Az 1892. évi XVII. tc. felsorolja azokat a koronaértékre szóló érméket, a melyek az arany érméken kivül veretendők. Az ott megnevezett ezüst, nikel és bronz érmék sora tehát a jelen törvény értelmében kiegészittetik az ezüst öt-koronással.
Az öt-koronások 900 ezredrész ezüstöt és 100 ezredrész rezet tartalmazó ötvözetből veretnek. Az öt-koronások ötvözetének finomsága meghaladja e szerint az egykoronások 835 ezredrész finom ezüstöt tartalmazó ötvözetének finomságát, és egyenlő az ezüst egy-forintosok ötvözetével. Az ötvözet e magasabb finomságának egyik egészen gyakorlati jelentőségű indokát az képezi, hogy az öt-koronások a szintén 900/1000 finom ezüst-forintosokból lévén veretendők, az ezüst-forintosokból nyert verdeanyag az ötvözetnek minden további változtatása nélkül a veretésre felhasználható. Ezenkivül ez az ötvözet a tapasztalat szerint a kopásnak, a melyet az érmék a pénzforgalomban szenvednek, legjobban áll ellent. Minthogy végül az alább előadandó okoknál fogva az öt-koronásokat aránylag nagyobb belértékűvé óhajtottam tenni az egy-koronásoknál, az érmék beltartalmát pedig azok súlya és finomsága határozza meg, a magasabb finomság folytán az öt-koronások súlya volt csökkenthető, a mi a forgalomra alkalmasabbakká teszi ezeket az érméket.
A kilogram ötvözött ezüstből 41 2/3 darab öt-koronás veretik. Az öt-koronás súlya tehát 24 gram lesz.
Az egyes érmének ez a kerekszámban kifejezhető súlya a tömegben való kezelés szempontjából rendkivül előnyös. Igy 125 darab öt-koronás súlya épen 3 klgr., 250 darab öt-koronás 6 klgr., 500 darab öt-koronás 12 kilogram.
Ez a súlymegállapitás az ötvözet finomságával kapcsolatosan meghatározza az öt-koronásnak súlyszerinti értékarányát a koronaérték aranyérméihez. Ez az értékarány 14.16:1. Az egy-koronások hasonló viszonylata 13.69:1. Az ezüst forintosoknak a koronaláb szerinti értékaránya az aranyhoz 18.22:1. Az öt-koronás tehát beltartalma szerint értékesebb öt darab egy-koronásnál, de kevesebb beltartalommal bir, mint 2 1/2 ezüst forintos. Az egy-koronásokét meghaladó ez a magasabb beltartalom azért mutatkozik indokoltnak, mert az öt-koronás magasabb rendű váltópénznek van gondolva. Azt javasolom ugyanis az 5. §-ban, hogy az öt-koronások fizetési ereje magasabb összegben szabassék meg, mint az egy-koronásoké.
A tervezettnél magasabb beltartalmat, olyat, a mely az ezüst forintosok beltartalmát megközelitené, ellenben azért nem vélek az öt-koronásokra nézve megállapitandónak, mert ez által ez érmék súlya és terjedelme növekedvén, azok kényelmetlenekké és ennek folytán a forgalomra kevésbé alkalmasakká válnának, másrészt pedig azért, mert váltópénzjellegöknél fogva ez érmék tulajdonképi értéke abban keresendő, hogy utalványt képeznek értékpénzre, a mint hogy a készfizetéseknek törvényes elrendelése után életbe is lép az államnak az a kötelezettsége, hogy forgalomba bocsátott minden váltópénzét váltópénztárainál értékpénzek ellenében beváltja. Ebben az értelemben az öt-koronások, tekintet nélkül fémtartalmukra, legalább is oly értékesek, mint az ezüst forintosok, a melyekkel szemben értékpénz-jellegöknél fogva az államnak az a kötelezettsége, hogy azokat a rendes pénztári szolgálat keretében arany érmék ellenében átváltsa, egyáltalában nem áll fenn.
Az öt-koronások veretésénél az egyes érménél megengedett legnagyobb eltérés a törvényszabta finomságtól ugyanaz, mint a melyet az 1892. évi XVII. tc. az egy-koronások veretésénél enged meg; a súlyban ellenben csak félannyi eltérés engedtetik meg, mint az egy-koronásoknál. E szabályok egyeznek egyéb modern pénzrendszerekre vonatkozó törvényes szabályokkal.
Az öt-koronások külső kiállitására vonatkozó javaslatomnál irányadó az volt, hogy tekintve ezeknek az érméknek természetét, a mely szerint azok érmerendszerünkben az egy-koronásokkal egy kathegoriába tartoznak, az öt-koronások kiállitásánál lehetőleg ugyanaz a rendszer alkalmaztassék, a mely az egy-koronásoknál alkalmaztatott. A javasolt kiállitás tehát csak annyiban tér el az egy-koronásokétól, hogy az öt-koronás hátlapján a magyar koronát lebegő angyalok tartják, a mely eltérés nézetem szerint, tekintve az érméknek aránylag nagyobb méreteit, azok csinját emeli.
Az öt-koronások átmérője - 36 mm. - a pénzverési technika szempontjából és az érme kényelmes kezelhetése szempontjából ajánlható. Tájékozásul megemlitem, hogy az egy-koronás átmérője 23 mm., az ezüst egy-forintosé 29 mm., az ezüst két-forintosé 36 mm. volt, az öt-frankos átmérője 37 mm., az öt-márkásé 38.
Az öt-koronások - mint egyáltalában minden váltópénz - kizárólag az állam számlájára veretnek.
Öt-koronások egyelőre 19,200.000 korona összegben veretendők. Az államjegyekből álló függő adósság teljes beváltásáról szóló törvény értelmében a monarchia mindkét államában egyelőre 64 millió korona összegű öt-koronás veretendő a végből, hogy ez érmék megfelelő összegű beváltandó államjegyek helyettesitésére bocsáttassanak forgalomba. Az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződés értelmében a két államban veretendő váltópénzek összcontingensei a monarchia két állama között 30:70 arányban lévén felosztandók, az öt-koronások 64 millió összcontigenséből Magyarországra, 30%-kal számitva, 19,200.000 korona jut.
A veretésre és forgalombahozatalra vonatkozó határidők rendeleti uton állapittatnak meg. Ez a rendelkezés megfelel az 1892. évi XVII. tc. alapján veretendő, a koronaértékre szóló érmékre vonatkozólag az emlitett törvénycikkben foglalt hasonló természetű határozatoknak és alig igényel bővebb indokolást.
Az 1892. évi XVII. tc. 19. §-a megállapitja az egy-koronások és a koronaértékre szóló nikel és bronz érmék fizetési erejét az állami és egyéb közpénztáraknál, továbbá a váltópénztárak kötelezettségét, ezeket az érméket értékpénz ellenében beváltani, végre a nevezett érmék fizetési erejét a magánforgalomban. A javasolt törvényes intézkedéssel az 1892. évi XVII. tc. idézett szakaszában az egy-koronásokra vonatkozólag megállapitott rendelkezések az öt-koronásokra kiterjesztetnek azzal az eltéréssel, hogy az öt-koronások fizetési ereje a magánforgalomban 250 koronára szabatik, eltérőleg az egy-koronások fizetési erejétől a magánforgalomban, a melynek határa 50 korona.
Mig egyrészről a váltópénz természete és az aranyérték jellegének és gazdasági consequentiáinak megóvása szükségessé teszik, hogy a váltópénz fizetési ereje a magánforgalomban aránylag szűk összegben legyen megszabva, addig másrészről nézetem szerint ez az eltérés az egy-koronásokra vonatkozó hasonló rendelkezéstől indokolva van első sorban már az öt-koronás nagyobb névértéke által; mert ha az egy-koronásokra ez irányban fennálló intézkedés az öt-koronásokra egyszerűen kiterjesztetnék, ennek az lenne a következménye, hogy senki tiz darab öt-koronásnál többet egy összegben fizetésül magánossal szemben fel nem használhatna, a mi az adós részére, különösen olyan helyen, a mely az ezeknek az érméknek átváltására hivatott állami pénztáraktól némileg távolabb fekszik, gyakran indokolatlanul kedvezőtlen helyzetet teremtene.
Figyelemmel voltam ennél a javaslatomnál arra a körülményre is, hogy az öt-koronások forgalombahozatalának közvetlen czélját az képezi, hogy ezek az érmék a forgalomban beváltott államjegyeket pótolnak. Minthogy pedig az államjegyek korlátlan fizetési erővel felruházott fizetési eszközöket képeznek, nem látszik indokolatlannak, hogy a helyettük forgalomba jövő fizetési eszközök is oly fizetési erővel ruháztassanak fel, a mely legalább a belföldi kisforgalomban az érmék tulajdonosát megóvja attól, hogy az érméknek alkalmazása már aránylag oly csekély összegű, mint az ötven koronát csak kevéssel meghaladó fizetéseknél, törvényes akadályokba ütközzék.
Ezt a magasabb határt az öt-koronások fizetési erejére nézve 250 koronában véltem megszabhatónak, mint oly összegben, a mely egyrészt annak, a ki ez érmékkel fizetni kiván, érdekeit kellőleg megvédi, másrészt a belföldi kisebb forgalomban szokásos fizetések arányait alig haladja meg. Megjegyzem még, hogy az egy-koronások fizetési ereje 50 koronában lévén megállapitva, az öt-koronások fizetési erejére megszabott összeg a két érme névértéke közti aránynak is megfelel.
Ezek szerint tehát az öt-koronások fizetési ereje akként lenne szabályozva, hogy azok állami és közpénztáraknál korlátlanul, a magánforgalomban pedig 250 korona erejéig lennének fizetésképen elfogadandók, a váltópénztáraknál pedig ezek az érmék értékpénz ellenében át lennének válthatók.
Az 1892. évi XVII. tc. 20. §-ában foglaltatnak azok a rendelkezések, a melyek az átlyukasztott, meghamisitott és oly ezüst, nikel és bronz érmékre vonatkoznak, a melyek súlya máskép, mint a rendes forgalom folytán kevesbedett, valamint azokra az ezüst, nikel és bronz érmékre, a melyek a hosszas forgalom és kopás következtében súlyukban vagy felismerhető voltukban szenvedtek. A koronaérték megállapitásáról szóló alaptörvény e rendelkezései abban a mérvben, a melyben egy-koronásokra vonatkoznak, az öt-koronásokra is kiterjesztetnek.
Az 1892. évi XVII. tc. 23. §-a arról intézkedik, hogy az ausztriai értékben - akár érczpénzben, akár nem abban - teljesitendő fizetések a korona-érték és az ausztriai érték között fennálló értékarány szerint, a mely szerint két korona egyenlő egy forinttal, a koronaérték értékpénzeiben és a koronaértékre szóló egyéb érmékben, ez utóbbiakban fizetési erejökhöz mérten, teljesithetők. Ez a törvényes intézkedés a jelen törvényjavaslatnak ugyancsak 5. §-a értelmében az öt-koronásokra is kiterjesztetik.
Ez a szakasz a törvény életbeléptetéséről intézkedik. A törvény hatályba léptének idejét a ministerium rendeleti uton állapitja meg. Az 1892. évi XVIII. törvénycikkel az ország törvényei közé iktatott, az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződés hatályának tartama alatt azonban ez a törvény az Ausztriával fennálló szerződéses viszony folytán csak az alatt a feltétel alatt léptethető életbe, ha az öt-koronás érmék veretése iránt a két állam között megfelelő szerződés jön létre. Ez a szerződés, a mely az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződést kiegészitő pótszerződést képez, a III. számú törvényjavaslatban terjesztetik elő.
A végrehajtási záradékot tartalmazza.
