Az állami administratió tág keretében nem csekély helyet foglalnak el a díjnokok, részint nagy számuk, részint pedig azon munkakörnél fogva, a melynek végzésére alkalmazva vannak.
Igaz ugyan, hogy alkalmaztatásuk semminemű törvényszabta minősitéshez kötve nincsen s hogy a munkakör, a melyet végeznek, rendszerint a kezelési szaknak legegyszerűbb részét képezi, mégis, ha tekintetbe vesszük azt, hogy a díjnoki foglalkozás több ezer - jórészt családos - embernek nyujt keresetmódot, továbbá, hogy a kincstár az által, hogy bizonyos munkákat díjnokok által végeztet, bizonyára egy nagy számú és sokkal több költségbe kerülő hivatalnoki állás illetményeit takaritja meg: nemcsak méltányosnak, de egyszersmind jogosnak is látszik, hogy a díjnokok anyagi helyzetének rendezésével megfelelő módon foglalkozzunk.
A díjnokok szolgálati és anyagi viszonyait mindez ideig semmiféle általánosan kötelező törvény vagy rendelet nem szabályozta. Az eddigi gyakorlat szerint a díjnokok szolgálati alkalmaztatásukban köztisztviselői jelleggel nem birván, vagy ideiglenes munkára, vagy pedig állandó munkálatok teljesitésére fogadtattak fel.
Az ideiglenes munkálatra felfogadottak annak befejeztével elbocsáttattak, az állandó szolgálatok teljesitésére felfogadottak pedig, habár a munka, a melyet végeztek, állandó természetű volt, szolgálatuk állandósága tekintetében semmi biztositékkal nem birtak és mindig ki voltak téve annak, hogy egy esetleg rajtuk kivül álló okból, a nélkül, hogy ezért bárhova is orvoslásért fordulhattak volna, főnökeik által állásaikról egyszerűen elmozdittattak.
E bizonytalan szolgálati alkalmaztatás mellett a díjnokok, mint ilyenek, a sok helyütt nagyon is szerény napidíjak élvezetén kivül, semmi jogigénynyel vagy előnynyel nem birtak, sem állami hivatalokra leendő alkalmaztatásuk, sem nyugellátásuk, sem pedig egyéb, a díjnoki minőségre alapitható kedvezmények tekintetében. - Mint hogy számuk az egyes ministeriumoknál és hatóságoknál igen jelentékeny és alkalmaztatásukban az állami administratió segédszemélyzeteként jelentkeznek, de különösen azon okból, mert az állam már valamennyi alkalmazottjáról - legyen az tisztviselő, altiszt, szolga vagy munkás - törvény útján gondoskodott, alig lenne indokolható az, hogy a díjnokok szolgálati és anyagi helyzete törvényes intézkedés útján ne rendeztessék.
E törvényes intézkedés megvalósitására szolgál a jelen törvényjavaslat, a mely a díjnokokat, mint különös minőségi kellékekhez nem kötött alkalmazottakat, tisztviselői jelleggel ép ez okból nem ruházza ugyan fel; egyéb tekintetben azonban gondoskodik részükre mindarról, a mi anyagi helyzetük javitására és jövőjük megalapithatására kihatással bir.
Ugyanis az által, hogy a törvényjavaslat azokat a díjnokokat, a kik egy bizonyos ideig a tőlük megkivánt várakozásoknak megfelelnek, bizonyos meghatározott kedvezményekben részesiti, - alkalmaztatásuknak állandó jelleget kölcsönöz.
Ezen kedvezmények megállapitásánál a javaslatnak arra kellett tekintettel lenni, hogy a díjnokok nem köztisztviselők és hogy ennek folytán részükre csak oly kedvezmények biztosithatók, a melyek nem a díjnoki minőségen alapulnak, hanem az egyéni használhatóságon. Ez a czél eléretik az által, hogy a meghatározott kedvezmények csak az időhöz kötött használhatóság beigazolása után biztosittatnak a díjnokok részére. (1. §)
Az állandóbb jelleggel alkalmazott díjnokok részére adandó kedvezményeket megállapitja a törvényjavaslat 2. §-a. - Ezen §-ban gondoskodik e javaslat arról is, hogy a díjnokoknak állami hivatalnoki kinevezéseknél, egyenlő minősités mellett más pályázókkal szemben, kik állami szolgálatban nem állanak, elsőbbség adassék, továbbá, hogy a díjnoki minőségben eltöltött szolgálati idejök, ha ebből közvetlenül neveztetnek ki állami hivatalokra, bizonyos mértékben későbbi nyugdíjaztatásuknál beszámittassék.
Ezen intézkedések a díjnoki szolgálat állandóbb jellegének folyományai, mig az állami szolgálatban még nem állott egyénekkel szemben biztositott előny abban leli indokát, hogy a díjnokok alkalmaztatásuk ideje alatt annyira elsajátithatják a hivatalos foglalkozásukkal járó teendőket, hogy bennök kineveztetésük esetén az állam rendszerint egy kész tisztviselőt nyer.
A javaslat 2-ik §-ában foglalt további intézkedések a díjnokok anyagi helyzetének javitására vonatkoznak. Azokban ugyanis megállapittatik az eddig sok helyen csekélyebb összegekben megszabott napidíjak minimuma és pedig a fő- és székvárosban egy forintban s a vidékre 80 krban; ezenkivül gondoskodik a javaslat arról, hogy betegség esetén a díjnok egy bizonyos ideig és mértékben, a napidíja élvezetében meghagyassék s végre, hogy szolgálatképtelenség esetén állandó nyugellátásban is részesüljön.
A napidíjak fent emlitett minimumának megállapitását az teszi szükségessé, hogy legalább megközelitőleg ez által a megélhetés lehetősége elősegittessék; mig a minimum mértéke abban leli indokát, hogy a díjnoki alkalmaztatás nem életczél, hogy tehát annak megszabásánál az a körülmény is fontolóra vétetett, hogy a napidíj megszerezhetéséhez a díjnokok nem egész idejöket kénytelenek forditani és hogy a mellett még nincs kizárva az, hogy mellékkeresetet is találhassanak.
A törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedése esetén a napidíj-minimumok tervezett, megszabása folytán az egyes ministeriumoktól beszerzett adatok szerint a pénzbeli következmény évenként mintegy 30.000 frtot fog kitenni. Ez a költségtöbblet a törvényjavaslatnak törvény erejére emelkedése után nyomban fog jelentkezni, mig a törvényjavaslatban foglalt egyéb kedvezmények pénzügyi hatása csak a későbbi években nyilvánulna. Ez utóbbi most még pontosan meg nem határozható, mert a törvényjavaslatban tervezett intézkedések, az állandó ellátás alapját képező szolgálati idő megállapitása tekintetében, visszaható erővel nem birnának.
A törvényjavaslat pénzbeli hatásából kifolyólag kiemelendőnek tartom, hogy ezen javaslat csakis a tulajdonképeni, szorosabb értelemben vett állami hatóságok- és hivataloknál alkalmazott díjnokokra terjedne ki. A törvényhatósági, városi és községi díjnokokra azért nem lenne az kiterjesztendő, mert ezen hatóságok és hivatalok újjászervezése küszöbön állván, az ott alkalmazott vagy alkalmazandó díjnokok helyzetének rendezése csakis az ujjászervezés után lenne sikeresen keresztülvihető. A m. kir. államvasutaknál, az államvasutak gépgyáránál és a diósgyőri m. kir. vas- és aczélgyárnál alkalmazott díjnokok e javaslat hatálya alól szintén kihagyandók lennének, mert ezeknél a vállalatoknál alkalmazottaknak helyzete a többiekénél már ma is kedvezőbb lévén, a mennyiben az további javitásra vagy rendezésre szorulna, ez leghelyesebben az állami magángazdálkodás körében külön-külön, a viszonyokhoz mérten, lenne megoldható.
