1. § Az 1887. évi XX. törvénycikk határozmányai immár a hadsereg, haditengerészet és honvédség oly tiszti és legénységi özvegyeinek és árváinak ellátására nézve is teljes mérvben alkalmazást nyernek, a kiknek netaláni ellátási igényei tekintetében, ama törvény 34. § b) pontja értelmében, a régibb szabályok azért maradtak mérvadók, mert a férj (atya) már 1887. évi ápril 30-ika előtt elhalt, a mennyiben ezek az özvegyek és árvák a fentebb idézett törvény 1., illetőleg 20. §-ában az özvegyek és árvák ellátására való igény tekintetében kikötött feltételeknek megfeleltek.
Ugyancsak hasonló alkalmazást nyernek ama törvény 1. § a) pontjában, illetőleg 21. §-ában foglalt határozmányok azon tisztek és legénységi egyének özvegyeire és árváira nézve is, kik tényleges szolgálatuk alatt béke idején önhibájukon kivül s közvetlen valamely katonai szolgálat teljesitése közben szenvedett fáradalmak, baleset vagy más, a katonai szolgálat sajátszerűsége folytán beállott bántalom következtében - bár azok sebesülést vagy külső sérülést nem okoztak - halnak el.
Megszünik azonban ezekben az esetekben az ellátásra irányuló igény feltétlenül, ha a halál az utolsó tényleges szolgálatból való kilépés időpontjától számitott öt évnél később következik be.
A házasságnak ezekben az esetekben a legénységnél is az utolsó tényleges szolgálatból való kilépés előtt kellett köttetnie.
2. § A hadsereg, haditengerészet, honvédség és népfölkelés összes katonai hivatalnokai és rangosztályba nem sorozott havidijasai után hátramaradt özvegyek és árvák ellátására nézve ezentul az eddig érvényben volt ellátási szabályok helyett szintén az 1887. évi XX. törvénycikk határozmányai nyernek teljes mérvben alkalmazást, a mennyiben ezek az özvegyek és árvák a fentebb idézett törvény 1., illetőleg 20. §-ában az özvegyek és árvák ellátására való igény tekintetében kikötött feltételeknek megfeleltek.
Ugyszintén a jelen törvény 1. §-ának 2., 3. és 4. bekezdésében foglalt határozmányok a katonai hivatalnokok és rangosztályba nem sorozott havidijasok előbb nevezett özvegyeire és árváira hasonlóképen alkalmazandók.
3. § Az 1887. évi XX. törvénycikk 4. §-ának első bekezdése akként egészittetik ki, hogy a rangosztályba nem sorozott havidijasok özvegyei állandó évi nyugdij fejében az elhalt férjük által legutóbb élvezett ténylegességi havidij 1/3-át kapják.
Ugyanazoknak árvái évi nevelési járulékul fejenkint, s a hivatkozott törvény 10. §-ának meghatározott feltételek alatt 30 forintot kapnak, mely értelemben a hivatakozott törvény 14. §-ának első bekezdése szintén kiegészittetik.
4. § Ha az 1. § első bekezdésében megjelölt özvegyek és árvák már szabályszerü vagy kegyelmi ellátás élvezetében állnának, akkor azon esetre, ha a jelen törvényben megállapitott ellátási illetmények a hátrahagyott családra nézve együttvéve kedvezőbbek,ezek ujabban utalványozandók; ellenkező esetben pedig mindaddig, mig ezen viszony fennáll, eddigi járandóságukat tartják meg.
Az előbbieknek azonban a multra nézve bármi néven nevezendő pótlásra igényük nincs.
Ez a törvény a katonai hivatalnokok (havidijasok) már jelenleg is szabályszerü ellátásban lévő özvegyeire és árváira nézve visszaható erővel nem bir.
5. § A felmerülendő kiadási többlet az elől idézett törvény 36. §-ának határozmányai értelmében a hadmentességi dijalap kamataiból fedezendő.
6. § Ezen törvény a kihirdetés napját követő hónap elsején lép életbe; végrehajtásával a honvédelmi minister - ki e végből a közös hadügyministerrel egyetértőleg intézkedik - és a pénzügyminister bizatnak meg.
