1. § A költségvetési év megegyez a naptári évvel. (V. ö. 10. §)
2. § A ministerek és az állami számvevőszék elnöke a saját kezelésükhöz tartozó kiadásoknak és bevételeknek következő évi részletes előirányzatát minden év junius hava végeig elkészitik és a pénzügyministerhez juttatják.
A pénzügyminister az egyes előirányzatokat az állami költségvetésben összefoglalja és fősommázattal látja el.
3. § A pénzügyminister a ministertanácsban véglegesen megállapitott állami költségvetés előirányzatát - tekintettel az 1867. évi X. törvénycikkre is - minden évben oly időben köteles az országgyülés képviselőháza elé terjeszteni, hogy annak országgyülési tárgyalása az év végéig befejezhető legyen.
4. § A részletes előirányzatban fölvett összegek a folyó évi költségvetési törvény megfelelő összegeivel összehasonlittatnak és külön indokolásban igazoltatnak.
5. § Az előirányzás ugy a kiadásokra, mint a bevételekre nézve bruttó összegekben történik és két osztályra elkülönitve magában foglalja:
A) a rendes kezelést,
B) a rendkivüli kezelést.
Ugy a rendes, mint a rendkivüli kezelés részletes előirányzata fejezetekre, czimekre, rovatokra és alrovatokra oszlik.
6. § Az állami költségvetésnek a számvitel követelményeivel megegyező alaki berendezését, a fejezetek, czimek és rovatok rendszerét a kormány az állami számvevőszék elnökének egyetértésével állapitja meg.
7. § A rendes kezeléshez tartoznak az állami háztartásban évenkint állandóan előforduló valódi kiadások és valódi bevételek.
8. § A rendkivüli kezelésnél oly kiadások és bevételek irányzandók elő, melyek állandó jelleggel nem birván, csak egyszer-mindenkorra merülnek föl, vagy ha több éven át ismétlődnek is, az állami háztartás rendes folyományát nem képezik.
A rendkivüli kezelés kiadási része a következő alosztályokra oszlik:
a) átmenetiek,
b) beruházások.
Hogy mily természetű kiadások tartoznak a beruházások és melyek az átmenetiek csoportjába, azt a kormány az állami számvevőszék elnökével egyetértőleg határozza meg.
9. § Az állam különféle czéljaira használt épületek vagy egyéb ingatlanok fentartási költsége és közadója azon számadási ág terhére irányzandó elő, melynek czéljára az ingatlan használtatik.
10. § Állami épitkezésekre a szükséges kiadási hiteles csak az egész épitkezésre nézve részletesen kidolgozott tervek és költségszámitások alapján kérhető.
Ha valamely épitésnek végrehajtása több évre oszlik el: az évi előirányzatban azon részletösszeg veendő fel, mely a költségvetési év (1. §) alatt befejezni szándékolt munkálatok eszközlése végett tervszerüleg szükségeltetik.
11. § Az állam tulajdonát képező pénzkészlet, valamint a mult évekből eredő cselekvő hátralékot az évi költségvetés mérlegén belül bevétel gyanánt nem irányozhatók elő, azonban a költségvetés mérlegén kivül a hiány fedezetéül kijelölhetők.
12. § A költségvetési törvény a részletes előirányzatok alapján osztályok fejezetek, czimek és rovatok szerint folyó készpénzben állapitja meg az előirányzati évben felmerülendő állami kiadásokat és bevételeket.
13. § Ha a költségvetési törvényben külön törvényeken alapuló kiadások és bevételek fordulnak elő, ezekre nézve a költségvetési törvény illető tételeinél hivatkozásnak kell történni azon törvényekre, melyekkel ama kiadások, illetőleg bevételek megállapitva lettek.
14. § A költségvetési törvény intézkedik a netalán mutatkozó hiány fedezéséről, vagy a fölösleg hovaforditásáról.
Ezen intézkedés nem foglalhat magában oly határozatot, mely természeténél fogva külön törvény hozatalát igényli.
15. § A költségvetési törvény fejezetei, czimei vagy rovatai között csak annyiban lehet helye az ártuházásnak, a mennyiben a törvény ezt kifejezetten megengedi.
16. § Ha évközben oly jelentékenyebb szükséglet merülne föl, melynek fedezésére a megszavazott hitel nem elegendő, vagy a melyről a költségvetési törvényben gondoskodva nincsen; az illető minister a költségnek kiutalványozása előtt indokolt törvényjavaslatban az első esetben póthitelt, utóbbi esetben rendkivüli hitelt kér.
A pót-, illetve rendkivüli hitelre vonatkozó törvényjavaslatban intézkedés teendő egyszersmind a fedezet módozatai iránt is.
Ha azonban a kiadás elodázhatatlan, vagy oly időben merül föl, midőn az országgyülés együtt nem léte miatt a pót- vagy rendkivüli hitel ki nem eszközölhető, az ily költség utalványozását az illető minister csakis ministertanács beleegyezésével teljesitheti; mely esetben pót- vagy rendkivüli hitel kérésének szüksége elesvén, az ily kiadásokra nézve a kormány a zárszámadások tárgyalása alkalmával nyerhet fölmentést.
Az ily ministertanácsi határozatok az állami számvevőszékkel hivatalból közlendők.
17. § A pót- vagy rendkivüli hitelt megadó törvénycikk szövegében világosan megjelölendő a költségvetési törvénynek azon osztálya, fejezete, czime és rovata, melynél a megszavazott pót- vagy rendkivüli hitel számba veendő.
18. § A mennyiben a törvényhozás által engedélyezett évi hitellel szemben a számadási év folyamán tulkiadások, előirányzatnélküli kiadások és hitelátruházások fordulnak elő; az állami számvevőszék az utalványozások nyilvántartási könyvében foglalt adatok alapján, minden évnegyedről, az évnegyedet követő második hónapban az illető érdekelt minister előzetes értesitése mellett - a ministertanács utján - az országgyülésnek jelentést tenni tartozik.
19. § Ha a költségvetési törvény azon év január hava 1-ig, a melyre szól, létre nem jöhet; a kormány külön törvényjavaslatban felhatalmazást tartozik kérni arra, hogy a legutóbbi költségvetési törvény keretében az állam jövedelmeit folytatólagosan beszedhesse és kiadásait fedezhesse.
Ily rendkivüli felhatalmazás időtartamát a törvény világosan meghatározza ugyan, de a meghatalmazás s ezzel együtt a törvény hatálya azzal a nappal szünik meg, melyen az uj költségvetési törvény kihirdettetik.
A kormány az e napig eszközölt összes kezelést az uj költségvetési törvény keretébe illeszti.
20. § A ministerek és az állami számvevőszék elnöke azon számadási ágakat illetőleg, melyekre nézve a költségvetési törvényben felhatalmazást nyertek, a rendelkezésükre álló pénztáraknál függetlenül intézkedhetnek.
21. § Minden kiadást vagy bevételt azon fejezet, czim és rovat terhére vagy javára kell utalványozni, a mely a részletes előirányzatok alapján természetének megfelel.
Az elszámolás helyessége tekintetéből az utalványozási rendeletekben oly czimek és rovatok sem cserélhetők fel egymással, melyek között a költségvetési törvény a hitelátruházást megengedte.
22. § A részletes költségvetés alapján egy összegben megszavazott hitel csakis a részletes költségvetés elfogadott rovatai, alrovatai és a költségvetést kisérő indokolásban kitüntetett czélokra használható fel és az átruházás csak a rovatok keretén belől gyakorolható.
Ha a részletes költségvetés alkalmával előre nem láthatott körülmények miatt évközben oly költségek utalványozása válik szükségessé, a melyekről sem a részletes költségvetésben, sem pedig az azt kisérő indokolásban emlités nem tétetik; ezen utalványozások a zárszámadásban még azon esetben is indokolandók, ha azok a természetüknek megfelelő rovatokon elszámolva tulkiadást nem is idéznek elő.
23. § Az egyes kezelési ágakra megszavazott hiteleket a ministerek és az állami számvevőszék elnöke nem növelhetik semminemü külön jövedelemmel; hanem kötelesek az évi kezelésből felmerülhető bármily jövedelmet, a mennyiben azt előirányzatokba föl nem vehették, - a brutto számadási rendszernek megfelelőleg a zárszámadásban mint előirányzat nélküli bevételt kimutatni.
24. § Kiadások utalványozhatók:
a) törvény, szerzett jog, végzett munka vagy teljesitett szállitmány alapján véglegesen;
b) előleg vagy hitelnyitás alakjában számadás kötelezettségével;
c) folytonos járandóságképen állandó hatálylyal a megszüntetésig.
Az utalványozási rendeletek kellékeit a pénzügyminister az állami számvevőszék elnökével egyetértőleg külön utasitásban állapitja meg.
25. § Az utalványozási jog kiterjed a számadási év végéig, azaz a következő év márczius hava végéig olyformán, hogy ez időpontig a ministerek, illetve az állami számvevőszék elnöke a legközelebb lefolyt évre nyert törvényes felhatalmazás alapján oly kiadások utalványozását, illetve oly bevételek előirását eszközölhetik a mult évi kezelés terhére vagy javára, melyeknek jogczime a lefolyt év állami háztartásában gyökeredzik.
Az egyenes adók bevételeire nézve az utalványozási jog (előirások elrendelése) csak a naptári év végéig gyakorolható.
26. § A költségvetési évet követő márczius hó végéig ki nem utalványozott hitel vagy hitelmaradvány elévül és uj törvényhozási felhatalmazás nélkül azontul föl nem használható.
27. § A megelőző évből fenmaradt épitkezési, valamint épitkezési jeleggel biró átalakitási vagy felszerelési hitelek a pótkezelési negyed végeig az esetben is kiutalványozhatók, illetve leköthetők; ha a munka, a melyre vonatkoznak, nem fejeztetett ugyan még be, de már elrendeltetett. Ez esetben a kiutalványozás, illetve lekötés a rendelkezésre maradt hitelen belül, a valószinüség szerint szükségesnek mutatkozó összeg erejéig a pótkezelési negyed végeig oly kikötéssel történhetik meg, hogy annak tényleges felhasználása, illetőleg kifizetése csak a teljesitett munkának vagy szállitmánynak megtörténtét igazoló szabályszerü okmányok alapján fog annak idején eszközöltetni.
Az utólagos felhasználás czéljából ekkép kiutalványozott (lekötött) hitelek az állami számvevőszéknek a kiutalványozással, illetve lekötéssel egyidejűleg tudomására hozandók.
Az utólagos felhasználás czéljából kiutalványozott, illetve lekötött hitelek rendszerint a tárgyévet követő számadási év végéig használandók fel s a mennyiben ezen ideig fel nem használtatnak, de felhasználásuk még czélba van véve, ez a körülmény a tárgyévet követő évre vonatkozó zárszámadásban a minister részéről indokolandó.
Ha a felhasználás a tárgyévet követő második számadási év végéig nem történnék meg, a fel nem használt hitelösszeg törlendő, szükség esetén a törvényhozástól mint uj hitel kérendő.
28. § Az előző §-ban jelzett hitellekötés alkalmazásánál a következő határozatok irányadók:
a) Az épületfentartás fogalma alá vonható épületjavitásokra, helyreállitásokra, vagy tatarozásokra hitellekötésnek helye nem lehet.
b) Épitkezési, valamint épitkezési jelleggel biró átalakitási, vagy felszerelési hitelek lekötése csakis az illető épitési, átalakitási, vagy felszerelési objectumnak s arra a valószinüség szerint szükséges összegnek megjelölése mellett történhetik.
c) Az épitkezésekre, valamint épitkezési jelleggel biró átalakitásokra vagy felszerelésekre lekötött hitelek más épitési, átalakitási, vagy felszerelési objectumokra, mint a mikre leköttettek, nem fordithatók; és pedig még azon esetre sem, ha a részletes költségvetésben vagy annak indokolásában megjelölt egyes objectumokra megszavazott hitelösszegek tekintetében az átruházás a számadási év alatt a költségvetési törvény alapján meg is volt engedve.
d) A pótkezelési időszak végéig el nem rendelt, sőt még nem is kezdeményezett vagy csupán tervbe vett, elvben elfogadott épitkezésekre, valamint épitkezési jelleggel biró átalakitásokra, vagy felszerelésekre az előző évből fenmaradt hitel le nem köthető.
Az illető épitkezési munkálat, vagy szállitás elrendeltnek akkor tekintendő, a midőn a házilag foganatositandó épitkezési, valamint hason jellegü átalakitási, vagy felszerelési munkálatoknál a költségvetés az illetékes hatóság által véglegesen jóvá hagyatik; vállalatoknál és alku-egyezményeknél pedig, midőn az épitkezési, vagy hason jellegü átalakitási, vagy felszerelési munkálatoknak munkaprogrammja az illetékes hatóság által véglegesen megállapittatik.
e) Hitellekötések csupán az épitkezésekre, valamint épitkezési jelleggel biró átalakitásokra, vagy felszerelésekre megszavazott hitelösszegek erejéig eszközölhetők, s ily hitel hiányában a megállapitott más czélu hitelek, vagy a költségvetésileg előirányzott jövedelmek (bevételek) fölöslegei hitellekötés tárgyát nem képezhetik.
f) Midőn az épitési, valamint hason jellegü átalakitási, vagy felszerelési költségeket egészben nem az államkincstár viseli, hanem azokhoz az állam csupán egy meghatározott s előzetesen egyszerre fizetendő összeggel járul hozzá, a következő években való felhasználás czéljából ily hozzájárulási összeg le nem köthető.
g) A mennyiben a hitellekötésnek az előző §-ban előirt feltételei megvannak, az épitkezési, valamint az épitkezési jelleggel biró átalakitási vagy felszerelési munkálatokra előirányzott hiteleknek a következő években való felhasználását csakis hitellekötés által lehet biztositani. Nincs megengedve ennélfogva a hitellekötés feltételeinek hiányában a költségvetésileg engedélyezett hitelek terhére a végből, hogy azok a következő években felhasználhatók legyenek, a munka vagy szállitás megtörténte előtt véglegesen utalványozni, vagy olyan utalványokat kibocsátani, melyekkel a kiutalványozott összegeknek pénzintézetbe vagy letétbe helyezése rendeltetik el.
h) Ha a házilag foganatositandó nagyobb épitési munkálatoknál, valamint az épitkezési jelleggel biró átalakitásoknál vagy felszereléseknél a lekötött hitelek terhére előlegek engedélyezésének elkerülhetetlen esete forog fenn: a lekötött hitelből csak az az összeg tekintendő felhasználtnak, a mely az ezen előlegekről szerkesztett s már megvizsgált számadások szerint a teljesitett munkának vagy szállitmánynak megtörténtét igazoló okmányok alapján tényleg kiadatott.
29. § Házilag kezelt munkák költségeire vagy más indokolt esetekben, jelesül, ha oly helyeken kell fizetéseket eszközölni, a hol állami pénztár nem létezik, - hosszabb időre elszámolás terhe alatt adott előlegekről a megbizott tartozik pénztárnaplóját havonként beterjeszteni és az év végével maradt pénzkészletet az állami pénztárba szállitani.
A mennyiben a munka évközben fejeztetik be, vagy a nyert megbizás évközben teljesittetik, a számadás a munka befejezésétől, illetve a megbizatás teljesitésétől számitandó 30 nap alatt nyujtandó be és egyidejüleg a netalán maradt pénz is az állampénztárba beszállitandó.
30. § A mennyiben külön törvények másként nem intézkednek, minden kiadási utalvány annak keltétől számitott egy év leforgása alatt elévül, ha a jogosult fél ezen határidő alatt a kijáró összeget nem veszi fel. Ez esetben az utalványozott összeg az állam tartozásából töröltetik.
A jogosult fél kérelmére azonban az utalvány megujitható; mely esetben az illető kiadás annak az évnek folyó kiadási hitelét terheli, melyben az utalvány megujittatott.
31. § A költségvetési évek között hitelátruházásnak helye nincsen; ennélfogva sem a folyó évi hitelek terhére a jövő évet illető kiadásokat, sem a folyó évi kiadásokat a jövő évi hitelek terhére előlegesen utalványozni, vagy a hitelmaradványoknak letéteménykép való kezelését elrendelni nem szabad.
Minden valódi kiadás és bevétel szembe állitandó annak az évnek költségvetésével, a melyben azoknak jogczime gyökeredzik és semmiféle valódi kiadást vagy bevételt az átfutók közt elszámolni nem szabad.
32. § A pót- vagy rendkivüli hitelek utólagos kieszközlése reményében valamely kiadást előleg gyanánt utalványozni nem lehet.
33. § A ministerek és az állami számvevőszék elnöke kötelesek a vezetésük alatt álló hatóságok és hivatalok személyzeti és fizetési állományát az évi részletes előirányzatban az országygyülés jóváhagyása alá terjeszteni.
Oly járandóság nem utalványozható, mely a jóváhagyott - fizetés és személyzet - állományi rendszeren nem alapszik.
A megállapitott személyi létszám fentartása mellett azonban valamely rendszeresitett állásnak alacsonyabb fizetési osztályba tartozó állással való betöltése nincsen kizárva.
34. § Több hivatali álláshoz kötött fizetés egy és ugyanazon egyén részére nem utalványozható. Jelen intézkedés az 1886:XXI. törvénycikk 63. §-ában foglalt rendelkezést nem érinti.
35. § Az állam ingatlan vagyona a pénzügyminister kezelése alatt áll, de az államkormányzat valamely ágazatának szolgálatára vagy czéljaira rendelt ingatlanokat addig, míg e rendeltetésük tart, az a minister kezeli, a kinek hatósága alá az illető kezelési ág tartozik. E rendeltetésük megszüntével az ingatlanok a pénzügyminister kezelésébe adandók át.
36. § A ministerek gondoskodnak arról, hogy az ügykörükbe tartozó ingatlan vagyonról törzskönyv készittessék; melyből a vagyon lényeges ismertető jelei, a mindenkori álladék és az érték kivehetők legyenek.
Továbbá intézkednek arról is, hogy ugy az ingatlan, mint az ingó vagyonról leltárak vezettessenek.
A törzskönyvek és leltárak készitését és vezetését külön utasitások szabályozzák.
37. § Az ingatlan állami vagyon elidegenitése csak külön felhatalmazó törvény alapján történhetik meg.
Kivételt képez oly ingatlan elidegenitése vagy kicserélése, mely az állam valamely követelésének biztositása érdekében vagy pedig kisajátitás alkalmával szereztetett meg. Ily ingatlan elidegenitése fölött a minister saját hatáskörében és felelősségére intézkedhetik.
38. § Szerződésnek, egyezménynek az állam nevében való megkötése, vagy azokat pótló ajánlatok elfogadása, illetve szerződések vagy egyezmények jogerejével biró jegyzőkönyvek megállapitása nyilvános verseny utján történik.
Kivétetnek:
1. oly szükséglet, kölcsön, szállitás vagy munka, melyre nézve az állam érdeke titoktartást követel;
2. oly tárgyak, melyek köztudomás szerint verseny utján nem biztosithatók;
3. oly üzletek, gyártmányok, szállitások, melyek csak kisérletül szolgálnak;
4. oly szállitás vagy munka, mely halaszthatatlansága miatt az árlejtéssel egybekötött késedelmet nem türi;
5. oly szállitás vagy munka, melyre a második árlejtésnél sem tétetett ajánlat, vagy ha tétetett is, az alapos oknál fogva nem tartatik elfogadhatónak;
6. oly tárgyak vagy munka, melyek egyenként 300 frtnál többe nem kerülnek és oly apróbb hivatali és egyéb szükségletek, a melyeknek beszerzése utasitásszerü megbizás alapján történik;
7. oly esetek, midőn valamely országos érdekü, nagyobbszerü épitmény létesitése vagy valamely müszaki tárgy s általában tudományos, technikai vagy müvészi ismereteket föltételező vállalat megvalósitása van czélul kitüzve, melynek kivitelét a siker koczkáztatása nélkül korlátlan versenyzésre bocsátani nem tanácsos; ily esetekben a kormány jogositva van a feladat legjobb megoldására pályázatot nyitni s a pályázat birálati eredményéhez képest a munka tervszerü kivitelét vagy a pályázók egyikére bizni, vagy arra oly értelemben korlátolt versenyt nyitni, hogy csakis oly vállalkozók ajánlatai vétessenek tekintetbe, kik más hasonló alkalommal személyes képességüket már bebizonyitották;
8. végül a bel- és külföldi dohányvásárlás és a jövedéki tárgyaknak hasznositása, melynek módozatait külön rendeletek szabályozzák.
39. § Lejárt szerződéseket a minister a nyilvános verseny mellőzésével csak kivételes esetekben és ha azt az állam érdeke sürgősen követeli, a ministertanács hozzájárulásával csak akkor ujithat vagy hosszabbithat meg, ha az előbbi vagy ezeknél is kedvezőbb föltételek voltak elérhetők.
40. § Az állam nevében kötendő épitkezési, eladási, bérleti, felszerelési vagy beszerzési ügyletekre vonatkozó szerződés, mely 5000 forintnyi értéket képvisel vagy meghalad; mielőtt azt a minister jóváhagyja, a kincstári jogügyek igazgatóságával közlendő a végből, hogy a szerződésben kitüzött föltételekre nézve, különös tekintettel a lekötött biztositékokra is, jogi szempontból véleményt adjon.
Oly szerződéseknél pedig, melyek a tárgy és alapföltételek hasonlósága miatt egyenlő jogi szempont alá esnek, megbirálás végett csak az abban eszközlendő változtatás közöltetik a kincstári jogügyek igazgatóságával.
Kivételt képeznek: az igazságügyi ministerium, melynek kebelében külön osztály van szervezve a jogi vélemények kidolgozására, valamint az alapitványi jogügyek igazgatója, a ki az alapitványi jószágkezelés körében előforduló szerződéskötések fölött az előzetes véleményadással bizandó meg mindaddig, a míg ezen közeg fennáll.
41. § Ha a megelőző szakaszban jelzett, már jogerőre emelkedett szerződéseknek módositása vagy felbontása bármi tekintetnél fogva czélszerünek vagy szükségesnek találtatnék, az erre vonatkozó egyezmény tervezete a 40. §-ban emlitett közegekkel véleményadás végett közlendő.
Mielőtt az ily szerződésen alapuló állami követelésnek törlése elrendeltetnék, annak behajthatlansága iránt a 40. §-ban emlitett közegek indokolt véleménye meghallgatandó.
42. § Kölcsönök, hitelmüveletek, továbbá nagyobb és hosszabb időre terjedő kötelezettséggel járó épitkezési szerződések csak a törvényhozás előzetes felhatalmazása alapján köthetők.
43. § Az állam pénztárai évenként legalább egyszer, anyagkezelő hivatalai időről-időre kiküldött biztosok által váratlan vizsgálat alá veendők. Ezen vizsgálatok alkalmával a pénz- és értékpapirkészlet mindenkor teljesen, a leltári és anyagkészlet azonban a részletes utasitásokban megállapitott módon rovancsoltatik.
A központi állami pénztár kezelésének rovancsolási időszakait és módozatait a pénzügyminister és az állami számvevőszék elnöke egyetértve határozzák meg.
44. § A rovancsolásra kiküldött biztos felelős a rovancsolási utasitásokban kijelölt kötelességek pontos teljesitéséért, valamint az általa észrevett, de föl nem jelentett hiányokból bekövetkezhető károkért.
45. § A rovancsolások mikénti teljesitése iránt a kormány egyetértőleg az állami számvevőszék elnökével, külön utasitást ad ki.
46. § Az állami háztartás intézésére; a vagyonkezelés igazgatására, magára a kezelésre, annak elszámolására és ellenőrzésére hivatott tisztviselők nem vehetnek részt sem közvetve sem közvetlenül oly mesterség, kereskedés vagy ipar üzésében, sem oly árverésekben, vállalatokban, adásvevésekben és bérletekben, melyek hivatalos ügykezelésükkel összefüggésben vannak.
47. § Az állami vagyon kezelésére, a bevételek és kiadások végrehajtására s ezzel kapcsolatban azoknak elszámolására rendelvék:
a) a ministereknek és az állami számvevőszék elnökének, valamint az ezeknek alárendelt hatóságoknak rendelkezése alatt álló általános állami pénztárak és az adóhivatalok;
b) a jövedékek és egyéb iparüzleti és jövedelmi ágak kezelésével megbizott különös állami pénztárak, melyek csak az illető szakminister rendelkezése alatt állanak;
c) az állami kiadások bizonyos nemeinek apróbb részletekben való teljesitésére rendelt kezelési pénztárak, valamint a közintézetek vagyonának kezelésével és elszámolásával megbizott közegek; a mennyiben ezen intézetek állami vagyont kezelnek, vagy állami javadalmazásban részesülnek, s ennek folytán a kormánynyal számadási viszonyban állanak.
48. § A 47. § a) és b) pontja alatt emlitett pénztárak és hivatalok az állam egész területén annyiban állnak kölcsönös összeköttetésben, a menynyiben ministeri vagy hatósági rendelvény folytán egymásért bizományilag fizethetnek és bevételeket egymásért eszközölhetnek.
A 47. § b) pontja alatt emlitett pénztáraknál a bizományos fizetés teljesitése idegen számadási ágak (tárczák) terhére vagy javára csak az illetékes szakminister utján rendelhető el.
49. § Oly hivataloknál, melyeknél készpénzen és értékpapirokon kivül más értékek is kezeltetnek, az eladás tárgyát képező értékek és az ezekért befolyó pénzek kezelése egy és ugyanazon egyénre nem bizható. Kivételnek csak akkor van helye, ha a hivatalnak aránylag csekély forgalma csupán egy tisztviselőt tesz szükségessé, s ha különben is a kellő ellenőrzési és biztonsági rendszabályokról gondoskodva van.
50. § Egy és ugyanazon pénztárnál vagy anyagkezelő hivatalnál tisztviselőkül nem alkalmazhatók:
1. fel- vagy lemenő ágban rokonok és sógorok,
2. az oldalrokonok unokatestvérig bezárólag,
3. azok, kik örökbefogadó szülői és örökbefogadott gyermeki viszonyban állanak,
4. a tisztviselő nejének fitestvére vagy nőtestvérének férje.
51. § Minden állami pénztárnál és vagyonkezelő hivatalnál vagy intézetnél a kezelés közvetlen megfigyelésére ellenőr alkalmazandó, ki az utasitásokban szabályozott módon müködik.
Ellenőr alkalmazása csak ott mellőzhető, a hol a forgalom csekély s az ellenőrzés megfelelő rendszabályokkal biztositva van.
52. § Minden számadó felelős a saját kezeléséért. Az ellenőrzéssel megbizott tisztviselő a kezelő számadóval egyetemleg felelős azon pénztár vagy raktár tartalmáért, melynek az ellenzárt kezelni köteles; felelős továbbá minden közeg a maga hivatalkörét érintő minden cselékvényért vagy mulasztásért.
53. § Pénz-, anyag- vagy egyéb értékek kezelésére s a kezelés közvetlen ellenőrzésére hivatott állami közegek a számadásaikból származható téritmények fedezésére tartoznak szolgálati biztositékul fizetésük 2/3-ának megfelelő, de mindig 10 frtra kikerekitett összeget készpénzben letenni s azt minden előléptetésnél a nyert fizetési többlet 2/3-ával kiegésziteni. A kikerekitésnél az 5 forintig terjedő részösszegek elhagyandók, 5 frtnál nagyobb összegek ellenben 10 frtra kiegészitendők.
Más állami közegekre nézve, kiknek tulajdonképeni hivatásukhoz az állam vagyon kezelése nem tartozik, a mennyiben állami pénzek vagy egyéb értékek kezelésével megbizatnak, a kormány az állami számvevőszék elnökével egyetértőleg a részletes utasitásokban vagy külön rendeletben intézkedik az iránt, kötelesek-e biztositékot letenni, vagy sem.
54. § A biztositékot a letételére kötelezett szolgálatának megkezdése előtt teszi le; ha azonban kivánja és ezért folyamodik, havi részletekben is lefizetheti.
55. § A letett biztositékot az állam gyümölcsözteti, s attól a letevőnek kamatot fizet.
Az esedékességtől 6 éven át fel nem vett kamat elévül.
56. § A biztositék a számadó szolgálati viszonyából származó állami követelések fedezésére bármikor részben vagy egészben bevonható. Ily esetben a számadó, ha még biztositék-letételére kötelező szolgálatban van, azt az 53. § értelmében kiegésziteni, illetve pótolni tartozik.
57. § A biztositék a zár alól csak akkor oldható fel és adható vissza, ha a letevő vagyonkezelő hivatalát viselni megszünt, számadásai elintézést nyertek és számadói viszonyából tartozásai nincsenek.
58. § A letett biztositékok elszámolása, kamatoztatása, felmondása, bevonása és zár alól való feloldása tekintetében a kormány az állami számvevőszék elnökével egyetértve rendeletileg intézkedik.
59. § Vagyonkezeléssel megbizott állami tisztviselő által e minőségében a közalapoknak, vagy magánfeleknek okozott károkért a kártéritési kötelezettség - a visszkereseti jog fentartása mellett - első sorban az állami kincstárt terheli.
60. § A pénztárak és anyagkezelő hivatalok hivatását képezi:
a) a pénztári számfejtés, a 63. §-ban körülirt eset kivételével;
b) a pénz- és anyagkezelés;
c) a számvitel, és
d) a számadás.
61. § Minden kiadás vagy bevétel teljesitését megelőzi a pénztári számfejtés, melynek czélja megvizsgálni, hogy a jelentkező fél által bemutatott okmányok megfelelnek-e mindazon kellékeknek, melyekhez a pénz vagy érték tényleges átadása vagy átvétele a szabályok értelmében kötve van.
62. § A fél köteles a pénz vagy érték fölvételére való jogosultságát, és a mennyiben szükséges, személyi azonosságát is a számfejtő és a kifizető közeg előtt igazolni.
63. § Ha a pénztár székhelyén számvevőség (vagy számvevő közeg) is van, a számfejtést a saját számadási ágazataira nézve rendszerint ez tartozik teljesiteni.
64. § A kezelés a pénzek, értékek és anyagok átvételéből, elhelyezéséből, megőrzéséből, továbbá az azokra vonatkozólag elrendelt kiadások és bevételek teljesitéséből áll.
65. § A pénztárak és anyagkezelő hivatalok csak az illetékes ministerek, az állami számvevőszék elnöke, vagy illetékes hatóság rendelete, vagy az utasitásbeli megbizása alapján teljesithetnek valamely kiadást vagy bevételt.
66. § Ha a fél oly befizetést kiván teljesiteni, melynek átvétele iránt a pénztár és kezelőhivatal meghagyást nem nyert, vagy ha a fél valamely időszaki járandóság fejében egy későbbi időszakra kivánja tartozását lefizetni, mielőtt még a korábbi időre esedékes illetményeket teljesen lerótta volna: a befizetés a féltől csak letéteményképen fogadható el és a kiállitandó nyugtatványban világosan megjegyzendő, hogy a pénz áttételéből az államra nézve semmiféle joghátrány nem származhatik.
67. § Állami pénzeket vagy egyéb értékeket csak oly tisztviselő vehet át, ki az átvételre törvény vagy utasitásszerü megbizással bir. Más egyén kezéhez történt és az állam birtokába nem jutott befizetés vagy szállitmány nem teljesitettnek tekintetik és az arról kiállitott nyugtatvány vagy átvételi elismervény az állam irányában érvénytelen.
Ugy ezen § szövege, mint a pénz és értékek átvételére, valamint a nyugtatványok és elismervények aláírására jogosult tisztviselők neve és hivatalos állása a hivatali helyiségnek valamely szembeötlő helyére kifüggesztendő hirdetmény utján a közönség tudomására hozandó.
68. § Az állami pénzek és értékek megőrzésére rendelt pénzszekrényekben és helyiségekben csak a hivatal számadásaiban följegyzett pénzeket és értékeket szabad tartani.
69. § A pénztárak és kezelőhivatalok kötelesek a befizetett pénzről és egyéb értékekről a félnek a részletes utasitásokban megállapitott alakban hivatalos elismervényt adni. A félnek joga van továbbá az általa fölvett pénzről vagy egyéb értékről ellennyugtatványt követelni, melyet a felelős számadók kiállitani és a hivatalos pecséttel ellátni tartoznak.
70. § Minden pénztár vagy kezelőhivatal, mely egynél több számadási ágat kezel, főnaplót tartozik vezetni, mely a hivatal összes pénz- és értékpapirkezelését magában foglalja. Az általános állami pénztáraknál minden pénzkezelő pénztári lajstromot vezet, mely lajstromok a pénz- és értékpapirkezelés és készlet nyilvántartására nézve együttvéve a főnaplót pótolják.
A főnapló, illetőleg a pénzkezelők lajstromai a hivatal belhasználatára szolgálnak.
71. § Minden pénztár és anyagkezelő hivatal a költségvetési vagy azt kiegészitő törvényekből eredő kiadások és bevételek elszámolására tárczanaplókat vezet.
A tárczanaplók, valamint az ezek kiegészitő részét képező alnaplók, segédnaplók és lajstromok minőségét és számát az illető ministerek egyetértőleg az állami számvevőszék elnökével határozzák meg.
72. § Oly állami pénztár, mely valamely alap (alapitvány) törzsvagyonát kezeli, arról a forgalmi napló (74. §) keretén kivül külön naplóban önállóan számol; a többi pénztárak pedig az ezen alapok (alapitványok) javára vagy terhére bizományilag teljesitett bevételekről és kiadásokról a forgalmi napló utján számolnak.
73. § A birói letétekről, árvapénzekről, valamint minden egyéb készpénzről, értékpapir- és tárgyról, mely szoros értelemben idegen vagyonnak tekintendő, a pénztárak külön letéteményi naplóban számolnak.
74. § A 47. § a) és b) pontjai alatt emlitett pénztárak és anyagkezelő hivatalok forgalmi naplót vezetnek, melyben valamennyi pénzküldemény, mindennemü bizományos fizetés és a pénzforgalmi kezelésből keletkezett egyéb átfutó természetü összegek számoltatnak el.
A forgalmi napló szolgál egyszersmind a tárczanaplók havi összegeinek fölvételére, az állami pénzek és értékpapirok kezeléséből fenmaradó pénztári készleteknek és a különböző nem állami alapok és letétek készleteinek havonkénti kimutatására s igy az összes pénz- és értékpapir-kezelésnek kitüntetésére.
75. § A pénztári naplókban az állam kezelése alatt levő értékpapirok névértékük szerint számolandók el.
76. § Minden pénztár vagy anyagkezelő hivatal, mely a 84. § szerint évi rovatszámadásokat terjeszt számvevőségi szigorlat alá; főkönyvet tartozik vezetni; melyet a pénztári tényleges eredményre nézve minden év deczember hava 31-én lezár, a kiadási utalványozásra és a bevételi előirásra nézve pedig a következő év márczius hava végéig terjedő pótutalványozási határidőig (25. §) nyitva tart.
Hogy mely számadási ágaknál alkalmaztatik kincstári és melyeknél a kereskedelmi kettős könyvvitel, azt a részletes utasitások határozzák meg.
77. § Az anyagok és termesztmények, valamint az állam bármily egyéb ingó vagyona az anyagszámadás, illetve leltári elszámolás tárgyát képezik.
A számadás minőségét, számát, berendezését és bemutatását az anyagok és tárgyak természetéhez és rendeltetéséhez képest a részletes utasitások állapitják meg.
78. § A ki állami vagy az állam szavatolása alatt álló pénzek vagy egyéb értékek kezelésével megbizatott; azon ministernek, illetőleg hatóság főnökének tartozik beszámolni, a ki a kezelés tárgyát képező számadási ágra nézve illetékesen rendelkezik.
79. § Más helyett senki sem számolhat, kivéve azt az esetet, ha a beszámolás hivatalos rendelettel másra ruháztatik.
A számadást a felelős számadók irják alá.
80. § A számadás jogérvényes bizonyitékot képez a számadó mellett vagy ellen.
81. § A számadáson annak bemutatása után többé változtatni nem szabad.
82. § Minden számadási ágról a kezelő számadók okmányolt havi naplókkal számolnak.
83. § A számadásokhoz csatolandó okmányok kétfélék, ugymint: a meghagyási igazolványok, melyek a számadási tételek jogosultságát, és a teljesitési okmányok, melyek a számadási tétetek valódiságát bizonyitják.
84. § Oly számadási ágakról, melyek természetüknél fogva helybeli könyvelést, igényelnek, azon esetben, ha a könyvelést a forgalom csekély jelentőségénél fogva nem számvevőségi közegek teljesitik, a számadók az okmányolt havi naplókon kivül évi rovatszámadást is készitenek, melyből világosan kitünjenek a kezelés évi eredményei, azaz:
az év elején és végén mutatkozó vagyonkészlet;
a bevételi és kiadási hátralék;
az előirás, illetőleg utalványozás;
a pénztári eredmény;
valamint egyéb a jövedelmezőség megitélésére szükséges adatok.
85. § A ministerek külön számvevőséggel rendelkeznek, kivéve a feleség személye körüli és a horvát-szlavon-dalmátországi ministert, kiknek számvevőségi teendőit a pénzügyminister számvevősége teljesiti.
86. § Az állami vagyon és jövedelmek kezelésének igazgatásával megbizott, valamint az utalványozási joggal felruházott hatóságok mellé számvevőségek rendeltetnek.
87. § A közigazgatási segédszolgálat tekintetében a ministeri számvevőség a ministeriumnak, a 86. §-ban emlitett számvevőségek az igazgató hatóságoknak vannak alárendelve; ellenben ugy az előzetes, mint az utólagos számviteli ellenőrzés tekintetében önállóan müködnek és e működésükért csak a ministernek felelősek.
88. § A ministeri számvevőség élén, ha ez több osztályból áll is, egy igazgató áll; ki személyes ügyeire nézve a ministernek közvetlenül van alárendelve és a vezetésére bizott számvevőség számviteli szolgálatának pontos teljesitéseért felelős.
A ministeri számvevőség tisztviselői számviteli szolgálatuk tekintetében a számvevőségi igazgatónak, illetve a ministernek felelősek.
89. § A ministeri számvevőség tisztviselőinek személyes ügyeiben a minister a számvevőségi igazgató előterjesztésére határoz.
Ily esetekben a számvevőségi igazgató mindig az illető tisztviselők elöljáróinak véleményét előzetesen meghallgatja. A számvevőségek vezetőinek személyes ügyeiben önállóan tesz előterjesztést.
90. § A 86. §-ban emlitett számvevőségek élén egy-egy főnök áll, ki a vezetésére bizott tisztviselők személyes ügyeiben javaslattételi joggal bir és javaslatait az igazgató hatósághoz terjeszti elő. Az igazgató hatóság köteles ezeket az előterjesztéseket saját véleményével együtt a ministeri számvevőség igazgatójához küldeni, kinek előterjesztésére a minister határoz. A főnökök személyes ügyeiben a ministeri számvevőség igazgatója önállóan tesz előterjesztést.
91. § Fegyelmi vétségek miatt feleletre vonja, illetve a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot elrendeli:
a) a számvevőségi igazgató ellen a minister;
b) a ministeri számvevőségek vezetői és tisztviselői ellen a számvevőségi igazgató, vagy a minister;
c) a 86. §-ban emlitett számvevőségek főnökei és tisztviselői ellen a számvevőségi igazgató, vagy az igazgató hatóság előterjesztésére a minister.
Az a) alatti esetben a minister kiküldötte, a b) és c) alatti esetben a számvevőségi igazgató vagy a minister megbizottja ejtik meg a vizsgálatot.
92. § Az elsőfoku fegyelmi hatóságot gyakorolja:
1. a számvevőségi igazgatónak és a ministeri számvevőség tisztviselőinek fegyelmi ügyeiben az illető ministerium kebelében alakitott fegyelmi bizottság;
2. a 86. §-ban megjelölt számvevőségek főnökeinek fegyelmi ügyeiben azon törvényhatóság közigazgatási bizottságának fegyelmi választmánya, a mely törvényhatóság területén az illető számvevőségi tisztviselő hivatali székhelye fekszik;
3. a 86. §-ban megjelölt számvevőségek tisztviselőinek fegyelmi ügyeiben az igazgató hatóságok kebelében alakitott fegyelmi bizottság.
93. § Az elsőfoku fegyelmi hatóság itélete ellen felebbezésnek a ministerhez van helye, ki az elsőfoku fegyelmi hatóság határozatai és itélete fölött - az előző szakasz 2. és 3. pontja alatt jelzett fegyelmi esetekben a ministerium kebelében alakitott fegyelmi bizottság meghallgatása után - másod- és utolsó fokban dönt.
94. § A jelen törvény fegyelmi határozatai a pénzügyi hatóságok mellé rendelt számvevőségek tisztviselőire is irányadók lévén, az 1889:XXVIII. törvénycikknek a jelen törvénytől eltérő fegyelmi határozatai hatályon kivül helyeztetnek.
95. § A számvevőségek hivatásához és hatásköréhez tartozik:
a) jelentéstétel oly ügyekről, a melyekre nézve a minister, illetve az igazgatóság a számvevőséget véleményadásra felhivja, vagy saját kezdeményezésére, valahányszor azt a szolgálat érdekében szükségesnek véli;
b) a közigazgatási számvevői segédszolgálat; nevezetesen: az utalványozást megelőző érvényesités, a pénztárak és anyagkezelő hivatalok rovancsolása, esetleg annál való közreműködés, a közigazgatás czéljaira szükséges nyilvántartások, statistikai és egyéb kimutatások szerkesztése;
c) a fizetést megelőző pénztári számfejtés (63. §);
d) a könyvelés és számadási szigorlat, valamint az ezzel kapcsolatos, a 127-141. §-ban közelebb meghatározott teendők;
e) az évi részletes előirányzatok, az utalványozási és megszüntetési, továbbá a lekötött hitelekre vonatkozó hátralékkezelési jegyzékek, a pénzkezelési kimutatások elkészitése, illetve összpontositása.
96. § A ministerek és az utalványozási joggal felruházott hatóságok kötelesek azon ügyeket a számvevőséggel véleményadás végett közölni, melyek általában az elszámolásra vonatkoznak, vagy melyeknek elintézése a költségvetési fedezet kérdésével áll összefüggésben, vagy a melyek előzetes számfejtést igényelnek. Ily ügyek az elintézés után is, de még a kiadványozás előtt följegyzés, illetve ellenjegyzés végett közlendők a számvevőséggel.
Továbbá közlendők a számvevőséggel azon intézkedések és adatok is, melyeknek ismerete nélkül a számvevőség szigorlati és segédszolgálati teendőit helyesen nem végezheti.
97. § Az utalványozást megelőző közigazgatási számfejtésnél köteles a számvevőségi igazgató, illetőleg főnök felügyelni arra, hogy vajjon az illető kiadás a költségvetésileg megszavazott hitelben fedezetét találja-e, vagy nem?
Köteles egyszersmind felügyelni arra is, hogy egy és ugynazon kiadás többször ne utalványoztassék, hogy az utalványozandó összeg szám szerint a törvények, szabályrendeletek, szerződések vagy dijszabályok alapján állapittassék meg.
98. § Ha az utalvány a költségvetési hitellel szemben tulkiadást, előirányzat nélküli kiadást, vagy költségvetésileg nem engedélyezett hitelátruházást foglalna magában, vagy ha az utalvány a fenálló szabályokba ütközik; köteles a számvevőség a ministert, illetőleg az igazgató hatóság főnökét ezen körülményre az előadó iven figyelmeztetni; s ha a minister vagy az igazgató hatóság főnöke a kiadást mindamellett elrendeli, vagy az utalványozás szabályszerüsége tekintetében a számvevőségi igazgató, illetőleg főnök nézete ellen intézkedik, a számvevőség főnöke az utalványozó rendeletet ellenjegyezni tartozik ugyan, de egyszersmind köteles az ily módon utalványozott tételhez a megfelelő utalványozási jegyzék (108. §) észrevételi hasábjában e szót irni „rendeletre”.
99. § A számvevőségek kötelesek a fizetést megelőző pénztári számfejtést mindazon kiadásokra és bevételekre nézve teljesiteni, melyek a szigorlatuk alá tartozó számadási ágak keretében valamely helybeli pénztárnál teljesitendők.
100. § A pénztári számfejtést az azzal megbizott számvevőségi tisztviselő az állandó és a 100 forintig terjedő változó illetményekre nézve egyedüli személyes felelőssége és kártéritési kötelezettsége mellett teljesiti. A 100 forintot meghaladó változó illetmények számfejtéseért a számvevőségi osztály vezetésével megbizott tisztviselő az illető számfejtővel egyetemleg felelős.
101. § A számvevőség mindazon számadási ágakra nézve teljesiti a könyvelést, melyekről a kezelő számadók a 82. § szerint okmányolt havi naplókkal számolnak; kivételt képeznek azon számadási ágak, melyekről a 84. § értelmében a helybeli könyvelés alapján évi rovatszámadások is készitendők.
102. § A számvevőségeknél vezetett főkönyvek a pénztári eredményre nézve a naptári év végével, az utalványozásra és előirásra nézve pedig a pótutalványozási időszak (25. §) végével záratnak le.
103. § A pénztárak és anyagkezelő hivatalok, valamint egyáltalában az állami pénzek (előlegek, javadalmazások) elszámolásával megbizott közegek irányában a számadási szigorlatot a számvevőségek gyakorolják.
104. § A számadási szigorlat magában foglalja a számadási tételek jogosultságának és valódiságának vizsgálatát, és valamennyi számadási ágra nézve akkép teljesitendő, hogy az minden évre a következő naptári év első negyedének lefolytáig okvetlenül befejeztessék.
E határidő azonban a honvédségnél csak a pénztári számadások szigorlatára vonatkozik, mig a ruházat és felszerelésre vonatkozó leltárak és anyagszámadások szigorlata minden év junius, illetve november hó végéi, a fegyverzet, lőszer, vonatanyag és laktanya berendezésére vonatkozó leltárak szigorlata pedig minden év julius hó végéig okvetlenül befejezendő.
Addig is, mig némely számadási ág kezeléséről a 84. § értelmében évi rovatszámadások készitendők; tekintettel arra, hogy a 82. § rendelete szerint ezen kezelésekről is havonkint okmányolt naplók érkeznek az illető számvevőséghez, ezen évi rovatszámadások szigorlatának határidejét, az illető minister az állami számvevőszék elnökével egyetértőleg állapitja meg.
105. § A pénztári naplók elkönyvelése és a számadások szigorlata nem bizható arra a tisztviselőre, a ki a pénztári számfejtést teljesiti, valamint nem bizható arra, a ki a számadóval az 50. §-ban emlitett rokonsági viszonyban áll.
Kivételnek csak a legrendkivülibb esetekben lehet helye, a mely eseteket az illető utasitások szabatosan megjelölik.
106. § Az ellenszámlázást, mely igazolja azt, hogy az egyik számadásban előforduló bevétel vagy kiadás az illető másik számadásban viszonylagos kiadásban vagy bevételben a kellő időben és helyes összegben jelentkezik; az illető számvevőség, ha az ellenszámlázandó tételek bevételben és kiadásban egy és ugyanazon számvevőség szigorlata alá tartozó számadásokban foglaltatnak, a naplók beérkeztétől számitva legkésőbb 45 nap alatt tartozik teljesiteni.
Ha pedig a bevételt és kiadást tartalmazó számadások több számvevőség szigorlata alá tartoznak, az ellenszámlázás a naplók beérkeztétől számitva legkésőbb három hónap alatt teljesitendő.
107. § Az ellenszámlázás kötelezettsége egyaránt kiterjed minden pénz-, anyag- és leltári számadásra.
108. § A számvevőségek kötelesek az utalványozási és megszüntetési rendeletek tüzetes kivonatait, valamint a számadó hivataloknak saját hatáskörükben foganatositott kiadásait a költségvetési törvény minden egyes czimére nézve, elkülönitett utalványozási és megszüntetési jegyzékekbe a részletes előirányzatnak megfelelő rovatok és alrovatok szerint is tételenkint bevezetni, és ezen utalványozási és megszüntetési jegyzékeket havonként az állami számvevőszékhez az utasitásban az állami számvevőszék elnökével egyetértőleg megállapitandó határnapig beküldeni.
A jelen törvény 16. §-ának 3-ik bekezdése és a 22. § értelmében utalványozott és a zárszámadás alkalmával indokolandó oly kiadások, melyeknek fedezetéről a költségvetési törvényben gondoskodva nem volt; az utalványozási és megszüntetési jegyzékekben azon fejezetek, czimek, rovatok, illetőleg alrovatok alatt veendők fel, melyek természetüknek megfelelnek.
109. § A számvevőségek kötelesek azon számadási ágakról, melyekről főkönyvet vezetnek, pénzkezelési kimutatásokat késziteni:
a) a számadási év folyamán, a ministerek és az állami számvevőszék elnökének közös megállapodásához képest az utasitásokban meghatározott időszakokra,
b) a számadási év lefolyta után az egész évre vonatkozó eredményről.
110. § Lekésőbb minden év május hava végeig tartoznak a ministerek az elmult számadási év kezelésének összes eredményéről a számvevőségeik által az egyes számadási ágak szerint külön-külön készitett, illetve az alattas hatóságok számvevőségeinek kimutatásaiból összpontositott pénzkezelési kimutatásokat az állami számvevőszéknek megküldeni.
Az év egyes szakaira vonatkozó kezelési kimutatásoknak az állami számvevőszékhez való küldését, valamint azoknak tartalmát is az utasitások szabályozzák (109. §).
111. § A három havi pótutalványozási időszak lefolytával szerkesztendő egész évi pénzkezelési kimutatás a részletes költségvetés tagolata szerint magában foglalja:
a) a mult év végével hátralékban maradt követeléseket és tartozásokat;
b) a mult évi hátralékon a folyó évben beállott változásokat;
c) a folyó utalványozást, illetőleg bevételi előirást;
d) a tényleges pénztári eredményt;
e) a hátralékban maradt követelést és tartozást;
f) az utalványozási, illetve előirási eredményeknek a költségvetéssel való összehasonlitását.
112. § Azon minister, kinek számvevősége forgalmi főkönyvet is vezet, tartozik ezen felül a 113. § értelmében a forgalmi főkönyvek fő- és alrovatai szerint részletezett pénzkezelési kimutatásokat, valamint az évi kezelési kimutatást az egyeztetési és a függő tételekről szóló kimutatásokkal fölszerelve az állami számvevőszéknek megküldeni.
113. § Minden pénzkezelési kimutatás általában oly mellékletekkel szerelendő föl, melyek számszerint részletezve teljes fölvilágositást nyujtanak:
a) minden változásról, mely az ingatlan és az ingó államvagyon álladékában vagy annak értékében az év folyamán előfordult, és pedig vétel vagy eladás esetén a kapcsolatos kiadás vagy bevétel összegének és elszámolási adatainak, egyéb esetekben a változás indokainak tüzetes megjelölésével;
b) mindazon hiányokról, melyek károk, vagy más véletlen esetek folytán keletkeztek;
c) azokról az összegekről, melyek a folyó évre előirt járandóságból törültettek vagy a mult évi hátralékban változást okoztak;
d) mindazokról a követelésekről és tartozásokról, melyek az átfutó kezelésnél az év végén fönmaradtak.
114. § Minden államadóssági kötelezvény a következő kellékekkel felruházva bocsáttatik ki:
a) a megkülönböztetéshez szükséges számozással, mely az adósság minőségéhez képest áll:
folyó számból,
vagy betüjegyből és folyószámból,
a nyeremény-kölcsönöknél sorozati számból és nyerőszámból;
b) a magyar korona országainak egyesitett czimerével, illetőleg Magyarország külön czimerével a szerint, a mint a kölcsön a magyar korona összes országainak vagy pedig különösen csak Magyarországnak terhére vétetik föl;
c) a kibocsátást elrendelő törvénycikk, az adósság minősége és főösszege, a fizetési érték neme (valuta), a kötvény névértéke, kamatszázaléka, és ennek fizetési módozatai, valamint a tőke törlesztési terve és esetleg a visszafizetésnek módja, a fizetőhelyek, a jelzálogos kölcsönöknél a biztositékul rendelet jelzálog, az esetleges adómentesség, vagy az állami hitelezők részére biztositott egyéb kedvezmény megjelölésével;
d) a kezeléssel és a magyar korona országainak egyesitett czimerével, illetöleg Magyarország külön czimerével ellátott pecsétnyomattal;
e) a pénzügyminister, a központi állampénztár igazgatója, a pénzügyministeri számvevőség hitelügyi osztályának főnöke és a kibocsátást ellenőrző egyik közege aláirásával; azon különbséggel, hogy az utóbb érintett ellenőrző közeg minden egyes kötelezvényt saját kézvonásával irja alá.
115. § Ha valamely államadóssági kötelezvény többnyelvü szövegezéssel állittatik ki, a hiteles szöveg a magyar.
116. § Kamatozó kölcsönökről kibocsátott, előmutatóra szóló minden kötelezvénynek lényeges kiegészitő részét teszi a vele hason számozásu szelvény-iv, és a hol szükséges, a szelvény-utalvány.
117. § A szelvényekkel ellátott kötelezvények esedékes kamatainak, valamint az esedékes tőke vagy nyereménynek kifizetése a szelvények, illetőleg a kötelezvények bemutatása mellett történik. Az ily szelvények, illetve kötvények csak akkor fogadhatók el beváltásra, ha azok megcsonkitva nincsenek, lényeges ismertető jeleik teljesen épek és még el nem évültek.
118. § A névre szóló vagy bizományos czélra lekötött, szelvényekkel el nem látott kötelezvények kamata a fölvételre jogositottnak vagy igazolt felhatalmazottjának nyugtatványára fizettetik ki.
Ily nyugtatványokban a kamatösszeg, az illető kötelezvény ismertető jelvényei, továbbá a kamatozási idő és a kifizető pénztár neve kiteendő.
119. § Az előmutatóra szóló szelvényes kötelezvények bizonyos állami-, köz- vagy magánczélokra leköthetők, továbbá névre szólókra is átirhatók, és kisebb vagy nagyobb névértéküekkel kicserélhetők.
120. § Egy már kibocsátott államadóssági kötvény helyett uj kötvény csak át-, össze- vagy szétirás, illetve kicserélés vagy birói megsemmisités folytán állitható ki.
Megrongált kötelezvények, szelvényivek és szelvényutalványok helyett, ha az ismertető jelek megvannak, ujak adhatók ki.
121. § Az át-, össze- vagy szétirás, kicserélés vagy beváltás folytán érvénytelenné vált kötelezvények, szelvények és szelvényutalványok átlyukasztatnak és igazolási okmányok gyanánt a számadásokhoz csatoltatván, a számvevőségi szigorlat előtt bizottságilag másodszor átlyukasztatnak és időnkint az állami számvevőszék kiküldötteinek jelenlétében bizottságilag megsemmisittetnek.
122. § Mint rendes államadóssági pénztár a központi állami pénztár működik, melynél a kötvénykezelés összpontosul; a pénzügyminister azonban az állami adósságok bevételeinek és kiadásainak teljesitésével és elszámolásával más pénztárakat is megbizhat, melyek a kötelezvények lekötése, feloldása, át-, össze- vagy szétirásánál és kicserélésénél közvetitő szolgálatot tesznek az állami hitelezők és a központi állami pénztár között.
123. § A központi állami pénztár az állami adósság minden egyes neméről külön következő naplókat vezet, és pedig:
a) kötelezvény kibocsátási naplót,
b) tárczanaplót,
c) kamatfizetési naplót,
d) tőkevisszafizetési naplót,
e) átiratási naplót,
f) ürlapnaplót és
g) letétnaplót.
Ezen naplókban számolandók el az előállitott kötelezvények, az ezek után tőke és kamat, valamint egyéb kezelési költségek fejében kifizetett összegek, az esetleges kamattéritvények, az át-, össze- és szétirás vagy feloldás folytán bevont, illetve kiadott államadóssági kötelezvények; továbbá az ezek, valamint a biróilag megsemmisitett kötelezvények, mint nemkülönben a kicserélendő kötelezvények esetleges előállitásához szükségelt ürlapok és végre a letétek.
124. § A pénzügyministerium számvevőségének hitelügyi osztálya a törvényen alapuló minden egyes állandósitott állami adósságról az előző 123. §-ban felsorolt naplóknak megfelelő könyveken kivül külön hitelkönyvet is vezet, melyben a kamat, és a hol szükséges, a tőke vagy nyeremény kifizetése és más adatok följegyzése végett minden egyes kötelezvénynek külön számlát nyit.
125. § A pénzügyministerium számvevőségének hitelügyi osztálya vezet ezenkivül államadóssági sommás főkönyvet is, melyben az egyes állami adósságok törlesztési tervét följegyzi, továbbá azok álladékát, tőke- és kamatfizetését félévről-félévre külön számlákon sommásan beiktatja.
126. § Az államadóssági hitelkönyvekben (124. §) bevezetett kötelezvények csak tényleges beváltás, esetleg át-, össze- vagy szétirás és kicserélés vagy birói megsemmisités folytán törülhetők.
127. § A pénz- és anyagszámadások (leltári számadások) szigorlatánál fölmerült észrevételek a számvevőség részéről kérdőpontok alakjában közvetlenül adatnak ki az illető számadóknak, kik azokra az észrevételekben kitűzött határidő alatt kimeritő felvilágositást adni kötelesek.
128. § A felvilágositás elégtelensége esetében, vagy ha az ujabb észrevételekre szolgáltatnak okot; a számvevőség az előző szakaszban meghatározott uton és módon másod-észrevételeket ad ki, melyekre az e végre szabott határidő alatt a számadók másod-felvilágositással felelni tartoznak.
129. § A számvevőség a megelőző két szakaszban érintett észrevételeket mindenkor azon hivatalhoz intézi, melynél a számadók a számadás benyujtása idején szolgáltak.
130. § A hivatal, melyhez a megelőző szakasz szerint a kérdőpontok intéztettek, azon esetben is köteles a felvilágositást elkésziteni, ha az észrevétel tárgyát képező tényekért felelős számadóknak csak egyike, vagy már egyike sem szolgál azon hivatalnál.
Az ilyen felvilágositást azonban a hivatal csak oly esetben adhatja be a távollevő számadók helyett, ha az ezeknek teljes fölmentésére van irányozva; ellenkező esetben köteles a hivatal az észrevételeket és a felvilágositás tervezetét a felelős számadók mindegyikével közölni, kik a közösen aláirt, felvilágositást azon hivatal utján küldik a számvevőséghez, a melynek utján az észrevételeket vették.
131. § Ha a felelős számadók egyike időközben meghalt, a felvilágositást az életben maradt másik számadó adja.
A kártéritést, a meghalt számadó hagyatéka az életben maradt számadóval egyetemleg viseli.
132. § Ha a számvevőségi észrevételek kiadása idején a felelős számadók már elhaltak, vagy ha testi vagy szellemi fogyatkozás őket a felvilágositás megadására teljesen képtelenné teszi, azoknak hivatali utódjai kötelesek a felvilágositást megadni, ennek következményeiért azonban nem felelősek.
A meghalt számadók hagyatéka a kártéritésért egyetemleg szavatol.
133. § Ha a felvilágositásra kitüzött határidő elégtelennek mutatkozik, a felelős számadók annak meghosszabbitásáért azon ministerhez vagy igazgatóhoz folyamodhatnak, kinek számvevőségétől az észrevételek erednek.
A minister, vagy igazgató a számvevőség meghallgatása után, a melylyel saját elhatározását is utólagosan közli, a kért halasztást megadhatja.
Az igazgatónak ily esetekben hozott tagadó végzése ellen a számadók 15 nap alatt a ministerhez felfolyamodhatnak.
134. § Ha a felvilágositás (127., 128. §) az eredetileg kitüzött vagy meghosszabbitott, vagy igazolás folytán megadott határidőre bemutatott és a feleletre vont számadó mentségei és igazolásai nem kielégitők; a számadási ág fölött rendelkező minister, vagy igazgató a számvevőség véleménye alapján, a felvilágositás beérkezésétől számitva legkésőbb hat hónap alatt kiadja a marasztaló végzést a számadónak.
Az igazgatónak marasztaló végzése ellen a számadók 15 nap alatt a ministerhez folyamodhatnak.
Ha pedig az adott felvilágositás a számvevőség észrevételeit teljesen eloszlatja, vagy ha a számadó a kiadott marasztaló végzésnek a hiány megtéritése által eleget tett; a minister vagy igazgató a számvevőség véleménye alapján a felvilágositás beérkezésétől, illetőleg a hiány megtéritésétől számitva szintén legkésőbb hat hónap alatt a számadó részére a fölmentő végzést kiadja.
135. § Ha a számadók a felvilágositást a kellő időben megadni elmulasztották, az észrevételek és hiányok általuk beismerteknek tekintetnek, és a számadók a hiányok megtéritésében a minister vagy az igazgató által kiadott makacssági végzéssel elmarasztaltatnak.
Makacssági végzésnek azonban a 132. §-ban körülirt esetben nincsen helye, hanem a számadók hivatali utódai szükség esetében pénzbirsággal is szorithatók a felvilágositás megadására.
136. § Azon számadó, ki el nem hárithatott akadály miatt felvilágositását be nem adhatta, a makacssági végzés ellen egyszer igazolással élhet.
Az igazolási kérelmet a végzés kézbesitésétől számitva 15 nap alatt ahhoz a hatósághoz kell beadni, mely a makacssági végzést kiállitotta.
Az igazolást elvető igazgatósági végzést a számadó 15 nap alatt az illető ministerhez fölebbezheti.
Ha az igazolásnak hely adatik, a felvilágositás beadására uj határidő tüzendő ki. Ha pedig a mulasztás, esetleg a ministerhez történt felebbezés után is igazolatlannak mondatik ki, a makacssági végzés lép hatályba.
137. § Ha a számadóknak csak egyike vagy már egyike sem szolgál azon hivatalnál, melynek számadására a számadási végzés vonatkozik; e végzés az illető számadó hivatalnak az eredeti példányban, és ez utóbbi által az érdekelt számadók mindegyikének külön-külön hivatalos másolatban adatik ki.
138. § Az elmarasztaló végzések ellen a számadónak jogában áll a kézbesitéstől számitott 45 nap alatt a rendes perutra lépni.
139. § A számadási végzések a kézbesitéstől számitandó 45 nap mulva végrehajthatók akkor, ha ezen idő alatt az elmarasztalt számadók a jelen törvény 136. és 138. §-aiban megállapitott jogorvoslatok egyikével sem éltek.
Ha pedig a számadók az elmarasztaló végzés ellen jogorvoslattal éltek, és per utján birói itélettel keresetüktől elmozdittattak, a végzés a birói itéletnek kézbesitésétől számitott 15 nap mulva végrehajtandó.
140. § A végrehajtás az elmarasztalt számadó fizetésére vagy nyugdijára közigazgatási uton, egyéb vagyonára vagy hagyatékra pedig az illetékes biróság által foganatosittatik.
141. § A számadók, ha rendes időben beadott számadásaikra három év lefolyta alatt észrevétel velök nem közöltetett, sem felvilágositással, sem kártéritéssel többé nem tartoznak; kivéve oly esetet, midőn a számadó a büntető törvénybe ütköző cselekménynyel vádoltatik, mert ezen esetben a részére netalán már kiadott számadási fölmentvény sem oldja föl a felvilágositás és kártéritési kötelezettség alól.
Azon számadások későbbi megvizsgálásából eredhető hiányokért és károkért, melyekre nézve beérkezésük után három év alatt az illetékes számvevőség észrevételeit a felelős számadóknak kiadni elmulasztotta, a felelősség és kártéritési kötelezettség a számvevőségi igazgatót, illetve főnököt (88. és 90. §) terheli.
142. § A pénz- és vagyonkezelésre, valamint a számvitelre és ellenőrzésre vonatkozólag kiadandó utasitásokat és szabályrendeleteket az állami számvevőszék elnökének előzetes hozzájárulásával az illető minister bocsátja ki és azoknak módositását is csak az állami számvevőszék elnökének egyetértésével eszközölheti.
Csak utólag közlendők a számvevőszékkel a hazai, osztrák és külföldi vasúti forgalomra vonatkozó azon elszámolási és pénzkezelési utasitások, szabályzatok és rendeletek, a melyek csak az érdekelt vasutak hozzájárulásával vagy közös megállapodás alapján adhatók ki.
143. § Az állami zárszámadások berendezése tárgyában 1889. évben hozott országos határozatnak azon rendelkezései, melyek a jelen törvény által nem érintetnek, továbbra is érvényben maradnak.
144. § Jelen törvény 1898. évi január hó 1-én lép életbe; végrehajtásával az összes ministerek, és a mennyiben az állami számvevőszéket illeti, az állami számvevőszék elnöke bizatnak meg.
