A tisztelettel előterjesztett törvényjavaslattal az ezredéves ünnepélyek és különösen az 1896-iki ezredéves országos kiállitás körül érdeklődő körökben felmerült annak az eszmének megvalósitását óhajtom lehetővé tenni, a mely szerint az ezredéves ünnepélyek alkalmára emlékérmekkép a jelzett ünnepélyekre vonatkozó külsővel biró egy-koronások lennének veretendők.
Eltekintve attól, hogy általán bevett szokás hasonló ünnepélyekre emlékérméket veretni, a fölmerült eszmét helyesnek tartom azért, mert annak megvalósításával oly emlékérmét hoznánk forgalomba, a mely állandó forgalmi értékkel bir, a mely nem magas névértékénél fogva a lakosság széles rétegeiben elterjedhet és a mely egy-koronás érme ugy anyagánál, mint térfogatánál és névértékénél fogva a koronaérték összes érméi közül ily czélra legalkalmasabb.
Az ekkép veretendő egy-koronásokkal ezeknek az érméknek az 1892. évi XVII. törvénycikkel, illetőleg a monarchia két állama között az érme- és pénzrendszerre vonatkozólag kötött szerződés IX. czikke szerint a magyar korona országaiban veretendő mennyisége - 60,000.000 korona - nem szaporittatnék, hanem a most emlitett contingensből az előrelátható kelendőségnek megfelelő egy millió darab a törvényjavaslat 2. §-ában megállapitott külalakkal lenne veretendő. Az 1892. évi XVII., illetőleg az emlitett szerződést magában foglaló 1892. évi XVIII. törvénycikkeknek az egy-koronásokra vonatkozó minden egyéb rendelkezése, tehát különösen a szélirat, méret, finomsági tartalom, súly és fizetési erőre vonatkozó - ezekre az érmékre nézve is változatlanul érvényben maradna.
A törvényjavaslat 2. §-ában az érmék külalakjára vonatkozó rendelkezéshez meg kivánom jegyezni, hogy a tervezetet az ezredéves kiállitás igazgatóságának közbenjöttével hazai vésnökkel készittettem, s hogy, a rendelkezésemre álló rajz után itélve, az érméknek az alkalomhoz mért diszes kiállítása teljesen biztosítottnak mondható.
A forgalomba hozatal úgy van gondolva, hogy az érméket a kiállítás területén e czélra készült csinos tokokban árusítanák felemelt áron. A pénztári érték és a netalán elért felpénz közti különbség a kiállítás jövedelmét képezné.
