Az államjegyekből álló függő adósság teljes beváltásáról szóló törvényjavaslat V. czikke akként rendelkezik, hogy a közös költségen beváltandó államjegyek 80 millió a. é. forintot tevő részének a forgalomban való helyettesitése végett mindegyik kormány az Osztrák-magyar bankkal kötendő egyezmény utján a bankot meg fogja bizni, hogy 80 millió a. é. forint, azaz 160 millió korona erejéig tiz-koronás bankjegyeket bocsásson ki. Ennek az egyezménynek megkötésére hatalmaztatik fel a kormány a törvényjavaslat 1. §-ában, melylyel az egyezmény szövege egyuttal beczikkelyeztetik.
Eltekintve a jegykibocsátás czéljától, a mely ezt a kibocsátást a mondottak szerint a közösen végrehajtandó valutarendezési művelet egyik részévé teszi, e tárgynak egyezmény utján való rendezése már azért is szükséges, mert a jegykibocsátás arra a jegybankra van bizva, a melynek mindkét állam a bankjegyszabadalmat adományozza.
Az egyezmény I. czikke azt, az államjegyekből álló függő adósság teljes beváltásáról szóló törvényjavaslat szerint megállapitandó alaprendelkezést tartalmazza, hogy mindegyik állam utasitja a bankot, hogy az alapszabályok értelmében kibocsátható bankjegyeken kivül tiz koronára szóló bankjegyeket is bocsásson ki, a melyek a fölmondott államjegyek beváltására forditandók.
A II. czikkhez
A jelen törvényjavaslatokat bevezető általános előterjesztésemben volt szerencsém előadni, hogy a tiz-koronás bankjegyek forgalma ideiglenes intézménynek van gondolva, a melynek fennállása azonban előzetesen határidőhöz nem köttetik. Ennek folytán az ezt a jegykibocsátást szabályozó intézkedéseknek a banknak adott megbizással együtt arról is kell rendelkezni, hogy ez a megbizás bármikor teljesen megvonható. Volt szerencsém azt is előadni, hogy a tiz-koronás bankjegyeknek bármikor való teljes bevonása mellett az a lehetőség is fentartandó, hogy a kibocsátás maximális contingense a pénzforgalom jövő alakulása szerint bármikor leszállitható.
Ezek az intézkedések a II. czikkben foglaltatnak. A tiz-koronás bankjegyek teljes vagy részleges bevonását azonban a pénzforgalom szempontjából oly fontos intézkedésnek tartom, hogy annak elhatározását a törvényhozás számára vélem fentartandónak.
A III. czikkben
A tiz-koronás bankjegyek kibocsátására vonatkozó külön rendelkezések. A mennyiben ily rendelkezések nem tétetnek, a tiz-koronás bankjegyek kibocsátása a bank alapszabályai érvényesek. Ezek a külön rendelkezések röviden összefoglalva a következők:
A tiz-koronás bankjegyek kibocsátása 160 millió koronára van contingentálva; ugyanekkora összeget fizet le a két kormány az Osztrák-magyar banknál a koronaérték arany érméiben. Ezek az arany érmék a tiz-koronás jegyek külön fedezetére szolgálnak és egyébre nem fordithatók. Az Osztrák-magyar bank köteles, a két kormánynak a törvényhozások jóváhagyásával hozzá intézett felszólitására, a tiz-koronás bankjegyeket egész összegükben vagy részben bevonni. Ebben az esetben, a kormányok a tiz-koronás jegyek fedezetét képező aranyból a bevonandó jegyek összegével egyenlő összeget utalnak a bank végleges tulajdonába, de fentartják maguknak azt a jogot is, hogy a bevonandó tiz-koronás bankjegyek beváltására szükséges fizetési eszközöket a banknak egyéb fizetési eszközökben szolgáltathatják és ennek fejében ugyanoly összegű arany érmét a banktól visszavesznek.
A készfizetések törvényszerinti felvételének napján az Osztrák-magyar banknál lefizetett és időközben sem vissza nem vont, sem annak tulajdonába már át nem utalt arany érmék, a melyeknek összege a mondottak szerint egyenlő a tiz-koronás bankjegyeknek akkor megengedett contingensével, a bank végleges tulajdonába mennek át. Ha tehát a készfizetések felvétele után lennének a tiz-koronás bankjegyek egészben vagy részben bevonandók, a két kormányt a készfizetések felvételéig megillető az a jogositvány, hogy a tiz-koronás bankjegyek beváltására bárminő törvényes fizetési eszközöket adjanak a banknak, és a megfelelő aranyat visszavegyék, már nem érvényesithető. Ha a bank szabadalma lejár, mielőtt a készfizetések kötelezettsége a bankra nézve érvénybe lépett volna, vagy a bank ez idő előtt felszámolásba lép, a tiz-koronás bankjegyek mindenesetre bevonandók, és a két kormány a rendelkezésére álló két eljárás közül, hogy vagy a bevonandó tiz-koronások összegének megfelelő aranyat a banknak átutalja, vagy a beváltásra szükséges fizetési eszközöket a banknak más fizetési eszközökben szolgáltatja és ennek fejében a megfelelő összegű aranyat visszaveszi, szabadon választhat.
A 160 millió koronás contingens mellett, az Osztrák-magyar bank további megbizást nyer, hogy szükség esetén egy kisebb, és még ideiglenesebb jellegű contingensen belül további tiz-koronás bankjegyeket bocsásson ki.
A két állam ugyanis a közös költségen beváltandó egész 112 millió forint államjegy beváltását az Osztrák-magyar bankra bizván, a forgalomban tiz-koronás bankjegyekkel helyettesitendő 80 millió forint államjegy levonásával még fenmaradó 32 millió forint államjegynek a forgalomban való helyettesitésére rendelt 64 millió korona összegű ezüst öt-koronásokat is a banknak adja át. Hogy a papirpénzhez szokott forgalomnak esetleges igényei átmenetileg ebben az irányban kielégithetők legyenek, és hogy az ellen az eshetőség ellen is biztositva legyünk, ha a forgalom viszonylag rövid idő alatt az egész 32 millió forintnyi (64 millió korona) öt-koronás mennyiséget nem venné föl, az Osztrák-magyar bank megbizatik, hogy 20 millió korona erejéig a rendes 160 millió koronás contingensen felül is bocsáthasson ki tiz-koronás bankjegyeket olyképen, hogy a kibocsátott jegyekkel egyenlő összegű ezüst öt-koronásokat pénztáraiban visszatart. Ez a megbizatása a banknak azonban a készfizetések felvételére vonatkozó kötelezettségének életbeléptetésével önmagától megszünik; azonkivül e határnap előtt is a két pénzügyminister ezt a megbizást a banktól egészben vagy részben megvonhatja. Természetesen hatályát vesztheti e megbizás abban az esetben is, ha a készfizetések felvételéig a törvényhozások intézkednek a tiz-koronás bankjegyek teljes vagy részleges bevonásáról.
Ha a banknak ez a jogositványa, hogy ezüst öt-koronások ellenében tiz-koronás bankjegyeket kiadhat, bármi okból egészen vagy részben megszünik, a két kormány köteles az ezeknek a bankjegyeknek beváltására szükséges fizetési eszközöket a banknak kivánságra rendelkezésére bocsátani és egyuttal az ezen bankjegyek ellenében visszatartott ezüst öt-koronásokat a banktól visszavenni.
Ĺttérve a III. czikkben foglalt e rendelkezések részleteire, az 1. pont arról intézkedik, hogy a két pénzügyminister 160 millió koronát fizet le az Osztrák-magyar banknál a koronaérték aranyérméiben. A két pénzügyminister a lefizetést az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződés XIX. czikkében megállapitott arányban teljesiti.
A 2. pont szerint a lefizetett aranyérmék a tiz-koronás bankjegyek külön fedezetét képezik, és csak a 7-ik pont értelmében vonhatók vissza. Akkor ugyanis, ha a két törvényhozás a II. czikk értelmében a tiz-koronás bankjegyeknek teljes vagy részleges bevonását még a készfizetések felvétele előtt elhatározza és a két kormány a bevonandó bankjegyek beváltására szükséges fizetési eszközöket a banknak nem a befizetett arany átutalásával, hanem egyéb fizetési eszközökben szolgáltatja.
A 3. pont a tiz-koronás bankjegyek contingensét állapitja meg. Ez a contingens 160 millió korona és egyenlő az 1. pont értelmében lefizetendő aranyérmék összegével. Minthogy a tiz-koronás bankjegyek kibocsátásának az a czélja, hogy a beváltandó államjegyek megfelelő összegét helyettesitsék a forgalomban, a tiz-koronás bankjegyek kibocsátása csak akkor kezdhető meg, ha a beváltandó öt-forintos és ötven-forintos államjegyek fölmondása már megtörtént.
A 4. pont értelmében a tiz-koronás bankjegyek a készfizetések fölvételéig (10. pont) az e czélra lefizetett aranynyal teljesen fedezendők és ez az arany másra nem forditható.
Minthogy azonban kibocsátott tiz-koronás bankjegyek a bank pénztáraiba felváltás utján is folyhatnak vissza, és ezért helyettük oly bankjegyek jöhetnek forgalomba, a melyek fedezetére a tiz-koronások fedezetét képező aranyérmék nem szolgálhatnak, sőt a facultativ készfizetések esetén tiz-koronás bankjegyek helyett érczpénz is mehet ki a bank pénztáraiból, a bank feljogosittatik, hogy a már kiadott, de pénztáraiba ismét visszafolyt tiz-koronás bankjegyeket, az érczbeli és bankszerű fedezet megállapitásánál, valamint a jegyadó kiszámitásánál is, a bankjegyforgalom teljes összegéből levonhassa. A bank tehát ezekkel a visszafolyt tiz-koronás bankjegyekkel olykép járhat el, mint alapszabályainak 110. czikke értelmében a pénztáraiban levő államjegyekkel, addig, mig az államjegyek kényszerforgalma tart.
Az 5. pontban foglalt rendelkezések további végrehajtását képezik az államjegyekből álló függő adósság teljes beváltásáról szóló törvényjavaslat VI. czikkének, a melynek értelmében a fölmondott öt-forintos és ötven-forintos államjegyek beváltásával az Osztrák-magyar bank bizandó meg. E tárgyban az idézett törvényjavaslat X. czikke értelmében a két pénzügyminister az Osztrák-magyar bankkal ugyanakkor fog megállapodni, a mikor a bankot tiz-koronás bankjegyek kibocsátására utasitani fogja. E megállapodások foglaltatnak ez 5. pontban.
Kimondatik, hogy a közös költségen beváltandó államjegyeket, miután azok fölmondattak, az Osztrák-magyar bank fogja a kormánynyal egyetértőleg megállapitandó pénztárainál a kibocsátandó tiz-koronás bankjegyek és a banknak a két pénzügyi kormányzat által átadandó ezüst öt-koronások ellenében beváltani.
A beváltás a gyakorlatban természetesen nem történhetik úgy, hogy minden egyes beváltott államjegy ellenében az új fizetési eszközök egy megfelelő része adatik ki; a banknak kötelessége lesz azonban arra ügyelni, hogy az új fizetési eszközök kiadása lehetőleg arányosan történjék az államjegyek bevonásával.
Az Osztrák-magyar bank a beváltási műveletről mindegyik érdekelt hatóságnak számol és e számadások alapján fog az államjegyekből álló függő adósság teljes beváltásáról szóló törvényjavaslat IX. czikke értelmében a két államkincstár egymás közt leszámolni.
Minthogy a bankot terhelő és általa végrehajtandó beváltás ellenértékét a két állam kormánya a banknak tényleg szolgáltatja, a mennyiben a beváltandó államjegyek összegének egy része fejében ezüst öt-koronásokat ad át a banknak, ez összeg egy másik része fejében pedig bankjegyek kibocsátásával bizza meg a bankot olykép, hogy ezeket a bankjegyeket fedezi és a bankjegyek beváltásáról is gondoskodik, a banknak kötelessége lesz, ha a beváltandó államjegyeknek egész összege beváltásra nem kerül, a mutatkozó egyenleget a két pénzügyi kormányzatnak törvényes fizetési eszközökben kifizetni. Ez a kifizetés ugyanabban az arányban lesz a két pénzügyi kormányzattal szemben teljesitendő, a mely arányban a beváltásra nem kerülő államjegyek összegének megfelelő megtakaritás az államjegyekből álló függő adósság teljes beváltásáról szóló törvényjavaslat IX. czikke értelmében a két államkincstárt megilleti. E kifizetéssel a bank és a két állam között a közvetlenül a beváltási műveletből folyó minden kölcsönös kötelezettség teljesitve lévén, a banknak átadott, de a beváltásra szükségessé nem vált ezüst öt-koronások a bank tulajdonába mennek át, és a hasonlókép államjegyek beváltására szükségessé nem vált tiz-koronás bankjegyek a bank szabad rendelkezésére maradnak.
A 6. pont arról a 20 millió koronás contingensről intézkedik, a melyen belül a banknak tiz-koronás bankjegyek és ezüst öt-koronások kiadása között virement engedtetik.
Minthogy ez a jegykibocsátás maximalis összeghez van kötve, csak meghatározott nemű érmék alapján történhetik, és ezek az érmék, mivel tiz-koronás bankjegyek külön fedezetét képezik, egyuttal más bankjegyek fedezetére nem fordithatók, ez a jegykibocsátás a bank heti kimutatásaiban külön mutatandó ki.
Már volt szerencsém jelezni, hogy ez a része a tiz-koronás bankjegy-kibocsátásnak arra szolgál, hogy az áttérést a papir fizetési eszközök használatáról az érczpénz használatára abban a forgalomban, a mely a kisebb fizetési eszközöket igényli, megkönnyitse. Ez az átmeneti intézkedés azonban csak rövid időre szoritkozhatik, és semmi esetre sem terjedhet túl azon az időponton, a melyben a bank készfizetési kötelezettsége életbe lép, mert a készfizetések felvételének komoly akadályát látnám abban, ha a törvényhozásnak akkor, a mikor a készfizetések felvétele iránt fog határozni, a tiz-koronás bankjegyeknek amugy is a készfizetések sikerének szempontjából maximalisnak mondható 160 millió koronás contingensen felül is kellene még oly kis czímletű papir fizetési eszközök forgalmával számolni, a milyenek a tiz-koronás bankjegyek.
Ezért a banknak az ezüst öt-koronások ellenében kiadott tiz-koronás bankjegyek kibocsátására vonatkozó megbizatása azon a napon, a melyen a készfizetések felveendők, önmagától megszünik; ez által a bank kényszeritve lesz, a 160 millión felül kiadott tiz-koronás bankjegyeket, a mennyiben ilyeneket tényleg forgalomba hoz, a készfizetések felvételéig tervszerűen apasztani, a forgalom pedig kénytelen lesz, megfelelő szükségletét kisebb czímletű fizetési eszközök iránt érczpénzzel kielégiteni.
A két pénzügyminister még a készfizetési kötelezettség beállta előtt is bármikor megvonhatja a banktól egészen vagy részben az erre a kibocsátásra vonatkozó megbizást azért, hogy ez a kibocsátás a valódi szükség által igényelt összegre legyen szoritható.
Megjegyzem, hogy az utóbbi intézkedés itt, a 6. pontban foglaltatik, mig a most emlitett megbizás önmagától való megszünése a készfizetések felvételének idejében e czikk 10. pontjában van elrendelve, a hol a készfizetések felvételének elrendeléséből folyó következmények, a mennyiben a tiz-koronás bankjegyek kibocsátásának ügyére vonatkoznak, összefoglalva kerülnek kifejezésre.
A 7. pont szabályozza a két pénzügyi kormányzat és az Osztrák-magyar bank kölcsönös kötelezettségeit abban az esetben, ha a tiz-koronás bankjegyek teljes bevonása, vagy contingensük leszállitása rendeltetik el.
A banknak kötelessége a tiz-koronás bankjegyek bevonása iránt a kivánt mérvben intézkedni. Viszont a két pénzügyi kormányzatnak kötelessége a bevonandó tiz-koronás bankjegyek beváltására szükséges fizetési eszközöket a banknak szolgáltatni, mert a bank a kibocsátott bankjegyek ellenértékét a két államkincstárral szemben akkor lerótta, a mikor az államjegyeket beváltotta és beszolgáltatta.
E fizetési eszközök, mint már volt szerencsém emliteni, lehetnek a banknál lefizetett arany érmék, a melyek ez esetben a bank tulajdonába átutaltatnak, vagy pedig más törvényes fizetési eszközök, a mely esetben egyenlő összegű arany érmék a banktól visszavétetnek.
A két pénzügyminister esetenkint meg fog egyezni, hogy a két eljárás közül melyiket alkalmazza.
A szabad választás a két eljárás között azonban az alább, a 10-ik pontban foglalt rendelkezések értelmében a két pénzügyministeriumot csak addig illeti meg, a mig a készfizetések kötelezettsége a bankra nézve életbe nem lép, mert ezzel az időponttal az akkor forgalomban levő tiz-koronások fedezetéül szolgáló arany érmék mindenesetre a bank tulajdonába mennek át.
Az a fentartás, hogy a tiz-koronás jegyek fedezésére lefizetett arany a készfizetések felvétele előtt más fizetési eszközök ellenében a banktól visszavehető, az összes aranylefizetéseknél érvényesitett annak az elvnek felel meg, hogy az állam aranyáról végleg csak a készfizetések felvételének napjával mond le. Az az itt kilátásba vett eshetőség azonban, hogy a tiz-koronás bankjegyeknek teljes vagy részleges bevonása alkalmával, az e bankjegyek fedezetét képező arany még a készfizetések felvétele előtt is a bank végleges tulajdonába átutalható, kivételt képez az állami aranylefizetések többi tételeinél alkalmazott rendezés alól.
Ezt a többitől eltérő intézkedést azért ajánlom, mert reménylem, hogy a készfizetések törvényes kötelezettségének beállta előtt a bank a facultativ készfizetéseket fel fogja venni, sőt a törvény szerinti készfizetések sikerének érdekében ezt okvetlenül szükségesnek is tartom. A facultativ készfizetések szempontjából pedig igen kivánatos, hogy a banknak az az aranykészlete, a mely felett szabadon rendelkezik, még a készfizetések törvényszerinti életbe léptetése előtt és kapcsolatban a kisczímletű papir fizetési eszközök forgalmának csökkentésével, állami aranynyal is erősbithető legyen.
A 7. pontnak további intézkedése azt az esetet szabályozza, ha az ezüst öt-koronások ellenében forgalomban levő tiz-koronás bankjegyek a készfizetések felvétele előtt egészben vagy részben be lennének vonandók.
Ez az eset beállhat, ha a törvényhozás intézkedik a tiz-koronás bankjegyek forgalmának csökkentése iránt a II. czikk értelmében és ez az intézkedés az ezüst öt-koronások ellenében forgalomban levő ily bankjegyekre is kiterjed, vagy ha a két pénzügyministerium a III. czikk 6. pontja alapján administrativ uton vonja meg egészben vagy részben a banktól azt a felhatalmazást, hogy öt-koronások ellenében ily bankjegyeket tarthasson forgalomban.
Mindkét esetben a banknak joga van a bevonandó tiz-koronás bankjegyek fedezetét képező ezüst öt-koronások kicserélését más fizetési eszközökkel a két pénzügyi kormányzattól követelni.
A banknak ez a joga abban a feltevésben találja indokát, hogy ezüst öt-koronások ellenében tiz-koronás bankjegyek azért vannak forgalomban, mert a megfelelő ezüst öt-koronásoknak forgalomba hozatala nehézségekbe ütközik. Ennek folytán méltányosnak mutatkozik, hogy a két pénzügyministerium, akkor, a mikor a bankjegyek beváltását követeli, a banknak a bankjegyek beváltására oly fizetési eszközöket bocsásson rendelkezésére, a melyekkel ezt a beváltást akadálytalanul eszközölheti. E mellett a méltányossági szempont mellett az a körülmény sem maradhat figyelmen kivül, hogy nem kivánatos, hogy a bank ez alkalommal abba a helyzetbe hozassék, hogy kénytelen legyen az öt-koronások ellenében kiadott tiz-koronás bankjegyeket esetleg nagyobb összegben is magasabb czímletű bankjegyek ellenében beváltani, mert ez által az ezüst öt-koronások, a melyek váltópénz jellegével birnak, a magasabb czímletű bankjegyeknek képeznék a fedezetét, a mi a bankjegyforgalom fedezetének szempontjából kerülendő.
Végül ez a pont az iránt intézkedik, hogy a két pénzügyministerium a bankjegyek beváltására igényelt és a banknak e pont előző intézkedései szerint szolgáltatandó fizetési eszközöket az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződésben megállapitott arányban fogja a banknak átutalni, illetőleg az arany érméket és ezüst öt-koronásokat a banktól visszavenni.
A 8. pont értelmében a két kormány az Osztrák-magyar banknak a tiz-koronás bankjegyek kibocsátása folytán felmerülő munkáért és költségekért kárpótlást nem nyujt. A banknak e nem csekély kiadásokért bizonyos mérvű kártalanitása végett és arra való tekintettel, hogy az államjegybeváltásból folyólag a bank ingyen közszolgálatot teljesit, méltányosnak vélem, hogy a banknak pénzküldeményei a javasolt terjedelemben portómentességben részesittessenek.
A 9. pont értelmében a fölmondott, de beváltásra nem került tiz-koronás bankjegyek a két állam javára évülnek el és az ekként mutatkozó haszon a két állam között 30:70 arányban osztandó fel.
A bankjegyek elévüléséből eredő haszonnak igénybevétele a két állam által megfelel a bank meghosszabbitott szabadalmára szóló módositott alapszabályokban ez irányban foglalt általános rendelkezéseknek, mert a módositott alapszabályok értelmében az új szabadalom tartama alatt kibocsátandó bankjegy-emissiókhoz tartozó bankjegyek egyáltalában az állam javára évülnek el.
A haszon felosztásánál ez esetben alkalmazandó kulcs azonban nem egyezik a mondott alapszabályszerű általános rendelkezésekkel, a mennyiben az utóbbiak értelmében az elévült bankjegyekből eredő haszon ugyanabban az arányban osztandó meg a két állam között, a mely arányban a két állam a bank jövedelmében részesül. Ez az eltérés azonban teljesen indokolva van az által, hogy a tiz-koronás bankjegyek kibocsátása nem tekinthető olyannak, a mely a bank üzleti tevékenységével közvetlenül összefügg, olyannak, a mely a bank üzleti jövedelmét szaporitja. A tiz-koronás bankjegyek rendeltetése egyedül és kizárólag az, hogy e jegyek a bevonandó államjegyeket a forgalomban helyettesitsék, a jegyek kiadása kizárólag államjegyek beváltása végett, nem pedig a banknak bármely üzleti tevékenységével kapcsolatban történik. Minthogy pedig az államjegyek beváltási költségei a két államot a 30:70 arányban terhelik, jogos és méltányos, hogy a közvetve a beváltási műveletből eredő ez a haszon is a két államot a 30:70 arányban illesse.
A 10-ik pontban vannak rendszeresen összefoglalva azok a következmények, a melyek a bank készfizetési kötelezettségének életbeléptével az 1. pont értelmében lefizetett arany érték-érmék és a kibocsátott tiz-koronás bankjegyek forgalma és beváltása tekintetében beállanak.
A banknak a készfizetések felvételére vonatkozó törvényes kötelezettsége életbeléptével az 1. pont értelmében az Osztrák-magyar banknál lefizetett arany érmék abban az összegben, a melyben akkor a bank tiz-koronások kibocsátása iránti megbizatása a 3. és 7. pont értelmében fennáll, a két pénzügyministerium által a bank végleges tulajdonába utalandók át.
A bank tulajdonába átutalandó arany érmék összege egyenlő a tiz-koronás bankjegyeknek akkor érvényes contingensével, mert a contingensnek minden a készfizetések elrendelését megelőző leszállitása alkalmával a 9. pont értelmében a megfelelő arany érmékről is történik intézkedés.
A bank végleges tulajdonába átutalt arany érmék ezentúl nem képezik a kibocsátott tiz-koronás bankjegyek külön fedezetét, hanem a bank saját érczkészletének rendes alkatrészét és e szerint is számittatnak be a bankjegyforgalom 2/5 fedezetébe. Ehhez képest megszünik annak a szüksége is, hogy a bank pénztáraiba visszafolyt tiz-koronás bankjegyek a bankjegyek összforgalmából levonassanak.
A tiz-koronás bankjegyek fedezetét képező arany érméknek átutalása után a bank e jegyek beváltásáról maga tartozik gondoskodni akkor is, hogy ha e bankjegyeknek teljes vagy részleges bevonása rendeltetik el.
A készfizetések törvényes elrendelésénél továbbá a banknak a 6. pont szerint adott megbizatása, hogy a 160 millió koronás contingensen felül is bocsáthasson ki visszatartott ezüst öt-koronások ellenében tiz-koronás bankjegyeket, önmagától megszünik. A két pénzügyi kormányzatnak pedig életbe lép ugyanaz a kötelezettsége, a mely őket akkor terheli, ha a készfizetések életbelépte előtt történik az ezüst öt-koronások ellenében kiadott tiz-koronás bankjegyek bevonása iránt intézkedés, vagyis az a kötelezettsége, hogy az e bevonandó tiz-koronás bankjegyek beváltására szükséges fizetési eszközöket a megfelelő ezüst öt-koronások átvétele mellett a banknak rendelkezésére bocsátják.
Ezzel szemben a banknak az a kötelezettsége, hogy a készfizetések életbeléptétől fogva a tiz-koronás bankjegyek beváltásáról egyáltalában maga gondoskodik, ezekre a tiz-koronás bankjegyekre is kiterjed.
A 11. pont arra az esetre intézkedik, ha a bank szabadalma lejár, mielőtt a készfizetések felvétele el lett volna rendelhető, vagy ha a bank a szabadalom lejárta és a készfizetések elrendelése előtt felszámolásba jut. A mennyiben az ezen esetek egyikének beállta idejében még vannak tiz-koronás bankjegyek forgalomban, e bankjegyek mindenesetre bevonandók. A beváltásra nézve ebben az esetben is a 7. pont rendelkezései érvényesek, azaz, a két pénzügyministerium a bevonandó összegnek megfelelő arany érméket a bank tulajdonába átutalhatja, vagy a bevonandó bankjegyek beváltására szükséges összeget a banknak az arany érmék visszavétele mellett egyéb fizetési eszközökben bocsáthatja rendelkezésre. A mennyiben pedig ekkor még ezüst öt-koronások ellenében is lennének tiz-koronás bankjegyek kibocsátva, a két pénzügyministerium az ezeknek a bankjegyeknek beváltására szükséges fizetési eszközöket a banknak kivánatra a megfelelő öt-koronások visszavétele mellett rendelkezésére fogja bocsátani. A fölmondott és az elévülési határidőig be nem mutatott tiz-koronás bankjegyekre nézve ebben az esetben is a 9. pont határozatai lesznek érvényesek.
A IV. czikk
Az ennek az egyezménynek végrehajtására szükséges megállapodásokat az Osztrák-magyar bankkal mindegyik pénzügyminister létesiti.
Ez az eljárás megfelel annak a tényállásnak, hogy az ebben az egyezményben megállapitott actió, a két államnak egyöntetű, egyezményileg szabályozott, de önálló actiója.
Az V. czikkhez
A bankszabadalom meghosszabbitásáról szóló előterjesztésem részét képező bankalapszabályok 107-ik czikke értelmében a szabadalmat adományozó két állam részére biztosittatik az a jog, hogy a szabadalom lejártakor, vagy ha a bank szabadalmának lejárta előtt fölszámolásba jut, az Osztrák-magyar bank banküzletét a mérleg szerinti álladékban és értékben a jelzáloghitelosztály elkülönitése mellett megválthatja.
Ha a két állam e jogával oly időben fog élni, a mikor a banknak a készfizetésekre vonatkozó kötelezettsége már életbe lépett, a jelen törvény értelmében lefizetett arany érmék a bankvagyonnak alkatrészét fogják már képezni és ez érmék tekintetében erre az esetre előre külön intézkedni nem szükséges, de nem is igen lehetséges.
Más a helyzet, ha a megváltás oly időben történik, a mikor a bank készfizetési kötelezettsége még nem állott be. Ez esetben a bank tulajdonát és a megváltott bankvagyon valóságos alkatrészét a tiz-koronás bankjegyek fedezetéül lefizetett arany érméknek csak az a része képezi még, a mely a tiz-koronás bankjegyek contingensének időközben foganatba vett netáni csökkentése alkalmával a III. czikk 7. pontja szerint esetleg a bank tulajdonába átutaltatott.
A mennyiben azonban a bank érczkészletében ez időben oly, a jelen törvény értelmében lefizetett arany érmék is lennének, a melyek a bank tulajdonába még nem utaltattak át, a ték kormány ez arany érmékre nézve egymással szemben kiköti lényegileg ugyanazt a jogositványt, a mely mindegyik kormányt külön-külön a bankkal szemben a III. czikk 11. pontja értelmében a szabadalom lejártakor vagy a bank felszámolása esetén megilletné, ha a két kormány a banküzletet nem váltaná meg, azt a jogositványt t. i., hogy mindegyik államkincstár ez arany érméket egyéb fizetési eszközök ellenében visszaválthatja. Az V. szám (395. sz.) alatt előterjesztett törvényjavaslatban foglaltak szerint a két kormány a bankvagyon megváltása esetére a többi aranylefizetésekre nézve egymással szemben hasonló kikötéssel él.
Ez a törvény az államjegyekből álló függő adósság teljes beváltásáról szóló törvénynyel egyidejűleg lép életbe.
