1. § Ama városok és községek részére, a melyek az 1888. évi XXXV. tc. 69. §-a alapján az italmérési jövedék tiszta jövedelmében részesednek 1899. évi január 1-jétől kezdve két egyenlő részletben, minden év junius és deczember havának végével az államkincstár által oly összeg fizetendő ki, a mely az 1895-1897. években az illető várost vagy községet ily részesedés czimén megilletett összegek egy évi átlagának megfelel.
Azok a határőrvidéki községek, a melyek a kincstár részére az illető községek italmérési regalejoga után megállapitott kártalanitási tőke kamatjainak felét eddig is élvezték, annak élvezetében továbbra is meghagyatnak.
2. § A községek és városok az 1899. évi julius hó 1-től kezdve az állami adók tárgyát képező fogyasztási czikkek (bor, hús, czukor, sör, szesz és ásványolaj) fogyasztása vagy bevitele után saját háztartásuk szükségleteinek fedezésére az alábbiak szerint engedélyezhetőkön kivül semminemü fogyasztási adót vagy beviteli dijat, bármily néven vagy czimen nem szedhetnek; egyedüli kivételével az ugynevezett kövezetvámnak (Budapesten városi vámnak), a mely minden áruczikk, tehát a fent emlitett czikkek beszállitása alkalmával is szedhető, a többi áruczikkek beszállitása alkalmával szedett tételeket meg nem haladó mérvben.
E napon megszünik az 1899. évi julius hó 1-seje előtt, habár kormányhatósági engedélylyel beszedett mindennemü ily községi és városi fogyasztási adó természetü pótlékok, dijak stb. beszedési joga és fizetési közelezettsége, és minden kártérités nélkül megszünnek az ezen adópótlékok, dijak stb. beszedésére vonatkozólag az egyes városokkal és községekkel kötött bérleti szerződések is.
3. § A belügyminister, a pénzügyministerrel egyetértőleg megengedheti, hogy egyes községek és városok az 1899. évi julius hó 1-étől kezdve, bor után az 1887. évi XLVII. t. -czikkhez mellékelt árszabás szerinti borfogyasztási adó 20 százalékát meg nem haladó községi, illetve városi borfogyasztási adópótlékot, s hús után az ugyanazon törvénycikkhez mellékelt árszabás szerinti husfogyasztási adó 25 százalékát meg nem haladó husfogyasztási adópótlékot szedhessenek be.
Ugyancsak megengedheti a belügyminister a pénzügyministerrel egyetértőleg az egyes községeknek és városoknak, hogy az ott fogyasztott égetett szeszes italok és folyadékok után, a mennyiben azoknak alkoholtartalma a közönséges százfoku szeszmérővel közvetlenül megállapitható, hektoliterfokonkint tiz (10) fillért meg nem haladó, a mennyiben pedig alkoholtartalmuk közvetlenül meg nem állapitható, literenként nyolcz (8) fillért meg nem haladó, községi, illetve városi szeszfogyasztási adópótlékot szedhessenek.
A szeszadótörvény szerint az államadó alól mentes égetett szeszes folyadék községi, illetve városi adópótlék alá nem vonható.
Ha valamely város az 1899. évi julius hó 1-je előtt kormányhatósági engedélylyel a fentiek szerint engedélyezhetőnél magasabb városi szeszfogyasztási, illetőleg bor- és husfogyasztási adót szedett be; a belügyminister a pénzügyministerrel egyetértőleg megengedheti, hogy a szeszfogyasztási, illetőleg bor- és husfogyasztási adópótlékot a jövőben is az 1899. évi julius hó 1-je előtti tételekben szedhesse be.
A mennyiben az állami boritaladó és husfogyasztási adó beszedési joga valamely községben vagy városban bérbeadatik, az illető község vagy város által szedhető bor- és husfogyasztási adópótlék beszedési joga mindig a fent emlitett állami adókkal együttesen adandó bérbe.
A község vagy város kérelme folytán a szeszfogyasztási adópótlék beszedési joga is az állami borital és husfogyasztási adókkal együttesen adható bérbe.
A bor-, hus és szeszfogyasztási adópótlékok fizetésére vonatkozó határozmányok a belügyminister által a pénzügyministerrel egyetértőleg jóváhagyandó szabályrendeletekben állapitandók meg. Ezekben a szabályrendeletekben az eljáró közegekre és az adópótlékok megröviditése miatt inditandó büntető eljárásra, valamint az ily esetekben itélkező biróságokra és hatóságokra nézve kiterjeszthetők azok a törvényes határozmányok, a melyek a boritaladó és husfogyasztási adó tekintetében fennállanak.
4. § Ha valamely törvényhatósági joggal felruházott vagy rendezett tanácsu város, a mely az állami boritaladó és husfogyasztási adó beszedési jogát megváltotta vagy bérbe vette, a pénzügyi közegek által felülvizsgálandó és ellenőrizendő hiteles számadatokkal beigazolja, hogy daczára annak, hogy a fent említett adók beszedési jogát helyesen és törvényesen gyakorolta, s daczára annak, hogy a fentiek szerint részére engedélyezhető bor-, hus- és szeszfogyasztási adó-pótlékokat beszedi és e beszedési jogot helyesen és szabályszerüen gyakorolja; ezekből a beszedési jogokból mégis kevesebb jövedelmet élvez valamely évben, mint a mily jövedelme az állami ital-fogyasztási és italmérési adó beszedési jogának megváltásából vagy bérletéből és az állami adók tárgyát képező fogyasztási czikkek után akkor szedett városi fogyasztási adókból, beviteli dijakból stb. az 1895., 1896. és 1897. évek valamelyikében összesen volt: akkor mindaddig, mig a községek és városok pénzügyei törvényhozási uton gyökeresen rendeztetni nem fognak, az illető város a m. kir. államkincstárból méltányos segélyezésben részesitendő; a mely segély összege azonban a fentebb emlitett években a város által élvezett legmagasabb bevétel összegét semmi esetre meg nem haladhatja. A városok pénzügyeinek rendezése alkalmával ezek a segélyezések kártalanitás tárgyát nem fogják képezni. A pénzügyi hatóság jogositva van ily városokban a borital- és husfogyasztási adó, továbbá a különféle fogyasztási adópótlékok beszedési jogának mikénti gyakorlását pénzügyi közegek által a czélravezetőnek mutatkozó módon ellenőriztetni.
A pénzügyminister felhatalmaztatik, hogy az emlitett segélyezések terhére az egyes igényjogosult városoknak kamatmentes előlegeket utalványozhasson ki.
5. § Budapest székes fővárosnak adóvonallal zárt területére nézve a fenti 3. és 4. §-ok határozmányai ki nem terjednek. A belügyminister azonban a pénzügyministerrel egyetértőleg megengedheti, hogy Budapest székes főváros az adóvonallal körülzárt területen az 1899. évi julius hó 1-je után is olyan városi fogyasztási adókat szedhessen - a sör, továbbá a szeszadó-törvény szerint az állami adó alól mentes égetett szeszes folyadékok kivételével - az állami adók tárgyát képező fogyasztási czikkek után, mint a minőket kormányhatósági engedélylyel az 1899. évi julius hó 1-jéig szedett. A Budapest székes főváros zárt adóterületére behozott sör után azonban a városi sörfogyasztási adópótlék az 1899. évi julius hó 1-jétől fogva nem lesz a felek által befizetendő, hanem csak a behozatal lesz szabályszerüen bejelentendő s a behozott sör mennyisége szabályszerüen megállapitandó. Az igy behozott és megállapitott sörmennyiség után esedékes sörfogyasztási adópótlék a m. kir. államkincstár által a sörfogyasztási adóból eredő bevételek terhére Budapest székes főváros részére minden naptári év végével megtéritendő. A megtérités alapjául szolgáló mennyiségből levonandók azok a mennyiségek, a melyek egyszerre egy hektolitert meghaladó mennyiségben a székes főváros zárt adóterületéről az illető naptári évben kiszállittatnak. E mennyiségek a kivitelt teljesitő fél által a pénzügyminister által közelebbről meghatározandó módon bejelentendők. A bejelentés elmulasztása esetén a sört kivivő fél a városi sörfogyasztási adópótlék megfizetésén felül minden hektoliter sör után 10 koronáig terjedhető pénzbüntetésben marasztalható el a székes fővárosi m. kir. pénzügyigazgatóság által. E határozat 15 nap alatt a pénzügyministerhez felebbezhető.
A Budapest székes főváros által az állami adó alól mentes égetett szeszes folyadékok után eddig szedett városi fogyasztási adó hozadékának megtéritésére felhatalmaztatik a pénzügyminister olyképen: hogy az államkincstár terhére évente oly átalányösszeget utaljon ki e czimen a székes fővárosnak, mint a mennyit a kérdéses égetett szeszes folyadékok után az 1895., 1896. és 1897. években befolyt városi fogyasztási adó egy évi átlaga kitesz. A városok pénzügyeinek rendezése alkalmával ezek a megtéritési összegek kártalanitás tárgyát nem fogják képezni.
A pénzügyminister felhatalmaztatik, hogy a fenti megtéritési összeg terhére a székes fővárosnak kamatmentes előlegeket utalványozhasson.
6. § A pénzügyminister felhatalmaztatik, hogy azokat a községeket és városokat, a melyeknek népessége a legutóbbi általános népszámlálás adatai szerint a 20. 000 lelket meghaladja; a boritaladó szempontjából adóvonallal körülzárhassa úgy, hogy e községek és városok a húsfogyasztási adó szempontjából ennek daczára nyilt helyek maradhassanak.
7. § Ha valamely község vagy város a boritaladó és husfogyasztási adó beszedési jogát megváltotta, ez adók beszedésével járó költségek megtéritése fejében az államkincstár terhére beszedési jutalékban részesül; a mely 1.000 korona megváltási általányösszegig az általány tiz százalékában 1.000 koronán felüli megváltási általányösszegnél pedig az első 1.000 koronányi részösszeg után szintén tiz százalékban, az azon felüli rész után pedig öt százalékban állapittatik meg; de összesen egy-egy községre vagy városra nézve évente 8. 000 koronát meg nem haladhat.
A község vagy város által megváltott adók beszedési joga az illető község, vagy város által csak házilag kezelhető; ellenkező esetben, különösen a beszedési jognak nyilt vagy leplezett haszonbérbe adása esetén, a pénzügyi hatóság választása szerint a megváltási szerződés azonnal megszüntethető, vagy pedig a beszedési jutalék kiutalványozása beszüntethető.
Ha valamely község vagy város a boritaladó és húsfogyasztási adó beszedési jogát a kincstártól haszonbérbe vette, akkor ez a jog albérletbe adható ugyan, de csakis nyilvános árverésen; ellenkező esetben az albérletbe adás iránti szerződés semmis és a pénzügyi hatóság az illető községgel vagy várossal kötött haszonbérleti szerződést is azonnal megszüntetheti.
A boritaladó és húsfogyasztási adó iránt az államkicstár és a községek között kötött haszonbéri szerződések ugy az állandó bélyegilleték, mint a fokozatos illeték alól fel vannak mentve.
A községek ilyen haszonbéri szerződések után sem III. osztályu kereseti, sem általános jövedelmi pótadó alá nem esnek.
8. § A jelen törvény, mely Horvát-Szlavonországokra ki nem terjed, 1899. évi julius hó 1-én lép életbe, a mely naptól kezdve az állami italmérési jövedékre vonatkozó 1888. évi XXXV. és 1892. évi XV. törvénycikkeknek a jelen törvény rendelkezésével ellenkező határozmányai hatályon kivül helyeztetnek.
Felhatalmaztatik a pénzügyminister, hogy e törvény végrehajtását illetőleg Fiume városára és területére nézve a felmerülő szükséghez képest alkalmas időben a megfelelő intézkedéseket megtehesse.
A jelen törvény 1901. deczember 31-én hatályát veszti.
9. § A jelen törvény végrehajtásával a pénzügyminister, a belügyi és az igazságügyminiszter bizatik meg.
