1. § Bünvádi ügyben birói eljárás csak a törvény értelmében, vád alapján és csak az ellen inditható, a kit büntett, vétség vagy kihágás nyomatékos gyanuja terhel.
Büncselekmény miatt nem alkalmazható más büntetés, mint a melyet birói hatalommal törvényesen felruházott hatóság törvényesen eljárva kimondott.
2. § A vádat rendszerint a kir. ügyészség képviseli.
A 42. §-ban meghatározott esetekben a kir. ügyészség helyett a sértett (13. §) veheti át a vád képviseletét.
A büntető törvények szerint csak felhatalmazás vagy kivánat alapján üldözhető büncselekmény tekintetében a vád képviseletére kizárólag a kir. ügyészség jogosult.
Magánvádra üldözendő vétség és kihágás esetében (41. §) a vádat első sorban és rendszerint a sértett képviseli. - (V. ö. 527. §)
3. § Csak magáninditványra üldözhető büncselekmény miatt az inditvány megtétele (90. §) előtt nyomozás nem teljesithető, vád nem emelhető és birói eljárásnak nincs helye.
4. § Azokban az esetekben, a melyekben valamely bűncselekménynek üldözhetése a büntető törvények szerint felhatalmazástól vagy kivánattól függ, az ennek megadása, illetőleg előterjesztése nélkül inditott eljárás a nyomozáson tul nem terjedhet. - (V. ö. 42. §)
5. § A sértett vagy jogutódja, a főtárgyalás illetőleg a járásbirói tárgyalás befejezéséig, a büntető biróságnál is érvényesitheti magánjogi igényét a tettes és a részes, valamint az orgazda és a bűnpártoló ellen.
Ebben az esetben a bűnvádi eljárás és itélet kiterjed a magánjogi igényre is.
Ha azonban bizonyitva van, hogy a magánjogi igényre nézve a polgári biróság már itélt, vagy előtte per van folyamatban, vagy ha az igény tisztába hozása a bűnvádi eljárás befejezését jelentékenyen késleltetné; a magánjogi követelést polgári biróság dönti el.
Ezen határozat ellen perorvoslatnak nincs helye.
6. § A magánjogi igény csak a polgári biróság előtt érvényesithető:
1. ha az igény alapjául szolgáló bűncselekmény a büntető törvények értelmében nem büntethető, illetőleg miatta bűnvádi eljárás nem inditható;
2. ha a bűnvádi eljárás határozatlan időre fel van függesztve, vagy
3. ha a büntető biróság az ügyet büntető parancs kibocsátásával (532. §) fejezte be.
7. § Ha annak megállapitása, hogy forog-e fenn bűncselekmény és milyen, valamely köz- vagy magánjogi kérdésnek előleges eldöntésétől függ: a büntető biróság e kérdésben a jelen eljárás szerint határoz.
A biróságnak, vagy bármely más hatóságnak ily előleges magánjogi kérdésre voantkozó határozata a büntető biróságra a büntethetőség kérdésében nem kötelező.
Ha a bűnvádi ügynek eldöntésére nézve lényeges magánjogi kérdés csak hosszabb eljárás alapján birálható el: a büntető biróság az érdekeltek egyikét, záros határidő kitüzése mellett, külön eljárásra utasithatja s az inditandó vagy már meginditott eljárásnak eredményét bevárhatja.
Rendszerint bevárandó a polgári biróság itélete és addig a bűnvádi eljárás felfüggesztendő, ha az előleges kérdés valamely házasság érvényességére vagy érvénytelenségére vonatkozik.
Ha a külön eljárásra utasitott érdekelt ezt a kitüzött határidő alatt meg nem inditja, vagy ha a meginditott külön eljárás befejezése annyira késik, hogy a bűnvádi eljárás czéljának meghiusulásától kell tartani: a bűnvádi eljárás folytatható.
8. § A bűnvádi eljárás meginditásánál a bűncselekménynek a büntető törvényekben megállapitott minősitése irányadó.
Azok a körülmények, melyek következtében a bűntett az 1878:V. törvénycikk 92. §-a alapján vétséggé változtatandó át, csak az itélet hozásánál veendők tekintetbe.
A mennyiben a jelen törvényben valamely rendelkezésnek a tettesre való alkalmazása a büntető törvényekben a bűncselekményre megállapitott büntetés nemétől vagy tartamától van függővé téve, ez a rendelkezés a bűncselekmny kisérletével vagy a részességgel terheltekre is kiterjed.
9. § Az eljáró hatóságok és hatósági közegek kötelesek a terhelő és sulyositó, valamint az enyhitő és mentő körülményeket egyenlő gondossággal figyelembe venni. Kötelesek továbbá a terheltet az őt megillető jogokról és a megengedett perorvoslatok használásáról azokban az esetekben is felvilágositani, melyekben ezt a törvény kifejezetten nem rendeli.
10. § Sürgős intézkedések vasárnapokon és ünnepnapokon is elrendelendők és foganatositandók.
11. § A jelen törvényben megállapitott határidők csak a külön meghatározott esetekben hosszabbithatók meg.
Nem számitandó be a határidőbe az a nap, melyen a határidő kezdetét megállapitandó intézkedés, cselekmény vagy esemény történt.
Vasárnap és Gergely-naptár szerinti ünnep nem számitandó be, ha a határidő utolsó napjára esik.
12. § A jelen törvény alapján kiszabott pénzbüntetések és pénzbirságok ugyanazokra a czélokra forditandók, a melyekre a büntető törvénykönyvek alapján megállapitottak rendelve vannak.
A be nem hajtható pénzbirság sohasem, a be nem hajtható pénzbüntetés pedig csak azokban az esetekben változtatható át elzárásra, a melyekben ezt a jelen törvény megengedi. Öt koronát felül nem haladó összeg tizenkét óráig terjedő elzárásra, öt koronától husz koronáig terjedő összeg pedig egy napi elzárásra változtatható át.
13. § Vádló alatt mind a kir. ügyészség, mind a fő- és a pót-magánvádló (41. és 42. §) értendők.
Terhelt az, a ki ellen a bűnvádi eljárás foly.
A bűncselekménynyel gyanusitott az a terhelt, a ki ellen a vizsgálat elrendelése még inditványozva, vagy a vádirat benyujtva nincs.
Vádlott az a terhelt, a ki ellen vádhatározat van hozva, vagy e nélkül főtárgyalás van elrendelve.
Felek alatt értendők: a kir. ügyészség, a fő- és a potmagánvádló, valamint az, a ki ellen bűnvádi eljárás folyik.
Sértett az, a kinek bármely jogát sértette vagy veszélyeztette az elkövetett vagy megkisérlett bűncselekmény.
Sértett alatt ennek törvényes képviselője és, ha nincs külön felemlitve, a magáninditványra jogosult is értendők.
Magánfél (51. §) az a sértett vagy jogutódja, a ki magánjogi igény érvényesitése végett a bűnvádi eljáráshoz csatlakozott.
Magáninditványra jogosult az a magánegyén, a kinek inditványától (1878:V. tc. 110. §) függ a bűnvádi eljárás meginditása.
A „katonai” szó a hadseregre, a haditengerészetre, a honvédségre, a népfelkelésre és a csendőrségre vonatkozik.
Fegyveres erő (1889:VI. tc. 2. §) alatt a hadsereg, a haditengerészet, a honvédség és a népfelkelés értendők.
14. § A büntető biróságok hatáskörét külön törvény határozza meg.
15. § Hatáskörét és illetékességét a biróság hivatalból vizsgálja.
16. § Bűnvádi eljárásra rendszerint az a biróság illetékes, a melynek területén a bűncselekmény elkövetve volt, habár az eredmény máshol következett is be.
Ha a bűncselekmény több biróság területén, vagy több biróság területének határán volt elkövetve, vagy bizonytalan, hogy melyik biróság területén volt elkövetve: akkor e biróságok közül az lesz illetékes, a melyik a másikat megelőzte.
Megelőzés akkor forog fenn, ha az illető ügyben egyik biróság a másiknál korábban hozott valamely határozatot vagy tett valamely intézkedést.
Ha az elkövetés helye még a vádirat benyujtása előtt bizonyossá vált: az eljárás az elkövetés helye szerint illetékese biróságnál folytatandó.
17. § Az a biróság, a melynek területén a terhelt lakik, vagy tartózkodik, illetékes lesz akkor, ha az elkövetés helyének biróságát megelőzte.
Azonban ily esetben is átteendő az ügy az elkövetés helye szerint illetékes birósághoz, ha a kir. ügyészség a vádirat benyujtása előtt inditványozza. A magánvádlónak vagy a terheltnek a fennebb megjelölt időpontig előterjesztett kérelmére a terhelt lakó- vagy tartózkodóhelye szerint illetékes törvényszéknek vádtanácsa elrendelheti az ügynek áttételét.
Az elkövetés helye szerint illetékes biróság a hozzá áttett ügyet nem utasithatja vissza.
18. § A tettes birósága illetékes a részesre, az orgazdára és a bűnpártolóra, valamint ezeknek külön vagy másokkal együtt elkövetett más bűncselekményeire nézve is.
Ha a részes, az orgazda, vagy a bűnpártoló bűncselekménye oly sulyos, hogy reá a tettes biróságának hatásköre ki nem terjed; az a biróság fog eljárni, mely illetékességgel birna, ha a tettes bűncselekménye hasonló sulyosságu volna.
A jelen § szerint összefüggő ügyek lehetőleg egyesitendők és együttes itélettel intézendők el.
19. § Ha ugyanazt az egyént több bűncselekmény terheli, a külön folytatott ügyek rendszerint egyesitendők, s azokban lehetőleg együttes itélet hozandó.
Az egyesitésre és a további eljárásra több illetékees biróság közül az van hivatva, melynek hatáskörét a bűncselekmények egyike sem haladja meg. Ha több ilyen biróság volna, ezek közül a legsulyosabb bűncselekmény tekintetében illetékes biróság, kétség esetén pedig az a biróság jár el, mely a többit megelőzte.
Ha azonban valakit esküdtbiróság elé tartozó és egyéb bűncselekmény terhel, mindez ügyek tekintetében az egyesités kimondására és a további eljárásra az esküdtbiróság illetékes. E szabály nem alkalmazható, ha az összefüggő bűncselekmények közül az, mely esküdtbiróság elé tartozik, nyomtatvány utján volt elkövetve. Nyomtatvány utján elkövetett több bűncselekmény esetében ezen ügyek egyesitése kimondható.
20. § Más bűnvádi ügyekkel nem egyesithetők azok, a melyekben az elsőfoku biróság már itéletet vagy megszüntető végzést hozott.
Az egyes törvényszékhez, mint kivételes birósághoz tartozó ügyek, a nyomtatvány utján elkövetett és az esküdtbiróság elé utalt ügyek, továbbá a jövedéki kihágási ügyek, az illetékes hatóságtól összefüggés okából (18., 19. §) nem vonhatók el.
21. § A 18. vagy 19. § alapján eljáró biróság fontos okból az ügyek egyesitését és együttes elintézését mellőzheti, illetőleg megszüntetheti, s az eljárást egyes ügyekben vagy egyes terheltek ellen elkülönitve folytathatja, esetleg más illetékes hatóságnak engedheti át.
Az illetékes hatóság a hozzá áttett ügyet vissza nem utasithatja.
22. § Ha az a biróság, a mely egyébként kisebb hatáskörü hatóság elé tartozó bűncselekmény tárgyában, az ügyek összefüggése alapján vagy azért jár el, mert a vádló a cselekményt sulyosabban minősitette, az illetékességét megállapitó bűncselekmény tekintetében az eljárást a főtárgyalás elrendelése előtt szüntette meg: a kisebb hatáskörü hatóság elé tartozó bűncselekményre nézve a további eljárást az egyébként illetékes hatóságnak engedi át.
23. § Kölcsönös becsületsértés, rágalmazás vagy testi sértés esetében az a biróság, a mely az egyik vád alapján az eljárást meginditotta, mindaddig, mig az eljárást itélettel vagy megszüntető végzéssel be nem fejezte, illetékes a másik vád alapján való eljárásra is, a mennyiben hatáskörét az utóbbi vád elbirálása meg nem haladja.
A biróság ezeket az ügyeket egyesitheti, együttesen tárgyalhatja és egy itélettel intézheti el.
Nyomban viszonzott kölcsönös becsületsértés (1878:V. tc. 275. §) miatt emelt viszonvád esetében mindazáltal ezeket az ügyeket együttesen kell tárgyalni és egy itélettel elintézni.
Az egyik vád elejtése nem gátolja a másik vád alapján inditott eljárás folytatását.
24. § Ha az 1878:V. tc. 62. §-a esetében a bűnvádi eljárás senki ellen sem inditható meg; az elkobzásnak és megsemmisitésnek birói kimondására az a törvényszék illetékes, a melynek vizsgálóbirája a nyomtatvány, irat vagy képes ábrázolat, illetőleg a minták vagy lemezek lefoglalását legelőbb rendelte el.
25. § Külföldön elkövetett bűncselekmény tekintetében az eljárásra az a magyar biróság illetékes, a melynek területén a terhelt lakik vagy tartózkodik.
Lakó- vagy tartózkodóhely hiányában az a biróság illetékes, melynek területén a terhelt a magyar biróság hatalmába került.
Ha a bűncselekmény magyar hajón, de külföldön vagy nyilt tengeren volt elkövetve: akkor egyenlően illetékes az a magyar biróság, melynek területén a kiindulás kikötője (anyakikötő), továbbá az, melynek területén az a magyar kikötő fekszik, hová a hajó először érkezett, végre az a magyar biróság, a melynek területén a terhelt kézrekerült. E biróságok közt a megelőzés dönt.
A külföldön területenkivüliséget vagy személyes mentességet élvező magyar honosnak ott elkövetett bűncselekménye tekintetében az a magyar biróság illetékes, a melynek területén a terhelt legutóbb lakott, s ha ily lakóhely nem állapitható meg, a budapesti biróság.
26. § Az illetékességet a koronaügyész meghallgatása után a kir. curia határozza meg, ha külföldi hatóság magyar hatóságot valamely bűncselekménynyel terhelt egyénnek kiadásával kinál meg, vagy ha e nélkül is ily egyénnek kiadatását kérni kell, és az illetékesség kétséges.
Ha azonban a főtárgyalás elrendelése előtt a rendes illetékesség kétségtelenné vált: a kir. curia által kijelölt biróság tartozik az ügyet a rendes szabályok szerint illetékesnek átengedni.
27. § Ha a külföldi hatóság kér kiadatást, a szükséges eljárásra az a törvényszék illetékes, a melynek területén a kiadatni kért egyén lakik vagy tartózkodik; ha pedig ez nem volna megállapitható, az a törvényszék, a melynek területén kézrekerült.
28. § A hatáskörre vagy illetékességre nézve felmerülő összeütközések fölött végérvényesen határoz: a kir. ügyész meghallgatása után a kir. törvényszék, ha az összeütközés a területén levő kir. járásbiróságok között merült fel: egyéb esetekben a kir. főügyész meghallgatása után a kir. itélőtábla, ha az összeütközés a területén levő kir. biróságok között merült fel; s a koronaügyész meghallgatása után a kir. curia, ha az összeütközés különböző kir. itélőtáblák területén levő kir. biróságok vagy több kir. itélőtábla között merült fel.
29. § A kir. curia a felek bármelyikének inditványa alapján, vagy a biróság előterjesztésére, a koronaügyész meghallgatása után, az illetékes helyett hasonló hatáskörü más biróságot küld ki:
1. ha az illetékes biróság kizárás okából (64-66. §) nem járhat el, vagy
2. ha az illetékes biróságtól, vagy az e mellett közremüködésre hivatott esküdtektől részrehajlatlan eljárás és határozat nem várható.
Más biróságot küldhet ki a kir. curia a koronaügyész inditványa alapján akkor is, ha ezt a közbéke vagy a közbiztonság érdekében szükségesnek látja.
30. § A jelen törvény a katonai biróságok hatáskörére vonatkozó szabályokat nem érinti.
31. § Ha a terheltet a területenkivüliség vagy a személyes mentesség kedvezménye illeti, vagy ha e tekintetben kétség merül fel: az esetről a bűnvádi eljárás meginditása előtt, vagy ha ez már meg volt inditva, ennek felfüggesztése mellett az igazságügyi ministerhez nyomban jelentés teendő.
A területenkivüliség és a személyes mentesség fennállása és terjedelme fölött a nemzetközi szerződések és a gyakorlat alapján az igazságügyi minister dönt.
32. § Az országgyülés, ugyszintén a közös ügyek tárgyalására kiküldött bizottság tagjainak mentelmi jogát a jelen törvény nem érinti.
33. § A kir. ügyészségnek kötelessége a tudomására jutott, hivatalból üldözendő bűncselekmények tárgyában a nyomozást teljesiteni és a bűnvádi eljárásban a bűnvádat képviselni.
Ha a kir. ügyészség képviseli a vádat, ennek tárgyában meghallgatása nélkül érdemleges határozat nem hozható.
34. § A kir. ügyészség megtagadhatja a vád képviseletét, ha meggyőződése szerint a feljelentett cselekmény nem büntethető, vagy ha az eljárás sikeréhez szükséges bizonyiték nem szerezhető meg.
A kir. ügyészség azonban köteles a sértettet, a ki feljelentést (89. §) vagy magáninditványt (90. §) tett, esetleg a szükséges nyomozás teljesitése után, a vád képviseletének megtagadásáról indokolt, irásbeli határozattal mielőbb értesiteni.
35. § A kir. ügyészség, habár a vád képviseletét megtagadta vagy a vádat az eljárás folyamán elejtette, az iratokat a magánvád alapján meginditott, illetőleg folytatott bűnvádi eljárás alatt is megtekintheti, vagy rövid időre hozzá leendő áttételöket kivánhatja és a közvád képviseletét bármikor átveheti.
36. § A kir. ügyészség illetékességét ama biróság illetékessége határozza meg, a mely mellé rendelve van.
Sürgősség esetében azonban a nem illetékes kir. ügyészség is köteles a területén felmerülő közvádlói teendőket végezni. Ezeknek teljesitéséről az illetékes kir. ügyészség mielőbb értesitendő.
37. § Kir. ügyészségek közt az illetékességre nézve felmerülő összeütközés kérdésében a főügyész dönt.
Ha az összeütközés több főügyészség közt, vagy több főügyészség kerületéhez tartozó kir. ügyészségek közt merül fel, az igazságügyi minister határoz.
38. § A kir. ügyészségnek joga van a vádat indokolva megváltoztatni.
Az itélethozás czéljából tartott zárt ülés kezdetéig (321. §) az esküdtbirósági eljárásban az esküdtekhez intézett kérdések megállapitásáig (363. § első bekezdés), járásbiróság előtti eljárásban a tárgyalás befejezéséig (541. § ötödik bekezdés), ha pedig büntető parancs kibocsátását inditványozta, ennek kiadásáig (532. §), a kir. ügyészség a vádat indokolva elejtheti.
A vádnak az eljárás későbbi szakában való elejtése a biróság határozatát semmi irányban sem korlátozza.
Ha azonban az elsőfoku biróság a főtárgyalás vagy a tárgyalás alapján nem hoz itéletet, illetőleg a kibocsátott büntető parancs kifogás folytán hatályát veszti: a kir. ügyészség visszanyeri jogát a vád elejtésére.
Az eljárás megszüntetésének inditványozása a vád elejtésének tekintendő.
39. § Az állam, a törvényhatóságok, a rendezett tanácsu városok és a községek rendőri hatóságai és közegei kötelesek a kir. ügyészségnek hivatalos hatáskörében hozzájuk intézett utasitásait, illetőleg megkereséseit haladéktalanul és pontosan teljesiteni.
Sürgős szükség esetében a kir. ügyészség a fegyveres erő kirendelése végett közvetlen megkeresést tehet.
40. § A mentelmi jog felfüggesztése végett a megkeresést az illetékes biróság a főügyész utján terjeszti az illető ház vagy bizottság elé.
41. § A sértett, mint főmagánvádló, a kir. ügyészségnek a vád képviseletére való előleges felhivása nélkül, vádat emelhet az 1878:V. tc. 258. és 259., 261., 327., 332., 418. és 421. §-ai szerint büntetendő vétségek, valamint az 1878:V. tc. 301. §-ában meghatározott könnyü testi sértés vétsége, továbbá az 1879:XL. tc. 126. és 127. §-aiban, végre az 1895:XLI. tc. 8. és 9. §-aiban körülirt kihágások esetében.
Mindazáltal, ha az emlitett vétségek és kihágások esetében a főtárgyalást törvényszék vagy esküdbiróság tartja, ennek határnapjáról a kir. ügyészség értesitendő.
Közérdekből a kir. ügyészség a vád képviseletét a fennebb felsorolt vétségek és kihágások tekintetében is az eljárás egész folyama alatt átveheti. Ez esetben a vádat első sorban a kir. ügyészség képviseli és a magánvádlót csak kisegítő hatáskör illeti. Ennek érvényesitése végett a magánvádló az iratokat megtekintheti, s mindazokban az esetekben értesitendő és megidézendő, a melyekben ezt a törvény a kir. ügyészségre nézve rendeli, és inditványokat tehet vádlottnak bünösül kimondása, az ellene alkalmazandó büntetési tétel tárgyában is; a kiszabandó büntetés mennyisége iránt azonban inditványában nem szabad nyilatkoznia.
42. § Ha a kir. ügyészség azokban az esetekben, melyekben a vádemelés joga őt illeti, megtagadta a vád képviseletét; a sértett, a 4. §-ban meghatározott esetek kivételével, a kir. ügyészség elutasitó határozatának kézbesitésétől számitott nyolcz nap alatt vagy átveheti a vád képviseletét, vagy a főügyészhez folyamodhatik.
Ha a főügyész nem utasitja a kir. ügyészt vádemelésre, a sértett a főügyész határozatának közlésétől számitott nyolcz nap alatt veheti át a vád képviseletét.
Ha a kir. ügyészség az eljárás alatt ejti el a vádat, ennek képviseletét a sértett átveheti.
E végből a biróság, illetőleg ennek az eljárást vezető tagja azt a sértettet, a ki feljelentést (89. §), vagy magáninditványt (90. §) tett vagy igényét bejelentette (51. §), szóval vagy irsában felszólitja, hogy a vád képviseletét vegye át, mert ellenkező esetben a biróság az eljárást meg fogja szüntetni. Ha a sértett a biróság előtt személyesen jelen van, köteles a felhivásra élő szóval azonnal felelni, ellenkező esetben pedig nyilatkozatát a biróság irásbeli felszólitásának vételétől számitott nyolcz nap alatt irásban benyujtani, vagy jegyzőkönyvbe mondani.
Ha a kitüzött idő alatt a vád képviseletét a jogosultak egyike sem vette át, a biróság az eljárást megszünteti.
Az a sértett, a kit a kir. ügyészségnek a vád képviseletétől történt elállásáról nem értesitettek, a vád képviseletét az elállástól számitott harmincz nap alatt átveheti.
Ha a vád képviseletét a magánvád emelésére jogositottak bármelyike átveszi, az eljárás a többiek értesitése, illetőleg nyilatkozatuk bevására nélkül meginditandó, vagy folytatandó.
A sértett, a ki a kir. ügyészség részéről a 41. § esetén kivül el nem vállalt vagy elejtett vádnak képviseletét átvette: pótmagánvádló.
43. § A fő- és a pótmagánvádló a vád képviselete körül általában véve a kir. ügyészség jogait gyakorolják.
Nem illetik azonban a magánvádlót a kir. ügyészségnek közhatósági jellegéből folyó jogai, különösen a nyomozás teljesitése végett a hatóságok és közegeik müködését kötelezőleg nem veheti igénybe, az ügy iratainak hozzá való áttételét nem kivánhatja, a vizsgálat mellőzését és a 282. § második bekezdése esetének kivételével a főtárgyalásra való közvetlen idézést nem inditványozhatja, végre a vádtanács határozatai ellen, az eljárás megszüntetésének esetét kivéve, perorvoslattal nem élhet.
A pótmagánvádló nem kérheti az eljárás ujrafelvételét.
44. § Ha a magánvád emelésének joga egy bűncselekmény alapján több sértettet illet, közülök az lesz a magánvádló, a ki először jelentkezett a biróságnál; ha pedig többen jelentkeztek egyszerre, az, a ki a beadványban vagy jegyzőkönyvben első helyen van megnevezve. A sértettek azonban ettől közmegegyezéssel bármikor eltérhetnek és megállapithatják, hogy közülök ki képviselje a vádat.
45. § Ha magánvád emelésére több sértett van jogositva, az azok egyikének vádja alapján meginditott vagy folytatott eljáráshoz a többiek is csatlakozhatnak.
A csatlakozás után is az a sértett marad a magánvádló, a kinek vádja alapján az eljárást meginditották, illetőleg folytatták. A sértettek azonban közös megállapodással a vád képviseletére más sértettet jelölhetnek ki.
A csatlakozóknak csak ellenőrző és kisegitő hatáskörük van, melynek érvényesitése czéljából az ügy iratait megtekinthetik és inditványokat tehetnek. A minősités és a büntetés kiszabása tekintetében azonban nincs joguk inditványtevésre.
A csatlakozás folytán sem a vádiratok, sem a vádbeszédek száma nem szaporitható. A biróság határozatait csak a magánvádlóval közli, külön idézést a csatlakozók csak a főtárgyalásra kapnak.
A biróság a csatlakozókat az eljárás minden szakában közös meghatalmazott választására utasithatja.
Ha a magánvádló a főtárgyalás előtt ejtette el a vádat, a csatlakozók a 42. § szabályai szerint a jogkövetkezményei mellett szólitandók fel a vád képviseletének átvételére.
Hogy melyikök fogja a vádat képviselni, arra nézve a 44. § rendelkezései irányadók.
46. § Az által, hogy a vád képviseletét más vádló vette át, illetőleg, hogy csatlakozó lépett fel, az előbb teljesitett birói cselekményeknek és a korábban eljárt vádló inditványainak és nyilatkozatainak hatálya nem változik. A magánvádló, illetőleg a csatlakozók a korábban hozott birói határozatokat, a mennyiben azok ellen felebbezésre vagy felfolyamodásra joguk van, csak az alatt a határidő alatt támadhatják meg perorvoslattal, a mely az előbb eljárt vádlónak nyitva állana. A perorvoslatok használásának joga mindegyik csatlakozót önállóan megilleti, tekintet nélkül arra, hogy a korábbi eljárás folyamán közös meghatalmazott által volt-e képviselve, vagy nem.
Minden határozat, mely a terheltre nézve kedvező, valamennyi vádlóval és csatlakozóval szemben hatályos.
47. § A 41. és 42. §-ok eseteiben a sértett helyett, a ki a 16-ik életévét be nem töltötte, vagy a ki az 1878. évi XX. tc. 28. §-ának a), b), d) vagy e) pontja alapján gondnokság alatt van, kizárólag törvényes képviselője: a 16-ik életévét betöltött kiskoru helyett, valamint a vagyon ellen irányzott bűncselekményekre nézve, a pazarlás miatt gondnokság alatt levő sértett helyett törvényes képviselője is; végre olyan testületek, társaságok vagy egyesületek helyett, a melyek polgári pereket folytathatnak, azok képviselhetik a magánvádat, a kik az illető jogi személyt magánjogi jogviszonyaiban képviselik.
A magánvádló és a csatlakozó ügyvéddel képviseltethetik magukat mindazoknál az eljárási cselekményeknél, a melyekre nem személyes megjelenés kötelezettségével vannak idézve.
A biróság meghagyhatja, hogy a magánvádló, a csatlakozó, vagy közülök egyesek ügyvédet, esetleg a kézbesitések átvételére a biróság székhelyén lakó megbizottat válaszszanak.
A magánvádló vagy a csatlakozó akkor is megjelenhet a biróság előtt, ha ügyvéd képviseli.
48. § A magánvádló és a sértett képviselője nem lehet az, a ki a főtárgyalásra tanukép van megidézve, kivéve, ha a 205. és 206. §-ok szerint őt megillető mentességet igénybe veszi.
A magánvádlónak és a sértettnek ügyvédje a bűnvádi eljárásban mind szóval, mind irásban az állam nyelvét köteles használni.
49. § A magánvádló jogai megszünnek halálával vagy lemondással.
Előbbi esetben, ha vagyon ellen elkövetett bűncselekmény forog fenn, a magánvádló örököse, egyéb bűncselekmény esetében pedig fel- vagy lemenő ágbeli rokona, testvére, vagy házastársa, az elhalálozástól számitott harmincz nap alatt bejelentheti a magánvád fentartását.
Időközben a magánvádló jogait az elhunytnak az ügyben eljárt képviselője, vagy ha ilyen nem volna, a biróság részéről hivatalból kirendelendő ügygondnok gyakorolja.
A magánvádról való lemondás nem vonható vissza.
A lemondással egyenlő hatályu: ha a magánvádló oly tárgyalásra, melyre szabályszerüen megidézték, meg nem jelenik, illetőleg a mennyiben képviseltetésének helye volna, magát nem képviselteti, vagy oly határidőt, mely számára az eljárás megszüntetésének terhe alatt van kitüzve, meg nem tart.
50. § Ha a kir. ügyészség képviseli a vádat, a sértett, kivéve a 41. §-ban meghatározott eseteket, nem vehet részt a vád képviseletében. Mindazáltal inditványt tehet bizonyitás felvétele vagy a bizonyitó eljárásnak valamely tüzetesen meghatározott irányban való kiegészitése iránt. E czélból az ügy iratait megtekintheti.
51. § A magánfél igényének érvényesitése végett a főtárgyalás, illetőleg a járásbirósági tárgyalás befejezéséig a büntető biróság előtt felléphet, mely esetben joga van:
1. a terhelt bűnösségének és a magánjogi igénynek bizonyitására szolgáló adatokat a kir. ügyészségnek, illetőleg a biróságnak bemutatni;
2. az ügy iratait, hacsak fontos ok nem gátolja, a nyomozás és a vizsgálat folyamán is, a vádirat benyujtása után pedig mindenesetre megtekinteni;
3. a főtárgyalásra leendő megidézését kivánni és ha ott megjelent, abban a mértékben, a melyben ez a magánjogi igény érvényesitéséhez szükséges, inditványokat tenni, valamint a tanukhoz és a szakértőkhöz kérdéseket intézni.
Ha a sértettnek előadása érthetetlen, vagy ha birói figyelmeztetés daczára durva vagy ismételve rendellenes magaviseletet tanusit, a biróság utasithatja őt arra, hogy magát ügyvéddel képviseltesse.
52. § A sértett, a ki mint magánvádló, csatlakozó vagy magánfél fellépni kiván; köteles e szándékát, jogosultságának igazolása mellett, az eljárás szakának megfelelőleg a kir. ügyészségnél, a rendőri hatóságnál, a vizsgálóbirónál, a vádtanácsnál, illetőleg az itélőbiróságnál bejelenteni.
Megengedett perorvoslat használása ily bejelentésnek tekintendő.
Főmagánvád (41. §) esetében az eljárás meginditását kérő feljelentés vagy vádinditvány a vád képviseletére való jelentkezésnek veendő.
A nyomozást vezető hatóság, a későbbi eljárásban a biróság, - ez utóbbi a kir. ügyészség meghallgatása után, - a bejelentés tárgyában határoz és annak a jelentkezését, kinek a magánvádló, csatlakozó, illetőleg magánfél gyanánt való müködésre joga nincs, hivatalból visszautasitja.
A nyomozást vezető hatóság határozata ellen az ügyben illetékes elsőfoku biróságnál tehető előterjesztés, melyet törvényszéki ügyekben a vádtanács intéz el. A biróság e tárgyban hozott határozata ellen perorvoslatnak nincs helye.
53. § A terhelt minden bűnügyben, az eljárás bármely szakában élhet védő közremüködésével.
Ha a terhelt e jogával nem élt, helyette törvényes képviselője, házastársa, illetőelg fel- vagy lemenő ágbeli rokona, önállóan választhatnak védőt.
A terhelt a maga vagy törvényes képviselője, illetőleg házastársa, fel-, vagy lemenő ágbeli rokona által választott védőtől a megbizást bármikor elvonhatja.
A főtárgyalásra a terhelt több védőt hozhat magával, de ezzel az inditványok és a perbeszédek száma nem szaporitható.
54. § A terhelt a mikor csak szükséges, különösen első kihallgatásakor, és a vádirat kézbesitésekor, továbbá, ha ellene letartóztatás, vizsgálat, vizsgálati fogság lett elrendelve; figyelmeztetendő, hogy védőt választhat, illetőleg felvilágositandó a védő kirendelésének módozatairól és az ingyenes védelem eseteiről.
Ha a letartóztatott, vagy vizsgálati fogságba helyezett terhelt védőt választott, az eljáró hatóság köteles utóbbit nyomban értesiteni.
55. § Védőül az ügyvédi lajstromba bejegyzett ügyvéd, egyetemi vagy jogakadémiai jogtanár választható. Ezekre nézve a 48. § második bekezdésének rendelkezése kötelező.
Kézbesitések átvételével, vagy a terhelt érdekeinek valamely vizsgálati cselekménynél való képviseletével nemügyvéd is megbizható.
56. § A főtárgyalásra védő rendelendő:
1. ha a vádat oly bűntett miatt emelik, a melyre a törvény öt évig terjedhető szabadságvesztésnél sulyosabb büntetést állapit meeg;
2. ha a vádlott vagy törvényes képviselője, illetőleg házastársa fel- vagy lemenő ágbeli rokona kivánják, bármely bűntett esetében;
3. ha a vádlott életének tizenhatodik évét még tul nem haladta, vagy ha siketnéma, vagy irni nem tudó néma;
4. ha a biróság az ügy körülményeinél fogva czélszerünek találja.
Vádlott-társak részére közös védő csak akkor rendelhető, ha érdekeik nem ellentétesek.
57. § A biróság, ha az ügy körülményeinél fogva czélszerünek találja, már a főtárgyalás előtt is, az eljárás bármely szakában rendelhet védőt.
Az elsőfoku biróság által kirendelt védő nem köteles eljárni az ügynek felsőb biróság elé kitüzött tárgyalásán.
A védő kirendelése hatályát veszti, ha a terhelt más védőt választott és ez a védelmet elfogadta.
58. § A biróság köteles a védő kirendelésének szükségéről a törvényszék elnökét haladéktalanul értesiteni.
Az ügyvédi kamara székhelyén a védőt a törvényszék elnökének megkeresésére esetről-esetre a kamara, más helyeken a védők névsorába felvett ügyvédek közül, a törvényszék elnöke nevezi ki. A védők névsorát a kamara minden év elején a törvényszék elnökéhez teszi át.
Sürgős esetekben, különösen ha a halasztás a terheltre káros volna, az ügyvédi kamara székhelyén is a törvényszék elnöke rendeli ki a védőt a védők névsorába bejegyzettek közül.
59. § A kirendelt védő a védelem alól csak fontos okból kérhet felmentést. E kérelem felett az határoz, a ki a védőt kirendelte.
60. § A védő a főtárgyalás elhalasztását kérheti, ha a kirendelésétől a főtárgyalás határnapjáig terjedő időt a védelem előkészitésére rövidnek tartja.
61. § Védőül nem rendelhető ki:
1. a sértett, a sértettnek, a terheltnek, vagy a vádlónak házastársa, jegyese, testvérének házastársa, házastársának testvére, egyenes ágban rokona vagy sógora, oldalágban rokona unokatestvérig bezárólag, vagy az, a ki a sértettel, a terhelttel vagy a vádlóval, örökbefogadó, nevelőszülői, gyámsági vagy gondnoksági viszonyban van vagy volt;
2. a ki az ügyben mint nyomozóközeg, biró, közvádló, vagy a sértett képviselője járt el, illetőleg bármit tett, a mi a terhelt érdekével ellentétben áll.
Az, a ki a főtárgyalásra tanukép van megidézve, a főtárgyaláson védő gyanánt nem járhat el, kivéve ha a 205. és 206. §-okon alapuló mentességet igénybe veszi.
62. § A védő védettje érdekében az eljárás bármely szakában, különösen a nyomozás alatt is eljárhat; a védelem érdekében beadványban vagy szóval előterjesztést tehet. A szóbeli előterjesztés jegyzőkönyvbe veendő.
Letartóztatott védettjével a védőnek rendszerint joga van hatósági személy közbenjötte vagy ellenőrzése nélkül is érintkezni.
Ha azonban az eljárás czélja kivánja, a nyomozást teljesitő rendőri hatóság (85. §) a vizsgálat folyamában pedig a vizsgálóbiró kötelesek elrendelni: hogy a védő levelei csak részökről elolvasva és külön engedelmökkel kézbesithetők a letartóztatott terheltnek és hogy ez a nyomozás folyamán csak hatósági személynek, a vizsgálat folyamán pedig csak birósági személy jelenlétében értekezhetik a védővel.
A rendőri hatóság intézkedése ellen az ügyben illetékes elsőfoku biróságnál tehető előterjesztés, melyet törvényszéki ügyekben a vádtanács intéz el.
A vádirat benyujtásától, s ha vizsgálat volt tartva, attól az időponttól kezdve, midőn a vizsgálóbiró a vizsgálatot befejezettnek nyilvánitja (129. §), a védő érintkezése a letartóztatott terhelttel nincs többé hatósági személy ellenőrzésének alávetve.
63. § A terheltnek és védőjének joga van az ügy iratait és csatolmányaikat megtekinteni.
Ha azonban az eljárás czélja az ügy iratainak vagy egy részöknek közlését meg nem engedi, a nyomozást teljesitő rendőri hatóság (85. §), a vizsgálat folyamán pedig a vizsgálóbiró kötelesek azoknak a terhelt vagy védője által leendő megtekintését megtagadni. Ez eseetben is megengedendő azonban a terhelt kihallgatásáról, a szakértők nyilatkozatáról és ama birói cselekményekről felvett jegyzőkönyvek megtekintése, a melyeknél a terhelt jelenléte vagy a védő közbenjárása meg van engedve.
A rendőri hatóság intézkedése ellen az ügyben illetékes elsőfoku biróságnál tehető előterjesztés, melyet törvényszéki ügyekben a vádtanács intéz el.
A vádirat benyujtásától, s ha vizsgálat volt tartva, attól az időponttól kezdve, midőn a vizsgálóbiró a vizsgálatot befejezettnek nyilvánitja (129. §), az ügy iratainak és csatolmányaiknak megtekintése a terhelttől vagy védőjétől meg nem tagadható.
A letartóztatást, illetőleg vizsgálati fogságot elrendelő, továbbá minden olyan birói határozatot, mely ellen perorvoslat használható, indokolásával együtt a védő előtt ki kell hirdetni, vagy neki kézbesiteni és az előbbi esetben kivánatára vele másolatban is közölni.
64. § A bűnvádi ügy elintézéséből ki van zárva és abban sem mint biró, sem mint jegyzőkönyvvezető nem vehet részt:
1. a sértett, illetőleg a ki a bűncselekményt feljelentette (89. §);
2. az, a ki a terheltnek vagy a sértettnek férje, vagy a ki az volt, továbbá jegyese;
3. a ki a vádlónak, a terheltnek, a sértettnek vagy képviselőjöknek, illetőleg a védőnek egyenes ágban rokona, vagy sógora, oldalágban rokona unokatestvérig bezárólag, nejének fivére, vagy nővérének férje;
4. a ki a terhelttel, a vádlóval, a sértettel vagy képviselőjökkel, illetőleg a védővel örökbefogadó, vagy nevelőszülői viszonyban van, ki valamelyiköknek gyámja, gondnoka, vagy a ki az volt;
5. a ki az ügyben, mint a kir. ügyészség tagja, mint védő, vagy mint a magánvádlónak, illetőleg a sértettnek képviselője, vagy mint rendőri közeg közremüködött;
6. a ki az ügyben, mint tanu, vagy szakértő ki volt hallgatva, a mennyiben vallomása nem egyedül hivatalos uton tudomására jutott tényeknek előadásából áll.
65. § Az, a ki valamely ügyben nyomozó vagy vizsgálati cselekményt teljesitett, a vádhatározat hozásánál és a főtárgyaláson sem mint biró, sem mint jegyzőkönyvvezető nem járhat el.
Az, a ki az ügyet a vádtanács ülésén előadta, a főtárgyaláson biróként nem lehet jelen.
A vádhatározat hozásánál közremüködött többi birák ugyanannak az ügynek főtárgyalásán eljáró tanács egybeállitásánál lehetőleg mellőzendők.
66. § A per felsőbb foku elintézéséből ki van zárva az a biró, a ki az ügy alsóbb foku elintézésénél mint vizsgálóbiró, mint a vádtanács tagja, vagy mint itélőbiró közremüködött.
67. § Az itélőbiró és a jegyzőkönyvvezető, mihelyt a 64. és 66. §-okban vagy a 65. § első és második bekezdésében meghatározott kizáró esetek valamelyike tudomására jut, köteles azt hivatali főnökének azonnal bejelenteni és abban az ügyben minden hivatalos tevékenységtől tartózkodni.
68. § A vádlónak, a terheltnek vagy a magánfélnek kérelmére mellőzni kell azt a birót, vagy jegyzőkönyvvezetőt, a kire nézve valamely törvényes kizáró ok (64. §, 65. § 1. és 2. bekezd., 66. §) forog fenn vagy a kinek elfogulatlansága ellen alapos okot hoznak fel.
A főtárgyalásnak, illetőleg a felsőbiróság elé kitüzött tárgyalásnak megkezdése után az ezeknél eljáró biróval vagy jegyzőkönyvvezetővel szemben csak a kizáró okok érvényesithetők.
69. § A mellőzés járásbiróság birájára és hivatalnokára nézve a törvényszéknél, egyébként pedig rendszerint annál a biróságnál kérendő, melynél a kifogásolt biró vagy jegyzőkönyvvezető müködik.
A vizsgálóbiróra, valamint a járásbiróság és a törvényszék birájára vagy hivatalnokára vonatkozó kérelem felett zárt ülésben a törvényszék dönt.
A törvényszék elnökének, egész tanácsának, vagy tagjai többségének mellőzése iránt előterjesztett kérelem felett, a főügyész meghallgatása után, zárt ülésben a kir. itélőtábla; a kir. itélőtábla elnökének, egész tanácsának vagy tagjai többségének mellőzése tekintetében, a koronaügyész meghallgatása után, zárt ülésben a kir. curia; a kir. curia elnökének, egész tanácsának vagy tagjai többségének mellőzése kérdésében a kir. curia polgári és büntető osztályának birói tagjaiból alakitott teljes ülésben határoz.
A határozat mindig a kifogásolt biró vagy jegyzőkönyvvezető meghallgatása után, de bizonyitás-felvétel nélkül hozandó. Csak elutasitó határozattal szemben és ez ellen is csak az itélet ellen használható perorvoslattal lehet orvoslást keresni.
A mellőzés megtagadása esetében ugyanannak a birónak vagy birósági hivatalnoknak mellőzése ugyanabban az ügyben csak olyan körülmény alapján kérhető, mely az előbbi kérelem előterjesztése után merült fel.
70. § A biró, kinek abban a perben, melyben eljárni hivatva volna, saját elfogulatlansága iránt aggodalma van, a biróság főnökétől, az ok előadása mellett, mellőzését kérheti.
71. § A biróság, vagy egyes tagja vagy tanácsa ellen, hivatali kötelességökre vonatkozólag elkövetett becsületsértés vagy rágalmazás, vagy ugyanazok ellen a bűnvádi eljárás meginditása után tett bűnvádi vagy fegyelmi feljelentés, az ezektől különálló ügynek elintézésénél mellőzés okául nem szolgálhatnak. Az sem ok a mellőzésre, ha valaki a biróra, mint tanura hivatkozik, ő azonban kihallgatása alkalmával kijelenti, hogy az ügyről kizáró okul nem szolgáló hivatalos eljárása alkalmával szerzett tudomást.
72. § Az elnök teljesiti a kihallgatást abban az esetben, midőn tanuk gyanánt a biróság valamennyi tagjára hivatkoznak.
Nem akadály az sem, ha az elnökre is mint tanura hivatkoztak. Ez esetben az elnök a rangsorban első birót s azután ez az elnököt hallgatja ki.
73. § Kizáró okok a kir. ügyészség tagjaira nézve: a 64. § 1., 2., 3., 4., 6. pontjaiban meghatározott esetek.
Ki van zárva továbbá a kir. ügyészség tagja akkor is, ha az ügyben korábban mint biró, védő, vagy mint a magánvádlónak vagy a sértettnek képviselője járt el.
74. § A sértett és a terhelt a 73. §-ban meghatározott eseteken kivül is kérheti a kir. ügyészség valamely tagjának mellőzését, ha teljes elfogulatlansága ellen alapos okot hoz fel.
75. § Mihelyt valamely kir. ügyésznek tudomására jut, hogy reá nézve valamely kizáró ok forog fenn, köteles a további eljárást a kir. ügyészségnek más tagjára bizni és erről a főügyésznek jelentést tenni. A főügyész és a koronaügyész hasonló esetben szintén helyettesitésök iránt intézkednek és erről az igazságügyi ministerhez jelentést tesznek.
Az ügyészségi megbizottak, a kir. alügyészek, valamint a fő- vagy a koronaügyész helyettesei kötelesek a reájok nézve fenforgó kizáró okot közvetlen főnöküknek bejelenteni.
A kir. ügyészség tagjának mellőzése hivatali főnökénél kérendő, ki a kir. ügyészség illető tagjának szükség esetében való meeghallgatása után, bizonyitás-felvétel nélkül, végérvényesen határoz.
76. § A biró, a jegyzőkönyvvezető vagy a kir. ügyészség tagja, a ki maga kérte mellőzését, kérelme elintézéséig nem járhat el.
Ha ellenben nevezettek mellőzését más erre jogosult kérte, a kérelem elintézéséig tovább is eljárhatnak. Abban az esetben mindazáltal, ha a mellőzés törvényes kizáró ok alapján (64. §, 65. § első és második bekezdés, 66. §) van kérve, a biró az itélethozásban a kérelem elintézéséig részt nem vehet.
77. § A biróság itélettel vagy végzéssel határoz.
Minden határozat, melyet a jelen törvény kifejezetten itéletnek nem nevez, végzésnek tekintendő.
A biróság köteles határozatait indokolni. E szabály alól ki vannak véve az idéző levelek, alárendelt hatóságnak és közegnek szóló meghagyások és az ügyvitelre vonatkozó utasitások.
78. § A biróság határozatait a jelenlevő érdekeltekkel kihirdetés, a távollevőkkel kézbesités utján közli.
Kihirdetés esetén jegyzőkönyv veendő fel és a határozatról az érdekelt félnek, ha kivánja, másolat adandó.
A kézbesitett határozat a fova levő egyén előtt, kérésére, felolvasandó, és neki anyanyelvén megmagyarázandó.
A biróság a kir. ügyészséggel rendszerint az eredeti fogalmazvány áttétele utján közli határozatait.
79. § Az idézőlevelet rendszerint a megidézendőnek, más határozatot vagy az értesitendő egyénnek, vagy igazolt meghatalmazottjának kell kézbesiteni.
A magánvádló ügyvédjének, vagy kézbesitések átvételére meghatalmazottjának kezéhez történt minden kézbesités a magánvádlóval szemben is hatályos.
80. § Ha valaki lakó- vagy tartózkodóhelyét nem hagyta ugyan el, de ott a kézbesitő őt meg nem találja: a kézbesitendő irat házanépe valamelyik teljes koru tagjának adandó át; ha pedig ilyen nem volna jelen, az érdekeltnek háza kapujára, vagy lakásának ajtajára, lehetőleg tanuk jelenlétében függesztendő ki s erről az érdekelt egyén ajánlott levélben értesitendő. Ezenfelül a kifüggesztés teljesitését a kézbesitendő irat tartalmának közlése mellett a község előljáróságának (a fővárosban a kerület rendőrkapitányságának) azzal a felhivással kell tudomására hozni, hogy arról az érdekeltet haladéktalanul értesitse. Az utóbbi értesités elmulasztása a kifüggesztés utján teljesitett kézbesités hatályát nem érinti.
81. § Ha annak, a kinek részére kézbesitést kellene teljesiteni, lakása vagy tartózkodóhelye nem tudható ki: a kézbesiendő iratot a biróság székhelyének és az ismeretlen tartózkodásu egyén illetősége helyének községházánál a hirdetmények tábláján kell kifüggeszteni, és ha a biróság szükségesnek találja, a hivatalos és esetleg még más lapokban is közzé lehet tenni.
82. § A biróság területén kivül lakók részére a kézbesités megkeresés utján történik.
A külföldön teljesitendő kézbesitésre nézve a nemzetközi szerződések és az e tekintetben fennálló szabályok irányadók.
83. § A nyomozás tárgya: azoknak az adatoknak kipuhatolása és megállapitása, melyek a vád emelése vagy nem emelése kérdésében a vádló tájékozására szükségesek.
A nyomozás e határon tul nem terjedhet.
84. § A nyomozást rendszerint a kir. ügyészség, ha pedig a vádat kizárólag főmagánvádló képviseli (41. §), az illetékes rendőri hatóság főnöke rendeli el.
A kir. ügyészség a nyomozás érdekében minden közhatóságtól felvilágositásokat és értesitéseket kivánhat, továbbá az egész nyomozásnak, vagy egyes nyomozó cselekményeknek teljesitése végett a rendőri hatóságokat és közegeket (85. §) megkeresheti, illetőleg utasithatja; a nyomozás menetét irányitja; a nyomozási cselekményeket és a nyomozó hatóságok eljárását ellenőrzi.
A rendőri hatóságok és közegek kötelesek a megkeresésnek, illetőleg utasitásnak feltétlenül eleget tenni; különösen a tényállás megállapitása, a tettes és a részes kipuhatolása, valamint a bűnjeleknek és bizonyitékoknak megszerzése czéljából eljárni és minden lényegesebb intézkedésről, valamint annak eredményéről a kir. ügyészséget értesiteni.
85. § Rendőri hatóságok alatt értendők: az államnak, a törvényhatóságoknak, rendezett tanácsu városoknak és a községeknek rendőri hatáskörrel biró hatóságai és hivatalai, valamint ezeknek vezetői és önálló intézkedésre jogositott tagjai, nevezetesen a községi előljáróságok is.
Rendőri közegek: a felsorolt hatóságoknak alárendelt hivatalnokok, az állami, törvényhatósági, városi és községi rendőrök, valamint a csendőrségnek altisztjei és legénysége.
A kir. ministerium rendelettel állapitja meg, hogy mely rendőri jogkörel biró hatóságok és közegek vannak a kir. ügyészség közvetlen rendelkezésének alávetve és melyekkel érintkezik a kir. ügyészség megkeresés utján.
86. § Járásbiróságokhoz a kir. ügyészség csak egyes nyomozó cselekményeknek teljesitése végett intézhet megkeresést.
Ha azonban e megkeresés teljesitése közben a kir. ügyészség részéről megjelölt nyomozó cselekmény kiegészitésének szüksége merül fel; a megkeresett járásbiróság a megkeresés tárgyával összefüggő vagy abból folyó további szükséges nyomozó cselekményeket ujabb megkeresés nélkül is teljesiti.
87. § Az összes hatóságok és hatósági közegek kötelesek a hivatali hatáskörükben tudomásukra jutott, nem magáninditványra üldözendő bűncselekményeket a birtokukba került adatoknak közlésével és a bizonyitó tárgyaknak áttétele mellett a kir. ügyészségnél feljelenteni. Egyuttal intézkednek a bűncselekmény nyomainak fentartása, valamint a bűnjeleknek és más bizonyitó tárgyaknak megőrzése iránt.
88. § Ha annak jelenségei mutatkoznak, hogy valaki nem természetes halállal mult ki, vagy ha ismeretlen egyén holttestét találták: a rendőri hatóságok és közegek kötelesek erről a kir. ügyészségnek vagy a legközelebb levő járásbiróságnak sürgősen jelentést tenni.
Ez esetben a holttestet csak a kir. ügyészség vagy a biróság engedelmével szabad eltemetni.
89. § Minden bűncselekményt, a mely nem magáninditványra üldözendő, mindenki akár irásban, akár szóval feljelenthet. A szóval tett feljelentésről rendszerint jegyzőkönyv veendő fel.
A feljelentés az illetékes kir. törvényszéknél teendő; azonban azt más kir. ügyészség vagy a főügyészség, valamint a rendőri hatóságok és közegek és biróságok is elfogadni és az illetékes kir. ügyészséghez haladéktalanul áttenni tartoznak.
90. § Oly bűncselekmények esetében, melyek miatt a büntető törvények értelmében csak magáninditványra van eljárásnak helye: a magáninditvány a 89. § második bekezdésében felsorolt hatóságoknál és közegeknél adható be, vagy mondható jegyzőkönyvbe.
A magáninditványban a panaszolt bűncselekmény határozottan megjelölendő és a tettesre, valamint a részesekre vonatkozó adatok lehetőleg felemlitendők. Erre a jegyzőkönyv felvételénél figyelmet kell forditani.
Ha az irásban beadott magáninditvány határozatlan vagy hiányos, annak helyesbitése, illetőleg pótlása rövid uton, esetleg a magáninditványra jogosultnak kihallgatásával eszközlendő. A bűncselekménynek téves minősitése az inditvány hatályát nem érinti.
A magáninditvány, melyet nem az illetékes kir. ügyészségnél tettek, ehhez haladék nélkül átteendő.
91. § Oly bűncselekmények tekintetében, melyek csak felhatalmazás alapján üldözhetők, a felhatalmazás akár a kir. ügyészséghez, akár az igazságügyi ministerhez intézett hivatalos iratban vagy külön irásbeli nyilatkozatban adható meg.
Az 1878. évi V. tc. 271. §-a esetében a felhatalmazás megadása, valamint az ugyane törvény 272. §-ában emlitett kivánatról való értesités az igazságügyi ministernek a kir. ügyészséghez intézett rendelete utján történik.
92. § A kir. ügyész a hozzá érkezett feljelentéseket (87-89. §) és magáninditványokat (90. §) haladék nélkül megvizsgálja és azok alapján, a mennyiben szükséges (83. §) a nyomozást elrendeli vagy a vádképviselet megtagadása iránt indokolt határozatot hoz, vagy pedig a biróság elé megfelelő inditványt terjeszt, esetleg a feljelentést vagy magáninditványt az illetékes közvádlóhoz, közigazgatási, katonai vagy más hatósághoz teszi át.
93. § A kir. ügyészség a tudomására jutott bűncselekményeket, melyek nem magáninditványra üldözendők, nyomoztatja és az ismeretlen tettesek kipuhatolása czéljából intézkedik.
94. § A rendőri hatóságok és közegek kötelesek a nem magáninditványra üldözendő bűncselekményeket külön felhivás nélkül is hivatalból nyomozni és a tudomásukra jutott adatok megjelölésével, valamint a bizonyitó tárgyak áttétele mellett az illetékes kir. ügyészségnél följelenteni.
A nyomozást a feljelentés megtétele után is tartoznak folytatni és különösen a bűncselekmény nyomainak épségben tartása, a tettes vagy részes elrejtőzésének és megszökésének megakadályozása és a tényállás felderitése végett a szükséges intézkedéseket megtenni és ezekről is a kir. ügyészséget sürgősen értesiteni. A mennyiben a kir. ügyészség intézkedéséig a bűncselekmény nyomainak megsemmisitésétől vagy megváltoztatásától kellene tartani, a szükséges birói cselekmény teljesitése végett a legközelebb levő járásbiróságot keresik meg.
95. § A törvényszék vizsgálóbirája a nál a beadott feljelentést vagy magáninditványt azonnal közli a kir. ügyészszel. Az utóbbinak inditványa előtt csak a halaszthatatlan nyomozó cselekményeket teljesitheti.
A járásbiróság a nála tett feljelentés vagy magáninditvány alapján a kir. ügyészség inditványának bevárása nélkül mindazokat a nyomozó cselekményeket teljesiti, melyeknek elhalasztása az eljárás czélját veszélyeztetné.
Az ezen cselekményekről felvett jegyzőkönyveket a járásbiróság haladéktalanul átteszi a kir. ügyészhez, a ki a nyomozás ismétlése, vagy kiegészitése iránt intézkedhetik. Letartóztatás elrendelésének esetén az iratokat legfeljebb negyvennyolcz óra alatt át kell tenni a kir. ügyészhez, a ki az iratok beérkezésétől számitott legfeljebb negyvennyolcz óra alatt a letartóztatást megszüntetni, vagy az iratokat az előzetes letartóztatás iránt való határozathozás végett a vizsgálóbiróhoz áttenni tartozik.
96. § A nyomozást teljesitő rendőri hatóság (85. § első bekezdés) a X. és XIII. fejezetekben foglalt intézkedéseknek alkalmazása mellett megidézhet és eskü kivétele nélkül kihallgathat mindenkit, a kitől a kideritendő ténykörülmények tekintetében felvilágositást vár.
A kihallgatásról jegyzőkönyv veendő fel.
97. § A nyomozó hatóság megtilthatja a nyomozás szinhelyén levőknek az onnan való távozást, vagy utasithatja őket, hogy a nyomozás befejezéséig ugyanabban vagy valamely szomszéd házban vagy helyiségben tartózkodjanak.
A ki e tilalmat vagy rendelkezést megszegi, vagy a hivatalos eljárást szándékosan zavarja, vagy a nyomozó hatóság hatáskörébe tartozó intézkedéseknek ellenszegül, letartóztatható.
A fogvatartás huszonnégy óránál tovább nem tarthat; ha pedig a nyomozást előbb befejezték, azt azonnal meg kell szüntetni.
A letartóztatás a félnek vagy a sértettnek képviseletében megjelent ügyvéddel, a szakértőkkel, a birósági tanukkal és a katonai biróság hatóságának alávetett egyénekkel szemben nem alkalmazható.
A félnek vagy a sértettnek ügyvédje, a szakértő vagy a birósági tanu csakis távozásra kötelezhető, s erre is csak akkor, ha a hivatalos eljárást figyelmeztetés daczára szándékosan zavarja vagy akadályozza, avagy a hivatalos intézkedéseknek ellenszegül. Ez esetben az ügyvéd fegyelmi hatóságához egyuttal feljelentés teendő.
Katonai biróság hatóságának alávetett egyének rendreutasithatók, az eljárás helyéről eltávolithatók és megbüntetésük végett a legközelebb levő katonai hatoság keresendő meg.
98. § A mennyiben valamely tanunak eskü alatt való kihallgatása, megbüntetése vagy vallomásra kényszeritése (194., 195. §), szakértőnek megbüntetése (232. §), továbbá szemle, lefoglalás, személymotozás vagy házkutatás foganatositása vagy előzetes letartóztatás elrendelése válik a nyomozás folyamán szükségessé: a kir. ügyészség vagy a rendőri hatóság ezeknek az intézkedéseknek elrendelését - a nyomozás iratainak vagy másolatuknak bemutatásával - rendszerint a vizsgálóbirónál vagy a járásbiróságnál inditványozza. Ezek az inditvány felett határoznak, esetleg érdemleges határozat hozása előtt a nyomozást kiegészithetik.
Az emlitett cselekményeket halaszthatatlan szükség esetében, a XI., XII. és XIV. fejezetekben foglalt szabályok szerint, a nyomozást teljesitő rendőri hatóság is elrendelheti és foganatosithatja. A rendőri hatóság intézkedése ellen az ügyben illetékes első foku biróságnál tehető előterjesztés, melyet törvényszéki ügyekben a vádtanács intéz el.
Mindazáltal a tanuk megesketését, a tanuk vagy a szakértők megbüntetését és vallomásra, illetőleg nyilatkozatra kényszeritését, a lefoglalandó tárgy kiadására való szoritást (170. §) és a lefoglalt postai küldemény felbontását (186. §), rendőri hatóság sürgősség esetén sem rendelheti el és nem foganatosithatja.
A felvett jegyzőkönyvek - a rendőri hatóság részéről a kir. ügyészség közvetitésével - a halaszthatatlan szükség indokolása mellett, bemutatandók a vizsgálóbirónak; ki azokat az alaki kellékekre nézve és az eljárás eredménye tekintetében is megvizsgálja és ha szükségesnek véli, a szemle, a házkutatás és a személymotozás körül teljesitett eljárást kiegészitheti vagy ismételheti, az előzetes letartóztatásnak és a lefoglalásnak fentartása vagy megszüntetése iránt pedig határoz.
99. § A főmagánvádló a nyomozás teljesitését a rendőri hatóságnál kérheti, mely e kérelem felett indokolt határozatot hoz. E határozat ellen perorvoslatnak nincs helye.
A főmagánvádló szóbeli előterjesztéseiről jegyzőkönyv veendő fel, melyről, valamint a nyomozás iratairól, a főmagánvádló saját költségén másolatot vehet. Az eredeti iratok a nyomozás befejezése után a vizsgálóbiróhoz teendők át.
Ha a rendőri hatóság a nyomozás teljesitését megtagadta, vagy ha a tényállás tisztába hozásához birói cselekmény szükséges: a főmagánvádló csak a vizsgálat elrendelése iránt tehet inditványt.
A pótmagánvádló minden esetben csak a vizsgálat elrendelése iránt tehet inditványt.
100. § A nyomozás folyamán nemcsak a terhelő, hanem a mentő körülmények is kideritendők és a gyanusitott érdekében is gond forditandó ama bizonyitékok megszerzésére, melyeknek megsemmisülésétől tartani kell (9. §).
A gyanusitott védelme érdekében egyes nyomozó cselekmények teljesitését a járásbiróságnál is kérheti. E kérelem alapján a járásbiróság e cselekményeket elrendelheti és foganatosithatja.
101. § A nyomozás megszüntetendő, ha:
1. bűncselekmény nem forog fenn;
2. az eljárás folytatásához szükséges felhatalmazás vagy kivánat hiányzik, vagy a magáninditványra jogosult inditványt nem tett vagy azt visszavonta;
3. a további eljárástól bizonyitékok hiánya vagy azok megszerzésének rendkivüli nehézsége miatt eredmény nem várható.
A nyomozás befejezendő, ha vizsgálat inditványozására, a vádirat benyujtására, az ügy áttételére (92. §), vagy pedig a nyomozás megszüntetésére elegendő adat van (83. §).
A nyomozás megszüntetését vagy befejezését a kir. ügyészség, illetőleg főmagánvád esetében a nyomozást vezető rendőri hatóságnak főnöke (84. § első bekezdése) rendeli el. A kir. ügyészség akkor is elrendelheti a nyomozás befejezését, ha járásbiróság jár el (86. §). A nyomozás megszüntetése vagy befejezése tárgyában hozott határozatok ellen perorvoslatnak nincs helye.
Áttétel esetében a nyomozást vezetett kir. ügyészség vagy rendőri hatóság a letartóztatva levő gyanusitottat az illetékes hatósághoz kisérteti át.
A nyomozás megszüntetéséről az annak folyamán kihallgatott gyanusitott és a magáninditványt vagy feljelentést tett sértett, értesitendő és ez utóbbi egyuttal a 42. §-ban meghatározott jogaira figyelmeztetendő.
102. § A vizsgálat czélja; azoknak az adatoknak birói kideritése és megállapitása, melyek alapján eldönthető, hogy van-e helye a főtárgyalás elrendelésének, vagy hogy meg kell-e szüntetni a bűnvádi eljárást.
A vizsgálat az e czél szabta határokon tul nem terjedhet.
103. § Vizsgálatnak kell megelőzni a főtárgyalás elrendelését:
1. oly bűntett esetében, melyekre a törvény halál- vagy életfogytig tartó fegyházbüntetést rendel;
2. öt évet meghaladó, határozott tartamu szabadságvesztés-büntetéssel büntetendő cselekmények esetében, kivéve, ha tettenkapás forog fenn, vagy bűnösségéről a terhelt a nyomozás adataival teljes összhangzásban álló beismerést tett;
3. a törvényszék elé utalt más bűncselekmények és a 2. pontban felsorolt kivételek esetében;
a) ha a kir. ügyészség inditványozza;
b) ha a vádat egyedül magánvádló képviseli;
c) ha a terhelt oly körülményekre hivatkozik, melyek kideritése vagy megállapitása czéljából a vizsgálat a védelem előkészitése végett kivánatos;
d) ha a vádtanács más okból szükségesnek látja.
104. § A vizsgálat elrendelését rendszerint a vizsgálóbirónál kell inditványozni.
A vádló inditványában szabatosan meg kell jelölni a bűncselekményt, melyre nézve, a személyt, ki ellen, és az okokat, melyek alapján az inditványozó a vizsgálat elrendelését kéri.
A netán tett feljelentés az inditványhoz csatolandó. Ha nyomozást teljesitettek, az arra vonatkozó iratok és a bizonyitó tárgyak az inditványnyal együtt mutatandók be. Ezeknek elmulasztása esetében az elmaradt iratokat és tárgyakat a vizsgálóbiró szerzi meg.
105. § A vizsgálat elrendelése, vagy mellőzése iránt elsőfokulag rendszerint a vizsgálóbiró határoz.
Ha a vizsgálat elrendelését erre jogositott vádló inditványozta, vagy a terhelt kellő indokolással kérte, és a vád tárgyává tett cselekmény miatt bűnvádi eljárásnak helye van, a vizsgálóbiró elrendeli a vizsgálatot; ellenkező esetben, valamint akkor is, ha magát illetéktelennek tartja, elutasitja az inditványt.
Mindkét esetben határozat hozandó, melyet közölni kell a vádlóval, a magánféllel és a terhelttel. Ha a terhelt megelőzőleg még nem volt kihallgatva, a vizsgálatot elrendelő határozat vele a kihallgatáskor közlendő.
106. § A vizsgálat csak az inditványban megjelölt tettre nézve és csak az ezzel terhelt egyén ellen rendelhető el.
Ha a vizsgálat folyama alatt annak más tettre, vagy más egyén ellen való kiterjesztése is szükségesnek mutatkozik; a vizsgálóbiró köteles az el nem halasztható vizsgálati cselekményeket ez irányban hivatalból is teljesiteni és azután a vonatkozó iratokat inditványtétel végett a vádlóval közölni.
107. § A vádtanácsnak a vizsgálatot elrendelő végzés ellen perorvoslatnak nincs helye.
108. § A vizsgálatnak a fegyveres erő vagy a csendőrség tényleges szolgálatban levő tagja ellen, a rendőrség vagy a pénzügyőrség tagja ellen, állami, törvényhatósági, községi vagy felekezeti szolgálatban álló vagy az egyházi rendhez tartozó egyén ellen, végre vasuti, gőzhajózási vagy bányavállalatnál alkalmazott ellen való elrendeléséről az illető feljebbvaló hatóság; ügyvéd vagy közjegyző ellen való elrendeléséről pedig fegyelmi hatóságuk értesitendő.
Ez esetekben az eljárás befejezése a fennebb megjelölt hatóságokkal az ügy érdemében hozott jogerős határozatnak áttétele mellett szintén közlendő.
109. § A vizsgálatot a vizsgálóbiró rendszerint székhelyén, a szükséghez és czélszerüséghez képest azonban azon kivül is, sőt a vádtanács határozata alapján más törvényszék területén is teljesiti.
A vizsgálóbiró, a székhelyén levő járásbiróság területén kivül foganatositandó egyes vizsgálati cselekmények teljesitése czéljából, a foganatositás helyének vizsgálóbiráját vagy járásbiróságát megkeresheti. A vizsgálat czéljait előmozditó, vagy biztositó intézkedések megtétele végett rendőri hatóságokhoz és közegekhez is intézhet megkeresést.
Ezek a megkeresésnek sürgősen eleget tenni, illetőleg a mennyiben teljesitése közben a megkeresésben megjelölttel összefüggő vagy abból folyó más sürgős vizsgálati cselekménynek szüksége merülne fel, ezt is nyomban teljesiteni; ha pedig az eljárás illetékességök területén kivül volna foganatositandó, a megkeresést az eljárásra illetékes hatósághoz haladéktalanul áttenni és erről a megkereső birót értesiteni tartoznak.
110. § A vádtanács a vizsgálat teljesitését fontos okból vagy tulnyomó czélszerüségi tekintetekből a székhelyén kivül levő járásbiróságra bizhatja. A megbizás bármikor visszavonható. E határozatok ellen perorvoslatnak nincs helye.
A jelen törvénynek a vizsgálóbiróra vonatkozó intézkedései a járásbiróságnak arra a birájára is értendők, a ki a vádtanács megbizása alapján eljár.
111. § A mennyiben a halasztás az eljárás czélját nem veszélyezteti, a vizsgálóbiró bármely vizsgálati cselekmény tekintetében kétségei eloszlatása végett a vádtanácstól utasitást kérhet.
112. § A vizsgálatok menetére a törvényszék vádtanácsa ügyel fel. Utasitásai a vizsgálóbirákra (109., 110. §) nézve kötelezők.
113. § A vádló, a terhelt és a magánfél a vizsgálóbiró minden intézkedése vagy mulasztása ellen a vádtanácsnál szóval vagy irásban panaszt emelhetnek.
A panasz a vizsgálóbirónál, vagy közvetlenül a vádtanácsnál adható be.
A szóbeli panaszról a vizsgálóbiró, illetőleg a vádtanács elnöke, vagy az utóbbinak megbizása folytán törvényszéki albiró, jegyző vagy aljegyző vesz fel jegyzőkönyvet.
A vizsgálóbirónál beadott vagy jegyzőkönyvbe mondott panasz a vádtanácsnak huszonnégy óra alatt bemutatandó.
Ha a terhelt fogva van, panaszáról valamint arról a kérelméről is, hogy őt panasza felől a vádtanács hallgassa ki, a vizsgálóbiró vagy a kir. ügyész veszi fel a jegyzőkönyvet.
114. § A vádtanács a vádló és a vizsgálóbiró meghallgatása, illetőleg nyilatkozatuknak beszerzése és ha szükségesnek találja, a terheltnek, esetleg a magánfélnek is megidézése és kihallgatása, vagy irásbeli nyilatkoztuk bekivánása után a panasz felett haladék nélkül határoz. E határozat ellen felfolyamodásnak nincs helye.
A vizsgálat a vádtanács határozatának meghozásáig is folytatandó.
A vádtanács székhelyén fogva levő terheltnek ama kérelme, hogy panaszának előadhatása végett a vádtanács elé vezessék, meg nem tagadható.
115. § A törvényszék vizsgálóbirája köteles a vizsgálatok állásáról és menetéről, a fogva levők ügyeinek és fogságuk tartamának kiemelésével, a vádtanácsnak e czélra előre meghatározott ülésében havonként szóval jelentést tenni. A mennyiben az ügy fontosságánál vagy sürgősségénél fogva szükségesnek találja, máskor is tehet jelentést.
A járásbiróságnak a vizsgálatot teljesitő birája e havi jelentéseket irásban küldi be és azokat a vádtanácsban ennek egyik tagja adja elő.
A vádtanács bármely tagjának vagy a kir. ügyészség képviselőjének kivánatára a jelentés egész szövege felolvasandó.
116. § A vádtanács üléseiből a közönség ki van zárva. A vádtanács rendszerint zárt ülésben tanácskozik, melyen csak tagjai lehetnek jelen.
Még azokban az esetekben is, midőn a vádtanács ülésében hivatalos vagy más egyének meghallgatandók, a vádtanács zárt ülésben hozza határozatát.
A kir. ügyészség a vádtanácsnak a 114. § értelmében tartott ülésein és ha a vádtanács meghivja, más ülésein is tartozik jelen lenni; a tanácskozásban azonban nem vehet részt.
A vádtanács előtt tartott tárgyalás alkalmával a vádtanács elnökét a főtárgyalás elnökének, a vádtanácsot pedig a törvényszéknek jogai illetik.
117. § A vizsgálóbiró a vizsgálat folyamában hivatalból, inditvány bevárása nélkül is köteles megtenni mindazokat az intézkedéseket; a melyek a való tényállás megállapitása s a tettes és a részes kinyomozása végett szükségesek (9. §).
Mellőzendő azonban oly részleteknek és mellékes körülményeknek kutatása, melyek a 102. § keretén kívül esnek.
A nyomozás cselekményei, csak hézagos voltuk miatt, kétség vagy homály eloszlatása végett vagy abban az esetben ismétlendők; ha oly bizonyitékra vonatkoznak, melyről valószinü, hogy a főtárgyaláson nem lesz felvehető.
118. § Abban az esetben, midőn a bűncselekmény nyomokat hagyott, a vizsgálóbiró ezeket, ha hiteles módon még meg nem történt volna, szemlével, vagy más alkalmas módon haladék nélkül megállapitja. A szökésben levő terheltnek kézrekeritése iránt, valamint a bűncselekmény elkövetésére mutató, vagy abból eredő, illetőleg bizonyitékul egyébként szolgálható tárgyaknak megszerzése és birói őrizetbe vétele iránt is sürgősen intézkedik.
Ezután lehetőleg első sorban a terheltet hallgatja ki, a többi bizonyitékot pedig a sértettnek, a tanuknak és a szakértőknek kihallgatásával, továbbá szemle, esetleg szakértői vizsgálat foganatositásával szerzi meg.
119. § A felek a vizsgálóbirónál inditványokat tehetnek az egész vizsgálat alatt és bármely vizsgálati cselekmény tekintetében.
120. § A kir. ügyészség bármikor kivánhatja a vizsgálati iratoknak hozzá leendő áttételét, és ez csak abban az esetben tagadható meg, ha az eljárás fennakadását okozná. A kir. ügyészség és a magánvádló a vizsgálati iratokat bármikor megtekinthetik.
A terhelt a vizsgálat menetéről a fejleményeiről kihallgatásakor értesitendő, ha ez a vizgálat czélját nem veszélyezteti. Kérelmére neki ily értesités, a fennebbi feltétel mellett, más alkalommal is adandó.
121. § Minden vizsgálati cselekményről, foganatositásakor, vagy közvetlenül teljesitése után jegyzőkönyv veendő fel. Jegyzőkönyvvezető mindig alkalmazandó. E czélra, rendes jegyzőkönyvvezető hiányában a vizsgálóbiró külön megesketendő más alkalmas egyént is használhat.
A kihallgatásról szóló jegyzőkönyvbe a kérdések csak annyiban jegyzendők fel, a mennyiben ez a feleletek megértéséhez szükséges. A lényeges feleletek tartalma, a használt tájkifejezések értelmének meghatározásával, lehetőleg szó szerint veendő fel. A jegyzőkönyvből ki kell tünni, hogy az eljárásnak lényeges alakiságai miként voltak megtartva.
A jegyzőkönyv a kihallgatott és közremüködött egyének előtt felolvasandó, illetőleg ha ezek az állam nyelvét nem értenék, a jegyzőkönyv tartalma velök oly nyelven közlendő, melyet értenek. Ennek megtörténtét és a helybenhagyást a jegyzőkönyvbe kell iktatni.
A jegyzőkönyvet, illetőleg ennek minden ivét a kihallgatott és a közremüködött egyének aláirják, esetleg kézjegyökkel látják el. Utóbbi esetben a nevet a jegyzőkönyvvezető irja alá s ennek megtörténtét megjegyzi.
Az aláirás, illetőleg kézjegygyel való ellátás elmaradásának oka megemlitendő.
122. § A jegyzőkönyvön vakarással semmit sem szabad változtatni.
Ha egyes szavakat ki kell törölni, ennek ugy kell történnie, hogy azok olvashatók maradjanak, s a törlés megtörténtét, valamint egyes szavak közbeszurását a jegyzőkönyv végén meg kell emliteni.
A szükséges kiegészitések a jegyzőkönyv végén veendők fel.
123. § A vádtanács, a törvényszék és a felsőbb foku biróság a vizsgálóbirót, meghallgatása után, a 121. és 122. §-okban foglalt szabályok megszegése miatt száz koronáig terjedhető rendbirsággal büntethetik.
124. § A 97. §-ban foglalt rendelkezések, a kir. ügyészség tagjait és a jegyzőkönyvvezetőt kivéve, a vizsgálati eljárás szinhelyén levőkkel szemben is alkalmazhatók.
Azok ellen, kik valamely vizsgálati cselekmény teljesitésénél a vizsgálóbiró intése után is sértő, vagy durva magaviseletet tanusitanak, a vizsgálóbiró szász koronáig terjedhető és elzárásra átváltoztatható pénzbüntetést állapithat meg; szükség esetén a rendetlenkedőt müködése helyéről el is távolittathatja.
A fogva levő terhelt ellen ilyen rendetlenkedés miatt fegyelmi büntetés alkalmazandó.
A kir. ügyészség képviselőjének és a jegyzőkönyvvezetőnek hasonló magaviselete miatt illetékes fegyelmi hatóságuknál teendő feljelentés.
A védő, a magánvádlónak vagy a sérettnek ügyvédje, továbbá a szakértő és a birósági tanu ellen rendbüntetés gyanánt száz koronáig terjedhető pénzbirság állapitható meg.
A katonai biróság hatóságának alávetett egyént a vizsgálóbiró rendreutasitja, szükség esetében müködése helyéről eltávolittatja és megbüntetése végtt a legközelebb levő katonai hatóságot keresi meg.
A vizsgálóbiró e kérdésekben végzéssel határoz és intézkedését a jegyzőkönyvben megemliti.
Ha a vizsgálóbiró a magánvádló ellen állapitott meg pénzbüntetést, vagy ennek vagy a sértettnek képviselője, a védő vagy valamely szakértő vagy birósági tanu ellen alkalmazott pénzbirságot; erről haladéktalanul jelentést tesz a vádtanácsnak, mely a megállapitott rendbüntetést hivatalból is mellőzheti, vagy enyhitheti.
125. § A vádló és a védő a terheltnek és a tanuknak kihallgatásánál, a terhelt pedig a tanuk kihallgatásánál rendszerint nem lehetnek jelen.
Mind a vádló, mind a terhelt, mind ennek védője megidézendők oly tanunak vagy szakértőnek kihallgatására, a ki a főtárgyaláson előreláthatólag nem jelenhet meg. A felek, valamint képviselőik ez esetben inditványokat tehetnek és a tanuhoz, vagy a szakértőhöz a vizsgálóbiró kérdéseire adott feleletei után kérdéseket intézhetnek s a feleletekre megjegyzéseket tehetnek.
126. § A birói szemle, házkutatás, lefoglalás, iratok átkutatása és a szakértők kihallgatása lehetőleg a felek vagy megbizottjaik jelenlétében foganatositandó.
E czélból a vizsgálóbiró a vádlót, a terheltet és a védőt e cselekmények foganatositásának idejéről és helyéről, a halasztást nem türő sürgőség esetét kivéve, mindig előlegesen köteles értesiteni.
Mind a 125. § második bekezdése, mind a jelen § esetében az eljárási cselekményekhez a meg nem idézett felek és képviselőik is megjelenhetnek és ugyanazokat a jogokat gyakorolhatják, mintha megidézve voltak volna.
127. § A fogva levő terheltet abból a czélból, hogy a 125. és 126. §-okban felsorolt cselekényeknél jelen lehessen, letartóztatása helyéről csak akkor szabad más községbe kisértetni, ha önmaga kivánja, vagy ha ez a szemle foganatositásának sikeréhez okvetlenül szükséges; joga van azonban azoknál magát megbizottal képviseltetni.
Ha a fogva levő terhelt megbizottat nem választana, részére oly tanu vagy szakértő kihallgatására, a ki a főtárgyaláson előreláthatólag nem jelenhet meg, hivatalból rendelendő védő. E védő diját és költségét, ha a terhelt ellen meg nem állapithatók vagy tőle be nem hajthatók, az államkincstár viseli.
A vizsgálóbiró a 125. § második bekezdésében felsorolt cselekmények foganatositásánál is eltávolittathatja a terheltet mindazokban az esetekben, melyekben alaposan kell tartani attól, hogy jelenlétében valamely tanu nem tesz a valósággal megegyező nyilatkozatot. Köteles azonban az ilyen tanu vallomásának tartalmát a terhelttel haladék nélkül közölni és arra tett észrevételeit jegyzőkönyvbe venni. Azokra a kérdésekre, melyeket a terhelt a tanuhoz intézni kiván, a tanu ujra kihallgatandó.
128. § A vizsgálóbiró köteles a vizsgálatot megszüntetni, ha a vádló a vádat elejti, és a vád képviseletét a 42. §-ban meghatározott időben arra jogositott sértett át nem veszi.
Egyéb esetekben a vizsgálatot csak a vádtanács vagy az itélőbiróság szüntetheti meg.
A vizsgálat megszüntetéséről a vádló, a magánfél és a terhelt végzéssel értesitendők; és az utóbbi, ha fogva van, mihelyt a kir. ügyészség a vádat elejtette, azonnal szabadlábra helyezendő.
129. § Ha a vizsgálóbiró a vizsgálatot befejezettnek, vagy tovább nem folytathatónak tartja, erről a feleket inditványaik előterjesztése végett értesiti és magánvádlót a 276. § első bekezdésének rendelkezéseire figyelmezteti. A kir. ügyészségnek szóló értesitéssel az ügy iratai is átteendők.
Az értesités vételétől számitott tizenöt nap alatt a felek a vizsgálat folytatását kérhetik. Ha a vizsgálóbiró ezt az inditványt nem tartja teljesithetőnek, a fölött a vádtanács határoz.
A vádtanács azt a végzését, melylyel a vizsgálatot befejezettnek mondja ki, vagy melylyel a vizsgálat kiegészitését, az eljárás felfüggesztését (265. §) vagy az ügy áttételét rendeli el, a vádlóval közli. E végzések közül csak az eljárást felfüggesztő vagy áttételt rendelő végzés ellen van felfolyamodásnak helye.
130. § A bűnvádi eljárás folyamán eljáró hatóságok a terheltet megjelenése végett rendszerint csak megidézik.
Az idézés zárt idézőlevéllel történik. Ennek tartalmaznia kell: az idéző hatóságnak és a megidézettnek nevét, a kihallgatás helyét, napját és óráját, azt a figyelmeztetést, hogy meg jelenés esetében a megidézett elővezetése lesz elrendelve, végre a hivatalos pecsétet és az idéző hatóság eljáró tagjának aláirását.
A vizsgálat vagy a főtárgyalás elrendelése után az idézőlevélben megjelölendő az idézésre alapul szolgáló bűncselekmény és megemlitendő, hogy a megidézett egyént terhelt, illetőleg vádlott gyanánt fogják kihallgatni.
A fegyveres erőnek vagy a csendőrségnek tényleges szolgálatban levő tagja, valamint a rendőrség vagy a pénzügyőrség személyzetéhez tartozó egyén terhelt gyanánt rendszerint illetékes feljebbvaló hatósága utján idézendő meg; de ez utóbbinak egyidejü értesitése mellett közvetlenül is megidézhető, ha feljebbvaló hatósága nincs helyben és a késedelem veszélylyel jár.
Egyéb közszolgálatban állók vagy olyan magánvállalatbeli alkalmazottak, a kiknek helyettesitése eltávozásuk esetében a közérdek szempontjából szükséges, feljebbvalójuknak egyidejü értesitése mellett közvetlenül idézendők.
131. § Elővezető parancsot kell kiadni, ha
1. az előzetes letartóztatásnak valamely törvényes oka (141. §) forog fenn;
2. a szabályszerüen megidézett (79., 80. §) terhelt nem jelent meg és elmaradását figyelembe vehető okkal ki nem mentette, a hatóság előtt megjelenése pedig továbbra is szükséges. Ha az idézés a 80. § értelmében történt; elővezető parancs csak az ellen bocsátható ki, a ki az ajánlott levél kézhezvételével a megidézésről tudomást szerzett.
Az elővezető parancsot irásban kell kiadni és abban tüzetesen meg kell jelölni az elővezetendő terheltet, a terhére rótt bűncselekményt és az elővezetés elrendelésének okát.
A parancsot el kell látni az elővezetést elrendelő hatóság megjelölésével, hivatalos pecsétjével és aláirásával.
Az elővezető parancs kézbesitője köteles a terheltet, ha szükséges, kényszeritő eszközökkel, esetleg a karhatalom igénybevételével is, az idéző hatóság elé állitani.
A fegyveres erőnek vagy a csendőrségnek tényleges szolgálatban álló tagja ellen elővezető parancs nem bocsátható ki, hanem elővezettetése végett feljebbvaló hatósága keresendő meg.
132. § Mindegyik terheltet külön és élőszóval kell kihallgatni. Megengedhető, hogy a terhelt egyes bonyolult kérdésekre vonatkozó feleletadás előtt irásbeli feljegyzéseket tekinthessen meg.
Ha a terhelt kifejezetten kéri, vagy ha a kir. ügyészség, vagy a nyomozást teljesitő rendőri hatóság tagja, illetőleg a vizsgálóbiró szükségesnek találja, a kihallgatás két birósági tanu jelenlétében teljesitendő.
A fegyveres erőnek, vagy a csendőrségnek tényleges szolgálatban levő tagja birósági tanu gyanánt nem alkalmazható.
133. § Az első kihallgatás kezdetén megkérdezendő a terhelttől neve, kora, vallása, szülő- és lakóhelye, honossága, foglalkozása, családi állapota, vagyoni és katonai szolgálati viszonyai, továbbá volt e már büntetve és ha igen, hol, mikor és mi miatt? Ha a terhelt válaszának valóságához kétség fér, vagy ha egyéb okból szükségesnek mutatkozik: a terheltnek személyi viszonyai más módon is nyomozás tárgyává teendők.
A terhelt azonosságának megállapitása után általában meg kell jelölni előtte a terhére rótt bűncselekményt és meg kell őt kérdezni, hogy védelmére kiván-e valamit előterjeszteni.
Igenlő válasz esetében alkalom adandó a terheltnek arra, hogy a tényálladék tárgyában összefüggő, részletes vallomást tehessen és a javára szolgáló ténykörülményeket előadhassa.
A kérdéseket lehetőleg a tények időrendje szerint és okbeli összefüggésben oly módon kell hozzá intézni, hogy előadásának hézagai pótolva, ellenmondásai felvilágositva legyenek, és hogy minden ellene fenforgó és az eljárás czéljának veszélyeztetése nélkül közölhető terhelő adatról tudomást szerezzen, róla nyilatkozhassék és magát védelmezhesse. Azokat a terhelő adatokat, melyeket az eljárás meghiusitásának veszélye miatt nem közöltek a terhelttel, a veszély megszünte után, mindenesetre azonban a vizsgálat befejezése előtt, közölni kell vele.
Ha a terhelt olyan tényekre vagy bizonyitékokra hivatkozik, a melyek ártatlanságának megállapitására, vagy bünösségének enyhébb szinben való feltüntetésére alkalmasak; azok, hacsak a halogatás czélzata nem nyilvánvaló, sürgősen megállapitandók, illetőleg megszerzendők.
Ha a terhelt olyan bűncselekményt beszél el, vagy ismer be, mely miatt eljárás nincs inditva: vallomásának ez a része egész terjedelmében külön jegyzőkönyvbe veendő és a kir. ügyészséggel haladék nélkül közlendő.
134. § Ha a terhelt a védelmének előterjesztése végett hozzá intézett kérdésre kijelenti, hogy nem bűnös, de a vádra nézve nem kiván részletesebben nyilatkozni, további kérdések nem intézendők hozzá. Ekkor, valamint abban az esetben is, ha egyáltalán vagy bizonyos kérdésekre nem akar felelni, vagy ha siketnek, némának, tompaelméjünek, vagy elmebetegnek tetteti magát és a hatóság a tettetésről saját észlelete, tanuvallomások vagy szakértők véleménye alapján meggyőződik: arra kell a terheltet figyelmeztetni, hogy viselkedése az eljárás folytatását nem akadályozza és hogy esetleg a védelem eszközeitől fosztja meg magát.
135. § A terhelt vallomásának vagy beismerésének kieszközlése végett nem szabad sem igéretet, biztatást, ámitást, fenyegetést, erőszakot vagy kényszert használni, sem a terheltet éjjeli kihallgatással vagy más módon czélzatosan kifárasztani.
Nem szabad a terhelthez határozatlan, homályos, többértelmü, fogásos vagy olyan kérdést intézni, mely a feleletre utmutatást tartalmaz, vagy melyben valamely be nem ismert tény beismertnek vagy be nem bizonyitott tény bebizonyitottnak van véve.
A lehetőségig kerülni kell minden kérdést, mely csak a terhelt feleleteivel megállapitandó ténykörülményt foglal magában. Különösen a részesre, az orgazdára és a bűnpártolóra vonatkozó kérdésekben ezeket csak akkor szabad megnevezni vagy közelebbről megjelölni, ha a terheltet más, megengedett módon nem lehetett megnevezésökre birni. Ezekben az esetekben a kérdést szó szerint kell jegyzőkönyvbe venni.
A terhelthez nem intézhető kérdés olyan körülményre nézve, melyet hivatalánál, vagy közszolgálati viszonyánál fogva titokban tartani köteles; kivéve, ha feljebbvaló hatósága őt e kötelesség alól felmentette.
136. § Oly tárgyak azonosságának megállapitása czéljából, melyek a bűncselekménynyel összefüggésben állanak, vagy a terhelt ellenében bizonyitékul szolgálhatnak; a terheltet részletes leirásukra kell felszólitani és azután elismerés végett meg kell őket a terheltnek mutatni, illetőleg ha a felismerendő tárgyak a biróság elé nem szállithatók, a terheltet hozzájuk kell vezetni.
137. § Ha a terheltnek későbbi vallomása a korábbitól eltér, különösen ha beismerését visszavonja, az eltérés, illetőleg visszavonás okát mindig meg kell tőle kérdezni.
138. § A terhelt más terhelttel vagy tanuval a nyomozás és a vizsgálat folyamán is szembesithető, ha egymástól lényegesen eltérő vallomást tettek és az ellentmondást nem lehet másképen tisztába hozni, vagy ha alaposan kell tartani attól, hogy a főtárgyaláson a szembesités nem fog megtörténhetni. Egyidejüleg csak két terhelt, illetőleg csak a terhelt és egy tanu szembesithetők.
A terheltnek ama kivánsága, hogy már a nyomozás vagy a vizsgálat alatt terhelttársával vagy valamely tanuval szembesitsék, teljesitendő; ha teljesitése nem okoz nehézséget.
139. § A terhelt beismerésének megtörténte után is rendszerint meg kell szerezni a terhelt bünösségének egyéb bizonyitékait is.
Ha azonban a beismerés teljesen kimeritő és azt az eljárás egyéb adatai is támogatják, a további nyomozás, vagy vizsgálat teljesitése a vádló inditványától függ.
140. § Ha a kihallgatást foganatositó hatósági közegnek a terhelt részéről használt nyelvben nincs teljes jártassága, előlegesen megesketendő tolmácsot kell alkalmazni.
Ha a terhelt süket, de olvasni tud, a kérdéseket irásban kell hozzá intézni; ha pedig néma, de irástudó, arra szólitandó fel, hogy a feleleteket irásban adja meg, esetleg önmaga irja a jegyzőkönyvbe. Ha a kihallgatás ekkép nem foganatositható, a kérdésnek és a terhelt feleleteinek tolmácsolására oly egyén alkalmazandó, ki magát a terhelttel megértetni tudja.
A tolmács gyanánt használt egyén jegyzőkönyvvezetőül alkalmazható.
141. § Előzetes letartóztatás rendelhető el:
1. tettenkapás esetében, ha a tettenkapott kiléte azonnal meg nem állapitható;
2. ha a terhelt megszökött, vagy avval a czéllal, hogy magát a bűnvádi eljárás elől elvonja, elrejtőzött és utóbb a hatóságnál önként nem jelentkezett; továbbá ha bizonyiték forog fenn arra nézve, hogy a terhelt a szökésre előkészületeket tett; végre ha megszökésétől azért, mert állandó tartózkodóhelye vagy rendes keresetforrása nincs, vagy mert ismeretlen és magát igazolni nem tudja, vagy az alkalmazandó büntetésnek előrelátható nagyságánál fogva alaposan lehet tartani;
3. ha bizonyiték forog fenn arra nézve, hogy a terhelt valamely tettestársat, részest, orgazdát, bűnpártolót vagy tanut hamis vallomás tételére, vagy a vallomás megtagadására, illetőleg szakértőt hamis véleményadásra birni, vagy a bűncselekmény nyomait megsemmisiteni, megváltoztatni vagy elrejteni törekedett vagy törekszik;
4. ha a terhelt nem magyar honos és alaposan tartani kell attól, hogy szabadlábon hagyása esetében a hatóság ujabb idézésére nem fog megjelenni;
5. ha a terhelt az ellene inditott eljárás alatt ujabb bűntettet vagy vétségeket követett el; vagy ha bizonyiték forog fenn arra, hogy a terhelt a megkisérlett bűntett vagy vétség végrehajtásával vagy azzal fenyegetőzött, hogy ujabb bűntettet vagy vétséget fog elkövetni.
142. § A tettenkapás esetei:
1. ha valaki a tettest vagy a részest a bűncselekményen rajta éri;
2. ha valaki mint szemtanu, vagy szemtanu által figyelmeztetve, a tettest vagy részest azonnal a bűncselekmény elkövetése után elfogta vagy üzőbe vette.
A tettenkapottat bárki elfoghatja. Köteles őt azonnal a legközelebb levő járásbirósághoz, vizsgálóbiróhoz, kir. ügyészséghez vagy rendőri hatósághoz kisérni, vagy ha ezt nem teheti, az emlitett hatóságok közül a legközelebb levőnél nyomban jelentést tenni.
A hatóság a tettenkapottat, ha erre törvényes ok fenforog, őrizet alá veszi. Ha az elővezetés nem a kir. ügyészséghez történt, ez utóbbi a tényállásról, valamint a tettenkapás egyéb körülményeiről azonnal, legkésőbb huszonnégy óra alatt értesitendő.
143. § Az előzetes letartóztatást rendszerint a vizsgálóbiró, esetleg a vádtanács vagy az itélőbiróság, ha pedig a késedelem veszélylyel jár, a járásbiróság vagy rendőri hatóság (85. § első bekezdés) irásba foglalt határozatban rendelik el. A határozatban lehetőleg pontosan megjelölendő a terheltnek személye, továbbá megemlitendő a terhére rótt bűncselekmény, a letartóztatás törvényes oka és ama hatóság, mely elé a terhelt állitandó.
A határozat a terheltnek elfogatásakor, esetleg a hatóság elé állitásakor kézbesitendő; irásba foglalása és kézbesitése csak akkor halasztható el, és pedig legfeljebb huszonnégy órára, ha a késedelem veszélylyel jár.
A mennyiben a 108. §-ban megnevezettek letartóztatásának helye van, ennek elrendeléséről a feljebbvaló, illetőleg fegyelmi hatóság azonnal, lehetőleg a foganatositás előtt értesitendő.
Katonai biróság hatóságának alávetett egyén ellen elrendelt előzetes letartóztatás csak feljebbvaló hatósága utján foganatositható.
A fegyveres erőnek vagy a csendőrségnek tényleges szolgálatban levő vagy ideiglenes szolgálat tételére behivott tagjai ellen e szolgálatuk tartama alatt a polgári hatóság, béke idején csak bűntett miatt, szökés esetében vagy a 141. § 3. pontja alapján rendelhet el előzetes letartóztatást.
Valódi mozgósitás esetében ennek közhirré tételétől a leszerelésig, mozgósitott csapathoz, katonai intézethez, vagy hatósághoz tartozó, vagy ilyenhez behivott egyént a polgári hatóság csak akkor tartóztathat le: ha szökésben van, vagy katonai behivó parancsnak nem engedelmeskedett, vagy ha ellene olyan büntettnek nyomatékos gyanuja forog fenn, melyre a törvény legkisebb büntetésül öt évi fegyházat vagy ennél sulyosabb üntetést rendel.
A kézrekerült katonai szökevény, vagy a fegyveres erőnek az a tagja, a ki a katonai behivó parancsnak nem engedelmeskedett, azonnal a legközelebb levő katonai hatóságnak adandó át.
144. § Bármely közhatóság, közhivatalnok vagy hatósági közeg letartóztathatja azt, a ki ellen hivatalos értesülése szerint elfogató parancs (143., 150. §) vagy nyomozó levél van kibocsátva.
A letartóztatott a legközelebb levő vizsgálóbiró, járásbiróság, kir. ügyészség vagy rendőri hatóság elé állitandó.
Az átvevő hatóság a letartóztatottat azonnal szabadlábra helyezi, mihelyt meggyőződik, hogy ez nem az az egyén, a kinek elfogatása vagy körözése elrendelve van.
Ellenkező esetben intézkedik, hogy a letartóztatottat ama hatóság elé kisérjék, a mely az elfogató parancsban vagy nyomozó levélben megjelölve van.
145. § A járásbiróság és a rendőri hatóság kötelesek az általuk letartóztatott vagy eléjök állitott egyént azonnal, legkésőbb huszonnégy óra alatt kihallgatni.
A letartóztatott kihallgatása után azonnal szabadlábra helyezendő, ha további fogvatartására nincs törvényes ok.
Ha a letartóztatott egyén oly bűncselekményt követett el, mely a katonai biróság hatásköréhez tartozik; azonnal, legkésőbb negyvennyolcz óra alatt, a legközelebb levő katonai hatóságnak adandó át.
Más esetekben a rendőri hatóság köteles a letartóztatottat a kihallgatás után azonnal, legkésőbb negyvennyolcz óra alatt, a mennyiben bűntett vagy törvényszék hatáskörébe tartozó vétség látszik fenforogni, a vizsgálóbiróhoz; ha pedig járásbiróság elé utalt bűncselekmény forogna fenn, az illetékes járásbirósághoz kisértetni.
A járásbiróság, a mennyiben törvényszék hatásköréhez utalt bűncselekmény tényálladékát látja fenforogni és a kihallgatás után a további fogvatartás szükségesnek mutatkozik, köteles erről huszonnégy óra alatt a vizsgálóbirót értesiteni és elrendelheti, hogy a terhelt a vizsgálóbirónak, illetőleg a vádtanácsnak intézkedéséig egyelőre letartóztatva maradjon.
146. § A 145. § első, második és harmadik bekezdésében foglalt szabályok a vizsgálóbiróra is kötelezők.
A vizsgálóbiró a kihallgatás után haladék nélkül köteles a szabadlábra helyezés vagy az előzetes letartóztatás, illetőleg a vizsgálati fogság elrendelése vagy fentartása, esetleg a katonai hatósághoz való átkisérés iránt intézkedni.
A járásbiróságtól a 145. § utolsó bekezdése értelmében érkező értesités alapján a vizsgálóbiró azonnal határoz, vagy a 110. § szerint adható megbizás tárgyában a vádtanács határozatát eszközli. Ez intézkedésekről a járásbiróság legkésőbb három nap alatt értesitendő.
147. § Az előzetes letartóztatás rendszerint csak a nyomozás befejezéséig és legfeljebb tizenöt napig tarthat; mindazáltal a vádtanács azt a kir. ügyészségnek indokolt előterjesztésére, - ha szükséges, a felek meghallgatása után - egy izben további tizenöt napra meghosszabbithatja.
A letartóztatott, ha ellene vádirat nincs beadva, s ennek folytán az előzetes letartóztatás nincs meghosszabbitva (267., 268., 283. §), vagy ha ellene a vizsgálati fogságot el nem rendelték, a fennebb megjelölt határidő leteltével azonnal szabadlábra helyezendő.
148. § Vizsgálati fogság rendelhető el ama terhelt ellen, a ki kihallgatása után is bűntett vagy vétség nyomatékos gyanuja alatt marad s ki ellen a 141. § 2-5. pontjaiban meghatározott egy vagy több ténykörülmény forog fenn.
149. § Ha a vád tárgya halállal vagy életfogytig tartó fegyházzal büntetendő cselekmény, a terheltnek szabadlábon hagyását csak a vádtanács engedheti meg. A vizsgálóbiró, ha ilyen bűntett esetében a vizsgálati fogságnak elrendelését mellőzendőnek tartja, a vádtanácsnak indokolt előterjesztést tesz.
Előzetes letartóztatásnak olyan vétség esetében, mely csak felhatalmazásra vagy kivánatra üldözhető, a felhatalmazás megadása vagy a kivánat előterjesztése előtt és a 141. § 2., 3. és 5. pontjai alapján nincs helye. Előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság olyan vétség esetében, mely a büntető törvények értelmében kizárólag pénzbüntetéssel büntetendő, egyáltalában nem rendelhető el.
Más, csekély sulyu bűncselekmény esetében és különösen akkor, ha valószinü, hogy az előzetes letartóztatás vagy a vizsgálati fogság az előreláthatólag megállapitandó szabadságvesztés-büntetésnél hosszabb ideig tartana, előzetes letartóztatásnak vagy vizsgálati fogságnak csak a 141. § 5. pontja alapján van helye.
150. § A vizsgálati fogságot a vizsgálóbiró, esetleg a vádtanács vagy az itélőbiróság rendelheti el. Az elrendelésnek mindig irott határozatban kell történnie.
A határozatnak tartalmaznia kell a terhelt személyének pontos megjelölését, az elrendelés törvényes okát és az ennek alapjául szolgáló ténykörülményeket.
Ha a fogságba helyezendő nincs jelen, elfogatása és bekisérése iránt is intézkedni kell. Az elfogással megbizott közeg a 131. § negyedik bekezdése szerint jár el.
A vizsgálati fogságot elrendelő határozat azonnal foganatba veendő; a terheltnek sürgősen kihirdetendő és kivánatára huszonnégy óra alatt kézbesitendő.
Katonai biróság hatóságának alávetett egyének tekintetében a 143. § 3-7. bekezdéseinek rendelkezései a vizsgálati fogságra nézve is alkalmazandók.
151. § A vádtanács köteles az előzetes letartóztatás, illetőleg a vizsgálati fogság elrendelése ellen használt felfolyamodás felett a beérkezéstől számitandó két nap alatt határozni; vagy ha a felek meghallgatását szükségesnek tartja, ugyanez idő alatt erre lehető közel határnapot kitüzni. A járásbiróságnál fogva levő terhelt meghallgatása végett csak akkor kisérhető a vádtanács elé, ha ennek székhelyén nincs védője.
A kitüzött határnapon minden esetre döntő határozatot kell hozni.
A vádtanács végzése azonnal foganatositandó.
Ha a vádtanács végzése ellen felfolyamodás van használva, a kir. itélőtáblához csak azok az iratok, vagy ha ezek az eljárás folytatására nélkülözhetetlenek, hiteles másolataik terjesztendők fel; melyek az előzetes letartóztatás, illetőleg a vizsgálati fogság elrendelése tárgyában való döntéshez szükségesek.
152. § Mind az előzetes letartóztatás, mind a vizsgálati fogság a legnagyobb kimélettel veendő foganatba.
Az előzetesen letartóztatott, valamint a vizsgálati fogoly is, lehetőleg mindenkitől elkülönitve, külön helyiségbe zárandó el.
Ha ez nem lehetséges, arra kell ügyeni, hogy férfi letartóztatottak nőkkel, továbbá ugyanannak a bűncselekménynek tettesei és részesei egymással, valamint rovatlan előéletü vagy fiatal egyének rovott előéletü, illetőleg idősebb foglyokkal egy helyiségbe zárva ne legyenek.
Ezeken fölül az elhelyezésnél lehetőleg figyelem forditandó a foglyok müveltségi fokára, társadalmi állására és a terhökre rótt bűncselekmény minőségére, továbbá az előzetesen letartóztatottaknak és a vizsgálati foglyoknak a jogerősen elitéltektől való elkülönitésére.
153. § Különös tekintetre méltó, kivételes esetekben a vádtanács a terhelt kérelmére, a kir. ügyészség és a vizsgálóbiró meghallgatása után, ama feltétel alatt, hogy ezzel a fogvatartás czélja épen ugy elérhető, megengedheti, hogy a terheltet az előzetes letartóztatásnak, illetőleg a vizsgálati fogságnak egy része, vagy egész tartama alatt lakásán őrizzék. E külön őrizet költségeit a terhelt köteles előlegezni és viselni.
154. § Az előzetesen letartóztatott és a vizsgálati fogoly ellenében minden megszoritás vagy kényszer kerülendő amaz intézkedéseken kivül, melyek megszökésének és az eljárás czélját veszélyeztető összebeszélésnek megakadályozására, továbbá a fogházi rend fentartására szükségesek. A vizsgálóbiró köteles e szabály megtartására felügyelni.
A vizsgálóbiró ellenőrzi a letartóztatottak és a foglyok levelezését, valamint a hozzájuk érkező küldeményeket és engedi meg a náluk tehető látogatásokat. Engedelme, illetőleg ellenőrzése nélkül a fogház személyzetén kivül csak a kir. ügyészség tagjai és a 62. § harmadik bekezdésében foglalt megszoritással, a védő érintkezhetnek a fogolylyal.
A felsőbb igazságügyi hatósághoz intézett folyamodásnak vagy panasznak elküldését azonban a vizsgálóbiró meg nem tagadhatja.
Azokban az ügyekben, melyekben vizsgálat nincs elrendelve, a kir. ügyész, illetőleg a járásbiróság ellenőrzi az előzetes letartóztatás foganatositását, valamint a megelőző bekezdésekben foglalt szabályok alkalmazásával a foglyok levelezését és a náluk tehető látogatásokat.
155. § Az előzetesen letartóztatott és a vizsgálati fogoly azt a kényelmet, a mely állásának és vagyoni viszonyainak megfelel, saját költségén megszerezheti. Különösen jogában áll magát saját költségén élelmezni, valamint saját ruháit és ágynemüit használni.
Megfelelő munkát is végezhet, illetőleg rendes foglalatosságát üzheti, ha ez a letartóztatás czéljával és a fogházi renddel és szabályokkal nem ellenkezik.
156. § Az előzetes letartóztatás és a vizsgálati fogság foganatba vétele alkalmával a rendőri hatóság és közege a fogolyra csak akkor tehet bilincset, ha ellenállt, vagy ha megszökésétől alaposan kell tartani, s ez más módon meg nem akadályozható. A bilincs alkalmazásáról azonban kötelesek annak a hatóságnak, a melynek a letartóztatottat átadják, azonnal jelentést tenni.
A fogházban bilincs az előzetesen letartóztatottra csak a kir. ügyésznek, a nyomozást teljesitő rendőri hatóságnak (85. § első bekezdés), a járásbiróságnak vagy a vizsgálóbirónak, a vizsgálati fogolyra pedig csak a vizsgálóbirónak rendeletéből és csak akkor tehető, ha erőszakos vagy rakonczátlan magaviseletet tanusitott, ha öngyilkosságot kisérlett meg, vagy ha a szökés szándékát árulta el.
Ha ez okok valamelyikéből haladéktalan intézkedés szükséges, a fogház őrszemélyzetének bármely tagja alkalmazhat bilincset; köteles azonban ezt a kir. ügyésznek, a rendőri fogház felügyeletével megbizott hatósági tagnak, illetőleg a vizsgálóbirónak azonnal bejelenteni. Az utóbbiak tartoznak a megfelelő intézkedést nyomban megtenni.
157. § Az előzetes letartóztatást és a vizsgálati fogságot azonnal meg kell szüntetni, mihelyt a kir. ügyészség a vádat elejtette, és a nélkül is, mihelyt az elrendelés oka megszünt.
Az eljáró hatóságoknak és hatósági közegeknek kötelessége oda törekedni, hogy az előzetes letartóztatás és a vizsgálati fogság lehető rövid ideig tartson.
158. § Ha a törvényszék arra a vádra nézve, a mely az előzetes letartóztatás vagy a vizsgálati fogság elrendelésének alapjául szolgált, megszüntető határozatot vagy felmentő itéletet hozott; ebben a letartóztatottnak azonnal való szabadlábra helyezését is elrendelni köteles. Ilyen esetben a megszüntető határozat is mindig kihirdetés utján haladéktalanul közlendő a kir. ügyészséggel.
Ha a kir. ügyészség a határozat vagy itélet ellen az ügy érdemében és annak a szabad lábra helyezést elrendelő része ellen is azonnal perorvoslatot jelent be; a törvényszék rendkivül nyomós okból, kivételesen elrendelheti, hogy az előzetes letartóztatás vagy vizsgálati fogság a kir. itélőtábla határozatának leérkezéséig fentartva maradjon.
A kir. itélőtábla határozata ellen használt perorvoslatnak a szabadlábra helyezésre nincs felfüggesztő hatálya.
Ha közveszélyes elmebeteg ellen az eljárást megszüntetik vagy felmentő itéletet hoznak, szabadlábra helyezése helyett őt a legközelebb levő közigazgatási hatósághoz kell kisértetni.
159. § A vizsgálóbiró által a 141. § 2. és 4. pontja alapján elrendelt vizsgálati fogság rendszerint csak három hónapig tarthat. E határidőt a vádtanács kivételes esetekben és nyomós ok alapján egy hóval meghosszabbithatja. A meghosszabbitás ismételhető, de mindig tüzetesen indokolandó.
A büncselekmény nyomai megváltoztatásának, elrejtésének vagy megsemmisitésének veszélye miatt a 141. § 3. pontja alapján elrendelt vizsgálati fogság csak e nyomok biztositásáig, az összebeszélés veszélye miatt (141. § 3. pont) elrendelt vizsgálati fogság pedig csak az illető tettes, részes, vagy tanu kihallgatásáig, illetőleg a szakértő véleményének előterjesztéséig tarthat és mindkét esetben rendszerint nem terjedhet egy hónapon tul. Kivételes körülmények mellett és nyomós okból a vádtanács e határidőt legfejebb egy-egy hónappal két izben meghosszabbithatja. A meghosszabbitott határidő elteltével a 141. § 3. pontja alapján elrendelt vizsgálati fogság minden esetre megszüntetendő.
A vádtanács a felek kérelme alapján a vizsgálóbiró és szükség esetén a felek meghallgatása, esetleg az iratok bekivánása után a fennebb megjelölt határidők lejárta előtt is köteles határozni a felett, hogy a vizsgálati fogság valamely ügyben fentartandó-e vagy megszüntetendő.
160. § A vizsgálóbiró rendszerint megszüntetheti az általa elrendelt vagy határozatával fentartott (98., 146. §) előzetes letartóztatást és vizsgálati fogságot.
Mindazáltal, ha elrendelésöket vagy fentartásukat a kir. ügyészség inditványozta és a 147. és 159. §-okban meghatározott leghosszabb tartamuk még le nem járt, illetőleg azt a vádtanács még meghosszabbithatja; a vizsgálóbiró a foglyot csak a kir. ügyészség hozzájárulásával helyezheti szabad lábra. A mennyiben a kir. ügyészség a szabadlábra helyezéshez hozzá nem járul, a vizsgálóbiró haladék nélkül, legfeljebb huszonnégy óra alatt, kikéri a vádtanács határozatát s addig, mig erről nem értesül, a szabadlábra helyezést felfüggeszti.
Halállal vagy életfogytig tartó fegyházzal büntetendő cselekmény esetében a terheltnek szabadlábra helyezését csak a vádtanács rendelheti el.
A magánvádló inditványa nem korlátozza a vizsgálóbirót a szabadlábra helyezésben.
161. § Ha az előzetesen letartóztatottat vagy a vizsgálati foglyot szabadlábra helyezik, de ellene az eljárást tovább folytatják, a nyomozás alatt a kir. ügyészségnek vagy a rendőrhatóságnak megkeresésére a vizsgálóbiró, a vizsgálat elrendelése után pedig a vizsgálóbiró vagy az eljáró biróság, kivételes esetekben, nyomós okból meghagyhatja a terheltnek; hogy az eljárás jogerős befejezéséig valamely meghatározott községbe vagy helyre ne menjen, vagy a számára kijelölt tartózkodóhelyről a biróság engedelme nélkül ne távozzék.
E meghagyás megszegése, valamint az idézőlevél iránti engedetlenség, az előzetes letartóztatásnak, illetőleg a vizsgálati fogságnak ujra való elrendelését vonhatja maga után. Erről a szabadlábra helyezettet fel kell világositani. A 108. §-ban megnevezetteknek szabadlábra helyezéséről feljebbvaló, illetőleg fegyelmi hatóságuk azonnal értesitendő.
162. § A 141. § 2. vagy 4. pontja alapján előzetes letartóztatásba vagy vizsgálati fogságba helyezendő vagy fogva levő egyént szabad lábon kell hagyni, illetőleg szabadlábra kell helyezni, ha maga, vagy helyette más megfelelő biztositékot ad és ez, tekintettel a vád tárgyává tett büncselekményre és a terheltnek személyes körülményeire, megszökését valószinütlenné teszi.
163. § A biztositékot készpénzben vagy olyan értékpapirokban kell letenni, melyeket a közpénztáraknál óvadékul elfogadnak.
Elfogadható határozott összeg fizetésére szóló és jelzálogilag biztositott, a terhelt vagy harmadik személyek által kiállitott, olyan kötelező nyilatkozat is, a mely megfelel azoknak a feltételeknek, melyek az árvák pénztárából adható kölcsönre nézve megállapitva vannak.
164. § A biztositék az eljáró biróságnál ajánlandó meg. Elfogadása, neme és összege tárgyában a kir. ügyészségnek meghallgatása után az eljárás szakához képest a vádtanács vagy az itélőbiróság határoz.
Ha a biróság szükségesnek tartja, a biztositék összegének meghatározása előtt a sértettet is meghallgathatja.
A kir. ügyészség részéről a biztositék mellett való szabadlábra helyezés elrendelése ellen bejelentett felfolyamodásnak felfüggesztő hatálya van.
A mennyiben a kir. ügyészség csak a biztositék nemére vagy összegére nézve használt felfolyamodást, a törvényszék a terheltnek szabadlábra helyezése vagy fogvatartása iránt határoz.
165. § A biztositék mellett szabadlábra helyezett terhelt ismét letartóztatható; ha szökést kisérel meg, ha szabályszerü idézésre a hatóság előtt meg nem jelen és elmaradását elfogadható módon ki nem menti, vagy ha ellene a vizsgálati fogság elrendelésének valamely törvényes oka, szabadlábon hagyása, vagy szabadlábra helyezése után merült fel.
166. § A biztositék, ha annak elvesztése még jogerejüleg ki nem mondatott, felszabadul és a letevőnek visszaadandó, ha a terheltet ugyanazon büncselekmény miatt letartóztatják, ha az előzetes letartóztatást, illetőleg vizsgálati fogságot rendelő határozatot hatályon kivül helyezik, ha az eljárás jogerős megszüntető határozattal, vagy felmentő itélettel befejezést nyer, vagy ha az elitélt megkezdte szabadságvesztésbüntetését, vagy csak pénzbüntetésre van itélve, vagy ha büntethetősége megszünt.
167. § A biztositékul szolgáló értékre, ha ez még fel nem szabadult (166. §), a letevő elveszti jogát, illetőleg a jelzálogilag biztositott összeg végrehajtás utján behajthatóvá válik; mihelyt a szabadlábra helyezett terhelt szabályszerü idézésre három nap alatt meg nem jelent és elmaradását elfogadható módon ki nem mentette, vagy ha megszökött.
A terhelt helyett biztositékot adott egyén fentarthatja jogát a biztositékra azzal, hogy a terheltet a biróság részéről kitüzendő határidő alatt előállitja, vagy a szökésre tett előkészületeiről a biróságot kellő időben oly módon értesiti, hogy a terhelt még letartóztatható.
A biztositék elvesztése fölött a vádtanács, illetőleg az itélőbiróság (164. § 1. bek., 538. § 2. bek.) a vádlónak, az igényét bejelentett sértettnek és a terheltnek, illetőleg a biztositékot adott más egyénnek meghallgatása után határoz. E tárgyban hozott végzése jogerőre emelkedése után épen ugy végrehajtható, mint a végrehajtható közokirat.
168. § Az elvesztettnek nyilvánitott biztositék első sorban a sértettnek kártalanitására és a bünügyi költségeknek fedezésére forditandó, a megmaradt összeg pedig az állampénztár javára esik.
E tárgyban a vádtanács határoz. Nem indokolt vagy tulzott követelés esetében a sértett a polgári birósághoz utasitandó. Az államkincstár csak a biztositék fejében befolyt összeg erejéig felelős.
169. § Azokat a tárgyakat, melyek a büntető törvények szerint elkobzandók, vagy a bünvádi eljárásban bizonyitásra felhasználhatók, le kell foglalni és birói őrizet alá venni vagy megőrzésöket másképen biztositani.
Ha az illető tárgy valakinek birtokában vagy birlatában van, lefoglalása irott határozatban mondandó ki.
Azok a közszolgálati iratok és egyéb tárgyak, melyek közszolgálati titkot képeznek vagy melyek nélkül a közszolgálat el nem látható; a mennyiben a bünvádi eljárásban bizonyitásra felhasználhatók, jegyzőkönyvbe veendők és az illető polgári vagy katonai hatóság őrizetében hagyandók.
170. § A 169. § első bekezdésében megjelölt tárgyat a lefoglalásra illetékes hatóságnak, illetőleg közegének felszólitására (189. § 1. bek.) mindenki köteles kiadni. Ha a birtokos vagy birlaló a kiszolgáltatást megtagadja és a lefoglalandó tárgy házkutatás utján sem szerezhető meg, a birtokos vagy birlaló ezer koronáig terjedhető és elzárásra átváltoztatható pénzbüntetés alkalmazásának terhe mellett felhivandó a tárgynak rövid záros határidő alatt leendő kiadására.
Ha e határidő eredménytelenül telt le és nem kétséges, hogy a lefoglalandó tárgy a felhivottnak birtokában vagy birlalatában van, a pénzbüntetés alkalmazandó. További vonakodás esetében a birtokos vagy a birlaló letartóztatható. E letartóztatás, ha az eljárás kihágás miatt volt inditva, legfeljebb hat hétig, büntett vagy vétség esetében pedig legfeljebb hat hónapig tarthat és azonnal megszüntetendő, mihelyt a birtokos vagy a birlaló a kivánt tárgyat kiadja, vagy lefoglalását lehetővé teszi, vagy annak lefoglalása más uton sikerül.
A terhelt és a tanuságtétel kötelessége alól mentes egyén ellen e büntetés nem alkalmazható.
Ha valamely lefoglalandó tárgynak kiadására a fegyveres erőnek vagy a csendőrségnek tényleges szolgálatában álló tagja volt felhiva és a felhivás eredménytelen maradt; a megfelelő kényszeritő eszközök alkalmazása végett a felhivott egyén feljebbvalója keresendő meg, a ki vonakodót a lefoglalandó tárgynak kiadására szoritja.
171. § Ha a terhelt valamely büntett vagy nem csupán pénzbüntetéssel büntetendő vétség miatt vizsgálat alatt áll, vagy le van tartóztatva, vagy ha ellene ily büncselekmény miatt az elővezetés, elfogatás, vagy a főtárgyalás el van rendelve és oly körülmények forognak fenn, melyekből alaposan következtethető, hogy a hozzá intézett vagy tőle származó levelek, táviratok és egyéb küldemények ellene vagy terhelt-társa ellen bizonyitékul szolgálhatnak; azok lefoglalhatók és a posta- és táviró-hivatalok, valamint egyéb szállitó vagy fuvarozó intézetek kötelesek azokat kiadni.
A fennebb emlitett körülmények fenforgása esetében a felsorolt hivataloknál és intézeteknél lefoglalhatók azok a levelek, táviratok és egyéb küldemények, melyekre nézve nyomatékos adatok mutatnak arra, hogy azok a terhelthez vannak intézve vagy tőle származnak, vagy hogy valódi rendeltetésök leleplezése, illetőleg a lefoglalás meghiusitása végett hamisan vannak czimezve.
172. § A terhelt és a 205. § 1. pontjában felsorolt hozzátartozói, végre az utóbbiak közt váltott levelek és egyéb irásbeli közlemények a hozzátartozóknál beleegyezésök nélkül csak az esetben foglalhatók le, illetőleg vizsgálhatók át, ha ezeket a részesség, az orgazdaság vagy a bünpártolás nyomatékos gyanuja terheli.
A terhelt és védője közt váltott levelek és egyéb irásbeli közlemények a védőnél, - ha ez utóbbi már nem is jár el a terhelt érdekében, - beleegyezése nélkül csak az esetben foglalhatók le, illetőleg vizsgálhatók át, ha a védő ellen részesség, orgazdaság vagy bünpártolás miatt vizsgálat van elrendelve.
173. § Büntett vagy nem csupán pénzbüntetéssel büntetendő vétség gyanujával terheltnek háza, lakása, valamint az általa birt, illetőleg használt más helyiségek és a bennök talált tárgyak átkutathatók; ha alaposan vélelmezhető, hogy ez a tettes vagy részes kézrekeritésére vagy bizonyiték felfedezésére vezet.
174. § Másoknak háza, lakása vagy egyéb helyiségei is átkutathatók: ha a bűncselekményt ott követték el, ha a terhelt üldözés közben oda menekült vagy ott fogták el, ha igen nyomatékos tények valószinüvé teszik, hogy ott a tettes vagy a részes vagy a bizonyitékul szolgálható tárgy megtalálható, vagy ha a ház, lakás, illetőleg egyéb helyiség birlalója rendőri felügyelet alatt áll.
175. § Korcsmák, csárdák, kéjházak és azok a nyilvános, vagy a közönségnek nyitva álló helyiségek, melyekben tiltott szerencsejátékot üznek, vagy a melyek bűntettesek rendszerinti rejtekhelyéül szolgálnak, kihágás esetében is birói határozat nélkül, bármikor átkutathatók.
176. § Átvizsgálhatók azon az egyénen levő ruhák és egyéb tárgyak, a kit bűntett vagy fogház-büntetéssel büntetendő vétség nyomatékos gyanuja terhel, vagy a ki a hatóság előtt szokásos bűntetteskép ismeretes.
Személymotozás foganatositható az ellen is, a ki nagy valószinüség szerint valamely bizonyitékul szolgáló tárgyat rejt magánál.
Mindazáltal a terheltnek hozzátartozói (205. § 1. pontja) ellen személymotozás ez alapon csak akkor foganatositható, ha őket részesség, orgazdaság vagy bűnpártolás nyomatékos gyanuja terheli.
A védő ellen akkor is, ha már nem jár el a terhelt képviseletében, személymotozás csak a második bekezdésben megjelölt alapon és csak akkor foganatositható; ha ellene részesség, orgazdaság vagy bűnpártolás miatt vizsgálat van elrendelve.
177. § A lefoglalás a 169. § második bekezdése esetében, a házkutatás és a személymotozás pedig mindig, irásba foglalt határozattal rendelendő el.
Az elrendelésre rendszerint a vizsgálóbiró, ha azonban a késedelem veszélylyel jár, a járásbiróság, és a 171. és 172. §-ok eseteinek kivételével a nyomozást teljesitő rendőri hatóság is jogosult.
A járásbiróság és a vizsgálóbiró intézkedései ellen a vádtanácsnál, a rendőri hatóság intézkedése ellen pedig az ügyben illetékes elsőfoku biróságnál tehető előterjesztés.
178. § A 171. §-ban megjelölt tárgynak lefoglalását a vizsgálóbiró, vagy a járásbiróság az illető posta-, táviró- vagy távbeszélő-hivatalhoz, szállitó vagy fuvarozó intézethez czimzett és a lefoglalandó küldemény tüzetes megjelölését tartalmazó irott határozatban, személyes megjelenés esetében pedig jegyzőkönyv felvétele mellett, szóval rendelheti el. Utóbbi esetben a jegyzőkönyvnek egyik példánya az illető posta-, táviró- vagy távbeszélő-hivatalnál, szállitó vagy fuvarozó intézetnél marad.
A lefoglalás távirat vagy távbeszélő utján is elrendelhető, ekkor azonban az alakszerü határozat utólag nyomban megküldendő.
A lefoglalást halaszthatatlan szükség esetében az első és második bekezdésben meghatározott módon a kir. ügyészség is elrendlheti; mely esetben az emlitett hivatalok és intézetek kötelesek a lefoglalt küldeményt a határozatról szerzett értesülésöktől számitott három napig visszatartani. Ha a kir. ügyészség részéről haladéktalanul értesitendő vizsgálóbiró ez idő alatt a lefoglalást fenn nem tartja és e tárgyban hozott határozatát az illető intézettel nem közli; a lefoglalás hatályát veszti és a lefoglalt tárgyak a czimettnek kiadandók, illetőleg rendeltetésök helyére küldendők.
179. § Ha az ügy elintézéséhez olyan tárgynak megtekintése szükséges, a mely valamely közhatóságnak vagy hatósági közegnek őrizete alatt van, vagy ha a biróságnak hivatalos okiratra van szüksége, az illető hatóságot a szükséges tárgy vagy okirat áttétele, illetőleg kiszolgáltatása iránt meg kell keresni.
Ha a hatóság vagy annak közege a megkeresés teljesitését megtagadja, az igazságügyi ministerhez jelentés teendő.
180. § A vizsgálóbiró vagy a járásbiróság az általuk elrendelt lefoglalást, házkutatást vagy személymotozást rendszerint maguk foganatositják, de szükség esetében a rendőri hatóságokkal és közegekkel is foganatosittathatják.
Házkutatást az elrendelésére jogositott hatóság határozata nélkül a rendőri közeg csak tettenkapás és a 175. § esetében, továbbá akkor teljesithet: ha megszökött fogoly kézrekeritése végett szükséges, ha segélykiáltásra jelent meg, ha a házzal vagy a helyiséggel rendelkező kivánja, ha az utóbbi rendőri felügyelet alatt áll, vagy a hatóság előtt mint szokásos büntettes ismeretes, vagy elővezettetése, illetőleg letartóztatása el van rendelve.
181. § A lefoglalás és a házkutatás rendszerint annak, a ki ellen e cselekmények elrendelve vannak, vagy megbizottjának jelenlétében foganatositandók.
Foganatositásuknál, valamint a személymotozás foganatositásánál is, legalább két tanunak mindig jelen kell lenni. A 132. § harmadik bekezdésének rendelkezése ez esetben is alkalmazandó.
Ha az, a ki ellen a lefoglalás vagy a házkutatás foganatositandó, távol van és megbizottja sincs jelen; teljes koru családtagjai vagy szomszédjai közül képivselő rendelendő ki. A kirendelt képviselő e cselekmények foganatositásánál mindazokat a jogokat gyakorolhatja, melyek azt illetik, a ki ellen e cselekmények el vannak rendelve.
182. § A lefoglalás, házkutatás és személymotozás foganatositása előtt az ezt elrendelő határozat annak, ki ellen e cselekmények elrendelve vannak, esetleg megbizottjának, illetőleg a részére kirendelt képviselőnek kihirdetendő és kivánatukra nekik a lefoglalt tárgyak jegyzékének másolatával együtt, három nap alatt hiteles kiadványban kézbesitendő.
183. § A lefoglalt tárgyak a lefoglalásról felvett jegyzőkönyvben tüzetesen leirva felsorolandók, azután, a mennyire minőségök engedi, külön boritékba, vagy megfelelő tartóba teendők s hivatalos pecséttel és lehetőleg a lefoglalást szenvedettnek, illetőleg megbizottjának vagy a részére kirendelt képviselőnek pecsétjével is lezárandók.
A lefoglaló hatósági közeg azokat rendszerint magával viszi, esetleg megőrzésökről másként intézkedik.
A tartó felbontása a terheltnek vagy megbizottjának vagy a részére kirendelt más képviselőnek jelenlétében történik.
184. § Iratok lefoglalásánál gondoskodni kell arról, hogy tartalmukról az erre törvény szerint jogositottakon kivül más ne szerezzen tudomást.
Ha az iratok birtokosa vagy ennek megbizottja, illetőleg a részére kirendelt képviselő átvizsgálásukat vagy elolvasásukat nem akarja megengedni; az iratokat lepecsételve őrizet alá kell venni és a vádtanács határozatát azonnal kikérni arra nézve, hogy átvizsgálandók, vagy visszaadandók-e.
185. § A posta- vagy táviróhivatalban, továbbá a szállitó és fuvarozó intézeteknél lefoglalt leveleket, táviratokat és egyéb küldeményeket csak a vizsgálóbiró veheti át, vagy helyette a biróságnak vagy a kir. ügyészségnek az a tagja, a kit a vizsgálóbiró vagy az eljáró biróság az iránt megkeresett.
Az átvételről az átvett küldemény tüzetes megjelölésével jegyzőkönyv veendő fel.
A mennyiben az eljárás czélja megengedi, az átvétel után a terhelt, a feladó, a czimzett és a többi érdekeltek, vagy ha ezek távol vannak, megbizottjuk vagy hozzátartozójuk a lefoglalásról nyomban értesitendők.
186. § A 171. § alapján lefoglalt levelet, táviratot vagy egyéb küldeményt, ha felbontásuk szükségtelennek mutatkozik, felbontatlanul azonnal rendeltetésök helyére kell küldeni, illetőleg továbbitásukat meg kell engedni.
A felbontásra csak a vizsgálóbiró vagy az eljáró biróság jogositott.
Az ugyanabban a községben lakó czimzett vagy feladó a felbontásra lehetőleg megidézendő és előlegesen kihallgatandó.
A felbontás mindig két tanu jelenlétében és lehetőleg a pecsétek megsértése nélkül történjék.
Megtörténte és a tartalom átvizsgálása után köteles a biró ama küldeményeket, a melyeknek tartalma az eljárásra nézve közömbös, kézbesités végett azonnal visszaadni és a megtartottaknak is ama részeit, melyeknek közlését az eljárás czélja megengedi, másolatban a czimzettnek, vagy ha távol van, legközelebbi hozzátartozójának, esetleg megbizottjának kézbesittetni.
A felbontásról jegyzőkönyv veendő fel.
187. § További eljáráshoz nem szükséges tárgyak, a mennyiben más nem tart reájok igényt, visszaadandók annak, a kinek birtokából lefoglaltattak: illetőleg az átvételre jogositott egyén elvitelökre, záros határidő kitüzése mellett, végzéssel, vagy ha tartózkodóhelye ismeretlen, hirdetmény utján felszólitandó. Ha a záros határidő alatt a jogosult a visszaadandó tárgyat nem viszi el, ez birói árverésen eladható és befolyt vételára letétileg kezelendő.
A romlás veszélyének kitett, vagy csak költség mellett fentartható tárgyak szükség esetében azonnal eladhatók, de áruknak letétbe helyezéséről az átvételre jogositott haladék nélkül értesitendő.
A visszaadás tárgyában a vizsgálóbiró, esetleg a vádtanács vagy az itélőbiróság; a tulajdon iránti igények felett az itélőbiróság határoz.
A vizsgálóbiró végzése ellen közbetett felfolyamodásnak felfüggesztő hatálya van.
Olyan igények, melyek rövid uton meg nem állapithatók, a polgári birósághoz utasitandók. Ennek határozatáig a lefoglalt tárgyak birói őrizet alatt maradnak.
188. § A házkutatás rendszerint csak reggeli hat órától esti kilencz óráig foganatositható. A megkezdett házkutatás folytatását az éj beállta nem akadályozza.
A 180. § második bekezdésében felsorolt esetekben a házkutatás éjjel is megkezdhető és foganatositható.
189. § Mind a házkutatást, mind a személymotozást a legnagyobb kimélettel kell foganatositani. Rendszerint csak akkor teljesithetők, ha azt, a ki ellen elrendelve vannak, a keresett tárgy előmutatására, illetőleg a keresett egyén hollétének tudatására a kutatást vagy a motozást megelőző kihallgatás folyamán eredménytelenül szólitották fel. Mellőzhető az előleges kihallgatás: ha az illető a hatóság előtt szokásos büntetteskép ismeretes, ha a késedelem veszélylyel jár, vagy ha a közönség számára nyitva álló helyiség kutatandó át.
Nőknek megmotozására és ez eljárásnál tanuképen való közremüködésre csak nők alkalmazhatók.
Helyiségek vagy készülékek feltörését vagy zárak felnyitását csak akkor szabad elrendelni, ha sem a velök rendelkező, sem megbizottja nincs jelen, vagy ezek a felnyitást megtagadták. Ha a feltörés vagy felnyitás a tulajdonosnak vagy megbizottjának távolléte miatt történt, az illető helyiség vagy tárgy a kutatás megtörténte után ismét elzárandó és az okozott kár a bünügyi átalányból megtéritendő.
190. § Ha lefoglalás, házkutatás vagy személymotozás alkalmával oly tárgy kerül kézre, mely az eljárásnak alapjául szolgáló büncselekménynyel összefüggésben nem áll, de más, hivatalból üldözendő büncselekményre mutat; az külön jegyzőkönyv felvételével szintén lefoglalandó és megfelelő értesités mellett a kir. ügyészséghez azonnal átteendő. Ha a kir. ügyészség a bünvádi eljárás meginditását nyolcz nap alatt nem inditványozza, a lefoglalt tárgyat haladék nélkül vissza kell adni.
Ha a lefoglalás, házkutatás vagy személymotozás alkalmával gyanus tárgyat vagy egyént nem találtak: erről a terheltnek vagy annak, kinél a házkutatás foganatositva volt, kivánságukra bizonyitvány adandó.
191. § Az eljáró hatóság tagja vagy közegei, valamint a birósági tanuk a lefoglalás, házkutatás vagy személymotozás alkalmával szerzett tudomást csak az eljárás czéljaira használhatják fel, illetőleg közölhetik. Egyéb tekintetben az reájok nézve hivatali titok.
192. § Tanuk gyanánt, a mennyiben kihallgatásuk szükségesnek mutatkozik, megidézendők mindazok; a kikről fel lehet tenni, hogy a büncselekményről és a bünvádi eljárásra nézve fontossággal biró ténykörülményekről közvetlen észleleten alapuló tudomásuk van.
Mindenki, a kit tanukép megidéznek, a mennyiben a törvény kivételt nem tesz, köteles megjelenni és tudomása szerint tanuságot tenni.
193. § Az idézés rendszerint az ügy megjelölése nélkül, idézőlevéllel történik, melyben a megidézettet és foglalkozását, a megjelenés helyét és idejét, végre azt, hogy a megidézett tanukép lesz kihallgatandó, meg kell jelölni és ki kell fejezni, hogy ki nem mentett elmaradás esetében elővezetés és pénzbüntetés jön alkalmazásba. (194. §)
194. § A tanu, a ki kellő megidézés daczára meg nem jelent, vagy a kihallgatás helyéről engedelem nélkül eltávozott, elővezettethető és az okozott költség megtéritésére kötelezendő, továbbá hatszáz koronáig terjedhető és elzárásra átváltoztatható pénzbüntetéssel büntetendő. Ismételt meg nem jelenés esetében e büntetés ugyanabban az ügyben is ujból megállapitható.
E büntetés nem alkalmazható, illetőleg a tanu a büntetés alól felmentendő, ha a tanu elmaradását, vagy távozását alapos okkal kimenti.
A tanu megbüntetését kimondó, valamint a mentséget elvető végzés ellen használt felfolyamodásnak felfüggesztő hatálya van.
195. § Ha a kellőleg megidézett tanu megjelent ugyan, de a vallomástételt vagy az eskü letételét, illetőleg a vallomás megerősitését (217., 219. §) a következményekre való figyelmeztetés daczára, törvényes ok nélkül megtagadta: az okozott költség megfizetésére kötelezendő és ezer koronáig terjedhető, elzárásra átváltoztatható pénzbüntetéssel büntetendő.
A mennyiben a büntetés kimondása eredménytelen maradt, a tanu letartóztatható és az eljárás befejezéséig, illetőleg mindaddig, mig a vallomásnak felesleges volta ki nem derül, fogva tartható. E fogvatartás azonban, ha az eljárás kihágás miatt foly, hat héten tul, büntett vagy vétség esetében pedig hat hónapon tul semmi esetre sem terjedhet.
A fogvatartás azonnal megszüntetendő, a mint a tanu vallomást tett, illetőleg az esküt letette, vagy (219. §) vallomását megerősitette.
196. § A 194. és 195. §-okban meghatározott pénzbüntetés és fogvatartás alkalmazását a nyomozás és a vizsgálat folyamán csak a vizsgálóbiró vagy járásbiróság, esetleg a megkeresett biró rendelheti el; az eljárásnak későbbi szakában pedig az itélőbiró is elrendelheti.
197. § A fegyveres erőnek és a csendőrségnek tényleges szolgálatban álló tagjai, valamint a rendőrséghez és a pénzügyőrséghez tartozó egyének tanukul rendszerint feljebbvaló hatóságuk utján idézendők meg; de ez utóbbinak egyidejü értesitése mellett közvetlenül is megidézhetők, ha feljebbvaló hatóságuk nincs helyben és a késedelem veszélylyel jár.
198. § Ha a tanukép megidézendő egyén olyan közszolgálatban áll, vagy olyan magánvállalatnál van alkalmazva, melynél eltávozás esetében helyettesitése a közérdek szempontjából szükséges; megidézéséről feljebbvalója egyidejüleg értesitendő.
199. § A mennyiben a katonai biróság hatóságának alávetett egyén az idézésre meg nem jelent vagy ha megjelent, illetőleg ha tanukép előállitották, a kihallgatás helyéről engedelem nélkül eltávozott, a vallomástételt, vagy az eskü letételét, illetőleg a vallomás megerősitését megtagadta; a biróság a megfelelő kényszeritő eszközök alkalmazása és az okozott költségnek (194., 195. §) tőle leendő behajtása végett az engedetlen tanu feljebbvalójához fordul, a ki a vonakodót a törvény megtartására szoritja.
200. § Azoknak kihallgatására nézve, a kiket területenkivüliség vagy személyes mentesség (31. §) illet, a nemzetközi jog elvei, illetőleg a fennálló államszerződésekben foglalt szabályok és a fennálló gyakorlat irányadók.
201. § Lakásukon hallgatandók ki:
1. az uralkodóház tagjai;
2. azok, kik aggkoruk, hosszabb időre terjedő betegségök vagy testi fogyatkozásuk miatt az idézésre meg nem jelenhetnek.
Az uralkodóház tagjait Budapesten a kir. curia elnöke, a kir. itélőtáblák vidéki székhelyén a kir. itélőtábla elnöke, a magyar állam egyéb területén pedig ama törvényszék elnöke hallgatja ki, a melynek területéhez tartozó helyen az uralkodóháznak kihallgatandó tagja lakik vagy tartózkodik.
202. § A tanukat a vizsgálat folyamában rendszerint a vizsgálóbiró hallgatja ki, de ha ez nehézséggel járna, a kihallgatás tárgyában a 109. § második bekezdésében előirt szabályok értelmében, a külön kérdések megjelölése mellett, megkereséssel is intézkedhetik.
A törvényszék területén kivül lakó tanu, kivéve, ha közvetlen kihallgatása a vizsgálat érdekében szükségesnek mutatkozik, mindig megkeresés utján hallgatandó ki.
A megkeresett biróságnak kötelessége a kihallgatást, a fejleményekhez képest, a kérdésekben nem érintett, de az ügyre jelentőséggel biró körülményekre is kiterjeszteni; valamint a megkeresésben nem foglalt, de a kihallgatáskor szükségesnek mutatkozó egyéb kérdéseket is tenni.
A horvát-szlavonországi, valamint a külföldi biróságok erre a megkeresésben külön felkérendők.
A fegyveres erő vagy a csendőrség tényleges szolgálatban álló tagjának kihallgatása végett az illetékes katonai biróság is megkereshető.
203. § Ha a tanu Horvát-Szlavonországban vagy az osztrák-magyar monarchia másik államában tartózkodik, kihallgatása végett az ott illetékes biróság keresendő meg; ha pedig az osztrák-magyar monarchián kivül tartózkodik, a kihallgatása végett szükséges megkeresésre nézve a fennálló jogszabályok irányadók.
A mennyiben ily tanunak megjelenése a magyar biróság előtt szükséges, ennek kieszközlése végett az igazságügyi ministerhez kell jelentést tenni.
204. § Tanuk gyanánt a vallomás semmiségének terhe mellett ki nem hallgathatók:
1. a lelkész arra nézve, a mit vele a gyónásban vagy egyébként a titoktartás egyházi kötelessége alatt közöltek;
2. a védő arra nézve, a mit a terhelt vele mint védőjével tudatott;
3. a közszolgálatban levő vagy abból kilépett egyén, ha a tanuságtétellel megsértené a hivatali vagy szolgálati titoktartás kötelességét és e kötelesség alól őt az illetékes feljebbvaló hatóság fel nem mentette.
A ministerekre, a horvát bánra és a legfőbb államszámszékek elnökeire nézve a felmentést a király adja.
Az ügyben eljáró biróság az illetékes feljebbvaló hatóságot a felmentés megadása végett hivatalból keresi meg.
A felmentés csak akkor tagadható meg, ha megadása közérdekbe ütközik.
205. § A tanuzás kötelessége alól mentesek és ha vallani hajlandók is, az eskü letevésére nem kötelezhetők:
1. a terhelt fel- vagy lemenő ágbeli rokona vagy sógora, unokatestvére vagy ennél közelebb oldalrokona, házastársa vagy jegyese, házastársának testvére, testvérének házastársa, örökbefogadó vagy nevelőszülője, örökbefogadott vagy nevelt gyermeke, gyámja, gondnoka, gyámoltja vagy gondnokoltja, még pedig a házastársi vagy sógorsági viszonyban levőkre nézve tekintet nélkül arra, hogy fennáll-e még az a házasság, melyen ez a viszony alapszik;
2. az ügyvéd, a közjegyző, az orvos, a sebész, a gyógyszerész, a szülésznő és segédjök arra nézve, a mit valaki a hivatásukkal járó bizalomnál fogva titoktartás kötelességével bizott reájok, hacsak a megbizó őket a titoktartás alól fel nem mentette.
206. § A 205. §-ban felsorolt egyének kihallgatásuk előtt vagy a mikor a kérdéses viszony kiderül, figyelmeztetendők, hogy nem kötelesek tanuságot tenni. Erre tett nyilatkozatuk jegyzőkönyvbe veendő. Az ilyen tanu a kihallgatás folyamán is kijelentheti, hogy nem kiván vallani.
Ha az imént emlitett figyelmeztetés elmaradt, illetleg a tanu kifejezetten le nem mond a mentesség jogáról vagy a figyelmeztetés és a lemondás a jegyzőkönyvbe felvéve nincs: a vallomás semmis.
207. § Ha a tanu több terhelttárs közül csak egyhez vagy egyesekhez áll a 205. § 1. pontja alatt megjelölt viszonyban: a tanuságtevést a többiekre nézve csak akkor tagadhatja meg, ha a vallomás el nem különithető.
208. § A tanu nem kötelezhető vallomásra vagy valamely kérdés tárgyában feleletre, ha abból reá vagy hozzátartozójára (205. § 1. pontja) jelentékeny kár vagy szégyen hárulna.
209. § A tanuságtétel megtagadásának oka szükség esetében valósznüvé teendő.
A valószinüvé tétel eskü által is történhetik.
210. § A kihallgatás egyenkint történik. Ha ugyanabban az ügyben több tanu hallgatandó ki, egyik sem lehet jelen a másiknak kihallgatásánál.
A kihallgatás megkezdése előtt figyelmeztetendő a tanu, hogy köteles legjobb tudomása és lelkiismerete szerint a tiszta és teljes valóságot vallani és hogy vallomását esetleg esküvel kell megerősitenie. A tanu arra is figyelmeztetendő, hogy ha valótlanul vallana, a büntető törvényekbe ütköző cselekményt követne el.
Ezután megkérdezendő a tanutól neve, kora, szülő- és lakóhelye, családi állapota, vallása, foglalkozása, a terhelthez, valamint az ügyben egyébként érdekeltekhez való viszonya; továbbá az is, hogy az eljárás tárgyául szolgáló bűncselekmény következtében nem szenvedett-e kárt.
211. § Az általános kérdések után a tanunak alkalom adandó arra, hogy mindazt, a mit az ügyről tud, összefüggőleg elmondhassa. A további kérdésekkel arra kell törekedni, hogy a mutatkozó hézagok pótolva s a bizonyitás tárgyát tevő körülmények és különösen a tanu tudomásának alapja felderitve legyenek. Olyan körülmény felemlitése, melyet még csak a tanu feleletével kellene megállapitani, lehetőleg kerülendő.
Ha a 125. § második bekezdése esetében a kihallgatást teljesitő közeg azt befejezettnek találja: a közremüködésre jogositott felek, illetőleg képviselőik pótkérdések feltevését inditványozhatják.
Az inditványban megjelölt kérdéseknek a tanuhoz való intézése csak akkor tagadható meg, ha a törvénybe ütköznek, vagy ha kétségtelen, hogy mind a vád, mind a védelem szempontjából jelentéktelen körülményre vonatkoznak.
212. § A tanu élőszóval köteles feleletet adni. A kihallgatást teljesitő közeg megengedheti, hogy a tanu, ha ez emlékező tehetségének támogatására szükséges, a feleletadás előtt irásbeli feljegyzéseket tekinthessen meg.
213. § Ha a vallomással valamely személy vagy tárgy azonossága állapitandó meg, a tanu ezeknek leirására szólitandó fel; a személy vagy tárgy csak ezután mutatandó meg neki.
Nyomot hagyó körülményre vonatkozó kihallgatás esetén a tanu arra a helyre vezethető, a hol a nyomok vannak vagy voltak.
214. § Szembesitésnek rendszerint csak a főtárgyaláson van helye.
Ha azonban a terhelt és a tanu, vagy a tanuk egymás között eltérőleg vallanak s az ellenmondás másként nem hozható tisztába, vagy ha alaposan lehet attól tartani, hogy a szembesités a főtárgyaláson nem történhetik meg, a terhelt és a tanu vagy tanuk a nyomozás vagy a vizsgálat alatt is szembesithetők egymással.
Kettőnél több egyén egyidejüleg és egynél több körülményre nézve egyszerre nem szembesithető egymással.
A 205. § 1. pontjában emlitett hozzátartozók, még ha önként tettek is tanuságot, a terhelttel nem szembesithetők, hacsak ez maga nem kivánná.
215. § A kihallgatás akként vezetendő, hogy a tanu mindarra, a mire nézve vallomása szükséges, egyszerre legyen kihallgatva.
Az e szabály ellen feltünően vétő vizsgálóbirót, meghallgatása után, a vádtanács vagy az itélőbiróság száz koronáig terjedhető rendbirsággal büntetheti s a tanu kivánságára az okozott időveszteségért és munkamulasztásért kárpótlásban is elmarasztalhatja.
216. § A tanuk kihallgatásánál a 140. §-ban foglalt szabályok megfelelően alkalmazandók.
217. § A tanuk kihallgatásuk után rendszerint csak a főtárgyaláson egyenkint és ugyanabban az ügyben csak egyszer esketendők meg.
A már megesketett tanu későbbi vallomását a letett esküre való hivatkozással erősiti meg s ez az eskü hatályával bir.
Az eskü letétele előtt a tanu az eskü fontosságára és a hamis tanuzás következményeire figyelemztetendő.
Az eskü ezekkel a szavakkal kezdődik:
„Esküszöm a mindentudó és mindenható Istenre”
és e szavakkal végződik:
„Isten engem ugy segéljen”.
Az eskü arra teendő le, hogy a tanu legjobb tudomása és lelkiismerete szerint a valót és csakis a valót mondotta el s hogy ebből mit sem hallgatott el.
218. § A tanu az esküt rendszerint élő szóval, az előolvasott esküminta utánmondásával teszi le és ez alatt jobb kezét szivén tartja.
A némák és a siketnémák, ha irni és olvasni tudnak, az esküt szövegének aláirásával teszik le, a siket tanuk pedig a velök közlött esküszöveget felolvassák.
Ha pedig a siketek, a némák és a siketnémák irni és olvasni nem tudnak, előlegesen megesketett tolmács közremüködésével, jelbeszéddel esküsznek.
219. § A ki azt állitja, hogy az eskü vallási meggyőződésével ellenkezik, az eskü helyett ünnepélyesen fogadja, hogy a valót vallotta.
E fogadás e szavakkal kezdődik:
„Becsületemre és lelkiismeretemre fogadom...”
220. § A nyomozás és a vizsgálat alatt a tanu csak akkor eskethető meg:
1. ha életveszélylyel járó betegségben szenved;
2. ha alaposan tartani lehet attól, hogy a főtárgyaláson nem jelenhet meg;
3. ha a felek a megesketést fontos ok alapján kivánják.
A megesketés oka a jegyzőkönyvben megemlitendő.
221. § A tanu megesketése mellőzendő:
1. ha ellene gyanu forog fenn az iránt, hogy a bűncselekményt, melyre nézve kihallgatják, maga követte el vagy annak részese, illetőleg bűnpártolója vagy orgazdája;
2. ha hamis tanuzás, vagy hamis eskü miatt el volt itélve, habár büntetését kiállotta;
3. ha kihallgatásakor életkorának tizennegyedik évét még be nem töltötte;
4. ha testi vagy elmebeli fogyatkozásánál fogva a valót meg nem tudhatta, vagy közölni nem tudja; vagy ha értelme fejletlenségénél vagy gyengeségénél fogva az eskü lényegéről és fontosságáról nincs kellő fogalma;
5. ha kitünik, hogy a terhelttel oly ellenségeskedésben áll, mely az ezt terhelő vallomásának valódiságát kétségessé teszi;
6. ha vallomása valamely lényeges körülményre nézve valótlannak bizonyult és nem mutatható ki, hogy csak tévedésből tett valótlan vallomást.
222. § A biróság az eset körülményei szerint az eskütételtől elzárhatja azt az egyént is:
1. a ki a terhelthez a 205. § 1. pontjában megjelölt viszonyban áll;
2. a ki vallomásának lényegére nézve ingadozást tanusit;
3. a ki nyerészkedő szándékból elkövetett büntett vagy vétség miatt vizsgálat vagy vád alatt áll, vagy az ily büncselekmény miatt elitéltetett.
A sértett megesketése, akkor is, ha magánvádlókép jár el, a biróság belátásától függ.
223. § A tanu követelheti megjelenésével járó szükséges utiköltségeinek megtéritését.
Napi- vagy hetibérből élőknek ezenfölül még igényök van az utazáshoz és kihallgatáshoz kivánt időnek és rendes keresetöknek megfelelő kárpótlásra.
Más tanuk, ha kihallgatásuk lakóhelyökön kivül nyolcz kilométerre eső helyen történik, állásukhoz mért ellátási dijat követelhetnek.
Ez igények, megszünésöknek és az igazolás kizárásának terhe alatt, a kihallgatáskor vagy ettől számitott két nap alatt jelentendők be.
A magánvádló részére tanudij vagy utiköltség nem állapitható meg, más sértettnek pedig csak akkor van ezekre igénye, ha tanukép idézték meg.
224. § A fegyveres erőnek és a csendőrségnek tényleges szolgálatban álló tagjait, valamint a rendőrség és a pénzügyőrség személyzetéhez tartozó egyéneket illető tanudijakról külön szabályok rendelkeznek.
225. § Ha a bünvádi ügyre nézve fontos ténykörülmények megállapitására vagy felderitésére személyes megfigyelés szükséges: birói szemlét kell tartani.
A mennyiben a szemlével megállapitandó tények felismeréséhez és megitéléséhez külön szakértelem szükséges: szakértők alkalmazandók.
226. § A szemle alkalmával létező állapot hiven megállapitandó.
A szemléről felvett jegyzőkönyvet oly határozottan és kimeritően kell szerkeszteni, hogy benne a megszemlélt tárgyak és a talált nyomok és jelenségek, lehetőleg méretek szerint, tüzetesen megjelölve legyenek. E czélból a szükséges vázlatok, rajzok vagy fényképek készitendők és a jegyzőkönyvhöz csatolandók.
227. § A szemle legalább két tanu jelenlétében foganatositandó.
A 132. § harmadik bekezdésének rendelkezése ez esetben is alkalmazandó.
Ha a szemléhez szakértők szükségesek: a biróság rendes szakértői közül kettőt, az ügy fontosságához képest esetleg többet kell alkalmazni. Csekélyebb fontosságu körülménynek megállapitására, vagy ha több szakértő nehezen volna található; egynek alkalmazása is elégséges.
A rendes szakértők csak akkor mellőzhetők: ha ellenök aggodalom merült fel, ha akadályozva vannak, ha a késedelem veszélylyel járna, vagy ha köztök nincs olyan, a ki a kivánt külön szakértelemmel birna.
Ha szükségesnek mutatkozik, a rendes szakértőkön felül más szakértők, nevezetesen olyanok alkalmazhatók, a kik a kivánt külön szakértelemmel birnak.
A katonai biróság hatóságának alávetett egyén szakértőül való kirendeléséről feljebbvaló hatósága utján értesitendő.
A szakértők diját az igazságügyminister szabályrendeletben állapitja meg.
228. § Olyan ügyben, melyben az eldöntendő kérdések felismeréséhez és megitéléséhez külön szakértelem szükséges; a terhelt, vagy ha több a terhelt, ezek együttesen, saját költségükön ellenőrző szakértő közremüködésével élhetnek.
Az utóbbinak joga van a terhelt vagy terheltek érdekeit szakértői közremüködésével előmozditani s megoltalmazni. Nevezetesen a szemlénél jelen lehet, az esetleges hiányokra vagy mulasztásokra figyelmeztethet és a szemle teljesitésére, valamint a véleményre nézve észrevételeit akár a jegyzőkönyvben, akár külön iratban előterjesztheti.
229. § Szakértőkül a lelet és a vélemény semmiségének terhe mellett nem alkalmazhatók azok, a kik mint tanuk ki nem hallgathatók, vagy meg nem eskethetők (204., 221. §), továbbá azok sem, a kik a terhelttel vagy a sértettel a jelen törvény 205. §-ának 1. pontjában meghatározott viszonyban állanak, vagy a kik ellen a büncselekményt elkövették, vagy megkisérlették; továbbá a kikre nézve a 208. §-ban meghatározott eset forog fenn, végre a kik a szakértőileg megitélendő körülményről a 205. § 2. pontjában meghatározott módon szereztek tudomást.
230. § A szakértők nevei a felekkel, illetőleg képviselőjükkel, a mennyiben a szemlére megidézve vannak, az idéző végzésben, egyébként jelentkezésök alkalmával közlendők.
A felek kifogásaikat a szemle megkezdése előtt előterjeszthetik. Ha ezek nyomatékosak és a más szakértők alkalmazásából származható késedelem veszélylyel nem jár; a kifogásolt szakértő mellőzendő.
A szemle megkezdése után csakis a kizáró okok (229. §) alapján van kifogásnak helye. Ez esetben a megkezdett szemle félbeszakitásával más szakértőt kell alkalmazni.
231. § Az, a kit szakértőül kirendeltek, nem tagadhatja meg közremüködését: ha a szemlénél szükséges szakmára rendes szakértő minőségben van alkalmazva, vagy ha a szakmát keresetképen gyakorolja és a 229. § esete fenn nem forog.
Mindazáltal, ha a szakértő az illető vizsgálat teljesitésére vagy vélemény adására magát kellően képesnek nem érzi, vagy más, nyomós okot hozhat fel; egyes esetekben, ha sürgős eljárás szüksége nem forog fenn, a kirendeléstől kivételesen felmenthető.
A felmentés tárgyában a szemlét elrendelt biró vagy biróság végérvényesen határoz.
Közszolgálatban álló egyén nem alkalmazható szakértőül, ha ezt feljebbvaló hatósága a közszolgálat érdekeibe ütközőnek nyilvánitja.
232. § A megjelenésre kötelezett, de az idézés daczára meg nem jelent, ugyszintén az eskü letételét vagy a vélemény adását törvényes ok nélkül megtagadó, vagy a véleményt megintés daczára elő nem terjesztő szakértőt a biró, illetőleg a biróság kétszáz koronáig, ismétlés esetében hatszáz koronáig terjedhető és elzárásra változtatható pénzbüntetéssel bünteti s azonfölül az okozott költségnek megfizetésében marasztalja.
A büntetés alól való felmentés és a felfolyamodás tárgyában a jelen törvény 194. §-ának intézkedése irányadó.
Az első bekezdés esetében a fegyveres erő vagy a csendőrség tényleges szolgálatban álló tagjának megfelelő megbüntetése és az okozott költségnek tőle leendő behajtása végett feljebbvaló hatósága keresendő meg.
233. § A szakértő a szemle megkezdése előtt esküt tesz arra, hogy észrevételeit hiven és véleményét részrehajlatlanul, legjobb tudása és lelkiismerete szerint fogja előadni.
Az állandóan alkalmazott és ilyen minőségben esküt tett szakértő ujabb megesketése helyett hivatalos esküjére figyelmeztetendő.
Egyebekben és az eskütétel módjára nézve a 217-219. §-ok rendelkezései megfelelően alkalmazandók.
234. § Ha a szakértők véleményök előkészitése czéljából szükségesnek találják, bizonyos körülményekre vonatkozólag a szükséges felvilágositások az ügy irataiból nekik megadhatók, esetleg az ügy iratai is vagy egy részök velök közölhetők. Ugyane czélból uj tanuk hallgathatók ki, sőt a már kihallgatott tanuk ujra kihallgathatók és a szakértők a kihallgatáson a biró beleegyezésével a tanuhoz közvetlenül kérdéseket intézhetnek.
235. § A szemlét rendszerint a vizsgálóbiró vezeti és a felek, illetőleg képviselőjük részéről tett inditványok lehető figyelembe vétele mellett, megjelöli a szakértői megvizsgálás tárgyait és megállapitja a kérdéseket.
A felek, illetőleg képviselőjök a vizsgálat és vélemény tárgyát tevő körülményekre nézve inditványozhatják kérdések tételét és ezeknek a szakértőkhöz való intézése csak fontos okból tagadható meg.
A vizsgálóbiró köteles intézkedni, hogy se a közbenjáró egyének, se a szakértők az eljárást ne hátráltassák.
236. § A szemle tárgya rendszerint a vizsgálóbiró jelenlétében vizsgálandó meg.
Nem szükséges a vizsgálóbiró jelenléte, ha félrevonulását a szeméremérzet kimélése követeli; továbbá ha a szemle tárgyának misége és minősége csak hosszabb időn át tartó megfigyelés vagy kisérletezés alapján állapitható meg.
Az utóbbi esetben, valamint akkor is, midőn a szakértők vizsgálata a megvizsgált tárgyakat megsemmisiti vagy megváltoztatja, lehetőleg a tárgyaknak csak egy része engedendő át a szakértőknek, a többi pedig a biróság és a felek pecsétjével lezárva, mindaddig a biróság őrizete alatt tartandó, mig a vizsgálat ismétlésének szüksége teljesen kizárva nincs.
Ha a vizsgálóbiró a szemlénél vagy egy részénél nincs jelen, lehetőleg gondoskodjék a szakértői vizsgálat hitelességének biztositásáról.
A szemléről felvett jegyzőkönyvben a fennebbi intézkedések tüzetesen megemlitendők és a csomagra vagy tartóra feljegyzendő, hogy az a szakértőknek átadott tárgy részét foglalja magában. A feljegyzést a vizsgálóbiró, a szakértő és a felek aláirják.
A lelet nyomban jegyzőkönyvbe veendő, a szakértők véleménye pedig indokolásával együtt vagy azonnal jegyzőkönyvbe mondandó, vagy annak irásban leendő benyujtására a vizsgálóbiró részéről megfelelő határidő tüzendő ki.
Ha több szakértő járt el, megengedhető, hogy azok véleményadás előtt egymással tanácskozzanak.
237. § Ha a szakértők ténybeli megállapitásai jelentékenyen eltérők, vagy a lelet határozatlan, homályos önmagával vagy bizonyitott ténykörülményekkel ellentétes, ugyanazokkal, vagy ha a kétségek a szakértők ujabb kihallgatásával el nem oszlathatók: más szakértőkkel uj szemlét kell tartani.
238. § Ha a szakértők véleményében ellenmondások, helytelen következtetések vagy hiányok mutatkoznak, vagy ha az adott vélemény helyességéhez nyomatékos kétség fér, a véleményadó szakértők felvilágositó nyilatkozatra kötelezendők s ha ez eredményre nem vezetne, más szakértők véleménye szerzendő be.
A mennyiben ez orvostani, vagy vegyészeti kérdésekre nézve válnék szükségessé: ha a véleményt nem a törvényszéki orvos, illetőleg nem az országos birósági vegyész adta, ennek felülvéleménye szerzendő be; ha pedig a biróság kétségeit ez a vélemény sem oszlatta el, fölülvélemény adása végett az igazságügyi orvosi tanács keresendő meg.
A vizsgálóbiró e végből a vádtanácshoz tesz előterjesztést.
Sürgős szükség esetében a kir. ügyész is a főügyész utján megkeresheti az országos birósági vegyészt vagy az igazságügyi orvosi tanácsot fölülvéleményezés iránt. Erről a terhelt vagy védője értesitendő, kinek jogában áll, három nap alatt az országos birósági vegyészhez, illetőleg az igazságügyi orvosi tanácshoz észrevételeit és kérdőpontjait előterjeszteni.
239. § Ha az igazságügyi orvosi tanács fölülvéleménye nem nyujt teljes tájékoztatást, a biróság megkeresésére köteles a tanács a kivánt felvilágositást vagy pótvéleményt megadni.
240. § Halottszemle és bonczolás foganatositandó, ha gyanu támad, hogy valakinek halálát büntett vagy vétség okozta.
Az esetleg már eltemetett holttest kiásandó és bonczolás alá veendő, ha a szakértők véleménye szerint a szemlétől és a bonczolástól az adott körülmények között még eredmény várható.
A holttest azonossága a bonczolás előtt lehetőleg megállapitandó. E czélból azok az egyének, a kik az elhaltat életében ismerték, esetleg a terhelt is, a holttest megmutatása mellett megkérdezendők.
Ismeretlen holttestről a bonczolás előtt; a mennyiben lehetséges, fénykép készitendő.
241. § A halottszemlére és a bonczolásra két orvos-szakértőt kell alkalmazni.
Nem alkalmazható az az orvos, a ki az elhunytat a halálát megelőzött betegségben kezelte, a vizsgálóbiró rendeletére azonban köteles megjelenni és a kórlefolyásra nézve, lehetőleg a bonczolás előtt, felvilágositásokat adni.
A szakértők véleményében kimondandó, hogy mi volt a halálnak közvetlen oka és ezt az okot mi idézte elő.
Ha a holttesten sérülés észlelhető, megállapitandó, hogy ezt más okozta-e és ha igen: vajjon a sértés mily eszközzel, mily módon, mennyivel a halál bekövetkezése előtt volt ejtve, és hogy a sérülés okozta-e a halált.
Több sérülés esetén az is megállapitandó, hogy mindegyiket ugyanazzal az eszközzel ejtették-e és melyik idézte elő a halált; ha pedig több sérülés okozta, hogy ezek közül melyek voltak, vagy melyeknek összhatása volt a halálnak oka.
242. § A 241. § esetében meg kell még állapitani, vajjon:
1. a sértés minősége,
2. a sérült szervezetének egyéni sajátossága vagy különös állapota,
3. a sértés elkövetésének különös körülményei,
4. a sérüléshez véletlenül hozzájárult, de mégis általa előidézett vagy belőle fejlődött okok eredményezték-e a halált,
5. avagy ez oly idegen ok folytán állott-e be, mely a sérülés nélkül is abban az időben, vagy rövid idő mulva a halált eredményezte volna.
A 2-4. pontok eseteiben meghatározandó az is, vajjon a halált idejekorán érkező, czélszerü segély elhárithatta volna-e.
A 4-5. pontok esetében pedig meghatározandó, vajjon a sértés mennyi idő alatt gyógyult volna meg, ha a véletlenül hozzájárult vagy idegen ok miatt a halál be nem áll.
Ha a halált lövés okozta, meghatározandó, hogy a lövést mily méretü löveggel, mily irányból és körülbelül mily távolságból intézték.
243. § Gyermekölés gyanuja esetében a halottbonczolás alkalmával meegállapitandó az is, hogy a gyermek ujszülött és élve született, érett és életképes volt-e.
Ha a gyermek élve született, a 241. és 242. §-okban körülirt ténykörülmények állapitandók meg: ha pedig holtan született, a halál időpontja és oka lehetőleg kideritendő.
244. § Ha mérgezés gyanuja forog fenn, a vegyészi vizsgálatot rendszerint az országos birósági vegyész teljesiti.
A vegyészileg megvizsgálandó tárgyak az elcserélést, a más anyagokkal való összekeverést és a megromlást megakadályozó módon (236. §) edénybe vagy tartóba helyezendők és az országos birósági vegyészhez küldendők el.
245. § Testi sértés esetében a 241. és 242. §-ok megfelelően alkalmazandók és a véleményben a gyógyulás időtartama meghatározandó. Ez utóbbi tekintetben a véleményadás későbbre is halasztható, sőt a már adott vélemény az eredménynek megfelelően módositható is.
A törvényszéki, törvényhatósági, államrendőri, járási, községi vagy körorvos véleménye, a mennyiben az eljárás adataival megegyez és senki nem kifogásolja; a testi sértés minőségének és gyógyulása tartamának megállapitására bizonyitékul birói szemle nélkül is elfogadható.
Egyébként egy vagy több orvos-szakértő alkalmazásával szemle foganatositandó.
246. § Ha gyanuok merül fel arra nézve, hogy a terhelt beszámithatóságát kizáró vagy korlátozó elmezavarban, vagy öntudatlanságban szenved, a megfigyelést mindig két orvosnak kell teljesiteni és véleményt adni arról, vajjon a terhelt elmezavarban vagy öntudatlanságban szenved-e vagy nem, illetőleg a büncselekmény elkövetésekor abban szenvedett-e ugy, hogy e miatt akaratának szabad elhatározása képességével nem birt s az iránt is nyilatkozni, vajjon a terhelt állapota közveszélyes-e?
Ha a szakértők a megfigyelés alatt a terhelt akaratának szabad elhatározását korlátoló körülményeket észlelnek, véleményökben ezeket is tartoznak részletezni.
A vádtanács vagy az itélőbiróság bármelyik megfigyelő vagy véleményt adó orvosnak vagy bármely félnek inditványára a vádló és a védő, esetleg az e czélból nyomban kirendelendő külön védő meghallgatása után elrendelheti, hogy a terheltet elmeállapotának további megfigyelése végett az e czélra rendelt állami intézetbe szállitsák. A szabadlábon levő terhelt csak akkor szállitandó ily intézetbe, ha elmeállapotának megfigyelése máskép meg nem történhetik.
Az e végzés ellen használt felfolyamodásnak felfüggesztő hatálya van.
Az intézetben a megfigyelés rendszerint legfeljebb két hónapig tarthat, mely idő alatt a vélemény is előterjesztendő.
A megfigyelést hosszabb időre csak a vádtanács, illetőleg az itélőbiróság ujabb határozattal terjesztheti ki. Ennek kieszközlése végett köteles az intézet igazgatója, hosszabb megfigyelés szüksége esetében, az illetékes birósághoz idejekorán indokolt előterjesztést tenni.
247. § Belföldi hamis érczpénz, papirpénz, bélyeg vagy postajegy készitésének, illetőleg valódi érczpénz, papirpénz, bélyeg vagy postajegy meghamisitásának megállapitása végett a hamisitványok ama hatósághoz küldendők, mely a valódi érczpénzt, papirpénzt, bélyeget vagy postajegyet kibocsátotta. E hatóságtól véleményt kell kérni arra nézve is, hogy a hamisitást valószinüleg miképen követték el.
A hamisitásról szóló nyilatkozat az osztrák-magyar bank pénzjegyeire és közhitel-papirjaira nézve a banknak budapesti igazgatóságától, az 1878. évi V. tc. 210. és 211. §-aiban felsorolt és nem magánosok részéről kiadott hitelpapirokra nézve pedig ama hatóságtól vagy ama társaság igazgatóságától szerzendő meg, mely a valódiakat kibocsátotta.
A magánosok által kibocsátott hitelpapiroknak az 1878. évi V. törvénycikk 210. §-ába ütköző meghamisitása esetében a szakértői szemle és vélemény tekintetében a jelen törvény általános rendelkezései alkalmazandók.
248. § Külföldi érczpénz vagy papirpénz és ezzel egyenlőnek tekintett hitelpapirok, valamint a külföldi bélyegek vagy postajegyek hamisitványai a vélemény megszerzése végett az igazságügyi ministerhez terjesztendők fel.
249. § A 247. § első és második bekezdése és a 248. § esetében a hamisitványok készitésére használt eszközök lehetőleg a megkereséshez csatolandók. A vélemény megadása után azokat a hamisitványokkal együtt a birósághoz vissza kell küldeni.
A bünvádi eljárás befejezése után a biróság a hamisitványokat és az eszközöket megőrzés végett az illető hatósághoz vagy igazgatósághoz juttatja vissza.
250. § Ha valamely irás valódisága iránt kétség támad, vagy ha azt kell kideriteni, hogy valamely irás kinek a kézirása, akkor a szakértők az összehasonlitásra kétségtelenül valódi iratot használjanak.
Kivánatos, hogy az összehasonlitandó iratok lehetőleg ugyanabból az időből valók legyenek.
A terhelt felhivható, hogy próbairásként néhány szót vagy mondatot irjon a biróság előtt. E czélból azonban kényszer nem alkalmazható.
251. § Csalárd vagy vétkes bukás esetében a szakértők rendszerint csak a vád alapjául felhozott és a biróság részéről tüzetesen megjelölendő körülmények megállapitására alkalmazandók.
Az emlitett büncselekmények esetében a szakértőknek meg kell állapitani, hogy a közadós attól az időponttól fogva, midőn fizetésképtelenségét tudta vagy tudnia kellett, mily adósságokat csinált, és hogy a mennyiben a tömeg szenvedőleg áll, a közadós tartozásai mely időpontban kezdették felülmulni vagyonát.
Ha a közadós kereskedelmi könyvek vezetésére kötelezett kereskedő, a szakértői lelet és vélemény rendes tárgyai közé tartozik annak megállapitása:
1. hogy vezetett-e a közadós oly bekötött, lapszámokkal ellátott, keresztülfüzött kereskedelmi könyveket, melyek a részéről kötött ügyleteket és vagyoni állását teljesen feltüntetik;
2. hogy a közadósnak kereskedelmi könyveiben a rendszerint kitöltendő helyeken nincsenek-e hézagok, nem voltak-e bevezetések kivakarva, kitörléssel vagy utólagos bevezetéssel olvashatatlanokká téve;
3. hogy megállapitható-e a közadós könyveiből és más irományaiból, hogy a közadós cselekvő és tartozó állapotát kimutató rendes mérleget évenkint készitett.
Az esetben, ha alapos gyanu merül fel arra nézve, hogy a közadós hamisan vezette vagy bünös módon megváltoztatta kereskedelmi könyveit, a szakértők a gyanus és ezekkel kapcsolatos bevezetések megvizsgálására és annak megállapitására utasitandók:
a) hogy a gyanus és más bevezetések között vannak-e ellenmondások;
b) hogy forognak-e fenn jelenségek arra, hogy a gyanus bevezetések a kereskedelmi könyvek eredeti tartalmának megváltoztatásával történtek;
c) hogy ezek a közadós vagyoni állásának és üzlete folyamának kideritését mennyiben akadályozzák.
252. § Gyujtogatás esetében különösen kideritendő: a gyujtás módja, mi és minő volt a tüz gerjesztésére használt anyag, továbbá a hely a hol, s az idő, a mikor a gyujtás vagy kisérlete történt és különösen az, hogy éjjel vagy nappal ütött-e ki a tüz.
Megállapitandó továbbá, vajjon nem volt-e előre látható a tüznek könynyen továbbterjedése, vagy az, hogy emberéletet veszélyeztet; végre minden tüznél, a mely kárt okozott, megállapitandó a kár nagysága.
253. § Ha mások személyét vagy vagyonát veszélyeztető egyéb büncselekmény forog fenn, meghatározandó az elkövetés, illetőleg a közremüködés módja és eszköze, az okozott vagy okozni akart kárnak, az elvesztett haszonnak, továbbá az emberek életére vagy egészségére bekövetkezett vagy bekövetkezhetett veszélynek nagysága.
A mennyiben aggodalom merül fel az iránt, hogy a sértett kárát tulmagasra becsüli és más megbizható mód nem áll rendelkezésre; a bekövetkezett tényleges kár nagysága tanuk, illetőleg szakértők kihallgatásával állapitandó meg.
254. § Esküdtbiróság vagy törvényszék hatáskörébe utalt büncselekmény esetében, ha vizsgálat nem volt tartva, köteles a kir. ügyészség, mihelyt erre a nyomozás adatai elégséges alapot adnak, a vádiratot az ügy irataival együtt a vádtanács elnökénél benyujtani.
Ha vizsgálat volt tartva, az ennek befejezését közlő értesitéstől (129. § első bekezdés) számitott tizenöt nap alatt a kir. ügyészségnek a mennyiben az eljárás kiegészitését nem inditványozta (129. § második bekezdése) vagy a vádiratot kell a vizsgálóbirónál benyujtani, vagy a vád elejtését bejelenteni.
A mennyiben a kir. ügyészség kellő időben a vizsgálat kiegészitése iránt tett inditványt s azt elutasitották (129. § harmadik bekezdés), a vádirat a vádtanács végzésének kézbesitésétől számitott tizenöt nap alatt adandó be.
255. § A vádiratnak tartalmaznia kell:
1. a terhelt nevét, annak megjelölésével, hogy fogva van-e vagy nincs;
2. a vád tárgyává tett büncselekménynek vagy büncselekményeknek tüzetes megjelölését a törvényben megállapitott és a tényállásból vett ismertető jelek szerint;
3. a tényállásnak a nyomozás, illetőleg a vizsgálat adataiból meritett tömör, összefüggő és tárgyilagos elbeszélését és a bizonyitékok megjelölését;
4. a főtárgyalásra illetékes biróság megnevezését.
A kir. ügyészség a vádiratban az előzetes letartóztatás vagy a vizsgálati fogság elrendelése, fentartása vagy megszüntetése tárgyában is köteles nyilatkozni.
A vádirathoz csatolandó a megidézendő tanuk és szakértők, illetőleg a főtárgyalásra beszerzendő egyéb bizonyitékok jegyzéke.
A vádiratot a jegyzék másolatával együtt annyi példányban kell beadni, hogy mindegyik terheltnek egy-egy példány jusson, ezenfelül pedig egy példány az ügy iratainál maradjon.
256. § A vádtanács elnöke, illetőleg a vizsgálóbiró, kinél a kir. ügyészség a vádiratot benyujtotta, azonnal határoz az előzetes letartóztatás, illetőleg a vizsgálati fogság elrendelése vagy megszüntetése iránt tett inditvány felett, azután a 281. § esetén kivül, a vádiratot a terheltnek azzal az értesitéssel kézbesitteti, hogy szabadságában áll a vádirat ellen a jelen törvény 257. §-a értelmében kifogással élni.
A fogva levő terhelttel a vádirat huszonnégy óra alatt, a szabadlábon levővel lehető sürgősen közlendő, ha pedig az előzetes letartóztatást, illetőleg a vizsgálati fogságot a vádirat alapján rendelték el, akkor a vádirat a terheltnek csak elfogatásakor kézbesitendő. Ez esetben az előzetes letartóztatás vagy a vizsgálati fogság elrendelése miatt csak a vádirat ellen beadott kifogással kereshető orvoslás.
Az értesitésben ki kell tenni, hogy a mennyiben a terhelt kifogással kiván élni, ezt köteles a vádirat közlésétől számitott nyolcz nap alatt megtenni és indokolni.
A kifogás és indokolása a vizsgálóbirónál, illetőleg a vádtanács elnökénél, ki a vádiratot kézbesittette, jegyzőkönyvbe mondható, vagy irásban nyujtható be.
Ezek utasitják vissza a kifogást, ha elkésett, vagy ha azt nem jogosult egyén tette.
A terhelt ama határidő alatt, mely neki a kifogásra, illetőleg, ha ezt már bejelentette, annak indokolására nyitva áll, kivánhatja, hogy a vádiratot a védőnek kézbesitsék. Ez esetben a határidő a védő részére teljesitett kézbesitéstől számitandó.
257. § A terhelt kifogást tehet a vádiratnak minden pontja ellen.
Különösen kifogást tehet a biróság illetékessége ellen, inditványozhatja a nyomozás vagy a vizsgálat kiegészitését, illetőleg a vizsgálat elrendelését, érvényesitheti a beszámitást és a bünvádi eljárás meginditását kizáró okokat, kifogást tehet az előzetes letartóztatás, illetőleg a vizsgálati fogság elrendelése ellen (256. §), felhozhatja azokat a körülményeket és érveket, melyekből következteti, hogy büncselekmény nem, vagy más forog fenn, mint a melyre a vád alapitva van és kifogás tárgyává teheti a vád bizonyitékait, ténybeli és jogi következtetéseit is.
258. § Ha a terhelt a 256. §-ban megjelölt határidő alatt kifogást tett, a vizsgálóbiró az iratokat azonnal a vádtanács elé terjeszti.
259. § A vádtanács elnöke a kifogás tárgyalására lehető közel határnapot tüz ki s erről a kir. ügyészséget és a terheltet értesiti.
Az utóbbinak szóló értesitésben kiteendő, hogy jogában áll a vádtanács ülésére meg vagy meg nem jelenni, valamint magát védő által képviseltetni.
A terheltnek bejelentett védője a tárgyalás napjáról értesitendő.
260. § A terheltnek vagy védőjének elmaradása a tárgyalást és a határozat hozását nem akadályozza.
Ha azonban a vádtanács szükségesnek találja, a kifogás tárgyalására a terheltet személyes megjelenésre kötelezheti, illetőleg a fogva levő terheltet maga elé állittathatja.
261. § A kifogás tárgyalása nem nyilvános.
Az ülés megnyitása után az előadó az ügyet előadja.
Ennek megtörténtével a felek szóbeli előterjesztéseket tehetnek.
Az utolsó felszólalás mindig a terheltet és védőjét illeti.
A vádtanács tagjai a megjelent vagy előállitott terhelthez kérdéseket intézhetnek.
A tárgyalás befejezése után a vádtanács végzést hoz és azt nyomban kihirdeti, a meg nem jelent terhelttel és a magánféllel pedig három nap alatt közli.
262. § A vádtanács az ügy bővebb felvilágositása végett elrendelheti a nyomozást, illetőleg a vizsgálat kiegészitését és a mennyiben a vizsgálat nem volt tartva, ennek teljesitését, továbbá egyes vizsgálati cselekmények helyesbbitését, ismétlését vagy uj bizonyitékok felvételét vagy megszerzését.
263. § A vádtanács az ügyet az illetékes biróság vagy hatóság elé utasitja; ha a törvényszék vagy esküdtbiróság az eljárásra hatáskörrel vagy illetékességgel nem bir.
264. § A vádtanács elutasitja a vádiratot és az eljárást végzéssel megszünteti:
1. ha a vád tárgyává tett cselekmény nem büncselekmény, vagy ha büncselekmény ugyan, de tárgyában korábban jogerős itélet volt hozva;
2. ha a terhelt halála, királyi kegyelem vagy elévülés következtében eljárásnak nincs helye;
3. ha a terhelt a beszámithatóságot kizáró, gyógyithatatlan elmezavarban szenved, vagy a büncselekmény elkövetésekor életkorának tizenkettedik évét még nem haladta tul (1878:V. tc. 83. §);
4. ha az eljárás folytatásához szükséges felhatalmazás, kivánat vagy magáninditvány hiányzik, illetőleg a magáninditványra jogosult visszavonható inditványát kellő időben visszavonta;
5. ha a vád képviseletére jogosultak a vádat mindnyájan elejtették, illetőleg a vád képviseletét kellő időben nem vették át;
6. ha a terhelt ellen felhozott bizonyitékok nem elegendők arra, hogy bünösségére nézve alapos gyanut keltsenek.
Az 5-ik pont esetében a végzés csak azzal indokolandó, hogy a vádló a vádat elejtette s annak képviseletét kellő időben más jogosult sem vette át.
Ha a vád elutasitását maga után vonó ok olyan terheltre is vonatkozik, ki nem élt kifogással, a vádtanács akként jár el, mintha az is kifogást tett volna.
265. § A vádtanács felfüggeszti a bünvádi eljárás továbbfolytatását:
1. ha valamely házasság érvényessége vagy a bünvádi ügynek eldöntésére nézve lényeges más magánjogi jogviszony tekintetében a 7. § harmadik és negyedik bekezdése szerint a polgári biróság vagy más hatóság határozatának bevárása mutatkozik szükségesnek;
2. ha a 31. § esetében az igazságügyi minister döntése bevárandó;
3. ha a terhelt mentelmi jogának felfüggesztése szükséges;
4. ha a terheltre nézve a beszámithatóságot kizáró vagy korlátoló elmezavar látszik fenforogni és a vádtanács a terheltnek további szakértői megfigyelését tartja szükségesnek (246. §).
Az eljárás az 1. és 2. pont esetében az előleges kérdés eldöntéséig, illetőleg a késedelem miatt szükséges intézkedésig (7. § utolsó bekezdés),
a 3. pont esetében a mentelmi jog felfüggesztéséig,
a 4. pont esetében pedig mindaddig függőben marad, mig a biróság meggyőződést nem szerez a felől, hogy a terheltnek elmeállapota a beszámitást nem zárja ki, vagy hogy az gyógyithatatlanul meg van zavarva.
266. § Ha a 262-265. §-okban meghatározott esetek egyike sem forog fenn, akkor a vádtanács végzéssel kimondja, hogy a terheltet vád alá helyezi.
E végzésnek tartalmaznia kell a tárgyalás alkalmával jelen volt birák neveit, továbbá a vádlott személyes viszonyainak tüzetes megjelölését és a vád alá helyezés alapjául szolgáló büncselekmény minősitését, hivatkozással a büntető törvények megfelelő §-aira.
Ugyane végzésben határoz a vádtanács az iránt is, hogy mely tanuk és szakértők idézendők meg a főtárgyalásra.
A vádtanács a törvény alkalmazása tekintetében nincs a vádló inditványához kötve.
267. § A vádtanács a fogva levő terheltnek további fogvatartása vagy szabadlábra helyezése tárgyában is határoz; sőt törvényes ok esetében, a szabadlábon volt terheltnek előzetes letartóztatását, illetőleg vizsgálati fogságba helyezését is elrendelheti.
A vádhatározatban elrendelt vagy fentartott előzetes letartóztatás, illetőleg a vizsgálati fogság a 159. § szerint való meghosszabbitás nélkül is, a főtárgyaláson hozandó érdemleges határozatig érvényes. A vádtanács azonban azt törvényes oknál fogva megszüntetheti.
Az előzetes letartóztatás, illetőleg a vizsgálati fogság a 157. és 162. §-ok esetein kivül is megszüntethető, ha a vádlottra öt évi szabadságvesztésbüntetésnél sulyosabb főbüntetés előreláthatólag nem lesz megállapitható.
Ha a vádtanács felfüggeszti az eljárás továbbfolytatását, de egyuttal előzetes letartóztatást vagy vizsgálati fogságot rendel el, illetőleg annak fentartását határozza el: ennek tartamára és a meghoszabbitásra nézve a 159. § első bekezdésének rendelkezései alkalmazandók.
268. § Ha a terhelt a 256. §-ban előirt határidőben kifogást nem tett, vagy arról kifejezetten lemondott, akkor az ügy iratai az illetékes törvényszékhez vagy esküdtbirósághoz teendők át, mely az ügyet zárt ülésben vizsgálat alá veszi és a terheltnek további fogvatartása vagy szabadlábra helyezése tárgyában (267. §) határoz.
A törvényszék vagy esküdtbiróság, ha magát illetékesnek nem tartja (15. §), az ügyet az illetékes biróság vagy hatóság elé utasitja; a 264. § 1-5. pontja esetében a vádiratot a 264. § rendelkezései értelmében elutasitja és az eljárást végzéssel megszünteti; a 265. § esetében pedig a bünvádi eljárás továbbfolytatását felfüggeszti.
Ellenkező esetben a főtárgyalás napjának kitüzése tárgyában haladék nélkül intézkedik.
269. § A vádtanácsnak a 262-267. §-ok szerint a törvényszéknek vagy esküdtbiróságnak pedig a 268. § szerint hozott végzései közül a kir. ügyészség és a sértett csak az eljárást részben vagy egészben megszüntető vagy felfüggesztő, vagy áttételt rendelő végzés ellen élhetnek felfolyamodással. Ha a kir. ügyészség felfolyamodással élt és azt vissza nem vonta, a sértett felfolyamodása nem vehető figyelembe.
270. § A terhelt és a javára perorvoslatra jogosultak (383. § I. és II. pontok) a 262-268. §-ok szerint hozott végzések ellen csak az előzetes letartóztatás, illetőleg a vizsgálati fogság kérdésében és a 265. § 1. pontja alapján hozott felfüggesztő végzés ellen élhetnek felfolyamodással, mely azonban nem akasztja meg a további eljárást.
271. § A felfolyamodás következtében az iratok az indokolás benyujtására engedett határidő lejártától számitott három nap alatt a kir. itélőtáblához terjesztendők fel. A vádlott felfolyamodása esetében a felterjesztés a 151. § utolsó bekezdése szerint történik.
272. § A kir. itélőtábla a felfolyamodást zárt ülésben intézi el, az ügyet a 264. § 1-5. pontjainak szempontjából hivatalból is felülvizsgálhatja s mindazokat a végzéseket hozhatja, melyek a 262-268. §-ok szerint a vádtanács, illetőleg a törvényszék vagy az esküdtbiróság hatáskörébe esnek.
273. § Az elsőfoku biróság a kir. itélőtábla végzését a felekkel kézbesités, a fogva levő terhelttel pedig kihirdetés utján közli és a határozat következtében szükséges minden intézkedést azonnal foganatosit.
274. § A kir. itélőtáblának a 272. § szerint hozott végzése ellen felfolyamodásnak nincs helye.
A vád alá helyezést rendelő végzés jogerőre emelkedése vagy a főtárgyalás elrendelése (268. § harmadik bekezdése) után az eljáró biróság illetéktelensége miatt 16., 17. § az ügy áttételének nincs helye.
275. § Ha a kir. ügyészség a vádaláhelyezés vagy a főtárgyalás elrendelése után kivánja a vádat elejteni, köteles ezt az eljáró biróságnak bejelenteni.
A további eljárásra nézve a jelen törvény 42. §-ának negyedik bekezdésében foglalt intézkedés az irányadó.
276. § A vád képviseletében eljáró magánvádló a vizsgálat befejezését közlő értesitéstől (129. §) számitott tizenöt nap alatt köteles a vizsgálóbirónál a vádiratot benyujtani vagy a vizsgálat kiegészitését inditványozni. Ellenkező esetben ugy tekintendő, mint a ki a vádat elejtette.
Ha a kir. ügyészség a vádiratot benyujtotta, de utóbb a vádat a vádaláhelyezés, illetőleg a főtárgyalás vagy a közvetlen idézés elrendelése előtt elejtette, erről a feljelentést vagy magáninditványt tett vagy igényöket bejelentett sértettek azzal a figyelmeztetéssel értesitendők, hogy nyolcz nap alatt a vizsgálat elrendelését inditványozhatják; ha pedig az ügyben vizsgálat volt, vagy ennek kiegészitése iránt tehetnek inditványt vagy kijelenthetik, hogy a vád képviseletét átveszik, vagy a kir. ügyészség vádiratát magukévá teszik.
Ha e felszólitás eredménytelen marad, a sértettekről az vélelmezendő, hogy a vád képviseletét nem hajlandók átvenni.
A 254. § végső bekezdése a jelen §-ban körülirt esetekben a magánvádlóra nézve alkalmazandó.
277. § A magánvádló a vádiratot a 255. §-ban foglalt rendelkezések értelmében köteles szerkeszteni.
Ha a 276. §-ban meghatározott határidő eredménytelenül járt le, az iratok nyomban a vádtanács elé terjesztendők, mely az eljárás megszüntetését mondja ki.
278. § Ha a magánvádló beadta a vádiratot, vagy ha magáévá tette a kir. ügyészség vádiratát, a vizsgálóbiró vagy a vádtanács elnöke, kinél az ügy iratai vannak, a 256. § szerint jár el.
Ha a terhelt a 256. §-ban megjelölt határidő alatt kifogásokat ad be: a vádtanács az ügyet a 259-261. §-ok rendelkezései szerint kitüzendő és tartandó tárgyaláson veszi vizsgálat alá.
A magánvádló azzal a figyelmeztetéssel idézendő, hogy ha a tárgyalásról elmarad és elmaradását elfogadható módon ki nem menti vagy maga helyett képviselőt nem küld, a vádtanács ezt ugy fogja tekinteni, mintha a vádat elejtette volna.
A tárgyalás elnapolható, ha a magánvádló meg nem jelenhetésének elegendő okát a tárgyalás megkezdése előtt valószinüvé teszi.
279. § Ha a terhelt a törvényes határidőben nem tett kifogást, vagy arról lemondott, a vádtanács a hozzá áttett iratok alapján az ügyet zárt ülésben vizsgálat alá veszi és a 262-267. §-ok szerint határoz.
280. § A vádtanácsnak a 263., 264. és 265. §-ok értelmében hozott határozatai ellen a magánvádló és a csatlakozók felfolyamodással élhetnek. Ha a magánvádló felfolyamodással élt, a csatlakozó felfolyamodása nem vehető figyelembe, hacsak a magánvádló felfolyamodását vissza nem vonta.
Egyebekben a 269-275. §-ok rendelkezései megfelelően alkalmazandók.
281. § Főtárgyalásra közvetlen idézésnek van helye öt évig terjedhető szabadságvesztésbüntetéssel vagy ennél enyhébben büntetendő cselekmény esetében:
1. ha tettenkapás forog fenn (142. §), vagy
2. ha a terhelt bünösségét biróság előtt beismerte és beismerése a nyomozás vagy a vizsgálat adataival teljes összhangzásban áll.
Összefüggés (18., 19. §) alapján egyesitett bünügyekben a közvetlen idézés csak akkor rendelhető el, ha ennek a fennebbiek szerint minden büncselekményre és minden terheltre nézve helye van.
A főtárgyalásra való közvetlen idézés a vádirat elleni kifogásokat kizárja.
Közvetlen idézést rendelő végzés ellen a terhelt nem tehet illetékességi kifogást.
282. § Közvetlen idézés elrendelését rendszerint csak a kir. ügyészség inditványozhatja. Erre és ha szükséges, a terhelt letartóztatására voantkozó inditványát a vádiratban terjeszti elő, melyet a nyomozás, illetőleg a vizsgálat irataival együtt a törvényszéknek vagy az esküdtbiróságnak (337. § harmadik bekezdés) mutat be.
Összefüggés (18., 19. §) esetében a pótmagánvádló is inditványozhatja a közvetlen idézés elrendelését, ha az összefüggő ügyek valamelyikében a kir. ügyészség ilyen inditványt tett.
283. § A közvetlen idézés és a terheltnek letartóztatása tárgyában (267. §) az elsőfoku biróság határoz. A mennyiben a közvetlen idézés feltételei hiányoznak, a 254-275. §-okban szabályozott eljárást rendeli el; de jogában áll a vizsgálat teljesitését, vagy a nyomozásnak, illetőleg a vizsgálatnak kiegészitését, a 265. § esetében pedig a bünvádi eljárás továbbfolytatásának felfüggesztését, esetleg az ügynek az illetékes birósághoz való áttételét és a 264. § 1-5. pontjai esetében a további eljárás megszüntetését kimondani.
Az eljárást megszüntető felfüggesztő vagy áttételt rendelő végzés ellen a kir. ügyészség és a sértett felfolyamodással élhetnek. Ha a kir. ügyészség is használt felfolyamodást, s azt vissza nem vonta, a sértett perorvoslata nem vehető figyelembe.
Ha a kir. itélőtábla a sértett felfolyamodására változtatta meg az elsőfoku biróságnak megszüntető végzését és az eljárás folytatását rendelte el, ez csak vizsgálattal vagy a 276-280. §-okban szabályozott eljárással teljesithető.
A jelen § első bekezdésében emlitett többi határozatok ellen csak a főtárgyalás alkalmával, illetőleg az itélet ellen használható felebbezéssel lehet orvoslást keresni.
Az elsőfoku biróság a főtárgyalás fejleményei alapján a közvetlen idézéstől eltérhet és ebben az esetben is a vizsgálat teljesitését vagy a XV. fejezetben szabályozott eljárást rendelheti el.
Ha a főtárgyalás a tényállást teljesen felderitette, a biróság az ügyben akkor is hozhat itéletet, ha ugy találja, hogy a közvetlen idézésnek nem volt volna helye.
284. § A közvetlenül elrendelt főtárgyalásra lehető közel határnap tüzendő ki: a vádirat és végzés az idézőlevéllel együtt kézbesitendők.
Ha az összefüggés (18., 19. §) alapján egyesitett ügyek valamelyikére nézve a további eljárás megszüntetése, másikára nézve pedig közvetlen idézés van elrendelve, s a kir. ügyészség vagy a sértett felfolyamodással élt (283. § 1. és 2. bekezdés): akkor a főtárgyalás kitüzése iránt tett intézkedést hatályon kivül kell helyezni, vagy a 21. § szerint kell eljárni.
285. § A főtárgyalás előkészitése végett az iratok a főtárgyalás elnökének adandók át.
Ha a vádlott valamely járásbiróság fogházában van fogva, azonnal a törvényszék fogházába szállitandó.
A főtárgyalás elnöke köteles a fogva levő vádlottat haladék nélkül maga elé vezettetni és a főtárgyalás előkészitése czéljából kihallgatni, nevezetesen arra nézve is: vajjon nem kiván-e eddig nem érvényesitett uj bizonyitékot megjelölni, az ellene emelt vádra nézve ujra nyilatkozni vagy védőt választani.
A szabadlábon levő vádlottnak a fennebb megjelölt irányban való kihallgatása mellőzhető, ha azonban a főtárgyalás elnöke szükségesnek találja, a vádlottat megidézheti, vagy kihallgatása végett tartózkodóhelyének biróságát megkeresheti.
A mennyiben az 56. §-ban meghatározott esetek valamelyike forog fenn, a főtárgyalás elnöke, ha a vádlottnak még nincs védője, védő kirendeléséről intézkedik (58. §).
286. § A főtárgyalás elnöke kitüzi a főtárgyalás határnapját és arra a védőt, a feleket, a sértettet és képviselőiket, továbbá a vádhatározatban és ha ezt nem hoztak, a vádiratban felsorolt tanukat és szakértőket megidézi.
A vádlott akként idézendő meg, hogy az idézőlevélnek kézbesitése és a főtárgyalás határnapja közé legalább nyolcz napi időköz essék. E szabálynak meg nem tartása csak akkor ok a főtárgyalás elhalasztására, ha abba a vádlott bele nem egyezett, vagy miatta a főtárgyaláson a vádhatározatnak, illetőleg a vádiratnak felolvasásáig (304. §) kifogást tett.
A magánvádló az idézőlevélben a 49. § utolsó bekezdésének rendelkezésére figyelmeztetendő.
A sértettet személyes megjelenésre csak akkor kell kötelezni, ha kihallgatása valamely lényeges körülmény kideritésére szükséges. Mindazáltal a sértett és a csatlakozó is figyelmeztetendők az idézésben arra, hogy a mennyiben a főtárgyaláson meg nem jelennek, a biróság azt fogja róluk vélelmezni, hogy az esetleg elejtendő vádnak képviseletét nem hajlandók átvenni.
A magánfél arra figyelmeztetendő, hogy elmaradása esetében magánjogi igénye tárgyában előterjesztett kérelmét az iratokból fogják felolvasni.
A sértett maga helyett mindig küldhet meghatalmazottat; kivéve ha őt a biróság kifejezetten személyes megjelenésre kötelezte.
287. § A főtárgyalás elnöke intézkedik a biróság tagjainak és a jegyzőkönyvvezetőnek értesitése, valamint a szükséghez képest egy vagy több pótbirónak, esetleg tolmácsnak kirendelése iránt.
Ha a főtárgyalás elnöke arról szerez tudomást, hogy a még ki nem hallgatott, de a főtárgyalásra megidézett tanu vagy szakértő hosszabb időre terjedő betegsége vagy más elhárithatatlan akadály miatt a főtárgyalásra nem fog megjelenhetni; annak valamely kiküldött vagy megkeresett biró által leendő kihallgatását rendelheti el.
A kihallgatás határnapjáról a felek, halaszthatatlan sürgősség esetét kivéve, előlegesen értesitendők.
A kihallgatott, - a mennyiben a 221., 222. és 229. §-okban meghatározott esetek nem forognak fenn, - megesketendő.
Ha a megjelenés akadálya megszünt, a kihallgatott tanu vagy szakértő a főtárgyalásra megidézendő.
288. § A felek a főtárgyalás határnapjának kitüzése után is kivánhatják, hogy a biróság a vádhatározatban, illetőleg a vádiratban megjelölt bizonyitékokat egészitse ki, vagy uj bizonyitékokat szerezzen meg.
E czélból kötelesek indokolt inditványokat, a főtárgyalás elnökénél legkésőbben négy nappal a főtárgyalás előtt, szóval vagy irásban előterjeszteni, s ebben az inditványukban a kihallgatandó vagy a főtárgyalásra megidézendő tanut vagy szakértőt, továbbá a beszerzendő egyéb bizonyitékot és a bizonyitani kivánt tényt tüzetesen megjelölni.
Azok a tanuk vagy szakértők, a kiknek megidézését a felek kérték, a főtárgyalásra rendszerint megidézendők, kivéve ha a bizonyitani kivánt körülmény az ügy eldöntésére nézve egészen lényegtelennek mutatkozik, vagy ha nyilvánvaló, hogy a fél a tanura vagy szakértőre az ügy eldöntésének késleltetése végett hivatkozik. A tanuk és a szakértők idézéséről a feleket a főtárgyalás előtt értesiteni kell.
Az elnök határozatai az inditványoknak a főtárgyaláson való ismétlését és az itélőbiróság határozatát nem korlátozzzák.
Az elnök a főtárgyalásra uj tanukat és szakértőket hivatalból is megidézhet.
289. § Midőn a vádaláhelyezés után uj vizsgálati cselekmény volt teljesitve, a vádló a 316. § szerint járhat el, de a főtárgyalás megkezdése előtt a vádirat visszavonásával egyidejüleg uj vádiratot is nyujthat be.
Az utóbbi esetben a vádhatározat, illetőleg a főtárgyalást kitüző végzés hatályon kivül helyezendő és az uj vádirat alapján a XV., illetőleg a XVI. fejezet szerint kell eljárni.
290. § A főtárgyalást, megkezdése előtt, az elnök fontos okból elhalaszthatja.
Az, hogy a védő akadályozva van, csak akkor ok az elhalasztásra, ha idő rövidsége miatt más védő nem rendelhető, vagy a kirendelt a védelemre kellően elő nem készülhet.
291. § A főtárgyalás rendszerint az elsőfoku biróság székhelyén tartandó meg.
Mindazáltal az eljáró biróság előterjesztésére, a bizonyitás jelentékeny könnyitése végett, az igazságügyi minister megengedheti, hogy a főtárgyalást más helyen tartsák meg.
292. § A főtárgyalás elnökének és az elsőfoku biróságnak a főtárgyalás kitüzése és előkészitése tárgyában tett intézkedései (285-291. §) ellen felfolyamodásnak nincs helye.
293. § A főtárgyalás rendszerint nyilvános.
A főtárgyaláson hozott birói határozatok, kivéve a nyilvánosság kizárásával tartott főtárgyalás során hozott határozatokat, mindig nyilvánosan hirdetendők ki.
A tanácskozásnál és a szavazásnál csak az itélőbiróság tagjai és jegyzője lehetnek jelen.
A biróság a nyilvánosság kizárását az egész főtárgyalásra, vagy egy részére nézve bármikor elrendelheti, ha a tárgyalás nyilvánossága a közrendet vagy a közerkölcsiséget veszélyeztetné.
E kérdésben a törvényszék a feleknek a közönség kizárásával történt meghallgatása után határoz.
Ha a határozat a nyilvánosság kizárását rendeli el, ennek nyilvános kihirdetése után a hallgatóságnak el kell távoznia.
294. § A nyilvánosság kizárása esetében is a főtárgyaláson mindenik vádlott és sértett részéről kijelölt két-két bizalmi férfi lehet jelen.
295. § Fel nem nőttek és oly egyének, kik nem a hely méltóságának megfelelően jelennek meg, a hallgatók közül kizárandók.
Bottal senki sem, fegyverrel pedig csak azok bocsáthatók a tárgyaló terembe, a kik azt hivatalos vagy szolgálati állásuknál fogva viselik.
Az elnök helyszüke esetében a később jelentkezőket kizárhatja.
296. § A főtárgyalást az elnök vezeti és határoz a feleknek az eljárásra vonatkozó minden inditványa felett, melyre nézve a törvény az intézkedést a törvényszéknek nem tartja fenn.
Az elnök köteles felügyelni arra, hogy az ügyre éppen nem tartozó körülmények bizonyitásával vagy fejtegetésével a tárgyalás menetét ne késleltessék.
Az elnök feladata továbbá mind a rendnek, mind a tárgyalás méltóságának fentartása.
Annak, a kit a biróság előtt kihallgatnak vagy a ki a birósághoz szól, rendszerint felállva kell beszélnie. Az elnök e szabály alól kivételt tehet.
A hallgatóság közül azokat, kik a tárgyalás rendjét zavarják, vagy méltóságát sértik, tetszést vagy nem tetszést nyilvánitanak, az elnök rendreutasitja s ha ez eredménytelen maradt, a teremből kiutasithatja, szükség esetében kivezettetheti. Ha a tárgyalás rendjét máskép nem lehet fentartani, az elnök elrendelheti az egész hallgatóság eltávolitását.
Az elnök azt, a ki rendeletének ellenszegül, vagy a rendet ismételve, vagy sulyosabban megzavarja, - a mennyiben a következő §-ok eltérőleg nem intézkednek, - azonnal letartóztathatja és nyolcz napig terjedhető elzárással büntetheti.
297. § Ha a vádlott, a magánvádló, a tanu, a szakértő vagy a sértett illetlen vagy durva magaviseletet tanusitanak, vagy ha az ügy megitélésére vagy bizonyitásra nem tartozó sértő kifejezést használnak, az elnök rendreutasitja őket és az engedetleneket kétszáz koronáig terjedhető, elzárásra átváltoztatható pénzbüntetéssel büntetheti.
A fogva levő vádlott ellen e helyett fegyelmi büntetés alkalmazandó.
Ha a vádlott az elnök figyelmeztetése daczára ismételve durván viselkedik, a törvényszék határozata alapján a teremből kivezethető, őrizet alá helyezhető és a tárgyalás távollétében folytatható; a bizonyitó eljárás befejezése előtt azonban a terembe hivandó és semmiség terhe alatt a távollétében felmerült lényeges körülményekről és arról, a mit a kihallgatottak vallottak, értesitendő.
298. § Katonai biróság hatóságának alávetett egyént, ha a tárgyalást zavarja, vagy helytelen magaviseletet tanusit (296., 297. §), az elnök rendreutasithatja, szükség esetében a tárgyaló teremből eltávolittathatja és megbüntetése végett a feljebbvaló katonai hatóságot keresi meg.
299. § Ha az ügyben eljáró ügyvéd rendzavarást követ el, az elnök őt rendreutasithatja, ismételt vagy sulyosabb rendzavarás esetében pedig az itélő biróság őt kétszáz koronáig terjedhető pénzbirsággal büntetheti és a mennyiben a rendzavarás oly mértékü, hogy a tárgyalás vele nem folytatható, helyette más ügyvédet is rendelhet ki. A mennyiben ez azonnal egyáltalán nem, vagy csak a vádlott, illetőleg a sértett érdekeinek sérelmével történhetnék; a főtárgyalás más ügyvédnek választása, illetőleg kirendelése végett a rendzavarást elkövetett ügyvéd költségére félbeszakitandó vagy elnapolandó.
Ha a kir. ügyészség tagját terhelné sulyosabb rendzavarás és az elnök figyelmeztetése eredménytelen maradt; az ülés azonnal félbeszakitandó és a közvádlónak közvetlen feljebbvalója, a rendzavarás körülményeinek közlése mellett, más közvádló kirendelése végett keresendő meg.
300. § Az elnöknek és a törvényszéknek a főtárgyalás folyamán hozott közbeszóló határozatai ellen nincs helye felfolyamodásnak.
A 297. § szerint pénzbüntetést, a 299. § szerint pénzbirságot megállapitó, valamint a 299. és 302. §-ok szerint a főtárgyalás költségében elmarasztaló végzések ellen azonban felfolyamodással lehet élni.
301. § A főtárgyalást az ügy rövid megjelölésével az elnök nyitja meg s azután a hallgatóságot a csend és a rend megtartására és a rendzavarás következményeire figyelmezteti.
A vádlott bilincs nélkül, mindazáltal ha fogva van, őr kiséretében jelen meg.
Az elnök gondoskodik a biztonság fentartásához szükséges elővigyázati intézkedésekről. Szükség esetében a szabadlábon levő vádlottat is fegyveres őrizet alá helyezheti.
Miután az elnök kikérdezte a vádlottat személyes viszonyai felől (133. § első bekezdés), megállapitja a megidézett felek, tanuk és szakértők megjelenését vagy meg nem jelenését és ennek megtörténtével a tanukat és a szakértőket a terem elhagyására azzal a felhivással szólitja fel, hogy a részökre kijelölt helyiségből engedelme nélkül el ne távozzanak. Szükség esetében az elnök intézkedik az iránt, hogy a vádlott, a tanuk és a szakértők el ne távozzanak és össze ne beszéljenek.
A tanukép kihallgatandó magánvádló és sértett a körülményekhez képest szintén kötelezhetők a terem elhagyására. Figyelmeztetendők azonban arra, hogy képviselőjük, s ha ilyenről még nem gondoskodtak, a részükről nyomban választható képviselő, a teremben maradhat.
Ha a megidézettek közül egy vagy több nem jelent meg, a törvényszék a felek meghallgatása után határoz a főtárgyalás elnapolása vagy folytatása iránt.
A törvényszék ezt a határozatot későbbre is halaszthatja.
Ha a főtárgyaláson állapitják meg, hogy a vádlott meghalt, a törvényszék ellene a további bünvádi eljárást végzéssel megszünteti.
302. § A vádlott jelenléte nélkül a főtárgyalást megtartani nem szabad.
A kir. ügyészség jelenléte nélkül csak a jelen törvény 41. §-ában meghatározott esetekben tartható meg a főtárgyalás, a mennyiben a kir. ügyészség a vád képviseletét közérdekből el nem vállalta.
Ugyanabban az ügyben a kir. ügyészséget annak több tagja is képviselheti, de a perbeszédek száma ezzel nem szaporitható.
Ha a védő oly ügyben, melyre nézve a védelem az 56. § szerint nem mellőzhető, a főtárgyalásról elmaradt vagy idő előtt eltávozott, a főtárgyalás elnöke, a mennyiben a vádlott maga nem választ védőt, a jelenlevő ügyvédek közül a védelemre azonnal késznek nyilatkozót rendeli ki védőül. Ha ez nem lehetséges, a főtárgyalást a biróság a mulasztását ki nem mentő ügyvéd költségére félbeszakitja vagy elnapolja.
A mulasztást elkövetett közvádló vagy ügyvéd felelősségre vonása végett feljebbvaló, illetőleg fegyelmi hatóságuk értesitendő.
303. § A mennyiben a meg nem jelent vagy idő előtt eltávozott vádlottnak, tanunak vagy szakértőnek gyors előállitása remélhető; az elnök őket azonnal elővezettetheti, illetőleg, a fegyveres erő vagy a csendőrség tényleges szolgálatban álló tagjának sürgős előállitása végett feljebbvaló hatóságát keresheti meg, és e czélból a főtárgyalást néhány órára félbeszakithatja.
Az elővezetés akkor sem zárja ki a jelen törvényben megállapitott büntetések alkalmazását, ha annak következtében a főtárgyalást nem is kellett elnapolni.
304. § Miután a tanuk és a szakértők elhagyták a tárgyaló termet, semmiség terhe alatt felolvasandó a vádhatározatnak rendelkező, illetőleg a netán később hozott határozatnak olyan része, a melynek folytán a vádpontok valamelyike elesett; ha pedig vádhatározat nem volt hozva, a vádiratnak a 255. § 1. és 2. pontjában megjelölt részei. Az elnök köteles ellenőrizni, hogy ennél többet a vádhatározatból vagy a vádiratból fel ne olvassanak.
Erre az elnök a tanuk és a többi vádlottak távollétében, a vádlottat és ha többen vannak, mindegyiköket kihallgatja.
Az elnök megkérdezi a vádlottól, hogy megértette-e a vádat, és tagadó válasz esetén azt neki megmagyarázza, azután pedig kérdést intéz hozzá az iránt, hogy bünösségét elismeri-e vagy sem.
Ha a vádlott tagad, az elnök figyelmezteti őt, hogy a váddal szemben a tényállást elbeszélheti, a bizonyitékokra észrevételeit a tárgyalás folyamán megteheti, a megelőző eljárásban a bizonyitás kiegészitése céljából tett, de mellőzött inditványait ismételheti és uj bizonyitás-felvételt inditványozhat.
A vádlott kihallgatásánál a jelen fejezetben foglaltakon kivül a X. fejezet rendelkezései is megfelelően alkalmazandók.
A vádlotthoz az elnökön kivül sem közvetlenül, sem az elnök közvetitésével senki sem intézhet kérdést.
305. § Ha a vádlottnak a főtárgyaláson és a megelőző eljárásban tett vallomásai lényegesen eltérők, az elnök őt erre figyelmezteti, az eltérés okát tőle megkérdezi és ez esetben, valamint akkor is, ha a vádlott egyáltalában nem nyilatkozik, az előbbi vallomásáról felvett jegyzőkönyvet egészben vagy részben felolvashatja vagy felolvastathatja.
Ha több vádlott vallomása ugyanama körülményre nézve lényegesen eltérő, e vádlottak egymással szembesitendők.
Minden okirat vagy jegyzőkönyv felolvasása, ugyszintén mindenik vádlottárs, tanu vagy szakértő kihallgatása után figyelmeztetendő a vádlott, hogy észrevételeit megteheti.
A vádlott a főtárgyalás alatt is értekezhetik védőjével, de nem szabad tőle a hozzá intézett kérdés után a feleletre nézve tanácsot kérnie.
306. § A vádlott kihallgatása után a bizonyitás a felek jelenlétében, az elnök meghatározta sorban és rendszerint oly módon veendő fel, hogy a vád bizonyitékai megelőzzék a védelem bizonyitékait.
A főtárgyalásra megidézett és megjelent tanu vagy szakértő kihallgatása, valamint a főtárgyalásra beszerzett egyéb bizonyiték felvétele csak a felek beleegyezésével, vagy az esetben mellőzhető, ha a biróság azt teljesen feleslegesnek tartja.
Mind az elnök, mind a törvényszék uj bizonyitékok felvételét vagy megszerzését rendelhetik el. Mindazáltal az erre vonatkozó inditványt elutasitó, valamint oly bizonyitást elrendelő határozatot, mely miatt a főtárgyalás huszonnégy órán tul volna félbeszakitandó, csak a törvényszék hozhat.
A főtárgyaláson elrendelt szemlét vagy az egész törvényszék, vagy ha ez nem lehetséges, egyik kiküldött tagja teljesiti, ki a szemle befejezésével a törvényszéknek azonnal jelentést tesz. A felek a szemle megtartásának idejéről semmiség terhe alatt értesitendők.
Uj bizonyiték felvétele vagy megszerzése az inditvány elkésése okából nem tagadható meg.
307. § A tanukat és a szakértőket, ha a 308. § esete nem forog fenn, a XIII. és XIV. fejezetek értelmében az elnök hallgatja ki.
Kivüle a tanukhoz és a szakértőkhöz a birák, a vádló, illetőleg képviselője, a vádlott, a védő és a magánfél, vagy ennek képviselője közvetlenül intézhetnek kérdéseket.
Ha ezek az ügygyel semmi összefüggésben nem álló vagy a feleletre utmutatást tartalmazó kérdést tesznek, vagy ha a kérdés és a felelet másnak becsületét szükség nélkül sértené, vagy ha a kérdés olyan körülményre vonatkozik, a melynek bebizonyitását a törvény kizárja: az elnök a kérdés feltevését, illetőleg a feleletadást megtiltani köteles.
Ha homályos vagy értelmetlen kérdést tettek fel, az elnök felhivja a kérdezőt szándékának kimagyarázására vagy világos kifejezésére, és ha szándékát megértette: a kérdést maga teheti fel.
Ha tanu vagy szakértő az ügygyel össze nem függő, sértő, részrehajló, vagy bizonyitani nem engedett körülményre vonatkozó nyilatkozatot tesz, az elnöknek kötelessége őt félbeszakitani és figyelmeztetni, hogy feleletében szorosan a hozzá intézett kérdéshez tartsa magát.
308. § Ha a vádlottnak védője van, ennek inditványára, a mennyiben a vádló nem ellenzi, a tanukat és a szakértőket első sorban a felek képviselői hallgatják ki.
A felek által való kihallgatást egyetértő kivánságukra a törvényszék megengedheti akkor is, ha nincs védő, de a vádlottat értelmisége vagy külön szakképzettsége a kihallgatás teljesitésére alkalmasnak tünteti fel.
Ez esetekben a vád tanuihoz, illetőleg szakértőihez először a vádló, a védelem tanuihoz és szakértőihez pedig első sorban a vádlott, illetőleg képviselőik intézik a kérdéseket és azután azokhoz a kérdezőnek ellenfele is tehet kérdéseket. Erre a magánfél vagy ennek képviselője intézhet kérdéseket. Az ellenfél, illetőleg a magánfél vagy ennek képviselője után az első kérdező ujabb kérdéseket intézhet, de csak olyan uj ténykörülményekre nézve, melyek az ellenfél, illetőleg a magánfél vagy ennek képviselője kérdése folytán merültek fel.
Az elnök és a biróság tagjai mind a kérdezés befejezésével, mind bármelyik kérdésre adott felelet után annyi kérdést tehetnek, a mennyit szükségesnek tartanak.
A 307. § 3-5. bekezdéseiben foglalt rendelkezések a felek által való kihallgatás esetében is alkalmazandók.
A biróság a felek által való kihallgatást azonnal megszüntetheti, mihelyt meggyőződik, hogy a kérdezőnek a kérdések tevésére nincs kellő tehetsége, vagy ha a magánvádló vagy a vádlott, illetőleg képviselőik, ismételt elnöki figyelmeztetés után is, tiltott kérdéseket tesznek.
309. § Az elnök köteles gondoskodni arról, hogy a még ki nem hallgatott tanu ne legyen jelen a bizonyitó eljárásnál, a ki nem hallgatott szakértő pedig a másik szakértő kihallgatásánál.
Ha az eljárás czélja kivánja, megengedheti az elnök, hogy a szakértő jelen legyen a vádlott és az összes tanuk kihallgatásánál.
A kihallgatott tanuk és szakértők a főtárgyalás terméből csak az elnök rendeletére vagy engedelmével távozhatnak.
Az elnök intézkedhetik, hogy a kihallgatott tanuk és szakértők a termet elhagyják, később azonban behivathatja őket és akár egyedül, akár más tanuk és szakértők jelenlétében ismételten is kihallgathatja.
Ha a vádlott és a tanu, vagy a tanuk egymás között valamely lényeges körülményre nézve eltérő vallomást tesznek, szembesitésök eszközlendő.
310. § Az elnök a vádlottat valamely tanu vagy vádlott-társ kihallgatása alatt, a vallomástétel szabadsága érdekében, kivételesen eltávolittathatja a teremből.
A távollétében teljesitett kihallgatás eredménye a vádlottal haladék nélkül közlendő és a kihallgatás a vádlott kivánatára jelenlétében ismétlendő. A közlésnek a bizonyitó eljárás befejezéseig semmiség terhe alatt meg kell történnie.
Ugyancsak az elnök teljesiti a nézete szerint, vagy a törvényszék határozata folytán szükséges szembesitéseket és mutatja fel ama tárgyakat, a melyeknek azonossága megállapitandó.
311. § Mindenik tanu megesketése vagy meg nem esketése tárgyában, kihallgatása és a felek inditványainak meghallgatása után, a biróság külön határoz; a megesketést azonban bármelyik fél inditványára vagy hivatalból is későbbre halaszthatja.
A megesketés mellőzendő a 221. és 222. §-ok eseteiben és akkor, ha azt a felek egyike sem kivánja.
312. § Ha a megelőző eljárásban ki nem hallgatott tanu vagy szakértő nem jelenhet meg a főtárgyaláson, a biróság a 287. § értelmében leendő kihallgatását rendelheti el.
313. § A büncselekményre vonatkozó okirat, hatósági bizonyitvány, a birói szemléről, házkutatásról, lefoglalásról vagy személymotozásról felvett jegyzőkönyv és a vádlottnak korábban történt jogerős elitéléséről szóló itélet, a főtárgyaláson felolvasandók, hatósági értesitések felolvashatók. A vádlottnak előéletéről vagy erkölcsiségéről kiállitott kedvezőtlen bizonyitványt azonban csak akkor szabad felolvasni, ha abban a vádlottnak korábban elkövetett valamely büncselekménye tüzetesen meg van jelölve.
A szakértőnek vagy ellenőrző szakértőnek a megelőző eljárás alatt adott véleménye csak akkor olvasható fel:
1. ha azt közhatósági orvos adta és az eljárás sulyos testi sértés büntette vagy testi sértés vétsége miatt folyik;
2. ha a véleményt az igazságügyi orvosi tanács, az országos birósági vegyész, illetőleg fölülvéleményezésre hivatott más testület vagy hatóság adta;
3. ha a véleményt adott szakértő a tárgyalásra nem volt megidézhető, vagy ha a megjelenésben akadályozva volt.
A tanuvallomásról felvett jegyzőkönyv csak a 200. § és a 201. § 1. és 2. pontja esetében és még akkor olvasható fel, ha a tanu a tanuságtételt a főtárgyaláson törvényes jogosultság nélkül a kényszeritő eszközök alkalmazása daczára megtagadta; vagy ha meghalt, vagy beszámithatatlan állapotba jutott és ki van zárva, hogy már korábbi kihallgatásakor is beszámithatatlan állapotban volt; továbbá, ha tartózkodó helye nem tudható ki; végre, ha megjelenése nagy nehézséggel vagy aránytalanul nagy költséggel járna.
A tettestárs vagy részes vallomásáról felvett jegyzőkönyv ugyane feltételek mellett és akkor is felolvasható, ha a tettestárs vagy részes már el van itélve.
Ezen iratok felolvasása esetében a felolvasás oka a főtárgyalás jegyzőkönyvében mindig megemlitendő.
A tanuságtétel kötelessége alól mentes tanunak vallomásáról felvett jegyzőkönyv egyáltalában nem olvasható fel, ha az ilyen tanu a főtárgyalásra nem volt megidézve, vagy ha a főtárgyaláson megtagadta a tanuságtételt.
314. § A bizonyitás felvétele után az elnök kérdést intéz a felekhez és a sértetthez: nem kivánnak-e a bizonyitás kiegészitése iránt inditványt előterjeszteni.
Tagadó válasz esetén, vagy a kérelem elutasitása, illetőleg az uj bizonyiték felvétele után az elnök a bizonyitó eljárást befejezettnek nyilvánitja és felhivja a vádlót vádbeszédének, utána a vádlottat és a védőt a védelemnek szóbeli előterjesztésére.
A 41. § esetében a kir. ügyészség képviselője után a főmagánvádló is felszólalhat.
A vádló után a magánfelet (51. § 3. pont) vagy képviselőjét illeti a felszólalás joga.
A vádló a védőbeszédre válaszolhat. Az utolsó beszéd mindenesetre a vádlottat és védőjét illeti, és ha van is védő, megkérdezendő a vádlott, hgoy nem óhajt-e védelmére szót emelni.
Ha több a vádlott: az előterjesztések sorrendjét az elnök határozza meg.
315. § A vádló, a mennyiben a vádlottat elitélhetőnek tartja, indokolt inditványt terjeszt elő, a vádlottnak bünösül kimondása és az ellene alkalmazandó büntetési tétel tárgyában. A kiszabandó büntetés mennyisége iránt inditványában nem szabad nyilatkoznia.
Ha a vádló a vádlottat elitélhetőnek nem tartja; a vádat elejti, de a kir. ügyészség köteles a vád elejtését indokolni.
Ha a sértett a bünvádi eljáráshoz nem csatlakozott (51. §), vagy a magánfél a főtárgyalásra nem jelent meg, a magánjogi igényre nézve a megelőző eljárás alatt előterjesztett kérelme az iratokból felolvasandó s a kérelem iránt a kir. ügyészség tesz megfelelő inditványt.
316. § Ha a vádló a bizonyitó eljárás következtében akkép látja a tényállást megváltozottnak, hogy a vádlott más bűncselekményben mutatkozik bünösnek, mint a melylyel a vádhatározat, illetőleg a vádirat szerint vádolva volt, vagy hogy őt a vád tárgyává tett büncselekményen kivül az 1878. évi V. törvénycikk 96. §-ának alkalmazására alapul szolgáló más büncselekmény is terheli: a bizonyitó eljárás befejezése után, vagy azonnal előterjeszti a megváltozott tényállásra alapitott vádinditványát, vagy megfelelő vád emelése czéljából a főtárgyalásnak félbeszakitása, illetőleg elnapolása iránt tesz inditványt. (335. §)
Ha a vádló a bizonyitó eljárás eredménye alapján arról győződik meg, hogy a vád alapjául szolgáló tett magában, vagy a főtárgyalás folyamán felmerült körülmények folytán az esküdtbiróság hatáskörébe tartozó büncselekény tényálladékát állapitja meg; az ügynek az esküdtbirósághoz leendő áttételét inditványozza.
317. § A vádlott a félbeszakitás vagy az elnapolás, illetőleg az esküdtbirósághoz való áttétel iránt a 316. § értelmében tett inditványra nézve meghallgatandó.
A vád megváltoztatása esetében, ha a vádlottnak nincs védője, az elnöknek kötelessége a vádlottnak megmagyarázni a vád megváltoztatását és meggyőződni, hogy ennek következményeit a vádlott felismerte-e.
Ennek megtörténte után a vádlott, illetőleg védője megkérdezendők, hogy a vád megváltoztatása miatt a védelem előkészitése czéljából nem kivánják-e a főtárgyalásnak félbeszakitását, illetőleg elnapolását.
Ez a kérdés és az erre adott felelet a főtárgyalás jegyzőkönyvébe semmiség terhe alatt felveendők.
318. § A biróság csak akkor tagadhatja meg a főtárgyalás félbeszakitását vagy elnapolását, ha ez a védelem előkészitésére nem szükséges.
Ha a vádló a vádhatározatban, illetőleg a vádiratban megjelöltön kivül még más büncselekményt is lát fenforogni: a vádlott részéről az elnapolás iránt tett inditványnak semmiség terhe alatt mindig hely adandó, vagy az ujabban felmerült önálló büncselekményre nézve az eljárásnak különválasztása rendelendő el.
Az elnapolás vagy félbeszakitás iránt tett inditvány megtagadása, illetőleg az inditványozott uj főtárgyalás megtartása után a törvényszék, a mennyiben hatásköre megengedi és a tényállást felderitettnek látja, a változott vád felett a XV. fejezetben szabályozott eljárásnak mellőzésével itélhet. Ellenkező esetben az ügyet az illetékes birósághoz teszi át, vagy a főtárgyalás félbeszakitása, illetőleg elnapolása mellett vizsgálatot vagy egyes vizsgálati cselekményeket rendel el.
Ha a törvényszék az ügynek az esküdtbirósághoz való áttételét határozza el és határozata jogerőre emelkedik, a vádló köteles megfelelő inditványát nyolcz nap alatt az esküdtbiróság elé terjeszteni.
Ha ebben az esetben uj vizsgálatot teljesitenek és a tényállás változott, uj vádirat nyujtandó be.
Nyomtatvány utján elkövetett és esküdtbirósághoz tartozó büncselekmény esetében mindig uj vádiratot kell a vádlónak benyujtani.
319. § A perbeszédek félbe nem szakithatók, kivéve, ha tartalmuk a közrendet, vagy az erkölcsiséget sérti, ha büncselekményt, vagy másnak becsületét szükség nélkül érintő kifejezéseket foglalnak magukban; vagy oly körülményt hoznak fel, melynek bizonyitását a törvény kizárja.
320. § Ha a vádlottnak csekélyebb müveltsége vagy a tárgyalás nyelvében való járatlansága kivánatossá teszi, az elnök a perbeszédek tartalmát, szükség esetében tolmács segitségével, rövid összegezésben megmagyarázza.
Ha a vádlott siket, a vád- és védőbeszédek tartalma vele a 140. § második bekezdésének megfelelő alkalmazásával közlendő.
321. § A perbeszédek befejezése után a biróság határozat hozása czéljából visszavonul a főtárgyalás terméből, vagy ezt kiüritteti; a fogva levő vádlottat pedig a határozat hozásáig mind a két esetben eltávolittatja.
A határozat hozásában csak az a biró vehet részt, a ki a főtárgyalás egész tartama alatt jelen volt.
322. § A biróság, ha az ügynek bővebb felderitését tartja szükségesnek, közbenszóló határozattal az eljárás kiegészitését rendeli el.
323. § Ha a vádló a vádat a főtárgyaláson ejtette el, s azok a sértettek, kik a feljelentést tették, valamint azok is, kik igényöket bejelentették, a főtárgyalásra meg voltak idézve, de meg nem jelentek, vagy ha a megjelent sérettek közől a vád képviseletét felszólitás daczára egyik sem vette át (42. §); a biróság, indokolásul e körülményekre hivatkozva, végzéssel megszünteti az eljárást.
Ezen és a 301. § végső bekezdésében emlitett eseten kivül a biróság az ügy érdemében itélettel dönt.
324. § A biróság itéletét csakis a főtárgyaláson fenforgott bizonyitékokra alapithatja.
Iratoknak tartalma csak annyiban szolgálhat bizonyitékul, a mennyiben azokat a 313. § szabályainak megtartásával a főtárgyaláson felolvasták.
A bizonyitás eredménye felett a biróság a bizonyitékoknak egyenkint és egybefüggésükben való gondos mérlegelésével határoz.
Az itéletben a biróság a vádlottat felmenti a vád alól, vagy bünösnek mondja ki.
Bizonyitékok elégtelensége vagy meg nem állapithatása miatt való felmentésnek nincs helye.
325. § A biróság semmiség terhe alatt nem tehet itélete tárgyává oly tettet, mely miatt a vádló vádat nem emelt.
Sem a tett minősitése, sem a büntetés kiszabása tekintetében nincs a törvényszék a vádló inditványához kötve.
Mindazáltal, ha a biróság azt látja, hogy a vád tárgyául szolgáló tett sulyosabb büncselekmény tényálladékát állapithatja meg, mint a melyre a vád irányult, vagy hogy arra oly minősités is alkalmazható, mely a védelemnek uj irányban való előkészitését teszi szükségessé: köteles a feleket ezekre az eshetőségekre nézve semmiség terhe alatt meghallgatni és a vádlottnak tudtul adni, hogy a védelem előkészitése czéljából a főtárgyalás elnapolását, esetleg vizsgálat elrendelését is inditványozhatja.
Az elnapolás iránt tett inditvány el nem utasitható, ha a törvény a vád alapjául szolgáló büncselekményre határozott tartamu szabadságvesztés-büntetést rendel, a biróság pedig oly minősités lehetőségét sem látja kizártnak, melynél fogva a törvény szerint halálbüntetés, vagy életfogytig tartó fegyház volna meegállapitandó, vagy ha az elnapolás a védelem előkészitése érdekében szükséges.
326. § Felmentő-itélet hozandó:
1. ha a vád tárgyává tett cselekmény nem büncselekmény; vagy ha büncselekmény ugyan, de tárgyában korábban már jogerős itélet volt hozva;
2. ha a vád alapjául vett bűncselekmény, vagy pedig az, hogy a vádlott követte el, nincs bebizonyitva;
3. ha a bünvádi eljárás meginditását vagy a beszámithatóságot kizáró vagy a büntethetőséget megszüntető ok forog fenn;
4. ha a vád törvényes emelhetéséhez szükséges felhatalmazás, kivánat vagy magáninditvány hiányzik, illetőleg a magáninditványra jogosult visszavonható inditványát kellő időben visszavonta.
327. § Az itéletnek tartalmaznia kell:
1. annak kijelentését, hogy ő Felsége a király nevében van hozva;
2. az eljáró törvényszéknek megnevezését és annak, mint büntető biróságnak megjelölését; továbbá mind a főtárgyalás, mind az itélethozás helyét és napját és annak felemlitését, hogy a főtárgyalás nyilvános volt-e vagy sem, és hogy a vád és a védelem meg volt hallgatva;
3. a főtárgyalásban és az itélethozásban részt vett itélőbiráknak, a vád képviseletében eljárt köz- vagy magánvádlónak, esetleg az utóbbi képviselőjének, a védőnek és a jegyzőkönyvvezetőnek nevét;
4. a vádlott nevét;
5. a vádlott személyes viszonyainak (113. § első bekezdés) elősorolását, kivéve azt, hogy volt-e büntetve vagy nem;
6. a vádhatározatban, illetőleg a vádiratban megjelölt büncselekmény megnevezését;
7. a vádlottnak elitélését, vagy a vád alól való felmentését;
8. a bünügyi költségekre vonatkozó rendelkezést, és
9. az indokolást, mely a rendelkező résztől elkülönitendő.
A vádlott elitélése esetében az itélet rendelkező részének még tartalmaznia kell:
a) megjelölését annak a büncselekménynek, melyben a biróság a vádlottat bünösnek találta, a megkülönböztetésre, valamint az alkalmazott büntetési tétel alapjául szolgáló körülményeknek kiemelésével;
b) a büncselekménynek törvény szerint való minősitését, és
c) a kiszabott büntetést; a két utóbbit az alkalmazott törvényszakaszok idézésével;
d) pénzbüntetés megállapitása esetében intézkedést az iránt, hogy a pénzbüntetés, ha be nem hajtható, mily nemü és tartalmu szabadságvesztés-büntetésre változtatandó át;
e) megfelelő esetben intézkedést az itélet hozásáig kiállott előzetes letartóztatásnak vagy vizsgálati fogságnak a büntetésbe való beszámitása vagy be nem számitása, illetőleg a beszámitás folytán a büntetésből kitöltöttnek vett tartam, az 1878. évi V. tc. 61. §-a szerint kimondandó elkobzás vagy megsemmisités és a bűnvádi eljárás folyamán érvényesitett magánjogi igény tekitnetében; végre
f) megfelelő esetben rendelkezést arról, hogy a bünügyi költségek be nem hajthatók. (1890. évi XLIII. tc. 4. §)
A jelen § első bekezdésének 1., 4., 7. és 9. pontjai, továbbá második bekezdésének b) és c) pontjai alatt foglalt rendelkezések megszegése semmiségi ok.
Törvényszakaszok idézésének elmulastása, név-, szám és más efféle nyilvánvaló hibák nem szolgálnak megsemmisités alapjául.
328. § Az itélet indokolásában ki kell fejteni, hogy a biróság, mely tényeket és mily okokból tart bebizonyitottaknak vagy be nem bizonyitottaknak; továbbá felsorolandók azok az okok, melyek a jogi kérdésnek eldöntésénél, illetőleg a főtárgyalás során tett, de elutasitott inditványok felett való határozat hozásánál irányadók voltak.
Elitélés esetében tüzetesen megjelölendők a sulyositó és az enyhitő körülmények, és különösen azok, melyek az 1878. évi V. tc. 92. §-ának alkalmazására vezettek.
A felmentő itéletben határozottan megjelölendő a 326. §-nak az az esete, mely a felmentésnek alapjául szolgált.
329. § Az itélet a tárgyalás befejezése után rendszerint azonnal meghozandó és nyilvánosan kihirdetendő.
Ha a vádlott nem jelent meg az itélet kihirdetésére, az elnök intézkedhetik, hogy őt elővezessék, vagy hogy az itéletet neki kiküldött vagy megkeresett biró hirdesse ki.
Felmentő itélet az elitélttel kézbesités utján is közölhető. A biróság elrendelheti, hogy csekélyebb sulyu vád tárgyában hozott itéletet is a vádlottal kézbesités utján közöljenek.
A kihirdetés akként történik, hogy az elnök felolvassa az itéletnek a kihirdetés előtt irásba foglalandó rendelkező részét.
Az indokolás szintén felolvasandó, a mennyiben pedig a kihirdetés alkalmával még nincs teljesen irásba foglalva, lényege szóval adandó elő.
A főtárgyalás napján kihirdetett itélet három nap alatt teljesen irásba foglalandó.
Fontos és bonyolódott esetekben, valamint a 76. § második bekezdése esetében a biróság az itélet hozását és kihirdetését legfeljebb nyolcz napra elnapolhatja; de akkor az itéletnek teljesen irásba kell foglalva lenni.
330. § Az itélet kihirdetése után az elnök megkérdezi előbb a vádlót, azután a vádlottat, hogy kivánnak-e perorvoslattal élni.
Ez alkalommal az elnök a vádlottat, ha nincs védője, a perorvoslatok használhatásáról felvilágositani tartozik. Ha az itéletet a vádlottal kézbesités utján közlik (329. § harmadik bekezdés), e felvilágositás a kézbesitést rendelő határozatba foglalandó.
A perorvoslatra vonatkozó nyilatkozatok előterjesztése után a törvényszék a vádlottnak további fogvatartása, illetőleg fogságba vagy szabadlábra helyezése tárgyában határoz.
Ha a kimondott büntetés sulyánál vagy más körülménynél fogva az elitéltnek megszökésétől kell tartani; a törvényszék előzetes letartóztatását vagy vizsgálati fogságát meghosszabbithatja, illetőleg a szabadlábon levő vádlottat előzetes letartóztatásba vagy vizsgálati fogságba helyezheti.
Oly jogerős itélet, mely hivatalvesztést vagy politikai jogok gyakorlásának felfüggesztését együtt vagy külön állapit meg, az elitéltnek törvényhatóságával, az 1889. évi VI. törvénycikkbe ütköző bűncselekmény tárgyában hozott itélet pedig az illetékes katonai hatósággal is közlendő.
A javitó intézetben való elhelyezést elrendelő jogerős itélet, ha az elitéltnek törvényes képviselője a kihirdetésnél nem volt jelen, ennek kézbesitendő.
331. § A főtárgyalásról semmiség terhe alatt jegyzőkönyv veendő fel, melynek tartalmaznia kell: a főtárgyalás helyét és napját, az elnök, a birák, a jegyzőkönyvvezető, a vádló, esetleg képviselője, a vádlott és védője neveit, a vád alapjául szolgáló büncselekmény megnevezését és annak kijelentését, hogy a főtárgyalás nyilvános volt-e vagy sem. Továbbá magában kell foglalnia a főtárgyalás menetének és minden lényeges alakiságnak hü leirását, különösen annak felemlitését: hogy mely vádlottakat, tanukat és szakértőket hallgattak ki, mily szembesitések történtek, mely okiratokat olvastak fel, és hogy a tanuk és a szakértők esküt tettek-e vagy megesketésök mely okból volt mellőzve, végre a feleknek minden inditványát és az elnöknek vagy a biróságnak határozatait.
A vádlottnak és a tanuknak vallomásai és a szakértőknek véleménye a jegyzőkönyvbe akként iktatandók be, hogy a jegyzőkönyv a vallomásnak, illetőleg véleménynek lényeges tartalmát kimeritően és teljes hüséggel tüntesse fel.
A felek jogaik megóvása végett kivánhatják, hogy egyes körülmények vagy nyilatkozatok jegyzőkönyvbe véve legyenek.
Valamely körülménynek vagy nyilatkozatnak a jegyzőkönyvbe felvételét az elnök és a biróság hivatalból is elrendelhetik.
Fontos ügyekben a biróság elrendelheti az egész főtárgyalásnak vagy egy részének gyorsirással való feljegyzését. A biróság ezt bármelyik félnek kellő időben előterjesztett, indokolt kérelmére más ügyben is elrendelheti, ha a fél a költségeket megelőzőleg birói letétbe helyezi.
A jegyzőkönyv elkészitése idejére nézve a 329. §-ban az itéletről foglalt rendelkezések az irányadók.
A biróságnak a főtárgyalás alkalmával tartott tanácskozásáról és szavazásáról külön jegyzőkönyv veendő fel és a főtárgyalás jegyzőkönyvébe csak a kimondott határozat vezetendő be.
A felek a főtárgyalás jegyzőkönyvét és mellékleteit megtekinthetik, lemásolhatják vagy költségökre lemásoltathatják, továbbá az elnöknél a jegyzőkönyvnek helyesbitését és kiegészitését kérhetik.
332. § A jegyzőkönyvet az elnök, a jegyző, esetleg a tolmács aláirják.
A jegyzőkönyv a főtárgyaláson történteket bizonyitja.
Ha a felek a jegyzőkönyv tartalmát kifogásolják, s a kifogás az ügy eldöntésére kiható lényeges körülményre vonatkozik, a felsőbb biróság a kifogásolt rész tekintetében az ellenbizonyitást megengedheti.
333. § Ha a főtárgyalás alatt valaki a tárgyaló teremben büncselekményt követ el; a biróság őt a közvádló inditványára azonnal letartóztathatja, és ellene, ha büncselekményének elbirálása a törvényszék hatáskörét meg nem haladja, az elintézés alatt levő ügy tárgyalásának félbeszakitását vagy befejezése után azonnal főtárgyalást tarthat és itéletet vagy perdöntő határozatot hozhat. Védő hiánya ez eljárást csak az 56. § 1. pontja esetében gátolja. Az eljárásról külön jegyzőkönyv veendő fel.
A törvényszéknek ily esetben hozott közbeszóló határozata ellen felfolyamodásnak nincs helye.
Mindazáltal a törvényszék az ügyet rendes eljárásra, esetleg az illetékes biróság elé is utasithatja.
A fegyveres erőnek, vagy a csendőrségnek tényleges szolgálatban álló tagja, ha a főtárgyalás alatt büntettet követ el; a vádló inditványára letartóztatható és a tényállás közlése mellett feljebbvaló hatóságának adható át, csekélyebb büncselekmény, valamint a letartóztatás mellőzése esetében pedig feljebbvaló hatósága értesitendő.
334. § Midőn nyomós adatok mutatnak arra, hogy valamely tanu a főtárgyaláson hamis tanuzást (1878:V. tc. 213. és 214. §) követett el, az elnök ezt a tanut letartóztathatja és a vallomásáról felvett jegyzőkönyvet a kir. ügyészséggel közli.
Ha a hamis tanuzásra mutató nyomós adatok katonai biróság hatóságának alávetett egyén ellen merülnek fel; a vallomásáról felvett jegyzőkönyv, a tényállás és a terhelő adatok közlése mellett feljebbvaló hatóságához teendő át s letartóztatása esetében a tanu is azonnal átkisérendő.
Ezekben az esetekben a körülményekhez képest a főtárgyalás félbeszakitható, illetőleg elnapolható.
335. § Elnapolás esetében a biróság a főtárgyalást ujabb határnap kitüzése nélkül bizonytalan időre hagyja abba és rendszerint a bizonyitás ismétlésével kezdi meg ujra.
A félbeszakitás meghatározott időre történik. A főtárgyalás folytatása végett kitüzött időpontra a jelenlevők a határozat kihirdetésével idézendők és a főtárgyalás a törvényszéknek ugyanama tanácsa előtt nyolcz napon belül ismétlés nélkül folytatandó.
Nyolcz napnál tovább tartott elnapolás vagy félbeszakitás után a főtárgyalásnak elülről kezdése csak akkor mellőzhető: ha az elhalasztott főtárgyalás óta egy hónapnál több idő el nem mult, ha azon a biróság tagjai mind jelen voltak, és ha a bizonyitás ismétlését egyikök sem kivánja.
Az elnapolást a biróság, a félbeszakitást huszonnégy órára, az elnök, hosszabb időre a biróság rendeli el.
Az elnapolt főtárgyalás folytatására a főtárgyalás elnöke tüz ki ujabb határnapot.
336. § A főtárgyalás a jelen fejezetben meghatározott okokon kivül még a következő esetekben is félbeszakitandó, illetőleg elnapolandó:
1. ha a vádlott védelmének előterjesztése előtt (314. § második bek.) megbetegszik és felmentő itélet nem hozható;
2. ha a védő a főtárgyalás alatt megbetegszik s más védő azonnal nem rendelhető;
3. ha valamely tanu vagy szakértő betegség miatt nem bir nyilatkozatot tenni és a biróság a vallomást, illetőleg véleményt oly lényegesnek tartja, hogy a főtárgyalás e tanu vagy szakértő személyes kihallgatása nélkül nem folytatható;
4. ha a biróság szükségét látja uj bizonyiték megszerzésének vagy a védelem bővebb előkészitésének;
5. ha azt a vád elejtése s ennek folytán a 42. §-ban meghatározott eljárás teszi szükségessé;
6. ha a főtárgyalás folytatása le nem küzdhető akadályba ütközik.
Félbeszakitható a főtárgyalás a benne résztvevő személyek pihenése szempontjából is.
337. § A XVII. és XVIII. fejezetek rendelkezései, a mennyiben a jelen fejezet eltérőleg nem intézkedik; az esküdtbiróság előtt folytatott eljárásnál megfelelően alkalmazandók.
A fennebb emlitett két fejezetnek a törvényszékre, illetőleg elnökére vonatkozó rendelkezései az esküdtbirósági eljárásban az esküdtbiróság birói tagjaira, illetőleg elnökére értendők.
A meddig az esküdtbiróság nincs megalakulva, az a törvényszék végzi az esküdtbirósághoz utasitott teendőket, a melynek székhelyén az esküdtbiróság müködik.
Az esküdtbiróság elnöke az egész főtárgyalás alatt köteles az esküdteknek hivatásuk gyakorlása tekintetében a felmerülő körülményekhez képest szükséges utmutatást megadni és őket kötelességeikre figyelmeztetni.
338. § Az esküdtbiróság elnöke mindegyik esküdtbirósági ülésszakra a szolgálati lajstromban elősorolva levő harmincz esküdtet a törvényes következmények terhe alatt, szabályszerüen (79. és 80. §) és oly időben idézi meg, hogy az idézőlevél az esküdteknek legalább nyolcz nappal a főtárgyalás határnapja előtt kézbesitve legyen. A később, de még a főtárgyalás előtt teljesitett kézbesités nem menti fel az esküdtet a megjelenés kötelessége alól.
Egy időben az esküdtek megidézésével a szolgálati lajstromban megnevezve levő tiz helyettes esküdt értesitendő, hogy az ülésszak alatt a főtárgyalások idejében lehetőleg lakásukon tartózkodjanak.
A helyettes esküdtek felmerülő szükség esetén abban a sorrendben hivandók be, a melyben nevök a szolgálati lajstromban előfordul.
339. § Az esküdtbiróság rendes ülésszakában a hatáskörébe tartozó ügyek közől mindazok elbirálandók, melyekben a vádhatározat az ülésszak első napja előtt már meghozva, vagy a főtárgyalás elrendelve (268. § 3. bekezdés) volt.
Ha a vádhatározatot vagy a főtárgyalást elrendelő határozatot csak az esküdtbirósági ülésszak alatt hozzák meg: az illető ügyben az esküdtbiróság főtárgyalásának a folyó ülésszakban való megtartását a biróság csak a vádlott beleegyezésével és a vádló meghallgatása után rendelheti el.
E határozat ellen felfolyamodásnak nincs helye.
340. § Az esküdtbiróság a felek egyező kérelmére olyan ügynek főtárgyalását, mely a 339. § első bekezdése szerint a legközelebb következő ülésszakban volna elbirálandó, fontos okból végérvényesen más ülésszakra halaszthatja el. E határozat ellen felfolyamodásnak nincs helye.
341. § Az esküdtbiróság birói tagjainak és a berendelt esküdteknek névjegyzéke legalább három nappal a főtárgyalás megkezdése előtt a fogva levő vádlottnak kézbesitendő, a szabadlábon levő vádlott részére pedig megtekinthetés végett a törvényszék kiadóhivatalába adandó. Az esetleg később megidézett esküdteknek nevét a vádlottal a főtárgyalás megkezdése előtt utólag kell közölni.
342. § A főtárgyalásnak megnyitása és a vádlottnak személyes viszonyaira (133. § első bekezdés) való kihallgatása után, a felek és képviselőik jelenlétében, mindig nyilvános ülésben és rendszerint minden ügyre nézve külön, meg kell alakitani az esküdtszéket.
E czélból az elnök mindenekelőtt megállapitja, hogy jelen vannak-e a megidézett esküdtek. Ha még huszonhat esküdt sem jelent meg, az elnök a helyettes esküdtek közől, az elmaradásnak törvényes következményeire való figyelmeztetés mellett, annyit idéz meg (338. §), a hánynyal az esküdtek huszonhatnál kevesebben vannak.
Ha későbbi főtárgyaláshoz huszonhatnál több esküdt jelenik meg, az elnök a berendelt helyettes esküdteket berendeltetésöknek megforditott sorrendjében elbocsátja.
343. § Ha az utólagos berendelés folytán vagy a nélkül legalább huszonhat esküdt jelen van, az elnök semmiség terhe alatt köteles kérdést intézni a felekhez, a magánfélhez és az esküdtekhez az iránt: nincs-e az utóbbiak közt olyan:
1. a kire nézve a jelen törvény 64. §-ának 1-4. pontjaiban felsorolt kizáró okoknak valamelyike forog fenn;
2. a ki a vádlottnak elitéltetése vagy felmentése esetében hasznot remél vagy kártól tart;
3. kit az ügyben tanu vagy szakértő gyanánt már kihallgattak, illetőleg a főtárgyalásra megidéztek;
4. ki az ügyben mint esküdt, vádló, védő vagy a sértettnek képviselője müködött;
5. ki az állam hivatalos nyelvét nem érti;
6. a ki testi vagy szellemi fogyatkozása miatt, vagy azért, mert ellene bünvádi eljárás van folyamatban, vagy csőd vagy gondnokság alá helyezés van elrendelve, az esküdtek jegyzékébe nem lett volna felvehető, vagy a kire nézve eme körülmények később merültek fel.
Az az esküdt, a ki ellen az 1-6. pontok alatt felsorolt okok valamelyike forog fenn, az illető ügynek elintézésében nem vehet részt. Az, a kire nézve az 5. és 6. pontok alatt megjelölt okok valamelyike forog fenn, az esküdtek lajstromaiból is törlendő.
A kizárásra nézve az illető esküdtnek és a feleknek meghallgatása után a biróság végérvényesen határoz.
Ha a fennebbi módon a megjelentek közül annyian volnának kizárandók, hogy az esküdtek száma huszonnégynél kevesebb lenne; az esküdtszék megalakitásához csak abban az esetben lehet fogni, ha abba a visszautasitásra jogosult felek (344. §) beleegyeznek s legalább annyi esküdt maradt fenn, amennyi az esküdtszék megalakitásához a 345. és 346. §-ok szerint szükséges.
Ellenkező esetben az esküdtek a 342. § második bekezdésében meghatározott módon olyképen egészitendő ki, hogy legalább huszonnégyen legyenek.
344. § Ha a 343. § szerint az esküdtszék megalakitásához lehet fogni, az elnök által kijelölt biró mindegyik nem kifogásolt esküdtnek külön papirszeletre irt nevét felolvassa és a biróság asztalán levő urnába helyezi.
A nem kifogásolt esküdtek közül a felek annyit utasithatnak vissza, a hánynyal tizenkettőnél, illetőleg, - a mennyiben az elnök pótesküdtek alkalmazását rendelte el (346. §), - ezek számánál is több név van az urnában.
A visszautasitható esküdteknek felét a vádló, másik felét a vádlott utasithatja vissza. Ha e szám páratlan, a vádlott egygyel több esküdtet utasithat vissza.
Több vádlott a visszautasitás jogát együttesen, ha pedig nem jutnak egyetértő megállapodásra, váltakozva, abban a sorrendben gyakorolja, a melyben nevök a vádiratban előfordul.
E szabályok értelmében kimondja az elnök, hogy a felek hány esküdtet és mily sorban utasithatnak vissza.
A visszautasitás jogának gyakorlását a vádlott védőjére, a magánvádló pedig képviselőjére bizhatja.
345. § Az elnök az urnában levő papirszeleteket egyenkint kihuzza és mindenik papirszeletnek kihuzása és a rajta levő névnek felolvasása után kérdést intéz a felekhez, esetleg képviselőjökhöz (344. § utolsó bekezdés), hogy az illető esküdtet elfogadják-e?
Erre a vádló és utána a vádlott „elfogadom” vagy „visszautasitom” szóval tartoznak nyilatkozni. Nyilatkozatuknak okát adni nem szabad. A nyilatkozás elmulasztása elfogadásnak veendő.
Mihelyt az elnök további nevet huzott ki, vagy a kisorsolást befejezettnek jelentette ki, a felek nem változtathatják meg tett nyilatkozatukat.
Ha az elnök tizenkét olyan esküdt nevét huzta ki, a kiket egyik fél sem utasitott vissza, vagy ha a felek visszautasitó jogának kimerülte után a tizenkettőből hiányzó esküdtek neveit kihuzta: az esküdtszéket megalakitottnak mondja ki.
346. § Ha előre látható, hogy a főtárgyalás hosszabb időre fog terjedni, az elnök egy vagy több pótesküdtnek alkalmazását rendelheti el és e czélból tizenkettőnél több esküdtet sorsolhat ki.
Pótesküdtek azok lesznek, a kiknek nevét az elnök utoljára huzta ki az urnából.
347. § Ha egy napra több ügy tárgyalása van kitüzve, az esküdtszék mindenik ügyben külön megalakitandó.
348. § A kifogás folytán mellőzött (343. §), a visszautasitott (344. §) vagy a ki nem sorsolt esküdtek, - azokat kivéve, kiknek nevét a lajstromokból kitörölték (343. § 2. bek.), - ha az elnök másként nem rendelkezik, kötelesek az ülésszak végéig az esküdtbirósági főtárgyalások ideje alatt a biróság épületében tartózkodni.
Az esküdtszék tagjai és a pótesküdtek kötelesek az egész főtárgyaláson az itélet kihirdetéséig jelen lenni. Az elnök menti fel a szolgálat kötelessége alól azokat, a kik betegség miatt vagy más fontos okból kénytelenek távozni. Helyökbe a pótesküdtek a sorshuzás sorrendje szerint lépnek. Ha az elnök pótesküdtek alkalmazását nem rendelte el, vagy ezek nem elegendők, a fennebb emlitett esetben az esküdtek kisorsolása a 345. § szerint folytatandó, esetleg az esküdtszék a 342. § második bekezdése értelmében egészitendő ki.
Utóbbi esetben a felek a kifogásolás és a visszautasitás jogát, - a menynyiben azt még nem meritették ki, - az esküdtszéket kiegészitő határozatnak kihirdetése után azonnal érvényesitik és a főtárgyalásra az elnök csak azt az esküdtet idézi meg, a kit a felek nem utasitottak vissza.
Ha a kiegészités sorsolással vagy helyettes esküdtek behivásával történik, a főtárgyalás mindig elülről kezdendő.
349. § Az esküdtszék megalakulása után az elnök az esküdteket és a pótesküdteket a vádlott jelenlétében nyilvános ülésben, semmisség terhe alatt megesketi.
Miután mindnyájan felálltak, az elnök a következő felhivást intézi hozzájuk:
„Esküdjenek önök a mindentudó és mindenható Istenre, hogy az N. N. ellen folytatott ügyben az esküdtek kötelességeit hiven teljesitik, a törvényt megtartják, a tárgyalás egész menetét gondos figyelemmel kisérik, a tárgyalás alatt álló ügyről határozatuk kimondásáig mással, mint esküdt-társaikkal, nem értekeznek és félretéve minden kedvezést, félelmet és személyes tekinteteket, mind a vádlott ellen, mind a mellette felhozott bizonyitékokat egyenlő gondossággal és pártatlan lelkiismeretességgel mérlegelik és ebből meritett meggyőződésök szerint, igazságosan és a törvény értelmében határoznak.”
Erre az esküdtek - az elnök által sorban nevökön szólittatván, - jobb kezöket szivökre téve, egyenkint válaszolják:
„Esküszöm, Isten engem ugy segéljen.”
Az az esküdt, a ki azt állitja, hogy az eskü vallási meggyőződésével ellenkezik, eskü helyett fogadást tesz. E fogadás igy szól: „Becsületemre és lelkiismeretemre fogadom.”
350. § Az eskü letevése után az esküdtek elfoglalják a vádlott helyével szemközt levő üléseiket.
Ezután következik az ügy tárgyalása.
Az elnök köteles gondoskodni arról, hogy a birák és az esküdtek a bizonyitó eljárás alatt tett nyilatkozatokat és felolvasott okiratokat megértsék.
Bizonyitékul szolgáló okiratnak, a vádlott és a tanuk vallomásának és a szakértők nyilatkozatának az esküdtek által értett nyelvre való forditását csak megesketett tolmács végezheti.
351. § Az esküdtek a tanukhoz és a szakértőkhöz a 307. § értelmében oly módon intézhetnek kérdéseket, mint a biróság birói tagjai. Jogukban áll a bizonyitó eljárás kiegészitése iránt is inditványt tenni, a mi felett a biróság határoz.
352. § A vádlott elhalálozása vagy a vád elejtése esetében a biróság az esküdtek meghallgatása nélkül a 301. § végső, illetőleg a 323. § első bekezdése szerint végzéssel megszünteti az eljárást.
Ha a főtárgyalás alatt kiderül, hogy a vád törvényes emeléséhez szükséges felhatalmazás, kivánat vagy inditvány hiányzik, vagy hogy a magáninditványra jogosult visszavonható inditványát kellő időben visszavonta; hogy a vád tárgyává tett bűncselekményre vonatkozólag korábban már jogerős itéletet hoztak; hogy a bűnvádi eljárás királyi kegyelem vagy elévülés következtében nem folytatható; vagy végre, hogy a vádlott a vád tárgyává tett bűncselekmény elkövetésekor életének tizenkettedik évét még nem töltötte be: a biróság a felek meghallgatása után, azonban az esküdtek meghallgatása nélkül felmentő itéletet hoz.
353. § A mennyiben a 352. §-ban felsorolt eseteknek egyike sem forog fenn, a bizonyitó eljárásnak befejezése után a kir. ügyész, illetőleg a magánvádló, vagy ha ennek képviselője van, ez, javaslatba hozza az esküdtekhez intézendő kérdéseket. Ezeknek irásba foglalása végett az elnök az ülést rövid időre félbeszakithatja.
Az elnök köteles a javaslatba hozott kérdéseket semmisség terhe alatt felolvastatni. A vádlottnak és az esküdteknek azokat másolatban kiadhatja, kifejezett kivánságukra pedig köteles kiadni.
A vádlottnak, védőjének vagy az esküdtek valamelyikének inditványára a főtárgyalás a kérdések megfontolása végett félbeszakitandó.
A vádlott, védője és minden esküdt kifogásolhatja a javasolt kérdéseket, figyelmeztethet hiányaikra és inditványt tehet kiigazitásuk vagy megváltoztatásuk, vagy ujabb kérdések feltevése iránt.
A javaslatba hozott kérdések elfogadása, kiegészitése vagy helyesbitése tárgyában a biróság határoz.
A megállapitott kérdések felolvasandók.
354. § A kérdéseket ugy kell feltenni, hogy azokra az esküdtek csupán „igen” vagy „nem” szóval felelhessenek.
Ha több vádlott van, vagy több bűncselekmény forog fenn, a kérdéseket a vádlottak és a bűncselekmények mindegyikére nézve külön csoportokban kell feltenni.
Ha valamely következő kérdésre csak abban az esetben adandó felelet, ha egy megelőző kérdés már bizonyos irányban el van döntve, et külön meg kell jegyezni.
355. § A főkérdés arra irányul, hogy bünös-e a vádlott a vád tárgyává tett bűncselekményben?
Ennélfogva a főkérdésben a vád alapjául szolgáló tett nemcsak a megkülönböztetésére alkalmas ténybeli körülményeknek, hanem a vád szerint alkalmazandó törvényben meghatározott alkotó elemeknek elősorolásával is körülirandó.
A főkérdés ama tényállás és törvény szerint szerkesztendő, melyen a vádhatározat; ennek hiányában a vádirat, a mennyiben pedig a vádló vádját a főtárgyaláson megváltoztatatta volna, ennek ujabb tartalma alapszik.
Ha valamely alkotó elem fenforgása tekintetében a felek eltérő inditványokat tettek: a vád alapjául szolgáló tett körülirásába a vitás kérdés eldöntésrée alkalmas ténykörülmény is felveendő.
356. § Ha a bizonyitó eljárás alatt a tényállás olyképen változott meg, hogy a vádlott más bűncselekményben mutatkozik bűnösnek, mint a melylyel a vádhatározat, illetőleg a vádló inditványa szerint terhelve volt, vagy hogy a bevégzett bűntettel vagy vétséggel vádolt csak e bűncselekmény kisérletével, vagy a tettes gyanánt vádolt csak részességgel látszik terheltnek vagy megforditva: erre nézve az esküdtekhez külön kérdést kell intézni.
357. § Külön főkérdést kell feltenni, ha a vádlott ellen a bizonyitó eljárás alatt a vádhatározatban, illetőleg a vádiratban megjelölt bűncselekményen kivül még más, az 1878:V. tc. 96. §-ának alkalmazására alapul szolgáló bűncselekmény tényálladéka merült fel.
Ez a kérdés azonban csak a vádlott beleegyezésével tehető fel. Ha ebbe a vádlott nem egyezett bele, az ujabban felmerült önálló bűncselekményre nézve az eljárásnak különválasztása rendelendő el.
Csak a vádlott beleegyezésével tehető fel az olyan kérdés is, melynél fogva a vádlott terhére rótt bűncselekmény sulyosabb minősités alá esik, mint a minőn a vádhatározat, illetőleg a vádirat alapszik; mely esetben a kérdés a vádhatározatban, illetőleg a vádiratban foglalt minősitésnek megfelelő kérdés elé helyezendő.
Ha ebbe a vádlott bele nem egyezett vagy ha a vádlott terhére rótt bűncselekmény oly minősités alá esik, mely a védelemnek uj irányban való előkészitését teszi szükségessé, a főtárgyalás elnapolandó.
358. § A beszámithatóságot kizáró okok (1878:V. . cz. 76., 77., 79., 80. és 82. §), ha azokat a felek érvényesitették, vagy jelenségeiket a biróságnak vagy az esküdtszéknek valamelyik tagja felhozta, a főkérdésbe lehetőleg akként foglalandók be, hogy a főkérdésre adott igenlő válasz kizárja fenforgásukat.
Ha azonban a befoglalás a főkérdést igen terjedelmessé vagy nehezen érthetővé tenné: a beszámitást kizáró ok külön kérdésbe is foglalható.
359. § A 352. §-ban fel nem emlitett olyan okra nézve, mely a büntető törvényeknek külön rendelkezései értelmében a büntethetőséget megszünteti, vagy sulyosabb, illetőleeg enyhébb büntetési nemnek, vagy büntetési tételnek alkalmazását vonja maga után, külön kérdést kell feltenni.
Sulyositó és enyhitő körülmények fenforgása (1878:V. tc. 90., 91. és 92. §) tekintetében azonban és az iránt, hogy volt-e már a vádlott megbüntetve, az esküdtekhez kérdés nem intézhető.
360. § Ha a vádlott a bűnösségét megállapitó bűncselekménynek elkövetésekor életének tizenhatodik évét még nem töltötte be, külön kérdés teendő fel arra nézve, hogy az elköveetés idejében meg volt-e a bűncselekmény bűnösségének felismerésére szükséges belátása.
Ha a vádlott siketnéma, a belátására vonatkozó kérdés a főkérdésbe belefoglalandó.
361. § Külön kérdésnek feltevése, vagy a beszámitást kizáró körülményre irányuló kérdésnek a főkérdésbe való belefoglalása iránt előterjesztett inditvány csak a törvényből meritett ok alapján utasitható el.
362. § A kérdések megállapitása után következnek a feleknek a bűnösség kérdésére vonatkozó előterjesztései és inditványai.
363. § Ezután az elnök az esetleg ujra, vagy módositva megállapitott kérdéseket aláirja és semmisség terhe alatt ismét felolvastatja. A kérdések felolvasását követi az elnöknek az esküdtekhez intézett fejtegetése.
Az elnök utmutatást ad az esküdteknek feladatukról és müködésök köréről, megmagyarázza nekik az általuk megoldandó jogi kérdéseket, az alkalmazandó törvényeket, ezeknek a vád tárgyává tett bűncselekményre való alkalmazásánál irányadó szempontokat, végül a feltett kérdéseket.
Fejtetetésében nem szabad véleményt nyilvánitania sem a bizonyitás eredményéről, sem a bizonyitékok mérlegelése tekintetében.
Az elnök fejtegetését senki sem szakithatja félbe és nem is teheti felszólalás tárgyává.
A felek bármelyikének kivánatára az elnök fejtegetésének a jogi kérdésekre vonatkozó része a jegyzőkönyvbe felveendő.
364. § Az elnök befejezvén fejtegetését, átadja a legidősebb esküdtnek a kérdéseket, a tárgyalás folyamán felolvasott okiratokat és a felmutatott bűnjeleket, továbbá az esküdtek kisorsolásának sorrendjét feltüntető jegyzéket.
Erre az esküdtek visszavonulnak a számukra kijelölt tanácskozó terembe.
Az elnök intézkedik, hogy a vádlott az ülésteremből távozzék, az esküdtek pedig határozatuknak meghozása előtt, - kivéve a 366. §-ban meghatározott esetet, - tanácskozó termöket el ne hagyják s az elnöknek irásbeli engedelme nélkül másokkal ne érintkezzenek.
A biróság azt az esküdtet, a ki e szabály ellen vét, kétszáz koronáig terjedhető pénzbirsággal büntetheti; az ellen pedig, ki az esküdttel az elnöknek irásbeli engedelme nélkül érintkezik, huszonnégy óráig terjedhető elzárást mondhat ki.
Katonai biróság hatóságának alávetett egyénnek megbüntetése végett feljebbvaló hatósága keresendő meg.
Az esküdtek tanácskozó termében jelen törvénynek a 351., 363-370. §-okat magában foglaló kivonata több példányban az esküdtek rendelkezésére bocsátandó.
365. § Az esküdtek tanácskozás végett történt visszavonulásuk után mindenek előtt a köztök legidősebbnek elnöklete alatt, szóbeli szavazással és egyszerü szavazattöbbséggel megválasztják főnöküket, ki az esküdtek elé terjesztett kérdéseket felolvassa s a további tanácskozást és szavazást vezeti.
Ha többen egyenlő számu szavazatokat kaptak, az idősebbik tekintendő megválasztottnak.
366. § Ha az esküdtek többsége azt hiszi, hogy bármely jogi kérdésben bővebb felvilágositásra van szüksége, ezt az elnök az ülésterembe visszatért esküdteknek az ülés megnyitása után, a felek jelenlétében, nyomban megadja.
A felek bármelyikének kivánságára ez a jogi fejtegetés is jegyzőkönyvbe veendő.
Ha az esküdtek többsége a kérdések megváltoztatását vagy kiegészitését, esetleg uj kérdés feltevését tartja szükségesnek: ez inditványra nézve a feleket meg kell hallgatni és határozatot kell hozni.
A felvilágositás, illetőleg a határozat után az esküdtek, tanácskozásuk folytatása végett, ismét visszavonulnak termökbe.
367. § Az esküdtek tanácskozásának befejezése után főnökük a kérdéseket a feltevés sorrendjében szavazás alá bocsátja és mindegyik esküdtet, abban a sorrendben, a melyben nevöket kihuzták, szavazatának élő szóval kijelentésére szólitja fel, végül saját szavazatát is kijelenti. Ha az esküdtek egyike kivánja, a szavazás titkos.
A szavazás az egész kérdésre csak „igen” vagy „nem” szóval történik; azonban a kérdésnek valamely tüzetesen megjelölt részére igennel, többi részére nemmel is lehet szavazni.
A szavazásnál az esküdteken kivül, semmisség terhe alatt, más nem lehet jelen.
A főnök a szavazás eredményét, annak megjegyzésével, hogy a határozatot hány szavazattal hozták, mindegyik kérdés mellé irja és aláirja. Feljegyzésében vakarásnak nem szabad előfordulni. Az esetleg szükséges törléseket, széljegyzéseket vagy beszurásokat aláirásával ellátott jegyzetben kell saját igazitásainak elismernie.
Ha az esküdtek elhagyták tanácskozó termöket, többé egyikök sem változtathatja meg szavazatát.
Az esküdtek a szavazás lefolyását és az egyes szavazatok arányát kötelesek titokban tartani.
368. § Az esküdteknek ama határozatához, a mely a vádlottat bűnösnek modja ki, vagy a büntető törvényeknek külön rendelkezései értelmében sulyosabb büntetési nemnek vagy tételnek alkalmazását vonja maga után, legalább nyolcz igenlő szavazat szükséges. Minden más esetben egyszerü szótöbbség dönt.
Ha a szavazatok egyenlően oszlanak meg, az válik határozattá, a mi a vádlottra nézve kedvezőbb.
Azok az esküdtek, a kik a főkérdésre nemmel szavaztak, a további kérdéseknél a szavazástól tartózkodhatnak és szavazatuk a vádlottra nézve kedvezőbb szavazatokhoz számitandó.
369. § A szavazás befejezésével az esküdtek visszatérnek a tárgyaló terembe és elfoglalják helyöket.
Az esküdbiróság elnöke az ülést ujra megnyitván, felhivására az esküdtek főnöke a vádlott távollétében e bevezető szavak után:
„Becsületemre és lelkiismeretemre, Isten és emberek előtt bizonyitom, hogy az esküdtek határozata a következő” ... semmisség terhe alatt, az esküdtek jelenlétében felolvassa a kérdéseket, a reájok adott válaszokkal együtt.
Ha az esküdtek határozata bűnösséget vagy olyan okot állapit meg, mely a büntető törvényeknek külön rendelkezései értelmében sulyosabb büntetési nemnek vagy tételnek alkalmazását vonja maga után, e határozatok (368. §) mindegyikénél a főnök kijelenti, hogy az esküdtszék ezt a határozatot „hétnél több” szavazattal hozta. A szavazatok arányát más módon, illetőleg a vádlottra kedvező határozatoknál egyáltalán nem szabad megjelölnie. A felolvasott határozatot az esküdtbiróság elnöke és jegyzője aláirják.
370. § Ha a biróság abban a nézetben van, hogy az esküdtszék határozata alakjára nézve nem szabályszerü, vagy valamely kérdésnek lényegére nézve homályos, hézagos vagy önmagának ellenmondó: a kérdések megváltoztatása vagy kiegészitése mellett vagy e nélkül is felhivhatja az esküdteket, hogy határozatukat javitsák vagy egészitsék ki, illetőleg adjanak feleletet a megváltoztatott vagy kiegészitett kérdésekre.
Ezt a helyesbitő eljárást kell elrendleni akkor is, ha egyes esküdtek azt állitják, hogy a kihirdetett határozat nem hiven tünteti fel az esküdtszék határozatát.
A helyesbitő eljárás mindaddig elrendelhető, mig a biróság itéletet nem hozott.
A biróságnak ilyen felhivására az esküdtek tanácskozás végett ujra visszavonulnak. Ezt megelőzőleg az elnök az esküdteket, ha határozatuk csak alaki tekintetben esik kifogás alá, arra figyelmezteti, hogy csak a hiányokat javithatják ki; ha pedig az ügy érdemében tévedtek, felvilágositja arról, hogy előbbi határozatuktól egészen eltérhetnek.
Az uj határozatot akként kell a kérdések mellé irni, hogy az előbbi olvasható maradjon.
Ha az esküdtek ragaszkodnak ahhoz a határozatukhoz, melyet a biróság homályosnak, hézagosnak vagy önmagának ellenmondónak jelentett ki, az ügy az esküdtbiróságnak következő ülésszakára utasitandó. A felfolyamodásnak felfüggesztő hatálya van.
371. § Ha az esküdtszék a vádlottat bűnösnek mondta ki és a biróságnak valamennyi tagja arról van meggyőződve, hogy az esküdtek az ügy lényegében a vádlott sérelmére tévedtek; a biróság a további eljárást felfüggeszti és az ügyet, indokolás nélkül hozandó határozattal, a legközelebbi ülésszak esküdtbirósága elé utasitja.
Ily határozat csak hivatalból és csak az itélet kihirdetéséig hozható. A feleknek nincs joguk azt inditványozni. Ellene perorvoslatnak nincs helye.
Ha az eljárás több önálló bűncselekmény miatt vagy több vádlott ellen foly, a fennebb megjelölt esetben az uj esküdtbiróság elé csak az a bűncselekmény, illetőleg az a vádlott utasitható, melyre nézve vagy a kinek sérelmére az esküdtszék a biróság nézete szerint tévedett.
Ilyen határozat alapján a következő ülésszakra, sürgős esetekben a folyó ülésszak végére, uj esküdtbirósági tárgyalás tüzendő ki. Ennél az eljárt esküdtbiróságnak esküdt-tagjai nem vehetnek részt.
Az uj esküdtszék határozata alapján a biróság köteles itéletet hozni s ennél az uj esküdtszék határozatát venni alapul; de a vádlottra nem állapithat meg sulyosabb büntetést annál, mely a korábbi esküdtszék határozata alapján megállapitható lett volna.
372. § Ha az esküdtek határozatára nézve a 370. §-ban körülirt határozat hozásának nincs helye, az esküdtbiróság elnöke behivhatja, illetőleg elővezetteti a vádlottat és előtte az esküdteknek végleges határozatát, a 371. § esetében pedig a biróságnak határozatát a jegyzővel felolvastatja.
373. § Ha az esküdtek a vádlottat nem bűnösnek mondták ki, vagy ha a beszámitást kizáró ok fenforgása iránt tett kérdésre igenlő választ adtak (358. § második bekezdése), a biróság a vádlottat azonnal itélettel felmenti.
374. § Ha az esküdtek határozata a vádlottat bűnösnek nyilvánitotta, első sorban a vádló terjeszti elő inditványát az alkalmazandó büntetési tétel tárgyában, azután a sértett nyilatkozhatik magánjogi igénye tekintetében és végül a vádlott és védője egy izben felszólalhatnak. Az esküdtek határozatát nem szabad birálat tárgyává tenniök.
Ezután a biróság itélet hozása végett visszavonul.
Ha a törvény ama tettre, melyet a vádlott az esküdtek kijelentése szerint elkövetett, nem állapit meg büntetést vagy ha az esküdtek olyan okot fogadtak el valónak, a mely a büntethetőséget kizárja, illetőleg megszünteti; a biróság a vádlottat erre irányzott inditvány nélkül is felmenti.
Ellenkező esetben a 327. § szabályai szerint a vádlott ellen még akkor is büntető itéletet hoz, ha bűncselekménye az esküdtek határozata szerint nem tartoznék az esküdtbiróság hatásköréhez.
Az esküdtek határozata a biróságot a büntetés kiszabásánál csak annyiban korlátozza, hogy a törvény által egyes bűncselekményekre nézve külön megállapitott minősitő, illetőleg sulyositó okokat (359. § első bekezdés), - azokat kivéve, melyek a vádlottnak megelőző megbüntetésére vonatkoznak, - a biróság csak az esküdtek határozata alapján alkalmazhatja.
Az itélet hozása és kihirdetése az esküdtbirósági eljárásban nem halasztható el.
375. § Az itélet rendelkező részének az esküdtekhez intézett kérdéseket és azoknak feleleteit is tartalmazni kell; az indokolásnak pedig az esküdtek részéről eldöntött kérdésekben ezek határozatának tartalmára kell támaszkodnia.
Az esküdtszék határozatának eredeti példánya az itéletnek eredeti fogalmazványához füzendő.
376. § Az esküdtbirósági főtárgyalás csak addig napolható el, vagy szakitható félbe, a mig az esküdtek tanácskozás végett vissza nem vonultak.
Félbeszakitás vagy elnapolás esetében az esküdtek az elnök engedelmével lakásukra távozhatnak. Az elnök azonban köteles őket a főtárgyalás folytatásánál való meg nem jelenésöknek következményeire és arra is figyelmeztetni, hogy letett esküjök értelmében a tárgyalás alatt álló ügyről nem értekezhetnek mással, mint esküdt-társaikkal.
Egy napnál tovább tartó elnapolás vagy félbeszakitás esetében az esküdtszék ujra alakitandó és a főtárgyalás mindig elülről kezdendő.
377. § Az esküdtbirósági főtárgyalás jegyzőkönyvének a főtárgyalási jegyzőkönyv egyéb kellékein felül tartalmaznia kell az esküdtszék megalakitásának leirását, az esküdteknek és a pótesküdteknek neveit, szabályszerü megesketésöknek megemlitését, a vádló részéről javaslatba hozott kérdéseket, és a 353. § értelmében tett inditványokat és a biróságnak reájok hozott határozatait, az esküdtek részéről kért felvilágositások (366. §) vagy a biróság részéről kivánt helyesbitések, illetőleg kijavitások (370. §) tekintetében lefolyt eljárás vázlatát, az esküdtek határozatát és a biróság felfüggesztő határozatának vagy itéletének rendelkező részét is.
378. § Végzés ellen egyfoku felfolyamodásnak van helye, ha ezt a törvény kifejezetten ki nem zárja.
A vádtanácsnak előzetes letartóztatást, illetőleg vizsgálati fogságot elrendelő vagy fentartó, valamint a vádlónak, a vizsgálat elrendelése iránt tett inditványát elutasitó végzései (105. és 151. §) ellen, ha másodfokban vannak is hozva, további felfolyamodás használható.
A vizsgálóbirónak és a vádtanács elnökének végzéseit a vádtanács, - a vádtanácsnak, a törvényszéknek, az esküdtbiróságnak és a kir. itélőtábla részéről kiküldött birónak vagy megbizott járásbiróságnak (403. §) végzéseit a kir. itélőtábla, - a kir. itélőtábla végzéseit a kir. Curia vizsgálja felül.
Felfolyamodással élhetnek a 383. §-ban emlitetteken kivül: a tanuk, a szakértők és mások, a kikre a végzés vonatkozik.
A felfolyamodásra voantkozó nyilatkozatok irásban vagy jegyzőkönyvbe modással tehetők.
A felfolyamodás a végzés kihirdetésekor jelentendő be. Indokolását a bejelentéskor vagy ettől számitott legfeljebb nyolcz nap alatt lehet a kihirdetést teljesitő biróságnál előterjeszteni.
Ha a végzést kébesités utján közölték, a felfolyamodást és indokolását a kézbesitéstől számitott nyolcz nap alatt kell annál az elsőfoku biróságnál előterjeszteni, mely a közbesitést elrendelte.
A felfolyamodó ellenfele a felfolyamodást és indokolását a biróságnál megtekintheti és ellenészrevételeit az iratok felterjesztéséig az eljáró biróságnál, azután pedig az ügynek elintézés végett való bejelentéséig a felfolyamodás tárgyában határozó biróságnál benyujthatja.
Visszautasitás esetén kivül a végzést hozott biró, illetőleg biróság a felfolyamodást, a szükséges iratokkal együtt, haladék nélkül fölülvizsgálat alá terjeszti.
379. § A vádtanács a felfolyamodást, ha szükségesnek találja, a felek, esetleg a vizsgálóbiró meghallgatása vagy nyilatkozatuknak megszerzése után, zárt ülésben intézi el.
A kir. itélőtábla, illetőleg a kir. Curia a felfolyamodást zárt ülésben, végzéssel intézi el. Érdemleges elintézés előtt ülésen kivül is elrendelheti az iratok kiegészitését és a felfolyamodásban foglaltakra nézve felvilágositást kivánhat az eljárt biróságtól.
A fölülvizsgáló biróság visszautasitja a felfolyamodást, a melynek visszautasitását az alsófoku biróság elmulaszotta.
Ha a felfolyamodás az érdemben elbirálható, a fölülvizsgáló biróság a megtámadott végzést, a mennyiben erre törvényes alap van, megváltoztatja, illetőleg megsemmisiti és a törvénynek megfelelően határoz. Ellenkező esetben a felfolyamodást elutasitja.
Birói hatáskör hiánya, a területenkivüliség és a mentelmi jog megsértése hivatalból veendők figyelembe.
380. § A felfolyamodásnak csak azokban az esetekben van felfüggesztő hatálya, melyekben ezt a törvény kifejezetten kimondja.
Mindazáltal az a vádtanács, törvényszék, esküdtbiróság vagy kir. itélőtábla, mely a megtámadott végzést hozta, ennek foganatositását fontos okból felfüggesztheti a felfolyamodás elintézéséig.
A 386., 387., 389., 390., 391., 394., 396. és 425. §-ok intézkedései és a 388. § negyedik és hatodik bekezdése a felfolyamodás tekintetében is megfelelően alkalmazandók.
381. § Törvényszéknek első fokban hozott itélete ellen felebbezésnek van helye a kir. itélőtáblához.
Nincs helye felebbezésnek:
1. esküdtbiróság itélete ellen;
2. a törvényszéknek oly itélete ellen, melylyel a vádlottat egyedül oly bűncselekményben mondta ki bűnösnek, illetőleg oly bűncselekmény vádja alól mentette fel, mely járásbiróság vagy közigazgatási hatóság hatáskörébe van utalva;
3. a törvényszéknek másodfokban hozott itélete ellen.
382. § A felebbezés az itéletnek rendelkező része és indokolása, továbbá a főtárgyaláson és az itélet hozásánál felmerült semmisségi ok miatt is használható.
A főtárgyalás előtt felmerült, de a főtárgyaláson fel nem hozott semmisségi ok az itélet ellen már nem érvényesithető.
383. § Felebbezéssel élhetnek:
I. a vádlottnak mind javára, mind terhére: a kir. ügyészség;
II. a vádlott javára:
a) a vádlott vagy helyette házastársa, ha pedig a vádlott nem teljes koru, törvényes képviselője, ez utóbbi még a vádlottnak kifejezett akarata ellen is;
b) a védő, a vádlottnak kifejezett akarata ellen is;
c) a vádlott örököse, de egyedül az itéletnek a magánjogi igényre vonatkozó része ellen;
III. a vádlott terhére:
1. a fő- és pótmagánvádló;
2. a sértett, és pedig:
a) a vádlottat bűnösnek kimondó itélet ellen egyedül magánjogi igényére nézve és ennek tárgyában is csak akkor, ha a bűnösség kérdésében vagy a büntetés kiszabására nézve az erre jogosultak valamelyike felebbezett;
b) felmentő itélet ellen csak az esetben, ha a vádló nem felebbezett;
3. a sértett jogutódja a 2. a) pontban meghatározott irányban és feltételek mellett.
384. § Alaki semmisségi okok:
1. ha az itélőbiróság nem volt törvényesen alakitva;
2. ha a törvény szerint kizárt biró (64., 66. § és 65. § első és második bekezdés) tagja volt az itélőbiróságnak;
3. ha az itélethozásban oly biró is részt vett, ki nem volt jelen az egész főtárgyaláson;
4. ha az itélőbiróság hatáskörét tullépte, vagy hatásköréhez tartozó ügyet ahhoz nem tartozónak mondott ki;
5. ha a biróság oly szabálytalanságot vagy mulasztást követett el, melyet a törvény semmisség terhe alatt tilt;
6. ha a főtárgyalást oly egyén jelenléte nélkül tartották meg, kinek jelenlétét a törvény mellőzhetetlennek nyilvánitja, ideértve a védőt azokban az esetekben, melyekben a védelem kötelező;
7. ha a nyilvánosságot törvényes ok nélkül zárták ki;
8. ha a perorvoslatot használónak ellenzése daczára a főtárgyalás alatt valamely semmis vallomásról vagy vizsgálati cselekményről felvett vagy oly iratot olvastak fel, melyet a törvény szerint nem volt volna szabad felolvasni;
9. ha a biróság a perorvoslatot használónak a főtárgyaláson tett inditványa felett nem határozott vagy inditványa ellenére, illetőleg ellenzése daczára a főtárgyaláson oly közbenszóló határozatot hozott, mely a törvénynek a vád vagy a védelem szempontjából lényeges rendelkezését vagy elvét sértette meg, illetőleg tévesen alkalmazta;
10. ha az itéletnek rendelkező része érthetetlen, vagy ha az indokolás az itélet rendelkező részének ellenmond;
11. ha az itélet törvényszerü vád nélkül van hozva, vagy a vád tárgyát nem meriti ki.
A 281. § alapján csak az esetben van helye perorvoslatnak, ha a vádlott vagy védője a közvetlen idézés elrendelése miatt a törvényszéktől a főtárgyaláson eredmény nélkül kér orvoslást.
A 281. § alapján érvényesithető, valamint az 5., 8. és 9. pontokban megjelölt semmisségi okok sem a vádlott terhére, sem javára nem érvényesithetők, ha nyilvánvaló, hogy az alaki sérelem az itéletre nem volt befolyással.
A főtárgyaláson tett intézkedés, elkövetett mulasztás, vagy hozott közbenszóló határozat ellen nem használható perorvoslat, ha azt az illető fél a sérelmes intézkedés megtétele vagy a mulasztás elkövetése alkalmával, illetőleg a sérelmes közbenszóló határozat kihirdetésekor azonnal be nem jelentette.
A jelen §-ban felsorolt semmisségi okok közől az 1., 3., 4., 6. és 10. pontban megjelöltek mindig, a 11. pontban körülirt pedig akkor, ha a biróság törvényes vád nélkül állapitotta meg a vádlott bűnösségét és büntetését, hivatalból veendők figyelembe.
385. § Anyagi semmisségi okok:
1. ha a biróság a büntető törvénynek megfelelő rendelkezését nem alkalmazta vagy tévesen alkalmazta ama kérdésekben:
a) hogy a vád alapjául szolgáló tett megállapitja-e valamely bűncselekmény tényálladékát;
b) hogy a bűncselekményt a büntető törvényeknek melyik rendelkezése szerint kell minősiteni;
c) hogy a beszámithatóságot, a bűnvádi eljárás meginditását vagy a büntethetőséget kizáró ok és melyik forog fenn;
2. ha a biróság a büntetés kiszabásánál a törvényben megállapitott büntetési tételeket vagy ezeknek megengedett enyhitésénél, átváltoztatásánál vagy sulyosbitásánál a törvényben vont határokat nem tartotta meg;
3. ha a biróság az 1878. évi V. tc. 92. §-át, illetőleg az 1879. évi XL. tc. 21. §-át tévesen alkalmazta, vagy feltételeinek fenforgás daczára nem alkalmazta.
A jelen §-ban meghatározott semmisségi okok csak akkor veendők hivatalból is figyelembe, ha a vádlott sérelmére szolgáltak.
386. § Ha a biróság oly eljárási szabályt sértett meg, mely a vádlott javára szolgál, ez okból a vádlott terhére felebbezés nem használható.
387. § A fölülvizsgálat - kivéve a hivatalból figyelembe veendő semmisségi eseteket - csak az itéletnek felebbezéssel megtámadott intézkedésére szoritkozik.
A vádló részéről, habár a vádlott terhére használt felebbezés mindig a vádlott javára használtnak is tekintendő.
A vádlott büntetése egyedül a vádlónak a vádlott terhére használt felebbezési esetében sulyosbitható.
A felebbező vádlott javára szolgáló körülmény alapján, ha az más vádlottra nézve is fenforog, az itélet az utóbbi javára is megváltoztatandó, habár felebbezéssel nem élt is.
388. § A felebbezésre vonatkozó nyilatkozatok irásban vagy jegyzőkönyvbe mondással tehetők.
A felebbezést az itélet kihirdetésekor kell a törvényszéknél bejelenteni.
Ha az itéletet kézbesités utján közlik, a felebbezést a kézbesitéstől számitott nyolcz nap alatt kell bejelenteni.
A vádlott házastársa és törvényes képviselője a vádlott részére nyitva álló határidőben, a vádlott örököse pedig az itéletnek a főtárgyaláson történt kihirdetésétől számitott nyolcz nap alatt felebbezhetnek.
A felebbezés a bejelentés, illetőleg az itélet kézbesitése napjától számitott nyolcz nap alatt indokolható.
A felebbezés a bejelentésére nyitva álló határidő alatt módositható, az indokolás pedig az előterjesztésére kitüzött határidő alatt kiegészithető.
A vádlottnak vagy védőjének a felebbezés bejelentésekor előterjesztett kérelmére megengedendő, hogy a felebbezés indokolását csak az itélet kézbesitésétől számitott nyolcz nap alatt nyujtsák be.
389. § A törvényszék visszautasitja az elkésett, a törvényben kizárt, vagy az olyan felebbezést, illetőleg indokolását, melyet arra nem jogositott egyén terjesztett elő.
A visszautasitó végzés ellen használt felfolyamodás csak elkésés miatt utasitható vissza.
390. § A felebbezés bejelentésekor mindig világosan meg kell jelölni, hogy a felebbező a felebbezést az itéletnek mily intézkedése ellen használja.
A felebbezőnek meg kell világosan jelölnie azt is, hogy a felebbezést mily semmisségi ok miatt használja; ezt azonban a felebbezés indokolásában is megteheti.
391. § Ha az irásban bejelentett felebbezés nem felel meg a 390. § rendelkezésének; a törvényszék a felebbezőt végzéssel felhivja, hogy az itéletnek azt az intézkedését, mely ellen felebbezni kiván, három nap alatt a törvényszéknél szóval vagy irásban jelölje meg, mivel ellenkező esetben felebbezését vissza fogják utasitani.
Ha a felhivás eredménytelen maradt és a 388. § ötödik bekezdésében megállapitott határidő is lejárt, a törvényszék a felebbezést visszautasitja.
392. § A felebbezést, illetőleg indokolását egy példányban kell benyujtani.
A felebbezésről az ellenfél értesitendő. Ez a felebbezést és indokolását a biróságnál megtekintheti és ellenészrevételeit a törvényszéknél az iratok felterjesztéséig, közvetlenül a kir. itélőtáblánál pedig az ügynek elintézés végett való bejelentéséig benyujthatja.
Az ellenészrevételek bevárása végett a felterjesztés el nem halaszható.
393. § A felek bármelyike és a sértett a bizonyitani kivánt ténynek határozott megjelölésével a felebbezés beadványában vagy az ellenészrevételekben is hivatkozhatik uj bizonyitékra; továbbá külön kérvényben közvetlenül a kir. itélőtáblánál, sőt a kir. itélőtábla előtt tartott főtárgyaláson is jelenthet be uj bizonyitékot.
Az uj bizonyiték felvétele tárgyában és pedig ha azt a felebbviteli főtárgyalás elrendelése után jelentették be, ülésen kivül (415. § végső bekezdés), vagy külön tanácsülésen, a kir. itélőtábla határoz. Az e tárgyban hozott határozat ellen felfolyamodásnak nincs helye.
A kir. itélőtábla megtagadja a bejelentett uj bizonyiték felvételét:
1. ha a bizonyitani kivánt ténykörülményt az ügy eldöntésére nézve lényegtelennek találja;
2. ha a magyar állam területén kivül tartózkodó egyénnek kihallgatása van inditványozva;
3. ha alapos gyanu merül fel az iránt, hogy az uj bizonyitékra hivatkozás csak az ügy érdemleges eldöntésének késleltetését czélozza.
394. § A bejelentő a másodfoku itélet hozása czéljából tartott zárt ülés megkezdéséig visszavonhatja felebbezését.
A vádlott a házastársa részéről bejelentett felebbezést is visszavonhatja.
A vádlott javára, habár akarata ellen bejelentett felebbezés azonban a vádlott beleegyezése nélkül nem vonható vissza.
A ki felebbezését a bejelentésére kitüzött (388. §) határidő letelte előtt vonta vissza, azt a határidő leteltéig ujra bejelentheti.
Ha az összes felebbezéseket visszavonták, fölülvizsgálatnak még hivatalból figyelembe veendő semmisségi ok miatt sincs helye.
395. § A felebbezés bejelentése az itélet felebbezett részének jogerőre emelkedését felfüggeszti.
396. § Ha a felebbezésnek és indokolásának határideje valamennyi jogosultra nézve letelt, a felebbezés és indokolása az ügy többi irataival együtt felterjesztendők a kir. itélőtáblához.
Ha azonban az itélet egyedül a kir. ügyészség részéről van a vádlott terhére felebbezve, az ügy iratai a kir. itélőtábla mellett működő főügyésznek küldendők meg. Hasonlóan jár el a kir. itélőtábla, ha az itélet a többi felebbezéseknek a felterjesztés után történt visszavonása folytán a vádlott terhére egyedül a kir. ügyészség részéről maradt felebbezve. A főügyész az iratokat, a mennyiben a felebbezéshez hozzájárul, ennek felemlitésével, haladék nélkül a kir. itélőtáblához teszi át; ellenkező esetben pedig annak kijelentésével, hogy a kir. ügyész felebbezését visszavonja, visszaküldi a törvényszékhez, illetőleg a kir. itélőtáblához.
Ha a felebbezés az eljárásra vonatkozó olyan sérelmi pontokat foglal magában, melyekről az iratok nem nyujtanak kellő felvilágositást, a biróság köteles azokra nézve a felterjesztésben nyilatkozni.
A felterjesztést a felek megtekinthetik és költségökre másolatban kivehetik.
397. § A kir. itélőtábla a felebbezés folytán hozzákerült ügyeket vagy ülésen kivül (398. §), vagy tanácsülésben (400. §), vagy főtárgyaláson (407. §) intézi el.
398. § Az előadó a tanácselnök hozzájárulásával ülésen kivül intézkedik:
1. ha az iratoknak kiegészitése, vagy a főügyészhez való áttétele (396. §), vagy a felebbezésben előadottakra nézve felvilágositás adása szükséges;
2. ha a felebbviteli főtárgyalás a vádlott megidézése, illetőleg előállitása nélkül tartandó meg;
3. ha a 415. § utolsó bekezdése értelmében uj tanunak vagy szakértőnek a felebbviteli főtárgyalásra való megidézése rendelendő el.
Az ülésen kivül történt intézkedések ellen felfolyamodásnak nincs helye.
Azokat az ügyeket, melyek ülésen kivül el nem intézhetők, vagy a melyeknek ülésen kivül való elintézéséhez a tanácselnök hozzá nem járul, az előadó tanácsülésre jelenti be.
399. § A tanácsülés a 293., 294. és 295. §-okban meghatározott korlátok között nyilvános.
A felek és képviselőik nem szólalhatnak fel.
A tanácsülésen első sorban az előadó teszi meg előterjesztését s azután a felülvizsgálandó itélet, és ha szükséges, más iratok is felolvasandók.
A tanács határozatát zárt ülésben hozza, de nyilvános ülésben hirdeti ki.
400. § Tanácsülésbe tartozik az elintézés:
1. ha a kir. itélőtáblának az ügy fölülvizsgálatára nincs hatásköre vagy illetékessége;
2. ha szabályellenes felterjesztés miatt valamely intézkedés, vagy az iratok kiegészitése, vagy a felebbezésben előadott körülményekre nézve a törvényszék részéről adandó felvilágositás szükséges és ezek iránt ülésen kivül nem történt intézkedés;
3. ha a 389. §-ban meghatározott esetben a törvényszék e § értelmében nem intézkedett;
4. ha a törvényszék a 391. §-ban meghatározott eljárást elmulaszotta;
5. ha a felebbezést csupán a magánjogi igény tárgyában, vagy a bünügyi költségek miatt használták;
6. ha bizonyitás felvétele, illetőleg a törvényszék előtt felvett bizonyitásnak ismétlése vagy kiegészitése (402., 413-415. §) mutatkozik szükségesnek;
7. ha az itélet alaki semmiségi ok miatt megsemmistendő, vagy a felebbezést csakis ilyen semmiségi ok miatt használták.
401. § A kir. itélőtábla a 400. §-nak:
1. pontja esetében hatáskörének hiányát vagy illetéktelenségét mondja ki és az ügy iratait az illetékes birósághoz vagy más hatósághoz teszi át;
a 2. pont esetében az iratokat a szükséges kiegészités, illetőleg felvilágositó jelentés végett a felterjesztő birósághoz rendelvénynyel visszaküldi; ha pedig az iratokat a 396. § második bekezdésében foglalt rendelkezés ellenére terjesztették fel és a főügyész a felebbezés fentartása tárgyában még nem nyilatkozott: az iratokat a főügyészhez teszi át;
a 3. pont esetében a felebbezést vagy indokolását visszautasitja, illetőleg a jogositott a felebbezést visszavonta, az iratokat az ügy fölülvizsgálata nélkül visszaküldi;
a negyedik pont esetében a tárgyának megjelölése nélkül bejelentett felebbezést az ügy irataival együtt a 391. § rendelekezése értelmében való eljárás végett a törvényszékhez visszaküldi;
az 5. pont esetében az itélet vonatkozó részét helybenhagyja vagy megváltoztatja.
402. § Ha a kir. itélőtábla a bizonyitást hiányosnak tartja, vagy ha nyomatékos kétsége van a törvényszék itéletének alapjául szolgált ténybeli megállapitások helyességére nézve és ugy találja, hogy e miatt a vádlott vagy az elsőfoku főtárgyaláson már kihallgatott, esetleg más tanuk vagy szakértők kihallgatása, illetőleg más bizonyiték felvétele vagy megszerzése szükséges (400. § 6. pont), végzésben állapitja meg, hogy:
1. a bizonyitás az egész tényállásra vagy csak egyes vitás ténybeli megállapitásokra terjedjen-e ki;
2. mely bizonyitékok veendők fel, vagy szerzendők meg;
3. a bizonyiték felvétele, illetőleg megszerzése a felebbviteli főtárgyaláson vagy pedig kiküldés, illetőleg meghagyás utján történjék-e. (403. §)
403. § A mennyiben a bizonyitásnak a kir. itélőtábla előtt való felvétele nagy nehézséggel járna, a kir. itélőtábla a felvételre saját biráját vagy az első fokban eljárt törvényszéknek biráját küldi ki, esetleg azzal azt a járásbiróságot bizza meg, a melynek területén a felvétel legkönnyebben történhetik (402. § 3. pont).
A bizonyitásnak más irányban való kiegészitése a törvényszéknek hagyható meg.
Ha a kir. itélőtábla az ekként felvett bizonyitásnak a főtárgyaláson való ismétlését szükségesnek tartja, ezt akár tanácsülésben, akár főtárgyaláson elrendelheti.
404. § Ha a kir. itélőtábla a 382. és 384. §-ok szerint figyelembe vehető semmiségi okot lát fenforgónak (400. § 7. pont), az itéletet azzal az egész eljárással együtt, mely a semmiségi okot megállapitó cselekmény után következett, megsemmisiti és a mennyiben uj eljárás szükséges, erre ugyanazt a törvényszéket utasitja, vagy ezzel a kir. itélőtábla területén levő más törvényszéket biz meg.
Ha azonban a semmiségi panaszt a követlen idézésnek a 281. § rendelkezései ellenére történt elrendelése vagy a 384. § 2., 5., 7., 8. és 10. pontjaiban meghatározott valamelyik semmiségi ok miatt használták s a kir. itélőtábla a felebbezést alaposnak, de egyuttal az ügyet érdemben elbirálhatónak találja, az ügyet főtárgyalásra utasithatja.
Ha az itélet több vádlottról, illetőleg több bűncselekményről rendelkezik, a semmiségi ok pedig nem vonatkozik valamennyire és a különválasztás lehetséges: a kir. itélőtábla az itéletet csak abban a részében semmisiti meg, melyre nézve a semmiségi ok fenforog.
Ha a 327. §-ban megjelölt valamely semmiségi ok forog fenn, a kir. itélőtábla, - a mennyiben a jelen § második bekezdése szerint az érdemben nem határoz, - az itélet megsemmisitése mellett ugyanazt a törvényszéket ujabb itélet hozására, illetőleg ujabb főtárgyalás tartására, vagy a hiány pótlására utasitja.
Ha a törvényszék helytelenül mondta ki, hogy az eljárás nem tartozik hatáskörébe, a határozat megsemmisitése mellett arra utasitandó, hogy a kir. itélőtábla eltérő megállapitását alapul véve, hozzon itéletet.
Ha az a semmiségi ok van megállapitva, hogy az itélet nem meriti ki a vád tárgyát, akkor az ujabb itélethozás csak az el nem intézett vádpontokra nézve rendelendő el.
Az egyedüli alaki semmiségi ok miatt használt, de alaptalannak talált felebbezést a kir. itélőtábla elutasitja.
405. § A mennyiben a tanács az ügyet tanácsülésbe tartozónak nem találja, a főtárgyalás megtartását rendeli el.
A kir. itélőtáblának a jelen §, valamint a 401-404. §-ok értelmében hozott határozatai ellen felfolyamodásnak nincs helye.
406. § Ha a kir. itélőtábla a bizonyitás kiegészitését a törvényszéknek hagyta meg (403. § második bekezdés), ez a megbizást haladék nélkül teljesiti s az eredményről a kir. itélőtáblának az iratok felterjesztése mellett jelentést tesz.
Ha pedig a kir. itélőtábla a bizonyitás felvételét rendelte el (402. § és 403. § első bekezdése), az erre kiküldött biró vagy a megbizott járásbiróság a bizonyitás felvételére haladék nélkül határnapot tüz ki és arra semmiség terhe alatt a feleket szabályszerüen megidézi.
A bizonyitás felvétele a felek jelenlétében és a tanuknak és a szakértőknek a főtárgyaláson eszközlendő kihallgatására nézve előirt szabályoknak megfelelő alkalmazásával történik.
A szabályszerüen megidézett fél elmaradása a bizonyitás felvételét nem akadályozza.
A kihallgatottak megesketése iránt a megjelent felek meghallgatása után a kiküldött biró, illetőleg a megbizott járásbiróság határoz.
A megesketés csak a 221., 222. és 229. §-okban meghatározott okból mellőzhető.
A kiküldött biró vagy járásbiróság jelentését, az eljárásról felvett iratok csatolása mellett, közvetlenül a kir. itélőtáblának mutatja be.
A jelen § eseteiben a kir. itélőtábla az ügyet mindig főtárgyaláson veszi ujabb fölülvizsgálat alá.
407. § A kir. itélőtábla előtt főtárgyaláson vizsgálandók fölül mindazok az ügyek, melyek sem ülésen kivül nem intézhetők el, sem tanácsülésbe nem tartoznak.
408. § A felebbviteli főtárgyalást rendszerint az előadó és a tanácselnök ülésen kivül, a 405. és 413. §-ok, valamint a 414. § esetében pedig a kir. itélőtábla tanácsülésen rendeli el.
A felebbviteli főtárgyalás határnapját a tanács elnöke tüzi ki.
A főtárgyalás elrendelése és határnapjának kitüzése ellen perorvoslat nem használható.
409. § A kir. itélőtábla a főtárgyalásra a közvédőt mindig, a 415. § esetén kivül pedig a főügyészséget is, a heti ülésszakban tárgyalandó ügyek jegyzékének közlésével idézi meg. A hivatalból kirendelt külön védő idézőlevéllel idézendő meg.
A többi érdekelteket a főtárgyalásra kitüzött ügyek heti jegyzékének a kir. itélőtábla hirdető tábláján való kifüggesztése utján és egyidejüleg a főtárgyalás határnapját közlő ajánlott levélben kell értesiteni. Az ajánlott levél el nem küldésének vagy meg nem érkezésének nincs jogi hatálya.
A kifüggesztés és a főtárgyalás közé tizenöt napi időköznek, a főügyészség s a védők értesitése és a főtárgyalás napja közé pedig legalább nyolcz napnak kell közbeesni.
410. § A kir. itélőtábla mindegyik büntetőtanácsának heti ülésszakára az ügyvédi kamara havonkint előre a szükséghez képest egy vagy több közvédőt rendel ki.
A közvédő elmaradásának vagy akadályoztatásának esetében helyettesét a felebbviteli főtárgyalást kitüző, illetleg vezető tanácselnök rendeli ki.
411. § A közvédő megbizása kiterjed a kir. itélőtáblának ugyanama tanácsa előtt, a heti ülésszakban tartandó valamennyi főtárgyalásra és az azoknál érdekelt mindenik vádlottra, kivéve azt a vádlottat, kinek érdekében külön védő jelent meg.
Ha a közvédő az iratok tanulmányozásakor arról győződik meg, hogy a vádlottakat vagy egy részöket érdekellentét vagy más okok miatt nem képviselheti; köteles más közvédő vagy külön védő kinevezése végett jelentést tenni annak az elnöknek, a ki a főtárgyalást kitüzte.
A közvédő az államkincstárból megfelelő dijazásban részesül. E dijazás részleteit az igazságügyi minister szabályrendelettel állapitja meg.
412. § A főtárgyalás a főügyészség vagy az ennek részéről megbizott kir. ügyész jelenléte nélkül csak a 41. § első bekezdésében felsorolt esetekben tartható meg.
A közvédő jelenléte nélkül csak akkor lehet főtárgyalást tartani, ha a vádlottnak külön védője van.
A magánvádló, a szabad lábon levő vádlott, a vádlottnak felebbező házastársa vagy törvényes képviselője és a magánfél a főtárgyaláson mindig személyesen megjelenhetnek, arra ügyvédet, illetőleg védőt küldhetnek s ott személyesen is felszólalhatnak.
A fogva levő vádlottat rendszerint nem kell a főtárgyalásra elővezetni, de védővel képviseltetheti magát.
A mennyiben a kir. itélőtábla szükségesnak találja, a vádlott részére hivatalból is külön védőt rendelhet.
A védő kirendelésére nézve az 58. §-ban foglalt szabályok azzal az eltéréssel alkalmazandók, hogy a törvényszék elnöke helyett a kir. itélőtábla eljáró tanácsának elnöke értendő.
A védő elmaradása vagy eltávozása esetén a 302. § utolsóelőtti és végső bekezdésének rendelkezései alkalmazandók.
413. § Ha a kir. itélőtábla a vádlottnak közvetlen kihallgatását szükségesnek találja, őt a főtárgyalásra megidézi, illetőleg előállittatja.
A felebbviteli főtárgyalásra mindig megidézendő a szabad lábon levő vádlott; a fogva levő pedig előállitandó, ha a kir. itélőtábla a törvényszéknek felmentő itéletét a vádló felebbezése alapján vizsgálja fölül.
414. § A főtárgyaláson a vádlottnak jelenléte mellőzhetetlen; ha a kir. itélőtábla a felebbviteli főtárgyaláson bizonyitást vesz fel. (402. §)
415. § Ha a kir. itélőtábla a 402., 413. és 414. §-ok alapján a vádlott kihallgatásának vagy bizonyitás felvételének a felebbviteli főtárgyaláson való teljesitését rendeli el; a feleket és a magánfelet, illetőleg képviselőiket, továbbá a főtárgyalást elrendelő határozatban megjelölt tanukat és szakértőket külön idézőlevéllel idézi meg.
Ilyen esetben a főtárgyalás határnapja akként tüzendő ki, hogy a vádlottnak szóló idézés valószinü kézbesitése és a határnap közé tizenöt napi időköz essék.
Ez időköz meg nem tartása miatt csak akkor van halasztásnak helye, ha a vádlott a főtárgyalásra idő rövidsége miatt nem jelenhetett meg, vagy védelme iránt nem intézkedhetett.
A fogva levő vádlott a kir. itélőtábla elé állitandó.
A vádlónak, a vádlottnak és ha külön védője van vagy részére külön védőt rendelnek ki, a védőnek szóló idézésben ki kell tenni, hogy a bizonyitás mily irányban és milyen bizonyitékok felvétele van elrendelve.
Az idézőlevélben a szabad lábon levő vádlott a 417. § intézkedéseire és arra figyelmeztetendő, hogy meg nem jelenése esetén elő fogják vezetni, a magánfelet pedig arra kell figyelmeztetni, hogy elmaradása esetében magánjogi igénye iránt előterjesztett kérelmét az iratokból fogják felolvasni.
Ha a felebbviteli főtárgyalás a fennebbiek értelmében tartandó meg, sürgős esetekben az előadó és a tanácselnök, uj tanunak vagy szakértőnek a főtárgyalásra leendő megidézését rendelhetik el.
416. § A főtárgyalás rendszerint a kir. itélőtábla székhelyén tartandó meg.
A kir. itélőtáblának eljáró tanácsa a bizonyitó eljárás lefolytatásának könnyitése végett a főügyész meghallgatása mellett elhatározhatja, hogy a főtárgyalást a kir. itélőtábla kerületén belül fekvő azon a helyen tartja meg, a hol a bizonyitásfelvétel a legkevesebb nehézséggel történhetik.
417. § A vádló, a vádlott és a magánfél, valamint képviselőik a főtárgyalás határnapjának kitüzése után az ügy iratait, a főtárgyalást megelőző második napig bezárólag, a kir. itélőtábla hivatalos helyiségében megtekinthetik.
418. § A felebbviteli főtárgyalásra a XVIII. fejezet rendelkezései, az alább megjelölt eltérésekkel, megfelelően alkalmazandók.
A főtárgyalás megnyitása után az elnök felhivására az előadó a fellebbezésszabta keretben előadja az ügy állását, különösen kiemeli az itéletnek megtámadott részét és az okokat, melyekkel a perorvoslat támogatva van.
Ezután felolvassa vagy felolvastatja az elsőfoku biróság itéletét. Szükség esetében felolvashatók az ügynek olyan iratai vagy részeik, melyeknek a főtárgyaláson való felolvasását a 313. § nem tiltja.
Az előadó előterjesztésének befejezése után az elnök, a tanács többi tagjai és a felek egyes pontok felvilágositását és egyes iratok felolvasását kivánhatják.
A feleknek erre vonatkozó inditványai felett a tanács határoz. E határozatra, valamint az előadásra megjegyzések nem tehetők. A határozat ellen külön perorvoslat nem használható.
419. § A mennyiben a kir. itélőtábla a felebbviteli főtárgyalást a vádlott kihallgatása (413. és 414. §) vagy bizonyitásfelvétel mellett tartja (402. §), az elnök a főtárgyalás megnyitása után megállapitja a megidézettek megjelenését.
Ha a főtárgyalásra megidézettek közől egy vagy több elmaradt, a tanács a megjelent felek és képviselőik meghallgatása után határoz, hogy megtartható-e a főtárgyalás.
Az ügy tárgyalása a törvényszék itéletének és ha a felebbező vagy ellenfele a főtárgyalásra nem küldtek képviselőt, a felebbezések és ellenészrevételek felolvasásával kezdendő meg.
Ezt, a mennyiben csak a vádlott kihallgatása vagy a bizonyitásnak csak részleges ismétlése vagy pótlása volt elrendelve, a 418. § utasitása szerint az ügyállásnak előadása a tanuk és a szakértők távollétében követi.
Ama vádlott, tanu vagy szakértő vallomása, illetőleg véleménye, kinek a főtárgyalásra való megidézését a tanácsülés nem találta szükségesnek, a kir. itélőtábla határozata alapján felolvasható.
Ha a kir. itélőtábla az egész bizonyitás ismétlését rendelte el, a vádlott kihallgatása és a bizonyitás felvétele a törvényszék itéletének, illetőleg a felebbezésnek és az ellenészrevételeknek felolvasása után teljesitendő és ez esetben az ügy előadása elmarad.
Ha pedig a kir. itélőtábla a felebbviteli főtárgyaláson csak a vádlottat hallgatja ki, vagy csak egyes bizonyitékot vesz fel, ennek az ügy előadása után kell történnie.
420. § Ha az a tanu, a kinek vallomására valamelyik fél uj bizonyiték gyanánt hivatkozott, jelen van, vagy azonnal előállitható és személyazonossága igazolható; a kir. itélőtábla a főtárgyaláson is elrendelheti nyomban való kihallgatását, mely azonban csak a vádlott jelenlétében foganatositható.
Ily esetben a vádlottnak rövid uton való megidézése vagy elővezetése is elrendelhető, ha ez azonnal megtörténhetik.
421. § Az ügy előadása (418. §), illetőleg a bizonyitó eljárás befejezése után (419., 420. §), az elnök a felebbező fél képviselőjét s ha jelen nem volna, magát a felebbezőt, a mennyiben jelen van, felhivja a felebbezés okainak kifejtésére. Erre az ellenfél és képviselője válaszolhatnak.
Ha a vádló is felebbezett, előbb ő lesz meghallgatandó.
Mindig a védőt illeti az utolsó felszólalás.
Ha a magánvádló vagy a sértett felebbezett, a főügyészség képviselője a felebbező ellenfelének válasza után előterjesztést tehet.
A felek előterjesztéseinek befejezésével s a mennyiben a tanács még szükségesnek tartja, ujabb felvilágositások adása, kihallgatások teljesitése és iratok felolvasása után a tanács zárt ülésben határoz.
422. § Első sorban az teendő tanácskozás tárgyává, nincs-e szükség előleges, vagy oly intézkedésre, mely egyébként tanácsülésbe tartoznék. (400. §)
A mennyiben ilyen intézkedés szükséges, a kir. itélőtábla a 401., 402., 403., 404. vagy 416. §-ok szerint jár el, ellenkező esetben az ügy érdemében itél.
423. § Ha a felebbezés alaki semmiségi ok (384. §) miatt van használva és a kir. itélőtábla az ügyet a 404. § második bekezdése alapján főtárgyalásra utasitotta, a főtárgyalás megtartása után pedig a felebbezést ugyan alaposnak, de az ügyet érdemben is elbirálhatónak találja, az itélet megsemmisitése mellett az ügy érdemében határoz.
Ha a 385. §-ban meghatározott anyagi semmiségi okok valamelyike forog fenn és az felebbezés folytán vagy hivatalból figyelembe veendő: a kir. itélőtábla az itéletet egészben, vagy ha a különválasztás lehetséges, részben megsemmisiti és a törvénynek megfelelő itéletet hoz.
Az érdemleges felülvizsgálatnak egyéb eseteiben a kir. itélőtábla a törvényszék itéletének nem felebbezett részét érintetlenül hagyja, felebbezett részét pedig vagy helybenhagyja, vagy megváltoztatja.
Ha azonban a törvényszék felmentő itélete ellen a vádló felebbezett és a vádlott a felebbviteli főtárgyalásra nem jelent meg, a kir. itélőtábla az elsőfoku itéletet a vádlott terhére nem változtathatja meg.
Ha a kir. itélőtábla azt találja, hogy az elsőfoku itélet az elmaradt vádlott terhére volna megváltoztatandó, köteles ezt előbb kihallgatni és e végett a felebbviteli főtárgyalás félbeszakitása vagy elnapolása mellett megidéztetni, esetleg elővezettetni.
Ha a vádlott az elsőfoku biróság itéletének meghozása után meghalt, a kir. itélőtábla hatályon kivül helyezi az elsőfoku itéletet és megszünteti az eljárást.
Mindazáltal, ha az elsőfoku itélet a vádlottat bünösnek nyilvánitotta és e tekintetben nem volt felebbezve: a kir. itélőtábla az itéletnek a magánjogi igényre vonatkozó részét fölülvizsgálhatja.
424. § A kir. itélőtábla a felebbezés el- vagy visszautasitása, kiegészitő intézkedés vagy a bűnvádi eljárás szabályainak megsértése miatt való megsemmisités esetében, a 423. § első bekezdése alapján történt megsemmisités kivételével, továbbá a 423. § hatodik bekezdése esetében végzést, egyébként itéletet hoz.
425. § Véghatározat hozása és a felebbviteli főtárgyaláson jelen volt jogosultak semmiségi panaszának bejelentésére és indokolására nyitva álló határidő lejárta után a kir. itélőtábla határozatának kiadványát és az ügy iratait, a 431. § utolsó bekezdésének esetén kivül, az első fokban eljárt törvényszéknek küldi meg.
A törvényszék a kir. itélőtábla határozatát a felebbviteli főtárgyaláson jelen nem volt vádlónak és sértettnek kézbesitteti; a vádlottnak pedig, a mennyiben a kir. itélőtábla főtárgyalásán sem ő, sem védője nem volt jelen, kihirdeti, esetleg a 329. § harmadik bekezdésének szabályai szerint jár el.
Ha a felebbviteli főtárgyaláson jelen volt jogosult semmiségi panaszszal élt, erről a törvényszék a feleket értesiti.
426. § Semmiségi panasz a kir. curiához a következő esetekben használható:
1. esküdtbiróság itélete ellen (352., 373. és 374. §);
2. a törvényszéknek olyan itélete ellen, melyre nézve a 381. § második bekezdésének 2. pontja a felebbezést kizárja;
3. a kir. itélőtáblának első fokban hozott itélete, vagy érdemleges végzése ellen (333. és 418. §);
4. a kir. itélőtáblának, mint másodfoku biróságnak itélete ellen;
5. törvényszéknek másodfokban hozott itélete ellen (554. §);
6. összbüntetést kiszabó első birósági itélet ellen (518. §).
427. § A 426. § 1. pontja esetében a semmiségi panasznak a 384. és 385. §-okban meghatározott alaki és anyagi, továbbá még a következő alaki semmiségi okok alapján van helye:
1. ha az esküdtszék nem volt szabályszerüen alakitva (342-347. §);
2. ha az esküdtszék határozatának hozásánál szavazott esküdteknek bármelyike nem volt jelen az egész főtárgyalás tartama alatt (348. §);
3. ha a határozat hozásában olyan esküdt vett részt, a kire nézve a 343. §-ban meghatározott kizáró okok valamelyike fenforgott; kivéve, ha a semmiségi panaszszal élőnek a kizáró okról tudomása volt, de ezt az esküdtszék alakitásakor nem érvényesitette;
4. ha a kérdések feltevésénél a 354-361. §-oknak parancsoló rendelkezései meg voltak sértve;
5. ha az elnök befejező fejtegetésében (363. §), illetőleg a 366. § esetében az esküdteknek téves vagy nem a 363. és 366. §-ok rendelkezéseinek megfelelő jogi felvilágositást adott;
6. ha az esküdtek határozata lényegében homályos, hiányos, vagy önmagának ellentmondó.
A vádlott a jelen § 4., 5. vagy 6. pontjában megjelölt semmiségi okokat csak akkor érvényesitheti, ha kétségtelen, hogy azok érdekeinek sérelmével jártak; a vádló pedig csak akkor, ha azok a vád érdekét sértették és különösen a 4. és 6. pontok alatt meghatározottakat csak abban az esetben, ha miattuk a főtárgyalás folyamán felszólalt, vagy semmiségi panaszát bejelentette.
A jelen § 1. és 2. pontjában megjelölt semmiségi okok hivatalból veendők figyelembe.
A 384. és 385. §-okban meghatározott semmiségi okok az e §-okban megállapitott megszoritásokkal érvényesithetők és veendők hivatalból figyelembe.
428. § A 426. § 2., 3. és 4. pontjai esetében a semmiségi panasz a 384. és 385. §-okban meghatározott valamennyi semmiségi okra alapitható.
Mindazáltal a 426. § 4. pontja esetében az az alaki semmiségi ok, mely a felebbezésben nem volt felhozva, vagy melynek figyelembevételét a kir. itélőtábla mellőzte, a semmiségi panaszszal már nem érvényesithető.
A 426. § 5. pontja esetében a semmiségi panasz az 556. § harmadik bekezdése értelmében használható.
429. § A kir. curia hivatalból figyelembe vehető semmiségi ok alapján sem intézkedhetik, ha a közbevetett semmiségi panasz visszautasitandó; vagy azért, mert semmiségi panasznak általában nincs helye, vagy azért, mert a használt semmiségi panasz nem érvényesithető.
430. § Semmiségi panaszszal csak a főügyész, a közvédő és a 383. § I., II. a) és b) és III. 1. pontjaiban megnevezettek élhetnek az idézett pontok értelmében.
A magánvádló csak akkor élhet semmiségi panaszszal, ha már a másodfoku biróság itéletének meghozása előtt képviselte a vádat.
A 386-390., 392., 394-396. §-ok rendelkezései a semmiségi panaszra nézve is megfelelően alkalmazandók.
Az a semmiségi panasz, melyben semmiségi ok megjelölve nincs, visszautasitandó. A 391. §-ban körülirt eljárásnak nincs helye.
431. § A kir. itélőtáblának elsőfoku itélete vagy érdemleges végzése (333. és 418. §) ellen irányuló semmiségi panasz a kir. itélőtáblánál jelentendő be.
A felebbviteli főtárgyaláson jelen volt vagy képviselt jogosultak a kir. itélőtáblának másodfoku itélete ellen is e biróságnál tartoznak semmiségi panaszukat bejelenteni.
Minden más esetben a semmiségi panasz az elsőfoku biróságnál jelentendő be.
A kir. itélőtáblánál bejelentendő semmiségi panasznak indokolását ugyanott kell benyujtani. Jegyzőkönyvbe mondásának nincs helye.
A semmiségi panaszra és indokolására vonatkozó határozatait a kir. itélőtábla zárt ülésben hozza.
Ha a semmiségi panasz bejelentésére jogosultak a kir. itélőtábla főtárgyalásán mind jelen vagy képviselve voltak és valamelyikök semmiségi panaszszal élt, a kir. itélőtábla az iratokat közvetlenül a kir. curiához terjeszti fel.
432. § A törvényben kizárt, valamint az elkésetten, vagy arra nem jogosult egyén részéről használt semmiségi panaszt és indokolását illetőleg az érvényesiteni kivánt semmiségi oknak megjelölése nélkül beadott indokolást az a biróság utasitja vissza, melynél bejelentették, illetőleg beadták.
E végzés ellen használt felfolyamodás csak elkésés esetében utasitható vissza.
Visszautasitás esetén kivül a semmiségi panasz a bejelentésére és indokolására nyitva álló határidőnek valamennyi jogosultra nézve való lejárta után, az indokolással s az ügy többi irataival együtt a kir. curiához terjesztendő fel.
433. § A kir. curián az ügy előadója és a tanácselnök ülésen kivül intézkednek az iratok kiegészitése és az alsóbb foku biróság felvilágositó jelentése tárgyában.
A vonatkozó rendelvény az elsőfoku birósághoz közvetlenül is intézhető.
Az ügyeknek tárgyalására utasitása is rendszerint ülésen kivül történik.
Ha a tanácselnök és az előadó eltérő nézeten vannak, az ügy tanácsülésben intézendő el.
A mennyiben az alábbi §-ok eltérést nem állapitanak meg, a tanácsülés a kir. curiánál is a 399. §-ban foglalt szabályok szerint tartandó.
434. § Tanácsülésbe tartozik az elintézés a 400. § 3. pontja esetében, vagy ha a kir. curia a semmiségi esetet ugyanabban az ügyben hozott korábbi határozatával már felülvizsgálta.
Tanácsülésben intézkedik a kir. curia a 400. § 2. pontja esetében is, ha az előadó az ügyet tanácsülésre jelentette be és a tanács e felterjesztést hiányosnak találja.
Az elkésve bejelentett, a törvényben kizárt, korábbi határozatával már elbirált, továbbá a nem jogositott részéről, vagy a semmiségi ok megjelölése nélkül használt semmiségi panaszt és indokolását a kir. curia visszautasitja, a mennyiben ezt az alsófoku biróság nem tette.
Ha a semmiségi panaszt az erre jogositott visszavonta, a kir. curia az ügy iratait fölülvizsgálat nélkül visszaküldi.
Ha a kir. curia a tanácsülésbe bejelentett ügyet nem oda tartozónak találja, azt tárgyalásra utasitja.
435. § Tárgyaláson birálandók el azok az ügyek, melyek ülésen kivül el nem intézhetők és a 434. § értelmében tanácsülésbe nem tartoznak.
A 434. § utolsó bekezdésének esetén kivül az előadó előterjesztésére (433. § harmadik bekezdés) a tanácselnök utasitja az ügyeket tárgyalásra.
Ugyancsak a tanácselnök tüzi ki a tárgyalás határnapját.
A tárgyalásra a koronaügyész meghivandó.
A vádlott és a magánvádló a határnapról, ha Budapesten lakó megbizottat jelentettek be, ennek kezéhez kézbesitendő idézéssel, ellenkező esetben a tárgyalásra kitüzött ügyek jegyzékének a kir. curia hirdető tábláján a tárgyalás előtt legalább tizenöt nappal való kifüggesztése utján értesitendők. Az idézésben figyelmeztetni kell a vádlottat és a magánvádlót, hogy a tárgyaláson megjelenhetnek ugyan, de csakis ügyvédjeik emelhetnek szót.
A fogva levő vádlott nem kisérhető a kir. curia elé.
A kir. curia, ha ezt az ügy körülményeinél fogva czélszerünek találja, hivatalból rendelhet védőt.
A felek az ügy iratait a kir. curia hivatalos helyiségeiben a határnap kitüzése után a tárgyalást megelőző második napig megtekinthetik.
436. § A tárgyalás a koronaügyésznek vagy helyettesének jelenléte nélkül nem tartható meg.
Más félnek vagy képviselőjének elmaradása miatt az ülés nem napolható el.
A vádlott kihallgatásának vagy bizonyitásfelvételnek a tárgyaláson nincs helye.
Az ügy előadása és a felek előterjeztései tekintetében a 418. és 421. §-ok rendelkezései megfelelően alkalmazandók, azzal az eltéréssel, hogy a vádlott és a magánvádló személyesen nem emelhetnek szót.
437. § A kir. curia köteles határozatát a 426. § 1. pontja esetében az esküdtbiróság, ugyane § 2. és 5. pontja esetében a törvényszék, egyébként a kir. itélőtábla által valóknak elfogadott tényekre alapitani.
Az alaki semmiségi okra nézve, ha az első vagy a másodfoku biróság a 384. § rendelkezéseit sértette meg, a kir. curia a 404. § első és 3-7. bekezdéseiben foglalt szabályoknak megfelelő alkalmazásával, ha pedig a 427. §-ban felsorolt semmiségi okok valamelyike forog fenn, a 404. § első és harmadik bekezdése értelmében határoz.
Az anyagi törvénynek a 385. vagy az 556. §-ba ütköző megsértése miatt az első vagy másodfoku biróságnak, vagy mindkét alsóbb foku biróságnak itéletét egészben, vagy ha a különválasztás lehetséges, részben megsemmisiti és a törvénynek megfelelő itéletet hoz.
Az alaptalan semmiségi panaszt a kir. curia elutasitja.
Ha anyagi semmiségi ok forog fenn (385., 556. §) és a büntetőtörvény megfelelő rendelkezésének alkalmazhatása olyan lényeges körülménynek megállapitását teszi szükségessé, melyet az eljárt biróság nem ismert fel, vagy mellőzött; a kir. curia az itélet megsemmisitésével uj eljárást rendel el és ezt az eljárt vagy más törvényszékre, esküdtbiróságra, illetőleg kir. itélőtáblára bizza.
Ha a kir. curia esküdtbiróság hatáskörébe tartozó ügyben rendel el ujabb eljárást, meghagyhatja azt is, hogy az ujabb eljárásban a korábbi esküdtbiróságnak sem birói, sem esküdt tagjai avagy csak a birói vagy csak az esküdt tagok ne müködjenek közre.
438. § Ha a kir. curia az itéletet csupán az elitélt érdekében használt semmiségi panasz folytán vagy hivatalból figyelembe vett semmiségi ok miatt semmisit meg, az abban kimondott büntetésnél sulyosabbat nem állapithat meg.
Az ujabb eljárásra vagy itélethozásra utasitott biróság köteles a kir. curia megállapitásait, a mennyiben a tényállás az ujabb eljárás alatt nem változott, eljárása, illetőleg itélete alapjául elfogadni.
439. § Egyebekben a XVIII. fejezet rendelkezései a kir. curia előtt tartott tárgyalásnál, valamint a határozat hozására és annak kihirdetésére nézve is, a 424. §-ban foglalt kiegészitéssel, megfelelően alkalmazandók.
440. § Az itélet, illetőleg a végzés kihirdetése és irásba foglalása, valamint a tárgyalás jegyzőkönyvének elkészitése után a kir. curia az ügy iratait határozatának kiadványával együtt ahhoz a birósághoz küldi, mely az eljárás alapjául szolgáló ügyben első fokban itélt vagy határozott.
A felek a 425. § szerint értesitendők.
441. § A koronaügyész bármely büntető biróságnak jogerős határozata vagy egyéb intézkedése ellen, mely a törvényt megsértette, a jogegység érdekében közvetlenül a kir. curiánál perorvoslattal élhet.
Ez a perorvoslat nincs határidőhöz kötve és nem bir felfüggesztő hatálylyal.
Olyan bűnvádi ügyben, melyben a kir. curia már érdemileg határozott, a jogegység érdekében perorvoslatnak nincs helye.
442. § A kir. curia a jogegység érdekében használt perorvoslatot tárgyaláson intézi el, melyre a koronaügyészen kivül más fél nem idézendő.
Az ülés nyilvános.
Az előadó előadja a perorvoslatra okot adott körülményeket. Ezután a koronaügyész a perorvoslat indokolását szóval fejti ki.
Ezt követi a határozat hozása. A kir. curia, ha a perorvoslatot alaposnak találja, kimondja, hogy a megtámadott határozat vagy intézkedés a törvényt megsértette, ellenkező esetben a perorvoslatot elutasitja.
A határozat mindig nyilvános ülésben, rendszerint azonnal, legkésőbben nyolcz nap alatt hirdetendő ki.
A kir. curiának a törvény megsértését kimondó határozata a felekre nézve rendszerint nem bir hatálylyal; ha azonban a vádlott a törvény megsértésével volt elitélve, a kir. curia őt felmentheti, vagy büntetését enyhitheti, hatáskör hiánya esetében pedig az itéletet megsemmisiti, és az ügyet az illetékes hatósághoz utasitja.
443. § A birói határozatokban esetleg előforduló név-, szám- és más efféle nyilvánvaló hibákat az a biróság, melynél a hiba történt, bármely érdekelt kérelmére, sőt hivatalból is kijavithatja.
Ugyanez áll akkor is, ha a határozat kiadványa eltér az eredeti szövegtől.
A kijavitás minden hiányos kiadványra rávezetendő.
A kijavitás iránt előterjesztett kérelem visszautasitása ellen perorvoslatnak nincs helye.
444. § Az a nyomozás, illetőleg vizsgálat, melyet a magáninditványra jogosult inditványának, illetőleg a felhatalmazásnak vagy kivánatnak (1878. évi V. tc. 269-272. §) hiánya, a tettes vagy részes mentelmi joga miatt, vagy azért szüntettek meg, mert a tettes vagy részes nem volt kitudható, vagy távol volt, vagy mert valamely bizonyiték megszerzése rendkivüli nehézségbe ütközött: az elévülés beállta előtt, a vádló inditványára ujabb határozat nélkül folytatható, ha az a körülmény, mely az eljárás folytatását gátolta, megszünt.
445. § Ha az eljárás a 444. §-ban nem emlitett okból volt jogerősen megszüntetve: az ujrafelvételnek az elévülés határidején belül csak uj terhelő bizonyiték alapján és egyedül a kir. ügyészség vagy a főmagánvádló inditványára van helye.
Ez inditvány felett, szükség esetén az uj bizonyitéknak kiküldött biró által való felvétele után, a megszüntetett ügyre nézve illetékes elsőfoku biróság tárgyalás nélkül határoz.
446. § Itélettel befejezett bünvádi eljárás ujrafelvételének az elitélt javára csak az itéletnek jogerőre emelkedése után és a következő feltételek valamelyikének fenforgása esetén van helye:
1. ha az elitélt ellen az alapperben bizonyitékul hamis vagy hamisitott okirat valódi gyanánt volt használva, vagy hamis tanuzás volt elkövetve, vagy hamis szakértői vélemény volt adva és ezek a bizonyitékok az itéletre befolyással lehettek;
2. ha az itélőbiróságnak valamelyik tagja vagy a vizsgálóbiró, illetőleg az esküdtszék határozatának hozásában részt vett esküdt meg volt vesztegetve, vagy ha közülök valamelyik az eljárásra vonatkozólag hivatalos kötelességének a büntető törvények alá eső más megszegését követte el és nincs kizárva az, hogy ezek a bűncselekmények az itéletre befolyással voltak;
3. ha az inditványozó olyan uj tényt vagy bizonyitékot hoz fel, mely akár magában, akár kapcsolatban a befejezett eljárás folyamán felhozottakkal, az elitéltnek nembűnösségét, vagy a büntető törvények enyhébb intézkedése alá eső bűncselekményben való bűnösségét teszi valószinüvé;
4. ha ugyanarra a bűncselekményre nézve több itéletet hoztak és ezeknek az itéleteknek, valamint az alapjokul szolgáló tényeknek egybevetéséből nyilvánvaló, hogy ugyanazt az egyént ismételve itélték el, vagy hogy egy vagy több vádlott ártatlan, illetőleg olyan bűncselekményben bűnös, a mely a büntető törvényeknek enyhébb intézkedése alá esik, mint az, a mely miatt elitélték.
447. § A 446. §-ban meghatározott feltételek mellett az ujrafelvételt inditványozhatják:
1. az elitélt, még a büntetés kiállása után is;
2. az elitéltnek mind életében, mind halála után házastársa, törvényes képviselője vagy védője;
3. az elitéltnek halála után fel- és lemenő ágbeli rokonai;
4. a 448. § utolsó bekezdése alapján hivatalból kinevezett külön védő.
448. § Ha biróság, kir. ügyészség vagy más hatóság tudomást szerez oly körülményről, melynek alapján az elitélt javára ujrafelvétel volna inditványozható: köteles erről azt az elsőfoku biróságot, mely az alapperben itélt, ez utóbbi pedig az elitéltet, illetőleg ennek időközben történt elhalálozása, vagy meg nem találhatása esetében házastársát vagy törvényes képviselőjét és volt védőjét értesiteni.
A mennyiben az értesitéstől számitott tizennégy nap alatt az érdekelteknek egyike sem terjesztett elő inditványt az ujrafelvétel elrendelése iránt, vagy ha a sürgősség követeli, előbb is; a biróság azonnal védőt rendel, ki az ujrafelvétel elrendelése tárgyában a legrövidebb idő alatt köteles inditványt tenni.
449. § A felmentett, illetőleg elitélt terhére kizárólag a kir. ügyészség vagy a főmagánvádló inditványa folytán, az itélet jogerőre emelkedése után és a következő további feltételek egyikének fenforgása esetén engedhető meg az eljárás ujrafelvétele, a mennyiben az itélet tárgyául szolgált bűncselekménynek érvényesiteni kivánt büntethetősége még nem évült el:
1. ha a felmentett, vagy elitélt javára az alapperben hamis vagy hamisitott okirat valódi gyanánt volt használva, vagy hamis tanuzás volt elkövetve, vagy hamis szakértői vélemény volt adva és e bizonyitéknak az itéletre befolyása lehetett;
2. ha az itélőbiróságnak valamelyik tagja, vagy a vizsgálóbiró, illetőleg valamelyik esküdt meg volt vesztegetve, vagy ha közülök valamelyik hivatalos kötelességének a büntetőtörvények alá eső más oly megsértését követte el, melyről feltehető, hogy ez a vádlottra nézve kedvező itéletre befolyással volt;
3. ha a kir. ügyészség olyan uj tényt vagy bizonyitékot hoz fel, mely magában, vagy az előbbi eljárás alatt felhozottakkal kapcsolatban, a felmentettnek elitélését, vagy az elitéltnek a büntető törvények sulyosabb rendelkezése alá eső bűncselekményben való bünösségét valószinüvé teszi.
450. § Abból a czélból, hogy az elitéltre a büntető törvények sulyosabb rendelkezését alkalmazzák, az ujrafelvétel a 449. §-ban meghatározott feltételek mellett is csak a következő esetekben rendelhető el:
1. ha az elitéltet oly bűncselekményben mondták ki bűnösnek, melyre a büntető törvények határozott ideig tartó szabadságvesztés- vagy pénzbüntetést állapitanak meg, az uj bizonyiték szerint pedig az elitéltet halállal vagy életfogytig tartó fegyházzal büntetendő cselekmény terheli.
2. ha oly bűntett látszik fenforogni, melyre a törvény legkisebb büntetésül öt évi vagy ennél hosszabb tartamu fegyházat rendel, és az elitéltet mégis oly bűntettben mondták ki bűnösnek, melyre a büntető törvények öt évet meg nem haladó szabadságvesztésbüntetést szabnak;
3. ha bűntett látszik fenforogni, s az elitélt csak vétségben vagy kihágásban volt bűnösnek kimondva.
451. § A 446. § 1., 2., vagy a 449. § 1., 2. pontja alapján az ujrafelvétel iránt előterjesztett kérelem csak akkor tárgyalható, ha az ujrafelvétel okául felemlitett bűncselekmény jogerős büntető itélettel meg van állapitva, vagy miatta a bűnvádi eljárás nem bizonyiték hiánya miatt, hanem valamely más okból nem volt folyamatba tehető, illetőleg itélettel befejezhető.
452. § Az ujrafelvétel kérdésében rendszerint az a biróság határoz, mely az ügyet első fokban intézte el, esküdtbiróság által elintézett ügyekben pedig az a törvényszék, mely az esküdtekkel együtt az alapperben eljárt. Ennél nyujtandó be vagy mondandó jegyzőkönyvbe az ujrafelvétel elrendelése iránt tett inditvány, melyben a kérelem alapjául vett okot és bizonyitékot tüzetesen meg kell jelölni.
Ha a bűntettnek mutatkozó cselekmény tárgyában járásbiróság vagy közigazgatási hatóság itélt: akkor az inditvány felett való határozat hozására az a törvényszék illetékes, melynek területén a járásbiróság, illetőleg a közigazgatási hatóság székhelye van.
453. § Az itélet végrehajtását sem az ujrafelvétel elrendelése iránt tett inditvány, sem az ujrafelvétel elrendelése nem akadályozza és nem szakitja félbe.
Mindazáltal az ujrafelvételnek az elitélt javára történt inditványozása, valamint a 448. § esetében joga van a biróságnak, ha az előbbi itélet hatályon kivül helyezése alaposan várható; annak végrehajtását, valamint a bűnügyi költségekre és a magánjogi igényre vonatkozó végrehajtást is a kir. ügyészség meghallgatása után az ujrafelvétel kérdésében hozandó elsőfoku érdemleges határozat meghozásáig felfüggeszteni, illetőleg félbeszakitani.
454. § A biróság a kir. ügyészség meghallgatása után minden vizsgálat és tárgyalás nélkül végzéssel visszautasitja az ujrafelvétel iránt tett inditványt, ha a jelen törvényben meghatározott kellékeknek nem felel meg, nevezetesen: ha arra nem jogositott egyén tette, ha benne az ujrafelvétel alapjául szolgálható körülmény vagy eset nincs megjelölve, ha alkalmas bizonyiték nincs felhozva, vagy ha az inditvány az elitélt terhére az elévülés bekövetkezése után van előterjesztve.
455. § Ha nincs ok az ujrafelvétel iránt tett inditvány visszautasitására és az ujrafelvételt kérő bizonyitékra is hivatkozik; a biróság ezt megszerzi, esetleg felvételét meghagyja a vizsgálóbirónak, a ki a vizsgálatra nézve fennálló szabályok szerint jár el, azzal az eltéréssel, hogy a tanukat, ha törvényes akadály fenn nem forog, megesketi.
A vizsgálat befejezése után az iratok inditványtétel végett a kir. ügyészséghez küldendők.
Ez nyolcz nap alatt a biróság elé terjeszti inditványát.
A biróság megvizsgálja a bizonyitás eredményét s ha a bizonyitást teljesen meghiusultnak találja, az ujrafelvétel iránt tett inditványt elutasitja; ellenkező esetben nyilvános tárgyalást tüz ki, melyre azt, ki az ujrafelvételt inditványozza és ellenfelét megidézi.
Nyilvános tárgyalást tüz ki a biróság akkor is, ha a törvényes kellékeknek megfelelő inditványnyal a bizonyiték is be van mutatva, vagy oly tényre történt hivatkozás, mely nem igényel bizonyitást.
A tárgyalás kitüzése ellen perorvoslatnak nincs helye.
Az elitéltnek, illetőleg házastársának, törvényes képviselőjének vagy védőjének, valamint a magánvádlónak elmaradása nem akadályozza a tárgyalás megtartását. Ellenben a kir. ügyészség közbenjárása nélkül a tárgyalás meg nem tartható.
456. § A tárgyalást az elnök az ügy rövid megjelölésével nyitja meg.
Ezt követi az előadónak az ujrafelvétel keretéhez mért előadása. Ezután az ujrafelvételt inditványozó tesz szóbeli előterjesztést. Erre az ellenfél válaszolhat.
A biróság a felek meghallgatása után zárt ülésben határoz az ujrafelvétel elrendelése vagy megtagadása iránt, és végzését azonnal, legkésőbb három nap alatt kihirdeti.
Megtagadandó az ujrafelvétel, ha kellő bizonyiték nem támogatja az inditványban felhozott tény valódiságát, vagy ha az ujrafelvételnek feltételei (446., 449., 450., 451. §) nem forognak fenn.
Ellenkező esetben az ujrafelvétel elrendelendő.
457. § Az ujrafelvételnek helyt adó végzésben rendszerint uj főtárgyalást is kell elrendelni; esküdtbiróság elé azonban csak akkor, ha az ujrafelvételnél oly kérdés döntendő el, melynél a 355-360. §-ok értelmében esküdteknek kell határozatot hozniok.
Ha azonban az elitélt már meghalt: főtárgyalás nem tartandó, és a biróság az inditványozó részéről bemutatott, esetleg a vizsgálóbiró által felvett bizonyitékok alapján az ügy érdemében hoz határozatot. Az esetben, ha e bizonyitékokat meggyőzőknek találja, a korábbi itéletet részben vagy egészben hatályon kivül helyezi és uj itéletet hoz; ellenkező esetben az ujrafelvétel iránt tett inditványt elutasitja.
Főtárgyalás nélkül akkor is lehet itéletet hozni, ha a beszerzett bizonyiték kellő alapot nyujt az elitéltnek felmentésére vagy büntetésének leszállitására, ezt a kir. ügyészség is kifejezetten elismeri és az elitélt a főtárgyalás megtartását nem kivánja.
A biróság a jelen § értelmében hozott itéletet bármely érdekelt kivánságára a hivatalos lapban, költségükön pedig más lapban is közzéteteti.
458. § Ha az ujrafelvétel a felmentett vagy elitélt terhére van elrendelve: a biróság a kir. ügyészség inditványára egyuttal az előzetes letartóztatás, illetőleg a vizsgálati fogság elrendelése vagy mellőzése iránt a XI. fejezet rendelkezéseinek megfelelően határoz.
459. § Az ujrafelvételt a felmentett, illetőleg elitélt terhére elrendelő végzés ellen csak ezek, vagy a helyettök jogositottak (447. §) élhetnek felfolyamodással.
Az ujrafelvételnek az elitélt javára történt elrendelése ellen perorvoslatnak nincs helye.
460. § A jogerős végzéssel elrendelt főtárgyalás határnapját a főtárgyalás elnöke tüzi ki. A további eljárásnál a XVII., XVIII. és XIX. fejezetek rendelkezései a következő §-okban foglalt eltérésekkel alkalmazandók.
461. § Az uj főtárgyaláson, ha ez nem esküdtbiróság előtt tartandó, csak az a bizonyitás veendő fel, mely az ujrafelvétel iránt tett inditványnak és az itélet megtámadott részének alapjául szolgál.
A többé ki nem hallgatható tettesnek, tettestársnak, részesnek, tanunak és szakértőnek vallomása, illetőleg véleménye felolvasható.
A magánfél elhalálozása esetén örökösei idézendők meg a főtárgyalásra, a mennyiben a magánfelet az előbbi itélet szerint magánjogi igény illette.
Az olyan biró, ki az ügy előbbi elintézésénél az itélet hozásában részt vett, lehetőleg mellőzendő az ujrafelvétel megengedhetőségének kérdésében (454-456. §) határozó és az uj főtárgyaláson itélő tanács alakitásánál.
462. § A főtárgyalás eredménye alapján a biróság az előbbi itéletet hatályában fentartja, vagy egészen, illetőleg részben hatályon kivül helyezi és uj itéletet hoz.
Ez itélettel az alperben jogerősen megállapitva volt büntetésnek az ujrafelvételi eljárás jogerős befejezéseig való félbeszakitása, illetőleg felfüggesztése csak akkor rendelhető el, ha a biróság a korábbi itéletet hatályon kivül helyezte.
Az elitélt javára elrendelt ujrafelvétel esetében az előbbi itéletben meghatározott büntetésnél sulyosabb nem szabható ki.
A kiállott büntetést az ujabban kiszabott szabadságvesztés- vagy pénzbüntetésbe arányosan be kell számitani.
A felmentett vagy elitélt terhére elrendelt ujrafelvétel esetében is a főtárgyalás eredményéhez képest felmentő vagy enyhébb büntetést megállapitó itélet hozható.
Az uj itélet ellen a 383. illetőleg 430. §-okban megnevezettek ugyanazokkal a perorvoslatokkal élhetnek, melyeknek más itéletek ellen helyök van.
Annak a felebbezésnek alapján, mely az ujrafelvétel iránti kérelmet elutasitó itélet ellen használva van, a büntetés végrehajtását nem szabad felfüggeszteni.
463. § Igazolással élhet az a fél és az a sértett, a ki valamely határidőt vagy főtárgyalásnak, járásbirósági tárgyalásnak, valamint törvényszék elé kitüzött felebbviteli tárgyalásnak határnapját maga vagy képviselője hibáján kivül, tudomás hiánya vagy más elhárithatatlan akadály miatt elmulasztotta, a mennyiben a törvény az igazolást ki nem zárja és a mulasztás az ügy elintézésére lényeges befolyással volt.
A kir. itélőtábla előtt tartott felebbviteli főtárgyalás határnapjának elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.
464. § Az igazolásra irányuló kérelmet az akadály megszünte után legkésőbben nyolcz nap alatt ama biróságnál kell jegyzőkönyvbe mondani, vagy irásban benyujtani, melynél a határnap el volt mulasztva, illetőleg melynél az elmulasztott cselekmény teljesitendő volt volna.
E kérelemben a mulasztás oka és az ezt igazoló adatok megjelölendők, s a mennyiben a félnek bizonyiték áll rendelkezésére, az a beadványhoz melléklendő, vagy a biróságnak bemutatandó.
Az elmulasztott beadvány az igazolás iránti kérelemmel együtt nyujtandó be.
465. § A kérelem felett az előterjesztett adatok alapján az a biróság határoz, mely az elmulasztott cselekménynek kellő időben való teljesitése esetén az ügy érdemében eljárt vagy intézkedett volna.
Ha a folyamodó az igazolást perorvoslat bejelentésének elmulasztása miatt kéri, a biróság az igazolás iránti kérelemmel a perorvoslat beadványát és az elbirálásához szükséges iratokat is felterjeszti az elmulasztott perorvoslat tárgyában határozat hozására illetékes felsőbb foku birósághoz.
466. § Ha a kérelem adatai az igazolásnak a 463. §-ban emlitett feltételeit valószinükké teszik, az igazolásnak hely adandó; ellenkező esetben a kérelem megtagadandó.
A biróság, ha az igazolásnak helyt ad, egyuttal a mulasztás pótlása iránt intézkedik, esetleg az érdemben határoz.
467. § Igazolásnak helyt adó végzés ellen felfolyamodás nem használható.
A végzés ellen, mely az igazolást a nyomozás s a vizsgálat folyamán megtagadta, nincs felfolyamodásnak helye; azonban a terhelt a vádirat elleni kifogásban (256., 257. §) előterjesztheti kérelmét az elmulasztott cselekmény teljesitése vagy az elkésett beadvány benyujtása iránt és a vádtanács ezeket megengedheti.
468. § Az igazolás iránt előterjesztett kérelemnek sem a biróság határozatainak végrehajtására, sem az eljárás továbbfolytatására nincs halasztó hatálya.
A 464. §-ban megjelölt biróság azonban a kérelmet támogató fontos oknál fogva az eljárást, illetőleg a határozatok végrehajtását ideiglenesen felfüggesztheti.
469. § Bűntett vagy vétség miatt a nyomozás akkor is teljesitendő, ha a tettes, illetőleg a részes ismeretlen vagy távol van.
A terhelt, kinek tartózkodóhelye nem volt kipuhatolható, és a kinek elfogatására a 141. §-ban meghatározott okok egyike sem forog fenn, a hivatalos lapban és ha czélszerünek mutatkozik, más hirlapban is, havi időközökben háromszor közzéteendő hirdetmény utján hivandó fel megjelenésre, vagy tartózkodóhelyének bejelentésére.
Ha a távollevő a felhivásra, ennek utolsó közzétételétől számitott egy hó alatt meg nem jelen és tartózkodóhelyét sem jelenti be, a következő §-ok szerint kell eljárni.
470. § Ha a terheltnek tartózkodóhelye ismeretlen, vagy ha az ellene inditott bűnvádi eljárás alatt megszökött és reá nézve a 141. §-ban meghatározott körülmények valamelyike fenforog, vagy őt a 469. § szerint hirlap utján eredmény nélkül idézték: elfogatása iránt a körülményekhez képest házkutatással, megkeresés utján, kézrekeritésnek elrendelésével, vagy nyomozólevél kibocsátásával kell intézkedni.
Kézrekerités elrendelése esetében a biróság, a kir. ügyészség vagy a rendőri hatóság hivatalos közeget küld ki a terheltnek kinyomozása és letartóztatása végett. Ez intézkedésnek csak bűntett vagy fogházzal büntethető vétség esetében van helye.
Nyomozólevél csak bűntett elkövetésével alaposan terhelt egyén ellen bocsátható ki. Kibocsátására a vádtanács, sürgős esetekben pedig a vizsgálóbiró is jogosult.
Vétséggel terhelt ellen nem bocsátandó ki nyomozólevél, de ha előállitását fontos ok kivánatossá teszi; akkor a vizsgálóbiró vagy a vádtanács a terheltnek személyleirását a hatóságoknak azzal a felhivással küldi meg, hogy a körözött egyén feltalálása esetén értesitsék azt a biróságot, mely a személyleirást kiadta.
Ha a nyomozólevél kibocsátásának vagy a személyleirás körözésének oka megszünt, ezek azonnal visszavonandók.
471. § Ha külföldi a jelen törvény hatályának területén követett el bűntettet vagy vétséget, az eljárás idején pedig nem itt tartózkodik, a nyomozás, illetőleg a vizsgálat ekkor is teljesitendő, s a kiadatása, illetőleg átkisértetése iránti intézkedések megteendők; ha pedig saját hazájában tartózkodik, a további teendőkre nézve a kir. ügyészség a főügyész utján az igazságügyi minister utasitását kéri ki és az igazságügyi minister intézkedéséről a biróságot értesiti.
472. § A biróság elé nem állitható távollevő ellen sem vád alá helyezésnek, sem főtárgyalásnak, sem itélet hozásának nincs helye.
Ha a távollevőnek kézrekeritése iránt tett intézkedés (470. §), illetőleg a nyomozólevél, vagy a kiadatás végett a külföldi hatósághoz intézett megkeresés eredménytelen maradt is; a nyomozás, illetőleg a vizsgálat, a bizonyitékok biztositása czéljából lehetőleg befejezendő és a mennyiben a védelemről a távollevő vagy hozzátartozói nem gondoskodtak, a terhelt érdekeinek képviseletére védő hivatalból rendelendő ki.
A kihallgatott tanuk megesketendők.
A nyomozás, illetőleg a vizsgálat befejezése után az eljárást a távollevő előállitásáig meg kell szüntetni.
A biróság elé nem állitható ama távollevő, a kinek tartózkodóhelye tudva van, az eljárás menetéről és egyes birói cselekményekről csak akkor értesitendő, ha ez minden nehézség vagy időveszteség nélkül megtörténhetik.
A biróság az eljárás megszüntetését kimondó végzésben a terhelt ellen megállapitja a bűnügyi költségeket. Ezek, valamint a magánjogi igény kielégitésére szükséges összeg erejéig a terhelt vagyonára bűnügyi zárlat, illetőleg biztositási végrehajtás rendelhető el. (492., 493. §)
473. § Egy vagy több terhelt társnak a biróság elé nem állithatása nem akadályozza a biróság elé állitható terhelt ellen inditott bűnvádi eljárásnak befejezését.
Ha valamely távollevő előállitása a jelenlevő ellen inditott eljárás eredményére lényeges befolyással birónak mutatkozik és az előállitás alaposan remélhető, az eljárás folytatása rövid időre elhalasztható.
474. § A kiadatás feltételeire (1878:V. tc. 9. és 17. §, 1879:XL. tc. 14. §) és a kiadatás iránti ügyekben való eljárásra nézve a nemzetközi szerződések, s ezek hiányában a fennálló viszonosság az irányadók.
A mennyiben ezek eltérőleg nem rendelkeznek, a kiadatás iránti ügyekben a 475. és 476. §-ok szerint kell eljárni.
475. § Ha külföldön tartózkodó egyént oly bűncselekmény terhel, mely miatt kiadatásnak helye van, az illetékes biróság elfogató parancsot vagy nyomozólevelet bocsát ki; a mennyiben pedig vádhatározatot vagy bűnösséget megállapitó itéletet hozott, ennek jogerőre emelkedését bevárja, szükség esetében a jogerőre emelkedés előtt elfogató parancsot bocsát ki és a kir. ügyészség meghallgatása után a kiadatás szüksége és kieszközölhetése tárgyában határoz.
Azután a megfelelő esetekben a kiadatás kieszközlése végett az igazságügyi ministerhez jelentést tesz és ahhoz a távollevő személyleirását, továbbá az ellene kibocsátott elfogató parancsnak, nyomozólevélnek, jogerős vádhatározatnak vagy itéletnek hiteles kiadványát csatolja.
A felterjesztett határozatnak vagy azok egyikének tartalmaznia kell a távollevő bűncselekményének tüzetes megjelölését, valamint a büntető törvény ama §-ainak idézését és teljes szövegét, melyek e bűncselekmény minősitését és büntetését megállapitják.
476. § Ha külföldi hatóság olyan megkereséssel kér kiadatást, melyhez nyomozólevél, elfogató parancs, vádhatározat, bünösséget megállapitó itélet, vagy ezekkel egyenlő erejü határozat van mellékelve, - a mennyiben a megkeresésből nem nyilvánvaló, hogy a kiadatásnak nincs helye, - a kiadatni kért egyén letartóztatandó.
Ha a letartóztatást nem a 27. § szerint illetékes törvényszék rendelte el, ennek határozata haladék nélkül kikérendő.
A letartóztatás elrendelése ellen perorvoslatnak nincs helye.
A letartóztatott biztositék mellett szabadlábra nem helyezhető.
Kiadatás iránti alakszerü megkeresés nélkül is helye van a letartóztatásnak, ha a késedelem veszélylyel jár, a mennyiben a külföldi hatóság elfogató parancsot bocsátott ki s erről a belföldi hatóságot átirattal vagy táviró vagy távbeszélő utján értesitette.
A letartóztatott egyén szabadlábra helyezendő, ha az alakszerü megkeresés a letartóztatás foganatba vételétől számitott következő határidők alatt nem érkezik ahhoz a törvényszékhez, mely a letartóztatást elrendelte: egy hónap alatt, ha az állam, melynek részéről a megkeresés történt, a magyar állammal határos, - hat hét alatt, ha az más európai állam, - és három hónap alatt, ha Európán kivül fekszik.
A 27. § szerint illetékes törvényszék sürgősen kinyomoztatja, hogy fenforognak-e a kiadatás feltételei.
A nyomozás befejezésével ugyane törvényszék a kir. ügyészségnek és a kiadatni kért egyénnek nem nyilvános ülésben való meghallgatása után véleményes jelentéssel felterjeszti az ügy iratait az igazságügyi ministerhez, a ki a kiadatás kérdésében határoz.
A letartóztatott egyént, a jelen § hatodik bekezdésének esetén kivül, csak az igazságügyi minister határozata alapján lehet szabadlábra helyezni.
477. § Az 1878:V. törvénycikk 62. §-ában meghatározott amaz esetben, melyben a bűnvádi eljárás senki ellen sem inditható meg: a kir. ügyészség vagy a magánvádló a nyomtatvány, irat vagy képes ábrázolat, illetőleg a minták vagy lemezek elkobzásának és megsemmisitésének birói kimondását a 24. § szerint illetékes törvényszéknél kéri.
A törvényszék e kérelem következtében a főtárgyalásra határnapot tüz ki s arra lehetőleg megidézi azokat is, a kiknek az elkobzandó és megsemmisitendő tárgyakra netán igényök van. Ezek a vádlottat illető jogokat gyakorolják és a főtárgyalásra maguk helyett ügyvédet is küldhetnek.
Meg nem jelenésök vagy képviseltetésök hiánya nem akadályozza az eljárást és itélethozást.
Ha az elkobzandó és megsemmisitendő tárgyra igénynyel birók ismeretlenek vagy ismeretlen helyen tartózkodnak: részökre hivatalból védő nevezendő ki, s a főtárgyalásra ez idézendő meg.
A főtárgyalás a XVIII. fejezet rendelkezései szerint megy végbe, de az itélet csak az elkobzás és megsemmisités kérdésére és a költségek megállapitására szoritkozik.
Az itélet ellen a felek felebbezéssel élhetnek a kir. itélőtáblához. Ennek határozata végérvényes.
478. § A jogerős itélet valamennyi birósággal, továbbá a közigazgatási hatóságok értesitése végett a belügyi ministerrel is közlendő.
Bármely biróság, kir. ügyészség vagy rendőri hatóság lefoglalhatja az itéletben elkobzandónak kimondott tárgyat, s a mennyiben az itélet megsemmisitést rendelt el és jogerőssé vált, a megsemmisitést is foganatosithatja.
479. § Bűnügyi költségek alatt értendők a nyomozástól kezdve a büntetés végrehajtásának befejezéséig az államkincstárból előlegezett, továbbá a magánvádlónak készkiadásban okozott szükséges költségek; valamint a magánvádló és a terhelt képviselőjének és a védőnek megfelelő dija és készkiadásai is.
A bűnügyi költségeket, kivéve azokat, melyeket a magánvád és a terhelt képviselete, illetőleg védelme okozott, megtérités fentartásával az államkincstár előlegezi.
A büntető itéletben, a büntető parancsban, valamint a vádinditványt elutasitó, vagy a bűnvádi eljárást megszüntető végzésben ki kell mondani: hogy a bűnügyi költségeket ki vagy kik, és az addig felmerülteket, a mennyiben megállapitásuk nem függ más hatóság intézkedéseitől, mily összegben, illetőleg minő arányban kötelesek megtériteni.
Az államkincstárból előlegezett bűnügyi költségek tekintetében az 1890:XLIII. tc. rendelkezései hatályban maradnak.
Ha az eljárásba biróság még nem folyt be, a nyomozás teljesitése folytán felmerült költségeket, a mennyiben ezek megállapitásának szüksége merül fel, az a biróság állapitja meg, mely az ügyben eljárni illetékes volna.
480. § Ha a biróság a vádlottat bűnösnek mondta ki: a bűnügyi költségeket a vádlott köteles megtériteni.
Ha az elitélt több bűncselekmény miatt állott bűnvádi eljárás alatt és a különválasztás lehetséges; csak ama bűncselekményre vonatkozó költségeket kell viselnie, melyben bűnösnek mondták ki.
Ha az elitélt az itéletnek jogerőre emelkedése előtt meghal, az előlegezett bűnügyi kötlségeket az államkincstár viseli. Az elitélt halála előtt jogerőre emelkedett itéletben az elitélt ellen az 1890:XLIII. tc. korlátai közt megállapitott bűnügyi költségek, a hagyaték erejéig, örököseitől hajtandók be.
481. § Több elitélt közül mindenik külön köteles megtériteni azt a költséget: melyet előzetes letartóztatása, illetőleg vizsgálati fogsága, védelme, büntetésének végrehajtása, csakis őt érintő események, vagy csakis az ő részéről elkövetett hibák, illetőleg mulasztások okoztak.
A többi bűnügyi költségeket a vádlott-társak egyetemlegesen tartoznak megtériteni, hacsak a biróság méltányosságból a vádlottak mindegyikére eső költségek összegét külön meg nem állapitja.
482. § Ha a biróság a vádlottat nem mondja ki bűnösnek, akkor a bűnügyi költségek, kivéve azokat, melyek a magánvád képviseletével és a terhelt védelmével jártak, rendszerint az államkincstárt terhelik.
Mindazáltal, ha az eljárás egyedül magánvád alapján folyt, vagy ha azt a magáninditványnak visszavonása miatt szüntették meg: a bűnügyi költségeket az előbbi esetben a magánvádló, az utóbbiban a magáninditványra jogosult köteles megtériteni.
Több magánvádló vagy több magáninditványra jogosult az okozott költségekért egyetemleges felelősséggel tartozik, de a biróság a körülményekhez képest megállapithatja a felelősség arányát.
A felementett, illetőleg az, a ki ellen a bűnvádi eljárást meggszüntették, csak a védelmével járt és a vétkes mulasztásával okozott költségekben marasztalható el.
A kir. ügyészség a bűnügyi költségek megtéritésére nem kötelezhető.
483. § Azokban a költségekben, melyek tudva hamis vagy feltünően gondatlan feljelentés alapján meginditott eljárással merültek fel, a feljelentőt meghallgatása után kell elmarasztalni.
484. § A visszavont vagy nyilván alaptalan perorvoslat vagy ujrafelvétel iránti kérelem folytán teljesitett eljárás költségeit a perorvoslatot használó, illetőleg az ujrafelvételt kérő tartozik megtériteni.
Az igazolásra vonatkozó eljárás költségei azt terhelik, a ki az igazolást kérte.
485. § Az az ügyvéd vagy megbizott, a ki az eljárás alatt a felek valamelyikét vagy a sértettet képviselte; kivánhatja, hogy diját és költségeit az eljárt elsőfoku biróság, - tekintet nélkül arra, vajjon kit kötelezett a bünügyi költségek viselésére, - megbirálja és a képviselt ellenében megállapitsa.
486. § A bűncselekményből származó kár hivatalból csak annyiban nyomozandó, a mennyiben megállapitása a büntető törvénynek helyes alkalmazása végett szükséges.
487. § Ha a büntető biróság az eljárást megszünteti, vagy a vádlottat felmenti: a határozatban a magánfelet arról értesiti, hogy magánjogi igénye tárgyában ebből az okból nem határoz.
488. § Ha a büntető biróság arról győződik meg, hogy valamely dolog, melyet a tettesnél, a részesnél, az orgazdánál, a bűnpártolónál vagy olyan egyénnél foglaltak le, a ki ezt a nevezettektől megőrzés végett kapta, a sértettnek tulajdona, vagy annak birtokából, illetőleg birlatából jogtalanul van elvéve: elrendeli, hogy ez a tárgy az itéletnek jogerőre emelkedése után, ha pedig a terhelt beleegyez és a tárgy bizonyitékul nem szolgál, előbb is, a sértettnek visszaadassék.
Az előző bekezdésben körülirt tárgyat a nyomozás és a vizsgálat alatt a vizsgálóbiró, az eljárásnak a főtárgyalásig terjedő későbbi szakában pedig a vádtanács elnöke is visszaadhatja a sértettnek, ha a felek ez iránt megegyeznek és a tárgyra bizonyiték gyanánt nincs szükség.
Az ilyen tárgy visszaadása iránt támasztott igény polgári perre utasitandó: ha az igénylő igényét igazolni nem birja; ha a kérdéses dolog tulajdon átruházására alkalmas módon vagy zálogképen olyan jóhiszemü egyén birtokába jutott, a kit a bűncselekményre nézve sem tettesség, sem részesség, sem orgazdaság, sem bűnpártolás nem terhel; végre ha a dologra többen támasztanak igényt.
489. § Ha az a dolog, melyre a sértett igényt támaszt, természetben vissza nem adható, vagy ha a sértett igénye nem valamely tárgynak visszaadására, hanem a bűncselekmény folytán szenvedett kárnak, sérelemnek vagy elmaradt haszonnak megtéritésére vonatkozik és sem a jogosultság, sem a jogosult személye iránt nincs kétség, a kártérités összege pedig biztosan meghatározható: a büntető biróság megitéli a kártéritést.
A követelt összeget, ha tulzottnak találja, esetleg szakértők meghallgatása után, megfelelően leszállithatja.
490. § Ha a vádlott bűnössége valamely vele kötött jogügyletnek teljes vagy részleges érvénytelenségét vonja maga után, a büntető biróság, a menynyiben a bizonyitó eljárás eredménye erre biztos alapot nyujt, a jogügyletet egészben vagy részben érvénytelennek nyilvánitja és az ebből folyó jogkövetkezmények iránt is határoz. Házasság érvénytelenségét a büntetőbiróság nem mondhatja ki.
491. § A sértett a jogerős büntető itéletben foglalt megállapitáson tulmenő vagy elutasitott magánjogi igényével a polgári birósághoz fordulhat, mely ez igény felett önállóan határoz.
492. § Ha nem fér kétség ahhoz, hogy kártéritéssel tartozik az, a kit valamely bűntettnek vagy vétségnek nyomatékos gyanuja terhel, de egyszersmind alaposan tartani kell attól, hogy vagyonának elidegenitése vagy elrejtése a kártérités iránti igény érvényesitését meghiusitja: ingóságaira a valószinü kárösszeg erejéig, bűnügyi zárlat rendelhető el.
A bűnügyi zárlatot a sértettnek kérelme vagy a kir. ügyészségnek, illetőleg a nyomozást teljesitő rendőri hatóság tagjának megkeresése alapján, vagy hivatalból is, rendszerint a vizsgálóbiró rendeli el.
Ilyen kérelem vagy megkeresés tárgyában mindig haladék nélkül kell intézkedni s az elrendelt zárlatot azonnal foganatositani.
Ha a terhelt intézkedéseket tesz vagyonának elidegenitésére vagy elrejtésére, a nyomozást teljesitő rendőri hatóság is elrendelheti a bűnügyi zárlatot.
A zárlat foganatositásánál szükség esetében egy vagy több becsüs is alkalmazandó és a zár alá vett tárgyak értéke a jegyzőkönyvben mindig kitüntetendő.
Egyebekben a zárlat foganatositására nézve a 178., 181., 182., 183., 185. és 187. §-ok rendelkezései megfelelőn alkalmazandók.
A zárlatnak nincs zálogjogi hatálya.
A zárlat hivatalból feloldandó, ha elrendelésének oka megszünt vagy ha a magánfél a zárlat elrendelésétől számitott harmincz nap alatt a 493. § értelmében biztositási végrehajtást nem kért.
493. § A mennyiben a 492. § első bekezdésében meghatározott feltételek fenforognak, vagy veszély fenforgása van igazolva; a magánfélnek az eljárás alatt bármikor előterjesztett kérelmére a vádirat benyujtásáig a vizsgálóbiró, a vádirat benyujtásától a főtárgyalás megtartásáig a vádtanács, az eljárásnak későbbi szakában pedig az itélőbiróság a terheltnek mind ingó, mind ingatlan vagyonára biztositási végrehajtást rendelhet el.
A kérelem szóval vagy irásban terjeszthető elő. A kivánt kártéritést határozott összegben kell megjelölni és összegét valószinüvé tenni.
A kártérités összegét a vizsgálóbiró, illetőleg a biróság szabad belátása szerint állapitja meg.
A biztositási végrehajtás foganatositása végett a végrehajtási eljárásról szóló törvény szerint illetékes polgári biróságot, illetőleg telekkönyvi hatóságot kell megkeresni. Ha a büntető biróság az eljárást jogerős határozattal megszünteti, vagy a vádlottat jogerősen felmenti: a foganatositott biztositási végrehajtás feloldását hivatalból köteles elrendelni és foganatositani.
Egyebekben a biztositási végrehajtási kérvényre, valamint a biztositási végrehajtás elrendelésére, foganatositására, hatályára, feloldására, a foganatositás ellen használható perorvoslatokra, az el nem tartható ingóságok elárverezésére és az igényperre nézve a végrehajtási eljárásról szóló törvény rendelkezései megfelelően alkalmazandók.
494. § Büntető itélet, illetőleg büntető itéletnek egyes intézkedése csak jogerőre emelkedése után hajtható végre.
Az az itélet, mely ellen perorvoslat egyáltalában nem, vagy csak a jogegység érdekében (441. §) használható, meghozásával, más itélet pedig akkor emelkedik jogerőre: midőn a jogositottak elmulasztották, illetőleg visszavonták a használható perorvoslatot, vagy azt a biróság visszautasitotta vagy elutasitotta.
A végzés végrehajthatósága a 380. §, a büntető parancsé pedig az 535. § szerint itélendő meg.
A végrehajthatóságot a határozat kiadványain az elsőfoku biróság elnöke, illetőleg vezetője bizonyitja.
A végrehajtás foganatositása a büntetésre és az 1890:XLIII. tc. intézkedéseinek korlátai közt az államkincstárból előlegezett költségekre nézve is, a kir. ügyészséget illeti.
Egyéb megitélt költség és a megitélt magánjogi igény tekintetében a végrehajtásnak csak az érdekelt egyén kérelme alapján van helye.
E czélból a határozatnak a jogerőre emelkedése záradékával ellátott kiadványa a kir. ügyészségnek és annak is kézbesitendő, a kinek részére kártérités vagy más igény van megállapitva. A mennyiben a határozat a végrehajthatóság beállta előtt van kiadva, arra a jogerőre emelkedés záradékát az érdekelt egyén kérelmére utólag kell rávezetni.
A büntetések foganatositásának részleteiről rendelet intézkedik.
495. § Ha valamely bűnvádi határozat értelmezéséhez, különösen a megállapitott büntetés számitásához kétség fér: ama biróság határozata kérendő ki, melynek itélete a kétségre okot adott.
496. § Halálbüntetés csak akkor foganatositható, ha a király az elitéltnek nem adott kegyelmet.
497. § Ha az esküdtbiróság birói tanácsa halálbüntetést állapitott meg, az itélet kihirdetése után az elnök kérdést intéz az elitélthet az iránt, hogy kiván-e kegyelemért folyamodni. Az elitélt válasza jegyzőkönyvbe veendő.
Közvetlenül ezután az esküdtbiróság birói tanácsa a kir. ügyészség képviselőjének nem nyilvános ülésben való meghallgatása után indokolt véleményt nyilvánit arra nézve, hogy a halálra itéltet a kegyelemre méltónak tartja-e és hogy igenlő esetben a halálbüntetés helyett mily büntetésnek megállapitását javasolja.
498. § A 497. § esetében az eljárt tanács elnöke felszólitja a védőt, a ki a főtárgyaláson közbenjárt, hogy a halálra itélt érdekében három nap alatt kegyelmi folyamodványt nyujtson be.
Az ügynek összes iratai a kegyelmi kérvénynyel, ha ilyen benyujtva van, akkor is felterjesztendők a kir. curiához, ha a halálbüntetést megállapitó itélet ellen semmiségi panasz nincs használva.
499. § Minden halálbüntetést kimondó jogerős itélet tárgyában a kir. curia is tartozik a 497. § második bekezdése szerint véleményt adni.
E véleményt a kir. curiának az ügyben eljáró büntető tanácsa zárt ülésben állapitja meg, és pedig semmiségi panasz esetében ennek elvetése alkalmával, egyébként pedig külön ülésben.
A véleményadást mindkét esetben nem nyilvános ülés előzi meg, melyben az előadónak az ügy állásához mért előterjesztése után, a koronaügyész a kegyelmi kérvény iránt nyilatkozik.
A kir. curia elnöke a véleményt, a nem nyilvános és a zárt ülésről felvett jegyzőkönyvvel, s az összes iratokkal együtt, az igazságügyi ministerhez teszi át.
500. § A királyhoz az igazságügyi minister intézi a felterjesztést. Ennek megtételénél nincs kötve a biróságok véleményéhez.
501. § Az elsőfoku biróság a kegyelmi kérvényre vonatkozó királyi elhatározást és ha a kir. curia a semmiségi panaszt elvetette, előbb az e tárgyban hozott határozatot, az elitéltnek és a kir. ügyészségnek nem nyilvános ülésben hirdeti ki.
A kihirdetésre a védő is meghivandó, de elmaradása nem akadályozza a kihirdetést.
A halálbüntetés a kihirdetést követő nap reggelén hajtandó végre.
A kihirdetés után az elitélt mellé vallásának lelkésze rendelendő.
Az elitéltet a hivataluknál fogva erre kötelezetteken kivül, csak hozzátartozói, védője és azok látogathatják meg, kikkel maga kiván találkozni.
502. § Elmebetegnek, vagy teherben levő nőnek, felgyógyulásuk előtt sem a felső biróság ama határozata nem hirdethető ki, melynek következtében az ellenök megállapitott halálbüntetés jogerőssé vált, sem a kegyelmi folyamodvány eredménytelenségéről nem értesithetők, sem rajtok a halálbüntetés nem hajtható végre.
503. § A halálbüntetés zárt helyen hajtandó végre.
A végrehajtásnál jelen kell lenni az eljárást vezető kir. ügyésznek vagy helyettesének, a törvényszék részéről kiküldött birónak és jegyzőkönyvvezetőnek, a helybeli közigazgatási hatóság egyik főbb tisztviselőjének, a fogházfelügyelőnek, a lelkésznek és a halál megállapitása végett alkalmazott két orvosnak.
Az elitéltnek rokonai és védője a végrehajtás helyére bocsátandók. A kir. ügyész a helyi viszonyokhoz képest a jelenlétet más férfiaknak is megengedheti.
Ha több halálbüntetés hajtandó végre, intézkedni kell, hogy az az elitélt, a kire a sor később kerül, se az előbbi kivégzésnél jelen ne legyen, se az előbb kivégzettet ne lássa.
A végrehajtásról a kiküldött biró és a jegyzőkönyvvezető veszi fel a jegyzőkönyvet. Ebben leirandó a végrehajtás egész lefolyása és különösen kiteendő a kivégzés megkezdésének, valamint a halál bekövetkezésének az orvosok által megállapitott időpontja.
A jegyzőkönyvet a törvényszék részéről kiküldött biró és jegyzőkönyvvezető, továbbá a kir. ügyész, illetőleg helyettese, a közigazgatási tisztviselő és az orvosok irják alá.
A kivégzettnek holtteste egyszerü és feltünést nem okozó eltemetés végett a rokonoknak átadható.
504. § A biróság a jogerősen szabadságvesztés-büntetésre itéltet az itélet kihirdetése után a kir. ügyészségnek adja át.
Ha az itéletet kézbesités utján közlik, vagy ha az elitélt az itélethirdetésre elő nem állitható: a további eljárás a kir. ügyészséget illeti. (515. §)
505. § A szabadságvesztés-büntetésből le kell vonni a jogerős itéletben kitöltöttnek nyilvánitott időt.
Az előzetes letartóztatásnak és a vizsgálati fogságnak a büntetésbe beszámitása vagy be nem számitása s mily tartamban leendő beszámitása felett, a mennyiben erről az itélet nem intézkedik, az elsőfoku biróság utólag, tárgyalás nélkül, végzéssel határoz.
Az itéletben és ebben a végzésben megállapitott levonásokon felül levonandó még az előzetes letartóztatásban vagy a vizsgálati fogságban töltött az az idő is, mely akkor:
1. ha az elitélt felebbezéssel vagy semmiségi panaszszal megtámadható itélet ellen perorvoslattal nem élt, az itélet kihirdetésétől;
2. ha az elitélt megengedett perorvoslattal élt, de ezt visszavonta, a visszavonás napjától;
3. ha az elitélt perorvoslatát elkésés vagy határozatlanság (390., 391. §) miatt visszautasitották, a jogerős visszautasitás keltétől;
4. ha pedig az itélet ellen peerorvoslat egyáltalában nem, vagy csak a jogegység érdekében (441. §) volt használható, az itélet keltétől,
a büntetés végrehajtásának megkezdéséig letelt.
A pénzbüntetésnek, ha be nem hajtható, mily nemü és tartamu szabadságvesztés-büntetésre való átváltoztatása iránt, a mennyiben erről az itélet nem intézkedik, az elsőfoku biróság utólag, tárgyalás nélkül, végzéssel határoz. Az e végzés ellen bejelentett felfolyamodásnak felfüggesztő hatálya van.
506. § A jogerősen megállapitott szabadságvesztés-büntetés rendszerint azonnal foganatba veendő.
Az a vádlott, a ki perorvoslattal nem élt, vagy a kiszabott büntetés nemében megnyugszik és csak a büntetés mértéke miatt él perorvoslattal, az ellene megállapitott szabadságvesztés-büntetést az itéletnek jogerőre emelkedése előtt is megkezdheti.
Az ilyen elitéltre, valamint arra nézve, a ki ellen szabadságvesztés-büntetést jogerősen megállapitottak, a törvényszék a kihirdetéskor irásbeli értesitést ad a kir. ügyészségnek.
Ez értesitésben az elitélt nevének és személyi viszonyainak megjelölésével az itélet rendelkező, illetőleg végrehajtandó része rövid, de szabatos kivonatban közlendő s a mennyiben a biróság a jelenlevő elitéltet átadta a kir. ügyészségnek, ez a körülmény is felemlitendő.
Az értesités kiállitása után esetleg bejelentett perorvoslatról a kir. ügyészség azonnal értesitendő.
A második bekezdés esetében az elitélt a perorvoslat elintézése előtt is azonnal szabadlábra helyezendő, mihelyt a kiszabott büntetés ideje letelt.
507. § Ha a szabadlábon levő elitélt akkor, midőn ellene a szabadságvesztés-büntetésnek végrehajtása megkezdendő volna, elmebetegségben vagy olyan sulyos betegségben szenved, mely miatt büntetésének végrehajtása életét veszélyeztetné: bármely nemü és tartamu szabadságvesztés-büntetésnek végrehajtása az elitéltnek felgyógyulásáig elhalasztandó.
508. § Elhalasztható a szabadságvesztés-büntetés végrehajtása, ha az elitélt habár nem sulyos, de ragályos betegségben szenved, vagy az elitélt nőnek terhessége annyira előrehaladott, hogy a szülés bekövetkezése a büntetés tartama alatt várható.
Egyéb okból a fegyház-, valamint az egy évnél hosszabb tartamu börtön-, vagy fogházbüntetés megkezdésére az 514. § esetén kivül halasztás rendszerint nem adható.
509. § Elzárás-, valamint egy évi és ennél rövidebb tartamu fogház- vagy börtönbüntetés végrehajtásának megkezdése, habár az 507. és 508. §-okban emlitett okok közül egyik sem forog fenn, egy izben legfeljebb két hónapra elhalasztható; ha a szabadlábon levő elitélt kimutatja, hogy a büntetésnek azonnal való végrehajtása neki vagy családjának a büntetés czélján kivül eső sulyos sérelmet okozna és ha szökésétől nem kell tartani.
Hat hónál nem hosszabb szabadságvesztés-büntetésnek katonai szolgálatra kötelezett elitélt ellen való végrehajtása, az illetékes katonai hatóság megkeresése folytán, az elitéltnek tényleges szolgálattételre történt behivása miatt, e szolgálat leteltéig az erre vonatkozó szabályok értelmében elhalasztható.
510. § A halasztásra (507., 508. §, 509. § első bekezdés) irányuló kérelem, a büntetés végrehajtásának megkezdése előtt terjesztendő elő.
A határozat a kir. ügyészséget, illetőleg az igazságügyi ministert illeti.
A kérelem előterjesztése a végrehajtás megkezdését nem függeszti fel és nem szakitja félbe.
A mennyiben különös tekintetet érdemlő körülmények forognak fenn, az igazságügyi minister, két évet meg nem haladó bármely szabadságvesztés-büntetés végrehajtása, esetleg biztositék kivánása mellett, több izben és két hónapnál hosszabb tartamu halasztást is adhat.
511. § Az államfogház-büntetés végrehajtásának elhalasztása iránt az igazságügyi minister intézkedik.
512. § A büntetés elhalasztására jogositott hatóság megengedheti, hogy az elitélt a reá kimondott elzárást, egy évnél rövidebb tartamu fogház- vagy börtönbüntetést ne az első fokban itélt biróság székhelyén levő, hanem más fogházban, illetőleg börtönben töltse ki.
513. § Bármely szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának félbeszakitását, a 453. és 468. §-okban meghatározott esetek kivételével, csak az igazságügyi minister engedheti meg fontos okból.
514. § A 498. § esetén kivül a biróságnál vagy a kir. ügyészségnél benyujtott vagy jegyzőkönyvbe mondott kegyelmi kérvény közvetlenül az igazságügyi ministerhez terjesztendő fel.
A kegyelmi kérvénynek rendszerint nincs felfüggesztő hatálya; az igazságügyi minister azonban a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának a kegyelmi kérvény érdemleges elintézéséig való elhalasztását vagy félbeszakitását elrendelheti.
515. § A kir. ügyészség a szabadlábon levő elitéltet rendszerint megidézi szabadságvesztés-büntetésének megkezdésére.
Ha az idézésre meg nem jelen, vagy ha megszökésétől kell tartani, elővezető- vagy elfogató parancsot; ha pedig megszökött vagy elrejtőzött, nyomozólevelet is bocsáthat ki ellene.
Ha az elitélt tényleges katonai szolgálatban áll, a feljebbvaló katonai hatóság keresendő meg a fennálló szabályok értelmében a büntetésnek végrehajtása, illetőleg az elitéltnek e végből leendő átkisértetése végett.
Az elitélt ellen, a ki büntetésének tartama alatt a letartóztató-intézetből megszökött, az országos fegyintézet, a kerületi börtön, a javitó- vagy közvetitőintézet igazgatója, illetőleg a kir. ügyész vagy a járásbiró nyomozólevelet bocsáthat ki.
516. § A büntetés végrehajtása alatt kórházban töltött idő a büntetésbe beszámitandó; kivéve, ha az elitélt betegséget szinlelt vagy betegségét, a büntetés végrehajtásának megakadályozása végett, maga idézte elő.
Ez időnek be nem számitása tekintetében a kir. ügyészség inditványára az a törvényszék határoz, melynek területén az elitélt büntetését tölti.
A biróság az elitéltet vizsgálóbiróval vagy járásbiróval kihallgattatja és tárgyalás nélkül végzést hoz.
517. § Ha valakit különböző jogerős itéletekkel több szabadságvesztés-büntetésre itéltek és az itéletek hozásánál az összbüntetésre, illetőleg a büntetések egyesitésére nézve irányadó szabályokat (1878. évi V. törvénycikk 96. §, 1880:XXXVII. törvénycikk 36. §) nem alkalmazták: a büntetések utólag összbüntetésbe foglalandók, illetőleg egyesitendők.
Ez az eljárás nem akadályozza a kiszabott büntetések végrehajtását, melyek közül előbb a legsulyosabb nemü veendő foganatba.
518. § Az összbüntetés meghatározása, illetőleg a büntetések egyesitése a kir. ügyészség vagy az elitélt inditványára történik.
Ha a külön itéletekben kiszabott szabadságvesztés-büntetésnek tartama együttvéve két évet meghalad, vagy ha az elitélt az itélethozásra hivatott biróság székhelyén kivül van fogva, részére hivatalból rendelendő védő.
Az eljárásra annak az esküdtbiróságnak birói tagja, illetőleg az a törvényszék vagy járásbiróság illetékes, melynek itélete, vagy a melynek itéletére vonatkozó felsőfoku itélet mondta ki a legsulyosabb büntetést.
Ha ez kétséges, az a biróság jár el, melynek itélete legutóbb kelt.
A biróság az inditvány következtében nyilvános tárgyalásra határnapot tüz ki és erre a kir. ügyészséget, a szabadlábon, vagy a biróság székhelyén fogva levő vádlottat és ha védő van, ezt is megidézi.
A tárgyalás az itéletek felolvasásával kezdődik. Azután a kir. ügyészség terjeszti elő inditványát. Erre az elitélt, ha jelen van és védője válaszolhatnak. A biróság itélettel dönt és ezt azonnal kihirdeti.
Az egyesitett, illetőleg összbünetés meghatározása egyedül az előbbi itéletekkel kimondott büntetések tartama és sulyosságuk aránya alapján történik.
Sulyositó vagy enyhitő körülmények többé nem vehetők figyelembe.
Ez itélet ellen csak a büntetés kiszabása miatt, továbbá a 384. § 1., 3., 4., 6. és 10. pontjaiban megjelölt semmiségi okok alapján lehet a kir. curiához semmiségi panaszszal élni.
A kir. curia tanácsülésben határoz.
519. § A pénzbüntetés végrehajtására vonatkozó szabályokat az igazságügyi minister rendelettel állapitja meg.
520. § A büntető biróságnak jogerős határozata a benne megitélt magánjogi igénynek s azoknak a megitélt költségeknek tekintetében, melyeket a magánvád képviselete, illetőleg a védelem okozott, végrehajtható közokirat hatályával bir.
A végrehajtást a polgári biróság rendeli el.
521. § A megelőző fejezetek rendelkezései a járásbiróság hatáskörébe utalt bűnvádi ügyekben is alkalmazandók, a mennyiben a jelen fejezet eltérő szabályokat nem tartalmaz.
522. § A közvádat a járásbiróság előtt rendszerint ügyészségi megbizott képviseli.
523. § A terhelt letartóztatása alatt is hatósági ellenőrzés nélkül érintkezhetik védőjével.
Hivatalból védő nem rendelendő.
A terheltnek védője és a sértett meghatalmazottja férfi hozzátartozójuk (205. § 1. pontja), ha nem is ügyvéd, továbbá ügyvédjelölt is lehet, utóbbi azonban az eljárás folyamán mind szóban, mind irásban az állam nyelvét köteles használni.
A szülő gyermekének, a férj feleségének, a gyám vagy gondnok gyámoltjának, illetőleg gondnokoltjának képviseletében külön meghatalmazás nélkül is eljárhat és a magánvádra üldözendő bűncselekmények (41. §) miatt vádat is emelhet.
524. § Magánegyének minden nyilatkozatot vagy kérelmet szóval is előterjeszthetnek.
A járásbiróság, illetőleg az ügyészségi megbizott, miután a jelentkező személyaznosságáról meggyőződött, nyilatkozatáról, illetőleg kérelméről jegyzőkönyvet vesz fel.
525. § A feljelentés vagy váninditvány (41. § első bekezdés) rendszerint az illetékes járásbiróságnál teendő; azonban azt más kir. biróságok, a kir. ügyészség és a rendőri hatóságok és közegek is kötelesek elfogadni és a 89. § második bekezdése értelmében az illetékes járásbirósághoz áttenni.
A sértett, illetőleg törvényes képviselője, továbbá a sértett nő férje részéről tett feljelentés vádinditványnak tekintendő és a büntető törvények értelmében az eljárás meginditásához szükséges magáninditványt (90. §) is pótolja.
A járásbiróság a közvetlenül nála tett vagy hozzá érkezett feljelentést vagy vádinditványt, inditvány, illetőleg nyilatkozat (41. § és 532. § második bekezdés) előterjesztése végett haladék nélkül közli az ügyészségi megbizottal. Egyidejüleg azonban teljesiti a bűnjelek megőrzése, vagy a terhelt szökésének megakadályozása végett, illetőleg letartóztatása következtében halasztást nem türő intézkedéseket, nevezetesen a sürgős szemléket és tanukihallgatásokat is.
526. § Az ügyészségi megbizott a hivatalból üldözendő bűncselekmények tárgyában vádat emelhet, a sértett vagy hatóság részéről tett feljelentés nélkül is.
Ha az ügyészségi megbizott a nála tett, vagy vele közölt feljelentés vagy vádinditvány alapján (525. §) a vád képviseletét nem vállalja el, erről a feljelentés és csatolmányai megküldésével értesiti a járásbiróságot, mely - a mennyiben a feljelentést, illetőleg a vádinditványt az 525. § második bekezdésében megnevezett egyén tette, - annak alapján haladék nélkül ugy jár el, mintha a sértett a vád képviseletét átvette volna.
Minden más esetben az ügyészségi megbizott a hozzá érkezett feljelentések és inditványok alapján a járásbiróságnál megfelelő inditványt tesz.
527. § Ha az eljárás meginditását a vád emelésére jogosultaknak (2., 41., 42. §) egyike sem kivánja, vagy ha a bűncselekmény, mely miatt vádinditványt vagy feljelentést tettek, nem büntethető, vagy végre, ha a magáninditvány hiányzik: a járásbiróság a bűnvádi eljárás meginditását végzéssel megtagadja és erről a vádlót, illetőleg a feljelentőt értesiti.
Ha az ügy elintézése más biróság vagy hatóság hatáskörébe vagy illetékessége alá tartozik, a járásbiróság ahhoz az ügy iratait átteszi és a 144. § harmadik bekezdésének esetén kivül, a letartóztatott terheltet átkisérteti, a vádlót pedig ekkor is értesiti.
Az ügy áttétele nem rendelhető el, ha törvényszék vagy felsőbb biróság az ügyet a járásbiróság hatásköréhez és illetékességéhez tartozónak nyilvánitotta, vagy mint ilyet visszaküldte.
A mennyiben nincs ok az eljárás mellőzésére vagy az ügynek áttételére, a járásbiróság meginditja az eljárást.
528. § A nyomozás a mellőzhetetlenül szükségesekre szoritkozik s azt a feljelentés után az eljáró biró teljesiti vagy teljesitteti. Vizsgálatnak nincs helye.
Az eljárás rendszerint a tárgyalás határnapjának kitüzésével inditandó meg.
A tárgyalás kitüzése és a tárgyalásra idézés ellen perorvoslatnak nincs helye.
A XV. fejezet rendelkezései nem alkalmazhatók.
Tárgyalás előtt a terhelt csak az esetben hallgatandó ki, ha fogva kisérték a járásbirósághoz; a sértett pedig csak a felejelentés vagy vádinditvány szóbeli előterjesztése alkalmával, valamint akkor is, ha a vád tárgya másként nem tudható ki, illetőleg a vád támogatására szolgáló bizonyiték másként nem szerezhető meg.
529. § A tárgyalásra a terhelt ennek védője, az ügyészségi megbizott, vagy ha azt külön kivánta, a kir. ügyészség, illetőleg a magánvádló vagy a magánvádlónak tekintendő (525. § második bekezd.) sértett, továbbá a magánfél, valamint a tanuk és a szükséges szakértők idézendők meg.
Ha a jelen törvény 41. §-ában meghatározott eset nem forog fenn, és a kir. ügyészség elvállalta a vád képviseletét; a sértett csak akkor idézendő meg a tárgyalásra, ha kihallgatása a bizonyitás érdekében szükséges.
A biróság a terheltet, a magánvádlót és a sértettet személyes megjelenésre is kötelezheti.
530. § Az idézésben a felek felszólitandók, hogy még be nem jelentett tanuikat és egyéb bizonyitékaikat magukkal hozzák, vagy a biróságnak a tárgyalás előtt olyankor jelentsék be, hogy még kellő időben megidézhetők, illetőleg megszerezhetők legyenek.
A terheltnek szóló idézőlevélben (130. §), ha az kizárólag kihágás vagy egyedül pénzbüntetéssel büntethető vétség miatt van kibocsátva, megemlitendő: hogy a terhelt maga helyett védőt is küldhet, és hogy a tárgyalást távollétében is meg fogják tartani; ha pedig az idézőlevél szabadságvesztéssel büntethető vétség, vagy ily vétség mellett még más vétség, illetőleg kihágás miatt van kibocsátva: abban a terheltet arra kell figyelmeztetni, hogy ha meg nem jelen és elmaradását elfogadható módon ki nem menti, elő fogják őt vezetni.
A határnap akként tüzendő ki, hogy közte és az idézőlevél vétele közt a terheltnek, a megjelenésre szükséges időn felül, még legalább egy napi időköz maradjon; továbbá, hogy a tárgyalás az 537. § első bekezdésében megállapitott határidő lejárta előtt lehetőleg megtartható legyen.
A magánvádló, illetőleg a magánvádlónak tekintendő sértett azzal idézendő, hogy a mennyiben a tárgyalás órájára sem ő, sem képivselője nem jelen meg a biróság előtt, a vádtól elállottnak fogják tekinteni.
A magánfél arra figyelmeztetendő, hogy elmaradása, illetőleg képviseltetésének elmulasztása esetén magánjogi igényét a biróság előterjesztett kérelme alapján birálja meg.
A sértett a tárgyalás határnapjáról azzal a figyelmeztetéssel értesitendő, hogy ha nem jelenik meg, illetőleg magát nem képviselteti; a biróság azt fogja vélelmezni, hogy a közvádló által esetleg elejtendő vádnak képviseletét nem szándékozik átvenni.
531. § Ha a felek a járásbiróságnál egyszerre megjelennek, vagy nyomban előhivhatók, a tárgyalás a terhelt beleegyezésével minden előző eljárás és idézés nélkül is megtartható.
Mindazáltal, tettenkapás és beismerés esetén kivül, a terhelt kivánságára ezt a tárgyalást a vádnak és a támogatására szolgáló bizonyitékoknak tisztába hozása után, a terhelt bizonyitékainak beszerzése végett szükséges időre félbe kell szakitani.
532. § Ha a feljelentést hatóság, közhivatalnok, rendőri közeg, katonai őr vagy őrség, felesketett erdőőr, mezőőr vagy hegyőr hivatalos eljárása közben szerzett közvetlen tapasztalata alapján teszi és valósága ellen nem merül fel aggodalom, tárgya pedig csak kihágás, vagy egyedül pénzbüntetéssel büntethető vétség, és a biró kétszáz koronát meg nem haladó pénzbüntetést talál kiszabandónak: a közvádlónak indokolt irásbeli inditványára büntető parancsot bocsáthat ki a szabadlábon levő terhelt ellen.
A megjelölt bűncselekmények miatt és büntetés erejéig, a közvádló inditványára vagy hozzájáruló nyilatkozatára a szabadlábon levő terhelt ellen akkor is bocsátható ki büntető parancs: ha a feljelentést vagy vádinditványt magánegyén tette, de a terhelt bűnösségét köz- vagy magánokirattal vagy más bizonyitékkal valószinüvé tette és a biró meg van győződve a vád alaposságáról.
533. § A büntető parancs a terheltre előleges tárgyalás nélkül szab ki büntetést.
A büntető parancsnak tartalmaznia kell: a terhelt nevét és állását vagy foglalkozását, a vád tárgyává tett bűncselekmény megnevezését, valamint tárgy, hely és idő szerint való megjelölését, a feljelentő, illetőleg a vádinditványt tevő sértett nevét, a bizonyitó adatok felsorolását, a pénzbüntetés összegének meghatározását, annak be nem hajthatás esetére mily nemü és tartamu szabadságvesztésbüntetésre való átváltoztatását és az alkalmazott törvény vagy rendelet szakaszának idézését, valamint azt az utasitást, hogy a pénzbüntetést tizenöt nap alatt a járásbiróságnál fizesse le; tartalmaznia kell továbbá azt a figyelmeztetést, hogy a biróság a pénzbüntetés lefizetésének elmulasztása esetében a fizetésre kitüzött határidő lejárta után a terheltnek, házastársának vagy törvényes képviselőjének kérelmére pedig azonnal szabályszerü tárgyalást fog kitüzni; végre figyelmeztetendő a terhelt, hogy ha a büntető parancsban megnyugszik, a kiszabott pénzbüntetés lefizetésére a járásbiróságtól halasztást kérhet, vagy részletfizetés megengedését kérheti.
534. § A büntető parancsot a biróság székhelyén erre kijelölt közege, egyebütt törvényhatóság jogával felruházott és rendezett tanácsu városban a hatóságnak erre alkalmas és megbizott közege, nagy- és kisközségben a községi, illetőleg a körjegyző kézbesiti.
A kézbesitő köteles a büntető parancsot a terheltnek saját kezéhez adni, előtte felolvasni és egyuttal megmagyarázni, ezeknek megtörténtét pedig a kézbesitő-iven bizonyitani.
535. § Ha a terhelt a kiszabott pénzbüntetést a kitüzött határidőben nem fizette le, sem erre halasztást nem kért, vagy részletfizetés megengedését nem kérte, vagy ha a terhelt, illetőleg házastársa vagy törvényes képviselője az ügy tárgyalását kéri: akkor a biróság az ügy tárgyalására azonnal határnapot tűz.
A tárgyalásra a terhelt, az elmaradással jelen § negyedik bekezdése szerint kapcsolatos jogi következményekre való figyelmeztetés mellett, idézendő.
Az idézés kézbeseitése az általános kézbesitési szabályok szerint történik.
A mennyiben a tárgyalás órájára sem a szabályszerüen megidézett terhelt, sem védője, illetőleg házastársa vagy törvényes képviselője a biróság előtt meg nem jelentek és elmaradásukat elfogadható módon ki nem mentették: a biróság tárgyalás nélkül kimondja, hogy a büntető parancs végrehajtható.
Ha a felek megjelennek, a tárgyalás az 539-544. §-okban foglalt szabályok szerint tartandó meg és az itéletnél a büntető parancs a biróságot semmi irányban sem köti.
536. § A terhelt ellen sem nyomozólevél nem bocsátható ki, sem személyleirásának körözése nem rendelhető el. A távollevő terhelt tartózkodóhelye lehetőleg kipuhatolandó, és ha ez sikerült, a terhelt megidézendő, illetőleg a mennyiben erre a 131. §-ban meghatározott feltételek megvannak, elővezetése rendelendő el.
Vizsgálati fogság a terhelt ellen egyáltalában nem rendelhető el.
Előzetes letartóztatásnak csak szabadságvesztés-büntetéssel büntetendő cselekmény miatt, csak a 141. § 2., 4. vagy 5. pontja alapján, de ez esetben is csak akkor van helye, ha a terhelt ellen igen nyomatékos gyanu merült fel, vagy hogy el van itélve és az itélet ellen felebbezett.
A fegyveres erőnek vagy a csendőrségnek tényleges szolgálatban álló tagja ellen előzetes letartóztatás, kivéve ha szökésben van, nem foganatositható; hanem az ilyen terheltnek felügyelete alatt tartása végett a feljebbvaló katonai hatóság megkeresendő.
A letartóztatott katonai szökevény a legközelebb levő katonai hatóságnak adandó át.
537. § Az előzetes letartóztatás kihágás miatt csak negyvennyolcz óráig, vétség miatt az itélet előtt csak nyolcz napig tarthat.
Meg kell azt előbb is szüntetni, ha a terhelt vagy helyette más valaki a 162. és 163. §-oknak megfelelő biztositékot tesz le, vagy ha a terheltnek gazdája, illetőleg munkaadója, vagy a biróság előtt ismert más egyén kezességet vállal azért, hogy a terhelt szabályszerü idézésre a biróság előtt bármikor megjelenik, és ha a kezes feddhetetlensége és megbizhatósága ellen nem merül fel kétség.
Ha a terhelt idézésre nem jelenik meg, a kezes elmarasztalandó a terhelt elfogatásának és elővezetésének költségeiben.
Felmentő itélet esetében az előzetes letartóztatás azonnal megszüntetendő, büntetést megállapitó itélet esetében pedig akkor is, mihelyt a kiszabott szabadságvesztés-büntetés tartamát elérte.
Az előzetes letartóztatásnak teljes tartama a büntetésből mindig levonandó.
538. § Az előzetes letartóztatás elrendelése és megszüntetése tekintetében a vizsgálóbiró hatásköre (143. és 160. §) az itélőbirót illeti.
Ugyanez határoz a biztositék vagy a kezesség elfogadhatósága felett.
Az ügyészségi megbizott az ő, vagy a kir. ügyészség inditványára elrendelt vagy fentartott (160. § második bekezdés) előzetes letartóztatás megszüntetése előtt meghallgatandó.
Az előzetes letartóztatást megszüntető végzés ellen felfolyamodásnak nincs helye.
539. § Oly ügyben, a mely hivatalból üldözendő vétség vagy kihágás miatt van inditva, a tárgyalást az ügyészségi megbizott jelenléte nélkül nem lehet megtartani.
A mennyiben a vádat nem a közvádló képviseli, a járásbiróság megszüntető végzést hoz az esetben is, ha a tárgyalás helyén a kitüzött órára sem a fő- vagy a pótmagánvádló, illetőleg a magánvádlónak tekintendő sértett, sem meghatalmazottjuk rendes idézés daczára nem jelent meg és elmaradásukat elfogadható módon ki nem mentették; a vád emelésére jogosultak közől pedig senki sincs jelen, vagy a jelenlevő jogosult nem hajlandó a vád képviseletének átvételére.
A magánvádló, illetőleg a sértett elmaradása miatt hozott megszüntető végzés ellen perorvoslat kizárásával csak igazolásnak van helye.
A biró azonban a már meghozott megszüntető határozatot is félreteheti és megtarthatja a tárgyalást, ha a sértett a tárgyalás befejezése után még oly időben jelen meg, midőn a többi megidézettek még nem távoztak el.
A megelőző bekezdésben emlitett intézkedés ellen perorvoslat nem használható.
540. § Ha szabadságvesztéssel büntethető vétség miatt vagy személyes megjelenés kötelezettségével (529. § végső bekezdés) idézett terhelt igazolatlanul elmarad, a biróság őt elővezetteti, vagy a mennyiben ez a tárgyalás napján már nem lehetséges, a tárgyalást elnapolja és intézkedik a terheltnek az uj tárgyalásra leendő elővezetése iránt.
Ha az elmaradt terhelt csak kihágás vagy egyedül pénzbüntetéssel büntethető vétség miatt volt megidézve és a tényállást kihallgatása nélkül is tisztába lehet hozni: a biró a tárgyalást megtartja és a felmerült bizonyitékok alapján itél.
Az itélet ez utóbbi esetben a vádlottnak kézbesitendő.
Ez itélet ellen a vádlott igazolást is kérhet. Ha a biróság annak helyt ád, uj tárgyalás tartandó. A mennyiben vádlott az uj határnapról is elmarad és azon védője vagy törvényes képviselője sem jelen meg, a vádlott távollétében hozott korábbi itélet hatályban marad.
541. § Minden ügy lehetőleg egy tárgyalással fejezendő be.
A tárgyalás a vád előterjesztésével kezdődik.
Erre a terhelt nyilatkozhatik.
Azután a bizonyitás veendő fel.
Ennek befejezésével a vádló megteszi inditványát, melyben a vád adatai alapján itéletet kér, ezután pedig a terhelt és esetleg védője előadják a védelmet.
A perbeszédek után következik az itélet hozása és kihirdetése, mely utóbbi csak nagy terjedelmü vagy elvi jelentőségü ügyben halasztható el huszonnégy órára. A kihirdetett itélet lehetőleg azonnal, de legkésőbb kihirdetésének elhalasztása esetében is huszonnégy óra alatt irásba foglalandó.
542. § A XVIII. fejezetnek határozatai a járásbiróság előtt tartott tárgyalásnál is megfelelően alkalmazandók.
Ha az eljárás az 1878. évi V. törvénycikk 258. vagy 261. §-ába ütköző vétség miatt foly, a feleknek egyező kérelme alapján a nyilvánosság kizárása mindig elrendelendő.
Az elnök és a törvényszék teendőit a tárgyaló biró teljesiti; ki azok ellen, kik rendeletének nem engedelmeskednek, vagy intése daczára a tárgyalás rendjét zavarják, vagy a tárgyalás alatt durva vagy sértő magaviseletet tanusitanak, a 124. § 1-7. bekezdéseiben foglalt szabályok értelmében jár el.
A tárgyaló biró végzései ellen a perorvoslatot azonnal be kell jelenteni. A biró köteles erre a feleket a felebbvihető végzésnek kihirdetése után figyelmeztetni. A perorvoslat csak az itélet felülvizsgálata alkalmával intézendő el.
A kir. ügyészség alatt rendszerint az ügyészségi megbizott értendő.
A védő elmaradása, megbetegedése vagy eltávozása egyáltalában, a terhelté pedig kihágás vagy egyedül pénzbüntetéssel büntethető vétség esetében nem ok a tárgyalásnak félbeszakitására vagy elnapolására.
A tárgyalásról felvett jegyzőkönyv itélet hozása előtt mindig elkészitendő és a biró által átvizsgálandó és aláirandó. Abba a feleknek, képviselőiknek és a tanuknak semmiség terhe alatt semmit sem szabad bejegyezniök.
543. § A bizonyitás a tárgyaláson veendő fel.
Sürgősség esetében, vagy ha a bizonyitást lényegesen könnyiti, a tárgyalás a tett vagy a szemle szinhelyén is megtartható.
Ha azonban más törvényszék területén vagy még távolabb lakó, vagy oly tanunak kihallgatása válik szükségessé, ki a 201. §-ban felsorolt okok miatt a biróság elé nem állitható; a biró a kihallgatást megkeresés utján, illetőleg a tanu lakásán, lehetőleg eskü alatt és a 125. § második bekezdésében foglalt rendelkezésnek megfelelő alkalmazásával teljesiti és e végett a tárgyalást félbeszakitja vagy elnapolja.
Távol lakó tanu is megidézendő a tárgyalásra, ha a tárgyaló biró előtt való kihallgatása szükségesnek mutatkozik.
Ha a szemle vagy a szakértői vizsgálat és véleményadás azért, mert sok időt vesznek igénybe, vagy helyi, illetőleg műszaki nehézség miatt a tárgyaláson nem teljesithetők: a tárgyalás félbeszakitása vagy elnapolása mellett tárgyaláson kivül foganatositandók.
544. § Az 525., 528. és 543. §-ok szerint tárgyaláson kivül teljesitendő birói cselekményeknél a biró a IX., XII., XIII. és XIV. fejezetek szabályai szerint jár el.
Mindazáltal a terheltet elmeállapotának megfigyelése végett nem szállittathatja az e czélra szolgáló intézetbe; magánokiratokat csak akkor kutathat át, ha a terheltnek birtokában vannak; leveleket és táviratokat továbbitás közben le nem foglalhat és fel nem bonthat.
Rendes jegyzőkönyv csak ama cselekményekről veendő fel, melyek a tárgyalásnál bizonyitékul szolgálnak és ott nem ismételhetők.
Más esetekben az eljárás eredményéről a biró vagy a jegyzőkönyvvezető rövid feljegyzéseket tesz.
545. § A járásbiróság határozatait az a törvényszék vizsgálja fölül, melynek területén az eljáró járásbiróságnak székhelye van.
546. § A járásbiróságnak ama végzései ellen, melyekre nézve a törvény a perorvoslatot ki nem zárja, egyfoku felfolyamodással lehet élni.
A 378. §-nak, a 379. § 2-5. bekezdéseinek és a 380. §-nak intézkedései megfelelően azzal az eltéréssel alkalmazandók, hogy a felfolyamodást annál a járásbiróságnál kell bejelenteni vagy benyujtani, mely a végzést hozta; hogy az elkésett, határozatlan, arra nem jogosult egyén által használt vagy a törvényben kizárt felfolyamodást a járásbiróság utasitja vissza.
547. § Járásbiróság itélete ellen az 518. § kilenczedik bekezdésének esetén kivül perorvoslatul csak a felebbezés és a jogegység érdekében megengedett perorvoslat (441. §) használható.
Felebbezéssel az itéletnek rendelkező része tekintetében, továbbá a tárgyaláskor és az itélethozásnál felmerült semmiségi okok (384., 385. §) miatt, valamint az itéletnek indokolására nézve is lehet élni.
Csupán a büntetés kiszabása tekintetében nincs helye felebbezésnek:
1. a vádlott javára akkor, ha a járásbiróság a vádlottat, - akár az 1878:V. törvénycikk 92., illetőleg az 1879:XL. törvénycikk 21. §-ának alkalmazásával, akár a nélkül, - főbüntetésül, vagy fő- és mellékbüntetésül együttvéve, csupán ötven koronát meg nem haladó pénzbüntetésre itélte. Bűnhalmazat esetében sincs helye a felebbezésnek, ha egyik bűncselekmény büntetése sem haladja meg az ötven koronát;
2. a vádlott terhére általában, kivéve ha a járásbiróság az 1878:V. tc. 92., illetőleg az 1879:XL. tc. 21. §-át alkalmazta.
548. § A felebbezést az itélet kihirdetésekor kell annál a járásbiróságnál bejelenteni, mely az itéletet hozta.
Ha az itéletet kézbesités utján közlik, a felebbezés a kézbesitéstől számitott nyolcz nap alatt jelenthető be irásban vagy jegyzőkönyvbe mondással.
A vádlott házastársa és törvényes képviselője a vádlott részére nyitva álló határidőben élhetnek felebbezéssel.
A felebbezés a jelen § első bekezdése esetében a bejelentés, a második bekezdés esetében pedig a kézbesités napjától számitott három nap alatt külön beadványnyal is indokolható, vagy külön indokolása módositható vagy kiegészithető.
Felebbezéssel élhetnek a 383. §-ban megnevezettek és az ügyészségi megbizott, az utóbbi és a kir. ügyészség a magánvádra üldözendő vétségek és kihágások eseteiben (41. §) is.
A felebbezés tárgyának meghatározására, a felebbezés beadványára, az ellenészrevételekre, uj bizonyitékra és a felebbezés visszavonására nézve a 390-394. §-ok az irányadók.
Ha a vádlott meghallgatása nélkül hozott itélet ellen felebbezés van bejelentve és egyuttal a határnap elmulasztása miatt igazolás is kérve, első sorban az igazolás kérdése döntendő el és a felebbezés csak az igazolás megtagadása esetében terjesztendő fel a másodfoku birósághoz.
549. § Felebbezett itélet, az 506. § második bekezdésében megjelölt eseten kivül, nem hajtható végre.
Az elkésett, határozatlan (390. §), arra nem jogositott egyén részéről használt, vagy a törvényben kizárt felebbezést a járásbiróság utasitja vissza. Ellenkező esetben az iratokat a 396. §-ban foglalt intézkedéseknek megfelelő alkalmazásával felterjeszti a törvényszékhez, illetőleg ha a járásbiróság itélete ellen csak az ügyészségi megbizott a vádlott terhére felebbezett, a törvényszék mellé rendelt kir. ügyésznek küldi meg.
A kir. ügyész a 396. § második bekezdése értelmében jár el.
550. § A felebbezett ügyet a törvényszék előbb a 399. § szabályai szerint tartandó tanácsülésen vizsgálja meg és az alábbi esetekben el is intézi.
Ha az itélethozást alaki okok vagy hiányok (400. § 1., 2., 3., 4., 6. pontjai) akadályozzák, a törvényszék a felebbezést visszautasitja, illetőleg a járásbiróságot a 391. §-ban körülirt eljárásra utasitja, az iratok áttételét, vagy a szükséges kiegészitéseket elrendeli, esetleg a bizonyitás pótlása vagy kiegészitése végett saját biráját küldi ki, vagy a területén lévő járásbiróságok valamelyik biráját bizza meg.
Ha az itélőbiróra, annak eljárására vagy itéletére nézve a 384. §-ban felsorolt valamelyik semmiségi ok forog fenn és az idézett § harmadik, negyedik és utolsó bekezdése szerint figyelembe vehető: a 404. §-ban a kir. itélőtábla részére megállapitott szabályokat megfelelően alkalmazza, azzal az eltéréssel, hogy az ügyet csak akkor utasitja területén levő más járásbirósághoz, midőn annak az illetékes járásbiróság más birája által való elintézése nem rendelhető el.
Ha a felebbezést csak közbenszóló végzés (542. § negyedik bekezdés) miatt, vagy a büntetés kiszabása, a bűnügyi költségek, vagy a magánjogi igény tárgyában használták, azonnal az érdemben itél és a járásbiróság itéletét helybenhagyja vagy megváltoztatja.
Ha végre a járásbiróság itéletének alapjául szolgált ténybeli megállapitások vagy az itéletnek a megelőző bekezdésben nem érintett intézkedései vannak megtámadva, vagy az előbbiek helyességére nézve a törvényszéknek másként el nem oszlatható kétsége van: az ügyet felebbviteli tárgyalásra utasitja.
551. § Midőn a törvényszék az 550. § utolsó bekezdése értelmében felebbviteli tárgyalás tartását rendeli el, egyszersmind elhatározza, hogy a felebbviteli tárgyaláson a bizonyitás, az összes vagy csak egyes vitás ténybeli megállapitásokra terjedjen-e ki, hogy mily bizonyitás lesz felveendő és hogy a felek közül kiknek jelenléte szükséges.
A tárgyalás elnöke tüzi ki a 286. § második bekezdésének szem előtt tartásával a tárgyalás napját és arra megidézi a feleket, a magánfelet és képviselőiket, esetleg a tárgyalást elrendelő végzésben megjelölt tanukat és szakértőket.
Azok, kiknek megjelenését a törvényszék szükségesnek találta, elővezetés terhe mellett, a többiek csak azzal a megjegyzéssel idézendők, hogy a tárgyalást elmaradásuk esetében is meg fogják tartani.
A fogva levő vádlott csak a törvényszék határozata alapján kisérhető a felebbviteli tárgyalásra.
552. § A felebbviteli tárgyaláson jelen kell lenni a kir. ügyésznek, kivéve, ha a vád tárgya csak a 41. §-ban felsorolt vétség vagy kihágás és sem az ügyészségi megbizott, sem a kir. ügyészség a vád képviseletét át nem vették.
A tárgyalás a személyes megjelenésre kötelezettek jelenléte nélkül sem tartható meg.
A tárgyalás elnöke mindenekelőtt ezeknek megjelenését köteles megállapitani.
A törvényszék az elmaradottaknak elővezetését, esetleg ujabb idézését a tárgyalás elnapolása mellett vagy a nélkül elrendelheti.
553. § A mennyiben az alábbi szabályok eltérőleg nem intézkednek, a felebbviteli tárgyalás a XVIII. fejezet rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával tartandó meg.
Ha a törvényszék az egész bizonyitó eljárás ismétlését határozta el; a felebbviteli tárgyaláson a vádhatározatnak, illetőleg a vádiratnak a 304. §-ban megjelölt részei helyett a járásbiróság itélete, továbbá, a mennyiben a felebbező fél, illetőleg ellenfele nem jelent meg és maga helyett képviselőt sem küldött, a felebbezés indokolása és az ellenészrevételek olvasandók fel.
Ha a törvényszék a bizonyitó eljárásnak ismétlését egészen mellőzte, vagy csak részletes ismétlését találta szükségesnek: a tárgyalás megnyitását a 418. § utmutatása szerint az ügy előadása, felvilágositások nyujtása, illetőleg a járásbirósági tárgyalás jegyzőkönyve egyes részeinek, vagy más iratoknak felolvasása követi.
Ezután kihallgatandó a megjelent vádlott és felveendő a bizonyitás.
A tárgyalás végén a kir. ügyész (552. § első bekezdés) szóval előadja inditványát és ha felszólalni kivánnak, a felek, a magánfél vagy képviselőik teszik meg előterjesztéseiket. Az első felszólalás a felebbezőt, az utolsó előterjesztés vagy válasz mindig a vádlottat és védőjét illeti.
554. § A törvényszék a felebbviteli tárgyalás eredményéhez képest esetleg az 550. §-ban emlitett végzéseket hozza; a mennyiben pedig alaki okok vagy hiányok nem akadályozzák, az ügy érdemében itél.
A törvényszék az utóbbi esetben helybenhagyja vagy megváltoztatja a járásbiróság itéletét, a 385. §-ban meghatározott semmiségi ok esetében a 423. § második bekezdése szerint, végre a 404. § második bekezdése esetében a 423. § első bekezdésében foglalt szabály alkalmazásával jár el.
Ha a járásbiróság oly bűncselekmény esetében itélt, mely hatáskörét meghaladja; a kir. törvényszék a járásbiróság itéletét megsemmisiti, s a mennyiben saját hatásköre megengedi, a tényállást pedig felderitettnek látja, s a vád vagy védelem uj előkészitése nem szükséges; a XV. fejezetben szabályozott eljárásnak mellőzésével elsőfoku itéletet hozhat. Ellenkező esetben az ügyet az illetékes birósághoz teszi át, vizsgálatot, vagy egyes vizsgálati cselekményeket rendel el.
555. § Mind az 550. §, mind az 553. és 554. §-ok eseteiben a végzés, illetőleg az itélet hozásánál a 386., 387. és 424. §-ban foglalt rendelkezések a törvényszékre is kötelezők.
556. § Törvényszéknek mint másodfoku biróságnak végzése ellen felfolyamodás nem használható.
Felebbezett ügyben kelt törvényszéki itélet ellen, ha az elbirálás tárgya mind a vád, mind az itéletek szerint csak kihágás vagy csupán pénzbüntetéssel büntethető vétség volt, csak a jogegység érdekében használható perorvoslatnak (441. §) van helye.
Szabadságvesztéssel büntetendő vétségre vagy ily vétség mellett még más vétségre, illetőleg kihágásra vonatkozó ügyben a vétséggel vádolt vagy a miatt elitélt, továbbá házastársa, törvényes képviselője és védője a törvényszéknek másodfoku itélete ellen a kir. curiához a 385. § 1. a) és c) pontja esetében semmiségi panaszszal fordulhatnak. A vádló ugyanezekben az ügyekben csak akkor használhat semmiségi panaszt, ha a törvényszék olyan bűncselekményt, a mely a törvény szerint bűntett, vétségnek vagy kihágásnak minősitett.
557. § A semmiségi panasz az itélet kihirdetésekor, vagy ha az itéletet kézbesités utján közölték, a kézbesitéstől számitott nyolcz nap alatt az első fokban itélt járásbiróságnál jelentendő be.
Ez utasitja vissza az elkésett, a törvényben kizárt, a nem jogosult egyén részéről használt, vagy az érvényesiteni kivánt semmiségi okot meg nem jelölő semmiségi panaszt.
Egyebekben a 429-439. §-ok a törvényszék másodfoku itélete ellen használt semmiségi panaszra és ennek elintézésére is megfelelően alkalmazandók.
558. § Ujrafelvételnek a járásbiróság hatáskörébe tartozó bűnvádi ügyekben is a 444-451. §-okban meghatározott feltételek mellett van helye. A határozathozásra a 452. § második bekezdésének esetén kivül az a járásbiróság illetékes, mely az elsőfoku itéletet hozta.
Ez a járásbiróság, a mennyiben az inditványt alaki hiányoknál (454. §) fogva visszautasitandónak nem találja; tárgyalást tüz ki és erre megidézi az 529. § első bekezdésében elősorolt érdekelteket, az ajánlott uj tanukat és szakértőket, valamint a már kihallgatottak közől azokat, kiknek vallomását, illetőleg véleményét az inditványozó megdönteni kivánja.
A járásbiróság a tárgyalás eredménye alapján közbenszóló végzés nélkül, azonnal az ügy érdemében itél. A megtámadott itéletet vagy hatályában fentartja, vagy egészben, illetőleg részben hatályon kivül helyezi és uj itéletet hoz.
559. § Jogerős itéletének végrehajtását a büntetésre nézve, a kir. ügyészség ellenőrzése mellett, maga a járásbiróság foganatositja.
A járásbiróság az előtte folyt ügyben megállapitott fogház- és elzárásbüntetés megkezdésére az ügyészségi megbizott meghallgatása után az 509. §-ban meghatározott feltételek alatt két havi halasztást adhat.
A javitóintézetbe való szállitást a kir. ügyészség közvetiti.
560. § Ha a járásbiróság előtt vétség miatt vádolt vagy elitélt az osztrák-magyar monarchia másik államában vagy máshol külföldön tartózkodik és előzetes letartóztatásának elrendelésére, valamint kiadatásának az eszközlésére a feltételek megvannak; a járásbiróság a 475. § harmadik bekezdésének megfelelő elfogató parancsot bocsát ki és ezzel együtt az iratokat inditványozás, illetőleg az igazságügyi ministerhez való felterjesztés végett a kir. ügyészséghez teszi át.
Ha pedig külföldi hatóság keresi meg a járásbiróságot valamely hatáskörébe utalt vétséggel terhelt egyénnek kiadatása végett; akkor az utóbbinak honosságát megállapitja és az ügy iratait a kir. ügyészségnek küldi meg.
A további eljárásra és véleményes jelentéstételre az utóbbi esetben az a törvényszék illetékes, melynek területén a járásbiróságnak székhelye van. (27., 476. §)
561. § A jelen törvény rendelkezései a nyomtatvány (1878. évi V. törvénycikk 63. §) utján elkövetett bűntett vagy vétség miatt inditott eljárásban az alábbi módositásokkal alkalmazandók.
562. § Az eljárásra az a sajtóbiróság illetékes, melynek területén a nyomtatvány készült; ha pedig a nyomtatvány készültének helye ismeretlen, vagy a magyar állam területén kivül fekszik, az a sajtóbiróság, melynek területén a nyomtatványért felelős egyén lakik vagy tartózkodik.
Ha mind a nyomtatvány készültének helye, mind a felelős személynek lakó-, illetőleg tartózkodóhelye ismeretlenek, vagy a magyar állam területén kivül esnek, az a sajtóbiróság illetékes, melynek területén a vád tárgyává tett nyomtatványt forgalomba hozták.
563. § Több egyenlően illetékes sajtóbiróság közt a megelőzés (16. §) dönt.
Mindazáltal, ha a kir. ügyészség a vádirat benyujtása előtt inditványozza, köteles a terheltnek lakó- vagy tartózkodóhelye szerint illetékes sajtóbiróság az eljárás folytatását a nyomtatvány készültének helye szerint illetékes sajtóbiróságnak átengedni.
A magánvádlónak vagy a terheltnek a fennebb megjelölt időpontig előterjesztett kérelmére a terheltnek lakó- vagy tartózkodóhelye szerint illetékes sajtóbiróság elrendelheti az ügy áttételét.
A nyomtatvány készültének helye szerint illetékes sajtóbiróság a hozzá áttett ügyet vissza nem utasithatja.
564. § A nyomtatvány utján elkövetett bűntettekre és vétségekre nézve a közvádló teendőit a sajtóbiróságnak egész területén az e biróság székhelyén levő kir. ügyészség végzi.
565. § A főtárgyalás elrendelését vizsgálatnak kell megelőzni.
A vizsgálatot bármely törvényszéknek vizsgálóbirája, kire nézve az 562. §-ban meghatározott körülmények valamelyike fenforog, elrendelheti és teljesitheti. Köteles azonban a vizsgálat elrendeléséről az illetékes sajtóbiróság vádtanácsát haladék nélkül értesiteni.
A vádtanács a vizsgálat teljesitését a sajtóbiróság vizsgálóbirájának tarthatja fenn, vagy meghatározhatja, hogy azt a területén működő melyik vizsgálóbiró teljesitse vagy folytassa.
566. § A vád tárgyává tett nyomtatvány a vizsgálat elrendelése iránti inditványhoz csatolandó, vagy abban a czim, a megjelenés ideje és helye szerint tüzetesen megjelölendő.
Ezenfölül a vádló köteles idézni a nyomtatványnak ama részeit, melyekre vádját alapitja.
567. § Valamely nyomtatvány bűntettet vagy vétséget megállapitó tartalma miatt a feljelentés megtétele után vagy ezzel egyidejüleg csak a vádló inditványára foglalható le.
A lefoglalás elrendelésére és foganatosittatására rendszerint az illetékes vizsgálóbiró (565. §) vagy sajtóbiróság (562. §), ha azonban a késedelem veszélylyel járna, bármely vizsgálóbiró vagy járásbiróság is jogositva van.
A lefoglalás kiterjed a nyomtatványnak mind forgalomba hozott, mind postának vagy szállitóintézetnek átadott, mind végre a szerkesztőnél, a kiadónál, a nyomdásznál vagy más egyénnél készletben levő példányaira. Kiterjeszthető továbbá a nyomtatvány előállitására szolgált mintára, metszetre és más sokszorositó készülékre.
A minta lefoglalását a kiszedett szöveg betüinek szétszedése is pótolhatja.
568. § A vádló a lefoglalástól számitott nyolcz nap alatt köteles a lefoglalt nyomtatványra vonatkozó vizsgálat elrendelése iránt inditványt tenni, a mennyiben ezt még meg nem tette volna.
Ellenkező esetben a lefoglalás hatályát veszti és a lefoglalt nyomtatvány és sokszorositó készülék kiadandók.
Ha a vádló elejti a vádat, a vizsgálóbiró a lefoglalást megszünteti.
569. § A vizsgálóbiró intézkedése ellen megengedett panasz és felfolyamodás felett annak a törvényszéknek vádtanácsa határoz, mely mellett a vizsgálóbiró müködik.
Ellenben a vizsgálat folytatása vagy kiegészitése tekintetében, ha erre nézve a vádló és a vizsgálóbiró közt nézeteltérés van; továbbá a 128. § első bekezdésében meghatározott eseten kivül az eljárás megszüntetése, illetőleg a főtárgyalás elrendelése vagy a vádhatározat hozása tárgyában az illetékes sajtóbiróságnak vádtanácsa határoz.
570. § Az 566. §-ban foglalt szabályok a vádiratra nézve is megfelelően alkalmazandók.
571. § Mihelyt a vádló benyujtotta a vádiratot, illetőleg mihelyt az ennek benyujtása végett a törvényben meghatározott határidő lejárt, a vizsgálóbiró köteles az ügynek összes iratait az illetékes sajtóbiróság vádtanácsához beterjeszteni.
Ennek elnöke intézkedik a vádiratnak a terhelttel leendő közlése iránt.
572. § A terhelt a vádirat ellen beadható kifogásokban (256., 257. §) is megnevezheti azt, kinek felelősségre vonása az ő ellene inditott eljárás megszüntetését vonja maga után.
Közvetlen idézés a főtárgyalásra csak a vád alapjául szolgáló nyomtatvány szerzője ellen rendelhető el.
573. § A nyomtatvány utján elkövetett bűntett vagy vétség tekintetében a főtárgyalás a XIX. fejezetben meghatározott rendelkezések értelmében, esküdtbiróság előtt tartandó.
574. § Az esküdtekhez intézendő főkérdésben (355. §) a vád tárgyává tett bűncselekménynek megkülönböztetésére szolgáló ténykörülmény gyanánt a vád alapjául szolgáló sajtóközlemény, annak a vádiratban megjelölt szavaira való utalással és az, hogy a vádlott milyen minőségben (szerző, kiadó, nyomdatulajdonos stb.) felelős, kifejezetten megemlitendők.
Az itéletben a vád tárgyává tett nyomtatványról az 1878. évi V. tc. 61. és 62. §-ai értelmében kell intézkedni.
Könyveknél, folyóiratoknál és olyan nyomtatványoknál, melyeknél az elkülönités lehetséges, a lefoglalt nyomtatványnak csak ama részei kobozhatók el és semmisithetők meg, melyek a vád tárgyává tett sajtóközleményt tartalmazzák.
Ha a bűntett vagy vétség időszaki lapban volt elkövetve és a biróság a vádlott bűnösségét megállapitotta, elrendelendő: hogy az itéletet ugyanannak a lapnak legközelebb megjelenő számában közzétegye.
575. § A jelen fejezet rendelkezései nem alkalmazandók:
1. olyan nyomtatvány elkobzására és megsemmisitésére, mely miatt a bűnvádi eljárás senki ellen sem inditható meg;
2. a sajtótörvény szabályainak megsértése által elkövetett vétségekre és kihágásokra.
Az 1. pont esetében a jelen törvény XXV. fejezetében foglalt rendelkezések szerint kell eljárni.
A 2. pont esetében, - habár az abban megjelölt bűncselekményeket nyomtatvány utján követték is el, - a jelen törvénynek általános szabályai alkalmazandók.
576. § Annak, a kit a biróság a vád alól jogerősen felmentett, vagy a ki irányában az eljárást jogerősen megszüntette; kártalanitásra igénye van akkor, ha a biróság részéről elrendelt előzetes letartóztatást, vagy vizsgálati fogságot oly cselekmény miatt állott ki:
1. melyet nem ő követett el;
2. mely elkövetve egyáltalában nem volt;
3. melyet ő elkövetett ugyan, de a mely a törvény értelmében nem bűncselekmény.
577. § A kiállott előzetes letartóztatásért vagy vizsgálati fogságért nem igényelhet kártalanitást az:
1. a ki szökést kisérlett meg, vagy megszökött;
2. a ki hamis önfeljelentést vagy hamis beismerő vallomást tett;
3. a ki a tett nyomait elsimitani, tanut vagy vádlott-társat hamis vallomásra, szakértőt hamis vélemény adására birni, vagy a vallomástételtől, illetőleg a véleményadástól visszatartani törekedett.
578. § Annak, a ki jogerős itélet alapján szabadságvesztés-büntetést szenvedett vagy pénzbüntetést fizetett le, illetőleg a kitől a pénzbüntetést behajtották, kártalanitásra van igénye:
1. ha ujrafelvétel folytán jogerős itélettel felmentették;
2. ha az ujrafelvétel folytán jogerős itélettel kisebb büntetést állapitottak ellene, mint a milyent a hatályon kivül helyezett itélet alapján elszenvedett.
579. § Kártalanitásra nincs igénye annak:
1. a ki hamis önfeljelentést, vagy hamis beismerő vallomást tett;
2. a ki az alapperben tudva elhallgatta azokat a bizonyitékokat, a melyekre a biróság az ujrafelvett eljárásban itéletét alapitotta;
3. a ki a bűnösségét megállapitó alsófoku itélet ellen nem élt perorvoslattal;
4. a ki az alsófoku biróság itéletében ellene megállapitott szabadságvesztés-büntetést az itéletnek jogerőre emelkedése előtt megkezdte. (506. § második bekezdés, 549. § első bekezdés).
580. § A kártalanitást az állam adja.
A kártalanitás iránti igény kiterjed: megfelelő készpénzbeli kárpótlásra, továbbá arra az összegre, a melyet az elitélt pénzbüntetés és bűnügyi költségek gyanánt fizetett, ama tárgyak értékére, a melyeket az 1878:V. tc. 61. §-a alapján tőle elkoboztak és annak a munkának tiszta jövedelmére, a melyet az elitélt a helytelenül megállapitott szabadságvesztés-büntetés tartama alatt kiérdemelt.
Ezen fölül a kártalanitást megállapitó határozat a hivatalos lapban, esetleg a biróság székhelyén, vagy ahhoz legközelebb eső helyen megjelenő hirlapok egyikében is, a bűnügyi átalány terhére közzéteendő és az elitélt illetőségének, valamint lakóhelyének helyi hatóságánál a hirdetmények számára rendelt helyen kifüggesztendő.
581. § A kártalanitás iránti igény megszünik: ha az arra jogosult a jogerős megszüntető határozat vagy felmentő itélet kihirdetésének, illetőleg kézbesitésének napjától számitott hat hó alatt nem érvényesiti.
582. § Azok, a kik a törvény vagy törvényes gyakorlat alapján a kártalanitásra jogosulttól tartást követelhetnek, annak elhalálozása esetében az 580. §-ban meghatározott kártalanitásra igényt tarthatnak. E czélból, ha a kártéritésre jogosult igényét az 581. §-ban meghatározott határidőn belül érvényesitette, az eljárás folytatását kivánhatják; ha pedig a kártéritésre jogosult az emlitett határidő lejárta előtt halt meg és igényét még nem érvényesitette, az eljárás meginditását kérhetik, az elhalálozás napjától számitott hat hónap alatt.
583. § Abban az esetben, ha jogerős határozat megállapitja, hogy az az egyén, a kin halálbüntetést hajtottak végre, felmentendő volt volna: tartás követelésére jogosult hozzátartozóit, ha erre rászorultak, az elveszett tartásnak megfelelő készpénzbeli kártalanitás illeti.
Az ezt megállapitó határozat közzétételére nézve az 580. § végső bekezdésének rendelkezése azzal az eltéréssel alkalmazandó, hogy a határozatot az elitélt utolsó lakóhelyének, valamint, ha a hozzátartozók ettől külömböző helyen laknak, az ő lakóhelyöknek helyi hatóságánál is, de csak az ő kérelmükre, kell kifüggeszteni.
A jelen § esetében az 581. §-ban meghatározott határidő attól a naptól számitandó, a melyen a megszüntető határozat vagy felmentő itélet jogerőre emelkedett.
584. § A kártalanitás iránti eljárás annál a törvényszéknél inditandó meg, a mely a bűnügyben, mint elsőfoku biróság eljárt, vagy a melynek területéhez az első fokban eljárt járásbiróság tartozik.
585. § A kártalanitás iránti eljárás meginditása a bűnvádi eljárást megszüntető végzésnek, vagy a felmentő itéletnek jogerőre emelkedése után irásban vagy szóval kérhető.
A kérelemben lehető határozottsággal megjelölendők azok a körülmények, a melyek támogatására szolgálnak.
586. § A biróság a kártalanitás megállapitására szolgáló adatokat hivatalból kinyomozza.
A nyomozás folyamán a jogosultat nyilatkozatra és a kir. ügyészséget indokolt vélemény nyilvánitására hivja fel.
Szükség esetében tanukat és szakértőket eskü alatt is kihallgathat.
A nyomozás befejezéséről a jogosult azzal a figyelmeztetéssel értesitendő, hogy megjegyzéseit és kivánalmait nyolcz nap alatt irásban beadhatja vagy jegyzőkönyvbe mondhatja.
A jogosult az iratokat megtekintheti és rólok másolatot vehet.
587. § A nyomozás befejezése után a törvényszék az összes iratokat felterjeszti a kir. curiához, a mely a kártalanitás iránti igény fenforgása kérdésében végleg határoz és ha annak helyt ad, az iratokat az igazságügyi ministerhez teszi át.
A kir. curia határozata alapján az igazságügyi minister állapitja meg a kártalanitás összegét.
588. § Az államot a kártalanitás összege erejéig visszkereseti jog illeti mindazok ellen, a kiknek cselekménye vagy mulasztása a kártalanitásra okul szolgált.
Biró, birósági hivatalnok, valamint a kir. ügyészség tagja ellen visszkereseti jog az államot csak abban az esetben illeti: ha jogerősen meg van állapitva, hogy az a cselekményök vagy mulasztásuk, mely a kártalanitás okául szolgált, fegyelmi vétség vagy bűncselekmény.
A vonatkozó igény a fegyelmi vagy bűnvádi eljárás folyamán, esetleg polgári per utján érvényesitendő.
Mások ellen az államkincstár visszkereseti jogát a jelen § második bekezdésében megállapitott megszoritás nélkül érvényesitheti.
589. § Az, a ki hamis váddal vagy hamis tanuzással, ugyszintén az a közhivatalnok, a ki az 1878:V. tc. második része X. vagy XLII. fejezetében foglalt bűncselekmények valamelyikével másnak ártatlanul való elitéltetését, vagy előzetes letartóztatását, illetőleg vizsgálati fogságát okozta: teljes kárpótlással tartozik ama vagyoni kárért, mely az elitéltet vagy fogva tartottat ennek folytán érte, a mennyiben a kártalanitásra való igény meg van állapitva (587. §) és a kár az 580. § alapján adott kártalanitás összegét meghaladja.
A kártalanitásra jogosult ebben az esetben kárpótlás helyett két ezer koronáig terjedhető sérelemdijat követelhet, a melynek összegét a biróság belátása szerint határozza meg.
590. § Jelen törvény életbeléptével a törvényeknek, rendeleteknek, szabályoknak és a szokásjognak e törvénynyel ellenkező megállapitásai hatályukat vesztik.
591. § A jelen törvény a jövedéki kihágásokra vonatkozó ügyekben nem alkalmazandó.
592. § A jelen törvény életbeléptének idejéről és az átmeneti intézkedésekről külön életbeléptető törvény rendelkezik.
A jelen törvénynek végrehajtásával az igazságügyi minister van megbizva.
