Az 1895. évi XLVIII. törvénycikk 1. és 2. §-ai felhatalmazzák a földmívelésügyi magyar királyi ministert, hogy a Közép-Dunán, valamint az ország egyéb jelentősebb folyóvizein első sorban szükséges szabályozási munkálatokat összesen 51 millió forint keretén belül 1907. év végéig végrehajtassa; a 3. § pedig elrendeli, hogy a földmívelésügyi ministerium költségvetésében, vizi beruházások czímén 1896. évtől kezdve 18 éven át, évenként három millió forint veendő fel.
Ugyanezen törvénycikk 4. §-a kimondja, hogy a mennyiben a szabályozás okszerű kivitele azt szükségessé teszi, a költségvetésben fedezetet találó évi 3 millió forinton túl az 1896., 1897. és 1898. évek mindegyikében további 2-2 millió forint, 1898., illetve ezen szakasz további rendelkezéséből és a törvény indokolásából kivehetőleg, helyesebben 1899-től pedig bezárólag 1907-ig minden évben további egy-egy millió forint erejéig is végrehajthatók a munkálatok; s a mennyiben a többlet sem a költségvetésben fedezve, sem a pénztári készletekből előlegezhető nem volna, felhatalmaztatnak a pénzügyi és földmívelésügyi ministerek, hogy a többlet erejéig kötelezettséget vállaljanak, oly módon azonban, hogy az utóbbi esetben a későbbi években kifizetendő összegek a földmívelésügyi tárczába beállitott évi 3 millió forintos beruházási tételekből legkésőbb 1913. év végéig törlesztessenek.
A szabályozási munkálatok foganatositása a törvény rendelkezései értelmében megkezdetvén, 1896. és 1897. években 5-5 millió forintnyi értékű munkák végrehajtása irányoztatott elő, melyeknek részletes felsorolását, valamint a tényleg végrehajtott munkák és azok költségeiről szóló jelentéseimet szerencsém volt az évi költségvetések benyujtása alkalmával előterjeszteni.
A munkálatok sorrendjének megállapitásánál szem előtt tartottam azon irányelvet, hogy első sorban azon folyószakaszok rendezése vétessék foganatba, melyeken ugy az árvizbiztonság, mint a hajózás szempontjából a legégetőbb bajok jelentkeztek.
Tekintettel arra a körülményre, hogy az 1897. évi augusztusi árviz a baja-gombosi szakaszon az eddig előfordult legnagyobb magasságot elérte, mig a Duna egyéb szakaszain előzőleg már magasabb vizek is észleltettek, jóformán maga a viz mutatta meg, hogy hol van ez idő szerint a legsürgősebb segitségre szükség.
Eddig a Dunának felső és középső szakaszain csakis a jeges vizek emelkedtek rendkivüli magasságokra, mig a jég nélküliek jóval az előbbenieken alul maradtak. Az 1897. évi nyári árviz ezen szabálynak tekintett jelenségtől határozott eltérést mutatott, a mennyiben a rendkivüli magasság mellett még annak tartóssága is szembeszökő volt. Ennek tulajdonitható, hogy a kezdettől fogva gyengébb mértékű és különösen silány altalajon nyugvó és részben végleges méretekkel még ki sem épült dunai töltések rendkivüli igénybevételnek voltak kitéve és öszszesen hat töltésszakadás folytán több mint 80 ezer holdnyi terület árasztatott el.
A baja-gombosi szakaszon az árviz rendkivüli magassága azonban még csak a kisebb bajt képezi, sokkal nagyobb bajt okoz ott az árviznek hosszú tartama; midőn a felső és alsó szakaszokon az ár már régóta visszatért medrébe, ezen a vonalon a vizszin még heteken, hónapokon keresztül dominálja a partokat, úgy, hogy a belvizeket eltávolitó szivattyú-telepek az évnek nagyobb részében nem szüntek meg működni az utóbbi két év alatt.
Ezen körülmény nem kerülte el annak idején sem hivatal-elődöm figyelmét, midőn a Közép-Duna szabályozására vonatkozó terveket és javaslatokat előterjesztette. Tekintettel azonban ama évről-évre ismétlődő jelenségre, hogy a bajai kanyarok felett a Duna és mellékfolyói összes jege megállott, tekintettel továbbá ebből a székes fővárosra háromolható veszélyekre, - első sorban a budapest-bajai szakaszon kellett a rendkivüli mérveket öltött jégtorlódások okát megszüntetni, a mi egyuttal a dunai adománynak legnagyobb részét igénybe vette, illetőleg még igénybe is fogja venni - úgy, hogy a többi szakaszokon csakis kisebb munkálatok kerülhettek és kerülhetnének végrehajtás alá, annyival inkább, mert a törvény által rendelkezésemre bocsátott évi hitelekből nemcsak a Duna, hanem az ország egyéb jelentősebb folyóin is nagy mérvben szükséges és továbbra el nem odázható szabályozási munkálatok végrehajtandók.
Az 1895. évi XLVIII. törvénycikk által a Közép-Dunára rendelkezésemre bocsátott 20 millió forintnyi összegből, tehát a törvény 4-ik szakaszában foglalt rendelkezés betartása mellett, csakis a 12 évi cyklus második felében, azaz 1902-től kezdve lehetett volna nagyobb munkálkodást a baja-gombosi és részben az ujvidéki szakaszon kifejteni. A kétségtelenül felette súlyos helyzet enyhitésére okvetlenül annak a szüksége merült fel, hogy a baja-gombosi, valamint az ujvidéki közbeeső szakaszok is mielőbb gyökeres javitás alá vétessenek, mert úgy az ottani ármentesitő társulatok helyzete, mint a hajózási szempontok feltétlenül megkövetelik, hogy a vizlefolyás és hajózás legfőbb akadályai ezeken a szakaszokon is sürgősen eltávolittassanak. Mig az által, ha az 1895. évi XLVIII. törvénycikkben, illetve annak 4-ik §-a által rendelkezésemre bocsátott évi hitel az 1898. évre egy millióval, az 1899-ik évre hasonlólag egy millióval emeltetik: a Közép-Dunának Budapesttől a Tiszatorokig terjedő egész szakaszán oly mértékben indulhat meg az állami tevékenység, hogy a vizlefolyás és hajózás együttes legfőbb akadályai a közelebbi évek alatt el lesznek távolitva.
Az 1898. évi költségvetési előirányzat indokolásában már jeleztem, hogy az 1898-ik évi munkaprogrammba az összesen 2,050.000 forinttal előirányzott palánka-mohovói Duna-szakasz rendezésének megkezdése is felvétetett, mely munkálatok hasonlólag hivatva lesznek a Közép-Duna rendszeres mederfejlődését és ez által a vizlefolyási és hajózási akadályok megszüntetését biztositani. Az ezen munkálatok keretébe tartozó mohovói átvágás létesitése azonban csak négy év mulva kerülhetett volna kivitel alá, mig most ez az átvágás is soron kivül fog munkába vétethetni.
Ezen kivül lehetséges lesz a Dunafolyam más szakaszain is jelentkezett bajok sürgős orvoslásáról gondoskodni.
Áttérve a részletekre, ezen két millió forintnyi adomány terhére a következő munkálatokat kivánom még az 1898. év folyamán megindittatni.
A monostorszegi dráva-toroki szakasznak két átvágással és a dráva-toroki átvágás fejlesztésével való rendezését, mely munkálatok összesen mintegy 700.000 forint költséget igényelnek.
Ugyanezen szakaszon a régi meder rendezésére, vagyis párhuzamos művekre, partvédezetekre és mederelzárás, valamint az ezen munkálatokkal kapcsolatos kisajátitásokra és kártalanitásra mintegy 850.000 forint fog az engedélyeztetni kért két millió forint többlet terhére fordittatni.
A mohovói átvágás létesitésére pedig mintegy 450.000 frt szükséges.
A szabályozás érdekein felül a tervezett munkálatok kivitele azért is fontos, hogy a munkásoknak a keresetre ujabb alkalom adassék.
Az Alföld lakosságának egy része ugyanis a folyó év kedvezőtlen termés-eredményei miatt szorult helyzetbe jutott s ily körülmények között, mivel a munkaképes egyéneknek inséges kenyérrel való eltartását demoralisaló hatása miatt a kormány mellőzni óhajtja - szükséges, hogy a munkásoknak, fuvarosoknak a keresetre minél több alkalom nyujtassék.
A mennyiben egy rosz gazdasági esztendő a munkás háztartásának egyensúlyát hoszszabb időre megzavarja, azért szándékozom két egymásutáni évben oly jelentékeny munkálatokat végrehajtani, a melyeknél a földmunkával foglalkozók jelentékenyebb keresetre tehetnek szert.
Ezekre való tekintettel a törvényjavaslat első szakaszában azon kéréssel járulok a törvényhozás elé, hogy az 1895. évi XLVIII. törvénycikk 4-ik §-ának részbeni módositásával felhatalmazni méltóztassék, hogy az évi költségvetésben fedezetet találó három millió forinton túl, az 1898. évben további három millió, 1899-ben pedig további két millió forint erejéig hajtathassak végre szabályozási munkálatokat, vagyis, hogy a törvény által már engedélyezett összegeken felül 1898. és 1899. években egy-egy millió forinttal többet használhassak fel ily munkálatokra.
Ezen rendelkezés folytán az 1895. évi XLVIII. törvénycikkel engedélyezett hitelek felhasználása körül azon további változás áll elő, hogy az idézett törvénycikk 4-ik §-ával 1900-tól bezárólag 1907-ig évenként engedélyezett egy-egy millió forintnyi hiteltöbblet az 1898. és 1899. években előre felhasznált, összesen két millió forint többletnek a többi évekre szétosztva leendő levonása miatt évi 750.000 frtra fog csökkenni, vagyis, hogy 1900-tól 1907-ig nyolcz éven át a költségvetésileg engedélyezett három millió forinton túl már nem egy-egy millió, hanem csak 750.000 forint többlet erejéig lehet a munkálatokat végrehajtani, mi által az 1895. évi XLVIII. törvénycikkben vizszabályozási munkálatokra megállapitott kiadási főösszeg változatlanul fentartatik.
A törvényjavaslat második szakaszában felhatalmazást kérek arra nézve, hogy a menynyiben az 1895. évi XLVIII. törvénycikkel engedélyezett, illetve a jelen törvényjavaslattal engedélyeztetni kért évi hiteltöbbletek a számadási év végeig fel nem haszáltatnának, a maradványok a következő években is felhasználtathassanak.
Ezen rendelkezés azért szükséges, mivel ezen hiteltöbbletek az állami költségvetésbe fel nem vétetvén és a pénztári készletekre utaltatván, azok lekötés tárgyát nem képezhetik, pedig ugyanazon körülmények, melyek a fenmaradt épitkezési, valamint épitkezési jelleggel biró átalakitási, vagy felszerelési hitelek lekötését az állami számvitelről szóló 1897. évi XX. törvénycikk 27-ik §-a értelmében is megengedhetővé teszik, teszik indokolttá azt is, hogy a szóban lévő hiteltöbbleteknek a számadási év végéig fel nem használt maradványa az elrendelt, de a számadási év végéig be nem fejezett munkálatokra felhasználtassék.
A maradványok felhasználása az 1909. éven túl azért nem terjedhet, mert az állami számvitelről szóló 1897. évi XX. törvénycikk 27. §-a szerint is a lekötött hitelek csak a tárgyévet követő második számadási év végéig használhatók fel, és igy az 1907. évi esetleges maradványt csak az 1909. év végéig lehet felhasználni.
A törvényjavaslat 3-ik §-a a szokásos életbeléptetési és végrehajtási záradékot tartalmazza.
Ezek után tisztelettel kérem és ajánlom a törvényjavaslat elfogadását.
