Általánosan ismert tény, melyet a „Közoktatás állapotáról” szóló ezidei jelentésem is a lehető legrészletesebb számszerű -adatokkal igazol, hogy a magyar állam az elmult negyedszázad folyamában közoktatásügyünkre általában és különösen egyetemi főiskoláink fejlesztésére is igen jelentékeny áldozatokat hozott. De viszont tagadhatatlan tény az is, hogy a budapesti, a kolozsvári egyetemeknek és a budapesti műegyetemnek fejlesztése, különösen a szükséges helyiségekkel való ellátása, egyfelől a tudományok, másfelől közállapotaink rohamos fejlődésével lépést nem tartott; a minden oldalról fokozott mértékben kielégitést sürgető szükségletekkel szemben, az államháztartás egyensúlyának megbolygatása nélkül lépést nem is tarthatott.
Főiskoláink életműködését legközvetlenebbül érintő ezen kérdéssel már hivatali elődeim is foglalkoztak, s a közelmultból meritett tapasztalatokon okulva, arra törekedtek, hogy az érdeklett három egyetemi főiskola összes tanhelyiségekbeli szükségletét felölelő egységes tervek alapján nyerjen ezen főfontosságú kérdés végleges megoldást.
A kérdést tárczám elvállalásának első perczétől fogva én is ilyen szellemben tettem magamévá s megoldását legsürgősebb teendőink közé soroltam. Meg is inditottam azonnal a hivatott tényezőkkel a tárgyalást, melynek alapján a két egyetem még hiányzó intézetei felépitésének és a kir. József-műegyetem egészen újból való elhelyezésének költségei kerek 10,000.000 forintban állapittattak meg.
Mély sajnálkozással be kellett látnom, hogy a nagyszabású állami épitkezések által még néhány évig lekötött államháztartásunkra most ilyen jelentékeny terhet nem róhatunk, de másfelől be kellett látnom azt is, hogy egyes épitkezések az érdeklett főiskolákra nézve a szó szoros értelmében a létkérdés jelentőségével birnak, - a sikeres működés alapfeltételét képezik: ezért meg kellett állapodnom és nyugodnom abban, hogy az egyetemi épitkezésekkel most arra szoritkozzunk, a mi tovább egyáltalában el nem odázható, s a minek költségeit államháztartásunk az állam-mérleg megzavarása nélkül fedezheti.
Mindazonáltal felelősségem érzetében szilárdul ragaszkodom elfoglalt, sőt a törvényhozás szine előtt is kijelentett álláspontomhoz, hogy - mihelyt a kellő anyagi erők most lekötött forrása megnyilik - az egyetemi épitkezések a maguk egészökben azonnal megindittassanak és szakadatlan egymásutánban végre is hajtassanak.
Alig szükséges kiemelnem, hogy a fokozatosan teljesitendő épitkezéseknél ama czéltudatosság vezérel, miként kell a főiskolák összes épitkezési szükségleteit a maga egészében czélszerűen megoldani.
A most teljesitendő épitkezések s az azután következőknek az előkészitésére szükséges telekvásárlások képezik tárgyát jelen törvényjavaslatomnak, melyben
a) a budapesti tud. egyetem számára 600.000 frt,
b) a kolozsvári tud. egyetemmel kapcsolatos „Karolina” orsz. kórház felépitésére, a kórház tulajdonát képező „Himlőoltási alap” tőkéjének számbavételével 1.400.000 frt,
c) a műegyetem számára 600.000 frt,
összesen 2,600.000 frt
engedélyezését hozom javaslatba.
Ezen javaslatom elfogadását kérve, a részletekre vonatkozó indokokat a következőkben van szerencsém tisztelettel előterjeszteni:
A budapesti tud. egyetem szempontjából az egyetem-téri „központi épület” kiépitése és az orvosi kar számára szükséges telkek megvásárlása a legsürgősebb.
Az egyetem régi központi épülete, mely annak idején a közünnepélyek termét is magában foglalta, közveszélyessé vált düledező állapota miatt már egy évtized előtt leromboltatván, telke azóta - a fő- és székesváros közepén - beépittetlen áll, s az egyetemi ünnepélyekkel, melyek az egyetemi oktatással a legszorosabb kapcsolatban vannak s melyek iránt nem csupán az egyetemi hallgatóság, de a műveltebb közönség is érdeklődik, - az egyetemi hatóság majd a székes főváros tanácsházát, majd a Magyar Tudományos Akadémia palotáját kénytelen elkérni.
Az emlitett puszta telken emelendő épületben fognak elhelyeztetni: az egyetemi ünnepélyek megtartására szolgáló nagy terem (aula), ezen felül nagyobb terjedelmű előadási termek a jogi kar számára, továbbá az egyetemi hatóságok hivatalos helyiségei és irodái, végül terjedelmes torna- és vivócsarnok, a mivel a budapesti egyetem - fájdalom - mindezideig nem rendelkezik.
A telekvásárlások a még hiányzó orvoskari intézetek elhelyezése érdekében okvetlenül szükségesek, s megszerzésöknek további halogatása az államkincstár kárával járna. A részletekre majd ez ügyben teendő (2. §) jelentésemben fogok nyilatkozhatni.
A kolozsvári tud. egyetem orvosi karának, mint tudva van, nincsenek saját külön klinikái, de mivel az orvosképzés betegek bemutatása, vizsgálása és tanulmányozása nélkül el sem képzelhető, ennélfogva, valamint a kolozsvári régi orvossebészi intézetnek, épen úgy az 1872. évi XIX. törvénycikkel felállitott kolozsvári egyetem orvosi karának is a gyakorlati oktatáshoz szükséges beteganyagot az ottani „Karolina országos kórház” szolgáltatja. Ennek betegosztályai tehát az egyetem fennállása óta két-két külön alosztályra, t. i. klinikai és közkórházi alosztályokra válnak szét.
Ez a berendezés, alapjában véve, - czélszerűnek bizonyult és - tekintettel az ottani sajátlagos viszonyokra - az egyetem érdekei követelik, hogy ezt az állapotot továbbra is fentartsuk, - sőt a lehető legszilárdabb alapokra fektetve, állandólag biztosítsuk.
Ezen fontos érdeknek tudata egyfelől és jogosultságának beismerése másfelől, képezték alapját a közoktatásügyi és belügyi kormányzat között már évek előtt megindult hosszas tárgyalásnak. E tárgyalás oda irányult, hogy a nevezett kórház a belügyi kormányzat keretéből - hova tulajdonképen csak a főfelügyelet tekintetéből tartozott - az egyetemmel fennálló kapcsolata révén a közoktatásügyi tárcza körébe helyeztessék át. A tárgyalás mindkét intézményre nézve kedvező eredményre vezetett, s már közvetlen hivatali elődeink között létrejött elvi megállapodással fejeztetett be. Ezen megállapodásnak következményeképen a „Karolina” orsz. kórház folyó évi január hó 1-ével a vezetésemre bizott közoktatásügyi tárcza rendelkezése és kezelése alá bocsáttatott - azzal a kikötéssel, hogy annak közkórházi jellege mindenkor szigorúan megőriztessék és fentartassék.
A kórház azonban, mely humanitárius feladata mellett oktatási czélokat is köteles szolgálni, - olyan épületekben van elhelyezve, melyek nemcsak hogy egyik rendeltetésöknek sem képesek megfelelni, de az egészségre, sőt életre veszélyes voltuknál fogva épités- és egészségrendőri követelményekbe is ütköznek. Hivatali elődeink, kik e kórházat meglátogatták, a leghatározottabban kijelentették teljes ujjáépittetésének sürgős szükségességét, sőt már évek előtt az emelendő új kórház számára telek vásároltatott, épitési tervek készültek, melyek azonban az érdeklett két tárcza között folyamatban volt tárgyalás s még inkább az épitési költségek fedezetére nézve felmerült nehézségek miatt kivitelre nem kerültek.
Az épitési költségek a fentebb érintett tervek alapján kerek összegben hozzávetőleg 1,300.000 forinttal irányoztattak elő. Elvi megállapodás szerint a költségeknek - a klinikai osztályok s azokkal kapcsolatos tanhelyiségek fejében - felerészét a közoktatásügyi tárcza vállalta magára, másik felerésze pedig a „Karolina”-kórház alapját terhelné, melynek azonban épitkezési czélokra felhasználható tőkéje nem egészen 300.000 forint.
Tekintettel ezen kórháznak országos jellegére, valamint arra, hogy nemcsak a helybeli, de az egész Királyhágón túli részből oda sereglő vidéki betegeknek ápolása képezi feladatát; tekintettel továbbá a kórháznak az ottani egyetemmel fennálló kapcsolatában az orvosképzés szempontjából fentebb vázolt nagyfontosságú rendeltetésére: teljes mértékben indokolt, hogy az állam anyagi áldozattal is járuljon kettős feladatánál fogva ugy a tanitás, mint a betegápolás czéljait szolgáló Kolozsvári „Karolina” országos közkórház létesitéséhez.
Ezen áldozat annál kevésbbé jöhet számba, mert ha ezen tárcza keretében csupán az egyetem számára a sikeres tanitás érdekében szükséges, az orvosi tudomány követelte terjedelmű és berendezésű klinikák épitésére szoritkoznánk, - minthogy a közkórházi betegápolás érdekei szintén elodázhatatlanul megkövetelik a kórház ujjáépitését, a mi a himlőoltási alap elégtelenségénél fogva csak az államkincstár hozzájárulásával történhetik -: a klinikák és a közkórház külön felépitése az államkincstárnak jóval nagyobb megterheltetésével járna.
Nem is szólva arról, hogy ezt a szétválasztást sajátlagos helyi viszonyok a leghatározottabban ellenzik.
A kir. József-műegyetem hallgatóságának távolról sem remélt felszaporodása már valóban képtelen állapotokat teremtett. Az eredetileg 600 hallgatóra tervezett intézeti épületek, ezen arányban négy szakosztályban megoszló hallgatóságra berendezett tantermeivel, ma már a mondott számnak kétszeresét (a legutóbbi tanévben 1.150 volt a hallgatók száma) volnának kénytelenek befogadni.
Az oktatás legnagyobbrészt szerkesztő-rajzolással lévén kapcsolatban, - minden hallgatónak rajzasztalra van szüksége; minélfogva az ifjuság elhelyezése szerfölött nagy nehézségekbe ütközik, s csak alig észrevehető pillanatnyi könnyitést hoztak a pótépitkezések is, melyek a legutóbbi években hajtattak végre.
Két év óta már csak bérhelyiségekkel lehet a bajokon - a technikai oktatásnak egyátalában nem előnyére - segiteni; de bár a bérhelyiségek évről-évre folyvást szaporittatnak, s a tanárok elismerésre méltó buzgalommal készségesen vállalkoznak különben is terhes munkájok megkétszerezésére, a mennyiben hallgatóságukat kétfelé választva, a két csoportnak külön-külön párhuzamos előadásokat tartanak: ez állapotok tovább fenn nem tarthatók, s az elhelyezés bajai immár sürgősen gyökeres orvoslást követelnek.
A budapesti egyetemi központi épületről a vezetésemre bizott ministerium kebelében már évek előtt készült tervvázlat, mely most is felhasználható lesz; a kolozsvári „Karolina” kórházi épitkezésről hivatali elődöm és az akkori belügyminister közös megbizásából Hauszmann Alajos műegyetemi tanár már négy év előtt elkészitette a vázlatos terveket, melyek most némi átdolgozást fognak igényelni.
A telekvásárlásról, mint már fentebb is bátor voltam megjegyezni, a dolog természetéből folyólag e helyütt részletesen nem nyilatkozhatom.
Az „Erdélyi himlőoltási alap” a kolozsvári „Karolina” orsz. kórház tulajdonát képezi, s č császári és apostoli királyi Felsége 1870. évi junius hó 3-án kelt legfelsőbb elhatározásával legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy a nevezett kórház ujjáépitésére fordittassék. Ezen alap tőkeálladéka 1895. végén 262.485 forint 09 krajczár volt névértékben, s jövedelméből 1875. óta a kórház folyó szükségleteinek fedezésére évi 10.000 forint segélyben részesült. Ha az alap épitési czélokra felhasználtatik, a segélyezés terhe az államkincstárra megy át, mivel a Királyhágón túli részekben uralkodó nagy szegénység miatt a kórházi ápolási díjaknak jelentékenyebb emelése igen nagy nehézségekbe ütköznék.
A kórházi épitkezés költségeinek fenmaradó része, valamint a másik két épitkezés czímén szükséges költségek a budapesti egyetem alapjából kölcsön utján fognak fedeztetni a szokásos törlesztés mellett. A kérdés pénzügyi részének ilyetén megoldása indokoltnak látszik azért, hogy a kétmilliót meghaladó szükséglet az államnak ne csupán 1-2 évi háztartására nehezedjék, a mi annak egyensúlyát érzékenyen megtámadná.
Az évi törlesztési részletek a felhasználandó összegek arányában fognak az állami költségvetésbe fölvétetni.
Ezen pontnál szükségesnek vélem külön is felemliteni, hogy a budapesti egyetem czéljaira szükséges 600.000 frt szintén ezen kölcsönben foglaltatik, s ez az összeg az egyetem alapjának a kölcsön többi részével együtt hasonlóképen megtérül.
A 4. §-ban az épitkezés czéljaira felhasználandó pénzek elszámolása.
az 5. §-ban pedig a törvény végrehajtása iránt tétetik intézkedés.
