Bulgáriával való kereskedelmi viszonyaink az 1890. év végéig nem voltak külön szerződés vagy szerződéses meghatározás által szabályozva, hanem e tekintetben kizárólag a berlini szerződés (1879:VIII. tc.) határozatai voltak mérvadóak. A berlini szerződés VIII. Czikkében ugyanis megállapíttatván, hogy „a külhatalmak és a fényes Kapu között kötött kereskedelmi és hajózási szerződések, valamint a ma is érvényben levő egyezmények és intézkedések mind érvényben maradnak Bulgáriában, és semmiféle változás nem történhetik azokon bármely hatalommal szemben, míg az bele nem egyezett a változásba” a török birodalommal 1862. évi május hó 22-én (1862. R. G. BI. 42.) 28 év tartamára kötött kereskedelmi és hajózási szerződésünk Bulgáriára nézve is hatályban maradt, mihez képest Bulgáriával való kereskedelmi forgalmunkra nézve az említett szerződésben foglalt határozatok szolgáltak irányadókul és ennek megfelelően Bulgáriába vitt áruink 8%-os értékvámnak, a vámterületünkre hozott bolgár származású árúk pedig az általános vámtarifa szerinti bánásmódnak voltak alávetve.
Bulgáriával való ezen helyzetünk azonban a török kereskedelmi és hajózási szerződésnek 1890. évi julius 5-én történt lejárta után változást szenvedett. Nagy-Britannia ugyanis Bulgáriával 1889. évi november hó 26-án jegyzékváltás útján egyelőre két év tartamára szóló külön egyezményt létesített, melynek értelmében 1890. évi január 1-től kezdve a Nagy-Britanniából származó árúk a Bulgáriába való bevitelnél 8% értékvámnak 1/2% illetéknek és a Bulgáriában törvényileg megállapított községi adóknak, ezeken felül a szeszfélék, dohány, só, lőpor és a fogyasztási adó alá eső vagy egyedárúság tárgyát képező egyéb czikkek még a külön törvények által megállapított illetékeknek, - a Bulgáriából Nagy-Britanniába vitt árúk pedig a legnagyobb kedvezményben részesülő állam irányában fennálló vámoknak vetettek alá.
A Nagy-Britanniáéhoz hasonló álláspontra helyezkedett a német birodalom is, a midőn kevéssel az angol-bulgár egyezmény létrejötte után Bulgáriával szintén külön ideiglenes megállapodást létesített azon czélból, hogy az egymás közötti kereskedelmi forgalomban kölcsönösen a legnagyobb kedvezmény szerinti bánásmód nyerjen alkalmazást. Ennek következtében a német bevitelre nézve Bulgáriában ugyanazon vámok és illetékek léptek életbe, mint a melyek az angol-bulgár egyezményben az angol bevitelre vonatkozólag megállapittattak.
Ezen egyezmények létesítése által egyrészt tényleges kifejezésre jutott a berlini szerződés VIII. Czikkének fentidézett határozatából levezethető azon jog, mely szerint a külhatalmak és Bulgária közt a kereskedelmi politika terén külön megállapodások létesíthetők, másrészt azonban a külhatalmaknak Bulgáriához való viszonyában oly új helyzet lett teremtve, melynek hatása alól a többi államok s így tehát mi sem vonhattuk ki magunkat. A Nagy-Britannia és a német birodalom által Bulgáriával létesített egyezmények ugyanis a berlini szerződés VIII. Czikkében valamennyi hatalom kereskedelme részére minden feltétel vagy ellenszolgáltatás kikötése nélkül biztosított egyenlő elbánás, vagyis a legtöbb kedvezmény élvezetének jogát immár a viszonosságot biztosító szerződéses alapra fektették és az egyezmények megkötése által a nevezett két hatalom elismerte Bulgária azon álláspontjának jogosultságát, mely szerint Bulgária a legtöbb kedvezmény szerinti bánásmódot a külhatalmak és a török birodalom között a berlini szerződés megkötése idején fennállott egyezmények lejárta után csakis a kölcsönösségen alapuló egyezmény kötése esetére volt kész biztosítani. Ezen helyzet mellett természetesen a többi állomásokra nézve is szükségessé vált, hogy a német birodalom példáját követve a legtöbb kedvezménynek zavartalan élvezetét saját kereskedelmük részére ily egyezmények létesítése által továbbra is biztosítsák.
Részünkről kezdettől fogva arra törekedtünk, hogy Bulgáriával való kereskedelmi viszonyaink végleges kereskedelmi szerződés útján állandóbb alapokon szabályoztassanak, e törekvés azonban egyfelől a Bulgáriában lefolyt politikai eseményekkel kapcsolatos kormányválságok, másfelől a Bulgáriában lábrakapott és a szerződéses viszony létrejöttét hátrányosan befolyásoló közgazdasági irányzatok miatt eredményre hosszú időn át nem vezetett. Ennélfogva Bulgáriával csupán ideiglenes jellegű és érvényükben évről-évre meghosszabbitatott megállapodások voltak egyelőre létesíthetők, a melynél szorosabb gazdasági kapcsolatot Bulgáriával más állam sem tudott elérni. E mellett azonban a bulgár kormány végleges kereskedelmi szerződés kötésére nemcsak késznek nyilatkozott, hanem az arra irányuló tárgyalások képviselőink és a bulgár megbizottak között már 1890. évben megkezdettek és azóta kisebb-nagyobb szüneteléssel ugyan, de állandóan folytattattak.
Ezen körülményekre való tekintettel a magyar kormány a törvényhozástól felhatalmazást kért és nyert is arra nézve, hogy Bulgáriával való kereskedelmi viszonyaink szabályozása czéljából a megfelelő intézkedéseket megtehesse. Ily felhatalmazással látta el a kormányt első izben az 1890:XXVII. törvénycikk. Ezen felhatalmazás alapján járult hozzá a magyar kormány azon ideiglenes megállapodáshoz, mely a monarchia és Bulgária közt az 1890. évi október hó 18-án megejtett jegyzékváltás útján első izben létesíttetett. Ezen megállapodás szerint a monarchiától kivitt árúk Bulgáriában a legnagyobb kedvezésben voltak részesítendők, viszont pedig a bulgár árúk a monarchiában azon szerződésszerű tarifák szerint voltak vámkezelendők, melyek a legnagyobb kedvezésben részesülő államok árúira alkalmaztatnak. Ily módon a Bulgáriába vitt árúinak számára az angol-bulgár egyezményben megállapított 8 1/2%-os értékvámok alkalmazása biztosíttatott.
Ezen törvényes felhatalmazás, valamint az említett megállapodás alapján a magyar kormány az 1890. évi deczember hó 2-án közzétett hirdetménynyel elrendelte, hogy Bulgária azon országok sorába vetessék fel, amelyekből érkező árúk a kedvezményes vámokra igényt tarthatnak. Miután azonban az 1890:XXVII. törvénycikkben foglalt felhatalmazás hatálya csak az 1890. év végéig terjedt, másrészt pedig a bulgár kormánynyal folytatott tárgyalások során azon meggyőződést szereztük, hogy Bulgáriával egyelőre végleges szerződésre nem számíthatunk, illetve hogy annak megkötésére határozott időpont kilátásba nem vehető s így az adott viszonyok közt csak azt vehettük kilátásba, hogy Bulgária az angol-bulgár egyezményben megállapított 8 1/2%-os értékvámok alkalmazását a vámterületünkről oda érkező árúkra nézve - a legnagyobb kedvezmények a vámozás tekintetében való viszontbiztosítási ellenében - továbbra is fentartsa és biztosítsa, - ezekre való tekintettel az 1890:XLII. és az 1891:XLII. tc. újabb felhatalmazást adott a kormánynak, hogy a bulgár árúkra nézve az 1890. évi deczember hó 2-án közzétett, fentebb idézett hirdetménynyel megszabott vámkezelést további megállapodás létrejöttéig alkalmazhassa, feltéve, hogy a vámterületünkről érkező árúk Bulgáriában a legnagyobb kedvezésben részesülnek.
Az így nyert felhatalmazás alapján létesített, illetve megújított ideiglenes megállapodások képezték eddigelé alapját a legnagyobb kedvezményt részünkre biztosító viszonynak, melyet Bulgáriával szemben fentartottunk.
Hasonló eljárást követtek Bulgáriával szemben a többi államok is, nevezetesen Németország, Franciaország, Svájcz, Olaszország, Belgium és Nagy-Britannia is, a mennyiben az 1889. évben két évi időtartamra kötött és a többi államok és Bulgária közt létesített ideiglenes megállapodások alapját képező angol-bulgár egyezménynek az 1891. év végével történt lejárta után annak érvénye általuk szintén ily évenkénti jegyzékváltás útján hosszabbíttatott meg. Az említett jegyzékváltások útján létesített, illetve meghosszabbított megállapításainak következtében Bulgáriába vitt árúink 8 1/2%-os értékvámok szerint kezeltettek egészen az 1894. év végéig, a midőn a bulgár kormány jogot nyert arra, hogy a szerződéses államokból érkező árúkat 10 1/2%-ra emelt értékvámokkal illesse.
A többi államnak ezen concessiója folytán az 1895. évi januárban létesült és két évre terjedő ideiglenes megállapodásban mi is beleegyeztünk abba, hogy Bulgáriába vitt árúink után 1895. évi január 1-től kezdődőleg az addigi 8 1/2% helyett 10 1/2% értékvám szedessék, természetesen a legnagyobb kedvezmény elvének épségben tartása mellett. A bolgár kormány egyúttal kötelezettséget vállalt arra, hogy a létező octroi-illetékek nem fognak felemeltetni és hogy a vámtétel lefizetése mellett az országba bevitt árúink semmiféle tekintetben sem fognak kedvezőtlenebb bánásmódban részesíttetni, mint a belföldi termékek. Ennek ellenében mi, úgy mint eddig is, a bulgár származású árúkra a legnagyobb kedvezmény élvezetét továbbra is biztosítottuk.
Minthogy azonban nekünk főleg és első sorban egy végleges és kereskedelmi viszonyainkat állandóan szabályozó szerződés létesítése volt érdekünkben, ugyanezen időpontban egy másik egyezmény is létesíttetett Bulgáriával, melyben egy ily végleges szerződésnek alapjai meg lettek állapítva. A függő kérdéseknek egész sorozata volt, mely az ellentétes érdekeknél fogva a végleges rendezésnek útját állotta és melyek Bulgária részéről részben azon törekvésben, hogy az állami kiadások fedezésére újabb segélyforrásokat nyisson meg, részben iparfejlesztési törekvéseiből találták indokolt magyarázatukat. Ilyen leküzdendő nehézségek voltak a községi fogyasztási illetékek (octori), az állami fogyasztási adók (accise), az egyedárúságok, a jövedelmi vagy patens-adó, az autonom vámtarifa létesítése által a behozatali vámok tetemes emelésének kérdései. Mindezen kérdéseknek érdekeinek megfelelő megoldása hosszú és nehéz tárgyalásokat tett szükségessé, annál inkább, mert míg egyrészt a kölcsönös árúforgalom túlnyomólag a mi vámterületünk kivitelének javára szóló mérleget tüntetett fel és így a szerződés inkább a mi, mint Bulgária érdekében fekvőnek mutatkozik, addig másrészt mi Bulgáriának a legfőbb kedvezményen kívül, melyet már eddig is élvezett, számbavehető további egyezményt nem nyujthattunk és különösen a bulgár kormánynak azon kivánságát, hogy az állatoknak behozatalát állategészségügyi egyezmény alapján megengedjük, kormányunk igen helyesen, még a tárgyalások keretéből is kizárta.
Ily helyzet mellett nem zárkózhattunk el attól, hogy egy kereskedelmi viszonyinkat véglegesen rendező egyezményben, mint egyedüli ellenconcessióba, a vámtételek újabbi felemelésébe beleegyezzünk, de mert mégis csak oly vámtételek concedáltattak, melyek nem magasabbak, mint azon tételek, melyek a többi szomszédos államokkal kötött szerződéseinkben is engedélyeznünk kellett, a helyzet még így is kedvezőbb reánk nézve, mintha ki lettünk volna téve továbbra is annak, hogy Bulgária egy védvámos autonom tarifát állít fel és csak ennek alapján akarja esetleg a kereskedelmi egyezményeit megkötni. A további tárgyalások elvéül tehát meg lett állapítva, hogy a legnagyobb kedvezmény elvének épségben tartása mellett, a Bulgáriába vitt árúinkra nézve 14%-nyi értékvám fog szedetni, mi mellett azonban fentartott a jog, hogy a végleges szerződésben közös egyetértéssel egyes meghatározott czikkekre a 14%-nál alacsonyabb vagy magasabb vám is megállapítható. Megállapíttatott egyúttal az is, hogy a bolgár fogyasztási adótörvény tételei a bennünket érdeklő czikkek tekintetében és pedig az eddiginél jóval alacsonyabb mérvben leköttessenek és hogy ezen adó az osztrák vagy magyar származású árúkat semmi czímhez nem terhelheti nagyobb összeggel vagy terhelőbb módon, mint a hasonnemű bolgár terményeket. Az elvek így meg lévén állapítva, az ez után folytatott tárgyalásoknak feladata már csak az volt, hogy azon czikkek megállapításánál, melyek 14%-nál magasabb vagy alacsonyabb értékvámmal legyenek megterhelve, érdekeink lehetőleg megóvassanak. E tekintetben is az adott viszonyok között kielégítő eredmény éretvén el, a tárgyalás alatti kereskedelmi egyezmény 1896. évi deczember 21/9-én * aláiratott.
A szerződés nagyban és egészben a Szerbiával fennálló kereskedelmi szerződésünk (1893:XX. tc.) határozmányaihoz alkalmazkodik és a legnagyobb kedvezmény mellett a belföldiekkel egyenlő bánásmód kölcsönös biztosításán alapul. Mint tarifa-szerződés kivitelünkre értékvámokat állapít meg, melyek átlag és szabályszerűleg 14%-ot fognak tenni és ezen szabály alól csak a taxative felsorolt kivételek engedélyeztetnek. Ily kivétel a tárgyalás alatti szerződésben 21 czikkre van megállapítva és pedig 10 czikk a 14%-nál magasabb, 11 czikk pedig annál alacsonyabb értékvámnak van alávetve. Igaz ugyan, hogy néhány fontos kiviteli czikkünkre nézve a 14%-nál nagyobb értékvámot kellett engedélyeznünk, minő például a czukor, melynél a vámtétel 20%-ban, szeszes italok, gyertya, gyapju, posztók, melynél 18%-ban, bőr és bőrárúk, melynél 16%-ban lett megállapítva, ellenben más nem kevésbbé fontos czikkeknél a 14%-nál alacsonyabb vámok állapíttatnak meg. Ilyenek üveg, porczellán, kefekötő és apró árúk, melyek 12%-nyi, liszt, ásványviz, közönséges öntöttvas árú, lenfonál, lenszövetek, melyek 10%-nyi tüzi, épületfa, fürészeltfa, donga, mezőgazdasági gépek és eszközök, szerszámok, ipari czélokra szolgáló kályhák és csavarok, melyek 8%-nyi vámtétellel vannak megterhelve. Ezen állapot maradt fönn az 1897:XIX. törvénycikkbe iktatott szerződés megkötéséig.
E szerződéssel egyidejüleg a következő három nyilatkozatot cserélte ki az osztrák-magyar közös külügyminiszter és a bulgár kormány meghatalmazottja:
Az osztrák-magyar monarchia és Bulgária között kötött kereskedelmi egyezmény mai napon történt aláírásnál alólirottak a következő nyilatkozatot tették:
A bulgár kormány 1897. évi január 1/13-tól * kezdve az osztrák-magyar monarchia és Bulgária között mai napon létrejött kereskedelmi egyezmény életbeléptéig az osztrák és magyar származási árúkra nézve az osztrák-magyar monarchia és Bulgária között 1895. évi május 9-én/április 27-én * kelt megállapodásban foglalt bánásmódot, vagyis a 14%-os behozatali értékvámot és a kávépótlékra, fagyufákra és illatos szappanra nézve a mérsékelt állami fogyasztási adóilletékeket fogja alkalmazni.
Mindazonáltal önként értetik, hogy az osztrák-magyar monarchia Bulgáriában minden esetben a legnagyobb kedvezésben részesülő nemzetnek biztosított előnyöket fogja élvezni és hogy ennek következtében sem az 1895. évi május 9-én/április 27-én * kelt megállapodásnak, sem a mai napon kötött kereskedelmi egyezménynek határozatai, ennek életbelépte után, az osztrák magyar monarchia irányába alkalmazást nem találhatnak annyiban, a mennyiben valamely harmadik állam kedvezőbb bánásmód élvezetére volna jogosítva, mely bánásmód az osztrák-magyar monarchia részére szintén biztosítva van. A jelen nyilatkozat a szerződő felek részéről minden külön jóváhagyás nélkül egyedül a kereskedelmi egyezmény aláirásának ténye által elfogadottnak tekintetik.
Az osztrák-magyar monarchia és Bulgária között kötött kereskedelmi egyezmény mai napon történt aláírásánál az alólírott, kormánya nevében a következőket nyilatkoztatja ki:
1. A bulgár kormány kötelezi magát, hogy közraktáraknak osztrák vagy magyar alattvalók által leendő felállítását azon helyeken, a hol azt a kereskedelmi forgalom igényli, lehető könnyítésekben fogja részesíteni, feltéve, hogy a fennálló törvények által előírt követelményeknek elég tétetett. 2. A mi az osztrák, vagy magyar árúkra vonatkozó származási bizonyítványok kiállítását illeti, a bulgár kormány elismeri, hogy a franczia nyelv használata a bulgár vámszolgálatban meg van engedve. 3. Az osztrák-magyar monarchiában lévő árú- és értéktőzsdék választott bíróságai által hozott és az idevágó osztrák vagy magyar törvények értelmében jogerőre emelkedett itéletek elismerése és végrehajtása tekintetében Bulgáriában mindaddig, míg a kölcsönös jogsegély tárgyában külön egyezmény köttetik, ugyanazon eljárás fog követtetni, mint a milyen az osztrák-magyar monarchiában levő polgári, vagy kereskedelmi biróságok itéleteire nézve fennáll.
Alólirott felhasználja az alkalmat, hogy gróf Goluchowski úr Ő Nagyméltóságának őszinte tiszteletét nyilvánítsa.
Az osztrák-magyar monarchia és Bulgária között kötött kereskedelmi egyezmény mai napon történt aláirásánál alólirott kijelenti, hogy az orvosai és zimonyi vámhivatalok fel lesznek hatalmazva, miszerint a vasuton vagy hajón érkező és a fennálló szabályoknak megfelelően lezárolt bulgár származású nyers dohányküldeményeknek az osztrák-magyar vámterületen való átvitelét saját hatáskörükben engedélyezhessék. Mindazonáltal minden egyes esetben akár irásbeli, akár szóbeli úton külön kérelem intézendő a vámhivatalok egyikéhez, mely azután az átviteli engedélyt meg fogja adni a nélkül, hogy az eddig követett eljárás szerint az illetékes pénzügyi hatóságot megkeresni tartoznék. Az alólirott felhasználja az alkalmat, hogy Stancioff Demeter J. úrnak őszinte tiszteletét nyilvánítsa.
