Az 1858-1860. években épült, 1864. évben megnyitott pozsonyi országos, jelenleg m. kir. állami kórház, mely eredetileg 250, később 382 betegágyra szereltetett fel, annak idején a csekélyebb betegforgalom mellett az akkori közegészségügyi és közápolási igényeket kielégitette. De mivel a kórház továbbfejlesztése a korigényekkel kellő lépést nem tartott, a fokozódó betegforgalom mellett, olyan - ujabban a nyilvánosság terén is többször hangoztatott - hiányok és visszásságok támadtak, melyek a sürgős orvoslást mellőzhetlenné teszik.
A kórház épülete külső csin tekintetében ma is teljesen megfelelő ugyan, annál több kifogás alá esik azonban a belső elrendezés, az egyes osztályoknak, különösen az elmebetegosztálynak elhelyezése. - A kórház főépületének úgynevezett földszintjén vannak az elmebetegek elhelyezve és pedig a főhomlokzat közepétől a déli szárny felé a női, az északi szárny felé a férfi-elmebetegek. - Ez a földszintinek nevezett helyiség azonban nemcsak hogy nem földszinti, de még csak nem is mindenütt alagsori (souterrain) ott, hol a női elmebetegek vannak elhelyezve, az alagsori helyiség különösen a déli szárnyon megközeliti a földszintit; tovább az épület közepe felé azonban az alagsori helyiség mindinkább bemélyedt a földbe; mig a férfiak osztályán főleg az északi szárnyban, már nem egyéb, mint modern magasságú pincze. Ezek a helyiségek gyógyitási és betegápolási czélokra általában, sőt olyanoknál, kik folytonosan a zárt helyiségben való tartózkodásra utalvák, lakási czélokra is nagyobbára alkalmatlanok. Ehhez járul még az a körülmény, hogy úgy a férfi-, mint a női osztály alacsonyan levő ablakainak nagy része az utczára nyilván, nemcsak az utczai zaj, de a járókelők ingerkedése is zavarja a különben is izgatott elmebetegeket.
További nagy hátránya ezen eredetileg nagyobbrészt raktári czélokra szánt és jelenlegi rendeltetésükre csakis a később beállt kényszerviszonyok folytán használt helyiségeknek az, hogy az elmebetegek nem megfelelő légürt nyujtó nagy és igy könnyen áttekinthető kórtermekben, hanem többnyire 4-2 fekhelyre berendezett kis és alacsony szobákban vannak elhelyezve, melyek egymás között csak az előttük elvonuló igen szűk és általában sötét folyosó utján közlekedhetnek. Ez a körülmény egyuttal a szükséges folytonos felügyeletet is annyival inkább neheziti, részben lehetetleniti, mert a szabad mozgásban hátráltatott és egymástól elszigetelt, aránylag különben is csekély számú ápoló személyzet természetszerűen saját biztonsága iránt is bizonyos mértékig indokolt aggályokat táplálhat.
Ezekbe a helyiségekbe, melyekbe a kórháznak 382 ágyra történt felszerelésekor csak 60 elmebeteg volt szánva, idővel - annak következtében, hogy a helybeli és vidéki hatóságok oda, mint legközelebbi és legkönnyebben megközelithető helyre folytonosan szállitották az elmebetegeket és a felvételt gyakran mintegy kierőszakolták, - annyi elmebeteg lett elhelyezve, hogy ezek száma az eredeti létszámnak kétszeresét is elérte.
Az előadottak szerint kétségtelen, hogy az elmebeteg-osztályt jelenlegi helyén továbbra meghagyni nem lehet, de sürgősen intézkedni kell, hogy az a közegészségügy és elmebeteg-ápolás jelenkori követelményeinek megfelelő helyiségekbe jusson. Azonfelül az új elmebeteg-osztály befogadási képességét is fokozni kell, legalább annyira, hogy megfelelhessen azoknak az igényeknek, melyekkel úgy a nagyobb idegenforgalommal biró Pozsony szabad kir. város, mint a szomszédos vármegyék az elmebetegeknek intézeti elhelyezése tekintetében fellépnek és a melyeket a határszél közelsége is fokoz.
A bajok orvoslásának szükségét már a törvényhozás is elismerte akkor, midőn az 1894. évi állami költségvetésben, a beruházások II. fejezete alatt "a pozsonyi országos kórház részére kiépitésre szánt telek vételára" czímén 50.000 forintnyi hitelt engedélyezett.
De a pozsonyi m. kir. állami kórházban még egyéb oly hiányok is vannak, melyek részben csak új épitkezéssel és az ekként felszabaduló helyiségek czélszerű ujabb beosztásával lesznek megszüntethetők.
A főépülettel átjáró által egybekapcsolt középületben (u. n. clausura) és pedig ennek második emeletén van elhelyezve a hevenyfertőző betegeknek minden nagyobb közkórházban szükséges külön helyisége, a melyet a bőrbeteg- és bujasenyvi osztály folyosójától csupán ajtók választanak el. Hogy mily veszélyekkel járhat ilyen gyakran 450 betegnek is helyet adó épület közepén, csak nyitható ajtók által elválasztott elkülönitő helyiség, hol a kórházban fellépett, vagy oda behozott diphteriás, vörhenyes, himlős és egyéb hevenyfertőző betegek gyógykezeltetnek: ezt körülményesen indokolni szükségtelen. És a midőn minden közepes vidéki közkórháztól szigorúan megköveteltetik, hogy az ily hevenyfertőző betegek a többi betegosztályoktól térbelileg kellően elválasztott külön épületben legyenek elhelyezve: annál inkább szükséges e követelmény kielégitése az állam által fentartott nagy kórházban.
Szerfelett hiányos továbbá a nagyjelentőségű és egyébként sikeresen működő szemészeti osztálynak elhelyezése is, mely két osztály közötti folyosóközből nyiló néhány szűk szobácskára szoritkozik, a szemműtéteknél annyira szükséges helyet és világitást majdnem nélkülözi, és az oly ragályos trachoma-betegek megfelelő elkülönitését, valamint az ily betegek közlekedésénél szükséges óvatosság érvényesitését nagyon megneheziti, sőt egészben kérdésessé teszi.
Mindezen ecsetelt hiányokhoz járul még azon körülmény is, hogy a jelenlegi állapot mellett ki nem vihető, a mire pedig az e téren szerzett kedvező tapasztalatok alapján úgy emberiességi, mint gazdasági tekintetekből is törekedni kell, a pozsonyi m. kir. állami kórházba a betegápolás ellátása és a házi gazdasági teendők kezelése végett, melyek között a betegek élelmezése első helyen áll, valamely betegápolással foglalkozó női rend tagjai telepittessenek be. Nem vihető ki ez azért, mert a jelenlegi viszonyok között még egyik-másik, az intézetben lakást élvezett tisztviselőt is ki kellett helyezni az intézetből, annál kevésbbé lehet gondolni is arra, miszerint az ápolást ellátandó női rendi-tagok közül csak néhánynak is bármily szerény lakhelyet lehessen nyujtani.
Mindezen körülmények tudatában az épitésre szükséges telkek megszerzése után az épitkezések foganatositásának kérdése már 1895. évben napirendre került, de a megvalósitás pénzügyi tekintetekből mindeddig halasztást szenvedett. Időközben az épitkezés műtervei szakközegek közreműködésével megállapittattak és elkészittettek.
Ezen kivitelre alkalmas tervek és költségvetés alapján az épitkezés költségei a műszaki megállapitás szerint 301.857 frt 49 krral lennének előirányzandók. Ez épitési költség magában foglalja a 150 elmebeteg (és pedig 100 férfi, 50 nő) befogadására képes kétemeletes elmebeteg-osztálynak, továbbá az orvosi tudomány jelenkori igényeinek megfelelő külön hevenyfertőző betegosztálynak, az egész intézet czéljaira szolgáló emeletes mosóház-épületnek és megfelelően berendezett halottas háznak, az ezekben szükséges gépi, fütési és vizvezetéki berendezéseknek az elmebetegek épületével kapcsolatos különálló fürdőtelep-épületnek, végül a kerteket elválasztó falaknak épitési és létesitési költségeit.
Ezen épitési költségeken kivül még az új és terjedelmesebb épületek butorozására, valamint az elmebeteg-osztály és hevenyfertőző pavillon által megszaporodó férőhelyekhez képest szükséges felszerelési és ruházati czikkek beszerzésére további kerek számban 30.000 forintnyi összeget kell számitani; annyival inkább, mert a jelenlegi elmebeteg-osztály és a hevenyfertőző osztálynak már mostan is avult tárgyai az új épületek elkészültekor alig használható állapotban lesznek és az új épületekben bizonyára csak a tisztátalanság meghonositói volnának.
És bár az épitési munkálatok végzése versenytárgyalások utján lesz biztositandó, tehát a költségelőirányzattal szemben engedmény is remélhető: mégis számitásba kell venni azt, hogy ily nagyobb méretű munkálatoknál igazolt több munka vagy előre nem láthatott beszerzési költség is támadhat és hogy a művezetéssel, valamint a részletrajzok készitése, továbbá az épités ellenőrzéséből kifolyólag jelentékenyebb költségek, többletek is merülhetnek fel. Ennélfogva a fentiek szerint 331.857 frtban előirányzott összes költség helyett az előirányzat megbizhatósága szempontjából 340.000 forint átalányösszeget kellett a törvényjavaslatban kijelölni.
Minthogy pedig a pozsonyi m. kir. állami kórház kibővitésére szükséges összeget az 1898. évi állami költségvetésbe még nem lehetett felvenni; minthogy továbbá az épitkezések a közérdek nagyobb veszélyeztetése nélkül további halasztást nem szenvedhetnek, ezért vagyok bátor azok foganatosithatása végett külön törvényi felhatalmazást kérni.
Szükségesnek tartom végül megjegyezni, hogy az állami pénztári készletek igénybevétele azért hozatik javaslatba, mert nem áll rendelkezésre olyan alap, melyből a tervezett épitkezés költségeinek fedezésére szükséges összeget törlesztés mellett kölcsön venni lehetne.
