1. § A jelen törvény hatálya alá azok a kamatozó és sorsolás utján visszaváltandó kötvények tartoznak, melyeket a magyar korona országaiban székhelylyel biró részvénytársaságok vagy szövetkezetek a 2. §-ban meghatározott követeléseik vagy értékeik alapján a jelen törvény által megszabott korlátok között és módozatok mellett bocsátanak ki.
A jelen törvény hatálya alá tartoznak a magyar korona országaiban székhelylyel biró részvénytársaságok vagy szövetkezetek által a 2. §-ban meghatározott követeléseik vagy értékeik alapján a jelen törvény által megszabott korlátok között s a módozatok mellett kibocsátott és sorsolás utján visszaváltandó azok a kötvények is, a melyekben a hitelezőnek a kölcsöntőke visszafizetésén felül még sorsolástól vagy más, a véletlen esélyétől függő nyereményre való kilátás is igértetik (nyereménykötvények).
Az 1889. évi IX. törvénycikknek a nyereménykölcsönkötvények kibocsátására és forgalmára vonatkozó rendelkezései érintetlenül maradnak.
2. § A jelen törvény hatálya alá eső kötvények csakis az alább meghatározott követelések, illetőleg értékek alapján bocsáthatók ki. Ezek a követelések és értékek a következők:
1. A kibocsátó intézetnek feltételtől nem függő olyan követelései, melyek
a) közterhek kivetésére jogositott testületekkel vagy ilyen társulatokkal szemben állanak fenn és a mely követelések és járulékaik törlesztésére a közterhek jogérvényes határozattal vagy törvény erejénél fogva le vannak kötve;
b) az állammal, vagy állami intézetekkel (vállalatokkal) szemben állanak fenn;
c) az 1894:V. tc. rendelkezései értelmében létesitett telepitvényi birtokra (3. és 4. §), továbbá talajjavitás tárgyát képező vagy feldarabolás utján létrejött földbirtokra (5. és 6. §), mint jelzálogra, telekkönyvileg be vannak kebelezve.
2. Közforgalomban lévő hazai vasutaknak és ezekhez közvetlenül csatlakozó, szintén közforgalomban lévő külföldi vasutaknak elsőbbségi kötvényeiből, kölcsönkötvényeiből és a törzsrészvények kivételével egyéb részvényeiből, nemkülönben hajózható csatornák épitésére alakult hazai vállalatoknak az engedélyokmányában megállapitott épitési, illetőleg alaptőkéjét képező elsőbbségi kötvényekből, kölcsön-kötvényekből és a törzsrészvények kivételével egyéb részvényekből a kibocsátó intézet által tulajdonilag megszerzett és az intézet birtokában meglévő czimletek, valamint az ilyen elsőbbségi kötvényekre, kölcsönkötvényekre és részvényekre a kibocsátó intézet részéről adott kézi zálogkölcsönök.
Az állammal, állami intézetekkel (vállalatokkal), törvényhatóságokkal és községekkel szemben fennálló és feltételektől nem függő követelések alapján jelen törvény hatálya alá tartozó kötvények akkor is kibocsáthatók, ha az illető követelésről kiállitott okmány, a követelés tőkeösszegének megjelölése nélkül, meghatározott számu éven át fizetendő összegekről szól.
Csatlakozó külföldi vasutnak czimletei alapján kötvények csak akkor bocsáthatók ki, ha a czimletek hazai törvényeink szerint elsőbbségi kötvényeknek, kölcsönkötvényeknek, illetőleg elsőbbségi részvényeknek tekinthetők.
A kibocsátó intézetnek szabadságában áll a kötvények kibocsátását a jelen §-ban meghatározott valamennyi, vagy csak egyes követelésre, illetőleg értékre alapitani.
3. § Az 1894:V. tc. rendelkezései értelmében létesitett telepitvényi birtokra, mint jelzálogra, telekkönyvileg bekebelezett tőkekövetelés jelen törvény hatálya alá eső kötvények kibocsátásának alapjául csak akkor szolgálhat, ha e követelés tőkeösszege - az esetleges előző telekkönyvi tehertételekkel együtt - a jelzálogul lekötött földbirtok ama becsértékének hetvenöt (75)%-át meg nem haladja, a mely becsérték a lekötés idejekor állapittatott meg.
4. § Az 1894:V. törvénycikk 18. §-ának hatálya megfelelő alkalmazással kiterjesztetik mindazokra az esetekre, a melyekben a telepes által a telepitvényi birtok vételára, vagy annak még nem törlesztett része valamely a jelen törvény hatálya alá eső kötvényeket a 2. § 1. pontja alatt felsorolt alapokon kibocsátó intézetnek, mint telepitőnek, vagy mint a telepitő jogutódjának fizetendő.
A függő termés, mely a kimozditási jog érvényesitésének idején a telepitvényi birtokon megvan, ilyen esetekben is az telepest illeti; a függő termésre azonban azon hátralékos kamatok erejéig, melyek a telepes részére visszajáró összeg által nem fedeztetnek, a kimozditó intézetet törvényes zálogjog illeti meg.
5. § Talajjavitási munkálatok (patakszabályozás, vizmosások megszüntetése, vizlecsapolás, mocsárkiszáritás, alagcsövezés, öntözés és sankolás) tárgyát képező földbirtokra, mint jelzálogra, telekkönyvileg bekebelezett tőkekövetelés a jelen törvény hatálya alá eső kötvények kibocsátásának alapjául csak akkor szolgálhat, ha tőkeösszege nem haladja meg - a netalán előző telekkönyvi tehertételekkel együtt - a jelzálogul lekötött földbirtok ama becsértékének hetvenöt (75) %-át, mely becsérték a lekötés idejekor állapittatott meg; továbbá, ha a követelés tőkeösszege nem haladja meg az illető talajjavitási munkálat által igényelt költségek összegét sem, végül, ha a talajjavitási kölcsönt a hitelező intézet csak az illető munkálat előrehaladása arányában teszi folyóvá.
6. § Feldarabolás utján létrejött földbirtokra, mint jelzálogra, telekkönyvileg bekebelezett tőkekövetelés a jelen törvény hatálya alá eső kötvények kibocsátási alapjául csak akkor szolgálhat; ha e követelés tőkeösszege - az esetleges előző telekkönyvi tehertételekkel együtt - a jelzálogul lekötött ingatlan becsértékének két harmadát meg nem haladja és ha a feldarabolás a jelen törvény értelmében ilyennek tekinthető.
Birtokfeldarabolásnak a jelen törvény értelmében az tekintetik, ha a feldarabolás ugyanannak a telekkönyvi tulajdonosnak vagy tulajdonostársnak ugyanegy község telekjegyzőkönyveiben (telekkönyvi betéteiben) foglalt, habár nem is összefüggő területet képező, avagy több község telekjegyzőkönyveiben (telekkönyvi betéteiben) foglalt, de összefüggő területet képező és minden esetben legalább négyszázezer korona becsértékü földbirtokra nézve akkép történik, hogy a feldarabolás következtében keletkező birtokrészek becsértéke egyenként négyezer koronánál nem kisebb és huszonnégyezer koronánál nem nagyobb.
Az előző bekezdésben körülirt kellékekkel biró földbirtoknak négyezer koronánál kisebb becsértékü birtokrészekre való feldarabolása szintén a jelen törvény értelmében vett feldarabolásnak tekintetik, ha a vevők annak a községnek földbirtokkal biró vagy munkás lakosai, a melynek határában a feldarabolás történik és ha a feldarabolás nem szolgál uj község vagy telep létesitésére.
Négyszázezer koronánál kisebb becsértékü, de különben a jelen § második bekezdésében körülirt többi kellékeknek megfelelő földbirtoknak az előző bekezdésekben meghatározott becsértékü birtokrészekre való feldarabolása szintén a jelen törvény értelmében vett feldarabolásnak tekintetik; ha ezt kivételes figyelembevételt érdemlő esetekben a pénzügyminister a földmivelési ministerrel egyetértőleg engedélyezi.
A jelen §-ban emlitett becsértékek a lekötés idejekor állapitandók meg.
A jelen törvény hatálya alá eső kötvények kibocsátásának alapjául a feldarabolás utján létrejött földbirtokra jelzálogilag bekebelezett követelések nem szolgálhatnak; ha oly kikötés jött létre, hogy a feldarabolt birtokrészek vevői egymásért az eladóval vagy jogutódjával szemben a vételár megfizetésére egyetemleges kötelezettséget vállalnak.
7. § Azok az intézetek, melyek jelen törvény hatálya alá tartozó kötvényeket kivánnak kibocsátani, kötelesek alapszabályaikban a kereskedelmi törvény 157. és illetve 225. §-aiban megszabottakon felül még megjelölni a 2. §-ban meghatározott követelések és értékek közül azokat, a melyek alapján kötvényeket kibocsátani szándékoznak; továbbá a kibocsátási alapul szolgáló kölcsönök engedélyezésének feltételeit és a kölcsönök összegének meghatározásánál mérvadó alapokat, ugyszintén - a mennyiben a kibocsátás földbirtokra bekebelezett követelés alapján történik - a földbirtok becsértékének meghatározásánál mérvadó alapokat, illetve követendő eljárási módozatokat; ha pedig a kibocsátás vasuti (csatornavállalati) czimletek alapján történik, a vasuti czimletek megszerzésénél s a vételár meghatározásánál mérvadó alapokat és eljárási módozatokat is megállapitani.
A jelen törvény hatálya alá eső kötvények kibocsátásának megkezdése előtt az a körülmény, hogy a kibocsátó intézet alapszabályai a jelen törvénynyel megegyeznek, az intézet székhelye szerint illetékes törvényszék czégjegyzékébe bevezetendő és szabályszerüen közzéteendő. A törvényszék az intézetnek erre irányuló kérelmét csak akkor teljesiti, ha egyfelől a bemutatott alapszabályokat a jelen törvénynyel egyezőknek találta és másfelől az intézet kimutatta, hogy a 8. § rendelkezéseinek megfelelt.
8. § Az intézetek, melyek a jelen törvény hatálya alá eső kötvények kibocsátásával kivánnak foglalkozni, tartoznak továbbá a kibocsátás előtt e kötvények külön biztositására rendelt alapot alkotni és annak legkisebb összegét alapszabályaikban kitüntetni.
Ez a külön biztositási alap, ha az intézet a 2. §-ban meghatározott valamennyi kibocsátási alapon, vagy a 2. § 1. pontjában meghatározott kibocsátási alapok valamelyikén s ezenkivül ugyanez § 2. pontjában meghatározott valamely kibocsátási alapon is kiván kötvényeket kibocsátani, hat millió koronánál, minden egyéb esetben három millió koronánál csekélyebb nem lehet.
9. § A kötvények külön biztositására rendelt alap elhelyezésére és jövedelmezővé tételére szolgálhatnak:
1. magyar államadóssági kötvényeknek, magyar kamatozó kincstári utalványoknak, az osztrák-magyar bank, valamint a kisbirtokosok országos földhitelintézete zálogleveleinek, az 1889:XXX. törvénycikk 11. §-ában meghatározott elhelyezésekre alkalmas zálogleveleknek és oly értékpapiroknak vásárlása; a melyekre az 1889. évi XXX. törvénycikk 11. §-ának rendelkezései későbbi törvénynyel kiterjesztettek, végül hazai közlekedési vállalatok elsőbbségi kötvényeinek vásárlása;
2. az 1. pontban meghatározott és visszafizetésre kisorsolt értékpapirok és azok legfeljebb félév alatt lejáró szelvényeinek leszámitolása;
3. az 1. pontban meghatározott értékpapirokra tőzsdei árfolyamértékük legfeljebb háromnegyed része erejéig s legfeljebb három hó tartamára adott kézi zálogkölcsön;
4. legfeljebb három havi lejáratu és legalább két, fizetőképesnek ismert kötelezettnek aláirásával ellátott váltók leszámitolása;
5. az intézetnek a 2. § 1. c) pontjában megjelölt jelzálogos követelésével terhelve lévő földbirtok megvásárlása azon összegig, mely a jelen törvény hatálya alá eső kötvények kibocsátási alapjául szolgáló intézeti követelések teljes fedezésére szükséges.
10. § A kötvények külön biztositására rendelt ez alapokra az 1876. évi XXXVI. törvénycikk 5., 7., 8., 9. és 10. §-aiban foglalt intézkedések hatálya megfelelő értelmezéssel kiterjesztetik.
11. § A jelen törvény hatálya alá eső kötvények külön biztositására rendelt alapot az alapszabályokban megállapitott összegen alól a kibocsátó intézet csak alapszabályainak ez irányban eszközölt módositása és ezen eszközölt alapszabálymódositásnak az illetékes törvényszéknél való bejegyzése után csökkentheti; de csak legfeljebb oly mértékben, hogy a csökkentett alapnak fenmaradó része az előző 4. §-ban meghatározott mérveknél, vagyis hat, illetőleg három millió koronánál kevesebb ne legyen és legalább huszadrészét képezze az intézet azon forgalomban levő kötvényeinek, melyek a 2. §-ban megjelölt alapokon kibocsátva lettek.
12. § A 2. § 1. pontja alatt felsorolt alapokon jelen törvény hatálya alá eső kötvények legfeljebb a kibocsátási alapot képező követelések tőkeösszegének erejéig bocsáthatók ki. Ha a kibocsátási alapot képező követelésről kiállitott okmány - a követelés tőke-összegének megjelölése nélkül - meghatározott számu éven át fizetendő összegekről szól, a tőkeérték kiszámitásának alapjául veendő kamatláb semmi esetre sem lehet kisebb a kibocsátandó kötvények kamatlábánál.
A 2. § 2. pontja alatt megjelölt alapokon jelen törvény hatálya alá eső kötvények legfeljebb a kibocsátási alapul szolgáló czimletek vételára és az ilyen czimletekre adott kézi zálogkölcsönök tőkeösszegének erejéig bocsáthatók ki, de soha e czimletek névértékén tul.
13. § A kibocsátó intézet köteles a forgalomból azonnal visszavonni:
1. a 2. § 1. pontjában felsorolt alapokon kibocsátva lévő kötvényeit abban az arányban, a melyben a kibocsátási alapul szolgáló követelések összege visszafizetés folytán, vagy más okból csökkent;
2. a 2. § 2. pontjában megjelölt alapokon kibocsátva lévő kötvényeit abban az arányban, melyben az azok kibocsátási alapjául szolgáló czimletek és kézi zálogkölcsön-követelések állaga eladás, illetőleg visszafizetés folytán, vagy más okból csökkent.
14. § A kibocsátó intézetnek a 2. §-ban megjelölt alapokon kibocsátott kötvényeiből nem lehet több forgalomban annál; mint a mennyinek névértéke a kibocsátott kötvények külön biztositására rendelt alap huszszorosával felér.
15. § A kibocsátó intézetnek azon jelzálogilag biztositott követelései, melyek alapján a jelen törvény hatálya alá eső kötvényeket bocsátott ki, épségben maradnak akkor is; ha a jelzálogul szolgáló ingatlant birói árverésen az intézet maga szerzi meg, vagy ha az ilyen ingatlan az intézetnek a jelen törvény 4. §-a értelmében biróilag odaitéltetik.
Az ilyen követelések csak az intézet kérelmére törölhetők ki és addig a kötvények fedezetéül szolgálnak.
16. § A jelen törvény hatálya alá eső kötvények egy-egy darabja egyszáz (100) koronánál kisebb összegre nem szólhat.
17. § A kibocsátó intézetnek azok a követelései (2. § 1. pont), illetve azok a czimletei és kézizálog-kölcsönkövetelései (2. § 2. pont), melyek alapján a jelen törvény hatálya alá eső kötvények bocsáttatnak ki; az illető kötvények összeségének biztositékául szolgálnak, azokra végrehajtás nem intézhető s azokra vonatkozólag, a csőd folytán való értékesités esetét kivéve (18. §), harmadik személyek jogokat egyáltalán nem szerezhetnek.
A kötvények alapjául szolgáló követeléseknek ez a jogi természete, az intézet javára ezen követeléseket biztositó eredeti okmányokon, a megfelelő kötvények kibocsátása előtt feljegyzendő; ezen feljegyzés az intézet igazgatóságának és felügyelő bizottságának egy-egy tagja által aláirandó és az aláirások közjegyzőileg vagy biróilag hitelesitendők.
A jelzálogilag is biztositott ily követetések fentebb jelzett jogi természete az azok biztositására szolgáló zálogjog bekebelezésével egyidejüleg telekkönyvileg is feljegyzendő.
Hogy e feljegyzések megtörténjenek, arról gondoskodni az intézet igazgatóságának kötelessége.
A jelen szakasz második bekezdésében előirt feljegyzés az illető követelés megszünte előtt érvényesen nem törölhető.
Az ugyanezen szakasz harmadik bekezdésében elrendelt telekkönyvi feljegyzés a zálogjog törlésével egyidejüleg hivatalból törlendő.
Azok a beadványok és okiratok, melyek a jelen szakasz harmadik bekezdésében előirt telekkönyvi feljegyzés bejegyeztetése, illetőleg annak törlése czéljából állittatnak ki, e tekintetben bélyeg- és illetékmentesek.
18. § A kibocsátó intézet elleni csőd esetében abból a vagyonból, mely a 8., 10. és 17. §-ok szerint a kötvények biztositására van rendelve, az intézet elleni minden más követelés előtt a kötvénybirtokosoknak a kötvényekből származó követelései elégitendők ki.
19. § Azok a vasuti és csatornavállalati czimletek (2. § 2. pont), a melyek alapján, vagy a melyekre adott kézizálog-kölcsönök alapján az illető intézet a jelen törvény hatálya alá eső kötvényeket bocsát ki; mindaddig, mig e czimletek, illetve az azokra adott kézizálog kölcsönök tényleg kibocsátási alapul szolgálnak, a kibocsátó intézet egyéb vagyonától elkülönitve kezelendők és kir. közjegyző ellenzára alatt őrzendők.
A kir. közjegyző minden egyes ellenzárolás alkalmával - az ellenzárolás időpontjának megjelölése, valamint aláirásának és hivatalos pecsétjének alkalmazása mellett - két példányban bélyegmentesen kiállitott jegyzéken darabszám, névérték és név szerint felsorolni tartozik azokat a czimleteket, a melyek ellenzár alá adattak, vagy onnan kivétettek. A jegyzékek egyik példánya a kir. közjegyzőnél marad, másik példányát pedig az intézet veszi át.
A kir. közjegyző ennek az ellenzárnak alkalmazása végett szükséges eljárásáért az 1880. évi LI. törvénycikk 12. §-ában megjelölt állandó munkadijon és az idézett törvény 19. §-ában emlitett vitelbéren felül egyéb dijakat nem számithat fel.
20. § Azon intézet igazgatósága, mely intézet a jelen törvény hatálya alá eső kötvények kibocsátásával foglalkozik, köteles a hivatalos lapban, nem különben az intézeti hirdetmények közzétételére esetleg rendelt más lapokban, félévenként olyan kimutatást közzétenni, melyből tüzetesen kitünjék:
1. az intézet részéről a 2. § 1. pontjában, vagy a 2. § 2. pontjában felsorolt alapokon kibocsátva lévő kötvényeknek névszerinti összege;
2. azon követelések összege, illetve azon czimletek összes névértéke, melyek a 2. § 1. pontjában, illetőleg a 2. § 2. pontjában felsorolt alapokon kibocsátva lévő kötvények biztositékául szolgálnak;
3. a kötvények külön biztositására rendelt alap összegszerü mennyisége, valamint az is, hogy ezen alapnak egyes részei a jelen törvény által erre nézve megszabott korlátok között miként vannak elhelyezve;
4. olyan intézetnél, mely a 2. § 1. c) pontjában felsorolt alapokon bocsátja ki a kötvényeket, ezen felül még a kibocsátási alapul szolgáló követelések fejében jelzálogként lekötött földbirtokoknak a lekötés idejekor megállapitott becsértéke.
Ezen kimutatás a közzététel napjától számitott 8 nap alatt, a közzétételt igazoló hirlappéldányokkal együtt, az illetékes törvényszéknél bemutatandó.
21. § A jelen törvény hatálya alá eső kötvények birtokosai jogainak védelme és az ilyen kötvényeket kibocsátó intézet igazgatósági tagjainak felelőssége tekintetében megfelelő alkalmazással az 1876. évi XXXVI. törvénycikk 22-26., 28. és 31-35. §-ainak rendelkezései irányadók.
Az 1876:XXXVI. törvénycikk 34. §-ában megszabott büntetéssel sujtandók azonban a kibocsátó intézet igazgatóságának tagjai akkor is, ha elmulasztják gondoskodni arról, hogy a 17. § második bekezdésében előirt feljegyzés annak idején eszközöltessék.
22. § A jelen törvény hatálya alá eső kötvények és azok kamatszelvényei a tőkekamat- és járadékadótól, valamint az általános jövedelmi pótadótól mentesek.
Ezek a kötvények ezen felül óvadékképeseknek és arra is alkalmasaknak nyilvánittatnak, hogy azokra a községek, testületek, alapitványok és nyilvános felügyelet alatt álló intézetek pénzei, ugyszintén a hitbizományi és letéti pénzek gyümölcsözőleg elhelyeztessenek; és végre, hogy szolgálati és üzleti biztositékul is elfogadtassanak akkor, a mikor a biztositék az erre vonatkozó szabályok szerint nem készpénzben teendő le.
23. § Ha a jelen törvény hatálya alá eső kötvényeket a jelen törvény 2. §-ának 1. c) pontja alapján kibocsátó valamely pénzintézet az 1894. évi V. törvénycikk rendelkezéseinek megfelelő telepitést, vagy a jelen törvény 6. §-ának megfelelő birtokfeldarabolást foganatosit; az egyrészről az intézet, másrészről a telepes, vagy a feldarabolás utján létrejött birtokrészlet vevője között kötött vételi (telepitési) szerződés és a tulajdonjognak e szerződésből folyó telekkönyvi bekebelezése bélyeg- és illetékmentes.
24. § Ha a nyilvános számadásra kötelezett pénzintézetnél fenálló és a jelen törvény hatálya alá eső kötvények kibocsátására alkalmas követetések olyan részvénytársaságra vagy szövetkezetre ruháztatnak át, mely a jelen törvény hatálya alá tartozó kötvények kibocsátásával foglalkozik; az ily átruházások bélyeg- és illetékmentességben részesittetnek, még pedig az átruházott követelés engedményezése és netaláni bekebelezése utján járó bélyeg- és illetékre nézve.
25. § Azokra a részvénytársaságokra és szövetkezetekre, melyek a jelen törvény életbeléptekor a 2. §-ban meghatározott alapok valamelyikének felhasználásával kötvények kibocsátásával már foglalkoznak, illetőleg azoknak ilyen kötvényeire a jelen törvény érvénye és pedig az alábbi összes feltételek teljesitésének napján kezdődő hatálylyal, kiterjesztetik; ha az illető részvénytársaság vagy szövetkezet a jelen törvény életbeléptétől számitott legfeljebb egy (1) év alatt
1. alapszabályait - a mennyiben azok a jelen törvény határozmányainak meg nem felelnek - a jelen törvény határozmányaival összhangba hozza;
2. a 4. §-ban előirt külön biztositéki alapot és pedig a 14. § rendelkezéseinek is megfelelően megalkotja;
3. azt a körülményt, hogy alapszabályai a jelen törvénynyel megegyeznek, a czégjegyzékbe bevezetteti és szabályszerüen közzététeti;
4. a 17. és 19. §-okban elrendelt feljegyzéseket, illetőleg ellenzárolást foganatosittatja.
A törvényszék a jelen szakasz 3-ik pontjához képest előterjesztett kérelmet csak akkor teljesiti, ha az alapszabályokat a jelen törvénynyel egyezőknek találta és az illető intézet kimutatta, hogy az ezen szakasz 2. pontjában foglalt rendelkezéseknek megfelelt.
26. § Jelen törvény kihirdetése napján lép életbe s végrehajtásával a pénzügyi, a kereskedelemügyi és a földmivelésügyi ministerek, továbbá a törvénykezés tekintetében az igazságügyi minister, Horvát- és Szlavonországokban pedig a pénzügyminister, a kereskedelemügyi minister és a törvénykezés tekintetében Horvát-Szlavon-Dalmátországok bánja bizatnak meg.
