A szeszforgalmi, továbbá a czukor- és sörfogyasztási adóról legújabban szentesitett törvények életbeléptetése az 1899. évi január hó 1-jével van kilátásba véve, a mely időponttól kezdve meg fog szünni a szeszitalmérési adónak, továbbá a czukorfogyasztási és söritaladónak községenkint való beszedése.
Az állami fogyasztási adórendszernek ez a változása, habár a fent emlitett törvények szerint beszedendő szeszforgalmi, továbbá czukor- és sörfogyasztási adók csak ideiglenes jellegűek, állandó fog maradni, annyiban, hogy a fogyasztási adók közül azoknál, a melyeknél elkerülhető, a községenkint való s a forgalomra nézve zaklató, az államra nézve pedig nem gazdaságos beszedési módozathoz való visszatérésre semmi kilátás nincs. E beszedési módnak a megszüntetése azonban mélyen belevág a városok és községek háztartásának érdekeibe, egyrészt az által, hogy az állami italmérési jövedék tiszta jövedelmi többletéből egyes városoknak és községeknek az 1888. évi XXXV. törvénycikk 69. §-a szerint járó részesedés kiutalványozására szolgáló alap - az italmérési jövedéknek az illető városban vagy községben mutatkozó tiszta jövedelme - elenyészik; másrészt az által, hogy a városok legnagyobb része az 1886. évi XXII. törvénycikk 132. §-a alapján a fent emlitett törvényjavaslatok szerint megszüntetendő adók után is szedett pótlékokat, illetve szedett az ezen adók tárgyát képező czikkek után különböző czímű városi adókat, végre pedig az által, hogy sok város és község ezen megszüntetendő adók beszedési jogának megváltásából, illetve bérbevételéből olyan üzleti nyereséget élvezett, a mely mint a városnak vagy községnek éveken keresztül rendesen befolyó bevétele a városi, illetve községi költségvetés fedezeti részének egyik, nem ritkán jelentékeny tagjává vált. A városok és községek e jövedelmeiktől, háztartásuk egyensúlyának veszélyeztetése nélkül meg nem foszthatók, de nem volna egyáltalában indokolt azoknak fogyasztási adó természetű bevételi forrását jóformán teljesen elapasztani akkor, a mikor a városok és községek által épen a kevésbé jómódú néposztályok érdekében teljesitendő feladatok köre egyre bővül. Gondoskodni kell tehát arról, hogy a városoknak és községeknek a fentiek szerint eleső bevételei megfelelően pótoltassanak.
Ez a czélja a jelen törvényjavaslatnak. A mai viszonyok között, midőn a városok és községek küszöbön álló rendezésének kérdésével kapcsolatban a városi és községi háztartás gyökeres rendezése is a legközelebb megoldandó feladatok közé tartozik, a városok és községek fogyasztási adó természetű bevételeinek rendezése természetszerűleg csak ideiglenes lehet, s ez az ideiglenes rendezés csak azt a czélt követheti, hogy minél egyszerűbb módon s lehetőleg minden, akár a végleges rendezés keresztülvitelét megnehezitő, akár azt bizonyos irányokban már eleve megkötő intézkedések szorgos kikerülésével, valósitsa meg a közvetlenül megoldandó feladatot, a mely abban áll, hogy biztosittassék minden egyes város és község részére az, hogy az állami fogyasztási adórendszer változása folytán a városi és községi háztartás egyensúlyán csorba ne essék.
Ez az alapgondolat vezérelt a jelen törvényjavaslat szerkesztésénél, a melyben azonban az eddig ez irányban törvénykönyveinkben található hiány pótolásául szükségesnek találtam oly intézkedéseknek a felvételét is, a melyek meghatározzák azt a végső határt, a melynél magasabb adóval egy város vagy község sem terhelheti meg az állam által is megadóztatott czikkek fogyasztását, miután kétségtelen, hogy ily intézkedések nélkül helyes állami fogyasztási adópolitika nem képzelhető.
Ezek után áttérek a törvényjavaslat egyes intézkedésének részletezésére és indokolására.
Biztositja az összes igényjogosult városoknak és községeknek, hogy az 1899. évtől fogva a részükre az 1888. évi XXXV. tc. 69. §-a által az állami italmérési jövedék tiszta jövedelméből biztositott részesedés fejében oly megtéritésben fognak részesülni az államkincstár terhére, a mely az 1895-1897. években őket megilletett részesedés egy évi átlagának megfelel, s ama határőrvidéki községeket, a melyek a kincstár részére, az illető község italmérési regale joga után megállapitott kártalanitási tőke kamatjának felét eddig is élvezték, ennek élvezetében továbbra is meghagyja.
Általánosságban kimondja ez elvet, hogy az 1899. évi január hó 1-től fogva az állami adók tárgyát képező fogyasztási czikkek után a városok és községek csak oly adókat szedhetnek, a melyek a 3. és 5. §-ok szerint engedélyezhetők, s ennek természetes folyományaként kimondja, hogy az ezen §-ok szerint nem engedélyezhető adók beszedésére vonatkozólag egyes városokkal és községekkel kötött bérleti szerződések is minden kártérités nélkül megszünnek.
Szabályozza, hogy a városok és községek az állami fogyasztási adók tárgyát képező czikkek fogyasztását a jövőben mily módon és mily mérvben adóztathatják meg. Eddigelé a törvényhatósági joggal felruházott városokon kivül az 1886. évi XXII. tc. 132. §-a alapján csak a rendezett tanácsú városok jogositvák arra, hogy közvetett adókat szedjenek, de viszont nincs megállapitva az a határ, a melyen túl az állami közvetett, helyesebben fogyasztási adók tárgyát képező czikkek fogyasztása a városok által meg nem adóztatható.
A jelen törvényjavaslat módot nyujt arra, hogy egyes községek is biztosithassanak maguknak fogyasztási adó természetű jövedelmeket; a mi szükségesnek és helyesnek látszik, ha meggondoljuk egyrészt, hogy hazánkban igen sok olyan nagy és vagyonos népességgel biró község van, a mely tulajdonképen inkább városnak volna tekintendő, másrészt pedig azt, hogy némely község háztartásának egyensúlyát már ma is csak az egyenes állami adókra vetett, túlságosan magas pótadókkal képes fentartani. Annak megengedése, hogy a községek, az állami fogyasztási adók tárgyát képező némely czikk fogyasztása után, mérsékelt adókat szedhessenek be, látszott továbbá a legegyszerűbb módnak arra nézve, hogy a községek pótolhassák azt a hiányt, a mely háztartásukban esetleg előállhat az által, hogy a szeszitalmérési, czukorfogyasztási és söritaladók községenkinti biztositása a jövőben meg fog szünni. Kétségtelen azonban, hogy mindama községeknek és városoknak, a melyek ez idő szerint fogyasztási adókat, illetve adópótlékokat nem szednek, a jövőben is csak kivételesen, és a tényleges szükség által indokolt esetekben fog ilyen adók szedésének joga engedélyeztethetni.
Minthogy a törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsú városok egy része a szeszitalmérési, czukorfogyasztási és söritaladó beszedési jogának megváltása vagy bérbevétele által eddigelé elért üzleti hasznát a törvényjavaslat 3. §-a szerint szedhető fogyasztási adópótlékok jövedelme által előreláthatólag nem fogja pótolhatni, annál kevésbé, mert e városok túlnyomó része már eddigelé is szedett a jövőben engedélyezhetőknél esetleg magasabb fogyasztási adókat: a 4., 6. és 7. §-okban gondoskodni kellett arra nézve, hogy e városok eddigi jövedelmeikben csorbát ne szenvedjenek. Ezért a 6. § intézkedéseket tartalmaz arra nézve, hogy egyes városok a húsfogyasztási adótól elkülönitve, csak a boritaladóra nézve, zárt városokká legyenek nyilvánithatók, a mi által az államtól megváltott vagy bérbevett boritaladó és a borfogyasztási adópótlék biztosabb és kényelmesebb beszedése, s ez által az ezen adónemekből elérhető jövedelem fokozása lesz biztositható a nélkül, hogy a húsfogyasztási adóra nézve is behozott zárt városi kezeléssel az igásmarhák és legelőre hajtott állatok ellenőrzése tekintetében alkalmazandó zaklató eljárás szüksége előállana.
Felemeli a borital- és húsfogyasztási adó megváltása esetében a városoknak és községeknek adott beszedési jutalék végső határát; a 4. § pedig kimondja, hogy a mennyiben a városok fogyasztási adó természetű jövedelmei az adórendszer közbejött változása folytán mindennek daczára csökkennének, az illető városok és községek a veszteség erejéig az államkincstár terhére segélyezésben részesitendők.
Ez volt az egyedüli mód, a mely által biztosithatónak látszott az a czél, hogy a fogyasztási adórendszer reformja következtében egy város háztartásának egyensúlya se zavartassék meg. Nem lehetett ugyanis szó arról, hogy ezuttal a városok részére új, esetleg fogyasztási adó természetű bevételi forrásokat nyissunk, mert ez a városi háztartás majdani gyökeres rendezésének praejudicált volna s e mellett ily módon alig látszott kikerülhetőnek az, hogy egyik város ne veszitsen s a másik ne nyerjen. Pedig e javaslat czélja a mai állapot fentartásának a biztositása.
Budapest székes főváros adóvonallal körülzárt területére nézve az 5. § a mostani állapotot tartja fenn, azzal az eltéréssel, hogy a sörfogyasztás után a székes főváros által beszedett, s minden hektoliter után 1 forint 90 krt tevő sörfogyasztási adópótlék a jövőben nem fog beszedetni, hanem a városnak a fogyasztott sör után hektoliterenkint 1 frt 90 kr. az államkincstár által fog megtéríttetni. Ennek az intézkedésnek az a czélja, hogy a sörfogyasztást terhelő és nálunk ugyis magas adó terhe az általánosan nyilvánuló közóhajnak megfelelően némileg csökkentessék az által, hogy az állami adókon kivül semmi más adó ne terhelje a sör fogyasztását. A mi pedig ennek az intézkedésnek és a 4. § intézkedésének pénzügyi hatását illeti, arra nézve bátorkodom megjegyezni, hogy az államkincstárt terhelő kötelezettségek fedezetüket fogják találni abban a magasabb jövedelemben, a melyet a szeszforgalmi adó és az új czukor- és sörfogyasztási adók a régi szeszitalmérési, czukorfogyasztási és söritaladókkal szemben fel fognak mutatni, az által, hogy az adótételek és adótárgyak a régiek maradván, a jövőben az államnak fog jutni az a haszon, a melyet eddig üzleti haszon gyanánt az adó beszedésére jogositott községek és bérlők élveztek.
A törvény életbelépésének napját határozza meg és kimondja azt, hogy az 1888. évi XXXV. és 1892. évi XV. törvénycikkeknek a jelenleg tervezett intézkedésekkel ellentétes határozmányai megszünnek. Fiume és kerületének sajátos közjogi helyzetére s arra való tekintettel, hogy Fiuméban sem az állami italmérési jövedékről szóló, sem a magyarországi városok és községek rendezésére vonatkozó törvények életbeléptetve nincsenek, e § felhatalmazást ad arra, hogy ott a törvény végrehajtását illetőleg a felmerülő szükséghez képest, alkalmas időben a megfelelő intézkedések megtétethessenek.
A végrehajtási záradékot tartalmazza.
