A közgazdasági ujabb kiegyezés iránti tárgyalások alkalmával a szesz-, czukor- és söradóra nézve az osztrák kormánynyal egyetértőleg létesitett s alkotmányos tárgyalás végett már előterjesztett törvényjavaslatokba oly rendelkezések is vétettek fel, melyek szerint a szeszadó és a czukoradó tétele a jelenlegi szeszitalmérési adó, illetőleg a czukorfogyasztási adó egész tételével emeltetik s egyuttal a szeszitalmérési és a czukorfogyasztási adó megszüntettetik; a söradó tétele pedig 16 7/10 krajczárról 25 krra emeltetik s a jelenleg az anyaországban szedett söritaladó, illetőleg a Horvát-Szlavonországokban szedett söritalmérési és sörfogyasztási adók helyett söradópótlék hozatik be, melynek tétele hektoliterenkint 4 frtban, vagyis a jelenlegi söritaladó (a söritalmérési és sörfogyasztási adók együttes) tételénél annyival kisebb összegben állapittatik meg, a mennyi a söradó tételének 25 krra való emelésénél a magasabb adóból egy hektoliter sörre átlagosan esik; végre az emlitett javaslatokba olyan további rendelkezés vétetett fel, mely szerint az új törvényeknek 1898. évi szeptember hó 1-jével czélba vett életbeléptének napjával a szeszitalmérési adó, a czukorfogyasztási adó, a söritaladó (a söritalmérési adó és sörfogyasztási adó) beszedésére nézve kötött megváltási és haszonbéri szerződések 1898. évi augusztus hó 31-ével szintén megszünnek.
Arra való tekintettel, hogy a szóban levő javaslatok 1898. évi szeptember hó 1-én immár nem fognak törvényerőre emelkedhetni, szükséges gondoskodni arról, hogy a szeszitalmérési adó, továbbá a czukorfogyasztási adó, a söritaladó és Horvát-Szlavonországokban a söritalmérési és sörfogyasztási adó ez idő szerinti beszedési módja feltétlenül megváltoztattassék, mert a manap szokásos községenkinti biztositási mód az általam tervezett és az elől emlitett javaslatok szerint megvalósulás előtt álló fogyasztási adóreformoknak a tetszésszerinti időpontban való keresztülvitelét lehetetlenné tenné, és mert különben sem lehetne a jövőben ezeknek az adónemeknek megváltás vagy bérbeadás utján leendő biztositására gondolni, mert a kérdéses adónemeknek tervezett megszüntetése már annyira köztudomásúvá vált, hogy erre való tekintettel előreláthatólag úgy a községek, mint az egyesek is ezeknek az adóknak a beszedését arra a bizonytalan tartamú rövid időre, a melyen át ezek az adók még érvényben maradnának, megváltani, illetőleg bérbe venni vagy egyáltalában nem, vagy pedig a tényleges fogyasztáshoz mérten csak aránytalanul csekély megváltási, illetve bérösszegek mellett volnának hajlandók.
Ezenfelül, minthogy ezekkel az adókkal együtt megváltási és bérleti szerződések utján a boritaladó és a husfogyasztási adó és Horvát-Szlavonországokban a boritalmérési adó is biztositva van; s minthogy a szerződött községeknek és bérlőknek joga leend e szerződéseket nemcsak abban a részben, mely a megszünendő adókra vonatkozik, hanem egészben, tehát a boritaladóra és husfogyasztási adóra, illetőleg Horvát-Szlavonországokban a boritalmérési adóra nézve is felmondani: biztositani kell azt, hogy ezek a felmondások az 1898. évnek olyan szakában legyenek csak érvényesithetők, a midőn még elegendő idő álland rendelkezésre, hogy a boritaladóra, a husfogyasztási adóra és a boritalmérési adóra nézve ujabb szerződések köttessenek.
Midőn ez okból a jelen javaslatot beterjesztem, a szeszitalmérési adónak, a czukorfogyasztási adónak, a söritaladónak és Horvát-Szlavonországokban a söritalmérési adónak és a sörfogyasztási adónak az alkotmányos tárgyalás végett már beterjesztve levő törvényjavaslatokkal is czélba vett megszüntetése indokolásául a következőket jegyzem meg:
A most emlitett adónemek beszedésénél jelenleg alkalmazott törvényszerű módozatok mellett ezeknek az adóknak jövedelmezősége nem biztositható azzal az összeggel, mely a szóban levő adókkal terhelt czikkek tényleges fogyasztásának megfelel; mert egyrészt az a körülmény, hogy a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok területén ezek a czikkek ilyen külön adókkal megterhelve nincsenek, okot szolgáltat arra, hogy e czikkek a nálunk szedett külön fogyasztási adó kikerülésével oly helyekről, melyekre az illető törvények hatálya nem terjed ki, nagyobb mennyiségekben becsempésztessenek; másrészt pedig ezen adók biztositásának jelenlegi módja mellett az adóköteles fogyasztásnak egy része után eső adó az annak beszedésére a kincstárral kötött szerződés alapján jogositott személynél üzleti nyereségként visszamarad.
Az adók jövedelmezőségét csökkentő ezen okokon kivül a beszedésnek jelenlegi módozatai nem czélszerűek azért sem, mert az adók beszedése czéljából alakitott körzetek között az adóköteles czikkek az ellenőrzés érdekében szükséges oly alakiságok mellett hozhatók csak forgalomba, melyek e czikkek forgalmára nézve többé-kevésbé akadályozólag hatnak, mi a közgazdasági érdekeknek is gyakran jelentékeny hátrányára van.
Ezekből az okokból már a közgazdaság ujabb kiegyezés iránti tárgyalások megkezdésekor a szeszitalmérési adónak, a czukorfogyasztási adónak, a söritaladónak és a Horvát-Szlavonországokban létező söritalmérési és sörfogyasztási adóknak a jelenlegi módon való beszedésén olyan változtatásokat vettem czélba, melyek ez adók beszedésének az államkincstár és a közgazdaság érdekeire egyaránt hátrányos hatásait megszüntetik. E végből a kiegyezési tárgyalások folyamán az osztrák kormánynyal létrejött megegyezés alapján a szeszadóra, továbbá a söradóra és a czukoradóra nézve szerkesztett s alkotmányos tárgyalás végett már előterjesztett törvényjavaslatok szerint a szeszadó jelenlegi tétele a szeszitalmérési adó tételével, a czukoradó jelenlegi tétele pedig a czukorfogyasztási adó tételével felemeltetik, s ezekbe a törvényjavaslatokba egyuttal felvétetett az a rendelkezés is, mely szerint a magyar korona országainak területén jelenleg külön szedett szeszitalmérési adó, illetőleg czukorfogyasztási adó megszünik.
A söritaladó, illetve a söritalmérési adó és sörfogyasztási adó már nem szüntethető meg teljesen ilyen módon, mert a sörtermelési adónak az osztrák kormánynyal egyetértőleg czélba vett felemelése nem oly mérvű, hogy e felemelés az államkincstárnak azt a jövedelmét pótolhatná, melyet jelenleg a söritaladóból, a söritalmérési adóból és a sörfogyasztási adóból szed s jövőben sem nélkülözhet; és annak folytán, hogy a sör-, czukor- és ásványolaj-adónak a fogyasztási terület számára való biztositása tárgyában a kiegyezési tárgyalások folyamán létesitett s alkotmányos tárgyalás végett szintén beterjesztett törvényjavaslat szerint az 1894. évi XV. tc. alapján a szeszre nézve hatályban levő átutalási eljárás a sörre is kiterjesztetik, csak a jövőben lesz megadva a lehetőség arra nézve, hogy a söritaladónak, illetve a söritalmérési adónak és a sörfogyasztási adónak jelenlegi beszedési módja szintén megszüntettessék; a mennyiben az e tárgyban már beterjesztett külön törvényjavaslat hivatva van lehetővé tenni, hogy az emlitett adóknak megfelelő jövedelem jövőben söradópótlék alakjában s akként szedessék be, hogy a kincstár részére a tényleges fogyasztásnak megfelelő teljes adójövedelem biztosittassék a nélkül, hogy a sörnek forgalma e végből külön korlátozás alá helyeztessék.
Az ennek megfelelő intézkedéseket a kezdetben emlitett javaslatokkal egyidejűleg benyujtott, s a söritaladó, illetve a Horvát-Szlavonországokban jelenleg érvényben levő sörfogyasztási és söritalmérési adók eltörlése mellett behozandó söradópótlékról szóló külön törvényjavaslat tartalmazza.
A szeszitalmérési és czukorfogyasztási adót, valamint a söritaladót, illetve a Horvát-Szlavonországokban létező söritalmérési és sörfogyasztási adókat megszüntető rendelkezéseket tartalmazó törvények életbelépte a javaslatok szerint - a mint fentebb már emlitettem - 1898. évi szeptember hó 1-ső napjával van czélba véve és pedig azért, mert az új termelési időszakok e nappal veszik kezdetüket s az ipari termelést közvetlenül érintő adótörvényeken tett változtatások szerinti átmenet czélszerűen csak az új termelési időszakok kezdetével történhetik, s ezenkivül a készletek pótmegadóztatása is ekkor foganatositható legkönnyebben.
Minthogy azonban ezek a törvényjavaslatok 1898. évi szeptember hó 1-jén immár nem fognak törvényerőre emelkedhetni, az elől emlitettem okokból feltétlenül biztositani kell az itt javaslatba hozott intézkedésekkel azt, hogy e miatt az államháztartás rendes bevételeiben rázkódtatást ne szenvedjen.
Ezt a fenforgó viszonyok között leghelyesebben akként vélem elérhetőnek, ha a jelenleg érvényben levő szeszitalmérési adó, továbbá a söritaladó, illetve a söritalmérési és a sörfogyasztási adó, valamint a czukorfogyasztási adó tételeinek megfelelő mérvű szolgáltatások 1898. évi szeptember hó 1-től kezdve a szesz, illetőleg a sör és a czukor termelését közvetlenül érintő adók beszedésére nézve érvényben levő módozathoz a lehetőségig hasonló módon fognak beszedetni, hogy abban az esetben, ha a közgazdasági ujabb kiegyezés iránti tárgyalások alkalmával létesitett javaslatok csak később emelkedhetnének törvényerőre, az új állapotra való átmenet akkor is nehézség nélkül történhessék meg.
Erre a czélra való tekintettel itt csak ideiglenes s olyan intézkedésekről van szó, melyek a fogyasztási adókból folyó törvényes jövedelem biztositása végett szükségesek ugyan, de melyeknek hatálya a szesz-, czukor- és söradóra vonatkozó, alkotmányos tárgyalás végett beterjesztett javaslatok törvényerőre emelkedése napjával megszünnék.
Ennélfogva a szeszitalmérési adót illetőleg szükségesnek tartom, hogy e helyett az adó helyett f. évi szeptember hó 1-től kezdve szeszforgalmi adó szedessék; a czukorfogyasztási adóra, valamint a söritaladóra, illetve söritalmérési és sörfogyasztási adókra nézve pedig - a mint ezt az illető törvényjavaslat indokolásában bővebben van szerencsém kifejteni - szükségesnek tartom, hogy ezek helyett az adók helyett az 1888. évi XXIII. tc. szerint fizetendő czukoradón, illetőleg a sör termelése után járó adón kivül f. évi szeptember hó 1-től kezdve külön czukor- és sörfogyasztási adó szedessék és pedig, - miként már fennebb volt szerencsém jelezni, - oly módon, hogy az eljárás a szeszadó, illetőleg a czukoradó és a sörtermelés után járó adó beszedésénél ez idő szerint követett eljárással lehetőleg azonos legyen.
Az ezen elvekhez képest szerkesztett jelen törvényjavaslat 1-ső §-a szerint szeszforgalmi adó alá esik minden oly égetett szeszes folyadék, mely a magyar korona országainak területén való fogyasztásra van rendelve. A szeszforgalmi adó tétele hektoliterfokonkint 15 kr., vagyis ugyanannyi, mint a mennyit a jelenleg szedett szeszitalmérési adó tesz.
Minthogy tehát a szeszforgalmi adó csak a belfogyasztásra rendelt czikkek után lesz fizetendő, ez okból arra a szeszre nézve, a mely olyan helyre szállitandó likőr, rum és egyéb égetett szeszes folyadékok előállitására fordittatik, mely helyre a törvény határozmányai nem terjednek ki, a javaslat 2. §-a szerint adómentesség fog adatni.
A javaslat 3. §-a az adó fizetésére kötelezett személyeket jelöli meg, s e részben figyelembe vétetett az, hogy a jövedéki ellenőrzés a kereskedelmi forgalom könnyitése érdekében minél szűkebb körre szorittassék. Ezért csak az 5.000 hektoliterfoknál több alkoholt tartalmazó küldemények, valamint az olyan helyekről beszerzett adóköteles czikkek után járó szeszforgalmi adót köteles maga az átvevő fél megfizetni, mely helyekre a törvény hatálya ki nem terjed, minden más esetben a szeszfőzde vagy a szesz tartására rendelt szabadraktár vállalkozója köteles a czikkek kiszállitásakor ezt az adót is megfizetni.
A 4., 5., 6., 7. és 8. §-ok az adó megszabására vonatkozó illetékességet, az adóhátralékok behajtásánál követendő eljárást, a megadóztatás keresztülvitelénél nyujtandó segédkezést, az elévülést és végre a szabályok betartása iránti felelősséget szabályozzák ugyanoly módon, a mint ez az érvényben levő más fogyasztási adóinknál is szabályozva van.
A szeszforgalmi adó biztositására és beszedésére vonatkozó határozmányokat a javaslat 9-13. §-ai tartalmazzák. Ezek közül a 9. és 10. § meghatározza az adó megszabása czéljából teendő bejelentések módját és az adó esedékességét s egyuttal - a közvetitő kereskedés könnyitése érdekében - megengedi a 10. § azt is, hogy az 1890. évi XXXVI. tc. értelmében engedélylyel biró szesznagykereskedők, a bejegyzett czégű likőr- és rumgyárosok és azok, a kik az 1888. évi XXIV. tc. 75. §-a alapján szeszadóval nem terhelt égetett szeszes folyadékok töményitésével és átalakitásával foglalkoznak, égetett szeszes folyadékokat a szeszforgalmi adóval terhelten szerezhessenek be s az adót csak akkor legyenek kötelesek fizetni, mikor e czikkeket üzleti helyiségeikből fogyasztásra kiszállitják.
A 11. § a szeszforgalmi adóra nézve megengedi a hitel igénybevételét s e kedvezmény feltételeit hasonló módon szabályozza, mint azok a szeszadónál is szabályozva vannak.
A 12. § a határszéli területen levő községek között előfordulható csempészet megakadályozása, illetőleg annak biztos módon való felfedezhetése czéljából az e területen levő iparűzőket az égetett szeszes folyadékokra nézve külön feljegyzések vezetésére kötelezi, mely kötelezettség esetleg kiterjeszthető más oly községekben levő iparűzőkre is, a mely községekben nagyobb mérvű csempészkedés üzetik; a 13. § pedig a pénzügyi közegek ellenőrzési jogát állapitja meg abban a terjedelemben, a mint ez más fogyasztási adóknál is megállapitva van.
A 14-21. §-ok a kihágási esetekben alkalmazandó büntetési határozmányokat és a kiszabott pénzbüntetések iránti dologi és személyes kezességet állapitják meg, teljesen azonos elvek alapján, a mint ezek más fogyasztási adóknál jelenleg is alkalmazásban vannak.
A 22. § a törvény életbeléptekor készletben levő adóköteles czikkek pótmegadóztatása iránt intézkedik; a 23. § pedig a kihágási esetekben való birói illetőséget állapitja meg.
A 24. § a szeszitalmérési adóra vonatkozó törvényes határozmányokat, - mert 1898. évi szeptember hó 1-én azon adó helyébe a jelen javaslat szerint fizetendő szeszforgalmi adó lép, - hatályon kivül helyezi s ehhez képest a szeszitalmérési adónak községenkinti biztositása czéljából kötött szerződések hatályát az 1898. évi augusztus hó 31-ik napjával megszünteti.
A 25. § az életbeléptetési intézkedést, a 26. § pedig a végrehajtási záradékot tartalmazza.
