1898. évi X. törvénycikk indokolása

az 1881:LIX. tc. 3. §-ának módositásáról * 

I.

Általános indokolás

Az 1868:LIV. törvénycikkbe iktatott polgári törvénykezési rendtartás módositásáról szóló 1881:LIX. tc. 3. §-ának második bekezdése értelmében a kir. törvényszékek háromtagú tanácsban határoznak. E mellett a most idézett törvényszakasz utolsó bekezdése megengedi ugyan, hogy egyes, az ügyviteli szabályokban meghatározandó kérdések ülésen kivül intéztessenek el, de azok az elintézések, a melyeket az ügyviteli szabályok ezen az alapon a tanácsüléstől elvonhatnak, igen szűk körre szoritkoznak, úgy hogy igen sok oly birói határozat és intézkedésre nézve kell a tanácsülésben való elintézés módját kötelezőnek tekinteni, mely vagy csak az előkészités és a pervezetés körébe tartozik, vagy a mely minden kétséget kizáróan csekélyebb jelentőségű érdemleges elintézés jellegével bir.

Jelentékeny igazságügyi érdek fűződik ahhoz, hogy az ilyen határozatok és birói intézkedések a társasbirói elintézés keretéből kivonassanak. Erre a czélra alkalmasnak mutatkozik az a megoldás, mely szerint a szóban forgó határozatok és intézkedések az előadó, mint egyes-biróhoz utaltatnak, a ki ebben a működési körében a törvényszék helyett, illetőleg a törvényszék nevében intézkedik.

Ez a megoldás mindenekelőtt könnyiteni fog a biróságok munkaterhén.

Ma, a midőn a pernek csupán előkészitését tárgyazó csekélyebb jelentőségű érdemleges határozatok meghozatalához is három birónak és egy jegyzőnek, e szerint tehát négy birósági személynek jelenléte szükséges, az ülések igen nagy mértékben veszik igénybe a birák és a birósági segédszemélyzet idejét. Az ülésekben eltöltött idő szükségszerűen a biróság tagjaira nehezülő egyéb munkafeladatok rovására esik. Hozzájárul ehhez még az is, hogy az első fokon hármas tanácsban hozott határozatokat a második fokon ötös tanácsban, a harmadik fokon pedig hetes tanácsban kell felülvizsgálni, holott, ha a szóban forgó határozatokat a törvényszékeknél egyes birák fogják meghozni, felülvizsgálatuk a második biróságnál hármas tanácsban, a harmadik biróságnál pedig ötös tanácsban fog megtörténhetni. Ez előnyösen fog kihatni a kir. itélőtáblák és a kir. Curia munkabirására is.

De a szóban forgó birói cselekményeknek egyes-biróhoz utalása gyorsitani fogja az eljárás menetét és igy a felek javára is fog szolgálni.

A tanácsülési ügydarabok előkészitése, a tanácsülések megalakulása, a tanácsülésben való határozathozatal és az elintézett ügyek további kezelése nagyobb formaságokhoz van kötve s ezek az eljárás menetében szükségszerűen késedelmet okoznak. Az előadónak gyakran napokig kell várnia arra, hogy az előkészitett ügyet a tanácsülésben előadhassa. Sok esetben az előadandó ügyek nagy tömege miatt vagy a tanácsülés során fölmerült egyéb körülmények miatt is késik a határozat meghozatala és kiadása. Mindez el lesz háritva, ha a határozatoknak és intézkedéseknek fennebb körvonalozott csoportja mentesül a tanácsülésben való elintézési módjának alakszerűségeitől.

Kérdés merülhet fel azonban abban az irányban, vajjon ez megtörténhetik-e a jogbiztosság koczkáztatása nélkül?

Erre vonatkozólag mindenekelőtt megjegyzem, hogy a javaslat a törvényhozás által már régebben kijelölt és követett nyomon halad. Már több oly törvényünk van, melyekben az az irány jut kifejezésre, hogy a törvényszékek kebelében az ügyek és birói cselekmények bizonyos csoportjai egyes-birói elintézés tárgyává tétessenek.

Ide tartozik a telekkönyvi ügyeknek egyes birák által elintézését rendelő 1887:XXIX. törvénycikk; ezt megelőzően pedig azok a törvények, a melyek kiküldött egyes-birákra bizták bizonyos ügyek előkészitését. Ilyen az erdélyi birtokrendezési eljárásról szóló 1880:XLV. törvénycikk, a kisajátitási eljárást szabályozó 1881:XLI. törvénycikk, a csődtörvényt tartalmazó 1881:XVII. törvénycikk a csődbiztos hatáskörére vonatkozó rendelkezéseivel. S ugyanez az irány nyilatkozik meg az 1881:LIX. tc. 107. §-ában nyert felhatalmazás alapján 1881. évi november hó 1-én 3263. sz. a. kibocsátott abban az igazságügyministeri rendeletben is, a mely a kiskorúság meghosszabbitása, az atyai hatalom gyakorlatának megszüntetése és a gondnokság alá helyezés iránti eljárást szabályozza.

Mindezek a jogszabályok a gyakorlatban az ügyek ellátásának alaposságát és a jogok biztosságát nem veszélyeztették, sőt az igazságszolgáltatás érdekeire, különösen az ügyek lebonyolitásának gyorsaságára a lehető legjobb kihatással vannak.

A javaslat által az egyes-biró hatáskörébe utalt teendők két csoportba sorozhatók.

Az első csoport oly birói cselekményeket foglal magában, a melyek csupán az ügy érdemében való döntés előkészitését czélozzák. Ide fognak tartozni természetesen az ügynek csakis belső, úgyszólván házi kezelését tárgyazó intézkedések is, melyek a birói ügyviteli szabályok 168. §-a alapján jelenleg az ülésen kivüli elintézés tárgyai. Ez utóbbiakra nézve minden aggály nélkül lehet az ülésen kivül való elintézésnek az előadóval szemben felállitott biztositékok szempontjából amúgy is kevés gyakorlati jelentőséggel biró eddigi alakja helyett az egyes-birói elintézés módját megállapitani.

A mi pedig az előkészitő jellegű határozatokat illeti, kétséget nem szenved, hogy az idézések, a határidők kitűzése, az ügyeknek pertári kezelése körüli intézkedések, a felebbviteli beadványok felterjesztése és más hasonló intézkedések, természetüknél fogva és az ügy érdemével való csekélyebb összefüggésüknél fogva nem követelik meg, hogy társasbirósági határozathozatal tárgyává tétessenek s megnyugvással bizhatók az előadóra, mint egyes-biróra, annyival inkább, mert a netán előfordulható sérelmekkel szemben az esetleg igénybe vehető felfolyamodáson kivül orvoslást nyujthat a törvényszék ügyérdemi határozata és az az ellen használható fölebbvitel.

A mi pedig a per érdemének eldöntésével összefüggő fontosabb perelőkészitő határozatokat illeti, mint a milyen a bizonyitás felvételének, a bizonyitásfelvétel ismétlésének és kiegészitésének, valamint a tárgyalás kiegészitésének elrendelése: ezeket a javaslat továbbra is meghagyja a tanácsülésben való határozathozatal körében.

A javaslat által egyes-biróhoz utalt teendők másik csoportja oly határozatokat ölel fel, a melyeket nemcsak a sürgősség, hanem a tényállás és a jogkérdés egyszerűségének okából is lehet a tanácsülés mellőzésével meghozni.

Az ide tartozó ügyek minőségének közelebbi feltüntetése végett a következőket jegyzem meg;

A végrehajtási eljárás és a biztositási intézkedések körébe eső határozatok, kivévén a végrehajtás során keletkezhető itéleteket és a tanácsülési elintézés körében általában meghagyott perbeli határozatokat, az előadóra, mint egyes-biróra lesznek bizva. Az e körbe eső határozatok legfontosabbika, az elrendelő határozat is oly egyszerű birói cselekmény, mely semmi irányban sem teszi szükségessé a tanácsülés igénybevételét és semmivel sem okolja meg az elintézésnek éppen ezekben az ügyekben felette hátrányos késleltetését.

A javaslat egyes-birói elintézés alá juttatja az okiratok és értékpapirok (ideértve a váltókat, kereskedelmi utalványokat, közraktári jegyeket, zálogjegyeket stb.) megsemmisitése körül szükséges birói cselekményeket. Ezek a cselekmények tulajdonképen csak bizonyos tényeknek birói megállapitására szoritkoznak, nevezetesen hirdetmény kibocsátása, a hirdetményi határidő eredménytelen leteltének megállapitása és ennek alapján az illető okirat vagy értékpapir semmiségének kimondása. Ha pedig az eljárás folyamán a birtokos jelentkezése folytán vitás jogkérdéseket kell eldönteni, ezek a kir. törvényszék tanácsülése elé kerülnek.

Egyes-birói elintézés alá kerülnek a javaslat értelmében a kereskedelmi czégjegyzékek vezetésével járó perenkivüli birói cselekmények. A czégjegyzékek vezetése ugyanis lényegében inkább közigazgatási, mint birói tennivaló és csakis a nagyobb közhitelesség érdeke, a forgalom igényeinek erősebb biztositása juttatta a kereskedelmi czégjegyzékek vezetését a biróságok hatáskörébe.

A czégjegyzékek nyilvánvaló rendeltetése az, hogy a kereskedők üzletére vonatkozó bizonyos közérdekű tényekről adjanak pontos felvilágositást.

A czégjegyzékbe való bejegyzést kérő bejelentési kérvények kellékei a törvényben és rendeletekben szabatosan elő lévén irva, azok elintézésére különös nehézséget nem okozhat, és igy tekintettel arra is, hogy a czégjegyzékbe való bejelentések gyors elintézése a közérdekben áll:

nem lehet kifogást tenni az ellen, hogy a czégjegyzékek vezetése körüli birói cselekmények is egyes-biróhoz utaltassanak.

A javaslat a sommás végzések kibocsátását is egyes-biróra utalja.

A váltóügyekben követendő eljárás tárgyában 1881. évi november hó 1-én 2851. I. M. E. sz. alatt kibocsátott igazságügyministeri rendelet 14. §-a szerint sommás eljárásnak csak minden lényeges kellékkel ellátott váltó alapján és csak abban az esetben van helye, ha a váltó ellen aggály nem forog fenn, a kereseti követelés és járulékainak megállapitásához szükséges minden okirat (váltó, esetleg óvás, árfolyamjegyzék stb.) eredetiben mellékeltetik és a kereseti jog elévültnek nem mutatkozik. Annak megitéltetését tehát, vajjon valamely váltó alapján sommás végzés kibocsátható-e vagy sem, minden aggály nélkül lehet egyes-biróhoz utalni.

Mindezekben az ügyekben kevésbbé fontos kérdésekről van szó, mint a telekkönyvi ügyekben, a melyeket már mintegy egy évtized óta a törvényszékeknél egyes-birák látnak el a nélkül, hogy az elintézések megbizhatósága és alapossága tekintetében kifogás merült volna fel.

A tapasztalás azt mutatja, hogy a mostani eljárás mellett az előkészitő jellegű s általában a chablonszerű, egyszerű előadmányok nagy halmaza sok tanácsülést vesz igénybe, tehát sok időbe is kerül. Ha a tanácsülések tárgyai kevesbedni fognak s kizárólag oly kérdésekre fognak szoritkozni, melyek mélyebbre ható megfontolást igényelnek: akkor feltehető, hogy a collegiális tanácskozás és határozathozatal szinvonala is emelkedni fog.

Végül fel kell emliteni az időszerűség kérdését, nevezetesen azt, vajjon indokolt-e, hogy a polgári eljárás teljes reformjának megvalósitása küszöbén, a törvényhozás a törvényszéki határozathozatal formáit a jelenlegi eljárás keretében szabályozza.

A polgári peres eljárás teljes reformjának czélzata nem szolgálhat akadályul abban a tekintetben, hogy kerülve minden mélyebbreható változtatást, - olyan intézkedések, melyek csupán a birósági ügymenet lehető egyszerűsitésére és gyorsitására irányulnak, megtétessenek. - Annál kevésbbé, mert előrelátható, hogy a javaslat intézkedései - az új perrend mellett is nagyobb részben változatlanul épségben fognak maradhatni; és mert azok a perelőkészitő határozatok és intézkedések, melyeket a jelen javaslat az előadóhoz, mint egyes-biróhoz utal, a szóbeliség alapján szabályozott eljárásban sem képezik rendszerint a tanácsülésben való elintézés tárgyát. Semmi esetre sem érinti továbbá a szóbeliségen alapuló teljes perrend megalkotása a javaslatnak a perenkivüli eljárásra vonatkozó intézkedéseit.

II.

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

A javaslat csak azokat a határozatokat szabályozza, a melyek a kir. törvényszékek, mint elsőfokú biróságok hatáskörébe tartoznak. Ennek kiemelése azért szükséges, mert a kir. törvényszékek másodfokú biráskodást is gyakorolnak a sommás eljárás alá tartozó ügyekben, (1893:XVIII. tc. 125., 186., 209. §, valamint azok fölött a semmiségi panaszok fölött is, a melyeknek - a községi biráskodás alá tartozó ügyekben - a békebirák itéletei ellen van helye (1877:XXII. tc. 27. §; 1893:XVIII. tc. 225. § utolsó bekezdés). A törvényszéki biráskodásnak ebbe a körébe tartozó határozatokat a javaslat nem kivánja érinteni.

Az 1. § 1-11. pontjainak tartalma megfelel az általános indokolásban kifejtett elvi szempontoknak.

Ezen felül nem lesz talán felesleges a szakasz egyik-másik pontjára nézve a következőket külön is kiemelni:

2. pont. A második pontban felsorolt birói határozatok túlnyomó részben azt a kérdést tárgyalták, hogy a fél a peres utat egyáltalában vagy legalább az általa czélba vett módon és alakban igénybe veheti-e és az ügy érdemének birói eldöntését kieszközölheti-e. Ezek a határozatok sok esetben a félre nézve véghatározatot képeznek.

3. pont. A bizonyitás felvételét, ismétlését vagy kiegészitését, úgyszintén a tárgyalás kiegészitését (1881:LIX. tc. 17. elrendelő határozat szorosan összefügg a per érdemleges eldöntésénél, és igen sok esetben praejudiciumot képez.

4. pont. Az 1881:LIX. tc. 55. §-ában emlitett előterjesztések közül a birósági tag eljárása és intézkedése által okozott sérelem miatt tett előterjesztést eldöntő határozat a tanácsülésben lesz meghozandó. Ugyanis az előterjesztésnek a jogorvoslattal hasonló jellege van és kerülni kell, nehogy előálljon az az eset, hogy az egyik birónak cselekményét egy másik birótársa birálja felül és helyezze hatályon kivül.

De nem forog fenn ez a tekintet akkor, mikor a pertárnok valamely intézkedéséről van szó és nincs semmi akadálya annak, hogy az ily intézkedés ellen beadott előterjesztést az előadó, mint egyes-biró döntse el.

5. pont. Az igazolás kérdésében hozandó döntő végzéseket azért látszik czélszerűnek a tanácsülés hatáskörében meghagyni, mert az igazolás kérdése a fél érdemleges jogának praejudikál és igy reá nézve felette nagy jelentőséggel bir. Ezen kivül figyelembe jön az is, hogy a törvény az igazolásnak helyt adó elsőbirósági határozat ellen a felfolyamodás csak kivételesen engedi meg. (1881:LIX. tc. 66.

6. pont. A 6. pontban fölsorolt birói cselekmények arra való tekintettel, hogy azok birói hatalommal való felruházást tartalmaznak, illetőleg birósági személyek feletti fegyelmi hatóságot gyakorolnak, nem utasithatók az egyes-biró intézkedési köréhez.

7. pont. A közegészségügyről szóló 1876:XIV. tc. 73. §-a szerint a törvényszék határozata szükséges ahhoz, hogy valaki mint elmebeteg magántébolydába vagy a kórházakban lévő tébolydai osztályba felvétessék. Az elmebetegség megállapitása oly súlyos következményekkel jár, hogy e részben indokolt a társas-birói határozathozatal biztositékát fentartani.

9. pont. Az ügyvéd ellen, az 1874:XXXIV. tc. 44., 46., 48. §-aiban felsorolt kötelességszegések miatt emelt panaszt eldöntő határozat (id. törvény 66. §-a) érdemleges kérdések megoldását tárgyazván: czélszerű ezeknek tanácsülésben való elintézése. Egyébként az emlitett panaszok elintézésénél követendő eljárást szabályozó, 1879. évi május hó 1-én 4544. sz. a. kibocsátott igazságügyministeri rendelet (1879. Rend. Tára 229. I.) ezekben az ügyekben az előkészitő eljárást egyes-biróra bízza.

11. pont. A hitbizományi, birtokrendezési, úrbéri, kisajátitási, bánya- és csődügyekben, tekintettel ezeknek az ügyeknek az általános szabályoktól eltérő szabályok szerint való elintézésére; a javaslat az elintézés eddigi módját tartja fenn.

Hogy mily ügyek és birói cselekmények kerülnek a javaslat értelmében az egyes-biró elintézése körébe, az iránt némi tájékozást nyujt a javaslat mellékletét képező kimutatásban foglalt példaszerű felsorolás, a mely azonban, a dolog természeténél fogva, nem tartalmazhatja a mindennapi életviszonyok által a legnagyobb változatosságban fölszinre hozott és hozható összes kérdéseket, a melyekben birói intézkedés válik szükségessé.

A 2. §-hoz

A javaslat 2. §-ának második bekezdése kimondja, hogy azon az alapon, hogy a kir. törvényszék háromtagú tanácsban hozott meg oly határozatot, a melyet a jelen javaslat egyes-biró hatáskörébe utal: nincs helye jogorvoslatnak, mert hiszen a tanácsülésben való elintézés tulajdonképeni érdeksérelmet nem okoz.

Arról az esetről, midőn egyes-biró dönt oly kérdésben, a mely a jelen javaslat értelmében társas birói elintézést igényel, azért nem kellett különös rendelkezést fölvenni, mert ebben a tekintetben az 1881:LIX. tc. 39. §-ának l) és o) pontjai tartalmaznak, általános jellegű, hivatalból is figyelembe veendő szabályokat.

A mi magát a fölebbvitelt illeti, már az általános indokolás utalt arra, hogy az egyes-biró határozatát olybá kell venni, mintha a kir. törvényszék tanácsülése határozott volna és azért az ő határozata ellen ugyanakkor és ugyanúgy van fölebbvitelnek vagy egyéb jogorvoslatnak helye, a mint azt jogszabályaink a kir. törvényszék határozataira nézve rendelik.

Fölebbviteli rendszerünknek felel meg a javaslatnak az a szabálya, mely szerint az egyes-biró határozata ellen használt fölebbvitel esetében a kir. itélőtábla három- és a kir. itélőtáblának ily esetben hozott határozata ellen használt felebbvitelnél a kir. Curia öttagú tanácsban határoz. Nem változtat ezen az a körülmény, hogy oly ügyben, melyről különben az egyes biró lett volna hivatva határozni, a kir. törvényszék tanácsülése határozott, mert a felebbviteli biróságra nézve csak a törvény rendelkezése lehet irányadó, nem pedig az, hogy ezt a rendelkezést az első biróság miképen alkalmazta. Erre való tekintettel a szakasz első bekezdése nem az egyes-biró által hozott, hanem az egyes-biróhoz utalt határozatot emliti.

A 3. §-hoz

E szakasz felvételével a javaslat nyilvánvalóvá akarja tenni, hogy a benne foglalt rendelkezések semmiképen sem érintik azokat a korábbi jogszabályokat, a melyek a kir. törvényszékek hatáskörébe tartozó ügyek közül vagy az egész ügy ellátását (pl. az 1887:XXIX. tc. a telekkönyvi ügyekről; id. törv. szab. VII. R. 32. és 37. § a bányabirói eljárásról és a bányabirtok-háboritásokról) vagy csupán egyes cselekmény teljesitését avagy az ügy előkészitését (pl. gondnokság alá helyezés, atyai hatalom megszüntetése, kiskorúság meghosszabbitása stb. iránti eljárás) egyes-biróra bizzák.

A 4. §-hoz

Semmi akadály sem forog fenn abban a tekintetben, hogy a javaslat rendelkezéseit a törvényszék a folyamatban levő ügyekre is alkalmazza (ideértve azokat az ügyeket is, a melyek feloldás folytán kerülnek vissza a törvényszékhez). Mert ha az egyes-biráskodás kiterjesztése elvileg helyes és indokolt, akkor nem lehet különbséget tenni a közt, vajjon a meghozandó határozat a törvény hatályba léptekor már folyamatban lévő avagy csak azután folyamatba teendő ügyre vonatkozik-e?

A mi pedig a felebbviteli biróságokat illeti, a dolog úgy áll, hogy ezek az új törvényt s nevezetesen e javaslat 2. §-ában foglalt rendelkezést csak azok ellen a határozatok elleni felebbvitel esetében alkalmazhatják, a melyek az új törvény hatályba lépte után keletkeztek. Más szóval, az oly határozatot, melyet a törvényszéknek az eddigi szabályok szerint hármas tanácsban kellett meghoznia, a királyi tábla csak ötös tanácsban, a királyi Curia pedig csak hetes tanácsban vizsgálhatja felül.

Az 5. §-hoz

Fiume városában és kerületében a polgári törvénykezés az ország egyéb részeiben érvényes szabályoktól eltérően lévén szabályozva, a javaslatban foglalt rendelkezésekkel és törvényidézésekkel szemben eltérések és módositások szükségesek. Minthogy ezeknek az eltéréseknek és módositásoknak számosabb részletkérdésre kell kiterjedniök, czélszerűbb megállapitásokat a törvény szövegébe való közvetlen felvétel helyett - a törvényhozás felhatalmazása alapján kibocsátandó rendelet utjára fenhagyni.

Melléklet az 1898. évi X. törvénycikk indokolásához

A kir. törvényszékek, mint társasbiróságok hatáskörébe jelenleg tartozó azok a birói határozatok és cselekmények, melyek a javaslat szerint egyes-birói elintézés tárgyát fogják képezni

I. Polgári törvénykezési rendtartás (1868:LIV.; 1881:LIX.; 1893:XVIII. tc.).

Törvényszakasz. A társasbirósághoz utalt birói cselekmények és ügyek megnevezése.
1868:LIV. tc.
60-62. § Megkeresések.
90. § Pártfogó ügyvéd kirendelése.
113. § Megszüntetés a felek meg nem jelenése okából.
130. § Idézés.
139. § Halasztás iránti kérelem fölötti határozat (perirat beadása kérdésében).
149. § Határozat, midőn a pertárnok a jegyzőkönyvet a jegyzőkönyvi tárgyalás befejezése előtt terjeszti be.
184. § Határnap kitüzése az eredeti okiratok felmutatására.
187. § Hatósági őrizet alatt levő irománynak hivatalból beszerzése.
194. § Kérdőpontok felosztása és módositása.
196. § Tanuk megidézése.
198. § Megkeresés tanukihallgatás iránt.
200., 201., 203. § Tanu kihallgatása.
204. § Tanu megesketése.
206. § Rendbüntetés kiszabása meg nem jelenő vagy vallomást tenni vonakodó tanu ellen.
1868:LIV. tc.
208. § Tanu járandóságának megállapitása.
210. § Határnap kitüzése a tanukihallgatás fölötti észrevételezésre.
214. § Megkeresés szemle iránt.
215. § Határnap kitüzése szemlére.
218. § Szakértő járandóságának meghatározása (a mennyiben nem függ össze a társasbiróság által elintézendő birói cselekménynyel).
220. § Határnap kitüzése a szakértői vélemény fölötti észrevételezésre.
240., 242., 243. § Eskü kivétele.
241. § Idézés eskü letételére.
266. § Határozat kézbesités iránt, ha az eredetileg megjelölt személyben változás állott be.
268. § Ügygondnok rendelése.
269. § Hirdetményi idézés.
272. § Főudvarnagyi hivatal és igazságügyministerium megkeresése.
499. § Felhivás választott biró kijelölésére.
506. § Választott biróság megkereséseinek teljesitése.
514. § Határnap kitüzése kérkedés czímén kereset beadására.
515. § Meghagyás felelet adására vagy kereset inditására felhivási perben.
524. § Gondnok kirendelése holttányilvánitási ügyben. Hirdetményi idézés.
530-531. § Okiratmegsemmisitési eljárásban hirdetmény kibocsátása.
533. § Okirat megsemmisitéseinek kimondása.
534-536. § Előleges tanukihallgatás.
541. § Előleges szemle.
1881:LIX. tc.
6. § Telekkönyvi kivonat beszerzése a birtokbiróság részéről.
1881:LIX. tc. 9. § Perbehivási kérvény kézbesitése.
24. § Birság kiszabása alperes lakhelyének koholása miatt (hirdetményi idézés).
26. § A fél értesitése felebbvitel beadásáról.
27. § Elkésett felebbvitel visszautasitása.
28., 44., 57. § Felebbviteli beadvány felterjesztése a felsőbirósághoz.
78. § Választott biróság határozata alapján végrehajtás elrendelése; eskü kivétele.
81. § Határidő kitüzése számadás beadására.
82. § Értesités a számadás beérkeztéről. Határidő kitüzése kifogások vagy kereset beadására.
84. § Gyám számadásának áttétele a gyámhatósághoz.
98. § Végrehajtás elrendelése tőzsdebirósági határozat alapján.
1893:XVIII. tc.
17. § 2. bek. Kereset visszaadása kijavitás végett.
220. § (11., 12. § Perköltség biztositása kérdésében határozat.

II. Kereskedelmi eljárás (1881. nov. 1. - 3269. I. M. sz. rend.).

Törvény- vagy rendeletszakasz. A társasbirósághoz utalt birói cselekmények és ügyek megnevezése.
Keresk. eljárás 10. § Perenkivüli kereskedelmi ügyek.
14. § Idézés.
20. § Perirat beadására kért halasztás fölötti határozat.
21. § Irásbeli eljárás rendelése jegyzőkönyvi helyett.
23. § Határnap kitűzése tanuhallgatás és szemle fölötti észrevételezésre.
30. § Felek meghallgatása perenkivüli ügyekben.
33. § Pótlásra utasitás perenkivüli eljárásban.
51. § Pénzbüntetés kiszabása meg nem jelenő tanu ellen.

III. Váltóeljárás. (1881. nov. 1. - 2851. sz. I. M. rend.)

Törvény- vagy rendeletszakasz. A társasbirósághoz utalt birói cselekmények és ügyek megnevezése.
Váltó-eljárás 3. § Váltó- és visszkeresetek alapján határozat (sommás eljárásban).
Váltóbiztositék letétele és kiadása.
Elveszett váltók megsemmisitése.
Váltójegyzők óváskönyvének hitelesitése és vizsgálata.
13. § Ügyvédi ellenjegyzés nélkül benyujtott peres beadvány hivatalból visszautasitása.
15. § Sommás végzés kibocsátása.
16. § Határnap kitűzése kifogások tárgyalására.
17. § Határnap kitűzése rendes eljárásra.
20. § Halasztás engedélyezése perirat beadására.
33. § Ügygondnok kirendelése.

IV. Kiskorúság meghosszabbitása, gondnokság alá helyezés stb.

(1881. nov. 1. - 3263. sz. I. M. rend.)

Törvény- vagy rendeletszakasz. A társasbirósághoz utalt birói cselekmények és ügyek megnevezése.
Rendelet 6. § A másodpéldány áttétele az árvaszékhez.
7., 24., 43., 45. § Ügygondnok kirendelése; idézés.
37. § Tébolydai jelentés áttétele az illetékes törvényszékhez.
39. § Tárgyalás rendelése, midőn valaki önmaga kéri gondnokság alá helyezését.

V. Közjegyzői törvény. (1874:XXXV.; 1886:VII. tc.)

Törvényszakasz. A társasbirósághoz utalt birói cselekmények és ügyek megnevezése.
1874:XXXV. tc.
44. § Felszólitás közzététele azokhoz, kik a biztositékra zálogjogot szereztek.
45. § Határnap kitűzése az e fölötti tárgyalásra.
46. § Határozat a rangsorozat tárgyában.
47. § Biztositék áttétele más törvényszékhez.
67. § Közjegyző aláirásának hitelesitése (külföldön használandó okiraton).
112. § Végrehajtás elrendelése közjegyzői okirat alapján (ha per esetén illetékes volna).
116. § Kifogások fölötti tárgyalás elrendelése.
174. § Meghagyások és utalványozások a biztositékból teljesitendő fizetésekre.
Határidő a biztositék kiegészitésére.

VI. A közforgalom tárgyát képező értékpapirok megsemmisitése.

(1881:XXXIII. tc.)

Törvényszakasz. A társasbirósághoz utalt birói cselekmények és ügyek megnevezése.
1881:XXXIII. tc.
6. § A kérelem hivatalból visszautasitása pótlásra.
7., 16. § A kérelem közlése az illetékes pénztárral.
8. § Elutasitás alaki okokból.
9., 10. § Hirdetmény kibocsátása.
16. § Előző letiltás.
17. § Elutasitó határozat.
18., 19. § Megsemmisités kimondása.
25. § Megsemmisitési eljárás megszüntnek kimondása.
26. § Birlaló kérelmének alaki okokból visszautasitása.

VII. Végrehajtási eljárás. (1881:LX. tc.)

Törvényszakasz. A társasbirósághoz utalt birói cselekmények és ügyek megnevezése.
1881:LX. tc. 2. § Kielégitési végrehajtás elrendelése.
10. § Előző meghallgatása a feleknek.
13. § Engedményes meghallgatása.
14. § Ügygondnok-rendelés ismeretlen örökösök számára.
15. § Tárgyalás, ha a végrehajtást közvetlenül az örökösök ellen kérik.
16. § Ügygondnok-rendelés a jogosult halála esetén.
40. § Visszvégrehajtás elrendelése.
41. § Fizetés a perbiróság közbenjöttével.
42. § Pénz letétele a biróságnál a visszvégrehajtási igény biztositására.
44. § Határozat fölöslegesnek mutatkozó végrehajtás tárgyában.
45. § További végrehajtási lépések beszüntetése iránti határozat.
84. § Közvetlen foglalás közpénztárnál.
116. § Folytatólagos végrehajtás elrendelése.
134. § Kielégitési végrehajtás elrendelése a biztositásilag lefoglalt ingókra.
135., 136. § Kielégitési végrehajtás elrendelése ingatlanokra.
220. § Kielégitési végrehajtás elrendelése ingatlanra vonatkozó dologi jogra.
228. § Biztositási végrehajtás elrendelése.
234., 235. § Biztositási végrehajtás feloldása.
236. § Birság és kártéritési per alaptalan biztositási végrehajtás folytán.
238-240. § Zárlat elrendelése. Zárgondnok kinevezése.
245. § Kezelési utasitás a zárgondnoknak.
246. § Zárgondnok elmozditása.
248. § Határozat a zár alatt levő tárgyak értékesitése tárgyában.