1896. évi V. törvénycikk

a phylloxera által elpusztitott szőlők felujitásának előmozditása tárgyában * 

I. FEJEZET

1. § A földmivelésügyi minister utasittatik, hogy

a) a) phylloxera által elpusztitott szőlők felujitására szükséges szőlővesszőknek és szőlőoltványoknak a közgazdaságilag fontosabb hegyvidékeken nagy mennyiségben való termelését és jutányos áron való kiszolgáltatását biztositó intézkedéseket tegyen;

b) az uj irányu szőlőmivelés ismereteinek népszerü terjesztése végett, az ujonnan felállitandó telepeken, a munkások dijazása mellett, rendszeres tanfolyamokat szervezzen;

c) a székes-főváros határában vagy közelében, a szőlőmivelés czéljaira szolgáló központi kisérleti állomás szervezése mellett, a szükséghez képest a fontosabb hegyvidékeken is létesitsen és rendezzen be kisérleti telepet;

d) a felujitott szőlők vidékein mozditsa elő a pinczeegyletek felállitását, esetleg segélyezze is azokat.

2. § Az 1. §-ban megjelölt czélokra szükséges befektetési költség 1.200,000 forintban állapittatik meg.

Ennek az összegnek részben való fedezésére a földmivelésügyi ministernek az 1896-ik évre 200,000 forintnyi hitel engedélyeztetik, a mely az állami pénztári készletekből fedezendő, és a földmívelésügyi tárcza kezelésében az „Átmeneti kiadások fejezeténél a „Phylloxera ellen való védekezés” czéljaira felvett czimen kivül, külön czim alatt lesz elszámolandó.

A fenmaradó 1.000,000 forintot a földmivelésügyi minister az 1897-ik évvel kezdődő részletekben, az előző bekezdésben megállapitott módon és olykép irányozhatja elő, hogy egy-egy évi részlet gyanánt 200,000 forintnál nagyobb összeget ne vegyen igénybe.

Ezen felhatalmazás érvénye az 1909-iki költségvetési év végével megszünik.

3. § Ha az előző § szerint engedélyezett, illetőleg előirányzandó évi részletek valamelyike az illető évben nem használtatnék fel, a fenmaradó összeg az 1. §-ban megállapitott czélokra való felhasználás végett a következő évre vihető át.

Az ekként átvitt összeg az illető évre vonatkozó zárszámadásban mint felhasználható hitelmaradvány külön kimutatandó.

A költségvetés előterjesztése alkalmával köteles a földmivelésügyi minister a törvényhozásnak az előző évi kezelésről tett intézkedéseiről, azok eredményéről és egész eljárásáról részletesen indokolt, szakszerü jelentést tenni és kimutatni, hogy a 2. §-ban megállapitott 1.200,000 forint évi részleteiből mekkora összegek vitettek át és állanak még rendelkezésre, s hogy az egész hitelmaradványból a következő évben előreláthatólag mennyi fog felhasználtatni.

4. § A phylloxera ellen való védekezés czéljaira a földmivelésügyi tárcza költségvetésének „Átmeneti kiadások” fejezete alatt eddig előirányzott, illetőleg az új intézkedéseknek megfelelően előirányzandó összeg jövőre első sorban az 1. §-ban felsorolt intézkedésekből, a tanfolyamok szervezéséből és a kisérleti telep létesitéséből eredő folyó kiadások fedezésére forditandó.

5. § Azokban az előnyökben, a melyek a jelen törvényből a szőlőmivelésre származnak, csak az eddigi hegyi borvidékeken levő oly területek részesitendők, a melyek szőlőültetvényeit a phylloxera már elpusztitotta vagy pusztitja, és ez előnyök kizárólag az ily területeken volt szőlők felujitására nyujthatók, illetőleg vehetők igénybe. Ezekben az előnyökben részesithetők a jelen szakasz rendelkezései alá eső oly szőlők is, a melyek felujitása megkezdetett, de még nem fejeztetett be.

A hol a jelen § első bekezdésében emlitett szőlőterületeknek oly talaja van, a mely a felujitásra nem alkalmas, annak jelenlegi birtokosa azt a jelen törvény engedte előnyökben való részesülése czéljából oly más területével helyettesitheti, a mely hasonló jellegü, uj hegyi szőlő létesitésére alkalmas.

A jelen törvény végrehajtásánál azonban első sorban az elsőrendü hegyvidékek veendők figyelembe.

II. FEJEZET

6. § A földmivelésügyi minister felhatalmaztatik, hogy egyetértőleg a pénzügyministerrel egy, esetleg több oly hazai pénzintézetnek, a mely legalább nyolcz millió forint befizetett alaptőkével bir, és szerződésszerüen arra kötelezi magát, hogy a phylloxera által elpusztitott szőlők felujitására a jelen törvényben megállapitott módozatok szerint a nyilvánuló szükséghez képest legalább 25.000,000 forint erejéig kölcsönöket ad, a jelen törvényben megállapitott kedvezményeket engedélyezhesse, illetőleg a szerződő pénzintézet irányában az államkincstár nevében és terhére a jelen törvényben meghatározott kötelezettségeket elvállalhassa.

Az engedélyezéssel kapcsolatosan a pénzügyminister az illető pénzintézethez kormánybiztost rendel ki a 13. § szerinti ellenjegyzés teljesitésére s a 16. § szerinti ellenőrzés gyakorlására.

7. § Ily kölcsönök adhatók:

a) a jelen törvény 5. §-ának rendelkezései alá eső területeken az 1894:XII. tc. intézkedései alapján és értelmében megalakult hegyközség összes tagjainak, vagy egy hegyközség kötelékébe tartozó legalább öt tagnak a 14. § értelmében korlátolt egyetemleges kötelezettsége mellett, ha a kölcsön legalább oly összegben vétetik fel, a mely 30 kat. hold szőlőterület felujitására van szánva;

b) az elpusztult szőlők felujitására a kereskedelmi törvény értelmében alakult oly szövetkezeteknek, a melyek alapszabályaikba a jelen törvény rendelkezéseinek és czéljának megfelelő kikötéseket és határozmányokat vesznek föl;

c) oly egyes birtokosoknak, a kiknek legalább 800 négyszögöl felujitásra alkalmas szőlőterületük van. Ha azonban egy határban egyszerre legalább két kat. hold felujitására vétettek fel kölcsönök, vagy ha egy határban legalább két kat. hold felujitandó terület birtokosai részesültek már kölcsönökben, abban a határban oly egyes szőlőbirtokosok is kaphatnak kölcsönt, a kiknek 800 négyszögölnél kisebb felujitandó szőlőterületük van.

8. § A kölcsön nem kötvényekben, hanem teljes összegében készpénzben folyósitandó, és a kölcsönvevő terhére - kivéve a 9. § harmadik bekezdésének, a 11. §-nak, s a 15. § negyedik bekezdésének eseteit - árfolyam-veszteség nem számitható fel.

A kölcsön nem haladhatja tul a beültetendő szőlőterületre szükséges szőlővesszők és karók teljes költségének, továbbá a szőlő termőképességének beálltáig felmerülő mivelési költségek felének, az első kamat- és törlesztési járadék esedékességéig felmerülő időközi kamatoknak, és a 15. § értelmében a tartalékalapba biztositék gyanánt befizetendő egy évi kamatnak és törlesztési járadéknak összegét. A mivelési költségbe a peronospora viticola ellen való védekezéshez szükséges anyag teljes beszerzési költsége s a permetező eszköz beszerzési költségének a területhez viszonyitott megfelelő része beszámitandó.

Azt, hogy a második bekezdésben elősorolt összegen kivül a talajforgatás költségeire adható-e egyáltalán kölcsön, és ha igen, minő összeg erejéig, esetről-esetre a 10. § értelmében szervezendő bizottság állapitja meg.

A kölcsön a 10. § rendelkezései szerint megállapitott mívelési terv értelmében már teljesitett munka, vagy felmerült költség arányának megfelelő összegekben és időszaki részletekben folyósittatik, és e czélból a kölcsönvevő részére az illető pénzintézetnél folyó számla nyittatik.

9. § Több egyetemlegesen kötelezettnek (7.§ a) § a) pontja) és szövetkezeteknek (7. § b) pontja) adandó kölcsönök évi kamatja és összes jutalékai (provisió) 4 3/4 százalékot, az egyes birtokosoknak adandó kölcsönöknél pedig 5 1/4 százalékot nem haladhatnak tul. Ebben azonban a 17. § értelmében fizetendő kezelési dij nem foglaltatik.

A kölcsön tizenöt egyenlő, minden évben november hó 1-én esedékes előzetes részletben törlesztendő. Az első részlet a felujitott, illetőleg ujon ültetett (5. § második bekezdése) szőlő termőképességének beálltával, de legkésőbb a kölcsön első részletének kiszolgáltatásától számitott ötödik év november hó 1-én esedékes.

A kölcsönvevőnek jogában van a kölcsönkötéstől számitott hatodik évtől kezdve a kölcsöntőkét, illetőleg annak még törlesztetlen részét, a kölcsönt adó pénzintézet által a pénzügyi s a földmivelésügyi ministerek jóváhagyásával megállapitott feltételek mellett, a törlesztési tervtől eltérően, lejárat előtt is egészben, vagy részben visszafizetni.

10. § A kölcsönvevő a szőlő felujitásánál, illetőleg az ujon való beültetésnél (5. § második bekezdése), a megállapitott mivelési tervet megtartani köteles.

A mivelési tervet, - a melynek megállapitásánál a talaj alkalmas volta, az annak megfelelő szőlőfajok és mivelési mód tekintetéből az illető vidékről meghivott bizalmi férfiak is esetleg meghallgatandók - a kölcsönt adó pénzintézettel együtt a földmivelésügyi minister állapitja meg. A mivelési tervbe a peronospora viticola ellen a földmivelésügyi minister által kiadott, vagy jövőben kiadandó utmutatás értelmében való védekezés kötelező teljesitése is felveendő. A mivelési tervnek a kölcsönvevő részéről való megtartását a kölcsönt adó pénzintézettel együtt a földmivelésügyi minister ellenőrzi.

A kölcsönök engedélyezése, biztositása, és mily részletekben leendő folyósitása a kölcsönvevő által követendő mivelési tervtől való esetleges eltérés s ennek következményei tárgyában a földmivelésügyi minister által kinevezendő bizottság határoz. Ezen bizottság határoz a felett is, hogy a kölcsönvevőnek mennyiben adandó pénz helyett természetben szőlővessző, szőlőoltvány, szőlőkaró stb. E bizottságba a pénzügyminister is küld egy megbizottat, s abban a kölcsönöket adó pénzintézet is szerződésileg megállapitott jogkörrel képviselve lesz.

11. § Ha az előző §-ban emlitett bizottság azt állapitja meg, hogy a kölcsönvevő az előző § értelmében megállapitandó mivelési terv szerint végzendő munkákat alapos ok nélkül elmulasztja, vagy nyilvánvalóan hanyagul vagy czélszerütlenül teljesiti, a számára engedélyezett kölcsönnek még nem folyósitott részleteihez való igényjogosultságát elveszti; a kölcsönnek már kiszolgáltatott részletei és azok időközi kamatjai azonnal esedékessé válnak, s a kölcsönvevő azokat, tekintet nélkül a rendes mivelés esetére megállapitott visszafizetési határidőkre, egészben és egyszerre visszafizetni köteles. Ez esetben is a behajtás a 13. § értelmében történik.

12. § A kölcsönből eredő fizetési kötelezettségek biztositása végett, a kölcsönt adó pénzintézetnek a kötelezvény bemutatása mellett előterjesztett kérelmére, az illető telekjegyzőkönyv vagy telekkönyvi betét birtoklapján a kérvény iktató száma alatt röviden bejegyzendő, hogy a helyrajzi szám szerint megjelölt szőlőbirtokot a jelen törvény alapján a tőkeösszeg szerint kitett kölcsön terheli.

Ha a szőlőbirtok egy vagy több birtokrészlettel egy telekkönyvi jószágtestet alkot, vagy ha a szőlőbirtok valamely telekkönyvi birtokrészletnek csak egy részét képezi, a bejegyzéssel egyidejüleg a szőlőbirtokot lejegyzés utján, a netaláni összes terhek egyetemleges átvitelével, vagy ugyanabban a telekjegyzőkönyvben, vagy telekkönyvi betétben külön telekkönyvi jószágtestté kell alakitani, vagy egy ujonnan nyitott telekjegyzőkönyvbe vagy betétbe kell átvinni. Ehhez a lejegyzéshez a nyilvánkönyvi hitelezők beleegyezése nem szükséges.

A kölcsön, ennek kamatja és törlesztési járadéka, a 17. § értelmében fizetendő kezelési dij, az esetleges késedelmi kamat, a behajtási költség és a kölcsön erejéig kibocsátható kötvények értékesitéséből esetleg származó árfolyam-veszteség (15. § negyedik bekezdése), az illető szőlőbirtokon fekvő oly terhet képez, mely birói árverés esetében a szőlődézsma-, urbéri és más hasontermészetü váltsággal azonos elbánásban részesül (1881:LX. tc. 184. §-a, 189. §-a c) pontja és utolsó bekezdése).

13. § A ki a kölcsön kamatját és törlesztési járadékát s a kezelési dijat az illető év november 1-ső napjáig (9. §) a hitelező pénzintézet pénztárába nem fizeti be, november 1-től, mint az esedékesség napjától évi 5% késedelmi kamatot köteles fizetni a 15. § értelmében alakitott tartalékalap javára attól az összegtől, a melylyel hátralékban maradt.

A kölcsönző pénzintézet az adósok járulékhátralékairól, még pedig:

azokra a hátralékosokra nézve, a kik adójukat a kir. adóhivatalnál fizetik, szolgabirói járásonkint;

azokra nézve, a kik adójukat a községnél (városnál) fizetik, községenkint (városonkint) elkülönitett kimutatásokat készit, és ezeket a kormánybiztos ellenjegyzésével ellátva (6. §) november hó 20-ikáig az illetékes pénzügyigazgatóságoknak megküldi.

A pénzügyigazgatóság a kimutatott hátralékok nyilvántartására, biztositására, beszedésére és behajtására nézve az 1883:XLIV. tc. értelmében jár el.

A pénzintézet által kiállitott és a kormánybiztos által ellenjegyzett hátralékkimutatás, ugyszintén ennek a királyi pénzügyigazgatóság által hitelesitett teljes vagy kivonatos másolata a birósági eljárásban a végrehajtható közokirat minőségével bir. (1881:LX. tc. 1. §-a.)

Ha az adóstól, ennek ingóságaira intézett végrehajtás utján:

1. állami, törvényhatósági és községi adók;

2. vizrendezési, vizlecsapolási, talajjavitási kölcsön és költségjárulékok;

3. szőlődézsma-váltság;

4. urbéri és más hasontermészetü váltság;

5. a jelen törvény alapján felvett kölcsönből fennálló tartozás czimén oly összeg hajtatott be, a mely ezeket az összes tartozásokat nem fedezi, a behajtott összegből ennek kimeritéséig az emlitett tartozásoknak a mult évekből származó hátralékai, még pedig az 1. és 2. alattiak saját sorrendjükben egészen, ezután a 3., 4. és 5. alattiak egyenlő elsőséggel, arányos levonással törlesztendők.

A mult évekből származó hátralékok teljes kiegyenlitése után, a fenmaradó összeg, az előző bekezdésben megállapitott sorrend szerint, a behajtás napjáig esedékessé vált, de be nem fizetett folyó tartozások fedezésére forditandó.

Felhatalmaztatik a pénzügyminister, hogy egyetértőleg a földmivelésügyi ministerrel, és a szerződő pénzintézet meghallgatása után, oly hegyvidékekre nézve, a hol a szüret november 1-je előtt nem tartható meg, vagy a must addig nem forrt ki, a befizetési határnapot deczember 1-jéig elhalaszthassa; mindazonáltal a tartalékalap abbeli igényének épségben tartása mellett, hogy az évi 5%-os késedelmi kamat a november 1-jére megállapitott esedékességi határnaptól számitandó és fizetendő.

Felhatalmaztatik továbbá a pénzügyminister, hogy a hátralékok behajtása körüli eljárást, a közadók kezeléséről szóló 1883:XLIV. törvénycikknek az árverési eljárást szabályozó rendelkezéseitől eltérőleg, rendeleti uton ugy szabályozhassa, hogy a tömeges kényszereladások lehetőleg mellőztessenek.

14. § A 7. § a) pontjában emlitett korlátolt egyetemleges kötelezettség akként értendő, hogy ha az egyetemlegességi kötelékbe tartozó valamelyik kölcsönvevőtől saját egyéni tartozása összes ingóságaira és ingatlanaira intézett végrehajtás foganatositása után sem találna fedezetet, a fedezetlen hiány az egyetemlegességi kötelékbe tartozó többi tagtól, kölcsönbeli részesedésük arányában felosztva, hajtandó be.

15. § A jelen törvény értelmében adandó kölcsönök kamatja- és törlesztési járadékának biztositására tartalékalap képezendő. E czélból a szerződő pénzintézet a kölcsön folyósitása napján a kölcsönösszeg egyévi kamatja és törlesztési járadékának megfelelő összeget biztositék gyanánt készpénzben a pénzügyminister által kijelölendő állami pénztárba fizet be.

A pénzügyminister a befizetett összegeket gyümölcsözőleg helyezi el.

A mennyiben a jelen törvény alapján adott kölcsönök kamatja, törlesztési járadéka és kezelési dija a 9., illetőleg a 11. §-ban megállapitott esedékességi napra, illetőleg határidőre teljesen nem folyna be; az első sorban a tartalékalap kamatjaiból, és a mennyiben ezek elégtelenek lennének, a tartalékalap tőkéjéből fedezendő, s a pénzügyminister a hiányzó összegeket a hitelező pénzintézetnek ki fogja szolgáltatni.

Ha a kölcsön a 11. § rendelkezései értelmében egyszerre esedékessé vált, a pénzintézetnek jogában van a pénzbeszerzés czéljából ennek a kölcsönnek erejéig kibocsátott kötvények (16. §) értékesitésénél esetleg szenvedett árfolyamveszteséget is a tartalékalapból követelni, s a pénzügyminister köteles ez árfolyamveszteséget is a pénzintézetnek a tartalékalapból kiszolgáltatni.

Az államkincstár köteles a tartalékalapot a még vissza nem fizetett kölcsönök egy évi kamatja és törlesztési járadékának magasságában fentartani, esetleg minden esedékességi határidő előtt kiegésziteni.

A tartalékalap más célra, mint kizárólag az esedékes kamatok és törlesztési járadékok, és kezelési dijak fedezésére felhasználható nem lévén, más czélra sem közigazgatási, sem birói uton nem foglalható le.

A tartalékalap addig, a mig a jelen törvény alapján engedélyezett kölcsönök teljesen és hiánytalanul vissza nem fizettettek, illetőleg a kölcsönösszeg beszerzésére kibocsátható összes kötvények be nem váltattak, nem oszlatható fel.

Mihelyt a kölcsönvevő kölcsönét valamennyi járulékával együtt teljesen törlesztette, a tartalékalapból az az összeg, a melyet érte a kölcsön felvételekor a pénzintézet befizetett, a gyümölcsöző elhelyezésből eredő kamataival együtt, neki kiadandó.

Ebből a kijárandóságból azonban levonandó az az összeg, a melylyel a kölcsönvevő a tartalékalapnak esetleg tartozik; ugyszintén az az összeg, a mely az államkincstár által a tartalékalapnak előlegezett és a kölcsön törlesztése napjáig meg nem térült kiegészitésekből a kölcsönre, ennek az összes törlesztetlen kölcsönökhöz mért aránya szerint esik. A tartalékalapnak, annak feloszlatásakor, esetleg mutatkozó vagyona, a mennyiben az érdekeltek ahhoz való igényeiket az alap feloszlatásától számitott öt év alatt nem érvényesitenék, az államkincstárt illeti.

16. § A jelen törvény értelmében kölcsönöket adni szerződésileg kötelezett pénzintézet a szükséges pénz beszerzése czéljából kölcsönkövetelései erejéig oly kötvényeket bocsáthat ki, a melyek s az azokhoz kiadandó kamatszelvények a tőkekamat- és járadékadó, valamint az általános jövedelmi pótadó és szelvény-bélyegilleték alól, úgy minden más bélyegkötelezettség, illeték és adó alól felmentetnek, és azok részére a teljes bélyeg-, illeték- és adómentesség a jövőre nézve is biztosittatik.

Ezek a kötvények óvadékképeseknek és arra alkalmasaknak nyilvánittatnak, hogy azokba a községek, testületek, alapitványok, nyilvános felügyelet alatt álló intézetek, továbbá gyámoltak és gondnokoltak (1885:VI. tc. 13. §-a) pénzei, ugyszintén a hitbizományi és letéti pénzek gyümölcsözőleg elhelyeztethessenek és végre, hogy szolgálati és üzleti biztositékokra fordithassanak akkor, a midőn a biztositékok az azok tekintetében fennálló szabályok szerint nem készpénzben teendők le.

A pénzintézet fentebb emlitett kölcsönkövetelései a jelen § értelmében kibocsátandó kötvények összességének biztositékául szolgálnak, azokra végrehajtás nem intézhető, s azokra vonatkozólag, a csőd folytán való értékesités esetét kivéve, harmadik személyek jogokat egyáltalán nem szerezhetnek.

A pénzintézet elleni végrehajtás vagy csőd esetében megfelelően alkalmazandók a záloglevelek biztositásáról szóló 1876:XXXVI. tc. 22-25., valamint 27. és 28. §-ainak rendelkezései, az eljárásra vonatkozó későbbi módositásokkal. Az idézett törvénycikk 24. és 27. §-aiban emlitett vagyon alatt a pénzintézetnek a jelen törvény alapján keletkezett kölcsönkövetelését kell érteni.

A 6. § szerint kirendelt kormánybiztos kötelessége ellenőrizni azt, hogy a pénzintézet kötvényeket csakis az alapul szolgáló kölcsönkövetelései erejéig bocsásson ki, és hogy az adott kölcsönök után befolyó kamat- és törlesztési járadékok a szükséglet erejéig az eme kölcsönök alapján kibocsátott kötvények esedékes szelvényeinek és kisorsolt czimleteinek beváltására fordittassanak.

17. § Az egész müvelet érdekében szükséges felügyelet, ellenőrzés és utmutatások költségeinek fedezésére kezelési dij szedendő.

Ez a kezelési dij, a mely a kölcsönvevő által kölcsöne engedélyezésétől kezdve annak teljes törlesztéseig fizetendő, addig, a mig az engedélyezett kölcsönök összege 25 millió forintot elért, évenkénti öt-tized százalékban, azontúl három-tized százalékban állapittatik meg, de a kölcsönnek nem a kötelezvény szerinti teljes összegétől, hanem annak csak ama részösszegeitől számitandó, a melyek szőlővesszők (szőlőoltványok) és karók beszerzése, a szőlő termőképességének beálltáig szükséges müvelési s esetleg talajforgatási költség czimén folyósittatnak.

A kezelési dij, a kölcsön engedélyezése után következő november hó 1-jétől kezdve évenként előre fizetendő, a kölcsönvevő azonban addig, mig kölcsönének törlesztése kezdődik, a kezelési dijnak, számlája terhére, a pénzintézet által való előlegezését kivánhatja.

A kezelési dij addig, a mig a kölcsönösszegből folyósitandó részletek ki nem merittettek, évről-évre fokozatosan számitandó fel, abban a mértékben, a melyben a kölcsönnek a kezelési dij alapjául szolgáló s fent meghatározott részösszegei évről-évre folyósittatnak.

A felügyeletnek, ellenőrzésnek és utmutatások megadásának feladata a földmivelésügyi ministert illeti meg, a ki azonban e feladatnak tényleges, helyi gyakorlását saját főfelügyelete és folytonos ellenőrködése mellett a kölcsönt adó pénzintézetre átruházhatja. Ebben az esetben a kezelési dij a pénzintézetet illeti és addig az ideig, mig az engedélyezett kölcsönök öt millió forintot tul nem haladnak, ha az öt-tized százalék kezelési dij összege a tényleges kezelési költséget nem fedezné, ennek a pénzintézet részéről igazolandó többletét az államkincstár megtériti. Az államkincstárnak ez a kötelezettsége azonban, ha az engedélyezett kölcsönök összege az öt millió forintot tulhaladja, azonnal megszünik.

A kezelési dij a jelen törvény 13. §-a értelmében hajtatik be.

18. § A jelen törvény alapján adandó kölcsönök felvételére, lebonyolitására és telekkönyvi biztositására kiállitott mindennemü iratok, beadványok és okmányok, a teljesitett fizetésekről kiállitott nyugtatványok, valamint a kölcsönök telekkönyvi bejegyzése és törlése teljesen bélyeg- és illetékmentesek.

19. § A jelen törvény rendelkezései csak azokra a kölcsönökre terjednek ki, a melyek 1910. évi deczember hó 31-ig vétettek fel.

20. § Jelen törvény végrehajtásával a földmivelésügyi, a pénzügyi és az igazságügyi ministerek bizatnak meg.


  Vissza az oldal tetejére