1895. évi XLVII. törvénycikk indokolása

a szarvasmarhatenyésztés országos emelésére szolgáló alapról * 

Az utóbb lefolyt egy-két évtized alatt a mezőgazdasági termelésnek kiaknázatlan földrészekre való kiterjesztése és a világversenybe való bevonása a régebbi kulturával biró országokat arra utalva, hogy nagyobb és nagyobb üzleti tőke alkalmazásával frissitsék fel mezőgazdaságuk életképességét.

Hazánk mezőgazdaságának is az üzleti tőke elégségétől és helyes alkalmazásától függ versenyképessége. A magyarországi mezőgazdaságban alkalmazott üzleti tőkének legalább a fele az állatállományban fekszik. Már maga ez a nagy érték elég szószólója állattenyésztésünk jövedelmezőségének, még szembetünőbb azonban ez a jelentőség mezőgazdaságunk fejlődése és jövője szempontjából.

Mezőgazdasági termelésünk nem fejlődik többé oly arányokban, mint a gazdasági életünk fiatalabb éveiben, sőt extensiv határait úgyszólván már elért; és habár ez intensiv fejlődésnek is megvannak a maga - néhol már elég közeli - határai: mégis ebben az irányban az állattenyésztés az a tér, melyre még - nagymértékben fokozható jövedelmezőségénél és aránylag kiaknázhatlan voltánál fogva - termelésünk legközelebbi fejlődése utalva van, annál is inkább, mivel az a világszerte megnövekedett verseny, mely a gabonaárakat annyira lenyomta, hogy az előbbre haladott kultura előállitási költségeit már alig képes fedezni, megkimélte az állattenyésztésnek egynémelyik ágát, sőt némely állati termék fogyasztása és ára növekedett is és értékesitése könnyebbé, biztosabbá vált.

Ennek a gazdasági ágnak fejlesztéséről kiván intézkedni a jelen javaslat és pedig oly czélzattal, hogy legelső sorban a kisbirtok szarvasmarhaállományának szaporodását, a faj nemesbülését mozdithassuk elő és ez úton az egész gazdálkodás jövedelmezését fokozzuk.

Köztudomású, hogy községeink nagyobb része oly nyomasztó anyagi terhekkel küzd, hogy nem képes a maga erejéből még a szükséges apaállatokat sem beszerezni és a legtöbb községben elégtelen számú és csakis silány minőségű apaállat található.

Hazai szarvasmarhatenyésztésünk fejlesztésére a kellő mennyiségű és jófajtájú apaállatok beszerzésén kivül számos egyéb intézkedésre is szükség van; nevezetesen az utóbbi időben fellendülő tejgazdaságok terjesztése érdekében a tej közös feldolgozására és értékesitésére kivánatos a tejszövetkezetek terjesztése, a havasi legelők jobb kihasználása, hol még milliónyi értékek hevernek gyümölcsözetlenül, a szaporodó népességnek hússal való jobb ellátása stb.

Ezeket a czélokat kivánja a jelen törvényjavaslat a rendelkezésre bocsátandó összeg megfelelő felhasználásával előmozditani.

E végből egy millió korona állami adománynyal az országos szarvasmarhatenyésztés emelésére egy alap létesitése szükséges, melyből kölcsönök adásával közérdekű állati beszerzések mozdittatnának elő, ilyen közérdekű beszerzés a közös használatra szánt apaállatok vásárlása községek, közbirtokosságok vagy szövetkezetek részére; ily közérdekű beszerzés továbbá a járványok elfojtása czéljából kiirtott állatállomány pótlása, különben a gazdaközönségnek az a része, mely nincs az erkölcsi és anyagi jólétnek azon a szinvonalán, hogy saját érdekét a közérdeknek alája tudja rendelni, a gazdálkodásában beálló pangás miatt tartózkodik a beteg és gyanus esetek haladéktalan bejelentésétől, mi által a járványok elleni küzdelem hosszasabbá, költségesebbé s eredménye bizonytalanná válik.

Az alap évi kamatjövedelme állatdíjazások és állattenyésztéssel foglalkozó szövetkezetek segélyezésére lesz forditható, hogy a mai gazdasági viszonyok közt egyik leghasznosabb gazdasági ág a kisbirtokosok körében országszerte meghonosuljon.

E szövetkezetek létrejötte nem ritkán azon mulik, hogy az alapitási költségek viselésétől vonakodnak a gazdák, midőn az intézmény hasznos voltáról még nem volt alkalmuk meggyőződni. Ily esetben az alapitási költségek erejéig való segélyezést helyénvalónak tartom. Szükséges azonban, hogy a segélyek évi összege ne haladja meg az alapnak azon évi kamatjövedelmét, hogy maga az alaptőke álladéka ne csorbittassék.

Magáról az alap kezeléséről, jövedelme felhasználásáról a földmívelésügyi minister évenként a költségvetés tárgyalása során részletes jelentést fog tenni a törvényhozásnak.

Ezek azon alapelvek, melyeket egy országos szarvasmarhatenyésztés emelését szolgáló alap létesitésére és kezelésére nézve követendőknek tartok, hogy állattenyésztésünket mielőbb arra a fokra emeljük, a mire közgazdasági fontosságánál fogva hivatva van. Mind a gazdaság jövedelmezősége, mind a népesség élelmezése érdekében sok még e téren a teendő. Csak a távoli jövőnek feladata gyanánt áll előttem a czél, hogy állatállományunk nemesitésével módjában álljon a magyar kisbirtokosnak a keleti országok részére - hol most ébred a figyelem az állattenyésztés, különösen a tejgazdaság felé - tenyészállatokat jó áron eladni, hogy ez úton visszaszerezze hazánk azokat a milliókat, melyeket Svájcznak, Tirolnak stb. a többi nyugati országrészeknek a behozott marhákért fizettünk.