A birodalmi tanácsban képviselt királyságokkal és országokkal kereskedelmi és vám viszonyaink tekintetében ez idő szerint az a rendezés áll fenn, a mely e részben az 1898. évi I. tc. 1. §-ában foglaltatik és a melynek hatálya az 1899. évi IV. törvénycikkel a folyó évre meghosszabbittatott. Ez a rendezés azonban az év végével érvényét veszti.
Vám- és kereskedelmi viszonyainknak ezen időn túl terjedő állandó szabályozását czélozta a 388. számú az a törvényjavaslat, melyet az előbbi kormány "a magyar korona országai és ş Felsége többi királyságai és országai közt kötött vám- és kereskedelmi szövetségről" mult évi április 20-án a képviselőház elé terjesztett.
Minthogy azonban az ausztriai parlamenti viszonyok nem nyujtanak kilátást arra, hogy az azzal azonos kormányjavaslat Ausztriában alkotmányos tárgyalás alá vétessék, az 1867. évi XII. tc. alapján álló magyar kormány immár nem javasolhatja, hogy az emlitett 388. számú törvényjavaslat a magyar országgyülés részéről tárgyaltassék.
Ez okból a kormány ezen törvényjavaslatot visszavonta.
Mivel azonban a kormány elodázhatlan kötelességének ismeri, hogy a szóban levő gazdasági viszonyok további rendezése tekintetében a törvényhozásnak idejekorán megfelelő javaslatot tegyen, ezen feladatának megfelelve, „a vám- és kereskedelmi viszonyoknak és ezekkel összefüggő némely kérdésnek rendezéséről” szóló jelen törvényjavaslatot tisztelettel előterjeszti.
A törvényjavaslat kidolgozásánál a kormány előtt különösen a következő szempontok voltak irányadók:
Habár a jelenlegi kormány - mint azt programmjában is kifejtette - az Ausztriával való vámterületi közösség szövetségi alapon való fentartásának őszinte hive, mindazonáltal tekintettel arra, hogy ezen szövetségi viszony létesitése a már emlitett osztrák parlamenti viszonyok miatt ez idő szerint az 1867:XII. törvénycikk 61. §-a értelmében nem lehetséges, sajnálatára a rendezésnek oly módját kénytelen javasolni, mely a jelenlegi állapotoknak egyoldalú, a viszonosságtól feltételezett fentartásában áll.
Ezen javaslat megtételénél a kormányt azon szilárd meggyőződés vezérelte, hogy az ország gazdasági, jelesen úgy mezőgazdasági, mint egyéb érdekeinek a jelenlegi állapotok fentartása felel meg legjobban, mely szempont lehet egyedül mérvadó azon kérdés megitélésénél, hogy mikép rendezzük Ausztriával való gazdasági viszonyainkat.
Ezen gazdasági állapot kétségtelen előnye Magyarország mezőgazdaságára nézve abban nyilvánul, hogy részére nagy és fokozódó felvételi képességű fogyasztási piaczot biztosit, melyen terményeit a külföldi verseny ellen való kellő védelem mellett állandóan értékesitheti. Ez az állapot tette lehetővé, hogy Magyarország immár nyersterményeinek legnagyobb részét a vámterületen belül értékesitheti és ennek következtében ebben a tekintetben a világpiaczok változó esélyeitől mind függetlenebbé vált.
A szóban lévő állapot továbbá lehetővé teszi, hogy az ország egyéb termelési, jelesen ipari érdekei is kielégitést nyerjenek, mert a kormány meggyőződése szerint az egymás érdekeit kiegyenlitő forgalmi szabadság alapján is megtalálhatók és biztosithatók azon előfeltételek, a melyek segélyével Magyarország, habár lassúbb és gazdasági tényezőihez mért fokozatos fejlődéssel, de egyuttal biztosabb és kevesebb áldozatot igénylő módon egészséges ipart teremthet magának.
Nem kivánok e helyütt ezen gazdasági helyzet előnyeinek és jelentőségének bővebb taglalásába bocsátkozni, hanem tisztelettel utalok azon fejtegetésekre és számszerű adatokra, melyek e részben a már idézett 388. számú törvényjavaslat indokolásában foglaltatnak.
Midőn azonban a kormány a rendezésnek ezt a módját javaslatba hozza, legelső sorban szem előtt tartotta azt a közjogi követelményt, hogy a rendezés az 1867. évi XII. törvénycikk 68. §-a szellemének megfeleljen és az országnak törvényes jogai minden irányban sértetlenül és elhomályositás nélkül épségben tartassanak.
Ezért a kormány a törvényjavaslatban kiváló gondot forditott arra, hogy az idézett törvénycikkben biztositott erős jogaink kellően kidomborittassanak és ezzel újból megerősittessenek a végből, miszerint minden kétség kizárassék arra nézve, hogy midőn a törvényhozás az ország önálló törvényes intézkedési joga alapján ez alkalommal a törvényjavaslatban lefektetett elvek szerint határoz, ez nem köti meg cselekvési szabadságát abban a tekintetben, hogy újabb rendezés esetén gazdasági viszonyait máskép ne szabályozhassa, miután az 1867. évi XII. tc. 68. §-a szabad rendelkezési jogunknak korlátot, feltételt vagy irányt nem szab s igy tehát az ország azzal oly módon élhet, mint azt saját érdekeinek szempontjából leghelyesebbnek tartja.
Az ország törvényes jogainak épségben tartását czélozza a törvényjavaslat bevezető részének, a mely kijelenti, hogy az ország az 1867. évi XII. tc. 58. §-a alapján az önálló vámterület jogállapotába lépett, valamint azon rendelkezésének (1. §) szövegezése is, mely, midőn a nemzetközi kereskedelmi szerződések eddigi megkötési módozatát a monarchia két állama közötti forgalom teljes szabadságára való tekintettel czélszerűségi okokból érvényben tartja, világos utalásával az ország részére az 1867. évi XII. törvénycikk 68. §-ában fentartott önálló rendelkezési jogra, kifejezésre juttatja, hogy az emlitett rendelkezés törvényes jogainkat érintetlenül hagyja.
A most javaslatba hozott rendezés időtartama a törvényjavaslattal az 1907. év végéig vétetik kilátásba, mely időtartam megállapitásánál figyelembe volt veendő az ország fontos pénzügyi és gazdasági érdekeinek ama parancsolólag fellépő követelménye, hogy végre szüntettessék meg ama bizonytalanság, mely az Ausztriával fennállott vám- és kereskedelmi szövetség lejárta óta annak következtében, hogy az itt szóba jövő gazdasági viszonyaink mindeddig állandó szabályozást nem nyerhettek, egész gazdasági életünket megbénitotta, annak természetes fejlődését sokban meggátolta és úgy pénzügyi és gazdasági téren oly jelentékeny károk okozója volt, hogy a jelenlegi bizonytalan helyzet további fenmaradása anyagi jólétünket gyökereiben megtámadná.
A törvényjavaslat ennélfogva a javasolt rendezés érvényét 8 év tartamára tervezi, egyúttal gondoskodik azonban biztositékokról, hogy ezen idő alatt az ország gazdasági érdekei kielégitést nyerhessenek, másrészt pedig azon czélból, hogy az országnak rendelkezési szabadsága épségben tartassék. Fontos és nagy jelentőségű rendelkezéseket vett fel, a melyek az ország jogait és elhatározási szabadságát teljes világossággal és szabatossággal biztositják. (4. §)
Három pontban és kijelentésben vannak e biztositékok letéve.
Először kiköttetik, hogy a kilátásba vett rendezés tartama alatt külföldi államokkal kereskedelmi szerződések, az alkotandó törvény hatályának tartamán túl terjedő időre nem köthetők.
Ennek a rendelkezésnek czélja az, hogy a nemzetközi kereskedelmi szerződések és az Ausztriával való gazdasági viszonyaink rendezésének lejárta egy időre essék s ily módon nyitva tartassék az útja annak, hogy az új rendezés érvényének lejártával a törvényhozás úgy az Ausztriával, mint a külföldi államokkal való kereskedelmi viszonyaink tekintetében teljesen szabadon határozhasson.
Az ország gazdasági érdekeit szolgálja és biztositja másodszor az a rendelkezés, hogy a külföldi államokkal kötendő kereskedelmi szerződésekre vonatkozó tárgyalások megkezdése előtt az autonom vámtarifa oly új vámtarifával helyettesitendő, mely a mezőgazdasági és ipari érdekeknek egyaránt védelmet nyujt. Ezen követelménynek a jelenleg érvényben lévő vámtarifa a változott gazdasági viszonyoknál fogva több tekintetben nem felel meg. Miután pedig a külföldi államokkal fennálló kereskedelmi szerződéseink saját érdekeinket kielégitő megujitásának előfeltételét képezi, hogy oly vámtarifa álljon rendelkezésre, mely gazdasági érdekeinknek minden tekintetben való megvédésére alkalmas s ily módon a külföldi államokkal szerződés-kötés czéljából meginditandó tárgyalásoknál megfelelő alapul szolgálhat, ezért vétetett fel a kérdéses rendelkezés.
Minthogy ezen rendelkezés szerint a magyar kormány a külföldi államokkal létesitendő szerződések kötése czéljából mindaddig tárgyalásokba nem bocsátkozhatik, mig az új vámtarifa meg nem alkottatott, ez a rendelkezés egyuttal biztositékot nyujt arra nézve, hogy az új vámtarifa idejekorán való megállapitása és életbeléptetése tekintetében a monarchia másik államának készséges közreműködésére számithatunk.
Kereskedelmi viszonyaink tekintetében az ország szabad rendelkezési jogát óvja meg továbbá az a harmadik intézkedés, mely kimondja, hogy a lejárati határidővel biró kereskedelmi szerződések felmondása oly módon követelhető, mint azt az 1878. évi XX. törvénycikk III. czikke előirta, továbbá, hogy a lejárati időhöz nem kötött szerződések is egyoldalú kivánságunkra az 1903. évre felmondandók.
Ezen rendelkezésekkel teljes biztositék szereztetik arra nézve, hogy az 1903. év végére, mely időponttal járnak le a külföldi államokkal fennálló legfontosabb kereskedelmi szerződéseink, mindazon szerződések, melyek gazdasági érdekeinket kielégitő mérvben nem szolgálják, kivánságunkra fel fognak mondatni s igy lehetővé fog válni, hogy érdekeink ez irányban a viszonyokhoz képest megfelelő érvényesitést nyerjenek.
Csakis az előadott feltételek érvényesitése mellett hozom javaslatba az eddigi állapotokat az 1907. év végeig terjedő időre vám- és kereskedelmi szövetség nélkül fentarthatónak, mert csakis ezen feltételek mellett lehetséges, hogy az ország oly vám- és kereskedelmi politikát kövessen, mely érdekeinek megfelel.
Az a körülmény, hogy ezen feltételek önálló s igy tehát egyoldalú törvényes intézkedéssel állapittatnak meg, ép úgy nem csökkenti a magyar törvényhozás ezen intézkedésének hatályos voltát, minthogy a tervezett egész rendezés is a viszonosságtól feltételezve léptettetik életbe.
Figyelembe veendő ugyanis, hogy a gazdasági viszonyok Ausztriában szintén, sőt talán még fokozottabb mérvben, mint nálunk, teszik ajánlatossá a monarchia két államának gazdasági érintkezéseiben a mai állapot fentartását, azon teljességgel nem valószinű és nem várható esetre pedig, ha Ausztriában a megfelelő állapot vagy a viszonosság bármi oknál fogva változást szenvedne, az 1898. évi I. törvénycikk 3. §-ában is meglevő az az intézkedés van a törvényjavaslatban (5. §) tervezve, hogy a kormány ez esetre köteles az ország közgazdasági és pénzügyi érdekeinek megóvására és érvényesitésére szükséges javaslatokat az országgyülés elé terjeszteni, esetleg ha a késedelem veszélylyel jár, rögtön rendeleti uton intézkedni.
Egyrészt tehát a helyzet súlya, másrészt az ellenintézkedések rögtöni megtételének lehetősége is elegendő biztositékot nyujt abban az irányban, hogy a megfelelő állapot és a viszonosság a monarchia másik államában fenn fog tartatni.
Az előbb emlitett és az új nemzetközi kereskedelmi szerződések tartamára, az új vámtarifa életbeléptetésére és a kereskedelmi szerződések felmondására vonatkozó feltételek tekintetében pedig külön kimondatik, hogy ezen feltételek bármelyikének be nem tartása ugyanazzal a joghatálylyal bir, mint a viszonosság meg nem tartása.
Ezekben volt szerencsém a rendezés főbb irányelveit ismertetni.
Mielőtt most már a törvényjavaslat részleteire áttérnék, nem mulaszthatom el megjegyezni azt, hogy habár az ausztriai politikai viszonyok miatt nem volt lehetséges a 388. ir. sz. javaslatot, mely formaszerinti vámszövetség tervezetét tartalmazta, fentartani, nem lett volna az ország érdekeinek megfelelő eljárás, ha elejtettek volna mindazok az új intézkedések, melyek az 1897. év végeig fennállott vám- és kereskedelmi szövetség kiegészitésekép a két kormány közt annak idején megállapittattak és az emlitett javaslatba fel lettek véve.
Ennélfogva a kormánynak ragaszkodnia kellett azon állásponthoz, hogy azon összes előnyök, melyekre nézve a vám- és kereskedelmi szövetség megújitása iránt az osztrák kormánynyal folytatott tárgyalások során egyetértő megállapodás jött létre, számunkra biztositva maradjanak; módját kellett tehát ejteni annak, hogy ezen új intézkedések, a mennyiben az egyoldalú törvényhozási rendelkezésben helyt nem találhattak, ezzel kapcsolatosan teljes hatálylyal és természetesen szintén a viszonosság feltételezése mellett léptettessenek életbe.
Ezen új határozmányok közül az adóvisszatéritések és kiviteli jutalmakra vonatkozó - mint alább lesz szerencsém megokolni - törvényhozási intézkedést igényelvén, a jelen törvényjavaslatba fölvétetett. A többi határozatok, melyek az őrlési forgalom megszüntetésére, a vasutak kezelésére, az államvasutak díjszabásai utján nyujtandó kölcsönös támogatásra és egyenlő elbánásra, a consulatusi szolgálatra, a külföldi szaktudósitói intézmény szervezésére, a monarchia két állama közötti közbenső forgalmat feltüntető árúforgalmi statistika berendezésére, a tiroli gabonavám megszüntetésére, a szabadalmi oltalomra, az árújegy-, mustra- és minta-oltalomra, az állatforgalom megkönnyitésére és biztositására, a mesterséges borok forgalomba hozatalára és a mezőgazdasági termények hamisitására vonatkozó rendelkezések egyenlősitésére, végül a vám- és kereskedelmi értekezletekre vonatkoznak, nálunk közigazgatási uton lesznek életbeléptetendők. Ezen intézkedésekre vonatkozólag az osztrák kormánynyal létesitett egyezmény utján biztosittatott az, hogy azok Ausztriában is megfelelően érvényesittetni és a részünkről életbeléptetendő rendezés egész tartamára változatlanul fentartatni fognak, minthogy ezeknek teljes épségben való fentartása szintén a reciprocitás feltételei közé vétettek fel.
Ily módon biztositék szereztetett arra nézve, hogy azon kétségtelenül előnyösebb helyzet, melyet a tervezett új vám- és kereskedelmi szövetségnek immár mellőzött megkötése ép az abban felvenni szándékolt új határozatok által az eddigi állapotokhoz képest a magyar érdekek részére teremteni hivatott volt, az új rendezés mellett is érvényesülni fog.
A visszavont vámszövetségi törvényjavaslat utján érvényesiteni óhajtott módositásokra nézve végül még tisztelettel megjegyzem, hogy az általános vámtarifának kidolgozására vonatkozó határozat a jelen törvényjavaslat 4-ik §-ának intézkedése által pótoltatik, valamint, hogy a visszavont törvényjavaslattal egyidejűleg a képviselőház elé terjesztett azon külön törvényjavaslat, melyben a kormány felhatalmazást kért arra, hogy az 1851. évi vasuti üzletrendtartás határozmányainak hatályát a törvényhozás további intézkedéseig rendeleti uton fentarthassa, tárgytalanná vált, miután a most kilátásba vett rendezés a vasutak kezelésére vonatkozó VIII. vámszövetségi czikk eddigi rendezéseit nem érinti.
Ĺttérve ezek után a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat részleteire, a törvényjavaslat bevezető része, melyről már fentebb volt szerencsém megemlékezni, teljes szabatossággal jelöli meg azt a jogalapot, melyen rendelkezései érvényesittetnek. Az 1867. évi XII. törvénycikk idevágó határozatai alapján és azoknak részben szó szerint való idézése mellett megállapitja azt, hogy miután a birodalmi tanácsban képviselt királyságokkal és országokkal a vám- és kereskedelmi szövetség a törvényben előirt módon, vagyis a monarchia két állama törvényhozásainak egyetértő megállapodása utján megköthető nem volt, Magyarország az önálló vámterület jogállapotába jutott s ebből folyólag az ország önálló törvényes intézkedési joga alapján rendezi az Ausztriával való gazdasági ügyeit.
A törvényjavaslat 1. §-ának 1. és 2. pontjában a vámjövedék tiszta jövedelmének a közösügyi költségek fedezésére való forditása, valamint a legutóbb érvényben volt vám- és kereskedelmi szövetségi határozatoknak megfelelő jelenlegi állapotok fentartása tekintetében ugyanazon rendelkezéseket tartalmazza, melyek e részben az 1898. évi I. törvénycikk 1. §-ában foglaltatnak, azzal a módositással, melyet az ezen törvényjavaslat 2. §-ában érvényesitett intézkedések czéloznak.
Ehhez képest elrendeli, hogy az 1887. évi XXIII. törvénycikk 1. §-ának a tiszta vámjövedelem emlitett rendeltetéséről intézkedő második bekezdésében foglalt határozatok, továbbá a magyar korona országai és ş Felsége többi királyságai és országai közt kötött vám- és kereskedelmi szövetségről szóló 1878. évi XX. törvénycikknek az I-től bezárólag XXII-ig terjedő czikkeiben foglalt határozatoknak megfelelő jelenlegi állapotok azon módositásokkal, melyek ezeken a határozatokon a vámszövetség meghosszabbitásáról szóló 1887. évi XXIV. törvénycikk, az „osztrák-magyar Lloyd”-dal fennállott hajózási és postaszerződés megszüntetéséről, úgyszintén a vámszövetség VI. czikkének módositásáról szóló 1891. évi XXIX. törvénycikk, a monarchia két államának kormánya közt az érme- és pénzrendszerre vonatkozólag kötendő szerződésről szóló 1892. évi XVIII. törvénycikk, a vámszövetség XVI. czikkének módositásáról szóló 1893. évi XLI. törvénycikk és a vámszövetség VI. czikkének módositásáról szóló 1897. évi VIII. törvénycikk által tétettek, valamint a törvényjavaslat 2. §-ával kilátásba vett módositással hatályban tartatnak.
Kimondatik tehát, hogy az 1897. év végével lejárt vám- és kereskedelmi szövetség által teremtett gazdasági helyzetet a magyar törvényhozás a maga részéről fentartja és pedig saját akaratából szerződéses kötelezettség nélkül.
Az Ausztriával való vám- és kereskedelmi viszonyainknak javasolt szabályozásából következik, hogy - mint ezt az 1. § 1. pontja czélozza - az az állapot, a mely szerint a határvámbevételek a közösügyi költségek fedezésére forditandók, ugyanarra az időre, a melyre ez a szabályozás szól, szintén fentartassék.
1. és 2. pontjában foglalt intézkedések tartamának megállapitásánál irányadónak tekintett szempontról, valamint a 2. pont második bekezdéséről már fentebb volt szerencsém megemlékezni.
A t. képviselőház előtt ismeretes, hogy a magyar korona országai és ş Felsége többi királyságai és országai közt kötött vám- és kereskedelmi szövetségről szóló és a korábbi kormány által 1898. évi április hó 20-án benyujtott törvényjavaslattal az adóvisszatéritések és kiviteli jutalmak viselése tekintetében az 1887. évi XXIV. törvénycikk 2. §-ának a vámszövetség XI. czikkére vonatkozó határozmányától eltérő, új felosztási alap alkalmazása lett tervbe véve.
Hogy ezen igazságos megállapodások a jelenlegi állapotok hatályban tartása mellett érvényre jussanak és Magyarországnak ezen módozat alkalmazásából folyó új teherviselési aránya törvényes megerősitést nyerjen, a törvényjavaslat 2. §-a akként intézkedik, hogy a jövő év kezdetétől számitandó hatálylyal az adóvisszatéritések és kiviteli jutalmak felosztása azon elvnek érvényesitésével történjék, miszerint a magyar korona országai az adóvisszatéritésekből és kiviteli jutalmakból csakis annyit viseljenek, a mennyi saját kivitelükre esik.
Ebből az elvből folyólag, ugyancsak 1900. évi január 1-étől számitandó hatálylyal kimondandó lenne, hogy ha a czukorkiviteli jutalmak maximális összegét meghaladó kiviteli jutalmak fizettettek, a mely többleteket a czukoradó-törvény rendelkezései szerint a czukorgyártelepek tulajdonosai visszatériteni tartoznak, a magyar korona országai a visszatéritendő összegekben ugyanabban az arányban részesednek, a mely arányban viselik a czukorkiviteli jutalmakat.
Az ekkép szabályozandó ügycsoportot illetőleg az eddigi állapot t. i. az volt, hogy az adóvisszatéritések és kiviteli jutalmak a monarchia két állama és a megszállott tartományok közt nem a valódi kivitel, hanem az adójövedelmek arányában viseltettek. Minthogy pedig az ipari termelést közvetlenül érintő fogyasztási adóink nyers jövedelme Ausztriának ugyanezen adókból eredő nyers jövedelméhez más arányban áll, mint az illető adótárgyakbeli kivitelünk Ausztriának hasonló kiviteléhez, ezen helyzet Magyarországra nézve a multban azt eredményezte, hogy államkincstára a lejárt vámszövetség határozatának alkalmazása mellett őt illetéktelenül érő terhet viselt, mig a törvényjavaslat idézett rendelkezéseinek érvényesitése Magyarországra nézve ezen teherviselés tekintetében igazságosabb állapotot fog biztositani.
A 2. § második bekezdésében foglalt rendelkezést az a körülmény teszi szükségessé, hogy a czukortermelési időszak a naptári évvel nem esik össze, minek folytán az 1900. évből a czukortermelési időszak végéig (julius 31-éig) terjedő időre átmenetileg külön, számszerűen meghatározott felosztási kulcs volt alapul veendő.
A kormány utasitást kér arra, hogy a vám- és kereskedelmi szövetség létesitése végett az osztrák kormánynyal a tárgyalásokat legkésőbb az 1901. évben inditsa meg.
Ezen utasitásból nem következik ugyan, hogy az Ausztriával korábban fennállott vámszövetségi viszony feltétlenül helyreállitandó, hanem kifejezést kivánunk adni annak, hogy a mennyiben meg vannak a feltételek arra nézve, hogy kereskedelmi szerződéseink lejárta előtt a vámszövetség az ország érdekeinek megfelelő, méltányos feltételek mellett a törvényben megállapitott módon létesithető, annak megkötésére készek vagyunk és törekedni fogunk.
Minthogy pedig a vámszövetségből a két államnak vám- és kereskedelmi tekintetben a külfölddel szemben egységes eljárása következik, a törvényjavaslat 3. §-a a kormánynak utasitást ad arra is, miszerint a végett, hogy az idegen államokkal szemben elfoglalandó álláspontunk tisztáztassék és érdekeink kellőleg érvényre juttassanak, a tárgyalásokat az ausztriai kormánynyal szintén inditsa meg. A tárgyalandó anyag fontosságánál és nagyságánál, nemkülönben annál a követelménynél fogva, hogy a törvényhozásnak is legyen elég ideje a kormányok tárgyalásának eredményei felett határozni, a tárgyalások már az 1901. folyamán meginditandók.
A 4. és 5. §-okhoz
Tervezett intézkedésekről, nemkülönben ez intézkedések indokairól már fentebb volt szerencsém megemlékezni.
A végrehajtási záradékot tartalmazza.
Minthogy a javaslatba hozott rendezés egyrészt az 1867. évi XII. törvénycikk határozatainak teljesen megfelel és az abban biztositott jogainkat minden irányban sértetlenül fentartja, - másrészt pedig hivatva van arra, hogy a monarchia másik államával való vám- és kereskedelmi viszonyainkban az utóbbi időben sajnosan nélkülözött állandóság alapját megteremtse és ekként gazdasági életünk tovább-fejlesztését biztositsa, kérem a tisztelt képviselőházat, hogy az ezennel benyujtott törvényjavaslatot sürgősen tárgyalás alá venni és elfogadni méltóztassék.
