A mezőgazdasági termelés, a kereskedelem és a fogyasztó közönség érdekeinek együttes védelmét czélozza a jelen törvényjavaslat, mely a mezőgazdasági termények és termékek hamisitásának tilalmazásáról intézkedik.
Azon okok, melyek a kormányt a mesterséges borok készitésének és azok forgalomba hozásának tilalmazásáról szóló törvényjavaslat benyujtására birták, mely azóta mint 1893. évi XXIII. törvénycikk törvényerőre emeltetett, még fokozottabb mértékben fenforognak a jelen esetben, a midőn a mezőgazdasági termelés főbb czikkeit törvényes védelemben részesiteni óhajtom.
Azon sűrűen felhangzó panaszok, melyek úgy a szakkörök, mint a nagyközönség körében felhangzottak, s a melyek a már-már aggasztó mértékben jelentkező hamisitások ellenében a fogyasztó közönség, a termelők és a tisztességes kereskedelem együttes érdekében hathatós törvényes intézkedéseket sürgettek, arra birták hivatali elődömet, hogy a hamisitások mértékére vonatkozólag positiv adatokat szereztessen be.
A szakszerű vizsgálatokkal megbizott chemiai kisérleti állomások jelentései megdöbbentő adatokat hoztak napvilágra. Az ország öt nagy városában megejtett vizsgálatok eredménye azt mutatta, hogy a megvizsgált 1235 czikk közül 208 találtatott hamisitva, vagyis körülbelül 17 százalék.
Részletezve az egyes megvizsgált czikkeket:
| tej, tejsűrű, tejfelből | 18% | |
| vajból | 6% | |
| lisztből | 0.4% | |
| pálinka, cognacból | 45% | |
| paprikából | 20% | |
| borból | 27% | |
| eczetből | 47% |
volt hamisitva.
Ha ehhez hozzávesszük az országos chemaiai intézet részéről a székes főváros területén eszközölt vizsgálatok eredményét, mely szerint 1290 czikk között 351, vagyis 27% volt hamisitva, végeredményképen constatálható, hogy az országban beszerzett és megvizsgált 2525 czikk között 559 találtatott hamisitva, vagyis 22%, azaz a megvizsgált anyagoknak több mint ötödrésze.
Az országban űzött hamisitásoknak ezen - csak hozzávetőleges - statistikája azt bizonyitja, hogy a hamisitások meggátlására alkotott eddigi törvényes intézkedések nem voltak alkalmasak arra, hogy ezen közveszélyes üzelmek gátjául szolgáljanak, s hogy immár elodázhatatlan feladata a kormánynak gondoskodnia arról, hogy a leggyakrabban hamisitott czikkek külön törvényben összefoglalva fokozottabb jogi védelemben részesittessenek.
Valamint a mesterséges borok készitésének és azok forgalomba hozásának tilalmazásáról szóló 1893:XXIII. törvénycikk, úgy a jelen javaslat sem akarja az egészségre ártalmas vagy veszélyes italok és élvezeti czikkek készitésére s forgalomba hozatalára vonatkozó büntető és közegészségügyi törvények határozmányait érinteni, hanem csupán a mezőgazdasági termelést közelebbről érintő czikkek hamisitásának meggátlása végett tartalmaz az emlitett törvények pótlása és kiegészitéseképen büntető határozmányokat.
Annál is inkább szükséges intézkedés a jelzett irányban, mert az eddig hozott hazai törvények kizárólag csak a közegészség érdekeit vélték megóvni és az őstermelés általános szempontjai ezek által nem nyertek védelmet. Pedig úgy hazai mezőgazdasági viszonyaink felette súlyos helyzete, valamint a gazdasági intensivitás érdeke megkövetelik, hogy a mezőgazdasági termények és termékek a mindinkább terjedő hamisitások és utánzások ellenében hatékony védelemben részesittessenek.
Igy jelesül:
A közegészségügy rendezéséről szóló 1876. évi XIV. tc. 14. §-a értelmében „ártalmas gyümölcsnek, gombáknak, valamint minden romlott, hamisitott vagy ártalmas anyagokkal kevert tápszereknek és italoknak árulása, nemkülönben az ezek előállitására és eltartására szolgáló, egészségre ártalmas edényeknek készitése és használata tilos.
E szakasz a mezőgazdaságra nézve oly nagyjelentőségű czikkeknek, mint a vető- és fűmagvak, abraktakarmánynak, trágyaneműeknek hamisitása esetén alkalmazást nem nyerhet. Hasonlókép nem vonatkoznak az érintett czikkekre a fennálló büntető törvénykönyvek sem.
Az 1878. évi V. tc. ugyanis XXI. fejezetében „a közegészség elleni bűntettek és vétségek”-ről szólva, a 314. §-ban a következőképen rendelkezik:
„A ki a közfogyasztás tárgyait képező, s elárusitásra vagy szétosztásra rendelt élelmi czikkek közé, az egészségre ártalmas anyagot kever, vagy kevertet; úgyszintén az, a ki az akként meghamisitott vagy életveszélyes élelmi czikkeket elárusitás, vagy szétosztás czéljából boltjában, vagy más árúhelyen vagy raktárában tartja: közegészségelleni vétséget követ el, és egy évig terjedhető fogházzal ezenfelül száz forinttól ezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.”
A 315. szakaszban pedig: „A ki használatban levő kutat, vizvezetéket, viztartót megmérgez, úgyszintén a ki életveszélyes, vagy az egészségre ártalmas anyaggal kevert valamely élelmi czikket (314. szakasz), ennek veszélyes vagy ártalmas tulajdonságát elhallgatva elárusit, árúba bocsát, vagy szétoszt: öt évtől - tiz évig terjedhető fogházzal; s ha ebből valakinek súlyos testi sértése vagy halála következett be, - a mennyiben gyilkosság nem forog fenn - tiz évtől tizenöt évig terjedhető fegyházzal büntetendő.”
Látnivaló, hogy a törvény egyedül csak az élelmi szereket részesiti büntetőjogi védelemben.
Az 1879. évi XL. tc. 107-ik szakasza szerint „Nyolcz napig terjedhető elzárással büntettetik, a ki az ételeknek rész-, czin-, vagy más ércz edényekben való főzésére nézve fennálló szabályokat megszegi, úgyszintén, a ki az elárúsitásra vagy szétosztásra szánt étel- és italczikkek tartására s az azokkal való bánásmódra vonatkozó szabályokat megszegi.”
Ugyane törvény 104. szakasza intézkedik az állategészségügyi szabályok áthágásainak büntetéséről, melyre vonatkozólag az állategészségügyi törvény (1888:VII. tc.) s az annak alapján kiadott rendeletek részletes intézkedéseket tartalmaznak: úgy, hogy a fogyasztásra szánt hús egészségi állapotának hathatós ellenőrzése megfelelően biztositva van.
Azon jelentőség, melylyel a hamisitások a nemzetközi forgalomban birnak, hatályos meggátlásukra nemzetközi intézkedések szükségességét hozta előtérbe s az 1891. évi hágai nemzetközi mezőgazdasági congressuson erre vonatkozólag a következő resolutiók nyertek elfogadást:
1. Kivánatos, hogy a már létező és az élelmi szerek hamisitása ellen már hozandó törvények szigorúbb keresztülvitele érdekében nemzetközi egyezmény köttessék.
Ezen egyezmény czélja, a nélkül, hogy közvetlenül az illető egyezkedő államok törvényhozásába belenyúlna, az ezen államokban hamisitások által elkövetett vétségeket köztudomásra hozni és az egyes államok törvényes intézkedéseinek szigorú alkalmazását a vétségek elkövetői és segédkezői ellen biztositani.
2. Időközben a községi előljáróságoknak kötelességük a hamisitott élelmi szerek elárusitása ellen szükségesnek mutatkozó intézkedéseket saját hatáskörükben megtenni.
3. Kivánatos, hogy az egyes kormányok külön bizottságokat állitsanak fel, melyek feladata az illető államokban észlelt hamisitásokról évenkint jelentést tenni, mely jelentkezéseket az államok egymással közlik.
4. Kivánatos, hogy szövetkezetek alakittassanak, melyek tudományos felügyelet alatt hamisitatlan élelmi szerek árusitását felkarolják.
5. Kivánatos, hogy a főbb hamisitások ismerete az iskolákban szemléletileg oktattassék, s hogy ezekről népszerű ismertetéseket bocsáttassanak közre.
Hasonló értelemben nyilatkozott az élelmi szerek kémikusainak 1890-ben tartott congressusa is, mely szintén a hamisitásoknak nemzetközi intézkedések utján történendő elnyomatása mellett foglalt állást, s egy bizottságot nevezett ki azon feladattal, hogy az élelmi szerek hamisitásáról codexet szerkeszszen, melyben a hamisitások a szerint osztályozandók, a mennyiben a hamisitás „mérgező”, „értéknélküli” vagy „kevés értékű” anyagok felhasználásában áll.
Erélyes intézkedéseket sürgetett a mindjobban elharapódzó hamisitások ellenében a legutóbb Budapesten megtartott közegészségi és demografiai congressus is.
Egyébként mint a nemzetközi eljárás első kisérlete felemlithető a Brouardel párisi orvoskari dékán elnöklete alatt álló nemzetközi bizottság, mely „Revne internationale des falsifications” czímű folyóiratában az egész világon előforduló jelentékenyebb hamisitásokat s az ellenük életbeléptetett törvényhozási és közigazgatási intézkedéseket részletesen ismerteti.
A külföldi törvényhozások példája is azt mutatja, hogy a közegészségi törvények mellett azon czikkek, melyek hamisitása nagyobb mértéket ért el, vagy a melyek természetüknél fogva hathatósabb védelmet igényelnek, külön büntetős sanctióval ellátott törvények tárgyát képezik.
A britt egészségügyi törvényhozás méltán dicsért codexe mellett külön törvény szabályozza az élelmi szerek forgalmát és ismét külön törvény intézkedik a műtrágya és abraktakarmány-kereskedés tárgyában. Ez utóbbi törvény a mezőgazdaság érdekeit hathatósan védi a lelkiismeretlen elárusitók ellenében.
Az 50 fonton felüli eladások esetén ugyanis az eladó tartozik a vevőnek számlát kiszolgáltatni, melyekben kitüntetendő a trágya neve, azon körülmény, vajjon mesterséges keverék-e, s milyen a minimalis nitrogén, oldott vagy oldatlan phosphorsab- és cali-tartalma. A számla adataiért az eladó szavatol.
Gyártás utján előállitott takarmányfélék (mi alatt szarvasmarha, juh, kecske, sertés és lónak szánt takarmány értetendő) hasonlóképen számlával látandók el, melyen az illető anyag megnevezésén kivül fel kell emlitve lenni: vajjon egy anyag vagy magból, vagy pedig többfélékből állittatott elő, mely adatok valóságáért az eladó szintén szavatol.
Ha az állati takarmány oly név alatt árultatik, melyből azt kell következtetni, hogy egy vagy több anyag vagy magból minden más anyag hozzákeverése nélkül készült, az eladó szavatol az illető takarmány tisztasága, vagyis azért, hogy annak előllitása a kérdéses anyagokból vagy magvakból történt.
Azonfelül azért is szavatol az eladó, hogy az illető anyag általában takarmányozási czélokra alkalmas.
Ha az eladó a számlákon, üzleti körözvényeken s hirdetésekben az illető takarmányok táplálóanyag vagy egyéb tartalmára nézve közlést tesz, annak valódiságáért szavatol.
Ha valamely műtrágya- vagy takarmány-elárusitó kellő igazolás nélkül elmulasztja az átadásnál, eladás előtt vagy közvetlenül utána a számla átadását, vagy ha az ő hibája folytán az illető anyag leirása, vagy számlája egy lényeges pontjában a vevő kárára hamis; vagy pedig ha állati takarmány gyanánt oly anyagokat árusit, melyek a marha egészségének ártalmasak; vagy ha takarmányozásra értéktelen, s az eladásnál fel nem sorolt anyagokat szállit, az esetben a magánjogi kártalanitási igényeket tekinteten kivül hagyva, sommás úton az első esetben 20 font sterling, minden további esetben 50 fontig büntetendő.
Hasonló intézkedéseket tartalmaz az 1887. deczember 29-én kelt belga s az 1888. február hó 4-én kelt franczia törvény.
A többi állam törvényhozása csupán az élelmi szerekre terjed ki, melyhez némely államban a használati tárgyak bizonyos kategoriái járulnak.
Legismeretesebb az 1879. évi május hó 14-éről kelt németbirodalmi törvény, mely az osztrák javaslatnak is mintaképül szolgált és egész külön szakirodalom keletkezésére adott alkalmat. E törvény szerint az élelmi és élvezeti, valamint a játékszerek, tapéták, festékek, evő-, ivó- és főzőedények, valamint kőolajjal való forgalom rendőri felügyelet alatt áll. A törvény rendkivül széleskörű felhatalmazást ád a császárnak arra nézve, hogy az összes részleteket a szövetségtanács hozzájárulásával rendeleti úton szabályozza, a mennyiben a törvény csak a büntetések maximumait állapitja meg. E törvényt 1887-ben követték az ólomnak és czinknek alkalmazását tilalmazó junius 25-iki, az egészségre ártalmas festékek használatát tiltó julius 5-iki, s a művajról szóló julius 12-iki törvények. Ezen törvények végrehajtására vonatkozó részletes intézkedéseket az egyes országok különleges viszonyaik szerint önállóan tették meg a birodalmi törvények keretében és gondoskodtak megfelelő vizsgálati intézetek felállitásáról a szakértői teendők végzésére.
Francziaországban az élelmezésügyi rendőrség (police des subsistance) az 1790 és 1791-iki törvényekkel széles hatáskört nyert az élelmi szerek forgalmának ellenőrzése tekintetében, s a Code Pénal a forgalomban előforduló csalásokat szigorú büntető tételekkel sújtja, 1851. márczius hó 27-én külön törvény alkottatott az élelmi czikkek hamisitásáról, melynek határozmányait az 1855. május 5-iki törvény az italokra is kiterjesztette.
E törvények helyes keresztülvitelét nagyban elősegiti a franczia rendőri hatóságok czélszerű szervezete s főleg a vegyészeti és technológiai vizsgáló intézetek mintaszerű berendezése, melyek közül elég a hires párisi „Laboratoire municipal” közhasznú működésére utalni.
Egészen modern szinvonalon áll az 1890. év augusztus hó 4-én kelt belga törvény, az élelmi szerek hamisitásáról, melynek kapcsán több rendelet bocsáttatott ki a húsárulásról, az élelmi szerek mesterséges festéséről, az eczet kereskedésről, az élelmiszer ipar- és kereskedelemben használható edényekről stb. A törvény értelmében a kormány két évenkint jelentést tartozik a törvényhozás elé terjeszteni azon intézkedésekről, melyeket a törvény végrehajtása érdekében életbeléptetett, s az 1893-ban tétetett közzé, az első ilyen jelentés, melyből világos képét nyerjük azon tevékenységnek, melyet a kormány az élelmi szerek forgalmának szabályozása és ellenőrzése, valamint az ellenőrző szolgálat szervezése terén kifejtett.
Olaszországban az 1888. évi deczember hó 22-én kelt egészségügyi törvény alapján 1890. évi augusztus hó 3-án adatott ki külön szabályzat az élelmi szerek és italok, valamint a házi használatra szánt tárgyak egészségügyi ellenőrzése tárgyában.
Ausztriában a belügyminister 1888. évi február hó 1-én terjesztett be egy a német törvény mintájára készült törvényjavaslatot az élelmi szerek forgalmának szabályozásáról, a melyet a képviselőház 1893. évi márczius hó 24-én harmadik olvasásban elfogadott, s mely jelenleg az urak házában van előkészitő tárgyalás alatt.
A helvét köztársaságban, valamint az északamerikai Egyesült-Államokban az egyes kantonok, illetve államok autonom törvényekkel intézkedtek az élelmi szerek és italok forgalma tárgyában; az amerikai törvények legnagyobb részt az 1875-iki angol törvény szem előtt tartásával készültek. Svájczban csak a szeszes italokra van egységes szövetségi törvény.
Számos törvényhozás a művaj készitését és forgalmát külön törvénynyel szabályozta.
Legmesszebb ment e téren Dánia, mely 1888. évi április hó 5-én alkotott - két év tartamára - a margarin készitése és elárusitása tárgyában törvényt, melyet 1891. év április hó 1-én egy öt év tartamára szóló törvénynyel helyettesitett.
Francziaországban eleinte rendeletekkel, 1887. évi márczius hó 14-én pedig törvénynyel szabályoztatott a vajkereskedés, mely törvényhez részletes végrehajtó utasitások bocsáttattak ki.
Angliában 1887. évi augusztus hó 23-án hozatott a „Margarine-Act” melynek azonban nem sikerült a nagyban fűzött hamisitásokat nagyobb mértékben meggátolni.
A skandináv országokban, hol a vajkészités oly nagyjelentőségű, számos rendelet adatott ki, sőt Dánia, melynek legtökéletesebb margarin törvénye van, szükségesnek látta Nagy-Brittaniának, mint fő vajimportáló országnak kormányához fordulni, hogy a kérdés eredményes megoldása érdekében hivjon össze nemzetközi értekezletet; de az angol külügyi kormány nem kivánt e téren kezdeményező lépést tenni.
Németalföldnek már 1809. óta van a vajkereskedést szabályozó rendelete, melyet 1889. junius 23-án külön törvénynyel pótolt, melynek főhiánya, hogy figyelmét nem terjeszt ki a transitó-árúra, mi pedig, tekintettel azon körülményre, hogy az angol piaczra szánt dán vajat Németalföldön nagy mértékben hamisitják, rendkivüli módon érezteti hátrányos következményeit.
Az északamerikai Unióban 1886. augusztus 2-ika óta, Portugáliában pedig 1888. julius hó 17-dike óta van külön vajtörvény.
A mi már most a jelen törvényjavaslatot illeti, az 1-ső szakaszban felsoroltatnak a mezőgazdasági termények és termékek legfőbbjei, melyeket különös büntetőjogi védelem alá óhajtok helyezni.
Ezek egy része mint élelmi, illetve élvezeti szer a büntető törvények meg a közegészségügyi törvény és rendeletek oltalma alatt áll ugyan, mindazonáltal a mezőgazdasággal való szoros kapcsolatuknál fogva czélszerűnek látszott őket a többi, különleges jogi védelemben eddigelé nem részesitett mezőgazdasági czikkel együttesen külön törvény keretébe foglalni.
A vetőmagvak, abraktakarmány és trágyaneműek hamisitásának meggátlása a mezőgazdaságnak első rangú érdeke: a mezőgazdasági cultura fejlődésével ugyanis egyenlő lépést tart e fontos czikkek hamisitása, mit épen azon körülmény is bizonyit, hogy oly intenziv gazdasággal biró államok, mint Anglia, Francziaország és Belgium, szükségesnek látták e czikkek hamisitása ellen külön szigorú törvényekkel lépni fel.
Ha e külföldi példáktól eltértem is e tekintetben, hogy a jelzett czikkeken kivül egyéb, a mezőgazdaságra eminens fontosságú termékeket is felvettem a törvény keretébe, ennek oka abban rejlik, hogy a javaslat alapintetiója épen a gazdasági főbb termékek egész complexumának felkarolásában áll.
A dolog természeténél fogva magában a törvényben fenn kellett a lehetőségét tartani annak, hogy azon esetben, ha köztudomásúlag nagyobb mértékű hamisitások egyéb, a jelen törvényben fel nem sorolt terményekre és termékekre is kiterjeszkednének, a szakminister ezeket is - rendeleti úton - a törvény oltalma alá helyezhesse.
A javaslat 2-ik szakasza a hamisitás fogalmának meghatározását nyujtja. Jóllehet teljes tudatában vagyok annak, hogy mily nehéz és kényes feladat definitiokat, miknek megállapitása első sorban a tudomány hivatása, törvénybe iktatni, s ez által mintegy hosszabb időre lekötni, még sem zárkózhatom el azon gyakorlati követelmény elől, hogy a törvény végrehajtására hivatott hatóságok részére nehéz feladatuk megoldására magában a törvényben legalább általános útmutatás adassék.
A hamisitások mértékének tudományos megállapitása a szakértő hivatalok feladata: a hatóság beérheti azzal, ha a fogyasztó közönség megtévesztésére irányuló szándékot kimutathatja.
A 3-ik és 4-ik szakaszok a kihágásokat sorolják fel. A büntető törvények és a közegészségi törvény szigorúbb határozmányainak fentartása mellett az 1879. évi XL. törvénycikk engedte büntetőtételek maximumát kellett igénybe vennem, egyrészről mert a szóban forgó hamisitások mértéke, s igy a büntetéssel sujtandó cselekmény előreláthatólag esetenkint rendkivül változó lesz, minek folytán a hatóságnak módot kell nyujtani, hogy a büntetést a bűntettel arányban szabhassa ki, mi csak kellő latitude mellett lehetséges, másrészt pedig azért, mert a törvényjavaslat szigorú büntetések kilátásba helyezésével a hamisitásoknak elejét venni igyekszik, tehát praeventiv uton is kiván hatni.
A szorosan vett hamisitás tényén kivül az 1893:XXIII. törvénycikk mintájára büntetéssel találtam sujtandónak a hamisitás czéljaira szolgáló anyagoknak ilyenként való hirdetését is, nemkülönben a termékeknek oly elnevezés alatti forgalomba hozatalát is, melyek azokat természetük szerint nyilvánvalóan meg nem illetik. A büntetendő cselekmények minden árnyalatait természetesen előre látni nem lehet: a főczél és elérendő ideál mindenesetre az, hogy minden oly cselekményt, melyből a közönség félrevezetésére irányuló szándék nyilvánvaló, elérje a törvényes megtorlás.
Hogy a hatósági ellenőrzés meghiusitása büntetés alá esik, ez annyira a dolog természetében rejlik, hogy bővebbb okadatolását mellőzhetőnek vélem.
Az 5-ik szakasz az eljáró hatóságokat sorolja fel.
Az alapelv, mely e szakasz szerkesztésénél szemem előtt lebegett az volt, hogy addig is, mig a kihágási vitás ügyek külön biróságok hatáskörébe utaltatnak, úgy a jelen törvény végrehajtásánál, úgy a kihágási biráskodás, mint a tulajdonképeni activ közigazgatás ügyei egy hatóság kezébe tétessenek.
A különböző hatóságok illetékessége ugyanis tapasztalás szerint nagyban akadályozza a törvény helyes végrehajtását és sok esetben oda vezet, hogy a felsőbb hatóságok kénytelenek az alsóbbak itéleteit illetéktelenség czímén, tehát merőben alaki okból, feloldani, mi által természetesen az eljárás gyorsasága és hatályossága a közérdek nagy kárára jelentékeny mértékben szenved. Minthogy a jelen javaslat a kihágási biráskodást, és a közigazgatási felügyeletet s ellenőrzést azonos hatóságokra bizza, a hatóságok kijelölése különös jelentőséggel birt. Elvként valósitottam meg azon követelményt, hogy első fokban az egyéni intézkedés érvényesüljön, mert csak igy várható erély és gyorsaság a törvény üdvös intentióinak megvalósitása tekintetében. E végből az 1893. évi XXXIII. törvénycikk által a székes főváros előljáróságai hatáskörében létesitett reformok szem előtt tartásával a székes fővárosra nézve az idézett törvény 21-ik szakaszának megfelelőleg első fokban az előljárót jelöltem ki a törvény végrehajtására, azaz biráskodásra és ellenőrzésre egyaránt.
A többi elsőfokú hatóság megfelel az eddigi törvények idevágó intézkedéseinek.
Másodfokban az alispán kivételével collegialis hatóság, tudniillik a székes fővárosban a közigazgatási bizottság, a törvényhatósági joggal biró városokban a tanács jelöltetett ki, mig a vármegyékben az alispán másodfokú illetékessége érintetlenül hagyandó volt.
Harmadfokban az egész országra nézve egységes illetékesség - a földmívelésügyi ministeré - volt megállapitandó.
A 6-ik szakasz értelmében a kihágási eljárás hivatalból is meginditható.
A hamisitványok elkobzása s esetleg megsemmisitése a köz érdekében okvetlenül szükségesnek mutatkozik, a mint ez már a közegészségi törvényben s főleg az ehhez kiadott 1876. julius hó 4-iki 31.026. számú belügyministeri szabályrendelettel részletesen szabályoztatott.
A 7-ik szakasz az itéletek közzétételéről intézkedik. Részemről az itéletek publikálására nagy súlyt fektetek, mert a szóban forgó kihágások természete olyan, hogy azok elkövetőit nemcsak büntető tételekkel sujtani, hanem mintegy pellengérre állitani mutatkozik czélszerűnek. Ki a nagy közönség rászedésére vetemedik, rászolgált arra, hogy a közönség előtt megbélyegeztessék, mi által a közönség mintegy figyelmeztetést nyer, hogy a hamisitóktól óvakodjék.
A közzététel elrendelése az eljáró hatóságra van bizva, mert az az előforduló eset természetéből fogja esetenkint megállapitani, vajjon forog-e fenn oly mértékű hamisitás, melyre a közönség figyelme szélesebb körben volna felhivandó; kötelezőnek kellett azonban kimondani a büntető itélet közzétételét visszaesés esetében, mivel itt már ismételt törvényszegésről van szó, melyet szigorúbb büntetés nélkül hagyni nem lehet.
A büntető itélet facultativ közzétételéről a mesterséges borok készitésének és azok forgalomba hozatalának tilalmazásáról szóló 1893. évi XXIII. törvénycikk 8-ik szakasza is tartalmaz intézkedést.
Viszont méltányosnak tartom azt, hogy oly esetekben, midőn felmentő itélet hozatik, a felmentett félnek joga legyen az itélet közzétételét kérni: ezen rendelkezés teljesen megóvja az egyéni jogos érdekeket s egyszersmind az eljáró hatósági közegek esetleges túlbuzgalma, valamint az alaptalan feljelentések ellenében megfelelő corrrectivumot nyujt. Az első esetben vagyis a hatósági túlbuzgalom esetére az állam, a második esetben - midőn alaptalan feljelentés tétetett - a feljelentő fedezi a közzététel költségeit.
A 8-ik szakasz a mezőgazdasági termények és termékek közforgalmának ellenőrzése módját tartalmazza. Az elsőfokú hatóság, mely mindig egyes egyén (előljáró, rendőrkapitány, vagy helyettese, főszolgabiró) feljogosittatik arra, hogy vagy személyesen, vagy közegei által oly termények és termékekből, melyeknél a hamisitás gyanuja fenforog az előállitás vagy árúba bocsátás helyén a szakértői vizsgálat czéljaira mintákat vegyen és e czélból az illető helyiségekben kutatást teljesitsen. Az elárusitó illetve, előállitó érdekében vétetett fel a legtöbb külföldi törvény mintájára azon rendelkezés, hogy ugyanazon mintából egy rész hivatalosan lepecsételve nála hagyandó, mi által biztositék van kezei között, melynek alapján esetleg sérelem ellenében orvoslást nyerhet.
Az iránt, hogy az ellenőrző közegek nehéz és kényes feladatukat csak a törvény keretén belül és megfelelő tapintattal végezzék, biztositékot nyujt a törvényjavaslat amaz intézkedése, hogy az ellenőrző közegek eljárása a törvényhez kibocsátandó, végrehajtási utasitásban részletesen szabályozandó, mi által az ellenőrzés egyöntetűsége és objectivitása megfelelően biztositva van.
A 9-ik szakasz a vegyészeti vizsgáló állomásokról szól. Minthogy a törvényjavaslatban felsorolt kihágások túlnyomó részben oly természetűek, hogy elbirálásuknál az itélkező hatóságok szakértő hivatalok közreműködésére vannak utalva: a törvényjavaslat sikeres végrehajtása jó részben ezen szakértő hivatalok megfelelő funktiójától függ.
De nemcsak mint hatósági szakértők vannak hivatva ezen állomások hasznos szolgálatokat tenni, hanem saját kezdeményezésükből kiinduló üdvös mozgalmat indithatnak a hamisitások elnyomására. Tapasztalati tény ugyanis, hogy a közönség köréből csak aránylag ritka esetekben tétetnek feljelentések, s ezek sem mindig a közérdeket tartják szem előtt: igy e tekintetben nagy szerepük jut a vizsgáló állomásoknak, melyek saját kezdeményezésük vagy magánfelek megkeresése folytán gyakran foglalkozván hamisitások megállapitásával, oly esetekben, midőn ily büntetendő cselekménynek jutnak nyomára, haladéktalanul értesitik az adatok közlése mellett az elsőfokú hatóságot, hogy az az eljárást megindithassa.
Ekként életet nyernek majd a törvény holt betűi, mert tisztán magánfeljelentésekre támaszkodva vajmi ritkán juthatna a hatóság abba a helyzetbe, hogy törvényes kötelességeit e téren is teljesitse.
A szakértő vegyészi állomások megfelelő szervezése az eddig fennálló ily intézetek és állomások ujjáalakitását, vagy legalább is új feladataikhoz mért átalakitását kivánván, a törvény keretében nem nyerhetett megoldást; miért is fel kell a szakministert hatalmazni, hogy az erre vonatkozó intézkedéseket rendeleti úton tegye meg, mely alkalommal úgy az egyöntetű eljárás, mint ezen hivataloknak a közigazgatási hatóságokhoz való viszonya - főtekintettel az eljárás alaposságára és gyorsaságára - részletesen lesz szabályozandó.
A 10-ik szakasz a büntetéspénzek hovaforditásáról rendelkezik, legczélszerűbbnek látszik a külföldi törvények mintájára a befolyó büntetéspénzeket a vegyészeti vizsgáló állomások fentartására forditani, melyek fentartása és fokozatos fejlesztése az államra amúgy is jelentékeny terheket ró.
A 11-ik szakasz világosan kijelenti, hogy a fennálló törvényeknek és rendeleteknek az egészségre ártalmas élelmi és élvezeti czikkek és italok készitésére és forgalomba hozataláról rendelkező határozmányai ezentúl is érvényben maradnak. A jelen javaslat ugyanis nem akarja az eddigi intézkedéseket újakkal pótolni, hanem csak kiegésziteni a hathatósabb megtorlás érdekében. Az 1876:XIV. törvénycikk 14-ik szakasza az ártalmas gyümölcsnek, gombáknak, valamint minden romlott, hamisitott vagy ártalmas anyagokkal kevert tápszerek és italok árulását, nemkülönben az ezek előállitására és eltartására szolgáló, egészségre ártalmas edényeknek készitését tilalmazza, a 8-ik szakasz pedig ezen czikkek elkobzását és megsemmisitését rendeli el.
E szakasz alapján adatott ki a fentebb emlitett belügyministeri szabályrendelet „az egészségre ártalmas tápszerek és italok, valamint az egészségre veszélyes tárgyak lefoglalásáról, elkobzásáról és megsemmisitéséről”, mely a közegészségügyi törvénynyel egyidejűleg az 1877. évi január hó 1-én lépett életbe.
Mindazon intézkedések tehát, melyek az élelmi szerek közforgalmánál az emberi egészség érdekeit védeni hivatvák, egész terjedelmükben fentartatnak a jelen javaslat által is, melynek főintentiója odairányul, hogy a mezőgazdaságra nézve legnagyobb fontossággal biró termények és termékek hamisitásai különleges és részletes törvényes intézkedésekkel megtoroltassanak.
Az 1893. évi XXIII. tc. mintájára a törvény határozmányai az ország területén forgalomba hozott külföldi termékekre is kiterjesztetnek, mi mindenesetre méltányos intézkedés.
A 12-ik szakasz az életbeléptető záradékot és a végrehajtó felhatalmazást foglalja magában.
Minthogy e jelen törvényjavaslatban a gondozásomra bízott3 mezőgazdasági érdekeknek egy figyelmet érdemlő csoportja nyer megfelelő törvényes védelmet, azt ezennel tisztelettel elfogadásra ajánlom.
