1. § A polgári jogsegély tárgyában Haagában 1896. évi november hó 14-én létrejött s Ő császári és apostoli királyi felségének meghatalmazottja által 1897. évi november hó 9-én aláirt nemzetközi egyezmény a hozzátartozó pótjegyzőkönyvekkel és csatlakozási jegyzőkönyvvel együtt az ország törvényei közé iktattatik azzal a hozzáadással, hogy az egyezményhez és annak pótjegyzőkönyvéhez 1897. évi november hó 9-ik napja után 1898. évi január hó 1-ső napjáig az egyezmény záró rendelkezéseinek IV. pontja értelmében még Dánia, Románia és Oroszország csatlakoztak.
Az egyezménynek, a hozzá tartozó pótjegyzőkönyvnek és csatlakozási jegyzőkönyveknek szövege a következő:
Ő Felsége a Belgák Királya, Ő Felsége Spanyolország Királya és az Ő Nevében Ő Felsége a Királyság Régens-Királynéja, a Franczia Köztársaság Elnöke, Ő Felsége Olaszország Királya, Ő Királyi Fensége Luxemburg Nagyherczege, Nassau Herczege, Ő Felsége Németalföld Királynője és az Ő Nevében a Királyság Régens-Királynéja, Ő felsége Portugal és Algarbia Királya stb. stb. és a Svájczi Szövetségi Tanács,
a nemzetközi magánjognak a polgári eljárásra vonatkozó több tárgyára közös szabályokat óhajtván alkotni, e czélból szerződés kötését határozták el és kinevezték meghatalmazottaikul, még pedig:
Ő Felsége a Belgák királya:
Degrelle-Rogier grófot, rendkivüli követét és meghatalmazott ministerét a németalföldi királyi udvarnál;
Ő Felsége Spanyolország Királya és az Ő Nevében Ő Felsége a Királyság Régens-Királynéja:
de Baguer Artur urat, rendkivüli követét és meghatalmazott ministerét a németalföldi királyi udvarnál;
A Franczia Köztársaság Elnöke:
Ségurd' Agusseau grófot, Francziaország haagai ügyvivőjét, és Renault Lajos urat, a nemzetközi jognak tanárát a párisi egyetemen, a külügyi ministerium jogi tanácsosát;
Ő Felsége Olaszország Királya:
de Gregorio Pál marquis-t, haagai ügyvivőjét;
Ő Királyi Fensége Luxemburg Nagyherczege, Nassau Herczege:
Villers grófot, berlini ügyvivőjét;
Ő Felsége Németalföld Régens-Királynéja:
Röell J. jonkheer urat, külügyi ministerét, van der Kaay urat, igazságügyi ministerét, és Asser T. M. C. urat, az államtanács tagját; az 1893. és 1894. években Haagában tartott nemzetközi magánjogi értekezletek elnökét;
Ő felsége Portugal és Algarbia Királya stb. stb.:
Sélir grófot, rendkivüli követét és meghatalmazott ministerét a németalföldi királyi udvarnál;
A Svájczi Szövetségi Tanács:
Koch Ferdinánd urat, a Svájczi Szövetség rotterdami főconsulát,
a kik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaiknak egymással való közlése után a következő rendelkezésekben egyeztek meg:
Polgári vagy kereskedelmi ügyekben a külföldre szánt iratok kézbesitése a szerződő államokban ezek egyikének ügyészségi tisztviselői vagy biróságai által a szerződő államok másikának illetékes hatóságához intézett kivánatára történik.
Az átküldés diplomáciai uton történik, hacsak a két állam hatóságai között a közvetlen érintkezés nincs megengedve.
A kézbesitést a megkeresett hatóság eszközölteti. A kézbesités csak akkor tagadható meg, ha az állam, a melynek területén teljesitendő volna, azt souverainitására vagy biztonságára nézve sérelmes természetűnek tartja.
A kézbesités bizonyitékául elégséges egy keltezett és hitelesitett elismervény, vagy a megkeresett hatóságnak a kézbesités megtörténtét és keltét igazoló tanusitványa.
Az elismervényt vagy tanusitványt a kézbesitendő irat másodlatára kell ráirni, vagy ahhoz csatolni, ha e czélból másodlat küldetett át.
Az előző czikkek rendelkezései nem akadályozzák azt:
1. hogy az iratok a külföldön levő érdekeltek részére közvetlenül posta utján legyenek megküldhetők;
2. hogy az érdekeltek a kézbesitéseket közvetlenül a rendeltetési hely országának közhitelességű közegei vagy illetékes hivatalnokai által teljesittethessék;
3. hogy minden egyes állam a külföldre szánt kézbesitéseket diplomatiai vagy consuli ügynökei által teljesittethesse.
Ezen esetek mindegyikében az előző pontok szerint megengedett eljárás csak annyiban nyerhet alkalmazást, a mennyiben azt az érdekelt államok törvényei, vagy a köztük létrejött megállapodások megengedik.
Polgári vagy kereskedelmi ügyekben az egyik szerződő állam birói hatósága saját törvényhozásának rendelkezéseihez képest egy másik szerződő állam illetékes hatóságához megkereső leveleket intézhet ennek hatáskörébe tartozó akár perfelszerelési, akár más birói cselekmény teljesitése végett.
A megkereső levelek átküldése diplomatiai uton történik, hacsak két állam hatóságai közt a közvetlen érintkezés nincs megengedve.
A megkereső levélnek, ha nem a megkeresett hatóság nyelvén van szerkesztve - ellenkező megállapodás hiányában - az érdekelt államok által megállapított nyelven készült és hitelesitett forditással kell ellátva lennie.
A birói hatóság, melyhez a megkeresés intézve van, köteles annak eleget tenni. Mindazonáltal megtagadhatja annak teljesitését:
1. ha az okmány hitelessége kétséges;
2. ha a megkeresett államban a megkeresés foganatositása nem tartozik a birói hatalom hatáskörébe.
Ezenfelül megtagadható ez a foganatositás, ha az állam, a melynek területén teljesitendő volna, azt souverenitására vagy biztonságára nézve sérelmes természetünek tartja.
A megkeresett hatóság illetéktelensége esetén, a megkereső levelet hivatalból át kell tenni a megkeresett állam azon birói hatóságához, mely az utóbbinak törvényhozása által megállapitott szabályok szerint illetékes.
Mindazokban az esetekben, a melyekben a megkeresést a megkeresett hatóság nem foganatositotta, ez utóbbi arról a megkereső hatóságot haladéktalanul értesiti, megjelölvén, a 7. czikk esetében, az okokat, a melyek miatt a megkeresés foganatositását megtagadta és a 8. czikk esetében, a hatóságot, a melyhez a megkeresést áttette.
A birói hatóság a mely a megkeresést foganatositja, az eljárás alakszerűségei tekintetében saját országának törvényeit alkalmazza.
Mindazonáltal eleget kell tenni a megkereső hatóság ama kérelmének, hogy az eljárás különös alakban történjék; még ha ez a megkeresett állam törvényhozása által nincs is szabályozva, feltéve, hogy az eljárásnak szóban forgó alakját ez a törvényhozás nem tiltja.
A szerződő államok bármelyikének ezen államok egyikében lakóhelylyel biró honosai, a kik ezen államok valamelyikének biróságai előtt mint felperesek vagy beavatkozók lépnek fel, nem kötelezhetők semmiféle biztositékra vagy bármi néven nevezendő letétre, sem azon az alapon, mert idegenek, sem pedig azon az alapon, mert az országban nincs lakóhelyük vagy tartózkodási helyük.
Az eljárási költségek és kiadások tekintetében hozott elmarasztaló határozatok, melyek a szerződő államok valamelyikében olyan felperes vagy beavatkozó ellen keletkeztek, ki a perbeli biztositék vagy letét alól akár a 11. czikk, akár pedig azon állam törvényei értelmében, a hol a kereset megindittatott, fel van mentve, végrehajthatók a szerződő államok bármelyikében az ország törvényei szerint illetékes hatóság által.
Az illetékes hatóság csak annak vizsgálatára szoritkozik:
1. vajjon azon ország törvénye szerint, a hol az elmarasztaló határozat keletkezett, a határozat kiadmánya tartalmazza-e mindazokat a kellékeket, a melyek közhitelességéhez szükségesek;
2. vajjon, ugyanazon törvény szerint, a határozat jogerőre emelkedett-e.
A szerződő államok mindegyikének honosai az összes többi szerződő államokban ép ugy fognak részesülni a szegényjogon való perlekedés kedvezményében, mint maguk a belföldiek, ha azon állam törvényhozásához alkalmazkodnak, a hol a szegényjogon való perlekedést kérik.
A szegénységi bizonyitványt vagy szegénységi nyilatkozatot minden esetben az idegen rendes tartózkodási helyének hatóságai állitják ki, illetőleg veszik át, vagy ha rendes tartózkodási helye nincs, tényleges tartózkodási helyének hatóságai.
Ha a kérelmező nem tartózkodik abban az országban, a hol a kérelmet előterjeszti, a szegénységi bizonyitványt vagy szegénységi nyilatkozatot azon ország valamelyik diplomatiai vagy consuli ügyvivője fogja ingyenesen hitelesiteni, a hol az okmány felmutatandó.
A szegénységi bizonyitvány kiállitására vagy a szegénységi nyilatkozat átvételére illetékes hatóság felvilágositásokat szerezhet a többi szerződő államok hatóságaitól a kérelmező vagyoni helyzetéről.
A szegényjogon való perlekedés iránt előterjesztett kérelem felett határozni hivatott hatóság saját hatáskörének korlátai között megtartja azt a jogát, hogy ellenőrizhesse a szolgáltatott bizonyitványokat, nyilatkozatokat és felvilágositásokat.
Személyfogság, akár mint végrehajtási eszköz, akár mint egyszerű biztositási rendszabály, polgári vagy kereskedelmi ügyekben nem alkalmazható a szerződő államok valamelyikéhez tartozó idegenekkel szemben oly esetben, a melyben az nem volna alkalmazható az illető ország honosai ellen.
I. A jelen egyezmény meg fog erősittetni. A megerősitési okmányok, mihelyt lehetséges, Haagában fognak letéteményeztetni.
II. Az egyezmény tartama a megerősitések letéteményezésének időpontjától számitandó öt évre terjed.
III. Az egyezmény öt évről öt évre hallgatag megujul, kivéve, ha ez idő lejárta előtt hat hónappal a magas szerződő felek valamelyike felmondja.
A felmondás csak a felmondó államra vagy államokra lesz hatályos. Az egyezmény a többi államra nézve kötelező marad.
IV. A jelen egyezményhez való csatlakozás jegyzőkönyve azon hatalmasságok részére, a melyek az 1894. évi junius-julius hónapokban Haagában tartott konferenczián résztvettek, 1898. évi január hó 1-éig nyitva marad.
Minek hiteléül az illető meghatalmazottak a jelen egyezményt aláirták és pecsétjeikkel ellátták.
Kelt Haagában, 1896. évi november hó 14-én, egyetlen példányban, a mely Németalföld kormányának levéltárában marad letéve és a melynek hitelesitett másolatai az aláiró és csatlakozó államoknak diplomatiai uton megküldetnek.
| (P. H.) Gróf Degrelle Rogier. | (P. H.) Röell J. | |
| (P. H.) de Baguer Artúr. | (P. H.) van der Kaay. | |
| (P. H.) Ségur d'Aguesseau. | (P. H.) Asser T. M. C. | |
| (P. H.) Rénault L. | (P. H.) Gróf Sélir. | |
| (P. H.) de Gregorio P. | (P. H.) Koch F. | |
| (P. H.) Gróf Villers. |
Svédország és Norvégország részéről:
(aláirva) Gyldenstolpe Aug.
1897. évi február 1-én.
A Német birodalom részéről:
(aláirva) Brincken.
1897. évi november 9-én.
Az Osztrák-Magyar Monarchia részéről:
(aláirva) Okolicsányi.
1897. évi november 9-én.
Belgium, Spanyolország, Francziaország, Olaszország, Luxemburg, Németalföld, Portugal, Svájcz kormányai, melyek az 1896. évi november 14-én létrejött nemzetközi magánjogi egyezményt kötötték, úgyszintén Svédországnak és Norvégországnak, mint ezen egyezményhez csatlakozó államoknak kormányai czélszerünek találván az emlitett egyezmény kiegészitését, az alulirottak jó és kellő alakban talált meghatalmazásaiknak egymással való közlése után a következő rendelkezésekben egyeztek meg:
A 11. czikkhez
Magától értetik, hogy ha a szerződő államok valamelyike ezen államok közül egy másikkal külön egyezményt kötött volna, a mely szerint a lakóhelynek a 11. czikkben állapitott feltétele nem kivántatik meg, az ilyen állam honosai a külön egyezmény szerint megállapitott esetekben fel lesznek mentve abban az államban, a melylyel a külön egyezmény létrejött, a 11-ik czikkben emlitett biztositék és letét alól, még akkor is, ha nincs a szerződő államok valamelyikében lakóhelyük.
A záró rendelkezések 1. és 2. czikkéhez
A megerősitési okmányok letétele megtörténhetik, mihelyt a magas szerződő felek többsége abban a helyzetben lesz, hogy ezt megtegye s erről jegyzőkönyv fog szerkesztetni, a melynek egy hitelesitett másolata az összes szerződő államoknak majd diplomatiai uton megküldetik.
A jelen egyezmény az emlitett jegyzőkönyv kelte után négy hét mulva lép hatályba.
A II. czikkben megállapitott öt évi időszak ettől a kelettől kezdődik, még azokra a hatalmasságokra nézve is, a kik a letételt ezen kelet után eszközölték.
A záró rendelkezések 3. czikkéhez
Ezek a szavak: kivéve, ha ez idő lejárta előtt hat hónappal stb. felmondja úgy értendők, hogy a felmondásnak legalább is hat hónappal a lejárat előtt kell történnie.
A jelen pótjegyzőkönyv az egyezmény kiegészitő része s azzal egy időben fog megerősittetni.
Minek hiteléül az illető meghatalmazottak a jelen pótjegyzőkönyvet aláirták s pecsétjükkel ellátták.
Kelt Haagában, 1897. május 22-én, egyetlen példányban, a mely Németalföld kormányának levéltárában marad letéve és a melynek hitelesitett másolatai az aláiró és csatlakozó államoknak diplomatiai uton megküldetnek.
| Belgium részéről: | (P. H.) Gróf de Grelle-Rogier. | |
| Spanyolország részéről: | (P. H.) de Baguer Artúr. | |
| Francziaország részéről: | (P. H.) Ségur d'Aguesseau. | |
| Olaszország részéről: | (P. H.) de Gregorio P. | |
| Luxemburg részéről: | (P. H.) Gróf Villers. | |
| Németalföld részéről: | (P. H.) Röell J. | |
| (P. H.) van der Kaay. | ||
| (P. H.) Asser T. M. C. | ||
| Portugal részéről: | (P. H.) Gróf Sélir. | |
| Svájcz részéről: | (P. H.) Koch F. | |
| Svédország és Norvégország részéről: | (P. H.) Gyldenstolpe Ág. F. |
A Német birodalom részéről:
(aláirva) Brincken.
1897. évi november 9-én.
Az Osztrák-Magyar Monarchia részéről:
(aláirva) Okolicsányi.
1897. évi november 9-én.
