1898. évi XI. törvénycikk indokolása

a kisbirtokosok országos földhitelintézetéről szóló 1879:XXXIX. törvénycikk módositásáról * 

Általános indokolás

A „Kisbirtokosok Országos Földhitelintézet”-éről szóló 1879. évi XXXIX. törvénycikket a törvényhozás abból a czélból alkotta meg, hogy lehetővé tegye a „Magyar Földhitelintézet”-tel hasonló szervezetű olyan országos intézet létesitését, a mely a kisbirtokos-osztály földhiteligényeinek kielégitése tekintetében ugyanazt a föladatot teljesitse, melyet a magyar földhitelintézet a nagy- és középbirtokosokkal szemben teljesit.

E végből a törvényhozás az alakitandó országos intézet alaptőkéjéhez 500.000 frt kamatmentes alapitványnyal járult (1879:XXXIX. tc. 1. és az alakitandó intézetet mindazokkal a kiváltságos jogokkal felruházta, a melyek akkor a „Magyar Földhitelintézet”-et az 1871:XXXIV. tc. alapján megillették.

Az ennek folytán megalakult s az 1879. évi XXXIX. törvénycikk 15. §-a alapján a m. kir. pénzügyminister által kinevezett kormánybiztos ellenőrzése mellett működő intézet eddigi működése megfelel a várakozásnak. Mutatja ezt az a körülmény, hogy működésének megkezdésétől a mult év végéig összesen 17.176 jelzálogkölcsönt engedélyezett, a melyből 11.190 kölcsön 300 frttól 1.000 frtig terjedő összegű kölcsönökben lett folyósitva.

A „Magyar Földhitelintézet”-nek azon kiváltságos jogait, a melynek az 1879. évi XXXIX. tc. 2. §-a által a „Kisbirtokosok Országos Földhitelintézeté-”re kiterjesztettek, a „Magyar Földhitelintézet”-re nézve az 1879:XLV. tc. módositotta és kiegészitette, a menynyiben a „Magyar Földhitelintézet”-re azokat a külön jogokat terjesztette ki, melyek az „Osztrák-magyar bank”-ot az 1878. évi XXV. tc. alapján megilletik. Később pedig az 1889. évi XXX. törvénycikkel a nevezett földhitelintézetre kiterjesztettek az „Osztrák-magyar bank”-ot az 1887. évi XXVI. tc. alapján megillető külön jogok is.

Az ennek következtében a „Magyar Földhitelintézet”-et és a „Kisbirtokosok Országos Földhitelintézet”-ét megillető törvénykezési kiváltságos jogok lényegileg a következőkben különböznek:

1. A „Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete” a járadékfizetésben késedelmes adósa ellen az 1871. évi XXXIV. tc. 11. §-a alapján csak birói fizetési meghagyást van jogositva kérni s a késedelmes adós ellen végrehajtásnak csak akkor van helye, ha az adós a fizetési meghagyásnak szabályszerű kézbesitésétől számitott nyolcz nap alatt fizetési kötelezettségének eleget nem tesz, mig a „Magyar Földhitelintézet” késedelmes adósa ellen a kötelezvény vagy a kötelezettséget megállapitó más nyilatkozat és főkönyvi kivonat alapján, ha a kötelező okirat biróilag vagy közjegyzőileg hitelesitve van, azonnal végrehajtási zárlatot vagy végrehajtási árverést vagy a végrehajtás ezen két nemét egyidejűleg kérelmezheti.

2. A „Magyar Földhitelintézet” jogositva van a neki jelzálogul lekötött ingatlanokra akár általa, akár az utána következő valamely jelzálogos hitelező által vezetett végrehajtási árverés esetében a követelés fedezésére szükséges azt a legkisebb összeget megállapitani, melyen alul az ingatlan az árverésen el nem fog adatni; mig a „Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete” ezzel a joggal nem bir.

3. A „Magyar Földhitelintézet” a neki jelzálogul lekötött ingatlanokra bánatpénz letétele nélkül van jogositva árverelni; mig a „Kisbirtokosok Országos Földhitelintézeté”-nek ez a joga a törvényben kifejezetten kimondva nincs.

4. A „Magyar Földhitelintézet”-nek ügyeire nézve ki van mondva, hogy birói határozatok, melyek a birtokos távollétében az elzálogositott ingatlan kezelőjének vagy haszonbérlőjének kézbesittettek, vagy ha ezek is távol lennének, két tanu jelenlétében a birtokos, kezelő, vagy haszonbérlő lakásának ajtajára kiszegeztettek, úgy tekintendők, mintha a birtokosnak kézbesittettek volna; mig a „Kisbirtokosok Országos Földhitelintézeté”-nek ügyeiben az általános kézbesitési szabályok alkalmazandók.

Nincsen ok, mely ezeknek a különbségeknek fentartását követelné, sőt igen sok szól a mellett, hogy a „Kisbirtokosok Földhitelintézete” és a „Magyar Földhitelintézet” a jelzett tekintetben azonos jogokkal legyenek felruházva.

Abban az esetben ugyanis, ha a „Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete” késedelmes adósa ellen a jelzálogilag lekötött ingatlanokra közvetlenül árverés elrendelését lesz jogositva kérni és ha a fentebb emlitett kézbesitési kivételes szabályok a „Kisbirtokosok Országos Földhitelintézeté”-re is kiterjesztetnek, az intézet a hátralékos járadék-tartozások behajtásánál nagyobb mértékben vehetné tekintetbe azokat a körülményeket, melyek indokolttá teszik, hogy az adós megfelelő halasztási kedvezményben részesüljön. Ennek a szempontnak főleg akkor van fontossága, a midőn úgy, mint ebben az évben a gazdasági viszonyok kedvezőtlen alakulása miatt a gazdaközönség a legjobb akarat mellett sem felelhet meg pontosan fizetési kötelezettségeinek.

Ma az intézet a halasztási kérelmeket csak igen korlátolt mértékben teljesitheti s úgyszólván utalva van arra, hogy azon adósai ellen, a kik egynél több járadékkal vannak hátralékban, halasztás-adás nélkül meginditsa a behajtási eljárást, mert most, a midőn a végrehajtást a fizetési meghagyás iránti eljárásnak kell megelőznie és a midőn az eljárás menetét esetleges kézbesitési nehézségek is akadályozhatják, hosszabb idő telik el addig, mig az árverés megtartható lesz, - már pedig annak tekintetbevételével, hogy a törvény szerint a vételárfelosztásnál csak három évi kamatnak van a tőkével egyenlő elsősége, az intézetnek szükségszerűen figyelmet kell forditania arra, hogy az árverés ezen az időponton belül következzék be. Ebből a szempontból is indokolt tehát, hogy a behajtási eljárás az eddiginél gyorsabb lefolyásúvá tétessék.

Az eddigi eljárásban a fizetési meghagyás és a végrehajtás külön kérelmezése külön költséggel jár s ez szükségszerűen megdrágitja az eljárást. A fizetési meghagyás elejtésével a behajtási eljárás már ebben a szakában is olcsóbbá válik, a mi épen a kisbirtokosok által igénybe vett kisebb összegű kölcsönökre való tekintettel fontos.

A fizetési meghagyás előrebocsátása a jogbiztosság csorbitása nélkül mellőzhetőnek mutatkozik, mert a közvetlenül végrehajtási zárlatot vagy árverést rendelő végzés ellen az adós netaláni sérelmeinek orvoslását épen oly módon keresheti, mint a fizetési meghagyás ellenében; mindkét esetben kérheti a végrehajtás megszüntetését vagy korlátozását s ha oly okiratnak van birtokában, mely az ellene támasztott követelés alaptalanságát mutatja, az elrendelt végrehajtási eljárás felfüggesztendő. Egyébiránt a tapasztalat azt mutatja, hogy a fizetési meghagyások ellen az adósok igen ritkán veszik igénybe az 1871:XXXIV. törvénycikkben emlitett ellentmondás jogát s a használt ellentmondások sem jártak számbavehető eredménynyel.

A „Kisbirtokosok Országos Földhitelintézeté”-re a kisbirtokos-osztály jól felfogott érdekéből mutatkozik kiterjesztendőnek az a jog is, hogy a jelzálogul lekötött ingatlanokra vezetett birói végrehajtás esetében az intézet megállapithassa a követelésének fedezésére szükséges azon összeget, melyen alul az ingatlan el nem árverezhető. Most ugyanis, a midőn az intézet ezzel a joggal nem bir, kénytelen a jelzálogul szolgáló ingatlanok árverései esetében ügyvédet megbizni, a ki az árverésen az intézetet képviselje s az intézet nevében árvereljen addig, mig a vételi igéret által az előnyös tételeken felül az intézet követelése járulékaival együtt fedezettnek mutatkozik. E képviselet költségeit és díjait a kötvény értelmében az adósok tartoznak viselni, s az intézet ilyen természetű költségköveteléseinek fedezetéül szolgál a külön biztositéki összeg, a mely a kölcsönadás alkalmával a kölcsöntőkével együtt bekebeleztetik.

Ilyen költségek felmerülését megakadályozza az, ha az intézet feljogosittatik a követelése fedezésére szükséges azon vételári összeg megállapitására, a melyen alul az ingatlan el nem árverezhető; mert ez által feleslegessé válik az, hogy az intézet egy másik hitelező kérelmére elrendelt árverések foganatositásánál magát az árverésnél ügyvéd által képviseltesse. De e jog megadása befolyással bir még az egész kis-birtokok hitelképességére is, mert azokra inkább adhat az intézet megfelelő kölcsönt akkor, ha nem kell arra is számitania, hogy a jelzálogul lekötött ingatlan az ismételve előforduló ilyen költségekre elég fedezetet nyujtson.

A mi azt a jogot illeti, hogy törvényben kimondassék, miszerint a „Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete” a részére jelzálogul lekötött ingatlanra bánatpénz letétele nélkül árverezhet, ezt a jogot a nem nyerészkedésre alakult és kormánybiztosi felügyelet alatt álló országos intézetnek minden aggodalom nélkül meg lehet adni, annyival inkább, mert az 1871:XXXIV. tc. 14. §-a alapján az intézet árverési feltételeket ma is jogositva van kijelölni akkor is, ha az eladás más hitelező kérelmére történik és igy módjában áll a fennebbihez hasonló feltételt kikötni.

Az előadott indokok nem hagynak fenn kétséget az iránt, hogy a két intézet úgy belső eljárásának, mint a biróságok előtti eljárásának egyenlővé tétele minden tekintetben jogosult. Ez az intézkedés hozzá fog járulni ahhoz is, hogy a két földhitelintézet ügyei a törvénykezés tekintetében is egyszerűbben és egyöntetűen láttassanak el.

Ezek alapján az előterjesztett törvényjavaslatnak általánosságban és részleteiben való elfogadását kérem.