Minthogy a magyar korona országai és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok között az 1867:XII. tc. 61. §-a szerint a vám- és kereskedelmi szövetség nem jött létre, az 1867:XII. tc. 58. §-a alapján és értelmében, a mely szerint a magyar korona országai mint a fejedelem többi országaitól jogilag külön álló országok saját felelős kormányuk és törvényhozásuk utján intézkedhetnek és vámvonalak által szabályozhatnák kereskedelmi ügyeiket, a magyar korona országaira nézve az önálló vámterület jogállapota állott elő.
Ebből kifolyólag az 1867:XII. tc. 68. szakaszának alapján, a mely szerint az ország önálló törvényes intézkedési jogát magának fentartja és minden jogai e részben is sértetlenek maradnak, rendeltetik a mint következik:
1. § 1. Az 1887. évi XXIII. tc. 1. §-ának második bekezdésében foglalt határozatok;
2. Az 1878. évi XX. tc. -nek az I-től bezárólag XXII-ig terjedő czikkeiben foglalt határozatoknak megfelelő jelenlegi állapotok azon módositásokkal, melyek ezen határozatokon az 1887. évi XXIV. tc., továbbá az 1891. évi XXIX., az 1892. évi XVIII., az 1893. évi XLI., az 1897. évi VIII. törvénycikkek, végül a jelen törvény 2. §-ában foglalt intézkedések által tétettek, az 1907. év deczember hó 31-ig hatályban maradnak, feltéve, hogy az ezen határozatoknak és törvényeknek megfelelő jelenlegi állapotok és a viszonosság Ő Felsége többi királyságaiban és országaiban szintén változatlanul fentartatnak.
Mindamellett, hogy ezen törvény által a magyar korona országai és Ő Felsége többi királyságai és országai között fenforgó vám- és kereskedelmi viszonyok az 1907. év végéig terjedő időtartamra az 1867. évi XII. tc. 68. §-ában az országnak fentartott önálló rendelkezési jog alapján szabályoztatnak, az ezen idő alatt esetleg kötendő külföldi kereskedelmi szerződésekre nézve kimondatik, hogy azoknak a két állam nevében leendő megkötése az 1878. évi XX. tc. III. czikkének első bekezdésében előirt módozat mellett eszközlendő.
2. § A magyar korona országaiból, továbbá a birodalmi tanácsban képviselt királyságok- és országokból, valamint Bosznia és Hercezgovina területéről a vámvonalon át kivitt fogyasztási adótárgyak után járó adóvisszatéritésekből, illetőleg kiviteli jutalmakból (melyekről jelenleg az 1887:XXIV. törvénycikk 2. §-ának a XI. czikkre vonatkozó határozmányai, valamint uj XXII. czikkének határozmányai intézkednek) a magyar korona országai 1900. január 1-től kezdve csak azt a részt viselik, mely a saját ilyféle kivitelükre esik.
A czukorgyártelepek részéről a czukoradó-törvény 3. §-a értelmében netán megtéritendő czukorkiviteli jutalmi összegekben a magyar korona országai abban az arányban részesednek, a mely arányban ez országok a jelen szakasz első bekezdése értelmében a kiviteli jutalmakat az illető czukortermelési időszakban fedezni tartoztak, úgy hogy a magyar korona országai a czukorkiviteli jutalmaknak megállapitott legnagyobb összegéből csak annyit viselnek, a mennyi saját czukorkivitelük arányában reájuk esik.
Az 1900. évi január 1-től ugyanazon évi julius hó végéig terjedő időre az 1899/1900-iki czukortermelési időszakra eső jutalomtéritvények 7/12-ed (hét tizenketted) része fog számitásba vétetni.
3. § Utasittatik a kormány, hogy Ő Felsége többi királyságai és országaival kötendő vám- és kereskedelmi szövetség létesitése végett, nemkülönben oly czélból, hogy az idegen államokkal kötendő kereskedelmi szerződésekben az ország érdekei kellőleg érvényre juttassanak, a tárgyalást és a cs. kir. osztrák kormánynyal legkésőbb 1901-ben inditsa meg.
4. § A mennyiben 1903-ig az 1867:XII. tc. 61. §-a értelmében vám- és kereskedelmi szövetség (3. §) nem jön létre: a nemzetközi kereskedelmi szerződések hosszabb időre, mint a jelen törvény hatályának tartamára, vagyis az 1907-en túl terjedő időtartamra nem köthetők.
A külföldi megkezdendő tárgyalások előtt az autonom vámtarifa uj automon vámtarifával helyettesitendő, a mely mindkét állam mezőgazdasági és ipari érdekeit egyaránt védi.
Mindkét államnak jogában áll a lejárattal biró kereskedelmi szerződések felmondását azon módon követelni, a mint azt az 1878:XX. tc. III. czikke rendelte.
Lejárati határidővel nem biró kereskedelmi szerződések a két állam bármelyikének kivánságára az 1903. évre felmondandók.
5. § Arra az esetre, ha a jelen törvény hatályának tartama alatt az 1. §-ban emlitett jelenlegi állapot, illetőleg viszonosság Ő Felsége többi királyságaiban és országaiban bármi oknál fogva változást szenvedne, utasittatik a kormány, hogy az ország pénzügyi és közgazdasági érdekeinek megóvására és érvényesitésére szükséges javaslatokat haladék nélkül az országgyülés elé terjessze.
A mennyiben e czélra azonnali intézkedések szüksége merülne fel, a kormány a szükségesnek mutatkozó intézkedéseket rendeleti uton életbe léptetheti.
E rendeletek azonban a törvényhozásnak, ha az együtt van, 14 nap alatt, ha együtt nincs, összejövetele után azonnal bemutatandók.
A 4. §-ban megállapitott feltételek bármelyikének meg nem tartása ugyanazzal a joghatálylyal bir, mint a viszonosság meg nem tartása.
6. § A jelen törvény kihirdetése napján lép életbe, végrehajtásával a ministerium bizatik meg.
