A győr-sopron-ebenfurti vasut személy- és árúforgalma az utolsó évtizedben oly örvendetes lendületet vett, miszerint annak daczára, hogy a társaság 1890-től 1895-ig a rábaparti szárnyvágány épitésére kiadott 434.645 frtot is beleértve, közel egymillió forintot forditott beruházási czélokra: mégis a forgalom jelen alakulásában a vasut berendezései immár elégtelenek a tetemesen megnövekedett teljesitmény végrehajtására. Mig ugyanis a szállitott személyek száma 1885-ben 221.635 utast tett s a vonatok elegytonnakilométer teljesitménye 49.3 millió tonnakilométerre rugott: addig 1895-ben az utasok száma 678.161 személyre, a vonatok teljesitménye pedig 75.3 millió elegytonnakilométerre emelkedett. A személyforgalom tehát jelenleg háromszor nagyobb, mint egy évtizeddel elébb volt, az üzleti teljesitmény pedig azóta több mint 50%-al emelkedett.
Ennek a magában véve igen örvendetes üzleti fejlődésnek következménye aztán az, hogy a társaság tartalékalapja s az 1884-ben (XV. törvénycikk s 1890-ben XXXII. törvénycikk) engedélyezett tőkeszaporitás eredményéből rendelkezésre maradt összegek az idők folyamán beruházási czélokra nagyrészt felhasználtattak, - úgy hogy a tartalékalapban 1896. év végén már csak 119.814 frt 57 kr. állt rendelkezésre.
Ezzel szemben a társaság a növekedő teljesitmény legyőzése érdekében azon sürgető helyzet előtt áll, hogy további beruházásokat és pedig nagyrészt még a folyó évben hajtson végre.
Szaporitandók mindenekelőtt a forgalmi eszközök s a járművek s ezenfelül ujabb időben a fertővidéki s a pozsony-soproni helyi érdekű vasut kiépitése következtében kénytelenitve van a társaság a csatlakozó új vonalak forgalmának lebonyolithatása czéljából a vulkapordányi, soproni és az eszterházai állomásokat is sürgősen kibőviteni s a forgalom igényeinek megfelelően átalakitani.
Az e részbeni összes szükséglet a társaság által benyujtott előirányzat szerint nem kevesebb mint 837.000 frtra rug; s bár a társaság ezen beruházások czéljaira a csatlakozó helyi érdekű vasutak hozzájárulásaiban 441.000 frt erejéig fedezetet talál, mégis a kimutatott szükséglettel szemben, ha a tartalékalap teljesen kimerittetik is - a társaság kereken mintegy 276.000 frt hiánynyal áll szemben, melyről sürgősen gondoskodnia kell.
Ezen helyzetben a társaság eleinte arra határozta el magát, hogy a kimutatott hiányt részben az 1896. évi XXIX. törvénycikkel a fertővidéki helyi érdekű vasut elsőbbségi részvényeinek átvételére engedélyezett kölcsön kikerekitése útján, részben pedig ideiglenesen forgó tőkéje terhére fogná teljesiteni olyformán, hogy az utóbbi összeg, mint beruházási előleg a tartalékalap dotatiójára alapszabályszerűleg megszabott 5% hozadékából fogna megtérittetni.
A társaság ezen javaslatait nem tartottam elfogadhatóknak, mert e javaslatok értelmében a tartalékalap teljesen kimerittetnék, sőt annak hozadéka is mintegy 14-18 évre leköttetnék s igy a társaság, mely az 1896. évi XXIX. törvénycikkel már engedélyezett III. kibocsátási kölcsönének realizálása után hosszú időn át újabb tőkeemelésre sem számithat, teljesen tehetetlen állapotba jutna felmerülő újabb beruházásokkal szemben, melyek pedig, a forgalom várható emelkedése esetén már aránylag rövid idő mulva szükségesekké válhatnak, főleg, ha figyelembe veszszük, hogy a társaság vonalainak forgalma, a m. kir. államvasutak árúdíjszabásainak általam kikötött átvétele következtében, mindenesetre nagyobb lendületnek néz elébe.
Minthogy pedig a társaság fentérintett javaslatának is egyik részét az képezte, hogy a mutatkozó szükséglet fedezése czéljából az 1896. évi XXX. törvénycikkel 2,814.000 aranyforint értékben engedélyezett III. kibocsátású kölcsön 3,000.000 forintra fölemeltessék, ennélfogva a társasággal abban az irányban folytattam a tárgyalásokat, hogy a III. kibocsátású kölcsönnek oly mérvű felemelését igyekezzék biztositani, hogy necsak a fentebb kimutatott egész szükséglet fedezetet találjon, de egyuttal a beruházási tartalék is oly karba helyeztessék, hogy ezen alapból a következő nehány év beruházási szükséglete is fedezhető legyen. Indokolva volt az az álláspont egyrészt az által, mert a forgó tőkének hosszú lejáratú előleggel való megterhelése a társaság pénz- és üzleti viszonyaira nézve mindenesetre kedvezőtlen hatást gyakorolt volna, - másrészt pedig, mert kétségen kivül áll, hogy a III. sorozatú kölcsön kibocsátása után a társaság egy újabb IV. kibocsátást mindenesetre csak súlyosabb feltételek alatt fogna végrehajthatni.
A tárgyalások ez irányban kedvező eredményre vezettek, a mennyiben a társaság késznek nyilatkozott az 1896. évi XXIX. törvénycikkel engedélyezett III. kibocsátású és 2,814.200 aranyforintról, illetve 5,628.400 német birodalmi márka értékről szóló - még nem emittált kölcsönét 3,500.000 aranyforintra, illetve 7,000.000 német birodalmi márkára kiegésziteni, az idézett törvénycikk indokolásában érintett 72% arany, illetve 84.65% papirárfolyamnak és 3% kamatozásnak alapulvételével.
Ily módon egyrészt egészben fedezetet találna a fentebb 276.000 frttal kimutatott s ez idő szerint fedezetlen beruházási többlet, másrészt 303.000 forinttal tényleges értékben dotáltatnék és helyreállittatnék a tartalékalap, mi által a társaság beruházási programmja akadálytalanul fejleszthető lenne.
A társaság az adott viszonyok közt sürgősen végrehajtandó pénzügyi művelet keresztülvitelét csupán ahhoz a két feltételhez kötötte, hogy az az 1896. évi XXIX. tc. 2. §-ában meghatározott adó-, bélyeg- és illetékmentesség a fentiek szerint 685.800 aranyforintot, vagyis 1,371.600 német birodalmi márkát tevő kölcsöntöbbletre is kiterjesztessék és hogy ezen kölcsöntöbblet az állami megváltási jog érvényesitése esetében a minimális megváltási ár megállapitásánál figyelembe vétessék.
Ezen kérelmeket teljesen indokoltaknak találtam. Az adó-, bélyeg- és illetékmentesség ugyanis az 1896. évi XXIX. törvénycikkel engedélyezett adó-, bélyeg- és illetékmentes részletnek s a fentebb emlitett többletnek, összesen tehát 3,500.000 aranyforint, vagy 7,000.000 német birodalmi márka névértékű czímleteknek egységes III-ad sorozatú kötvények alakjában leendő kibocsáthatása végett gyakorlati szempontból szükséges, másfelől pedig a szóban levő beruházások czélja és rendeltetése is indokolja a kedvezményeknek a 685.800 aranyforintnyi vagy 1,371.600 német birodalmi márkányi kölcsöntöbbletre való kiterjesztését.
Miután e kölcsöntöbblet beruházásokra lesz forditandó és igy a győr-sopron-ebenfurti vasut megváltása esetén megfelelő értékű vagyontárgy fogna az állam tulajdonába jutni, ennélfogva e többlet minden kétségen felül a győr-sopron-ebenfurti vasut tőkéjének oly részét képezi, mely az állami megváltás esetén a megváltási ár kiszámitásánál figyelembe veendő.
Ehhez képest tehát a társaság második kérelme is indokolt.
Az előadottak szerint teljesen egyetértő megállapodások jövén létre, a tervezett művelet megvalósithatása czéljából ide mellékelt törvényjavaslatot dolgoztam ki.
Az 1872. évi XXVIII. törvénycikkbe iktatott engedélyokiratnak 30. §-a szerint a győr-sopron-ebenfurti vasut tőkéjének beruházási czélokra való felemelését a kormány saját hatáskörében is engedélyezhetné ugyan, az adó-, bélyeg- és illetékmentesség kedvezményét azonban csak a törvényhozás adhatja meg s minthogy e kedvezmény nélkül a tervezett művelet nem vihető keresztül, a törvényhozáshoz kell fordulnom.
A törvényjavaslatnak leglényegesebb intézkedését épen ezért az adókedvezmény biztositása képezi.
Ezt a határozmányt az 1896. évi XXIX. törvénycikkben engedélyezett kölcsönnek a beruházás czéljaira szükséges és fentebb részletesen jelzett felemelése kapcsán a törvényjavaslat 1. §-a tartalmazza.
E szakasz rendelkezései szerint tehát egységesen adó-, bélyeg- és illetékmentesen fog kibocsáttatni:
1. az 1896. évi XXIX. törvénycikk alapján 2,814.200 aranyforint = 5,628.400 márka;
2. beruházási czélokra 685.800 aranyforint = 1,371.600 márka, -
összesen 3,500.000 aranyforint = 7,000.000 márka névértékű 3%-val kamatozó kötvény.
Minthogy pedig a most emlitett kibocsátásnak 1. alatt felsorolt része az 1896. évi XXIX. törvénycikk 2. §-ának rendelkezése szerint a győr-sopron-ebenfurti vasut állami megváltása esetén a megváltási ár megállapitásánál figyelembe vétetni nem fog; a kibocsátásnak 2. alatti részlete ellenben a fentebb előadottak szerint a megváltási ár megállapitásánál számitásba fog vétetni, ennélfogva félreértések kikerülése végett a törvényjavaslat 1. §-ában kimondandó volt, hogy az 1896. évi XXIX. törvénycikk 2. §-ának emlitett rendelkezése érvényben marad, mig másfelől a 2. §-ban kifejezetten az is kimondatik, hogy a 685.800 aranyforint, vagy 1,371.600 német birodalmi márka értékű kölcsönrészlet a megváltási ár megváltásánál figyelembe fog vétetni.
Az ezen tőkeemelésre eső évi járadéki részlet, úgy mint az 1884. évi XV. törvénycikk 3. §-a értelmében a vasut beváltása esetén az évjáradék többi részletei is nem ezüstben 5%-tólival, hanem 3%-tólival aranyban fog számittatni.
Ekképen megállapittatván, hogy az új kibocsátásnak mely része fog a megváltási ár kiszámitásánál figyelembe vétetni, illetve figyelmen kivül hagyatni, a törvényjavaslat 2. §-ában a győr-sopron-ebenfurti vasut részvénytársaság felhatalmaztatnék arra, hogy alaptőkéjét a kibocsátandó 3,500.000 aranyforint, illetve 7,000.000 német birodalmi márkáról szóló kölcsön összegével felemelhesse. Ezzel a rendelkezéssel a társaság az egész pénzügyi művelet végrehajtására felhatalmazást nyer.
Önként értetődik, hogy a kölcsönkötvények kibocsátási és törlesztési módozatainak, valamint az alapszabályok szükségessé váló módositásának megállapitásáról közigazgatási úton fogunk gondoskodni, és hogy e mellett a győr-sopron-ebenfurti vasut netaláni állami megváltásához füződő pénzügyi érdekekre való tekintettel a törvényjavaslat 3. §-ában az is kiköttetik, hogy a beváltási ár kiszámitásánál figyelembe veendő kölcsönrészlet terhére csak oly munkálatok költségei lesznek fedezhetők, a melyekre a kereskedelemügyi minister előzetesen engedélyt adott, vagyis a melyeknek beruházási jellegét elismeri s a melyek fejében állami megváltás esetében megfelelő vagyontárgy fog az állam tulajdonába jutni.
Ezekben ismertetvén a győr-sopron-ebenfurti vasut beruházási kölcsönének engedélyezéséről szóló törvényjavaslat intézkedéseit s azok indokait, a szóban levő törvényjavaslatot azzal a kéréssel van szerencsém a T. Házhoz benyujtani, hogy azt tárgyalás alá venni, elfogadni, s hasonló czélból a főrendiházhoz átküldeni méltóztassék.
