Midőn az országgyülés két háza értesülvén a rettenetes s az egész országot gyászba boritó hirről, hogy hőn szeretett Királynénk Erzsébet Ő császári és királyi Felsége idegen földön gyilkos merénylet áldozatává lett, folyó hó 11-én tartott üléseiben e feletti fájdalmának kifejezést adott, egyszersmind közös értelemmel elhatározta, hogy a boldogult Királyné emléke és a nemzet hálája törvénybe iktattassék.
Ezen országos határozatnak eleget teendő, bátor vagyok a „Dicsőült Erzsébet Császárné és Királyné emlékének törvénybe iktatásáról” szóló törvényjavaslatot a t. ház elé terjeszteni.
Az ez iránti rendelkezést a törvényjavaslat 1-ső §-a tartalmazza.
Tekintve, hogy a nemzet szivéből egyidejűleg az az óhajtás is fakadt, hogy megdicsőült, hőn szeretett Királynénknak az ország fővárosában emlékszobor állittassék s ez óhajtásnak megvalósitása érdekében társadalmi uton azonnal megindultak az önkéntes adakozások is: helyén valónak és az országgyülés szándéklatainak is megfelelőnek tartottam, hogy ugyane törvényjavaslatban a szoboremlék állitása iránt is történjék intézkedés.
Az erre vonatkozó rendelkezést a törvényjavaslat 2-ik §-a tartalmazza, mely kimondja azt is, hogy e czélra az önkéntesen megindult adakozás utján begyülendő összegek veendők igénybe.
A 3. § elrendeli, hogy az emlékügyről az országgyülés mindkét házának évenkint jelentés teendő.
A 4. § a végrehajtást a ministeriumra bizza ugyan, de a ministerium kötelességének fogja tartani, úgy mint ez más alkalmakkor is történt, hogy az emlékügy intézése végett egy országos bizottság alakittassék, melyben természetesen az országgyülés két háza megfelelően képviselve volna.
Bátor vagyok a bemutatott törvényjavaslat elfogadását tisztelettel kérni.
