1899. évi XXXIII. törvénycikk indokolása

az 1892:XVIII. tc. alapján a magyar korona országainak kormánya és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormánya között az érme- és pénzrendszerre vonatkozólag kötött szerződést kiegészitő pótszerződésről * 

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

Fölhatalmazza a kormányt, hogy az ezüst öt-koronások veretése tárgyában az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződést kiegészitő pótszerződést a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormányával megköthesse és e pótszerződés szövegét egyuttal beczikkelyezi.

Az I. czikkhez

L. az 1892. évi XVII. törvénycikk kiegészitéséről szóló törvényjavaslat 1., 2. és 3. §-ait és azok indokolását.

Az érmék darabolása, ötvözete, súlya, a megengedett eltérések a törvényszabta súlytól és finomságtól és az érmék méretei az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződés hatálya alatt a szerződéses viszonyban álló két államban egyenlő intézkedésekkel lévén szabályozandók, a veretendő ezüst öt-koronásokra vonatkozó ily irányú határozmányok egyformasága a két államban ebben a czikkben állapittatik meg úgy, a hogy az a koronaértékre szóló többi érmékre vonatkozólag az alapszerződésben történt.

A II. czikkhez

L. az 1892. évi XVII. törvénycikk kiegészitéséről szóló törvényjavaslat 4. §-át és annak indokolását.

A mint már az itt hivatkozott helyen volt szerencsém előadni, az államjegyek teljes beváltásáról szóló törvényjavaslat értelmében 64 millió korona összegben veretendők öt-koronások. E czikkben ugyanez az összeg állapittatik meg, mint a két állam által veretendő összcontingense ez érméknek. Az alapszerződés értelmében a váltópénz-contingensek a két állam között a 30:70 arányban lévén felosztandók, a 64 millió koronának 30%-a, 19.2 millió képezi Magyarország, 70%-a, 44.8 millió Ausztria contingensét.

A veretendő ezüst öt-koronásoknak az a rendeltetése, hogy a beváltandó államjegyek egy részét a forgalomban pótolják, minek folytán az államjegy-bevonási művelet nem kezdhető meg mindaddig, a mig az öt-koronások rendelkezésre nem állanak. Ezért kötelezettséget vállal e czikkben a két szerződő fél, hogy az érmék veretéséről a pótszerződés megkötése után azonnal fog intézkedni olykép, hogy a veretés mindkét részen legkésőbb egy év alatt befejeztessék.

Az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződés értelmében a mindegyik államban vert érmék a másik állam területén ép oly törvényes fizetési eszközöket képeznek, mint az illető állam saját veretű érméi. Ennek folytán, nemkülönben azért, mert ezek az érmék az államjegyek helyett bocsátandók forgalomba, az öt-koronások forgalombahozatala is a két államban egyetértőleg rendelendő el.

A III. czikkhez

Az ezuttal előterjesztett törvényjavaslatokat bevezető általános indokolásban volt szerencsém előadni, hogy az öt-koronások veretésére vonatkozó javaslatomra többi között három elvi szempont volt irányadó.

Az a szempont, hogy az öt-koronásoknak veretése és forgalombahozatala folytán a monarchia nem teljes értékű fizetési eszközeinek összege ne szaporittassék, hogy a monarchia forgalmát terhelő ezüstcourans veszteség nélkül apasztható legyen, és végül, hogy ez a művelet is alkalmul szolgáljon arra, hogy a jegybank aranykincse a felveendő készfizetésekre való tekintettel erősbittessék.

Ezek a szempontok érvényesittetnek a pótszerződés III. czikkében. A veretendő öt-koronások veretésére szükséges ezüst akként szereztetik be, hogy a monarchia két államában veretendő öt-koronások teljes contingensével egyenlő névértékű ezüst forintosok szereztetnek meg az Osztrák-magyar banktól egyenlő összegű husz-koronások lefizetése ellenében. Az igy megszerzett ezüst forintosok teljes összegökben verdeanyagkép használandók fel, tehát beolvasztandók, a nélkül, hogy az a részök, a mely az öt-koronások veretésére ez érmék csekélyebb beltartalma folytán nem szükségeltetik, forgalomba lenne hozható.

Az ezüst forintosoknak arany ellenében való beszerzésére vonatkozólag az Osztrák-magyar bankkal kötendő és a jelen czikkben előrelátott egyezmény az V. szám (395. sz.) alatt előterjesztett törvényjavaslatban foglaltatik.

A IV. czikkhez

L. az 1892. évi XVII. törvénycikk kiegészitéséről szóló törvényjavaslat 5. §-át és annak indokolását.

Az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződés XI. és XVIII. czikkei értelmében e szerződés hatálya alatt a mindegyik államban vert érmék mindkét államban egyenlő fizetési eszközöknek tekintendők úgy a magánforgalomban, mint a forgalom szempontjából az állami és egyéb közpénztáraknál is, csupán az állami és egyéb közpénztárak által bevont érmék esnek a szerint, hogy melyik állam veretését viselik, különféle elbánás alá. Az alapszerződésnek e rendelkezései a IV. czikkben az öt-koronásokra is kiterjesztetnek, a mivel kapcsolatban az öt-koronásoknak mindegyik államban egyformán megadott fizetési erő a magánforgalomban, szintén kölcsönösen biztosittatik.

Az alapszerződésnek XV., XVI. és XX. czikkeiben foglalt és az öt-koronásokra ugyancsak a pótszerződés jelen czikke által kiterjesztett rendelkezések a két állam veretéseinek kölcsönös ellenőrzésére, a veretési ügyre vonatkozó kölcsönös közlésekre, végre az alapszerződés tartamára, megujitására, fölmondására és liquidatiójára vonatkoznak.

A 2. §-hoz

E pótszerződés a vele szorosan összefüggő, az államjegyek teljes beváltásáról szóló törvénynyel egyidejűleg lép életbe. Végrehajtásával a szerződés megkötésére felhatalmazott ministerium bizatik meg.