagy tankönyvek oly rendelkezést vagy tant tartalmaznának, mely a vallásfelekezet tagjainak állampolgári kötelességük teljesitését tiltaná, vagy törvényben tiltott cselekményt rendelne: a törvényesen elismert vallásfelekezetté nyilvánitás a vallás- és közoktatásügyi minister által haladék nélkül visszavonandó.

19. § Az egyházi közgyülés csak nyilvános lehet.

Az egyházi közgyülésen csak a felekezet egyházi, vagyoni, oktatási, nevelési, jótékonysági s általában a vallásos és erkölcsi élet körébe tartozó ügyei tárgyalhatók.

A vallásfelekezet köteles a közgyülésein hozott határozatait jegyzőkönyvbe iktatni, s e jegyzőkönyveket a vallás- és közoktatásügyi ministernek, vagy az általa kijelölt polgári hatóságnak esetről-esetre bemutatni.

20. § Az illetékes ministernek joga van a vallásfelekezetek vagyonára, a náluk létező alapitványokra és vagyonkezelésökre a főfelügyeletet gyakorolni; különösen őrködni a fölött, hogy az ily vagyont s alapitványokat el ne idegenitsék, ne csorbitsák, vagy azok a kezelés rosszasága miatt veszendőbe ne menjenek, és hogy valósággal egyházi s a törvényben megengedett oktatási, nevelési vagy jótékonysági czélokra fordittassanak, valamint hogy az alapitványokat az alapitók akarata értelmében használják fel.

A vallás- és közoktatásügyi ministernek joga őrködni a fölött is, hogy az egyházi önkormányzat gyakorlásánál a törvény rendelkezéseit megtartsák és hogy a jóváhagyott szervezeti vagy egyházközségi szabályzatban megállapitott hatáskör korlátai között maradjanak.

21. § Az 1868:LIII. tövényczikk 1-8., valamint 19-21. §-aiban foglalt rendelkezések hatálya a törvényesen elismert vallásfelekezetekre is kiterjesztetik oly módositással: hogy az idézett törvénycikk 3. §-ában emlitett bejelentések az illető egyházközség lelkésze vagy előljárója előtt teendők, továbbá, hogy a 21. §-ban emlitett intézetekben levő egyének lelki szükségleteinek kielégitéséről ezek a felekezetek magok gondoskodhatnak.

A törvényesen elismert vallásfelekezetek saját czéljaikra külön temetőket rendezhetnek be, és tagjai a községi temetőkben akadálytalanul temetkezhetnek.

III. FEJEZET

Vegyes és zárhatározatok

22. § Az 1868. évi LIII. tc. 1-8. szakaszaiban foglalt rendelkezéseknek hatálya minden bevett vallásfelekezetre kiterjesztetik.

23. § Arra, ki a bevett vagy a törvényesen elismert vallásfelekezetek valamelyikéből kilépni, avagy azokon kivül állván, azok valamelyikébe belépni óhajt; az 1868:LIII. törvénycikk 1-5. és 7. §-ai nyernek alkalmazást azzal a módositással, hogy az „áttérés” szó helyett „kilépés”, illetőleg „belépés” értendő; továbbá, hogy az idézett törvénycikk 4. és 5. §-aiban emlitett bizonyitványok az illetékes elsőfoku közigazgatási hatóságnál mutatandók fel, a mely annak az egyháznak illetékes lelkészét vagy előljáróságát értesiti, melyből az illető kilépni, illetőleg melybe belépni óhajt.

Az elhagyott egyház elvei az abból kilépettre semmiben sem kötelezők.

24. § A ki valamely bevett vagy elismert vallásfelekezetből kilép, köteles a kilépés idejéig esedékessé vált egyházi tartozásait annak az egyháznak, melyből kilépett, megfizetni.

25. § A bevett vallásfelekezetek valamelyikéből kilépett mindaddig. mig valamely bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezethez nem csatlakozik:

a) köteles a kilépés idejét követő ötödik naptári év végeig esedékes rendes egyházi járulékokat annak az egyháznak szolgáltatni, melyből kilépett; a kilépés idejét követő öt év egyikében sem terhelhető azonban nagyobb járulékkal, mint a mennyit a kilépés évében tartozott fizetni.

b) a mennyiben a kilépett az 1868. évi XXXVIII. tc. 35. §-ában megszabott 5%-ig terjedhető iskolai pótadóval, és az 1891:XV. tc. 18. §-ában megjelölt 3%-ig terjedhető óvodai pótadóval a község részéről vagy azért nem volna megróható, mert e községben községi iskola, illetőleg óvoda nincs, vagy azért, mert ily pótadót a községben ki nem vetettek: köteles az általa elhagyott felekezet részére fentartott iskola vagy óvoda czéljaira fizetett rendes évi hozzájárulási összeget a községi pénztárba évenkint befizetni; mely összeget a község első sorban az általa fentartott vagy segélyezett, másodsorban egyéb a községben levő népiskola, óvoda vagy menedékház czéljaira forditja;

c) köteles végre a kilépett az általa elhagyott felekezet iskolai vagy egyházi czéljaira fizetett, illetőleg elvállalt rendkivüli, egyszersmindenkorra vagy időre szóló járulékokat annak az időnek a tartamára vagy annak az összegnek az erejéig, a meddig azokat elvállalta, szintén a községi pénztárba befizetni. Ezeket az összegeket a község az illető által elhagyott vallásfelekezet arra illetékes közegének szolgáltatja ki, az ily járulékok alól azonban az érdekelt hitfelekezettel való jogérvényes megegyezés utján megváltásnak lehet helye.

Az e § b) és c) pontjaiban megjelölt járulékok, ha a kilépettnek vagyoni viszonya változik, aránylagosan mérsékelhetők. Ugy e mérséklés, mint a járulékok összegének vagy azok értékének megállapitása kis- és nagyközségekben a szolgabirónak, rendezett tanácsu és törvényhatósági joggal biró városokban pedig a városi tanácsnak feladata.

A megállapitással vagy mérsékléssel meg nem elégedő fél a közigazgatási bizottsághoz és innen a vallás- és közoktatásügyi ministerhez folyamodhatik.

26. § A gyermekek, kinek akár mind a két, akár csak az egyik szülője a bevett, vagy a törvényesen elismert vallásfelekezetek egyikéhez sem tartozik, valamely bevett vagy törvényesen elismert vallást követnek, és abban nevelendők.

Ehhez képest az 1894:XXXII. törvénycikk rendelkezései az ilyen gyermekek vallására nézve a következő 27-30 §-okban foglalt eltérésekkel alkalmazandók.

27. § A házasulandók az 1894:XXXII. törvénycikk 1. §-a értelmében megegyezhetnek abban, hogy gyermekeik valamennyien az általuk megjelölt bármely bevett vagy törvényesen elismert vallást kövessék, illetőleg abban neveltessenek.

Ilyen megegyezés hiányában a bevett, vagy törvényesen elismert vallásfelekezetek egyikéhez sem tartozó szülő jogositva van megállapitani, hogy a nemebeli gyermekei a bevett vagy törvényesen elismert vallások melyikében nevelendők.

Ha az illető szülő nem határoz, a másik szülő azonban valamely bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezethez tartozik: akkor az összes gyermekek ezen utóbbi szülő vallását követik, illetve abban neveltetnek.

Ha egyik szülő sem tartozik valamely bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezethez: a szülő helyett, ki a saját nemebeli gyermekek vallása felől nem határoz, a gyámhatóság határoz a rokonok meghallgatásával.

Az, hogy a gyermekek a jelen § 2., 3. és 4-ik bekezdésében körülirt esetekben mely vallásban neveltessenek, legkésőbb azok tanköteles korának elértéig állapitandó meg.

28. § Az oly házasság, melyben akár mind a két, akár csak az egyik fél a bevett vagy törvényesen elismert vallások egyikéhez sem tartozik, különböző vallásu felek közti házasságnak tekintetik.

Az ily felek közt az előző § 1. bekezdésében emlitett megegyezéstől, illetőleg a 2. és 4. bekezdés szerint létrejött megállapitástól, valamint a 3. bekezdés szabályától eltérésnek később csak akkor van helye: ha az egyik vagy mindkét házasfélnek valamely bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezetbe való belépése által a házasság egyvallásuak házasságává válik, a mely esetben az 1894:XXXII. törvénycikk 3. és 4. §-ai megfelelően alkalmazandók.

29. § A 27. § 2. és 4. bekezdésében foglalt szabályok megfelelően alkalmazandók akkor is: ha a törvénytelen gyermek anyja, vagy az, a ki lelenczet vagy általában ismeretlen szülők gyermekét felfogadta, a bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezetek egyikéhez sem tartozik.

30. § Az 1868:LIII. törvénycikk 13. és 15. §-ainak rendelkezései a bevett és törvényesen elismert vallásfelekezeteken kivül állókra is kiterjesztetnek.

31. § A hazában utazó vagy tartózkodó idegenek tarthatnak saját hitelveik szerint rendes, nyilvános isteni tiszteletet, a mennyiben az a fenálló törvényekbe, az állam érdekeibe és a közerkölcsiségbe nem ütközik, és az illető rendőri hatóságnak eleve bejelentetik.

Ha állandó természetü lelkészi állást is tartanának fenn, az alkalmazott egyén a törvényhatóság első tisztviselőjének bejelentendő.

32. § A törvényesen elismert vallásfelekezet tagjainak, és a bevett vagy törvényesen elismert felekezeteken kivül állók polgári uton kezelendő anyakönyvi ügyei iránt, mig az állami anyakönyvek vezetéséről szóló törvény életbe lép, a belügyi és a vallás- és közoktatásügyi ministerek rendeleti uton intézkednek.

33. § A ministerium felhatalmaztatik, hogy a jelen törvényt Fiume városában és területén rendelettel hatályba léptesse.

34. § A jelen törvény végrehajtásával a vallás- és közoktatásügyi, a belügyi és az igazságügyi ministerek bizatnak meg.


  Vissza az oldal tetejére