Minthogy az aldunai Vaskapu megnyitásával a dunai hajózás egészen a Feketetengerig kellően biztositva leend, elutasithatatlan kötelességünk gondoskodni arról, hogy a Keletre irányuló kiviteli forgalmunknak ekkép teljes jelentőségre emelkedő legtermészetesebb és legolcsóbb útirányát megfelelően kihasználhassuk és legelső sorban saját jól felfogott érdekünkben gyümölcsöztessük.
Erre bennünket erkölcsi és politikai momentumok utalnak, melyeknek már magukban véve is különös jelentőséggel kell reánk nézve birniok akkor, midőn a velünk versenyző s az Aldunán máris hatalmas positióval biró exportáló nemzetek egymás után mind nagyobb erő kifejtésével törekszenek ezen útirány hasznositására berendezkedni.
Még sokkal nyomatékosabbak azonban azon czélok, a melyeknek elősegitése szemünk előtt lebegett akkor, midőn a Vaskapu szabályozásának munkáját a berlini szerződéssel reánk ruházott európai mandatum alapján magunkra vállaltuk s melyek kiviteli forgalmunk és közgazdasági fejlődésünk konkrét igényeinek kielégithetése végett határozottan ezen útnak minél szélesebbkörű kihasználását követelik meg tőlünk.
Ezen elsőrangú nemzeti érdekeinkkel szorosan összefűződött nagy feladat megvalósitása végett legsürgősebb teendőink közé tartozik oly önálló nemzeti tengerhajózási vállalat létesitése és fentartása, a mely lehetővé teszi, hogy az Aldunán, valamint a Feketetenger és a Kelet vizein, a bennünket megillető helyet elfoglalhassuk, ezen viszonylatokban főbb kiviteli czikkeink versenyképességét biztosithassuk és az ottani piaczokon kivitelre utalt iparágaink mind nagyobb tért hódithassanak.
A magyar folyam- és tengerhajózási részvénytársaság megalapitásával és az aldunai járatok berendezésével már megvettetett az alapja annak, hogy az államvasutak vonalainak a Duna torkolatáig való meghosszabbitása gyanánt önálló rendszeres hajójáratok álljanak rendelkezésünkre.
Most tehát a magyar folyamhajózási társaság által fentartott aldunai járatok kiegészitésekép a zimony-belgrád-orsova-galaczi vonathoz való csatlakozással oly közvetlen keleti tengerhajózási összeköttetés berendezéséről és fentartásáról kellend gondoskodnunk, a mely az ezen útirány felé gravitáló kiviteli forgalmunknak a lehető legolcsóbb viteldijtételeket legyen képes szolgálatába állitani az által, hogy közte, valamint a magyar folyamhajózási társaság és a m. kir. államvasutak közt megfelelő átrakodással, a közvetlen szállitási szolgálat közvetlen díjszabások alapján biztosittatik.
A magyar forgalmi és kereskedelmi politika ily közvetlen szállitási szolgálat berendezését annál kevésbé nélkülözheti, mert a keleti vasutak díjszabásainak túlságos drágasága következtében az emlitett vasutak kiépitéséhez fűzött remények meghiusultak.
Már pedig ha Magyarország gazdasági fejlődésében kivitelre egyátalán számot tart, ennek piaczát a Balkán-félsziget államai képezhetik leginkább, melyek fejletlen ipari viszonyaik és hozzánk való szomszédos fekvésük következtében első sorban vehetők tekintetbe, hogy különösen czukor-, vas-, sör- és faiparunk készitményeit felvegyék. De épen ezen államokban igen nagy a nemzetközi verseny. E piaczokon tehát csak úgy hódithatunk tért, ha a közelség előnyeit kellő összeköttetésekkel és mindenek felett lehetőleg olcsó tarifákkal teljesen kihasználni képesek vagyunk.
A rendelkezésre álló vasuti vonalak erre kielégitő eszközül nem szolgálnak, mert a keleti országok közül a vasuti összeköttetés felhasználásával csak Szerbiába, Bulgária északi részébe és Romániába szállithatjuk kiviteli árúinkat oly feltételek között, hogy azok versenyképessége csak némileg is megóva legyen.
Konstantinápolyba a vasuti összeköttetés már teljesen értéktelen. Ezen egész forgalom, a mennyiben egyátalán fentartható, Fiumén vagy Trieszten át a tengeri hajózás felhasználásával bonyolittatik le. Szembeszökő azonban, hogy az Adriai-tenger ezen kikötőiből a forgalom Konstantinápolyba csak nagy kerülővel és túldrága díjtételekkel bonyolitható le, úgy, hogy már csak ezen igen fontos forgalmunk fejlesztése és biztositása érdekében mellőzhetlenül szükséges előnyös feltételek mellett rendelkezésünkre álló feketetengeri járatokat berendezni.
Ezen berendezésnek csakis akkor van értéke, ha oly olcsó közvetlen díjtételeket állapithatunk meg magyarországi állomásokról a keleti piaczokra, melyek a velünk versenyző országok kiviteli árúinak nem állanak rendelkezésre. Az aldunai kikötőkből berendezendő járatokra nézve tehát elengedhetetlen feltétel, hogy azok oly vállalat által teljesittessenek, mely a magyar államvasutak és a magyar folyam- és tengerhajózási részvénytársaság tarifáival kombinálható oly olcsó hajóviteldíjak felállitását teszi lehetővé, melyek kiviteli árúinknak a keleti piaczokon mások által el nem érhető előnyt nyujtanak.
Habár ilyen kötelezettségek elvállalására a tengerhajózási társaságok eddigelé nem mutatkoztak hajlandóknak, a fenforgó esetben mégis arra kellett a fősúlyt fektetni, hogy ezen hajózási szolgálatban kivitelünk versenyképességének biztositása czéljából bizonyos méltányos kárpótlás ellenében a szokásos díjtételeknél jóval alacsonyabb tarifák köttessenek állandóan le.
Ezen kötelezettségnek teljesitésére s a szóban levő járatoknak a jelzett szempontok érvényesitése mellett leendő berendezésére csakis egy hazai vállalat, a mult évi augusztus 23-án Budapesten az 1893. évi XXII. törvénycikk alapján első sorban a szabadhajózás üzése czéljából megalakult magyar keleti tengerhajózási részvénytársaság vállalkozott, melylyel folyó évi január hó 29-én, a törvényhozás jóváhagyásának fentartása mellett, a jelen törvényjavaslattal az országgyülés elé terjesztett szerződést kötöttem.
Nevezett társaság elsőrendű hazai tőkeerők támogatásával alapittatott. Alaptőkéje 1,600.000 korona névértékű részvényből és 1,000.000 korona elsőbbségi kötvényből áll. Az elsőbbségi kötvények 4 1/2%-kal kamatoztatva, tiz év alatt törlesztendők, mi czélra első sorban az állami segély szolgál fedezetül, melyben jelenleg mint tisztán szabadhajózási vállalat a tengeri szabadhajózás segélyezéséről szóló 1893:XXII. törvénycikk alapján részesül.
A társaság ezen alaptőkéből megalakulásakor négy nagyobb első osztályú gőzöst szerzett be. Ezen gőzösök már a hosszújáratú magyar tengeri kereskedelmi hajók lajstromába be vannak iktatva s ez idő szerint az aldunai vagy fekete tengeri és nyugateurópai kikötők közt szabadhajózást űznek.
A mellékelt szerződés értelmében a „Magyar Keleti Tengerhajózási Részvénytársaság” köteles lesz évenkint 36 rendes járatot Galaczból Sulina, Constanza vagy Nikolajew, továbbá Várna és Burgas érintésével Konstantinápolyba és 36 járatot Konstantinápolyból Burgas, Várna és Constanza érintésével Galaczba fentartani, valamint ezen járatokat a kereskedelemügyi minister bármikori felszólitására akként kiterjeszteni, hogy azok egyrészt a kisázsiai és syriai kikötők érintésével Alexandriáig, másrészt a török és görög kikötők érintésével Patrasig, vagy ezen végpontok előtt fekvő bármely kikötőig és megforditott irányban fentartandó rendes járatokká meghosszabbittassanak. Alexandriáig, illetve Alexandriából azonban legfelebb 12-12 járat fentartása lesz követelhető.
A dunai hajózás téli szünetelése alatt ezen járatoknak kiindulása és végpontja Constanza lesz.
A járatok a forgalom igényeinek megfelelő időközökben és rendszerességgel, a kereskedelemügyi minister által megállapitandó közbeeső kikötők érintésével és a mennyire csak lehetséges, a társaság saját gőzhajóival lesznek fentartandók.
Ezen utóbbi kötelezettség teljesithetése végett a szerződésben meghatároztatott a társaság által feltétlenül beszerzendő hajók száma, hozzávetőleges nagysága és kifogástalan minősége is, s ehhez képest a szerződés 6. szakaszában kiköttetett, hogy a társaság köteles legalább három, az osztrák-magyar „Veritas” és az angol „Lloyd” elsőrangú hajóosztályozási intézetek szabványai szerint épült és ezen intézetek által első osztályú hajóknak elismert, az árúszállitás igényeinek megfelelő és összesen legalább 9.000 tonna hordképességgel biró oly gőzösöket beszerezni, melyek rendes időjárás mellett óránkint legalább tiz tengeri mértföldnyi sebességgel teljesithetik a rendes járatokat.
A szerződés legfontosabb határozmánya (7. §) a kiviteli forgalmunknak ezen útirányban leendő fejlesztése érdekében kivánatosnak mutatkozott olcsó tarifáknak megállapitása. Ezen határozmány értelmében a társaság köteles minden esetben, midőn azt a magyar királyi államvasutak kivánni fogják, a magyar kivitel czéljaira oly közvetlen díjszabások felállitásához hozzájárulni, melyek magyarországi állomásokról a társaság hajói által szerződésszerűen érintett kikötőkbe szólnak. Ezen díjtételekbe a társaság hajóviteldíj fejében nem számithat be többet, mint a feketetengeri kikötőkbe tonnánkint 4 francot, Konstantinápolyba, továbbá a Dardanellákon túl fekvő török, a görög, a kisázsiai és a syriai kikötőkbe 5 francot, Alexandriába 8 francot. Faszállitmányoknál és egyéb oly terjedelmes árúknál, melyeknek díjtételei a térfogat szerint állapittatnak meg, köbméterenkint a következő díjtételek számithatók: a feketetengeri kikötőkbe 3 franc, Konstantinápolyba, továbbá a Dardanellákon túl fekvő török, a görög, a kisázsiai és a syriai kikötőkbe 4 franc, Alexandriába 6 franc.
Ezen tételek segélyével a magyarországi állomásokról oly összdíjtételek állapithatók meg, melyeket a velünk versenyző államok saját czikkeik részére nyujtani képesek nem lesznek.
Ennek megvilágitásául némely fontosabb kiviteli czikkünkre vonatkozólag az alábbi példák szolgálhatnak, melyekben az ujonnan létesitendő forgalmi összeköttetés főbb díjtételei össze vannak hasonlitva kiviteli árúinknak a Kelet felé való továbbithatására jelenleg rendelkezésére álló forgalmi berendezések díjtételei közt. Ezen összehasonlitási díjtételekbe az államvasutak vonalaira nézve Orsováig ugyanazon díjtételek számittatnak be, melyek az illető viszonylatokban már jelenleg is engedélyezve vannak. A magyar folyam- és tengerhajózási részvénytársaságnak díjrészlete pedig a nevezett társasággal e részben létrejött megállapodás alapján az Orsovától-Galaczig eszközlendő szállitásért 100 kgrammonkint 30 krral vétetett számitásba.
| Kiviteli czikk | Magyar állomás | Rendeltetési hely | Viteldíj frankokban az útirány megjelölése mellett | |||
| Czukor | Szerencs | Konstantinápoly | Belgrádon át 49.30 | Fiumén át 39 | Orsova-Galaczon át 26 | |
| Czukor | Hatvan | Konstantinápoly | - | Fiumén át 43 | Orsova-Galaczon át 20.40 | |
| Szesz | Budapest | Konstantinápoly | Belgrádon át 75 | Fiumén át 35.50 | Orsova-Galaczon át 27.40 | |
| Szesz | Arad | Konstantinápoly | - | Fiumén át 44 | Orsova-Galaczon át 20.70 | |
| Szesz | Arad | Samos vagy Smyrna | - | Fiumén át 44.90 | Orsova-Galaczon át 20.70 | |
| Vasárúk | S.-Tarján | Smyrna | - | Fiumén át 39.20 | Orsova-Galaczon át 23.80 | |
| Gazdasági gépek | Budapest | Konstantinápoly | Belgrádon át 99.90 | Fiumén át 52 | Orsova-Galaczon át 28.50 | |
| Papiros | Budapest | Nikolajew | Brodyn át 94.20 | - | Orsova-Galaczon át 29.50 | |
A mint ezen összeállitásból kivehető, az orsova-galaczi útirány felhasználásával oly alacsony díjtételeket lehet felállitanunk, melyeket sem a német, sem pedig az osztrák levantedíjszabás nem fog követhetni, mert az emlitett díjszabások továbbmenőleg már alig mérsékelhetők.
A szóban levő díjszabások felállitásánál a hazai kivitel versenyfeltételeinek kedvezőbbé alakitására különös figyelem fog fordittatni, úgy, hogy azokat a külföldről Magyarországon átmenő árúk nem fogják kiterjedtebb mérvben igénybe vehetni. Úgyszintén a Fiume kikötőjét természetszerűleg megillető forgalom mesterséges elterelésének megakadályozása czéljából kellő gond fog arra is fordittatni, hogy ezen olcsó díjszabások ne álljanak rendelkezésre oly árúczikkekre és oly viszonylatokra nézve, melyek forgalmának lebonyolitását czélszerűbb Fiumén át közvetiteni.
Az ekkép felállitandó hajóviteldíjak rendkivüli alacsony tételeit az összes viszonylatokban a szerződés egész tartamára lekötni kivihetőnek nem mutatkozván, a lekötés csak az első három év tartamára történt. A szerződés megkötésétől számitott három év elmultával a társaság jogában álland a díjtételek szabályozását kivánni, mely esetben azok kiviteli forgalmunk érdekében olykép fognak mindig három évi időtartamra felállittatni, hogy az előző évben a tengeri hajózás által az illető viszonylatban átalában alkalmazott díjtételek átlagánál 30 százalékkal olcsóbbak legyenek.
Az államvasutak által felállitandó közvetlen díjtételekből a magyar királyi államvasutakra eső részletre nézve semmi lekötés sem vétetett kilátásba. Az államvasutak úgy a díjtételek felállitására, mint a forgalom irányitására nézve a hajózási vállalatoktól teljesen függetlenül fognak eljárni, úgy, hogy azon messzemenő díjleszállitó hatás, mely az emlitett díjtételekben nyilatkozik, igen lényeges conserváló tényezőjét fogja a magyar királyi államvasutak tarifáinak képezni.
Eddigelé ugyanis, ha valamely tengeren túl menő kivitelünk díjszabási támogatása vált szükségessé, mindig csak az államvasutaknak kellett meghozniok az áldozatot, mert a szállitás többi factorai felett nem rendelkeztünk. Ezen nyomás alatt az államvasutak tarifáit sok fontos forgalomra nézve, például a liszt-, czukor- és vasszállitmányoknál az önköltségekig kellett mérsékelni és még ezen helyzet mellett is folytonos kivánságokkal állottunk szemben, melyek az államvasutak kiviteli tarifáinak további leszállitását követelték, nehezen visszautasitható nyomatékos indokok alapján.
Jövőre nézve ezen helyzet legalább a Keletre menő kivitel tekintetében gyökeresen megváltozand. Az e forgalomban résztvevő hajózási vállalatok szerfelett olcsó tarifái kivitelünk érdekében oly díjleszállitásokat nyujtanak, melyekre eddigelé gondolni sem lehetett és ezen nagy előny beáll a nélkül, hogy az államvasutaknak további áldozatokat kellene hozniok.
A szerződésben megállapitott és részben igen terhes kötelezettségek teljesitése ellenében a magyar keleti tengerhajózási részvénytársaság a szerződés tartama alatt, mely 1898. évi márczius hó 1-től 1908. évi február hó végéig terjedő tiz évi időszakra köttetett, a szerződés 16. §-a értelmében évi 90.000 frtnyi állami segélyben lesz részesitendő, mely összeg az ország pénzügyi erejének számbavételével akként állapittatott meg, hogy teljesen arányban áll a társaságnak a magyar forgalom érdekében teljesitendő szolgálataival s az által, hogy az tiz év tartamára van biztositva, a társaság az általa megnyitandó útirány fejlesztésére és tevékenységének olymérvű fokozására is képesitve lesz, hogy a jelzett időszak alatt a kiviteli forgalmunk bizton várható emelkedésével fokozódó igényeknek is meg fog felelhetni.
Az ezen segélyösszegből a folyó évre eső 75.000 frtnyi részlet fedezéséről oly módon van tárczám 1898. évi költségvetésében gondoskodva, hogy az átmeneti kiadások 2. czíme alatt „egyéb tengeri hajózási vállalatok szerződésszerű segélyezésére és felügyeletére” előirányzott 325.000 frtnyi hitel keretén belül ezen költségvetés indokolása értelmében a szóban levő czélra kereken 80.000 frtot vettem számitásba.
Minthogy a magyar keleti tengerhajózási részvénytársaság a fentebbiekben körvonalazott szerződéses szolgálatban lekötendő járatok berendezésére és fentartására a fentemlitett s aránylag nem jelentékeny átalány mellett csak az esetre volt hajlandó, ha a megalakulásakor czéljául kitűzött szabadhajózási vállalati jellegét továbbra is megtarthatja és ezen minőségben kifejtendő üzleti tevékenységében, a segélyezett járatok ellenőrzésével kapcsolatos szabályszerű követelményeken kivül nem korlátoztatik, a szerződés 16. §-ában kilátásba helyeztetett a társaságnak, hogy a szerződéses szolgálatra lekötött három hajóján felül beszerzendő további négy hajója után a szabadhajózást űző hajók részére törvényileg megállapitott kedvezményekben a szabályszerű módozatok mellett, a mennyiben erre a szabadhajózás segélyezésére a költségvetésben rendelkezésre álló hitel fedezetet nyujt, részesülhetni fog.
Az ekkép kilátásba helyezett segély további czélja és rendeltetése az lenne, hogy a társaságot hajórajának szaporitására, üzleti összeköttetéseinek a forgalmi viszonyok és tengeri kereskedelmi érdekek alakulásához képest való fejlesztésére és lehetőleg saját hajóival való kiszolgálására buzditsa és képesitse, hogy ekkép aránylag csekély áldozatokkal oly szilárd alapokra fektetett, fejlődésképes önálló nemzeti gőzhajózási vállalat álljon rendelkezésünkre, mely tengeri forgalmunknak kelet felé irányuló közvetitésében idővel a szükséghez képest nagyobb szolgálatokat is teljesiteni és tengeri kereskedelmünket a külföldi hajózástól lehetőleg függetleniteni képes legyen.
A társaság által elvállalt kötelezettségek pontos megtartásának biztositása czéljából a társaság a szerződés 17. §-a értelmében 30.000 korona biztositékot tett le, mely összeg az állami segély magasságával kellő arányban áll és a többi szerződéses hajózási vállalatok által letett biztositékok alapul vétele mellett állapittatott meg.
A szerződés megállapodásai közül e helyütt még különösen kiemelendő a 3. §-ban foglalt azon határozat, mely szerint a kereskedelemügyi ministernek jogában álland a szerződés határozatainak a kereskedelmi érdekek alakulásához és a forgalom igényeihez képest szükségesnek mutatkozó módositását a társasággal egyetértőleg megállapitani, mi által lehetővé lesz téve egyes módositásokat a szerződés tartama alatt az esetleg változó viszonyokhoz s a forgalmi igényekhez képest akkép keresztülvinni, hogy a társaság mindenkor képes legyen a változó konjunkturák esélyeit a forgalom pillanatnyi követelményeinek megfelelőleg s az azok természete által megkivánt szabadabb mozgás megóvása mellett kivitelünk előmozditása érdekében a jövő előre nem látható fejleményei közt is teljesen kihasználni.
Egyebekben a szerződés oly határozatokat tartalmaz, melyek, mint például a szerződéses járatok inditási idejének megállapitása és közzététele, a hajóknak háború vagy mozgósitás esetén a hadi igazgatás rendelkezésre bocsátása, az állami ellenőrzés és felügyelet stb. tekintetében megállapitott feltételek, teljesen megegyeznek a többi, az állammal szerződéses viszonyban álló tengeri hajózási vállalatok szerződéseiben foglalt megállapodásokkal. Külön megemlitést ezek szerint még csak a szerződés 14. §-ában foglalt azon határozat érdemel, mely szerint a társaság tengerészeink kiképzése érdekében még arra is kötelezettséget vállalt, hogy a fiumei magyar királyi tengerészeti akadémiával kapcsolatos internatusból kikerülő hajóapródok közül minden hajóján egyet hajóapródi minőségben feltétlenül alkalmazni fog. Erre hajózási vállalataink eddig kötelezve nem voltak, de miután a tengerészek rendtartásáról szóló törvényjavaslatnak a közel jövőben várható törvényre emelkedése esetén a hosszújáratú hajóskapitányok azontúl csak a hajóapródok köréből kerülhetnek ki, már most gondoskodni kellett arról, hogy a nevezett intézetben kiváló gonddal hazafias szellemben kiképzett növendékek képzettségüknek megfelelő alkalmazást a lehetőség határain belül mindjárt az intézet elhagyása után nyerhessenek.
Külön elbirálás alá esnek a szerződés 2. és 8. §-ában a magyar keleti tengerhajózási részvénytársaság és az osztrák Lloyd közt létesitett kapcsolatra vonatkozólag foglalt határozatok, melyeknek kellő méltányolhatása végett szükségesnek vélem a magyar kormányra nézve e tekintetben mérvadó szempontok, valamint a Fiuméból fentartandó keleti járatokra nézve az osztrák Lloyd-társasággal fennálló szerződéses viszonyunk ujból való rendezésére vonatkozólag létrejött szerződéses megállapodások ismertetését a következőkben lehetőleg röviden összefoglalva előrebocsátani.
A Fiumén át keletre irányuló tengeri árúforgalmunkat rendes gőzhajójáratokkal az osztrák Lloyd gőzhajózási társaság közvetiti Triesztből kiinduló és Fiumét közbeeső kikötőként érintő hajóin, azon egyezmény alapján, mely a Lloyddal fennállott közösségi viszonyunknak 1891. végével bekövetkezett megszünése alkalmával folyó évi junius hó 30-ig terjedő érvénynyel 1891. évi február hó 13/21. napjain az osztrák kormánynyal köttetett és annak idején az 1891. évi XXIX. törvénycikkbe iktatott Lloyd-szerződésre vonatkozó törvényjavaslat indokolásának mellékleteként az országgyülésnek is bemutattatott.
Ezen egyezmény értelmében az osztrák Lloyd a szóban levő keleti járatokat a szerződéses viszony tartama alatt Magyarország külön pénzbeli segélye nélkül teljesiti s annak egyik alapvető határozata szerint a szerződésszerű szolgálatra nézve a forgalmi területek oly módon különittettek el, hogy a közös Lloyd-szerződés felbontása után kizárólag osztrák vállalattá alakult és csakis az osztrák kormány által segélyezett Lloyd-társaság ezen szolgálatot a Keleten, az „Adria” magyar királyi tengerhajózási társaság pedig a Nyugaton látja el, egyszersmind megállapodás történt arra nézve is, hogy mindkét állam hajózási vállalata saját működési területén a másik állam forgalmi érdekeinek is tegyen bizonyos szolgálatokat, úgy, hogy a két vállalat közt a káros verseny kizáratván, azok működésükben egymást kiegészitsék.
Ezen elvi megállapodásból folyólag annak ellenében, hogy az „Adria” társaság Fiuméból Triesztnek érintése mellett Spanyolországba havi rendes járatokat fog fentartani, az osztrák kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy az osztrák Lloyd - Magyarország minden anyagi hozzájárulása nélkül - Fiume érintésével a következő járatokat fogja fentartani:
1. Kéthetenkint egy járatot Corfuban, Patrasban, Pyraeusban, Syrában és Salonikiben történő kikötéssel Konstantinápolyba és vissza;
2. kéthetenkint egy járatot Corfuban és Candiában történő kikötéssel Smyrnába és vissza;
3. négyhetenkint egy járatot Alexandriába és vissza;
4. kéthavonkint egy járatot Bombayban, Colombóban és Singaporéban történő kikötéssel Hongkongba és vissza, csatlakozással Calcuttába és Calcuttából.
Ezen az akkori viszonyokból kifolyólag a kölcsönös érdekek figyelembevételével létrejött megállapodás átmeneti jellegűnek tekintetett és a jövőre nézve azon irányelv tartatott szem előtt, hogy 1898. junius 30. után mindkét állam egymástól függetlenül, önállóan rendezze saját hajózási viszonyait.
Midőn a kormány az imént emlitett fordulópont bekövetkezésére való tekintettel az önálló berendezkedés felelősségteljes és az államtól mindenesetre felettébb nagy áldozatokat igénylő feladatának megoldásával foglalkozott, különös megfontolás tárgyává kellett tennie azt, vajjon a keleti járatoknak önálló berendezése tekintetében megvannak-e a szükséges előfeltételek? vajjon arányban állanának-e az államtól hozandó áldozatok a várható forgalmi eredménynyel? és végül alkalmasan volna-e megválasztva az önálló berendezésre a fent megjelölt időpont?
Az első két kérdésre a Fiuméból kiinduló járatokra nézve Fiume eddigi keleti forgalmának adatai szolgáltatják a feleletet.
Miután a kérdés eldöntését idejekorán kellett előkésziteni, a forgalmi viszonyok megitélésénél az 1891-1895. évi adatok vétettek irányadókul.
Ezen adatok szerint Fiume tengeri kereskedelmi forgalma, a jelzett időszak évi átlagában kifejezve, a következő volt:
| Összes behozatal | Összes kivitel | |||||
| q. | drb | m.3 | q. | drb | m.3 | |
| 3,770.000 | 760.000 | 16.900 | 2,380.000 | 61,390.000 | 72.340 | |
| Ebből a keleti viszonylatra esik | ||||||
| 1,330.000 | - | - | 62.780 | 1,080.000 | 1.060 | |
| Vagyis százalékokban kifejezve | ||||||
| 35% | - | - | 2.6% | 1.8% | 1.5% | |
Tengeri árúforgalmunk a keleti viszonylatban tehát csak a behozatal tekintetében bir nagyobb jelentőséggel. Ez összes tengeri behozatalunknak valamivel több mint egy harmadát képezi. Megjegyzendő azonban, hogy a Keletről behozott árúk mennyiségének több mint 90%-át tömegárúk szolgáltatják, melyeket túlnyomó részben nem rendes járatokon közlekedő gőzhajók külön fuvarozási szerződések alapján rendszerint teljes hajórakományokként hoznak Fiuméba. Igy például orosz kőolajat a kőolajfinomitó társaságok bérelt gőzősei 620.000 q. indiai és japán rizst, a rizshántológyárak bérelt hajói 430.000 q. és jutát különféle hajók 140.000 q. átlagos évi mennyiségben szállitottak Fiuméba.
Ha ezen három czikknek átlag 1,190.000 q-t tevő forgalmát, melyet a jövőben sem fognak rendes járatú gőzhajók lebonyolitani, összes keleti forgalmunk 1,300.000 métermázsát tevő átlagos mennyiségéből levonjuk, azon eredményre jutunk, hogy a behozatalban rendes gőzhajózási járatok táplálására ép oly csekély mennyiségű árú kinálkozik, mint a kivitelben. Ezen csekély mennyiségek elszállitásából tehát külön hajózási vállalat tetemes állami segély nélkül jövedelemre szert nem tehet, a forgalom csekély volta pedig a kiszolgálására szükséges járatok önálló berendezésével járó áldozatoknak meghozatalát nem indokolja.
Ezen következtetés helyességét igazolják az osztrák Lloyd üzleti viszonyai is, mely társaság 3,000.000 forintnyi évi állami segélye és régi üzleti összeköttetései daczára is csak a legnagyobb megerőltetéssel képes magát fentartani, ámbár nemcsak a Fiuméből, hanem a Triesztből keletre menő összes forgalmat közvetiti.
Ha tehát saját vállalatainknak ezen szolgálatba való belevonását kilátásba véve, a forgalom fejlődését és a Trieszttől esetleg elvonható forgalmi többletet, sőt Triesztnek közvetlen érintését is számitásba vennők, még akkor sem remélhetnők, hogy hazai vállalatnak oly üzleti tevékenysége nyiljék, hogy abból tetemes állami segély nélkül magát fentarthassa.
Ilyen áldozatok elvállalására az időpontot helyesen megválasztottnak nem tartom s erre való tekintettel a Fiuméből kiinduló keleti járatoknak önálló berendezését ez idő szerint annál inkább elejtendőnek véltem, mert hazai tengerhajózási vállataink egyike sem tett alkalmas ajánlatot.
Az előadottakhoz képest a Fiumén át lebonyolitandó forgalom érdekében feltétlenül szükséges járatok további fentartásáról akkép véltem legczélszerűbbnek gondoskodni, hogy az osztrák Lloyd-társasággal jelenleg fennálló viszony az egyezménynek folyó évi junius hó 30-án bekövetkező lejártán túl továbbra is fentartassék.
Az osztrák kormánynyal e végből meginditott tárgyalások alapját azon sarkalatos elv képezte, hogy egyrészt a forgalmi területeknek a magyar és az osztrák hajózási vállalatok közt történt megosztása lényegileg a jelenleg érvényes megállapodások szellemében lehetőleg továbbra is fentartassék, másrészt, hogy a Lloyd az általa az ország érdekében teljesitendő szolgálat elvállalása fejében Magyarország részéről közvetlen állami segélyezésben ne részesüljön.
Az ezen alapon meginditott tárgyalások, mint az előre látható is volt, nagy nehézségekbe ütköztek főkép épen azért, mert a Lloydnak bárminemű közvetlen segélyezését elvileg kizártnak kellett tekinteni, az osztrák kormány pedig utalhatott arra, hogy a Lloyd-szerződés felbontása óta a viszonyok lényegesen megváltoztak. Akkor az osztrák kormány azon kényszerhelyzet előtt állván, hogy a Lloyd válságos helyzetén gyorsan segithessen, a szerződés felbontásának elérhetése végett áldozatok hozatalára el volt készülve és aránylag igen csekély ellenszolgálmány biztositásával meg kellett elégednie. Most azonban csak úgy köthetne ujabb egyezményt, ha a Lloyd által Magyarország érdekében teljesitendő szolgálatok fejében elfogadható kárpótlást volnának hajlandók nyujtani.
Az osztrák kormánynyal 1906. évi deczember hó 31-ig terjedőleg, vagyis az osztrák kormány által a Lloyddal kötött szerződés megszünéseig való hatálylyal létesitett és a jelen indokolás 1. mellékletét képező egyezmény mindazonáltal reánk nézve az adott viszonyok közt minden irányban igen kedvezőnek mondható, a mennyiben annak határozatai a jelenlegi helyzetet nemcsak, hogy nagyban és egészben fentartják, hanem több tekintetben igen lényegesen javitják.
Igy a forgalmi területek megosztása és a szerződéses járatok berendezése tekintetében a jelenlegi állapot továbbra is fentartatik. Szükséges volt azonban a forgalmi területekre nézve eddig is fennállott korlátozást világosabban körvonalozni.
Nevezetesen határozottan kifejezésre kellett juttatni, hogy az egyik fél hajózási vállalatának fentartott forgalmi terület határain belül a másik fél rendszeresen segélyezett szerződéses járatokat ugyan nem rendezhet be, de versenyzési szándék nélkül a szerződéses vállalatok részéről inditott egyes járatok, valamint a szabad hajózást üző kereskedelmi hajók számára törvényben biztositott segélylyel fentartott járatok a másik fél területén minden további korlátozás nélkül teljesithetők.
A Lloyd Magyarország bárminemű anyagi megterheltetése nélkül a következő szolgálatok teljesitésére van kötelezve:
1. Az egyezmény 4. pontja értelmében Fiuménak mindenkori érintésével:
a) úgy mint eddig, kéthetenkint egy, vagyis évenkint 26 járatot tartozik fentartani oda és vissza a Konstantinápolyig terjedő thessáliai vonalon és
b) az eddigi kéthetenkinti egy, vagyis évenkinti 26 járat helyett hetenkint egy, vagyis évenkint 52 járatot oda és vissza a Smyrnáig terjedő görög keleti vonalon.
2. Az egyezmény 5. pontja értelmében az eddigi négyhetenkinti alexandriai gyorsjáratokhoz Triesztben való átrakodással kéthetenkint csatlakozó járatokat fog berendezni úgy, hogy ámbár Fiumét közvetlenül nem érinti, ezen viszonylatban az eddigi évi 13 közvetlen járat helyett oda és vissza 26 járat fog forgalmunk rendelkezésére állani.
A fiume-alexandriai közvetlen járatok ilynemű helyettesitése a forgalomra nézve annyiban előnyösebb, mert a közlekedés ez által nemcsak gyakoribb, hanem gyorsabb is lesz, a költségeket pedig, melyek a Triestben történő átrakodásból keletkeznek, a Lloyd saját terhére vállalta el.
E szerint ezen viszonylatokban az eddigi évi 65 járat helyett 104 járat lesz forgalmunk lebonyolitására igénybe vehető.
Hogy e járat különben a Lloydra nézve mennyire passiv és forgalmunkra nézve is mily csekély jelentőségű, azt az árúforgalmi statisztikai adatok is eléggé bizonyitják, melyek szerint Fiume behozatala Alexendriából 1895-ben 622 tonna és 1896-ban 1354 tonna; Alexandriába való kivitele pedig 1895-ben 1001 tonna és 1896-ban 1645 tonna volt. Remélhető azonban, hogy az újonnan létesitett alapon ezen forgalmunk is nagyobb lendületet fog vehetni.
3. Az indo-chinai vonalon az egyezmény 4. c) pontja értelmében a Lloyd az eddigi kéthavonkinti járatok helyett havonkint oda és vissza egy járat fentartására kötelezte magát.
Ezen járatok fentartásának, illetve szaporitásának biztositása rendkivül nagy nehézségekbe ütközött.
Az osztrák kormány ugyanis a Lloyddal fennálló szerződése szerint köteles ezen járatokért a Lloydnak az egyébként biztositott állami segélyen felül a gőzösöknek a Szuez-csatornán való átkeléseért fizetett illetéket megtériteni. Ezen kiadásokra való tekintettel Fiuménak jelenlegi kéthavonkinti érintését csak azon esetben lett volna hajlandó az osztrák kormány továbbra is rendelkezésünkre bocsátani, hogy neki, ha már a Lloydnak állami segélyéhez hozzájárulni nem akarunk, legalább a Szuez-csatorna illetéket a Fiume részére az illető gőzösökön fentartott 1/3-ad rakterület arányában megtéritjük.
Ezzel szemben indiai forgalmunknak fejleszthetése végett, de főképen czukorkivitelünk érdekére való tekintettel, súlyt kellett fektetnem nemcsak arra, hogy Fiuménak érintése az indiai járatokon legalább is az eddigi módozatok mellett fentartassék, hanem a rendes érintések szaporitására, sőt ezen viszonylatban inditandó külön járatok igénybe vehetésére is. Czukoriparunk az e tekintetben meghallgatott érdekeltek véleménye szerint is csak akkor fogja az Indiában kinálkozó kedvező üzleti conjuncturákat kihasználhatni, ha részére a tengeri szállitásnál ugyanazon előnyök biztosittatnak, a melyek leghatalmasabb versenytársának, az osztrák czukoriparnak rendelkezésére állanak. Ezen előnyök egyike a hajóösszeköttetések gyakorisága.
Azon kivánságunk érvényesitésénél, hogy a Fiumét érintő indo-chinai Lloydjáratok száma igényeinknek megfelelően szaporittassék, tekintetbe kellett vennem az osztrák kormány helyzetét is megnehezitő azon körülményt, hogy mióta az osztrák czukorgyárosok az indiai kivitelre vetették magokat, a Lloyd a jelenleg fentartott évi 12 indiai járattal az osztrák czukorkivitel igényeit sem képes teljesen kielégiteni s már is beállott annak szüksége, hogy a rakterület elégtelensége következtében a triesti érdekeltek részéről támasztott kivánságok kielégitése végett külön járatok indittassanak Indiába.
Ily körülmények között és minthogy meggyőződésem szerint az oly fontos czukorkivitelünk támogatása érdekében különben is anyagi áldozatokat kellett volna hoznunk, mindkét félre nézve elfogadható megoldást kellett keresnünk. Ily megoldásként azon az egyezményben megállapitott módozat kinálkozott, hogy a Szuez-csatorna illetéknek az ezen járatokon Fiuméból vagy Fiuméba feladott árúk által tényleg igénybe vett rakterület arányában való fedezését, illetve az osztrák államkincstár javára leendő visszatéritését magunkra vállaljuk.
A Szuez-csatorna illetéknek ez alapon leendő megtéritése iránt az elszámolás nem a Lloyddal, hanem évnegyedenként az osztrák kormánynyal fog eszközöltetni. Igy tehát még a látszata is el fog kerültetni annak, hogy a Lloyd Magyarország részéről bármely állami segélyben részesül, nem lévén egyébről szó, mint oly készkiadásoknak visszatéritéséről, melyeknek fedezését az osztrák kormány utólagos leszámolás ellenében magára vállalta.
Ennél kevesebb áldozattal a felemlitett czélt biztositani nem lehetett volna, mert bármely más, akár hazai, akár külföldi hajózási vállalat csak úgy volna képes hasonnemű járatokat rendelkezésünkre bocsátani, ha részére a Suez-csatornailletéknek az illető hajó teljes, tehát a kivitelünk érdekében ki sem használt tonnatartalma után való megtéritésén felül még tetemes, valószinűleg százezrekre menő külön állami segélyt biztositanánk.
Ily módon minden állami segély kizárásával és az államkincstár aránytalan megterheltetése nélkül sikerült biztositanunk azt, hogy indiai czukorkivitelünknek az osztrákéval teljesen egyenlő versenyfeltételek, egyforma szállitási módozatok és egyenlő viteldíjtételek álljanak rendelkezésre.
A fentebbi megállapodás szerint az indiai járatokon tényleg igénybe vett rakterület arányában Magyarország részéről fedezendő Suez-csatornailleték hozzávetőleg évenként mintegy 100.000 frtra tehető. Előreláthatólag azonban e forgalom nem fog mindjárt az első években ily nagy mérvet ölteni s a mennyiben e feltevést az üzlet megindultának első évében szerzendő tapasztalatok igazolni fogják, egyelőre az e czímen igénybe veendő hozzájárulás fedezésére évenként mintegy 70.000 frt előirányzását elegendőnek vélem.
A folyó 1898. évben, tekintettel arra, hogy a Lloyd junius hó 30-ig e vonalon is minden költség megtéritése nélkül fogja Fiumét kéthavonkint érinteni, e költségek megtéritése csakis folyó évi julius hó 1-től kezdve, vagyis félévre fog szükségessé válni.
Az ezen félévi időszakra szükséges összeg a fent kifejtettek szerint hozzávetőleg 35.000 frtot tenne ugyan, de tekintettel arra, hogy az Indiába szállitandó czukor mennyiségére nézve ez idő szerint tapasztalatunk még nincs és esetleg éppen az üzlet megindulásakor, tehát még az új egyezmény életbelépte előtt lesz szükséges különjáratok inditását lehetővé tenni, a folyó évi költségvetés terhére, miután tárczám költségvetésének összeállitásakor ily hitel előirányzásáról még nem lehetett gondoskodni, mint előirányzat nélküli kiadáskép elszámolandó összeget kerek számban 50.000 frtot vélek a felmerülhető igények kielégitésére számba veendőnek.
4. A braziliai járatoknak az Adria és Lloyd által váltakozva leendő ellátása, a postaszállitási kötelezettségnek kölcsönös biztositása, a rakterületek fentartása és az egyenlő elbánás stb. tekintetében a jelenleg érvényben levő egyezményben foglalt megállapodások lényegileg továbbra is fentartatnak.
Visszatérve ezek után aldunai forgalmunknak a feketetengeri viszonylatokban való fejlesztése érdekében a magyar Levante és az osztrák Lloyd-társaság közt létesitett kapcsolat ismertetésére, mindenekelőtt megjegyzendő, hogy a feketetengeri hajózás berendezése után ezen útiránynak és a Kelet felé az osztrák Lloyd által közvetitendő útiránynak egymáshoz való kapcsolatba hozatala a legalkalmasabb eszköznek mutatkozott a csatlakozó állomások kedvező kihasználására és a kilátásba vett nagy forgalmi átalakulás minél biztosabb alapokra való fektetésére.
Ujabb időben ugyanis mindinkább ismétlődnek olyan jelenségek, melyek arra mutattak, hogy Fiuméból nyugat felé irányuló kivitelünk is hasznositani próbálja az aldunai irányt. Igy például malmaink angol rendeltetésű lisztküldeményeket Galacz felé irányitottak és árpakivitelünkkel foglalkozó nagy czégek is szemügyre vették ezen forgalom áthelyezését.
Ezen jelenségek arra mutatnak, hogy ha a feketetengeri útirány már a nyugat felé menő kivitelnek is nyujt kedvező szállitási konjunkturákat, akkor a Keletre menő kivitel legtermészetesebb és legactióképesebb útirányát mindenesetre leginkább az Aldunán át találhatja. Különösen áll ez a Dardanellákon túl az ägäi tengerben fekvő török, görög és kisázsiai kikötőkre nézve, melyek tekintetében a forgalmi helyzet ugyanaz, mint a Balkán-államokra nézve fent emlitettem. Ezen kikötők számára kivitelünket biztositó olcsó tarifákat csakis a feketetengeri hajózás segélyével lehet felállitani.
Ha tehát gazdasági érdekeinket helyesen akarjuk kiszolgálni, arra leszünk utalva, hogy különösen Magyarország délkeleti részeinek forgalmát a Kelet felé az aldunai feketetengeri útirányra vezessük.
Ez bizonyos megosztást eredményez a Fiuméból és Galaczból kiinduló járatok között.
Keleti járataink programmját tehát pénzügyi helyzetünk szem előtt tartásával és az államkincstár aránylag minél csekélyebb megterhelésével akként véltem megállapitandónak, hogy ezen járatokat Fiuméból kiindulólag jövőben is az osztrák Lloyd teljesitse, különösen az epirusi és a nyugati görög partokon, továbbá a syriai kikötőkbe és Alexandriába, mig a fekete és az ägäi tengeri kikötőkkel való forgalom lebonyolitása a magyar keleti tengerhajózási társaságra bizandó.
Ezen elv keresztülvitelénél számolnunk kellett azon helyzettel, a mely a Lloyd-társasággal fennálló és a fentebbiek szerint megujitott egyezmény értelmében a területi megosztásra vonatkozó megállapodás által adva van, mely szerint a Fekete tenger, Konstantinápoly kikötőjét még beleértve, a két állam hajózási vállalataira nézve semleges területet képez, melyen a Lloyd részére fentartott odessza-konstantinápolyi és batum-konstantinápolyi vonalak kivételével mindkét állam hajózási vállalatai rendezhetnek be szerződésszerűen segélyezett járatokat; a többi keleti kikötők közt azonban az emlitett hajózási egyezmény tartama alatt csak a Lloyd tarthat fenn szerződésszerűen segélyezett járatokat. Ennek következtében a két állam közt fennálló hajózási egyezmény megujitása csak úgy volt gondolható, ha a Lloydnak az aldunai viszonylatban lebonyolitott keleti forgalomba való belevonása sikerül. Csak ily megoldás mellett volt lehetséges az, hogy a Lloyd és a magyar keleti tengerhajózási részvénytársaság különben feltétlenül bekövetkezendő versenyviszony az egyezménynek megfelelően kezdettől fogva kizárassék s a forgalmi területek megosztására vonatkozó megállapodással összeütközésbe ne jussunk.
Ezen fontos érdekünk szem előtt tartásával történt, hogy a magyar keleti tengerhajózási részvénytársasággal kötött szerződés 2. §-ában a társaságot a Galacz (illetve Constanza) konstantinápolyi járatoknak meghosszabbitása alól fel kellett menteni, mindaddig, mig az osztrák Lloyd az osztrák kormánynyal megállapitott fentemlitett egyezmény 6. pontja, illetve a két társaság közt ennek következtében létrejött és a 2. mellékletben bemutatott egyezmény értelmében a Galaczban, illetve Constanzában átadott árúkat, a megállapitott olcsó díjtételek mellett rendes menetrendek szerint közlekedő járatain a Konstantinápolyon túl fekvő kikötőkbe elszállitani köteles lesz.
Ezen megoldási módnak megfelelőleg a magyar keleti tengerhajózási részvénytársaság az osztrák Lloyddal megállapitott egyezménye szerint mindazon magyar árúkat, melyek a magyar királyi államvasutak igazgatósága által a köteléki forgalomban a magyar folyam- és tengerhajózási részvénytársasággal, illetve a Constanzával való forgalomban a román vasutakkal és magyar keleti tengerhajózási részvénytársasággal magyar vasuti állomásokról felállitott tarifák alapján egyrészt Gallipoli, Dedeagach, Cavalla, Salonich és Pyraeus kikötőibe, másrészt Smyrnába és Samosba, valamint a Lloyd thessáliai vonalán Konstantinápoly és Pyraeus közt, illetve syriai vonalán Konstantinápoly és Smyrna közt a mindenkori menetrendek szerint érintett kikötőkbe - a Dardanellák kikötőjének kivételével - elszállitásra kerülnek, az osztrák Lloydnak Galaczban, illetve Constanzában átadni köteles, a Lloyd pedig ezen árúkat tonnánkint 5 frank, illetve terjedelmes árúkat köbméterenkint 4 frank viteldíjrészlet fejében rendeltetési kikötőjükbe elszállitani tartozik, mely szolgálat elvállalása fejében a magyar keleti tengerhajózási részvénytársaságtól évenkint 30.000 frt átalányösszeget kap.
A két társaság közt közvetlenül megállapitott módozat szerint az emlitett átalányösszeg a Lloydnak megfelelő ellenszolgáltatás fejében a Levante-társaság által fizettetvén, ez által semmikép sem érintetik azon elvi álláspontunk, hogy az osztrák Lloyd a magyar állam részéről subventióban ne részesittessék.
Épígy a díjszabási intézkedések tekintetében sem gyakorol befolyást a két társaság közt létesitett egyezmény, mert a Lloyd az elszállitandó árúkat a Levante-társaságtól veszi át és továbbitja s a két vállalat egymással számol el, úgy hogy a kormánynyal szemben az összes kötelezettségeket a Levante-társaság képviseli, mig a Lloyd által teljesitendő szolgálatban a 9 évre lekötött alacsony díjtételek módositását a Lloyd nem kérheti.
Az ekkép megállapitott kölcsönösségi viszony további folyománya, hogy a magyar keleti tengerhajózási részvénytársasággal kötött szerződés 8. §-ában kikötöttem, miszerint a társaság a szabad hajózás űzésénél mindaddig, míg azt a kereskedelemügyi minister követelni fogja, a Lloydnak az osztrák kormány által segélyezett azon rendes vonalain, melyeket a kereskedelemügyi minister kijelölni fog, sem tulajdon, sem bérelt vagy szerződéses gőzösökkel időszaki járatokat nem fog fentarthatni és egyes járatokat sem fog oly czélzattal indittatni, hogy a Lloyd szerződésszerűen segélyezett valamely vonalának versenyt támaszszon.
Ezen határozatokban van lefektetve az alap, a melyen a két társaság közreműködése biztosítva van, mi által eléretik egyrészt az, hogy a forgalmi sphaera, miután az osztrák Lloyd a magyar keleti tengerhajózási részvénytársaság által teljesitendő szerződéses szolgálat egy részét elvállalja, megfelelően szabályoztatik, másfelől pedig érvényre jut azon felette fontos forgalmi érdekünk is, hogy az aldunai keleti viszonylatban kivánatosnak tartott alacsony viteldíjak a Fekete tenger határain túl is kivitelünknek állandóan rendelkezésére álljanak.
Kiválóan előnyös ezen rendelkezés reánk nézve még azért is, mert az osztrák Lloyd azon kikötők felé, melyekbe az első években valószinűleg csak csekélyebb kiviteli forgalmunk lesz, oly rendes előre megállapitott időközökben közlekedő járatokat bocsát rendelkezésünkre, milyeneknek berendezését a magyar keleti tengerhajózási részvénytársaságtól a kezdetben kivánni nem lehetett volna.
Megjegyzendő még, hogy a magyar keleti tengerhajózási részvénytársasággal kötött szerződés tartama egy évvel meghaladja a két társaság között megállapitott egyezmény érvényességi idejét. A járatok meghosszabbitása iránt a szerződésben foglalt határozmány tehát csak a szerződés tartamának utolsó évében érvényesül. Ez szükségesnek mutatkozott azon czélból, hogy keleti forgalmunk érdekei egy ideig még akkor is biztositva legyenek, ha a Lloyd szolgálatának lekötése iránt az osztrák kormánynyal létesitett egyezmény lejárta előtt más megfelelőbb berendezkedés ezen viszonylatban nem sikerülne.
Végül meg kell még jegyeznem, hogy a kormány a keleti kikötőkkel való tengeri összeköttetés létesitésére a korábbi fejleményekhez híven első sorban az Adria m. kir. tengerhajózási részvénytársaságot vette kilátásba s azon alapeszméből indult ki, hogy a Lloyddal fennálló egyezménynek f. é. junius hó 30-án leendő lejárta után, a mi körülbelül egy időre esik a Vaskapu megnyitásával, az „Adria” lesz első sorban hivatva a keleti piaczokkal való forgalmi összeköttetést úgy Fiumén, mint az aldunai kikötőkön át berendezni, a mennyiben az utóbbira ezen társaság a nyugati összeköttetések consolidatója után képesitve leend.
A viszonyok azonban a fentebb tisztelettel előadottak szerint akkép alakultak, hogy sokkal előnyösebbnek bizonyult a fiumei keleti járatok fentartását az ország külön megterheltetése nélkül az osztrák kormánynyal megállapitott egyezmény utján továbbra is biztositani. De az aldunai viszonylatban is nélkülözhetővé vált az „Adria” szolgálatának igénybevétele, miután ezen összeköttetés berendezésére egy más, sokkal kedvezőbb megoldási mód kinálkozott.
Az „Adria” különben sincs még annyira consolidálódva, hogy jelenlegi, a Nyugat felé irányuló kivitelünket szolgáló járatain felül még állami segélyének jelentékenyebb felemelése esetén is ujabb terhes és eddigi üzleti körén kivül eső szolgálatnak ellátását magára vállalhatta volna.
Az „Adria” szóban levő kötelezettségét illetőleg egyébiránt a helyzet a következő.
A nevezett társasággal fennálló s az 1891. évi XXX. törvénycikkbe iktatott szerződés 7. §-a szerint az aldunai hajójáratoknak tengeri hajózási vonalakkal leendő kapcsolatba hozhatása végett köteleztetett e társaság, hogy minden állami segélyezés nélkül legalább két gőzösét állandóan a Fekete-tengeren, illetve Konstantinápoly és Sulina közt állomásoztassa és oly czélból járassa, hogy ezek a Fekete-tenger kikötőinek egymás közti, vagy ezeknek más kikötőkkel, jelesen Konstantinápolylyal való forgalmában részt vegyenek.
Az „Adria” társaságnak ezen két hajóját ugyan már 1892. évi julius hó végével kellett volna a feketetengeri forgalomba beállitani, de ez mindeddig két okból nem történt meg.
Egyrészt a Fekete-tengeren berendezendő járatok tekintetében a társaság által megejtett tanulmányok azon eredményre vezettek, hogy a társaság ezen járatokat a Vaskapu megnyiltáig és az ország és az aldunai kikötők közti kapcsot képező aldunai járatok berendezéséig csak nagy veszteséggel tarthatta volna fenn, másrészt nyugoti forgalmunk igényei nem voltak még annyira kielégitve, hogy czélszerűnek mutatkozott volna a feketetengeri szolgálatra szánt két hajót a nyugotra irányuló forgalom kellő kiszolgálhatásának határozott hátrányára a Keleten eddig kevéssé fontosnak bizonyult érdekeinknek ugyis csak igen hiányos támogatására lefoglalni. Erre való tekintettel a társaság a feketetengeri járatok fentartására vonatkozó kötelezettsége alól ideiglenes felmentését kérte, mely a fenforgott viszonyok mérlegelése után engedélyeztetett is azon feltétel alatt, hogy ellenszolgálmányként Fiume, Sziczilia és Marseille között rendes menetrend szerint közlekedő járatokat tartozik fentartani.
A fiume-sziczilia-marseillei járatok forgalmi szükségletünkben érezhető hézagot pótoltak és csakhamar oly lendületet vettek, hogy azoknak beszüntetése nagy visszaesést jelentene.
Mindazáltal ugyanezen ideiglenes intézkedés alkalmával kiköttetett azon feltétel, hogy az „Adria” által a feketetengeri járatok, melyeknek berendezésével a vele fennálló szerződés 32. §-a értelmében elsőbbségi joga van, bármikori felhivásra azonnal és minden kárpótlás nélkül berendezendők.
A már fentebb előadottakból azonban önként következik, miszerint annak, hogy a társaságot a vele fennálló szerződésben a feketetengeri járatok fentartására elvállalt és ott körülirt terjedelmében csekély értékű kötelezettségének teljesitésére szoritsam, nem lett volna czélja, mert ezen kötelezettség teljesitése a fentjelzett czélok elérését nem biztositaná, miután, mint azt kifejtettem, a feketetengeri hajózástól csak akkor várhatunk hasznot, ha az kiviteli forgalmunkat illetőleg a díjszabási jogot nekünk átengedi, nemcsak a végből, hogy a kivánt olcsó tarifák felett rendelkezzünk, hanem azon további okból is, hogy Fiume érdekében, melynek forgalmát a lehetőség szerint meg kell óvni, azon választásnak is, hogy a tarifák magyar állomásokról Fiumén vagy az Aldunán át állittassanak-e fel, teljesen a magyar államvasutak, illetve a kereskedelemügyi minister kezében kell maradnia.
Indokoltnak véltem tehát, hogy az „Adria” társaság, mely a jelen viszonyok közt a keleti összeköttetések berendezésére nézve eredetileg neki szánt szerep betöltésére sem Fiumén, sem Galaczon át hivatva nem lehet, de hajlandónak sem nyilatkozott, a feketetengeri járatok fentartása iránt elvállalt kötelezettsége alól megfelelő ellenszolgálmányok fejében véglegesen felmentessék annál is inkább, mert e járatok kellő berendezésére az Adriával szemben semminemű kényszeritő eszköz nem áll rendelkezésünkre, mig a helyzet végleges tisztázása után még inkább várható, hogy az „Adria” minden erejét kizárólag a nyugoti összeköttetések ápolására és fejlesztésére fogja forditani.
A felmentés megadása fejében a társaság részéről érdekeinket legjobban kielégitő ellenszolgálmánynak véltem, hogy az az ideiglenes felmentés fejében már eddig is fentartott fiume-marseillei járatoknak további rendszeres fentartására köteleztessék.
Ezen járatok, melyek a délolasz kikötőket is érintik, már eddigelé is szép forgalmat teremtettek Fiuménak, különösen a behozatalban, mire nézve elegendőnek vélem a déli gyümölcs forgalmára utalni, de azoknak a jövőre való biztositása is hazai kikötőnkre nézve fontos szükségletet képez. Ezen szolgálat ellátása már maga is teljes ellenértéknek tekinthető, mert a társaság a Fekete-tengeren csak két hajót volna köteles tartani, mig a marseillei járatok fentartása állandóan legalább négy, a téli hónapokban pedig nyolcz hajót vesz igénybe.
Ezenkivül további ellenszolgálmányul kikötöttem, hogy az „Adria” kötelezettséget vállaljon arra, miszerint a Fiume érdekében mulhatatlanul szükséges keleti járatoknak legalább részben való fentartására minden állami segély vagy kárpótlás nélkül az esetre be fog rendezkedni, ha az osztrák Lloyd szolgálatának érdekeinknek megfelelő berendezése az arra vonatkozólag jelenleg megujitott egyezmény lejártával nem sikerülne. Egyszersmind szükségesnek mutatkozott ezen alkalmat arra is felhasználni, hogy az „Adria” az osztrák kormány által a Lloyd-szolgálat compensatiójaként támasztott méltányos kivánságoknak megfelelőleg nyugati járatain Trieszt érintésére, illetve az e tekintetben különben is fennálló tényleges állapot állandósitására köteleztessék.
Ehhez képest az Adriával e részben létrejött és a jelen indokolás 3. mellékleteként bemutatott egyezmény 7. §-a értelmében az Adria felmentetik a Fekete-tengerre vonatkozólag az 1891. évi XXX. tc. iktatott szerződés 7. §-ában megállapitott kötelezettsége alól, továbbá a szerződés 1. §-ában a 9. és 19. sz. a. emlitett fiume-tunisi évi 12 járatnak és a szerződés 1. §-ának 8. sz. szerint Fiuméból spanyol és portugal kikötőkbe vagy Francziaország egy nyugati kikötőjébe, esetleg Marseillebe vagy Cettebe inditandó évi 18 járat közül hat járatnak fentartása alul. Ennek ellenében az egyezmény 2. §-a értelmében az „Adria” kötelezi magát, hogy szerződésének egész tartama alatt, vagyis 1911. évi deczember hó végéig a következő járatokat fogja fentartani:
1. Havonként egy járatot Fiuméból Spanyolországba, melyen Barcelona és Valencia érintendő.
2. Hetenként egy járatot Fiuméból Olaszország és Sicilia fontosabb kikötőinek, valamint Maltának érintésével Marseillebe.
3. Hetenként egy járatot Marseilleből Olaszország és Sicilia fontosabb kikötőinek érintésével Fiuméba.
4. Minden év november havának 15-étől a reá következő év márczius havának 15-ig hetenként egy második járatot Fiuméból Olaszország és Sicilia fontosabb kikötőinek érintésével Marseilleba.
5. A 4. pontban emlitett időszak alatt hetenként egy második járatot Marseilleből Olaszország és Sicilia fontosabb kikötőinek érintésével Fiuméba.
Ezen kivül a 3. § szerint kötelezettséget vállalt az „Adria”, hogy a kereskedelmi minister bármikori felhivására és addig, mig az tőle megkivántatni fog, Fiuméból kiinduló nyugati járatain Corfu és Patras kikötőket, havonként kétszer, Santa-Maura, Kephalonia, Zante és Katakolo kikötőket havonkint egyszer feltétlenül, egyszer pedig feltételesen, azaz, ha ezen kikötőkbe elszállitandó rakomány bejelentetik, végül a nyugati kikötőkből Fiuméba visszatérő járatokon Patras és Corfu kikötőket havonkint kétszer feltétlenül érinteni fogja.
Az „Adria” részéről az előadottak szerint elvállalt ezen kötelezettségek nemcsak teljes kompenzálását képezik azon szolgálatoknak, melyek alól ezuttal véglegesen felmentetik, hanem biztositják azt is, hogy a Fiumén át Keletre menő forgalom igényei az 1911. év végeig még akkor is némileg ki lesznek elégitve, ha a keleti Lloydjáratok az 1906. év lejártáig továbbra biztosithatók, vagy saját vállalataink megfelelőbb járataival helyettesithetők nem volnának.
Ezen módositási intézkedésekre nézve e helyett még különösen megjegyzem, hogy azok az „Adria” m. kir. tengerhajózási részvénytársasággal fennálló és az 1891. évi XXX. törvénycikkbe iktatott szerződés 2. §-ában a kereskedelemügyi minister részére fentartott azon jogból folyóknak tekinthetők, hogy a mennyiben idővel a forgalmi viszonyok és kereskedelmi érdekek alakulása következtében egyes járatok vagy teljesitmények módositása vagy elhagyása szükségesnek mutatkoznék, a kereskedelemügyi minister a felhagyandó vagy módositandó járatoknak más, a társaság hozzájárulásával meghatározandó járatokkal leendő pótlása iránt intézkedhetik.
Ezen, Magyarország érdekében szükséges járatok fentartásán felül az „Adria” az 5. §-ban kötelezte magát, hogy a fiume-marseillei járatokon Maltán vagy Marseillen át a tunisi, tripolisi és algiri kikötőkbe, egyéb nyugoti járatain pedig legfelebb hat heti időközökben Gibraltáron át Tangerbe lebonyolitandó átrakodási szolgálatot rendez be, mely szolgálatban az átrakodási költségek beleszámitásával a rendeltetési állomásig nem fog nagyobb díjtételeket szabni, mint a milyeneket ugyanazon időszakban hasonnemű árúk szállitásáért Marseilleig, illetve Gibraltárig szed. A mennyiben Malta egyik-másik marseillei járaton nem érintetnék, a társaság gondoskodni fog arról, hogy ezen járatokkal kapcsolatban a maltai viszonylatban is álljon rendelkezésre megfelelő átrakodási szolgálat.
A Lloyd keleti vonalain Magyarország érdekében a Lloyd által az osztrák kormány közvetitésével elvállalt kötelezettségeire való tekintettel, melyeknek önálló nemzeti hajózási vállalat utján való teljesitése az államkincstárnak évenkint több százezer forintra menő megterhelésével járna, szükségesnek és méltányosnak mutatkozván, hogy a magyar kormány a kölcsönösség elve alapján az „Adria” m. kir. tengerhajózási részvénytársaság utján az osztrák forgalom érdekében nagyobb teljesitményeket helyezhessen kilátásba, az „Adria” az egyezmény 6. pontjában az államkincstár külön megterheltetése nélkül a következő, a Lloyd-egyezmény 7. pontjában megjelölt járatoknak megfelelő szolgálatok elvállalására köteleztetett:
1. Az „Adria” Triesztet a következő vonalokon tartozik érinteni:
a) a spanyol járaton, úgy mint eddig az odautazásnál, havonkint egyszer, vagyis évenkint 12-szer;
b) a fiume-marseillei vonalon az oda- és visszautazásnál hetenkint egyszer, vagyis évenkint 52-szer;
c) a fiume-bordeauxi vonalon az odautazásnál hat heti időközökben egyszer, évenkint azonban legfeljebb 8-szor;
d) a fiume-roueni vonalon az odautazásnál hat heti időközökben egyszer, évenkint azonban legfeljebb 8-szor;
e) a fiume-glasgowi vonalon az odautazásnál hat heti időközökben egyszer, évenkint azonban legfeljebb 8-szor;
2. Átrakodási szolgálatot tartozik berendezni:
a) a fiume-marseillei vonalon Maltában vagy Marseilleben eszközlendő átrakodással Tunis és Algir tartományok főbb kikötőibe;
b) a fiume-bordeauxi, vagy fiume-roueni, vagy fiume-glasgowi járatok egyikén Gibraltárban eszközlendő átrakodással Tangerbe.
Az „Adria” e szerint a Lloydnak Magyarország érdekében teljesitendő évi 104 járatával szemben Ausztria érdekében 52 teljes járatot és 36 fél járatot fog teljesiteni és ezen járatok közöl 52 teljes és 8 fél járaton átrakodási szolgálatról gondoskodni. Ekként a két vállalat által teljesitendő kölcsönös szolgálatok megközelitőleg egyenértékűeknek tekinthetők.
A Lloyd-egyezmény 9. pontja értelmében hozzájárultam az „Adria” és az észak-amerikai járatok fentartására alakult osztrák-amerikai szabadhajózási vállalat közt létrejött és a jelen indokolás 4. mellékletét képező egyezmény megkötéséhez, melynek az a czélja, hogy e két vállalat vonalain a káros versenyzés kizárassék és a mindkét fél érdekében szükséges együtt működés az esetre biztosittassék, ha az „Adria” ezen viszonylatban esetleg járatokat berendezni szándékoznék.
A jelenlegi forgalmi viszonyok nem indokolják azt, hogy az „Adria” részéről Fiuméből kiinduló északamerikai járatok berendezése kilátásba vétessék; ellenben kivánatosnak mutatkozott, hogy az „Adria” földközi tengeri járatai az osztrák-amerikai társaság részéről támasztható káros verseny következményeitől megóvassanak. Ezen kivül az egyezmény szerint még az is biztosittatott, hogy addig, mig a forgalom igényei az „Adriá”-ra nézve kivánatossá teszik az északamerikai járatoknak berendezését, Magyarország érdekében az osztrák északamerikai vállalat ugyanoly szállitási feltételeket szabjon a fiumei forgalomra, mint a milyeneket a trieszti forgalomra nézve megállapit.
Minthogy az előadottak szerint tengeri kiviteli kereskedelmünk igényeinek kielégitése végett aránylag csekély áldozatokkal oly berendezések létesittetnek, melyek tengeri árúforgalmunk fellendülésére jelentékeny szolgálatokat fognak tehetni, minthogy különösen a jelen törvényjavaslat tulajdonképeni tárgyát képező Levante-szerződés mindenesetre alkalmas eszközi lesz arra, hogy a rendelkezésre álló anyagi eszközök korlátolt mérvének számbavételével megállapitott anyagi támogatás eredményekép az állami segélynek hosszabb időtartamra való lekötése nélkül, oly ujabb összeköttetéseknek vessük meg legalább alapjait, melyek hagyományos keleti kereskedelmi politikánknak egyik legfőbb nemzeti követelményét képezik s melyekből idővel szükség szerint a Keletre irányuló járataink tovább fejleszthetők lesznek, - a magyar keleti tengerhajózási részvénytársasággal kötött szerződésnek a törvényjavaslat elfogadása utján való jóváhagyását, a többi egyezménynek pedig tudomásulvételét és a javaslatnak az ügy érdekében kivánatos mielőbbi tárgyalását kérem.
A kereskedelemügyi magyar királyi minister és a kereskedelemügyi császári királyi minister megállapodnak abban, hogy az osztrák-magyar Lloyddal 1888. évi márczius hó 19-én kötött hajózási és postaszerződés felbontása és az ezen alkalomból teendő intézkedések tárgyában 1891. évi február hó 13/21-én létrejött és jelenleg érvényben levő egyezmény hatályának megszünése után, azaz 1898. évi julius hó 1-től kezdve, az állammal szerződéses viszonyban álló mindkét részbeli tengeri hajózási vállalatok viszonyának a kölcsönös érdekeknek megfelelő módon való szabályozása végett a következő határozmányok legyenek érvényesek.
1. A szerződésszerű szolgálatra nézve a forgalmi területek oly módon elkülönittetnek, hogy ezen szolgálat az osztrák Lloydnak a Keleten, Kelet-Afrikában, Indiában, Kinában és Japánban, az „Adria” magyar királyi tengeri hajózási részvénytársaságnak pedig a Nyugaton, vagyis Olaszországban, Maltában, Spanyolországban, Francziaországban, Nagybritanniában, Észak- és Nyugot-Afrikában (Egyiptom kivételével) és Észak-Amerikában (utóbbit illetőleg a 9. pontban foglalt határozat épségben tartásával) fentartatik.
A Fekete-tenger területe semleges. A kereskedelemügyi magyar királyi minister kijelenti azonban, hogy az odessza-konstantinápolyi és batum-konstantinápolyi vonalakon addig, mig ezen vonalakon az osztrák Lloyd hajói szerződésszerűen közlekednek, a maga részéről nem fog szerződésszerű járatokat berendezni.
Fiume, illetve Trieszt és Brazilia, esetleg a La-Plata-terület közt a járatokat az „Adria” és a Lloyd váltakozva teljesitik.
A Kelet és az Adriai tenger keleti partjának határául a tengeri kereskedelmi hajók lajstromozásáról szóló 1879. évi XVI. törvénycikkben, illetve az 1879. évi május hó 7-én kelt törvényben (R. G. Bl. 65. sz.) a kisparthajózásra nézve megállapitott határvonal fogadtatik el. Ezen határvonalon belül mindegyik fél rendezhet be szerződésszerű járatokat.
2. A kereskedelemügyi magyar királyi minister és a kereskedelemügyi császári királyi minister kijelentik, hogy a másik félnek fentartott forgalmi területen belül saját részükről nem fognak szerződésszerű járatokat berendezni.
Egyetértőleg megállapittatik, hogy a szabad hajózásnak törvényileg engedélyezett kedvezmények nem tekintetnek szerződésszerű járatoknak adott kedvezmények gyanánt.
3. Az 1. pont alatt meghatározott forgalmi területre fentartott korlátozás nem vonatkozik az ott emlitett mindkét részbeli tengeri hajózási vállalatok szabad szolgálatára (esetről-esetre tett járatok), a mennyiben azok tulajdon vagy bérelt gőzösökkel a másik fél forgalmi területén szerződésszerű vonalakon időszaki járatokat nem rendeznek be, vagy egyes járatokat nem oly czélból inditanak, hogy valamely szerződéses vonalnak verseny támasztassék.
4. A kereskedelemügyi császári királyi minister intézkedik, hogy az osztrák Lloyd Fiumét a következőkben megjelölt vonalakon rendesen érintse:
a) Kéthetenkint a Triesztből Corfun, Patrason, Pyraeuson, Syrán, Salonichin át Konstantinápolyba és vissza legalább nyolcz tengeri mértföldnyi sebességgel közlekedő járaton.
b) Hetenkint a Triesztből Corfun és Candián át Smyrnába és vissza legalább nyolcz tengeri mértföldnyi sebességgel közlekedő járaton.
c) Egyszer havonként a Triesztből Bombayba, Colomboba, Singaporéba, Hongkongba, Sanghaiba, illetve a meddig ezen vonalon japán kikötők is érintetnek, ezekbe is és vissza közlekedő járaton, csatlakozással Calcuttába és Calcuttából, minek ellenében a magy. kir. kormány a császári királyi kormánynak a tényleg megfizetett szuez-csatornai illetéket a Fiuméból vagy Fiuméba feladott árúk által tényleg igénybe vett tér arányában vissza fogja tériteni.
Ezen vonalon azonban csak a Szuez-csatornán túlmenő árúk szállitandók.
A szuez-csatornai illetékre vonatkozó elszámolás negyedévenként történik.
5. Az osztrák Lloyd a Fiuméból Alexandriába és Alexandriából Fiuméba feladott árúkat csatlakozásban a triest-alexandriai gyorsjáraton közlekedő gőzösökhöz kéthetenkint oly módon fogja elszállitani, hogy azok az emlitett gyorsjáratokkal kapcsolatosan idejekorán továbbittassanak.
Az áthajózás és átrakodás költségeit a Lloyd viseli, úgy, hogy a tarifák és szállitási díjak Fiuméból és Fiuméba, a Triestből és Triestbe megállapitott tarifákkal és szállitási díjakkal egyenlők maradjanak.
6. A kereskedelemügyi magyar királyi minister és a kereskedelemügyi császári királyi minister jóváhagyják azon egyezményt, mely az osztrák Lloyd és a magyar keleti tengerhajózási társaság közt magyar árúknak Galatzból, illetve Constanzából Konstantinápolyon túl fekvő kikötőkbe való elhajózása tárgyában létrejött.
7. A kereskedelemügyi magyar királyi minister intézkedik, hogy az „Adria” magyar királyi tengerhajózási részvénytársaság Triestet a következőkben megjelölt vonalakon rendesen érintse:
a) Havonkint a Fiuméból Barcelonába és Valenciába induló járaton.
b) Hetenkint a Fiuméból délolasz kikötőkbe, továbbá Maltába és Marseillebe és vissza, a tunisi és algiri területen fekvő kikötők felé Maltában vagy Marseilleben lebonyolitandó átrakodási szolgálattal.
c) Évenként 8-8 járaton Fiuméból Bordeauxba, Rouenba és Glasgowba átrakodási szolgálattal Gibraltárban, Tanger felé ezen vonalak egyikén.
Ezen szolgálat akként rendeztetik be, hogy Triest a nevezett vonalakon minden hat heti időközben egyszer érintessék.
8. A Fiume, illetve Triest és Brazilia közt évenkint teljesitendő tizenkét járatot a két kereskedelemügyi minister által megállapitandó menetrend szerint az „Adria” magyar királyi tengerhajózási részvénytársaság és a Lloyd váltakozva tartja fenn.
Az indulás Fiuméból, illetve Triestből Triestnek, illetve Fiuménak mindenkori érintése mellett meghatározott napon fog történni, azon jog fentartása mellett, hogy erőhatalom esetén az indulás az illető állam felhatalmazott közegének engedélyével, a feltétlenül szükséges időre elhalasztassék. A Braziliából való visszautazás megkezdése ellenben a vállalatok szabad belátása szerint a menetrendszerűen megállapitott indulási időpontot követő tiz nap bármelyikére elhalasztható.
A visszautazáson a nevezett két vállalat a menetrendben megállapitott közbeeső kikötők érintésére (Fiume és Triest kivételével) nincs kötelezve. A visszautazásnak mindenkor a hajó anyakikötőjében kell végződnie.
Azon esetben, ha a járatok La-Platáig terjesztetnének ki, ezen járatok a két tengeri hajózási vállalat által szintén váltakozva lesznek teljesitendők. Ezen járatok számának és időpontjának megállapitása a kereskedelemügyi ministerek külön megegyezésének tartatik fenn.
Ugyanez áll azon esetre is, ha a szerződésszerű braziliai járatok szaporitása szükségesnek mutatkozik.
9. Az észak-amerikai forgalom közvetitése iránt az osztrák-amerikai társaság fennálló járataira való tekintettel ezen társaság és az „Adria” közt egyezmény fog létesittetni, melyet a magyar királyi és a császári királyi kereskedelemügyi minister jóváhagyólag tudomásul vesz és melynek az a czélja, hogy ezen két hajózási vállalat kölcsönös viszonyát a mindkét részbeli érdekeknek megfelelő módon szabályozza.
A magyar királyi és a császári királyi kereskedelemügyi ministerek megállapodnak abban, hogy azon esetre, ha az „Adria” Észak-Amerikába rendes szolgálatot rendez be, befolyást fognak oly megállapodás létesitésére gyakorolni, a mely ezen forgalomnak egyetértő kiszolgálását lehetővé teszi, föltéve, hogy az osztrák-amerikai társaság is az Adriai és a Földközi tenger területén belül a közbeeső kikötők közt való forgalomban az „Adria” rendes vonalainak versenyt nem támaszt. Utóbbi tekintetben a mindkétrészbeli kereskedelemügyi minister közreműködésének előfeltételét a nevezett tengeri hajózási vállalatok fentemlitett egyezményének fennállása képezi, mihez képest a közreműködés csakis ezen egyezmény tartamának idejére szól.
10. Fiuménak, illetve Triesztnek a 4. pontban a) és b) alatt, továbbá a 7. és 8. pontok alatt megállapitott érintése a másik állam részéről való mindennemű hozzájárulás nélkül történik.
11. A 4., 5., 7. és 8. pontok alatt emlitett, Fiumét és Triesztet érintő szerződéses vonalak menetrendjeit - azok végleges jóváhagyása előtt a kereskedelemügyi magyar királyi minister és a kereskedelemügyi császári királyi minister egymással esetleg felmerülő észrevételeik megtehetése végett - közölni fogják. Ezen eljárás a menetrendek oly későbbi módositásainál is fog követtetni, melyek által a hajók indulási vagy tartózkodási idejét a kikötőben megváltoztatnák.
E tekintetben mindkét részről az ügy gyors kezelése biztosittatik.
Minden járat, melyen jelen egyezmény értelmében a visszautazás alkalmával Fiume és Trieszt érintendő, az illető gőzös anyakikötőjében végződik.
12. A két vállalatnak a jelen egyezmény 4., 5., 7. és 8. pontjaiban emlitett szerződéses vonalain, melyek Fiumét és Triesztet érintik, a Fiuméból és Fiuméba, illetve Triesztből és Triesztbe való személy-, árú- és értékszállitás díjszabása teljesen azonos lesz a Triesztből és Triesztbe, illetve Fiuméból és Fiuméba való szállitás díjszabásával; szintúgy nem teendő a szállitási díjak számitása tekintetében különbség az emlitett két kikötő, mint rendeltetési hely közt az ezen vonalakon érintett külföldi kikötőkből eredő behozatali forgalomra nézve sem.
A díjszabások ezen egyenlősitésétől akkor sem szabad eltérni, ha egyes viszonylatokban a fentemlitett kikötők egyikéből vagy egyikébe a szállitás közvetlenül történik, mig a másik kikötőből vagy kikötőbe a szállitásnál az árúk átrakodása szükséges, ily esetben az átrakodás a tengeri hajózási vállalatok ügynökei által mindennemű illeték felszámitása nélkül eszközlendő.
A tarifákból és díjtételekből engedmények, refactiák és jutalékok a két hajózási vállalat által csak oly feltételek mellett engedélyezhetők, melyek a különbözeti elbánást Fiuméra és Triesztre nézve kizárják. Ily kedvezmények, valamint a tengeri szállitással kapcsolatos kikötői kiadások ugyanazonnemű árúk berakásánál és az ugyanazon külföldi kikötőből vagy kikötőbe való szállitásnál a Fiuméból, illetve Triesztbe közvetitett forgalomra nézve egyformán alkalmazandók.
13. Az itt emlitett szerződéses járatokon, melyek Fiumét és Triesztet érintik, a kiindulási kikötőben a hajók rakterületének egy harmada a másik kikötő részére fentartandó olyképen, hogy az „Adria”, illetve az osztrák Lloyd ezen terület felett csak azon esetben rendelkezhetik másképen, ha az a Suez-csatornán túl terjedő járatoknál legkésőbb négy héttel, a Braziliával való forgalomban legkésőbb tizennégy nappal, minden más járatnál legkésőbb nyolcz nappal, kisebb mennyiségek számára (tudniillik összesen húsz ürtonnáig) 24 órával a hajónak Fiuméból, illetve Triesztből való elindulása előtt nem vétetett igénybe.
Az 5. pontban emlitett trieszt-alexandriai gyorsjáraton a fiumei kikötő számára nyolcz napra terjedő előjegyzési idő fentartásával 400 tonnáig terjedő rakterület fog rendelkezésre állani.
14. Miután az „Adria” magyar királyi tengerhajózási részvénytársaság az 1891. évi márczius hó 28-án kelt szerződésben, az osztrák-Lloyd pedig az 1891. évi augusztus hó 12-én kelt hajózási és postaszerződésben, a postaszolgálat ellátására már köteleztetett, ezen szolgálatra nézve még következő megállapodások mérvadók:
A saját és a másik fél postaküldeményeinek szállitása közt különbség nem fog tétetni.
A postaküldemények átadása és átvétele, valamint a szolgálat lebonyolitása tekintetében azon fél szabályai mérvadók, melynek az illető tengeri hajózási vállalat alá van rendelve.
A leveleknek a hajókon való feladására és bérmentesitésére nézve (a levélbélyegek érvényességére stb.-re nézve) a belföldi, illetve a kérdéses csereforgalomban érvényes határozatok mérvadók.
A szolgálattevő postaközegek és felügyelő hivatalnokok számára az egyik fél hajóin adott kedvezmények a másik fél közegeinek is megadandók.
Mindkét fél az illető menetrendeket egymással idejekorán közölni fogja.
Az „Adria”, illetve az osztrák Lloyd és ezen társaságok ügynökei által beszedett postailletékek azon állam javára esnek, mely az illető vállalatot segélyezi.
15. Az osztrák Lloyddal 1891. évi augusztus hó 12-én kötött hajózási és postaszerződés XII. szakaszában vagyontalan honpolgárok hazaszállitása tekintetében ezen vállalatra rótt kötelezettség jelen egyezmény tartamára magyar honpolgárokra, illetve a Fiuméba való hazaszállitásra, valamint vagyontalan és hazájukba tolonczolt külföldieknek a magyar állam valamely hatóságainak kivánságára történt elszállitására is vonatkozik, mig a viszonos kötelezettség az „Adriá”-ra nézve már az 1891. évi márczius hó 28-án kelt szerződés 18-ik szakaszában kimondatott.
16. Az „Adriá”-val 1891. évi márczius hó 28-án kötött szerződés 19. és 20. §-aiban, valamint az osztrák Lloyddal 1891. évi augusztus hó 12-én kötött hajózási és postaszerződés VIII. és IX. czikkeiben a gőzösöknek a kikötőben szabad közlekedéshez való bocsátása és útrabocsátása, valamint a tengerészeti egészségügyi elbánás tekintetében az „Adriá”-nak, illetve a Lloydnak biztositott kedvezmények az illető vállalat hajóira nézve a másik fél kikötőjében is egyenlőképen alkalmaztatnak.
17. A ki- és berakodás eszközlésére rendes viszonyok között szükséges idő tartamára az „Adria” gőzöseinek Triesztben, illetve a Lloyd gőzöseinek Fiuméban két rakodóhely fog állandóan rendelkezésre bocsáttatni, mely helyek külön megegyezés utján fognak megállapittatni.
18. A kereskedelemügyi császári királyi minister kijelenti, miszerint nem fog kifogást tenni az ellen, hogy a magyar királyi kormány a Lloyddal egyes vonalak berendezése iránt megállapodásokat létesitsen.
Ezzel szemben a kereskedelemügyi magyar királyi minister is kijelenti a maga részéről, hogy a császári királyi kormánynak az „Adriá”-val létesitendő ilynemű megállapodása ellen kifogást nem teend.
19. A jelen egyezmény 1906. évi deczember hó 31-ig marad érvényben.
Budapesten, 1898. évi február hó 2-án.
B. Dániel s. k.
Wien, am 29. Jänner 1898.
Koerber m. p.
A magyar keleti tengerhajózási részvénytársaság kötelezi magát, hogy a jelen egyezmény tartama alatt mindazon magyar árúkat, melyek a magyar királyi államvasutak igazgatósága által a köteléki forgalomban a magyar folyam- és tengerhajózási részvénytársasággal, illetve a Constanzával való forgalomban a rumán vasutakkal és a magyar keleti tengerhajózási társasággal magyar vasuti állomásoktól felállitott tarifák alapján egyrészt Gallipoli, Dedeagatch, Cavalla, Salonich és Pyräus kikötőibe, másrészt Smyrnába és Samosba, valamint a thessaliai vonalon a Konstantinápoly és Pyräus közt, illetve a síriai vonalon Konstantinápoly és Smyrna közt a Lloydnak mindenkori menetrendjei szerint érintett közbeeső többi kikötőkbe - a Dardanellák kikötőjének kivételével - elszállitásra kerülnek, az osztrák Lloydnak Galatzban, illetve Constanzában átadja.
Ezzel szemben az osztrák Lloyd ezen árúkat át fogja venni és a galacz-konstantinápolyi, illetve constanza-konstantinápolyi vonalakon közlekedő gőzösein tonnánként (1000 kg.) öt (5) franknyi, illetve terjedelmes árúknál köbméterenkint négy (4) franknyi viteldíjrészlet fejében Galatzból, illetve Constanzából a fent nevezett kikötőkbe fogja szállitani.
A Constanzából való továbbszállitás azon időszakra nézve lesz eszközlendő, midőn a Galatzból kiinduló Lloyd-járatok a folyami hajózás akadályoztatása következtében szünetelnek.
A dunai vonal beszüntetésének, valamint ujbóli megnyitásának időpontját a Lloyd a magyar keleti tengerhajózási társaságnak idejekorán tudomására fogja adni.
Rendkivüli méretű vagy súlyú árúk, - melyek a Lloyd szállitási feltételei szerint az általános díjszabásba befoglalva nincsenek, esetről-esetre külön megállapodás tárgyát képezik.
Lőpor, lőszerek és robbanó anyagok, valamint másnemű veszélyes szállitmányok a forgalomból kizáratnak.
Az osztrák Lloyd kötelezi magát Galatz, illetve Constanza és az 1. §-ban emlitett keleti kikötők közt a fentnevezett árúk elszállitásáról akkép gondoskodni, hogy az árúk vagy közvetlenül, vagy átrakodás utján legalább egyszer hetenkint elszállitásra kerüljenek.
A Lloyd kötelezi magát, hogy az emlitett árúk számára mindenik gőzösön legfeljebb 450 ürtonnáig terjedő rakterületet fog 10 napi előzetes bejelentés mellett rendelkezésre tartani.
Az 1. § szerint elszállitandó minden árú Galatzban, illetve Constanzában az illető Lloyd-gőzöshöz szállitandó és ott átadandó s a felvételi állomásoktól kiállitott megfelelő fuvarlevelek a Lloyd-ügynöknek kézbesitendők.
A rendeltetési helyen fizetendő viteldíjak és esetleges utánvételek elszámolása, valamint netán felmerülő fölszólamlások elintézése a Lloyd és a magyar keleti tengerhajózási társaság ügynökségei közt Galatzban fog eszközöltetni.
A magyar keleti tengerhajózási részvénytársaság kötelezi magát, hogy az osztrák Lloydnak a jelen egyezmény alapján elvállalt szolgálat teljesitéseért az 1. §-ban emlitett díjrészleteken felül évenként 60.000 koronányi átalányösszeget fog fizetni.
A viteldíjak leszámolása a Lloyd-ügynökkel Galatzban, az átalányösszeg kifizetése pedig negyedévi utólagos részletekben Triesztben a Lloyd igazgatóságánál fog történni.
Jelen egyezmény a magyar királyi és az osztrák császári királyi kereskedelemügyi minister jóváhagyásának megtörténte után 1898. évi márczius hó 1-én lép életbe és 1906. deczember hó 31-ig marad érvényben.
| Magyar Keleti Tengerhajózási Részvénytársaság: | Dampfschiffahrt-Gesellschaft des Oesterreichischen Lloyd. | |||
| Brüll s. k. | Fellner Henrik s. k. | Dimmer s. k. | Ventura s. k. | |
A forgalmi viszonyok és a kereskedelmi érdekek alakulása következtében az „Adria” m. kir. tengerhajózási részvénytársasággal kötött és az 1891. évi XXX. törvénycikkbe iktatott szerződésben megállapitott hajózási szolgálatnak módositása szükségesnek mutatkozván, a kereskedelemügyi m. kir. minister a szerződés 2. §-ában fentartott jogánál fogva, némely járatnak módositását, illetve elhagyását és más járatokkal leendő pótlását határozta el, és e tekintetben a nevezett társasággal a következő szakaszokban foglalt és a fentemlitett szerződés időtartamára szóló megállapodásokat létesitette.
Az „Adria” m. kir. tengerhajózási részvénytársaság arra kötelezi magát, hogy rendszerint saját hajóival a következő rendes járatokat fogja fentartani és teljesiteni:
1. Havonkint egy járatot Fiuméból Spanyolországba, melyen Barcelona és Valencia érintendő.
2. Hetenkint egy járatot Fiuméból Olaszország és Sicilia fontosabb kikötőinek, valamint Maltának érintésével Marseillebe.
3. Hetenkint egy járatot Marseilleből Olaszország és Sicilia fontosabb kikötőinek érintésével Fiuméba.
4. Minden év november havának 15-étől a reá következő év márczius havának 15-éig hetenkint egy második járatot Fiuméból Olaszország és Sicilia fontosabb kikötőinek érintésével Marseillebe.
5. A 4. pontban emlitett időszak alatt hetenkint egy második járatot Marseilleből Olaszország és Sicilia fontosabb kikötőinek érintésével Fiuméba.
Ezenkivül kötelezettséget vállal az „Adria”, hogy a kereskedelemügyi m. kir. minister bármikori felhivására és addig, mig ez tőle megkivántatni fog, Fiuméból kiinduló nyugoti járatain Corfu és Patras kikötőket havonkint kétszer - Santa Maura, Kephalonia, Zante és Katakoló kikötőket havonkint egyszer feltétlenül, egyszer pedig feltételesen, azaz, ha ezen kikötőkbe elszállitandó rakomány bejelentetik, végül Fiuméba a nyugati kikötőkből visszatérő járatokon Patras és Corfu kikötőket havonkint kétszer feltétlenül érinteni fogja.
Az „Adria” kötelezi magát, hogy a 2. §-ban felsorolt járatokat a kereskedelemügyi m. kir. minister jóváhagyásával megállapitott menetrend szerint pontosan fogja teljesiteni és a menetrendeket a kereskedelemügyi m. kir. minister jóváhagyása és a társaság által teljesitendő kihirdetés előtt sem életbeléptetni, sem módositani nem fogja.
A társaság kötelezi magát, hogy a 2. §-ban 2-5 alatt felsorolt járatokon Maltán vagy Marseillen át a tunisi, tripolisi és algiri kikötőkbe, egyéb nyugati járatain pedig legfelebb hat heti időközben Gibraltáron át Tangerbe lebonyolitandó átrakodási szolgálatot rendez be, mely szolgálatban az átrakodási költségek beleszámitásával a rendeltetési állomásig nem fog nagyobb díjtételeket szabni, mint a milyeneket ugyanazon időszakban hasonnemű árúk szállításáért Marseilléig, illetve Gibraltárig szed.
A mennyiben Malta kikötője a 2. § 3. vagy 5. pontja alatt emlitett járatokon közvetlenül nem érintetnék, gondoskodás fog történni arról, hogy ezen járatok egyikén Maltából Fiuméba átrakodási szolgálat berendeztessék.
Az „Adria” m. kir. tengerhajózási részvénytársaság köteles a kereskedelemügyi m. kir. minister rendeletére s azon időre, a melyre azt a kereskedelemügyi m. kir. minister követelni fogja, az alábbi határozmányokat követni s pontosan megtartani.
A társaság a 2. § 2. és 3. pontja alatt emlitett járatain Triesztet a megállapitandó menetrend szerint érinteni tartozik. A 2. § 5. pontja alatt emlitett járaton Fiume feltétlenül Trieszt előtt érintendő.
A társaság tartozik Triesztet a fiume-glasgowi, fiume-roueni és fiume-bordeauxi járatokon évenkint nyolczszor olyképen érinteni, hogy az egyes járatokon Trieszt hat heti időközökben nyerjen összeköttetést az emlitett viszonylatokban.
A 2. § 1., 2. és 3. pontjában, valamint a jelen §-ban emlitett járatokon és az 5. §-ban kikötött átrakodási szolgálatban a Triesztből és Triesztbe való személy-, árú- és értékszállitás díjszabása ugyanaz lesz, mint a Fiuméból és Fiuméba való szállitás díjszabása; szintúgy nem fog az ezen szolgálatokban külföldről behozott árúkra nézve a szállitási díjak számitása tekintetében az emlitett két kikötő, mint rendeltetési hely közt különbség tétetni.
A tarifákból és díjtételekből engedmények, refaktiák és jutalékok a szóban levő viszonylatokban a társaság által csak oly feltételek mellett engedélyezhetők, melyek Fiuméval szemben a különbözeti elbánást Triesztre nézve kizárják. Ily kedvezmények az ugyanazon külföldi kikötőből vagy kikötőbe való szállitásnál mind a két kikötő forgalmára nézve egyformán alkalmazandók.
Az ezen egyezményben emlitett járatokon, melyeken Trieszt érintése kötelező, a hajók rakterületének egy harmada Trieszt részére fentartandó olyképen, hogy a társaság ezen rakhely felett csak azon esetben rendelkezhetik másképen, ha az legkésőbb nyolcz nappal a hajónak Fiuméból való elindulása előtt igénybe nem vétetett.
Kisebb mennyiségek elszállitására pedig összesen legfelebb 20 ürtonnának megfelelő rakterület tartandó fenn olykép, hogy a felett csak akkor lehet máskép rendelkezni, ha az a hajónak Fiuméból való elindulását megelőzőleg 24 órával igénybe nem vétetett.
A jelen egyezményben elvállalt kötelezettségek fejében az „Adria” m. kir. tengerhajózási részvénytársaság felmentetik a vele fennálló szerződés 1. §-ának 8. pontja értelmében Fiuméból spanyol és portugál kikötőkbe, vagy Francziaország egy nyugati kikötőjébe, esetleg Marseillebe vagy Cettebe évenkint fentartandó 18, továbbá a 9. és 19. pontok értelmében Fiuméból Olaszország keleti kikötőibe, Siciliába, Maltába és Tunisba (La Goulettebe) illetve Tunisból (La Gouletteből), Maltából, Siciliából és Olaszország keleti kikötőiből Fiumébe évenkint fentartandó 12 járat teljesítése, valamint a szerződés 7. §-ában a Fekete tengerre vonatkozólag megállapitott kötelezettségek alól. - Viszont a társaság kijelenti, hogy a feketetengeri járatok tekintetében a szerződés 32. §-ában biztositott kizárólagos és elsőbbségi jogáról egyszersmindenkorra lemond.
A társaság a vele fennálló szerződésben foglalt s a jelen egyezményben nem módositott határozmányokat a jelen egyezményben elvállalt kötelezettségekre is teljes mérvben alkalmazhatóknak elismeri.
A társaságnak kilátásba helyeztetik, hogy a jelen egyezmény 2-ik §-ában 4. és 5. alatt emlitett járatoknak Fiume-délolasz és siciliai járatokká való megröviditése meg fog engedtetni, ha a forgalmi viszonyok olyképen megváltoznának, hogy az emlitett két járatnak jövedelmezősége kétessé válnék. Jogában álland továbbá a társaságnak kérni, hogy a fentemlitett járatokon bérgőzösöket alkalmazhasson, megjegyeztetik azonban, hogy az idegen állam által segélyezett vállalat tulajdonát képező gőzösöknek a kérdéses járatra való alkalmazása lehetőleg mellőzendő lesz.
Jelen egyezmény a társaságra nézve jogérvényes aláirása napjától kezdve azonnal, az államra nézve pedig azon időponttól válik jogérvényessé, mihelyt azt a kereskedelemügyi m. kir. minister jóváhagyta.
Kelt Budapesten, 1898. évi február hó 7-én.
| L. Lederer s. k. | Dr. Rosenberg s. k. | ||
| B. Dániel s. k., | |||
| kereskedelemügyi m. kir. minister. |
Tekintetbevételével annak, hogy ha a magyar kormány az adriai és észak-amerikai kikötők közt közvetlen rendes járatokat szándékoznék berendezni, ezen járatok fentartása az „Adria” magyar tengerhajózási társaságra, nem pedig más társaságra fog bizatni, az „Adria” magyar királyi tengerhajózási részvénytársaság és az osztrák-amerikai hajózási vállalat közt a következő
Egyezmény
köttetett.
1. Az osztrák-amerikai társaság kötelezi magát, hogy az adriai és földközi tengeri kikötőkből Észak-Amerikába a szabadhajózásban berendezett járatain az „Adriá”-nak nem fog versenyt támasztani, azaz, hogy az általa érintett kikötőkből csakis Észak-Amerikába rendelt rakományokat, viszont a földközi és adriai tengeri kikötőkbe való szállitásra csakis Észak-Amerikában feladott árúkat fog elfogadni és az „Adria” rendes vonalain a közbeeső kikötők közt forgalmat közvetiteni nem fog.
2. Ezzel szemben kötelezi magát az „Adria”, hogy az osztrák-amerikai társaságnak az utóbbi által az adriai és földközi tengeri kikötőkből Észak-Amerikába és megforditva a szabad hajózási szolgálatban fentartott járatokon nem fog versenyt támasztani.
3. Az osztrák-amerikai társaság kijelenti, hogy az Észak-Amerikába és Észak-Amerikából való szállitási feltételek tekintetében Fiumét Trieszttel egyenlő elbánásban fogja részesiteni.
4. Ha pedig az „Adria” indittatva érezné magát, hogy az észak-amerikai forgalom közvetitését rendes járatok berendezésével meginditsa, ez esetre mindkét fél már most késznek nyilatkozik ezen szolgálatnak akkép való berendezésére, hogy e forgalom egyetértőleg a verseny elkerülésével láttassék el.
5. Ha az adriai és északamerikai kikötők közt való forgalomnak egyetértő, a versenyt kizáró kiszolgálása iránt az „Adria” magyar királyi tengerhajózási részvénytársaság és az osztrák-amerikai hajózási vállalat közt egyetértés nem jön létre, vagy ha a bevezetésben feltételezett eset, melynek bekövetkeztére való tekintettel köttetett a jelen egyezmény, nem áll be, akkor a jelen egyezmény összes határozatainak érvényessége megszünik.
6. Az „Adria” kötelezi magát hogy az északamerikai vonal berendezésére vonatkozó elhatározásáról az osztrák-amerikai társaságot három hónappal előbb értesiteni fogja.
Budapesten, 1898. évi február hó 7-én
| Lederer s. k. | Dr. Rosenberg s. k. | |
| Austro-Americana: | ||
| G. Schenker s. k. |
