A phylloxera eddigi pusztitása nemzeti jövedelmünket, átlagos számitás szerint, évenkint mintegy: 30 millió forinttal s az államkincstár közvetlen adóbeli bevételét évi egy millió forinttal apasztotta s hogy minő értéket képvisel az a kár, a melyek az államkincstár közvetett adókban s más, czímeken, a nemzet pedig munkakeresetben és ennek értékében szenvedett, azt még csak megközelitőleg sem lehet megállapítani.
E csapás nemcsak egyeseket ért, hanem egész vidékek lakosságát sujtotta s annak hatása végig terjed az ország egész területén. Azok a vidékek, a melyeken a bortermelés eddig lakosság zömének kizárólagos vagy elsőrendű keresete volt, az egykori jólét helyett, a gazdasági hanyatlás képét tárják elénk s helyenként már a népesség apadásának, némi tünetei sem hiányzanak.
Addig, a mig homály boritotta azt a kérdést, hogy lehet-e a phylloxera ellen sikerrel védekezni, a kormány kénytelen volt tartózkodni attól, hogy előterjesztést és javaslatot tegyen oly nagyobb arányú állami működés kifejtésére, a mely eredményében még bizonytalan lehetett s mind az államkincstárra, mind az érdekelt közönségre tetemes terheket róhatott volna.
Most azonban, midőn az eddigi kisérletek alapján szerzett tapasztalatok s a helyenkint elért gyakorlati eredmények tanuságot tettek arról, hogy az elpusztult szőlők nagyobb részét fel lehet ujítani, hivatali elődöm elérkezettnek látta az időt arra, hogy utat és módot keressen, az elpusztult szőlők felujitásának az eddiginél hathatósabb és általánosabb előmozditására.
Első követelmény e tekintetben az, hogy a mily nagy jelentőségű közgazdaságunkra nézve a phylloxeravész által okozott károsodás, annyira megfelelő arányúak legyenek a módok és eszközök is, a melyek segitségével a szőlőmivelés helyreállitásának nagy munkájához látunk.
Ennek az elvnek az alapján készült a jelen törvényjavaslat, a melynek I. fejezetében állami eszközök közvetlen alkalmazásával teendő intézkedések, II. fejezetében pedig oly műveletek terveztetnek, a melyek végrehajtásánál az állam saját eszközeivel csak közvetve működik közre.
A szőlők felujitásának három lényeges kelléke van és pedig, először: a termelési anyag - a phylloxerának ellenálló amerikai szőlővessző -; másodszor: a kellően kiképzett és gyakorlott szőlőmunkás és harmadszor: a művelethez szükséges befektetési költség.
A jelen törvényjavaslatnak az a czélja, hogy e kellékek megszerezhetését alkalmas uton lehetővé tegye.
Mielőtt a törvényjavaslatban erre vonatkozólag tervezett intézkedések ismertetésével és indokolásával foglalkoznám, szükségesnek tartom, hogy hazánk szőlőmívelésének mai állapotról részletesebb tájékoztató adatokkal szolgáljak.
| Az utolsó kataszteri felvételek szerint Magyarország szőlőterülete (Horvát-Szlavonországok szőlőterületének számbavétele nélkül) | 622,254 kataszteri hold | |
| volt. Ebből esik a sik vidékre (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye közép és alsó részére, Csanád, Csongrád, Békés, Bács-Bodrog, Torontál, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs és Hajdu vármegyék területére) mintegy | 140.000 kataszteri hold | |
| A fenmaradó | 482. 254 kataszteri hold |
alkotta sajátképen a hegyvidéki szőlőterületet.
Azonban ez a 482,254 hold szőlőterület sem egyenlő jelentőségű, és pedig nemcsak a termés minősége és mennyisége, hanem a termelés közgazdasági értéke szempontjából sem. Ebből a 482.254 holdból ugyanis kerekszámban csak mintegy 300.000 kat. hold az a terület, a mely országos szempontból kiválóbb jelentőséggel bir, a melynek tehát, mint gazdasági érdekből első sorban figyelembe veendő hegyvidéknek, igényeit általános közgazdasági tekintetekből is kell mérlegelnünk és méltatnunk; mert ez a terület az országnak ama részeiben van, a hol a szőlőbirtok s a szőlőmívelés volt a lakosság zömének részben kizárólagos, részben elsőrendű vagyona és kereseti forrása s a hol a szőlőmívelést más termeléssel pótolni, vagy helyettesiteni a talajviszonyok miatt vagy egyáltalán nem lehet, vagy ha helyenként lehet is, ez csak oly új kultura meghonosításával volna elérhető, a mely daczára annak, hogy talán nagyobb áldozatokat és mindenesetre több időt igényelne, a lakosságnak előreláthatólag még sem biztosítana annyi jövedelmet, mint a mennyit a szőlőmívelés adott.
Ennélfogva nemcsak indokolt, hanem országos és általános közgazdasági érdekből is szükséges, hogy ezeken a hegyvidékeken a szőlők felújitására az állam az eddigieknél nagyobb arányú intézkedéseket tegyen s mélyebben ható működést fejtsen ki.
A fennebb emlitett 300.000 hold hegyvidéki szőlőterületből van:
| 1. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye felső részében mintegy | 14.000 hold | |
| 2. Fejér vármegyében | 11.000 hold | |
| 3. Komárom vármegyében | 7.000 hold | |
| 4. Tolna vármegyében | 23.000 hold | |
| 5. Baranya vármegyében | 43.000 hold | |
| 6. Zala vármegyében (a Balaton-mellék) | 15.000 hold | |
| 7. Veszprém vármegyében (a Balaton-mellék és a Somlyóhegy) | 3.000 hold | |
| 8. Sopron vármegyében | 8.000 hold | |
| 9. Pozsony vármegyében | 8.000 hold | |
| 10. Esztergom vármegyében | 8.000 hold | |
| 11. Nyitra vármegyében | 2000 hold | |
| 12. Nógrád vármegyében | 10.000 hold | |
| 13. Heves vármegyében | 12.000 hold | |
| 14. Borsod vármegyében | 14.000 hold | |
| 15. Abauj-Torna vármegyében | 5.000 hold | |
| 16. Zemplén vármegyében | 14.000 hold | |
| 17. Ung vármegyében | 1.000 hold | |
| 18. Bereg vármegyében | 1.000 hold | |
| 19. Ugocsa vármegyében | 1.000 hold | |
| 20. Szilágy vármegyében | 10.000 hold | |
| 21. Szatmár vármegyében | 5.000 hold | |
| 22. Bihar vármegyében | 14.000 hold | |
| 23. Arad vármegyében | 10.000 hold | |
| 24. Temes vármegyében | 20.000 hold | |
| 25. Maros-Torda vármegyében | 4.000 hold | |
| 26. Nagy-Küküllő vármegyében | 7.600 hold | |
| 27. Kis-Küküllő vármegyében | 9.000 hold | |
| 28. Alsó-Fehér vármegyében | 7.000 hold | |
| 29. Részint más vármegyékben, részint a fennebb felsorolt vármegyékben kisebb csoportokban együtt | 12.400 hold | |
| Összesen | 300.000 hold. | |
| Ebből már elpusztult mintegy | 220.000 hold | |
| s pusztulóban van mintegy | 80.000 hold |
De ez az utóbbi (80.000 holdnyi) terület is már nagyobbára meg van támadva s előrelátható, hogy négy-öt év mulva a kiválóbb jelentőségű 300.000 hold hegyvidéki területen a legtöbb helyen már nem lesz többé régi szőlő.
| A fennebb kimutatott | 482.254 hold | |
| egész hegyvidéki szőlőterületből a kiválóbbnak jelzett | 300.000 hold | |
| levonása után fenmaradó | 182.254 hold |
kerekszámban 180.000 kat. hold. szőlőterület nagyobb részét a phylloxera már szintén elpusztitotta ugyan, de annak felújitására természetesen csak másodsorban kerülhet a sor.
A phylloxera ellen való védekezés terén eddig tett intézkedésekkel sikerült annyit elérni, hogy egyes szőlőbirtokosok szórványosan már felújitották szőlőiket, s hogy a közönség napról-napra növekedő érdeklődéssel és bizalommal szemléli az itt-ott már észlelhető eredményeket, de arra, hogy a felújitás országszerte meginduljon s nagyobb arányokban haladjon elő, nem volt elegendő sem az állam, sem a társadalom eddigi működése.
Az állam termelt ugyan évente 5-6 millió amerikai szőlővesszőt, de ez a mennyiség a szükséglethez viszonyitva, elenyészőleg csekély s ez is az 1893-ik év végeig viszonylag oly nagy árért (a sima vessző ezrenkint 8-16 forintért, tudniillik a jelenlegi ár kétszereséért) adatott el, hogy a szegényebb sorsú szőlőbirtokosok és szőlőmívelők, a kik talán munkájuk értékét, készséggel fektették volna bele a felújitási műveletbe, ezt nem tehették azért, mert a szőlővesszőt gyakran még kétszeres áron sem szerezhették meg.
A vesszőtermelés fokozása végett az állam a törvényhatóságoknak, községeknek és egyesületeknek ingyen is engedett ugyan át szőlővesszőket abból a czélból, hogy érdekkörökben a vessző szaporitására közhasznú telepeket állitsanak fel, sőt az állam az ily telepeket pénzsegélyben is részesítette; de mindezeknek az intézkedéseknek nem volt kellő hatása s eredménye, mert az illető törvényhatóságoknak, községeknek, egyesületeknek stb. sok esetben nem sikerült a kitűzött czélt biztosítani.
Ily viszonyok közt, tekintve, hogy a szőlők fejújitása első kellékének, a jó minőségű és megfelelő fajtájú amerikai szőlővesszőnek szükében voltunk és vagyunk még mindig, nagyon természetes, hogy a szőlők helyreállitása - még ha a szükséges más kellékek teljes mértékben rendelkezésre is állottak volna - nem ölthetett nagyobb arányokat, már csak azért sem, mert szőlőművelőink amerikai szőlővesszőhöz kellő mennyiségben nemcsak viszonylag nagy áron, hanem időnkint egyáltalán nem juthattak.
Az utóbbi években kezdettek ugyan magántermelők is foglalkozni amerikai szőlővesszőnek kereskedelmi czélokra való termelésével, de rendszerint oly nagy árakat követeltek, hogy azokat még a vagyonosabb szőlőbirtokosok, is csak kivételesen adhatták meg.
Ennélfogva feltétlenül szükségesnek tartom, hogy az amerikai szőlővessző, még pedig a legjobb fajtákból, oly nagy mennyiségben termeltessék, hogy azt minden szőlőbirtokos mindenkor és mindenütt könnyen megszerezhesse.
Arra nézve, hogy az elpusztult szőlők felújitására a szőlővesszőknek és szőlőoltványoknak mily nagy mennyisége szükséges, az alábbi adatok szolgáltatnak tájékoztatást.
Ha alapul vesszük a fennebb emlitett 300.000 kat. hold kiválóbb jelentőségű hegyvidéket, mint azt a területet, a melynek felújitására első sorban és nagyobb arányú müködéssel kell törekednünk, a következő számitásra jutunk: 300.000 hold beültetésére szükséges (holdanként legalább 1.10 méter sor- és tőketávolságot, tehát legfeljebb 4.800 szőlőoltványt számitva) 1.440. millió szőlőoltvány.
Szőlőoltványok főképen két módon állithatók elő: tudniillik a tőkén zölden (zöld oltás), vagy a tőkéről leszedett érett, fás vesszőn (fás-oltás), nagy mennyiségben, nagy üzemben való előállitásukra azonban alkalmasabb eljárás a fás-oltás. Ezért az alábbi számitás a fás-oltással való eljárásra van alapítva.
A fás-oltásnál a megforradási és megeredési eredmény, eddigi tapasztalataink szerint, átlagban nem nagyobb 25 százaléknál. Valószinű, hogy az oltási technika tökéletesbedésével később kedvezőbb eredmény lesz elérhető, egyelőre azonban - mint ezt három évi, tapasztalat a hazában és több évi tapasztalat a külföldön (különösen Francziaországban) mutatja, nagy üzemekben meg kell elégednünk 5 százalék átlagos eredménynyel.
A fenti 1.440 millió oltványszükséglet előállitásához tehát 5.760 millió oltható szőlővessző-szükséges.
Ha a számitás alapjául szolgáló 300.000 hold felújitási műveletének végrehajtására tiz évet állapítunk meg, termelendő volna évenként 576 millió oltható amerikai szőlővessző.
Egy kat. hold anyatelepen évente legfeljebb 80.000 vessző termelhető. Ebből mintegy 40.000-50.000 I-ső osztályú (kellő vastagságú) vessző a tőkéről, történt leszedés után a termelés évét követő tavaszon beoltható, a további 30.000-40.000 II-od osztályú (vékonyabb) vessző azonban elébb gyökereztetendő s csak egy év mulva lesz beoltásra alkalmas. E közben az egy hold anyatelepen ujabb 80.000 vessző termett, amely szintén a fennebb emlitett módon használható fel. Az ekként az előző évi termésből származó 30.000-40.000 gyökeres, s a folyó évi termésből származó 40.000-50.000 I-ső osztályú sima vessző képezi azt a mennyiséget, a mely évről-évre egy hold anyatelepről oltásra alkalmas vessző gyanánt nyerhető. Megjegyzem, hogy ez a számitás a legkedvezőbb esélyeket tételezi fel.
E szerint 7.200 hold anyatelepre volna szükség, hogy évente 576 millió, vagyis annyi oltható amerikai szőlővessző állittassék elő, a mennyi. 300.000 hold szőlőterületnek tiz év alatt való felújitására kivántatik meg.
A termelésnek ettől a terjedelmétől nagyon távol állunk.
Az állami amerikai szőlőtelepek területe jelenben 160 kat. hold, a minek felén azonban még csak 1-2 éves ültetvény van s igy ez csak 2-3 év mulva fog teljes termést adni.
Az arad-paulisi államilag támogatott szőlőoltvány-telep társaságnak van mintegy 150 hold teljes termésben levő anyatelepe; köteles azonban e társaság a vele fennálló szerződés alapján még mintegy 500-600 hold anyatelepet létesíteni.
A törvényhatóságok, községek, egyesületek stb. által létrehozott anyatelepek területe mintegy 1.000 hold ugyan, de ennek 75-80 százaléka oly hiányos, hogy figyelembe alig vehető s e szerint ebből csak mintegy 250 hold anyatelep van eddig megfelelően beállitva.
| Az állami telepek, az arad-paulisi társaság telepei s a törvényhatóságok, egyesületek stb. által fentartott közhasznú telepek használható vesszőtermést szolgáltató területe tehát jelenben nem több | 560 holdnál. | |
| Egyes szőlőbirtokosok vagy vállalkozók által saját czéljaikra, vagy kereskedelmi czélokra fentartott, figyelemre érdemes amerikai anyaszőlőtelepek területe alig lehet több | 150 holdnál. | |
| Van tehát jelenben összesen mintegy | 710 hold. | |
| Ha ehhez még hozzáadjuk azt a | 600 holdat, | |
| a melyen az arad-paulisi társaság szerződésileg köteles anyatelepet létesíteni, a legkedvezőbb esetben is csak | 1310 kat. hold |
oly anyatelepre számithatunk, a melynek figyelembe vehető vesszőtermése van, illetőleg lesz, s a mely az elpusztult szőlők felujitásának műveletében tényezőként szerepelhet.
Ezen az 1.310 hold anyatelepen termelhető évente 104-105 millió oltható szőlővessző, vagyis ha a fennebb emlitett 300.000 hold felújitásával csak erre az 1.310 hold anyatelepre kellene támaszkodnunk, a rekonstruálás művelete ötven esztendeig tartana.
Ebből világos, hogy csak úgy érhetünk rövidebb idő alatt czélt, ha az amerikai fajtájú szőlővesszők termelését tetemesen fokozzuk, vagyis, ha az anyatelepek szaporitásáról megfelelő intézkedésekkel gondoskodunk.
Az amerikai szőlővesszö tömeges termelésével azonban csak ugy érhetünk czélt, ha e mellett intézkedünk egyszersmind az iránt is, hogy az új irányú szőlőmivelésben gyakorlatilag képzett munkások serege álljon minden hegyvidéken az elpusztult szőlőjét felujitani akaró szőlőbirtokosnak rendelkezésére.
Tagadhatatlan ugyanis, hogy a felujitás eddigi lassú haladását nagy részben ama gyakorlati ismeretek hiánya is okozta, a melyek az amerikai szőlőfajták alkalmazásánál s különösen az e fajták vesszőin készült szőlőoltványok gondozásánál és mivelésénél nélkülözhetetlenek.
Tájékozatlanság és czéltévesztett, meddő kisérletezés jellemezte a legutóbbi időkig, sőt jellemzi nagy részben még ma is, kevés dicséretes kivétellel, a szőlőmivelők tevékenységét az elpusztult szőlők felújitása körül. Ezért mellőzhetetlennek tartom, hogy a szakismereteknek az erre hivatott intézetekben (a felsőbb szőlő- és borgazdasági tanfolyamon s a vinczellér-iskolákban) behatóbb művelése és fejlesztése mellett, a szakértelem a szőlőmívelés gyakorlati ismereteinek az érdekeltek körében való terjesztése által biztosíttassék.
Ez utóbbi alatt nem a rendszeres, tehát elméleti iskoláztatással párosult szakoktatás utján megadható kiképzést, hanem egyrészt azoknak a gyakorlati alapismereteknek s másrészt annak a pusztán technikai jártasságnak, fizikai ügyességnek és kézfogásoknak terjesztését és népszerűsítését értem, a melyeket, hogy czélt érhessen, nemcsak a szőlőbirtokosnak, hanem minden szőlőmunkásnak is el kell sajátitania; mert ma, midőn a phylloxera pusztitása következtében szőlőinket jobbadán már csak az amerikai vad szőlőfajták által szolgáltatott alanyokon készült szőlőoltványokkal újithatjuk fel, a szőlőművelésnek a phylloxera fellépte előtti időből származó ismeretével többé már nem boldogulhatunk.
Egészen más irányú, sokkal intenzivebb munkanemek ismeretét kell a munkásnak elsajátitania, hogy a mai viszonyok közt használható legyen. Ezt nem lehet csak népszerű kézikönyvek terjesztésével elérni, habár erre is kiváló súlyt szándékozom fektetni. Népünk alsó rétegei ugyanis még nem fejlődtek odáig, hogy az ily ismereteket csak leirásokból, vagy olvasás utján teljes mértékben megszerezhessék, ennélfogva szükséges, hogy a szőlőművelők a munkával magával közvetlenül oly arányokban s oly kiterjedésben foglalkoztassanak, hogy az új irányú szőlőművelés gyakorlati ismerete ezen az úton mintegy a nép vérébe menjen át.
Ezt az amerikai szőlővesszők tömeges termelésével egyszerre és együttesen érhetjük el, s ha a feladatnak e kettős irányban megfelelünk, már magában ezzel is oly lendületet adhatnánk a szőlőművelésnek, hogy ez önmagában is a szőlőknek az eddiginél sokkal nagyobb arányú és sokkal gyorsabban haladó felújitását idézné elő.
A munkások kiképzése czéljából minden anyatelepen gyakorlati oktatás teljesítésével tanfolyamok is tartandók és pedig oly módon, hogy a résztvevők tényleges munkát végezzenek s ezért megfelelő napszámot kapjanak. A tanfolyamokban résztvevő munkások fizetése nélkül, az eddigi tapasztalatok szerint nem érünk czélt, mert a szegényebb sorsú szőlőmívelők csak úgy vehetnek részt a tanfolyamokban, ha egyszersmind napszámot is kapnak, azaz, ha a tanulás mellett keresetre is tehetnek szert.
Ezek a tanfolyamok fogják alkotni ama központokat, a honnan a modern szőlőmívelés ismeretének be kell hatolnia nép legszélesebb rétegeibe, ezek lesznek egyszersmind terjesztői az egységes termelési iránynak s az előzőleg teljesített kisérletek és szerzett tapasztalatok eredménye alapján meghonosítandó ujabb, javitott eljárásoknak és módszereknek.
Az amerikai szőlővessző tömeges termelése s a munkások kiképzése iránt teendő intézkedések elengedhetetlen kiegészitése és betetőzése a kisérleti ügynek a szőlőmívelés érdekében való szervezése és kellő fejlesztése. Minduntalan lépnek fel ujabb szőlőbetegségek, a melyek megtalálják utjokat hazánk területére is s az ezek ellen való védekezésnek, valamint általában a szőlőnövény élettani és tenyészeti viszonyainak tanulmányozásával behatóan és alaposan kell foglalkoznunk. De szükségünk van a szervezett, rendszeres kisérletezésre, főleg gyakorlati okokból, különösen azért is, mert noha az a homály, a mely az új irányú szőlőmivelést sokáig boritotta, részben már el is oszlott, mégis számos esetben észlelünk a szőlők tenyészetét helyenként akadályozó, vagy hátráltató oly tüneteket, a melyek okait vagy folyamatát szakembereink behatóbb kutatás nélkül megfejteni nem képesek. E tekintetben a külföldi tapasztalatok nem feltétlenül irányadók, mert a tenyészeti viszonyok és feltételek lényegesen különbözők s számos, még megfejtetlen kérdést csak a saját hazai viszonyaink közt megejtendő rendszeres kisérletekkel oldhatunk meg. Ezért szükséges, hogy a központban a szőlőmivelés érdekeinek szolgálatában álló kisérleti telep és állomás létesittessék.
Azonban az amerikai szőlővesszők s a szőlőoltványok tömeges termelése s a munkások kiképzésére szolgáló tanfolyamok létesítése a kisérleti ügy szervezésével együtt csak egyoldalú intézkedések maradnának, ha nem gondoskodánk a harmadik kellékről is, t. i. arról, hogy a szőlőjét felujitani akaró szőlőbirtokos a felujitási munka költségét fedezhesse.
Ez csak ugy lehetséges, ha a szőlőbirtokosoknak módot és alkalmat szolgáltatunk arra, hogy a felujitás költségét, legalább részben, hitel utján szerezhessék meg.
Azok az indokok és érvek, amelyek mind pénzügyi politikai, mind közgazdasági és államháztartási szempontból ellene szólanak annak, hogy a szőlőbirtokosoknak, a szőlőik felujitásához szükséges költséget az állam előlegezze, sokkal természetesebbek és ismertebbek, semhogy azok felsorolását és fejtegetését itt szükségesnek tartanám.
Ennélfogva a szőlőbirtokosok által igényelt hitel megszerzésének kérdésénél csak a magánhitelre gondolhatunk.
A parlag szőlőterület önmagában nem alkalmas alap ugyan dologi hitelre, de mégis értéket képvisel, a mely helyenként már most sem jelentéktelen, s tetemesen emelkedni fog, mihelyt az illető vidéken a szőlők felujitása nagyobb mértékben megindul.
A terület értéke többszörösen gyarapszik a megmiveléssel s a beültetéssel. Ha e folyton növekedő értéket egyesítjük a személyes hitel alapjával, - a mit a szőlőbirtokos munkájában találunk meg, - s ha ezt kiegészitjük bizonyos mértékben az állam által szolgáltatott garancziával, a melynek alkalmazását, közgazdasági érdekből szükségesnek és indokoltnak tartom, oly hitelalaphoz jutunk, a melyen a hitelszolgáltatás kérdése előreláthatólag kielégitő eredménynyel megoldható lesz.
Sikerült is ebben az értelemben oly ajánlatot szereznem, a mely szerint egyik pénzintézet a szőlőbirtokosoknak, az elpusztult szőlőik felujitására szükséges költség előlegezésére vállalkozik.
Az erre vonatkozólag tervezett művelet lényegét a következőkben van szerencsém ismertetni. A pénzintézet, a mely a szóban levő műveletet érintő ügykörére nézve a pénzügyminister által kirendelendő kormánybiztos utján gyakorolt felügyelet és ellenőrzés alatt fog működni, a szőlőbirtokosoknak a mondott czélra oly összegű kölcsönt ad, a mely a szőlők felujitási költsége nagyobb részének fedezésére elégséges.
A kölcsönök engedélyezése a földmivelésügyi minister által kinevezett bizottság hatáskörébe van utalva, s e bizottságban képviselve lesz a pénzügyminister s a kölcsönöket adó pénzintézet is.
A kölcsön az előre megállapított művelési terv szerint, már teljesített munka és felmerült költségek arányának megfelelő részletekben folyósittatik s visszafizetése az ötödik évben - tehát a felujitott szőlő termésének bekövetkezése után - kezdődik. A törlesztési idő 15 év s a törlesztési járadékok egész évi annuitásokban október havának 1-ső napján, vagyis a szüretidő tájára esedékesek.
Minden kölcsönnél az évjáradékkal (annuitással) egyenlő összeget a pénzintézet a kölcsönvevő terhére az állami pénztárba szolgáltat be kezelés és gyümölcsöző elhelyezés végett. E részletekből tartalékalap alakittatik, a melylyel s a melynek erejéig minden egyes kölcsönvevő az összes kölcsönvevőkért egyetemleges kötelezettséget vállal.
Ha valamelyik kölcsönvevő tartozását az esedékességi időpontban nem törlesztené, a pénzintézet a tartalékalapból elégittetik ki, s az államkincstár a tartalékalap csonkitatlan fentartását biztosítja.
A hátralékos kölcsönvevő tartozása a tartalékalap javára, a közadók módjára hajtatik be.
Ha a kölcsönvevő összes tartozását lefizette, a tartalékalapbeli részesedését, a tartalékalap esetleges hiányából aránylagosan reá eső rész levonásával, kezéhez kapja.
Az eddig előadott alapelvekhez képest szerkesztetett a jelen törvényjavaslat, a melynek czélja a kormánynak oly intézkedések megtételére való felhatalmazása, a mely intézkedésekkel a szőlők felujitásához szükséges fennebb emlitett három kellék, tudnillik a szőlővesszők és szőlőoltványok tömeges termelése, továbbá szőlőmunkások kiképzése s e kettővel kapcsolatban a kisérleti ügy szervezése és fejlesztése, s végül a szőlőbirtokosok által a szőlőik felujitása czéljából teendő befektetés költségének előlegezése megfelelő módon kielégithető, illetőleg megvalósítható lesz.
A törvényjavaslat részleteire nézve a következőket van szerencsém előadni.
Az 1. §-ban felhatalmazást kérek a törvényhozástól a szőlővesszők és szőlőoltványok termelésének fokozására, a munkások kiképzésére szolgáló tanfolyamok szervezésére s a kisérleti ügy rendezésére.
A szőlővesszőknek és szőlőoltványoknak nagy mennyiségben való termelését nem tekintem az állam kizárólagos, de még csak elsőrendű feladatának sem, hanem úgy vélem, hogy a vezérszerep e téren a társadalmat magát illeti s leghelyesebb volna, ha az állam csak azzal hatna közre, hogy a társadalmi működést helyes irányban támogassa.
Ezért a szőlővesszők és szőlőoltványok termelésének fokozása érdekében azt az elvet vélem követendőnek, hogy azokon a vidékeken, a hol a társadalmi viszonyok fejlettebbek, a hol megfelelő társulási hajlam, munkakedv és vállalkozási szellem van, iparkodnunk kell, hogy az érdekeltek szövetkezetek alakitásával, vagy más megfelelő társulás mellett, vagy a hegyközségi szervezetben vállalkozzanak arra, hogy az állam támogatása fejében megállapítandó feltételek mellett termeljenek és bocsássanak szőlővesszőket és szőlőoltványokat árúba.
Csak a hol a szőlővesszők és szőlőoltványok ily módon való termelésének előfeltételei hiányoznak, akár mert a társadalmi viszonyok fejletlenek, akár, mert nincs e végre elegendő értelmiség, vagy vállalkozási kedv és szellem, volnának a szőlővesszőknek s esetleg a szőlőoltványoknak is állami üzemben való termelésére állami telepek létesítendők.
Minthogy előre nem határozható meg, hogy a szőlővessző- és szőlőoltvány-termelésnek melyik módja lesz az egyes hegyvidékeken a legmegfelelőbb, az 1. § a) pontjában oly értelmű felhatalmazást kell kérnem, a mely lehetővé tegye, hogy mindenütt azt a módot és eljárást válaszszam és alkalmazzam, a mely a czélt leginkább biztositja.
A 2. §-ban az 1. § rendelkezéseinek végrehajtásához szükséges befektetési költség állapittatik meg, s a minister felhatalmaztatik, hogy e befektetési költséget, - 1,200.000 frtot - az 1896. évtől az 1909-ik évig terjedő időszak alatt vehesse igénybe. Ez intézkedés összefügg a törvényjavaslat 19. §-ának rendelkezésével, s azért szükséges, mert ámbár iparkodni fogok, hogy a rendelkezésemre bocsátandó összegeket a törvényjavaslat keretében mielőbb felhasználjam, mégsem lehet előre határozottan megállapítani, hogy a befektetési költség mikor és mily részletekben lesz legczélszerűbben a kijelölt czélokra forditható.
A 3. §-ban a befektetési költség felhasználásának s általában a törvény végrehajtásának szigorú törvényhozási ellenőrzését biztosító oly intézkedések javasoltatnak, a melyeket behatóbban indokolni felesleges volna.
A 4. § rendelkezése azért szükséges, hogy a földmívelésügyi tárcza költségvetésének „Átmeneti kiadások” fejezete alatt a törvényhozás által a phylloxera ellen való védekezés czéljaira engedélyezni szokott hitelt a földmivelésügyi minister első sorban az 1. § rendelkezéseiből az 1,200.000 frt befektetési költség felhasználása folytán keletkező új létesítmények folyó kiadásainak fedezésére forditsa, nehogy az új létesítmények kezelési költségei az átmeneti kiadások fejezete „a phylloxera ellen való védekezés” czímének évi szükségletét jövőre tetemesebben emeljék.
Az 5. §-ban azt az elvet kivánom érvényesíteni, hogy a jelen törvényjavaslatban tervezett támogatás jótéteménye azokra a területekre korlátoztassék, a melyek eddig is szőlők voltak.
Szükségesnek tartom ezt azért, mert nem vélem megengedhetőnek, hogy az állam áldozatokat hozzon oly birtokosok érdekében, a kiknek területei soha sem voltak szőlővel beültetve.
Ezt az elvet természetesen nem lehet oly szigorú következetességgel alkalmazni, hogy az feltétlenül a phylloxera által károsított szőlőbirtokosok személyével hozassék kapcsolatba, hanem azt a phylloxera által elpusztitott szőlők területére kell vonatkoztatnunk, mert a közgazdasági érdek nem annyira a szőlőbirtokos személyéhez, mint inkább a szőlőterülethez fűződik s megnyugodhatunk abban, hogy a szolgáltatandó előnyöket kevés kivétellel az eredeti, vagyis a phylloxera által károsított szőlőbirtokosok maguk fogják élvezni, mert, a mennyire e tekintetben tájékozást szerezhettem, a szőlőterületek túlnyomó nagyobb részben ma is azoknak a birtokában vannak, a kiknek birtokában a phylloxera megjelenése idejében voltak.
A 6. §-ban javasolt azt a korlátozó intézkedést, hogy kölcsönök adása czéljából a kincstár csak oly pénzintézettel szerződhessék, amelynek bizonyos minimális összegben meghatározott, befizetett alaptőkéje van, azért vélem szükségesnek, nehogy e kikötés hiányban igényt tarthasson a figyelembe vételre esetleg oly kisebb intézet is, a mely nem volna eléggé erős a tervezett művelet kifogástalan végrehajtására.
Az adható kölcsönök teljes összegének felfelé határt szabni nem vélném czélszerűnek, mert a hiteligények mértékét ma nem állapíthatjuk meg. Helyesebbnek vélem ennél az időben való korlátozást, a mint ez a javaslat 19. §-ában jut kifejezésre.
A 6. § második bekezdésében javasolt az az intézkedés, hogy a kölcsönműveletre vállalkozó pénzintézethez kormánybiztos rendeltessék ki, csak kivétes s nem jelent rendszerváltozást, vagyis a kormány addig, mig e tekintetben alkalmas úton és módon általános érvényű intézkedések tétetnek, ragaszkodik ahhoz az eddig követett gyakorlathoz, hogy a pénzintézetek működését sem fel nem ügyeli, sem ellen nem őrzi.
Tekintve azonban, hogy a jelen törvényjavaslattal tervezett intézkedéseknek nemcsak kiváló közgazdasági jelentősége van, hanem azoknál a biztositási tartalékalap révén az államkincstár közvetlenül is érdekelve van, oly kivételes helyzettel állunk szemben, a mely a kölcsönöket adó pénzintézethez kiküldendő kormánybiztos alkalmazásának kivételes intézkedését teljes mértékben indokolja.
A 7. §-ban a kölcsönvevő jogalanyok megkülönböztetése a 9. § intézkedésével van összefüggésben. A c) pontban foglalt korlátozás pedig azért szükséges, nehogy a kezelés a túlságosan elaprózott szőlőbirtokok szétszórtsága miatt nagyon megnehezittessék.
A 8. § intézkedése azon az alapelven sarkal, hogy talajforgatás költségére rendszerint nem adatik kölcsön, mert a feltevés az, hogy a kisebb szőlőbirtokosok, a kik számra nézve az országban túlsúlyban vannak, a talajforgatást családtagjaik segélyével oly időben, a mikor nincs más keresetük, saját munkájukkal teljesíthetik s e czímen nem, szorulnak kölcsönre.
Különleges esetekben azonban a § második bekezdése szerint esetleg a talajforgatás költségére is lesz kölcsön adható.
A kölcsön maximumát, a mely a szükséges anyagok beszerzése s a munkanemek alapján és arányában állapíttatik meg, az elérendő czélra elégségesnek tartom.
A 9. §-ban azért engedtem helyet kétféle kamatlábnak, mert a korlátolt egyetemlegességgel kötelezettek, s a szövetkezetek kölcsönének kezelése kevesebb teendőt fog a pénzintézetnek okozni, s a működés ellenőrzése is (a hegyközségi vagy szövetkezeti szervezetnél fogva) könnyebb lesz, mint az egyeseknek adandó kölcsönöknél. E mellett a korlátolt egyetemlegességnél, a hegyközségek, - és a szövetkezeteknél a biztosság is rendszerint nagyobb. De ezen intézkedéssel kivánatosnak tartottam a kisebb szőlőbirtokosok helyzetét is könnyiteni s közvetve a hegyközségek és szövetkezetek létesülését előmozditani. Ezért méltányos, hogy ez a kamatlábban is kifejezésre jusson.
A kamatláb egyébként viszonyainknak megfelel s tekintve a fizetési feltételeket s azt a veszteséget, a melyet a pénzintézet a készpénzben adott kölcsönök ellenében a kötvények értékesitésénél esetleg szenvedni fog, eléggé mérsékeltnek mondható.
A fizetési feltételekre nézve általánosságban meg kell még jegyeznem, hogy azokat - az ügy természeténél fogva - nem állapíthattam meg egyoldalúan, kizárólag a saját választásom szerint, hanem csak az ajánlkozó pénzintézettel létesített megegyezés alapján. E megegyezés szerint a törlesztési terv egész évre előlegesen számitott évjáradékkal szerkesztetik, a mit tekintettel arra, hogy az esedékességnek a szüreti időszakra helyezése a kölcsönvevő érdekében van, elfogadandónak találtam.
Felvilágosításul megjegyzem, hogy a pénzintézet által tájékozás végett elterjesztett számitás szerint az évi annuitás 9.17, illetőleg 9.47 százazékot tenne.
A 10. § biztositja a szükséges és kellő befolyást az egész műveletre mind a kormánynak, mind a pénzintézetnek.
A kölcsönök helyes felhasználásának s tényleg czéljukra való forditásának egyik biztosítékát a művelési terv megállapítása képezi. Kellő szervezet útján életbeléptetendő hatékony ellenőrzés fog - a már létesített megállapodás szerint - gyakoroltatni abban a tekintetben, hogy a kölcsönvevő a kölcsönt másként, mint rendeltetésének és czéljának megfelelően, ne használhassa fel, s hogy az elővigyázati rendszabályok hatása még sikeresebb legyen, az a megállapodás jött létre, hogy a kölcsönvevők kölcsöneiket a lehetőségig ne készpénzben, hanem a szőlők felújitásához szükséges anyagokban (u. m. szőlővesszőkben, szőlőoltványokban, karókban stb.) kapják, a melyek azonban csak a beszerzési költségen (önköltségen) fognak a kölcsönökbe beszámittatni.
A 11. §-ban javasolt rendelkezés a kölcsönügylet természetéből folyó szükségesség.
A 12. § intézkedése a vizrendezési és talajjavitási kölcsönök analogiájára törvényes dologi elsőbbséget biztosít a jelen törvényjavaslattal tervezett kölcsönügyletekből származó követelésekre nézve s az ügylet természeténél fogva elengedhetetlenül szükséges.
A korábbi törvényeknél fogva már engedélyezett elsőbbségeket az itt tervezett intézkedés érintetlenül hagyja és tiszteletben tartja.
A 13-ik § szabályozza a kölcsöntartozásoknak a közadók módjára való behajtását s intézkedik, az ingóságokra vezetett végrehajtások esetére.
Mindez a hasonló természetű kölcsönökre nézve törvénynél és gyakorlatnál fogva már meghonosított elveken és eljáráson alapszik s tekintettel arra a viszonyra, a melybe a kölcsönökre vonatkozólag az államkincstár lép, feltétlenül szükséges.
A 14. § különleges intézkedést tartalmaz az egyetemlegesség korlátozására nézve oly értelemben, hogy az egyetemlegességi kötelékbe tartozó valamelyik adós nem egészben, hanem csak aránylagos részesedéssel felelős azon adóstársáért, kitől a tartozása behajtható nem volt. Nem tartottam volna ugyanis helyesnek, korlátlan egyetemlegességet állapitani meg.
A 15. § szabályozza a már fennebb emlitett tartalékalap megalakitását és kezelését.
E tartalékalapra szükség van azért, hogy az a koczkázat, a melyet a kincstár e törvényjavaslat elfogadása esetére vállalni fog, az alapban nyilvánuló egyetemlegességnél fogva a lehető legcsekélyebb mértékre szorittassék.
De szükség van e tartalékalapra azért is, hogy a hitelező pénzintézet, a mely a szükséges összeg beszerzése végett kibocsátandó kötvények kamatait pontosan fizetni s a kisorsolt kötvények törlesztését az esedékességi időpontban teljesíteni tartozik, kötelezettségének fennakadás nélkül eleget tehessen, s ne legyen kitéve annak, hogy az esetleg késedelmeskedő adósok által az esedékességi időpontban nem teljesített fizetésre várni kényszerüljön.
E tartalékalap létesítése sem új intézmény, előfordul az hasonló alkalmazással és rendeltetéssel a vizszabályozási kölcsönöknél is.
Az egyes kölcsönvevőt a tartalékalap révén terhelő egyetemlegesség azzal enyhittetik, hogy az alap esetleges vesztesége csak aránylagosan számittatik az egyes kölcsönvevő terhére.
A 16. § szerint a pénzintézet által e kölcsönművelet czimén kibocsátandó kötvénynek s a 18. § szerint az egész eljárásnak biztosított adó- és illetékmentességi kedvezmény - a tervezett intézkedések nagy közgazdasági jelentőségénél fogva - méltányosnak és indokoltnak vélem.
A 17. § intézkedésével azt tervezem, hogy azt a nagy terjedelmű felügyeletet és ellenőrzést, a mely a kölcsönvevők működésére s a kölcsönnek helyes és rendeltetése szerinti felhasználására nézve szükséges, s a melyet a mozgékonyabb pénzintézet hathatósabban és olcsóbban teljesithet az állami szolgálati szervezetnél, saját főfelügyeletem fentartása mellett, a pénzintézetre ruházzam át.
Ezt a kölcsönvevők érdeke mellett kincstári érdekből is szükségesnek tartom azért, mert a felügyeletnek és ellenőrzésnek ez irányban való állami gyakorlása az államkincstárt hosszabb időn át állandóan terhelő oly nagy személyzeti létszámot igényelne, a melynek illetményei a kiadásoknak számottevő szaporodását okoznák.
Minthogy e felügyeleti és ellenőrzési szolgálat első sorban a kölcsönvevőknek helyes irányban való vezetésére lesz hivatva, indokolt, hogy annak terhét a kölcsönvevők viseljék s ennélfogva az ebben a §-ban megállapitott kezelési költség-járulékok szedését megengedhetőnek és méltányosnak tartom.
Végül van szerencsém még kötelességszerűleg bejelenteni, hogy a pénzügyminister urral egyetértőleg minden intézkedést megtettem arra nézve, hogy a kölcsönöknek a fenti értelemben való nyujtása s a kölcsönügy tényleges megvalósitása, a jelen törvényjavaslatnak törvénynyé válta esetére, az ajánlkozó pénzintézet által biztosítva legyen.
Minthogy indokolt az a remény, hogy a tervezett intézkedések hathatósan elő fogják mozditani az elpusztult szőlők felujitását s szőlőmívelésünket ismét felvirágoztatják, kérem és ajánlom a törvényjavaslat elfogadását.
