A honvéd-főparancsnoksági palota épitkezésénél, a mely czélra az 1893. évről szóló állami költségvetésben 320.000 forintnyi, az 1895. és 1896. évi állami költségvetés VIII. fejezete alatt „Beruházások” czímén 100.000-100.000 forint, az 1897. évi állami költségvetésben pedig ugyanazon fejezet alatt 60.000 forintnyi, illetőleg az ugyanazon évi zárszámadás szerint 60.000 forintnyi, összesen tehát 640.000 forintnyi hitel állott rendelkezésemre, mely összegből azonban, 199.090 forintot telek-beszerzésre kellett forditanom, az épitkezés befejezése után a felülvizsgálat alkalmával kerek összegben még 10.000 forintnyi hiány mutatkozott.
Ezen hiány onnan ered, mert a műszaki felülvizsgálat alkalmával a szerződéses költségvetésekben nem foglalt egyes munkanemekre új egységárak állapittattak meg, másrészt pedig oly kiadásokból származik, melyek az épitési hitelből voltak fedezendők, jóllehet az épitési költségvetésekben annak idején természetüknél fogva nem foglaltak helyet. Ilyenek a lakhatási engedélyért, az utcza- és járda-burkolásért, a csatornázási járulékért, az épitési ellenőrzésért és a felülvizsgálatért fizetett s összesen 5.371 forintot kitevő díjak.
E mellett az épités befejeztével és a végből, hogy a palota rendeltetésének átadható legyen, gondoskodnom kell annak belső berendezéséről, t. i. villamvilágitó testek, fürdőszobák, konyhák és istállók stb. berendezéséről, a butorzatot ide nem értve, mely czélra ugyan szem előtt tartva a szükséges takarékosságot, mindazonáltal a palota monumentális jellegére, főleg pedig rendeltetésére való tekintettel 50.000 forint szükségeltetik, hogy ekkép a belső berendezés az épület külsejével összhangban álljon.
E szerint a honvéd-főparancsnoksági palota épitkezésénél összesen még 60.000 forint szükségeltetik.
A jelen törvényjavaslatban kért hitel második részét képezi a budapesti honvéd-kórház épitésénél 1897. év folyamán fölmerült munkálatok után eső szükséglet. Ilyenek a telekrendezés, a légszesz bevezetése, a kereskedelmi ministerium által megállapitott szerkezeti változások, szellőző készülékek berendezése stb., mely munkák az épitési vállalat keretébe be nem vonhatók s így azok költségei, a melyek kerek összegben 41.000 forintot tesznek ki, a kincstár által viselendők.
Ugyancsak a budapesti honvéd-kórház épitésénél a kórházi telepnek az üllői-uti főcsatornával való összekötésére szolgáló közcsatorna előállitására 26.000 forint szükségeltetik, mely összeg ugyan már most fedezetet igényel, de tulajdonképen a székes főváros által annak idején visszatéritendő előleget képez, mert a székes főváros ezen csatornát az annak mentén fekvő telkek beépitésekor átvenni és az épitési költségeket megtériteni késznek nyilatkozott.
A hitelszükséglet harmadik tényezője a váczi honvéd belső huszár-laktanya-épületnek emeletre való kiépitéséből fölmerülő 27.000 forintnyi költség-szükséglet. Ezen épitkezés az ujonnan rendszeresitett harmadik dandár-tisztiiskola (lovagló tanfolyam) felállitása következtében vált elhalaszthatlanná.
Végül a legénységi ruházat, fölszerelés és lószerelvények utánpótlására 140.000 forint, szükségeltetik.
Erre vonatkozólat tisztelettel fölemlitem, hogy az állami költségvetés XII. fejezete 6. czíme, 5 rovata alatt:
1 gyalog honvéd után 26 frt 27 kr.
1 honvéd huszár után 24 frt 05 kr. és
1 kincstári legénységi ló után 7 frt - kr.
van előirányozva, holott a ruházat és felszerelési czikkek árában beállott emelkedések és ujabb czikkek rendszeresitése következtében a tényleges elhasználás évenként:
1 gyalog honvéd után 30 frt 62 kr
1 honvéd huszár után 29 frt 45 kr és
1 kincstári legénységi ló után 8 frt 20 kr
tesz ki, s igy az egész költségvetési állomány után a ruházat, felszerelés és lószerelvénynél az elhasználás mintegy 140.000 forinttal haladja meg az utánpótlásra engedélyezett költségvetési javadalmazást, a mi természetszerűleg a mozgósitási czélokra beszerzett készletek csökkenését vonja maga után, miből kifolyólag gondoskodnom kell a hadrendi készletekben beálló hiányok sürgős pótlásáról.
Mindezen szükségletek oly természetűek, hogy az 1898. évre szóló költségvetésem összeállitása idejében számszerűleg megállapithatók s igy előirányozhatók még nem voltak, a mint azonban mind positivebb alakot öltöttek, s immár elodázhatlanoknak mutatkoztak, azok fedezésének ellensúlyozására - nehogy az államkincstárra új teher háramoljék - 1897-ik évi költségvetésem keretében közigazgatási uton 300.000 forintot meghaladó megtakaritást eszközöltem s igy a jelen törvényjavaslattal kért rendkivüli, illetőleg póthitel az immár pénztári készletet képező emlitett megtakaritásokban teljes fedezetét találja, miért is annak engedélyezését tisztelettel kérni bátorkodom.
